A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2015. november 24.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A WESTERN GOLD közösségi védjegy bejelentése – WeserGold, Wesergold és WESERGOLD korábbi nemzeti, közösségi és nemzetközi szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A fellebbezésről hozott határozat – A 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése – Indokolási kötelezettség – A meghallgatáshoz való jog – A 207/2009 rendelet 75. cikke”
A T‑278/10. RENV. sz. ügyben,
a riha WeserGold Getränke GmbH & Co. KG (korábban: Wesergold Getränkeindustrie GmbH & Co. KG, székhelye: Rinteln [Németország], képviselik: T. Melchert, P. Goldenbaum és I. Rohr ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli kezdetben: A. Pohlmann, később: S. Hanne, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Lidl Stiftung & Co. KG (székhelye: Neckarsulm [Németország], képviselik: A. Marx és M. Wolter ügyvédek),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a Wesergold Getränkeindustrie GmbH & Co. KG és a Lidl Stiftung & Co. KG közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2010. március 24‑én hozott határozata (R 770/2009‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök (előadó), S. Gervasoni és L. Madise bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A beavatkozó fél, a Lidl Stiftung & Co. KG 2006. augusztus 23‑án közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a WESTERN GOLD szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, a következő leírással: „Szeszes italok, különösen whisky”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2007. január 22‑i 3/2007. számában hirdették meg.
5 2007. március 14‑én a felperes, a Wesergold Getränkeindustrie GmbH & Co. KG, amelynek jogutódja a riha WeserGold Getränke GmbH & Co. KG, a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban említett árukra vonatkozóan történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás különböző korábbi védjegyeken alapult.
7 Az első hivatkozott korábbi védjegy a 2 994 739. lajstromszámú, 2003. január 3‑án bejelentett és 2005. március 2‑án lajstromozott WeserGold közösségi szóvédjegy volt, amely a 29., 31. és 32. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt:
– 29. osztály: „Tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; étkezési zselék, lekvárok, kompótok; tejtermékek, nevezetesen főként joghurtból, továbbá gyümölcs vagy zöldséglevekből készült joghurt alapú italok”;
– 31. osztály: „Friss gyümölcsök”;
– 32. osztály: „Ásványvizek és szénsavas vizek; egyéb alkoholmentes italok, nevezetesen limonádék, szódavizek és kólák; gyümölcslevek, gyümölcsitalok, zöldséglevek és zöldségitalok; szörpök és más készítmények italokhoz”.
8 A második hivatkozott korábbi védjegy a 30 257 995. lajstromszámú, 2002. november 26‑án bejelentett és 2003. február 27‑én lajstromozott WeserGold német szóvédjegy volt, amely a 29., 31. és 32. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt:
– 29. osztály: „Tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; étkezési zselék, lekvárok, befőttek; tejtermékek, nevezetesen főként joghurtból, továbbá gyümölcs vagy zöldséglevekből készült joghurt alapú italok”;
– 31. osztály: „Friss gyümölcsök”;
– 32. osztály: „Ásványvizek és szénsavas vizek; egyéb alkoholmentes italok, nevezetesen limonádék, szódavizek és kólák; gyümölcslevek, gyümölcsitalok, zöldséglevek és zöldségitalok; szörpök és más készítmények italokhoz”.
9 A harmadik hivatkozott korábbi védjegy a 801 149. lajstromszámú, 2003. március 13‑án bejelentett, a Cseh Köztársaságra, Dániára, Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Magyarországra, Ausztriára, Lengyelországra, Portugáliára, Szlovéniára, Svédországra, az Egyesült Királyságra és a Benelux államokra kiterjesztett Wesergold nemzetközi szóvédjegy volt, amely a 29., 31. és 32. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt:
– 29. osztály: „Tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; étkezési zselék, lekvárok, befőttek; tejtermékek, nevezetesen főként joghurtból, továbbá gyümölcs vagy zöldséglevekből készült joghurt alapú italok”;
– 31. osztály: „Friss gyümölcsök”;
– 32. osztály: „Ásványvizek és szénsavas vizek; egyéb alkoholmentes italok, nevezetesen limonádék, szódavizek és kólák; gyümölcslevek, gyümölcsitalok, zöldséglevek és zöldségitalok; szörpök és más készítmények italokhoz”.
