A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. október 22.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 1896/2006/EK rendelet – Európai fizetési meghagyásos eljárás – Késedelmes ellentmondás – 20. cikk, (2) bekezdés – Európai fizetési meghagyás felülvizsgálata iránti kérelem – A származási bíróság joghatóságának hiányára alapított kifogás – A rendeletben megállapított követelményekre tekintettel tévesen kibocsátott európai fizetési meghagyás – »Egyértelmű« jelleg hiánya – »Különleges körülmények« hiánya”
A C‑245/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2014. május 21‑én érkezett, 2014. április 8‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Thomas Cook Belgium NV
és
a Thurner Hotel GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen (előadó), a harmadik tanács elnöke, a negyedik tanács elnökeként eljárva, J. Malenovský, M. Safjan, A. Prechal és K. Jürimäe bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 16‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Thurner Hotel GmbH képviseletében C. Linser és P. Linser Rechtsanwälte,
– az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és E. Pedrosa, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2015. július 2‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2012. október 4‑i 936/2012/EU bizottsági rendelettel (HL L 283., 1. o.) módosított, az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 399., 1. o.; a továbbiakban: 1896/2006 rendelet) 20. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a belgiumi székhelyű Thomas Cook Belgium NV (a továbbiakban: Thomas Cook) társaság és az ausztriai székhelyű Thurner Hotel GmbH (a továbbiakban: Thurner Hotel) társaság között egy európai fizetési meghagyásos eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az 1896/2006 rendelet
3 Az 1896/2006 rendelet (9) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„E rendelet célja egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése […].”
4 E rendelet (16) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A bíróságnak a kérelmet – beleértve a joghatóság kérdését és a bizonyítékok ismertetését is – a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott tájékoztatás alapján kell megvizsgálnia. Ez lehetővé tenné a bíróság számára a követelés megalapozottságának prima facie vizsgálatát, és többek között a nyilvánvalóan alaptalan követelések vagy elfogadhatatlan kérelmek elutasítását. A vizsgálatot nem kell bírónak végeznie.”
5 Az említett rendelet (25) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:
„Az ellentmondás benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártát követően egyes különleges esetekben a kötelezett számára jogot kell biztosítani arra, hogy kérelmezze az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát. A különleges esetekben történő felülvizsgálat nem eredményezhet a kötelezett számára második lehetőséget a követeléssel szembeni ellentmondásra. A felülvizsgálati eljárás során a követelés – a kötelezett által ismertetett különleges körülményekből eredő mértéken túl – nem vizsgálható érdemben. Az egyéb különleges körülmények magukban foglalhatják azt az esetet is, amikor az európai fizetési meghagyás a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott valótlan adatokon alapult.”
6 Ugyanezen rendelet (29) preambulumbekezdése szerint a szóban forgó rendelet célja „az Európai Unióban a nem vitatott pénzkövetelések behajtását szolgáló egységes, gyors és hatékony mechanizmus létrehozás[a]”.
7 Az 1896/2006 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet célja:
a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén;
[...]”
8 E rendelet 5. cikke értelmében „származási bíróság” „az a bíróság, amely az európai fizetési meghagyást kibocsátja”.
9 Az említett rendelet „Joghatóság” című 6. cikke (1) bekezdésében ekként rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a [polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelettel (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.)] összhangban kell meghatározni.”
10 Ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:
„A[z európai fizetési meghagyás iránti] kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:
a) a felek és adott esetben képviselőik neve és címe, valamint azon bíróságé, amelyhez a kérelmet benyújtották;
[...]
e) a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetése;
f) a joghatóság megalapozása;
[...]”
11 Az 1896/2006 rendeletnek „A kérelem megvizsgálása” című 8. cikke a következőket tartalmazza:
„A bíróság, amelyhez európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be, a lehető legkorábban a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány alapján megvizsgálja, hogy teljesülnek‑e a [6. és 7. cikkben] foglalt követelmények, valamint hogy a követelés megalapozott‑e. Ez a vizsgálat automatizált eljárással is lefolytatható.”
