2014. február 4-én benyújtott kereset – PT Musim Mas kontra Tanács
(T-80/14. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) (Medan, Indonézia) (képviselők: J. García-Gallardo Gil-Fournier ügyvéd, C. Humpe solicitor és A. Verdegay Mena ügyvéd)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. november 19-i 1194/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 315., 2. o.) a felperesre vonatkozó részében; és
az alperest kötelezze a felperes keresetindítással felmerült költségeinek a megtérítésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.
Az első jogalap, amelyet arra alapít, hogy az Európai Unió Tanácsa megsértette (i) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.) 1. cikkének (1) bekezdését, 7. cikkének (2) bekezdését és 9. cikkének (3) bekezdését, valamint (ii) a megfelelő ügyintézés, az arányosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azáltal, hogy elrendelte a felperessel szemben kivetett átmeneti dömpingellenes vámok végleges beszedését, mivel:
az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdése alapján nem vethetők ki dömpingellenes vámok a felpereshez hasonló olyan exportőrökre, amelyeknek a termékei nem bizonyulnak dömpingeltnek. Így nincsen jogi alapja annak, hogy a felperesre átmeneti dömpingellenes vám kerüljön kivetésre, még kevésbe annak, hogy elrendelésre kerüljön az ilyen vámok beszedése;
a Tanács megsértette az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy 2,8%-os átmeneti dömpingellenes vámot vetett ki a felperesre, illetve szedett be tőle véglegesen, amely meghaladja a helyes átmeneti dömpingkülönbözetét;
az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (3) bekezdése tiltja, hogy a Bizottság átmeneti vámokat vessen ki, ha a dömpingkülönbözet 2 %-nál kevesebb. A Tanács megsértette az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (3) bekezdését azáltal, hogy elrendelte a felperesre kivetett átmeneti vámok végleges beszedését;
azon hibák fényében, amelyeket az Európai Bizottság követett el, amikor kiszámolta a felperes átmeneti dömpingkülönbözetét, a Tanácsnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul az ügy minden lényeges szempontját. Ez a mulasztás a megfelelő ügyintézés elve megsértésének minősül;
azt, hogy a Tanács véglegesen beszedte a felperesre tévesen kivetett átmeneti vámokat az 1225/2009/EK tanácsi rendelet célkitűzésével aránytalannak, és következésképpen az arányosság elvét sértőnek kell minősíteni;
a Tanács azzal, hogy elrendelte a felperes rosszul kiszámított átmeneti dömpingellenes vámjainak végleges beszedését, és azzal, hogy nem rendelete el, hogy a P.T. Cilandra Perkase fizessen átmeneti dömpingellenes vámokat, a vállalkozást hátrányos megkülönböztetésben részesítette egy másik, összehasonlítható helyzetben lévő vállalkozással szemben. Ennek megfelelően a felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
A második jogalap, amelyet arra alapít, hogy az Európai Unió Tanácsa megsértette az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet 20. cikkének (2) bekezdését, 2. cikkének (5) bekezdését, 2. cikkének (8) bekezdését és 2. cikkének (10) bekezdése i) pontját, mivel:
az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglaltak ellenére nem hozta nyilvánosságra a „sajátos piaci helyzet” állítólagos fennállásával kapcsolatos lényeges tényeket;
az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (5) bekezdése keretében kiigazította a felperes gyártással kapcsolatos költségeit „sajátos piaci helyzet” állítólagos fennállása okán;
nem vette figyelembe, hogy a felperes nyersanyagként pálmazsírsavat használt;
az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (8) bekezdését megsértve a felperes exportárának részeként nem vette figyelembe a kétszeresen számítandó díjat;
az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontját megsértve a felperest és a kapcsolt társaságait nem tekintette gazdasági egységnek.