10 A negyedik hivatkozott korábbi védjegy a 902 472. lajstromszámú, 1970. június 12‑én bejelentett, 1973. február 16‑án lajstromozott és 2000. június 13‑án megújított WESERGOLD német szóvédjegy volt, amely a 32. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt: „Almaborok, limonádék, ásványvizek, zöldséglevek mint italok, gyümölcslevek”.
11 Az ötödik hivatkozott korábbi védjegy a 161 413. lajstromszámú, 1996. június 26‑án bejelentett, 1999. május 11‑én lajstromozott WESERGOLD lengyel szóvédjegy volt, amely a 32. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt: „Ásványvizek és forrásvizek; szódavizek, alkoholmentes italok; gyümölcslevek, gyümölcsnektárok, gyümölcsszörpök, zöldséglevek, zöldségnektárok, üdítőitalok, gyümölcsitalok, limonádék, szénsavas italok, ásványi anyag tartalmú italok, jeges teák, ízesített ásványvizek, ásványvizek hozzáadott gyümölcslevekkel; valamennyi említett ital mint nem gyógyászati célú diétás készítmény”.
12 A felszólaló a felszólalás alátámasztására a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkozott.
13 A felszólalási osztály 2009. június 11‑én a felszólalásnak helyt adott, és a közösségi védjegybejelentést elutasította. A felszólalási osztály eljárásgazdaságossági okokból a felszólalás vizsgálatát a korábbi közösségi szóvédjegyre korlátozta, amely esetében a tényleges használat igazolása nem volt szükséges.
14 A beavatkozó fél 2009. július 13‑án a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján megfellebbezte az OHIM előtt a felszólalási osztály határozatát.
15 2010. március 24‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa a fellebbezésnek helyt adott, és hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönséget az Európai Unió nagyközönsége alkotja. A bejelentett védjeggyel jelölt, 33. osztályba tartozó áruk, nevezetesen a „szeszes italok, különösen whisky” nem hasonlóak a korábbi védjegyekkel jelölt, 29. és 31. osztályba tartozó árukhoz (a megtámadott határozat 20. és 21. pontja). Kisebb mértékű hasonlóság áll fenn a bejelentett védjeggyel jelölt, 33. osztályba tartozó áruk és a korábbi védjegyekkel jelölt, 32. osztályba tartozó áruk között (a megtámadott határozat 22–28. pontja). Az ütköző megjelölések vizuális (a megtámadott határozat 33. pontja) és hangzásbeli (a megtámadott határozat 34. pontja) hasonlósága közepes mértékű, de fogalmilag eltérőek (a megtámadott határozat 35–37. pontja). A korábbi védjegyek megkülönböztető képességét illetően a fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy az az átlagosnál kissé gyengébb a „gold” szó jelenléte miatt, amelynek a megkülönböztető képessége gyenge (a megtámadott határozat 38–40. pontja). Végül a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az ügy összes körülményének az összetéveszthetőség értékelése során történő mérlegelése az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség hiányára vonatkozó következtetést eredményezte (a megtámadott határozat 41–47. pontja).
A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás
16 A Törvényszék Hivatalához 2010. június 21‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes a megtámadott határozatnak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, 64. cikkének és 75. cikke második mondatának, másodlagosan pedig 75. cikke első mondatának a megsértésén alapuló, hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet terjesztett elő.
17 A Törvényszék a 2012. június 27‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait.
18 A 2012. szeptember 21‑i Wesergold Getränkeindustrie kontra OHIM – Lidl Stiftung (WESTERN GOLD) ítéletben (T‑278/10, EBHT, a továbbiakban: a Törvényszék ítélete, EU:T:2012:459) a Törvényszék hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot, és az OHIM‑ot kötelezte a saját költségein kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére, a beavatkozó felet pedig a saját költségei viselésére.