12 Az 1896/2006 rendelet 12. cikkének (1) és (3)–(5) bekezdése a következőket mondja ki:
„Amennyiben a 8. cikkben foglalt feltételek teljesülnek, a bíróság a lehető leghamarabb és általában a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, az V. mellékletben található "E" formanyomtatvány felhasználásával európai fizetési meghagyást bocsát ki.
[...]
(3) Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell a választási lehetőségéről, amely szerint:
a) megfizetheti a meghagyásban megjelölt összeget a jogosultnak;
vagy
b) az európai fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül a származási bíróságnak megküldött nyilatkozatban ellentmondással élhet.
(4) Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell arról, hogy:
a) a meghagyást kizárólag a jogosult által nyújtott adatok alapján bocsátották ki, és ezeket a bíróság nem ellenőrizte;
b) a meghagyás végrehajthatóvá válik, kivéve ha a 16. cikkel összhangban a bírósághoz ellentmondást nyújt be;
[...]
(5) A bíróság gondoskodik a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítéséről a nemzeti joggal összhangban, a 13., 14. és 15. cikkben megállapított minimumszabályoknak megfelelő módon.”
13 E rendelet 16. cikke (1)–(3) bekezdésének szövege így hangzik:
„(1) A kötelezett […] a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.
(2) A ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.
(3) A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie.”
14 Az említett rendelet „Felülvizsgálat különleges esetekben” című 20. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezett kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától abban az esetben is, amennyiben a fizetési meghagyást egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre.”
A 44/2001 rendelet
15 A 44/2001 rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a kötelezettség teljesítésének helye:
– [...]
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
[...]”
16 E rendelet 23. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. […]
[...]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17 2009. szeptember 3‑án a Thomas Cook utazási iroda vendéglátóipari szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződést kötött a Thurner Hotellel.
18 A Thurner Hotel a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (kereskedelmi ügyekben eljáró bécsi kerületi bíróság) (Ausztria) előtt 15 232,28 euróról szóló európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Thomas Cookkal szemben, a Thurner Hotel által e szerződés keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó számlák rendezése érdekében. A Thurner Hotel arra hivatkozott, hogy ez a bíróság rendelkezik joghatósággal az említett szolgáltatások teljesítésének helye alapján.
19 2013. június 26‑án az 1896/2003 rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kézbesítették a Thomas Cook részére az európai fizetési meghagyást.
20 A Thomas Cook 2013. szeptember 25‑én, azaz az 1896/2006 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése szerinti harmincnapos határidőn túl ellentmondással élt, és azt is kérte a Bezirksgericht für Handelssachen Wientől (kereskedelmi ügyekben eljáró bécsi kerületi bíróság), hogy e rendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján vizsgálja felül az európai fizetési meghagyást.
21 A Thomas Cook e tekintetben azt állította, hogy a Thurner Hotel nem – vagy legalábbis nem időben – adta ki neki a vonatkozó számlákat, és hogy a vitatott követelés valótlan igényeken alapul. A Thomas Cook egyébiránt az osztrák bíróságok joghatóságának hiányára alapított kifogást terjesztett elő, és arra hivatkozott, hogy a vitatott szerződés általános feltételei joghatóságot kikötő megállapodást tartalmaznak a belga bíróságok javára. Az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre hivatkozva a Thomas Cook előadta, hogy a származási bíróság joghatóságának hiánya az e rendelkezés értelmében vett felülvizsgálat megindítására ad alapot.
22 A Bezirksgericht für Handelssachen Wien (kereskedelmi ügyekben eljáró bécsi kerületi bíróság) 2013. október 28‑án hozott végzésében azzal az indokolással utasította el ezt a kérelmet, hogy az e rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében foglalt felülvizsgálat lehetőségét szigorúan kell értelmezni. E bíróság szerint az európai fizetési meghagyás joghatósággal nem rendelkező bíróság általi kibocsátása nem minősül olyan körülménynek, amely alapján az adós kérhetné a fizetési meghagyás e rendelkezés szerinti felülvizsgálatát.
23 A Thomas Cook e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt, azzal érvelve, hogy az elsőfokú bíróság előtti jogvita jogi értékelése helytelen volt, és hogy az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi számára, hogy kérje az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát.
24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az osztrák jogelmélet azt az álláspontot képviseli, hogy az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését szigorúan kell értelmezni, megosztott azonban abban a kérdésben, hogy e rendelkezés értelmében felülvizsgálati oknak minősül‑e az, ha az európai fizetési meghagyást joghatósággal nem rendelkező bíróság bocsátotta ki. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül arra is rámutat, hogy a rendelet nem határozza meg, melyek azok az e rendelkezésben említett „különleges körülmények”, amelyek fennállása az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatának feltételét képezi.
25 E körülmények között a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1. Úgy kell‑e értelmezni az 1896/2006 rendeletet, hogy a kötelezett az [e] rendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján abban az esetben is kérheti az európai fizetési meghagyás bírósági felülvizsgálatát, ha a fizetési meghagyást ugyan érvényesen kézbesítették részére, azt azonban a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott joghatósági adatok alapján joghatósággal nem rendelkező bíróság bocsátotta ki?
2. Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: már abban az esetben is fennállnak‑e az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett különleges körülmények [az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó, a Bizottság által az EK‑Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztett, módosított javaslat (COM(2006) 57 végleges)] (25) preambulumbekezdésének megfelelően, ha az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott olyan adatok alapján bocsátották ki, amelyek utóbb valótlannak bizonyulhatnak, különösen ha a bíróság joghatósága függ azoktól?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
26 A kérdést előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó két kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését, hogy – olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak – azzal ellentétes, ha a kötelezett, akinek részére e rendeletnek megfelelően európai fizetési meghagyást kézbesítettek, arra való hivatkozással kérheti a fizetési meghagyás felülvizsgálatát, hogy a származási bíróság a fizetési meghagyás iránti kérelmet tartalmazó formanyomtatványban a jogosult által megadott, állítólagosan valótlan adatok alapján tévesen állapította meg a joghatóságát.
27 Először is rá kell mutatni arra, hogy – miként ez az 1896/2006 rendelet 12. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik – mihelyt az európai fizetési meghagyást a kötelezettel szemben e rendeletnek megfelelően kibocsátották, a kötelezettet tájékoztatják arról a választási lehetőségéről, hogy vagy megfizeti a meghagyásban megjelölt összeget a jogosultnak, vagy pedig az említett rendelet 16. cikkében foglaltaknak megfelelően az európai fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 napon belül a származási bíróságnak megküldött nyilatkozatban ellentmondással él.
28 A kötelezettnek az ellentmondás benyújtására irányuló ezen lehetősége – miként ezt a Bíróság a Goldbet Sportwetten ítéletének (C‑144/12, EU:C:2013:393) 30. pontjában kimondta – azáltal, hogy megengedi számára az európai fizetési meghagyás kibocsátását követően a követelés vitatását, annak ellensúlyozására irányul, hogy az 1896/2006 rendelet által létrehozott rendszer nem írja elő az említett kötelezett részvételét az európai fizetési meghagyásos eljárásban.
29 Az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatának lehetőségével kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy az ellentmondás benyújtására nyitva álló határidő lejárta után erre a felülvizsgálatra – ahogyan ezt magának az említett rendelet 20. cikkének a címe is kimondja – csak „különleges esetekben” kerülhet sor.
30 E tekintetben az 1896/2006 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az ellentmondás benyújtására nyitva álló határidő be nem tartása esetén akkor kerülhet sor az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatára, ha a fizetési meghagyást az 1896/2006 rendeletben megállapított követelményekre vagy egyéb különleges körülményekre tekintettel egyértelműen tévesen bocsátották ki.
31 Mivel az uniós jogalkotó a felülvizsgálati eljárást a különleges helyzetekre kívánta korlátozni, az említett rendelkezést szükségszerűen szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján: Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑111/10, EU:C:2013:785, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Elsőként azt kell eldönteni, hogy olyan tényállás mellett, mint amilyen az alapeljárásban fennáll, „egyértelmű”‑e, hogy a fizetési meghagyást az 1896/2006 rendeletben megállapított követelményekre tekintettel tévesen bocsátották ki.
33 E rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az európai fizetési meghagyás iránti kérelemnek tartalmaznia kell többek között azon bíróság megnevezését, amelyhez a fizetési meghagyás iránti kérelmet benyújtották, valamint ezen bíróság joghatóságának megalapozását.