19 Ezen ítélet meghozatala során a Törvényszék az első, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot vizsgálta, anélkül hogy a felperes által felhozott másik három jogalapról határozott volna. A Törvényszék, miután ítéletének 58. pontjában megállapította, hogy az ütköző megjelölések – hangzásbeli és vizuális hasonlóságuk ellenére – a lényeges fogalmi különbségek fennállására tekintettel összességében véve különbözőek, azt rótta fel a fellebbezési tanácsnak az említett ítélet 72., 82. és 83. pontjában, hogy először is az megállapította, hogy a felperes nem hivatkozott a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességére, majd azt, hogy e hiba maga után vonta azt, hogy elmulasztott megvizsgálni egy, a megtámadott védjegy és a korábbi védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállására vonatkozó átfogó értékelés keretében esetlegesen releváns tényezőt, és végül azt, hogy ennek elmulasztása következtében olyan lényeges eljárási szabályokat sértett meg, amelyeknek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését kell eredményezniük.
20 A Bíróság Hivatalához 2012. december 4‑én előterjesztett kérelmével a felperes fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ítéletével szemben, amelyben azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az említett ítéletet.
21 A 2014. január 23‑i OHIM kontra riha WeserGold Getränke ítéletében (C‑558/12 P, EBHT, a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2014:22) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét.
22 A Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék ítélete jogi hibában szenved a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezését illetően, mivel tévesen állapította meg, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi az, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességét. A Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 48. pontjában kimondta, hogy e tényező fellebbezési tanács általi vizsgálata nem volt releváns az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőségre vonatkozó értékelés szempontjából, minthogy ugyanis előzőleg azt állapította meg a Törvényszék, hogy a szóban forgó védjegyek összességükben különbözők, és így az összetéveszthetőség nem állhat fenn, és a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képessége nem ellensúlyozhatja az említett védjegyek hasonlóságának hiányát.
23 A Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 61. pontjában kimondta:
„Mivel a Törvényszék a riha WeserGold Getränke által a keresete alátámasztására felhozott négy jogalap közül csak az elsőt vizsgálta meg, a Bíróság úgy véli, hogy a jelen jogvitát nem lehet eldönteni. Ezért az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé.”
24 A fellebbezés tárgyában hozott ítéletet követően a Törvényszék eljárási szabályzata 118. cikke 1. §‑ának megfelelően az ügyet a Törvényszék második tanácsa elé utalták.
Az eljárás és a felek kérelmei a visszautalást követően
25 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 119. cikke 1. §‑ának megfelelően felkérték a feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket. A felperes, az OHIM és a beavatkozó fél az előírt határidőn belül, nevezetesen 2014. április 1‑jén, április 8‑án, illetve május 14‑én benyújtotta írásbeli észrevételeiket tartalmazó beadványait.
26 A felperes észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot vagy a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére, ideértve a Bíróság előtti eljáráshoz kapcsolódó költségeket is.
27 Az OHIM és a beavatkozó fél észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a Törvényszék előtti eljáráshoz (T‑278/10 és T‑278/10 RENV), valamint a Bíróság előtti eljáráshoz (C‑558/12 P) kapcsolódó költségek viselésére.
A jogkérdésről
28 Keresete alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik, az elsőt a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértésére, a másodikat az említett rendelet 64. cikkének a megsértésére, a harmadikat ugyanezen rendelet 75. cikke második mondatának a megsértésére, a negyediket pedig az említett rendelet 75. cikke első mondatának a megsértésére alapítja.
Az első, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról
29 A felperes a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből azt a következtetést vonja le, hogy a használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességre és e megkülönböztető képesség hatására vonatkozó érvet az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságának vizsgálata keretében értékelni kellett volna, ezért a Törvényszéknek kell e vizsgálatot lefolytatnia, és meg kell vizsgálnia a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességét, valamint határoznia kell a kereset egészéről, annak négy jogalapjáról, anélkül hogy a Törvényszék ítélete bármiképpen kötné.