34 Az említett rendelet 8. cikke alapján ez a bíróság az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet tartalmazó formanyomtatvány (a továbbiakban: kérelmet tartalmazó formanyomtatvány) alapján a lehető legkorábban megvizsgálja, hogy teljesülnek‑e a többek között ugyanezen rendelet 6. cikkében foglalt követelmények – amelyek értelmében a joghatóságot az uniós jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001/EK rendelettel összhangban kell meghatározni –, valamint hogy megalapozottnak tűnik‑e a kérelem. Amennyiben az 1896/2006 rendelet 8. cikkében foglalt feltételek teljesülnek, a bíróság a lehető leghamarabb és főszabály szerint a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, az e rendelet V. mellékletében található „E” formanyomtatvány felhasználásával az említett rendelet 12. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kibocsátja az európai fizetési meghagyást.
35 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a Thomas Cook azt állította, hogy a származási bíróságnak nincsen joghatósága, és arra hivatkozott, hogy a Thurner Hotellel kötött, vitatott szerződés általános feltételei joghatóságot kikötő megállapodást tartalmaznak a belga bíróságok javára.
36 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikke úgy rendelkezik, hogy ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal, az ilyen joghatóság pedig a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos.
37 Hangsúlyozni kell azonban – feltételezve, hogy ez a cikk alkalmazandó az olyan tényállásra, mint amilyen az alapeljárásban szerepel –, hogy – ahogyan ez az 1896/2006 rendelet (16) preambulumbekezdéséből is kitűnik – az eljáró bíróságnak a kérelmet, beleértve a joghatóság kérdését és a bizonyítékok ismertetését is, a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott tájékoztatás alapján kell megvizsgálnia. E rendelet 8. cikke alapján ugyanis e bíróság a lehető legkorábban, a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány alapján vizsgálja meg, hogy teljesülnek‑e a többek között az említett rendelet 6. és 7. cikkében foglalt követelmények, és hogy megalapozottnak tűnik‑e a kérelem.
38 Egyébiránt az 1896/2006 rendelet 12. cikke (4) bekezdésének a) pontja azt tartalmazza, hogy az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell többek között arról, hogy a meghagyást kizárólag a jogosult által nyújtott adatok alapján bocsátották ki, és ezeket az említett bíróság nem ellenőrizte, e rendelet 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja pedig előírja, hogy a meghagyás végrehajthatóvá válik, kivéve ha a kötelezett a 16. cikkel összhangban a bírósághoz ellentmondást nyújt be. Ugyanez világosan következik az európai fizetési meghagyásnak az 1896/2006 rendelet V. mellékletében található „E” formanyomtatvány felhasználásával történő kézbesítéséből is.
39 Ezért olyan körülmények mellett, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak, a kötelezettnek az 1896/2006 rendelet 16. cikkében az ellentmondásra vonatkozóan előírt határidőn belül kell eljárnia, amennyiben a származási bíróság joghatóságának hiányára alapított kifogást kíván arra való hivatkozással előterjeszteni, hogy a jogosult által a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott adatok valótlanok.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezt az eljárási lehetőséget megkönnyíti az a tény, hogy az említett rendelet 16. cikkének (3) bekezdése értelmében a kötelezettnek meg sem kell jelölnie az ellentmondás indokait, elég, ha csupán vitatja a követelést.
41 Minthogy az 1896/2006 rendelettel létrehozott eljárásnak az az érdeke, hogy a bírósági eljárás gyorsaságát és hatékonyságát összeegyeztesse a védelemhez való jog tiszteletben tartásával, a kötelezettnek a rá vonatkozóan előírt határidőn belül jogait gyakorolnia, és ezt követően már csak korlátozott okokból élhet ellentmondással az európai fizetési meghagyás végrehajtásával szemben.
42 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan erre a főtanácsnok indítványának 33. pontjában rámutatott – a joghatóságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás keretében a származási bíróság által történő vizsgálata olyan összetett jogi szempontokat vethet fel, így például a joghatósági kikötés érvényességének kérdését, amelyek értékelése alaposabb vizsgálatot igényel, mint amilyet az 1896/2006 rendelet 8. cikke keretében le kell folytatni.