30 Ezzel összefüggésben a felperes lényegében arra hivatkozik először is, hogy az ütköző megjelölések átlagos hasonlóságot mutatnak, amit meg kellett volna állapítania mind a fellebbezési tanácsnak, mind pedig a Törvényszék ítéletének. A felperes ezt követően úgy véli, hogy az említett megjelölések között fennálló fogalmi különbség nem egyenlíti ki a megállapított vizuális és hangzásbeli hasonlóságot. Végül a felperes megkérdőjelezi a szóban forgó áruk hasonlóságára vonatkozó vizsgálatot, az összetévesztés veszélyének fennállására vonatkozó elemzést és a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét.
31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék ítéletének egyszerű olvasatából következik, hogy a Törvényszék – amint arra az OHIM és a beavatkozó fél helyesen rámutat – ítéletének 58. pontjában ismertetett azon következtetésre jutott, hogy „a megjelölések összességükben véve, vizuális és hangzásbeli szempontból vett hasonlóságuk ellenére eltérők”.
32 Emellett a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből következik, hogy a Bíróság azzal az egyetlen indokkal helyezte hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságának hiánya ellenére a Törvényszék azt rótta fel a fellebbezési tanácsnak, hogy nem vizsgálta meg a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességének fennállását, jóllehet – mivel a védjegyek összességükben eltérők – az összetéveszthetőség nem állhat fenn. Ebből következően a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességének fennállására vonatkozó kritériumot kizárólag abban az esetben kell megvizsgálni, amennyiben az említett megjelölések hasonlóságát, valamint emellett az érintett áruk és szolgáltatások hasonlóságát előzetesen megállapították, és kizárólag az összetévesztés veszélyének fennállására vonatkozó vizsgálat keretében.
33 A fellebbezés tárgyában hozott ítélet 48–50. pontjából ugyanis kiderül:
„48 A Törvényszék ezáltal annak megállapításával, hogy az a tény, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességét, a vitatott határozat semmisségét eredményezi, olyan tényező vizsgálatát követelte meg a fellebbezési tanácstól, amely az ütköző védjegyeknek a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőségének fennállására vonatkozó értékelés szempontjából nem releváns. Minthogy ugyanis előzőleg azt állapította meg, hogy az ütköző védjegyek összességükben különbözők, az összetéveszthetőség nem állhat fenn, és a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képessége nem ellensúlyozhatja az említett védjegyek hasonlóságának hiányát.
49 E körülményekre tekintettel az OHIM megalapozottan állítja, hogy a megtámadott ítélet jogi hibában szenved a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezését illetően.
50 A fentiekből következően anélkül, hogy a másik két fellebbezési jogalapot vizsgálni kellene, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, amennyiben abban a Törvényszék azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna vizsgálnia a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességét, és ezért a vitatott határozatot hatályon kívül helyezte annak ellenére, hogy a fellebbezési tanács előzőleg azt állapította meg, hogy az ütköző védjegyek nem hasonlók.”
34 Mivel a Törvényszék megállapította, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak, és így a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának egyik alkalmazási feltétele nem teljesül, az összetéveszthetőség nem állhat fenn, amint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 48. pontjából kiderül.
35 A felperes, bár vitatni kívánja, mégsem vitathatja az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozóan a Törvényszék ítéletében végzett elemzést és azon eredményt, amelyre ez utóbbi jutott, amelyet egyébként nem kérdőjelezett meg a fellebbezés tárgyában hozott ítélet.
36 Ugyanis, habár a fellebbezés tárgyában hozott ítélet rendelkező része a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését anélkül mondja ki, hogy annak terjedelmét meghatározná, ennek ellenére a fellebbezés tárgyában hozott ítélet rendelkező részét az említett ítéletben szereplő indokokkal együttesen kell értelmezni.
37 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az intézmény a megsemmisítést kimondó ítéletnek való megfelelés és az ítélet teljes végrehajtása érdekében nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem indokolásának azon részét is, amely a rendelkező részt szükségképpen alátámasztva elengedhetetlen a rendelkező rész pontos értelmének meghatározásához. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő adott rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, és amelyeket a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie (1988. április 26‑i Asteris és társai kontra Bizottság ítélet, 97/86, 99/86, 193/86 és 215/86, EBHT, EU:C:1988:199, 27. pont; lásd továbbá szintén ebben az értelemben: 1997. május 15‑i TWD kontra Bizottság ítélet, C‑355/95 P, EBHT, EU:C:1997:241, 21. pont; 1999. október 7‑i Irish Sugar kontra Bizottság ítélet, T‑228/97, EBHT, EU:T:1999:246, 17. pont).
38 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 50. pontjában a Bíróság rámutatott arra, hogy „a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, amennyiben abban a Törvényszék azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna vizsgálnia a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességét, és ezért a vitatott határozatot hatályon kívül helyezte annak ellenére, hogy a fellebbezési tanács előzőleg azt állapította meg, hogy az ütköző védjegyek nem hasonlók”, ami azt jelenti, hogy a Bíróság nem kívánta megkérdőjelezni a Törvényszék által az ütköző megjelölések hasonlóságának elemzésére vonatkozóan tett ténybeli megállapításokat, amelyek a Bíróság érvelésének kiindulópontját képezték.
39 E megsemmisítési ok nem érintette az említett ténybeli megállapításokat, és így az első jogalap vizsgálatát azon megállapítás határolta le, mely szerint a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességének vizsgálata hatástalan, mivel az ütköző megjelölések eltérők.
40 A fellebbezés tárgyában hozott ítélet 48. pontja ezt megerősítette, amelyben a Bíróság kifejtette, hogy „[m]inthogy [a Törvényszék] […] előzőleg azt állapította meg, hogy az ütköző védjegyek összességükben különbözők, az összetéveszthetőség nem állhat fenn, és a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képessége nem ellensúlyozhatja az említett védjegyek hasonlóságának hiányát.”
41 Márpedig az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó elemzést, és különösen a Törvényszék által megállapított különbségüket a felperes vitatta a Bíróság előtti eljárásban, amint az a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 38. pontjából kiderül, amelyben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a felperes úgy ítélte meg, hogy az első fellebbezési jogalap nem megalapozott, „mivel a Törvényszéknek a szóban forgó védjegyek hasonlóságának hiányára vonatkozó értékelése köztes megállapításnak minősült, amelyet még a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének kérdésével is ütköztetni kellett.”
42 Azáltal, hogy nem fogadta el a felperes által képviselt álláspontot és hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét azzal az indokkal, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságának hiánya szükségképpen az összetéveszthetőség hiányát eredményezte, a Bíróság hallgatólagosan, azonban mindenképpen fenn kívánta tartani a Törvényszék azon elemzését, mely szerint az említett megjelölések eltérők.
43 Továbbá az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó elemzésnek e szakaszban anélkül történő kétségbe vonása, hogy a Bíróság bármilyen, a Törvényszék által ezzel kapcsolatban elkövetett hibát említett volna, egyrészt fellebbezési jogkört biztosítana a Törvényszék második tanácsa számára annak első tanácsa felett, másrészt részben megfosztaná a fellebbezés tárgyában hozott ítéletet a kötelező erejétől, amennyiben a hatályon kívül helyezés nem terjedhet túl a Bíróság által megállapított hatályon kívül helyezésen, és nem teheti lehetővé a tények olyan vitatását, amelyek ezáltal hatástalanná teszik azokat az indokokat, amelyeken a fellebbezés tárgyában hozott ítélet alapul.
44 A fellebbezés tárgyában hozott ítéletből tehát következik, hogy a jelen eljárás keretében a Törvényszék feladata – amint az a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 61. pontjából következik – az elsőfokú eljárásban előtte felhozott második, harmadik és negyedik jogalap vizsgálata.