43 Következésképpen az alapeljárásban fennálló körülmények között nem állapítható meg, hogy egyértelmű lenne az, hogy az európai fizetési meghagyást az 1896/2006 rendeletben megállapított követelményekre tekintettel tévesen bocsátották ki.
44 Másodikként azt kell eldönteni, hogy olyan tényállás mellett, mint amilyen az alapeljárásban fennáll, „egyértelműnek” kell‑ e tekinteni, hogy a fizetési meghagyást az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyéb „különleges körülmények” miatt tévesen bocsátották ki.
45 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy e rendelet (25) preambulumbekezdése szerint, amely a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott, COM(2006) 57 végleges számú módosított bizottsági rendeletjavaslat (25) preambulumbekezdésének szövegét tükrözi, ezek az „egyéb különleges körülmények” magukban foglalhatják különösen azt az esetet, amikor az európai fizetési meghagyás a jogosult által a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott valótlan adatokon alapult.
46 Mindazonáltal a jelen ügyben – ahogyan ez a jelen ítélet 35. pontjában szerepel – a kötelezett a felülvizsgálat iránti kérelmének alátámasztásául a származási bíróság joghatóságának hiányát hozta fel kifogásként, és azt állította, hogy a felek az alapeljárásban tárgyalt szerződésben a belga bíróságok joghatóságát kötötték ki.
47 E körülmények között a kötelezett az európai fizetési meghagyásnak az 1896/2006 rendeletnek megfelelően történt kézbesítésekor – mivel tudnia kellett az ilyen joghatósági kikötés létezéséről – meg tudta ítélni, hogy valótlanok‑e a jogosult által a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott, a jelen ügyben a származási bíróság joghatóságára vonatkozó adatok. Lehetősége volt következésképpen arra, hogy az 1896/2006 rendelet 16. cikkében előírt ellentmondás keretében hivatkozzon erre.
48 A fizetési meghagyás felülvizsgálatának az 1896/2006 rendelet 20. cikkében foglalt lehetősége nem eredményezhet a kötelezett számára második lehetőséget arra, hogy a követeléssel szemben ellentmondással éljen, ahogyan ez a rendelet (25) preambulumbekezdésében is szerepel.
49 Következésképpen olyan tényállás mellett, mint amilyen az alapeljárásban fennáll, nem állapítható meg, hogy a fizetési meghagyást az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyéb „különleges körülmények” miatt tévesen bocsátották ki.
50 E rendelkezés fenti értelmezését támasztja alá az említett rendelet által kitűzött cél is. Ugyanezen rendelet (9) preambulumbekezdése és 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis a rendelet célja az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése. Az 1896/2006 rendelet (29) preambulumbekezdése ehhez hozzáfűzi, hogy a rendelet célja a pénzkövetelések behajtását szolgáló egységes és gyors mechanizmus létrehozása.
51 Márpedig ezt a célt megkérdőjelezné, ha olyan körülmények között, mint amelyek az alapeljárásban fennállnak, az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az megengedi a kötelezett számára, hogy az európai fizetési meghagyás iránti kérelem felülvizsgálatát kérje.
52 A fentiekre tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy – olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak – azzal ellentétes, ha a kötelezett, akinek részére e rendeletnek megfelelően európai fizetési meghagyást kézbesítettek, arra való hivatkozással kérheti a fizetési meghagyás felülvizsgálatát, hogy a származási bíróság a fizetési meghagyás iránti kérelmet tartalmazó formanyomtatványban a jogosult által megadott, állítólagosan valótlan adatok alapján tévesen állapította meg a joghatóságát.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
A 2012. október 4‑i 936/2012/EU bizottsági rendelettel módosított, az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 20. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy – olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak – azzal ellentétes, ha a kötelezett, akinek részére e rendeletnek megfelelően európai fizetési meghagyást kézbesítettek, arra való hivatkozással kérheti a fizetési meghagyás felülvizsgálatát, hogy a származási bíróság a fizetési meghagyás iránti kérelmet tartalmazó formanyomtatványban a jogosult által megadott, állítólagosan valótlan adatok alapján tévesen állapította meg a joghatóságát.
Aláírások