45 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A második, a 207/2009 rendelet 64. cikkének megsértésére alapított jogalapról
46 A felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 64. cikkét, amikor az összetéveszthetőséget kizárólag a 2 994 739. lajstromszámú közösségi védjegyre tekintettel vizsgálta. Úgy ítéli meg, hogy mivel a felszólalási osztály megállapította a közösségi védjegy és a bejelentett védjegy közötti összetéveszthetőséget, a fellebbezési tanács viszont az összetéveszthetőség hiányát állapította meg, vagy vissza kellett volna utalnia az ügyet a felszólalási osztály elé, vagy meg kellett volna vizsgálnia a hivatkozott összes korábbi védjegy tekintetében az összetévesztés veszélyének fennállását, azonban nem állapíthatta volna meg – amint azt tette – az összetéveszthetőség hiányát anélkül, hogy az összes korábbi védjegy tekintetében ne értékelte volna az összetéveszthetőséget, és úgy, hogy kizárólag a korábbi közösségi védjegy figyelembevételére szorítkozott.
47 E tekintetben a megtámadott határozat 16. pontjából következik, hogy a fellebbezési tanács a „korábbi védjegyekre” hivatkozott és az „Európai Unió átlagos fogyasztóira” utalt, tekintettel arra, hogy a korábbi védjegyek először is közösségi és német védjegyek (WeserGold, lásd a fenti 7. és 8. pontot), továbbá a Cseh Köztársaságra, Dániára, Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Magyarországra, Ausztriára, Lengyelországra, Portugáliára, Szlovéniára, Svédországra, az Egyesült Királyságra és a Benelux államokra kiterjesztett nemzetközi védjegyek (Wesergold, lásd a fenti 9. pontot), végül pedig német és lengyel védjegy (WESERGOLD, lásd a fenti 10. és 11. pontot) volt.
48 A megtámadott határozat 23. pontjában a fellebbezési tanács egyrészt a német fogyasztókra, másrészt más tagállamok fogyasztóira utalt.
49 Az ütköző megjelölések elemzését illetően a fellebbezési tanács az összes korábbi védjegyre hivatkozott, kiemelve ezáltal azt, hogy a tulajdonképpeni vizsgálat ez utóbbiakra vonatkozott, és nem egyszerűen a korábbi közösségi védjegyre, még ha a korábbi védjegyre utalt is, nem pedig a korábbi védjegyekre.
50 A megtámadott határozat 31. pontja ugyanis a következőképpen szól:
„Mind a korábbi védjegy, mind pedig a bejelentett védjegy szóvédjegy. A korábbi védjegyet egy kilenc betűből álló szó alkotja, amelyet hol nagybetűkkel, hol kisbetűkkel, hol a szó közepén lévő nagybetűvel írják a következőképpen: »WeserGold«, »Wesergold« és »WESERGOLD«.”
51 E körülmények mellet, habár a fellebbezési tanács a „korábbi védjegy” kifejezést használja az összes korábbi védjegy leírására, ez a megtámadott határozat 32. pontjában tett azon, egyébkén mindenképp megerősítendő megállapításból következik, amely szerint „kisbetűk és nagybetűk felváltva (a szón belül) történő használata […] semmilyen jelentőséggel nem bír a megjelölések összehasonlítása szempontjából, mivel a Törvényszék a szóvédjegyet főszabály szerint betűk vagy szavak nyomtatott, szokásos betűtípussal szedett, különleges grafikai elem nélküli együttesének tekinti.”
52 Végül a megtámadott határozat 33., 36., 39. és 40. pontjának egyszerű olvasatából következik, hogy a fellebbezési tanács ténylegesen a „korábbi védjegyekre” hivatkozott, és nem egyetlen közösségi védjegyre, amikor az említett határozat 45. pontjában ismételten kifejtette, hogy a szóban forgó megjelölés a WESTERN GOLD és a WeserGold, illetve a WESERGOLD vagy Wesergold volt.
53 Az előzőekből következően a második jogalapot mindenképpen el kell utasítani.
A harmadik, a 207/2009 rendelet 75. cikke második mondatának megsértésére alapított jogalapról
54 Először is a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem tájékoztatta előzetesen azon szándékáról, hogy az összes olyan korábbi védjegy tekintetében határozni kíván, amelyeken a bejelentett védjeggyel szembeni felszólalás szintén alapult.
55 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy e jogalap, mely szerint a felperest nem tájékoztatták előzetesen arról, hogy a fellebbezési tanács az összes korábbi védjegyre kíván támaszkodni, ellentmond a második jogalapnak, amely szerint az összetéveszthetőséget nem kizárólag a korábbi közösségi védjegyre tekintettel kellett volna vizsgálni.
56 A felperes a tárgyaláson az ezen ellentmondást érintően feltett kérdés kapcsán nem tette világossá a Törvényszék számára e két jogalap közötti viszonyt és a köztük lévő összefüggést.
57 Emellett meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az OHIM különböző fórumai, vagyis egyrészt az elbíráló, a felszólalási osztály, a védjegy‑igazgatási és jogi osztály, a törlési osztályok, másrészt pedig a fellebbezési tanácsok között funkcionális folytonosság áll fenn (lásd: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EBHT, EU:C:2007:162, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Márpedig pontosan ezen, az OHIM különböző fórumai között fennálló funkcionális folyamatosságból következik, hogy az OHIM első fokon döntő fórumai által hozott határozatok tekintetében a fellebbezési tanácsok által lefolytatandó felülvizsgálat keretében e tanácsoknak a felek által mind az első fokon döntő szervezeti egység előtti, mind pedig a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk (2006. július 11‑i Caviar Anzali kontra OHIM – Novomarket (Asetra) ítélet, T‑252/04, EBHT, EU:T:2006:199, 31. pont). Ennél általánosabban, amint azt a Bíróság az OHIM kontra Kaul ítéletben, fenti 57. pont (EU:C:2007:162, 56 és 57. pont), kimondta, a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdéséből – amelynek értelmében a fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről, és ennek során „eljárhat annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta” – következik, hogy a fellebbezési tanácsnak az előtte benyújtott fellebbezés vonatkozásában el kell végeznie az elé terjesztett ügy alapos, új és teljes vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (2010. április 28‑i Claro kontra OHIM – Telefónica (Claro) ítélet, T‑225/09, EU:T:2010:169, 30. és 31. pont).
59 Ebből következik, hogy mindazok a kérdések, amelyekkel az OHIM alacsonyabb szintű fórumának foglalkoznia kell a fellebbezési tanács előtti fellebbezés tárgyát képező határozatában, a fellebbezési tanács elé terjesztett ügy jogi és ténybeli hátterének részét képezi, amelyre e tanács mindezen elemek alapján a határozatát alapítja, és következésképpen kiterjed a hatásköre ezek vizsgálatára. Amennyiben a korábbi védjegyek hasonlóságának kérdését mindenképpen meg kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy fennáll‑e az összetévesztés veszélye, és amennyiben a felek nyújtottak be észrevételeket a felszólalási osztályhoz, a fellebbezési tanács az OHIM különböző fórumai között fennálló funkcionális folyamatosság értelmében hatáskörrel rendelkezik arra, hogy határozatában újra megvizsgálja azt, és adott esetben ezzel kapcsolatban eltérő következtetésre jusson, mint amelyre a felszólalási osztály jutott. Így még ha a felszólalási osztály kizárólag a korábbi közösségi védjegy vizsgálata alapján meg is állapította az összetéveszthetőséget, a funkcionális folyamatosságból következik, hogy a fellebbezési tanács feladata, amint azt meg is tette, az összes korábbi védjegy vizsgálata, amennyiben a felszólalási osztály határozatától eltérve úgy ítéli meg, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye az ütköző megjelölések között.
60 Emellett meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikkéből semmiképpen nem következik, hogy a fellebbezési tanács köteles kérni a feleket, hogy az összetévesztés veszélyének fennállására vonatkozóan tegyék meg észrevételeiket több korábbi védjegyre vonatkozóan, amennyiben – amint a jelen ügyben – a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség vizsgálatát azon korábbi védjegyekre alapította, amelyeket a felszólalási osztály nem vett figyelembe, azonban amelyekre érvényesen hivatkozott az említett felszólalás alátámasztására. Márpedig e tekintetben nem vitatott, hogy a 2007. március 14‑i felszólalási kérelemben a felperes a fenti 7–11. pontban említett összes korábbi védjegyre hivatkozott az említett felszólalás alátámasztására, és hogy a 2008. szeptember 26‑án benyújtott felszólalási kérelmet megalapozó indokok között a felperes kifejezetten hivatkozott az összes korábbi védjegy és a bejelentett védjegy közötti összetéveszthetőségre (lásd ebben az értelemben: 2013. január 15‑i Lidl Stiftung kontra OHIM – Lactimilk (BELLRAM), ítélet T‑237/11, EBHT, EU:T:2013:11, 27. pont).
61 Ezért meg kell állapítani, hogy a felperesnek mind a felszólalási osztály, mind pedig a fellebbezési tanács előtt lehetősége volt arra, hogy előadja a bejelentett védjegy és az összes korábbi védjegy közötti összetévesztés veszélyének fennállására vonatkozó érveit, azonban úgy döntött, hogy nem fejt ki külön érveket az egyes korábbi védjegyek tekintetében, hanem általánosságban, és így különbségtétel nélkül hivatkozott a WESERGOLD (2008. szeptember 26‑i felszólalási kérelmének 1. pontja), a Wesergold (az említett felszólalási kérelem 3. pontja), illetve a WeserGold (ugyanezen felszólalási kérelem 8. pontja) korábbi védjegyekre. Nem vitatott ugyanis, hogy a felperes a 2009. december 22‑i levélben, a felszólalási osztály határozatával szemben a beavatkozó fél által indított kereset keretében érveket hozott fel a korábbi védjegyek és a bejelentett védjegy közötti összetéveszthetőség hiányával kapcsolatban, kifejtve, hogy több olyan korábbi védjegyben, amelyre hivatkoztak, a „wesergold” szó közös volt, amelyben a „w” és a „g” nagybetű volt. Márpedig amennyiben a felszólalás a fenti 7–11. pontban említett összes korábbi védjegyen alapult, és a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése értelmében hatáskörrel rendelkezett arra, hogy megvizsgálja a bejelentett védjegy és az összes említett korábbi védjegy közötti összetéveszthetőséget, a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felperesnek kellett a fellebbezési tanács előtti fellebbezés keretében az említett korábbi védjegyekkel kapcsolatos észrevételeit mindegyik védjegy tekintetében konkrétan előterjeszteni, amennyiben az igazolható lehetett. A felperes tehát nem hivatkozhat arra eredményesen, hogy nem láthatta előre, hogy a fellebbezési tanács a vizsgálatát az összes korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség vizsgálatára alapozza (lásd ebben az értelemben: BELLRAM‑ítélet, fenti 60. pont, EU:T:2013:11, 28. pont).
62 A fenti 60. és 61. pontban megfogalmazott megfontolásokból következően a fellebbezési tanács nem sértette meg a felperes meghallgatáshoz való jogát, amikor nem hívta fel kifejezetten arra, hogy nyújtsa be észrevételeit a közösségi védjegytől eltérő korábbi védjegyekre vonatkozóan.
63 Ebből következik, hogy amennyiben e jogalap keretében a felperes a fellebbezési tanácsnak a fenti 61. pontban felidézett jogkörét vonja kétségbe, e jogalap nem megalapozott, és azt el kell utasítani.
64 Másodsorban a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy megsértette a meghallgatáshoz való jogát a korábbi védjegyek használat révén szerzett, állítólagos fokozott megkülönböztető képességére vonatkozó kérdés tekintetében.
65 Ezzel kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy e jogalap hatástalan, amennyiben, még ha feltételezzük is (habár nem így van), hogy a fellebbezési tanácsnak előzetesen tájékoztatnia kellett volna a felperest az észrevételek benyújtásához fűződő jogáról, e hiba semmiképpen nem lett volna alkalmas arra, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezze, mivel – amint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 50. pontjából kiderül – az ütköző megjelölések közötti hasonlóság hiánya esetén a korábbi védjegyek használat révén szerzett fokozott megkülönböztető képességére vonatkozó kérdés semmiképpen nem releváns.
66 A fentiek összességéből az következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.
A negyedik, a 207/2009 rendelet 75. cikke első mondatának megsértésére alapított jogalapról
67 A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az megsértette a 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondatát, amikor a megtámadott határozatot a közösségi védjegytől eltérő korábbi védjegyek tekintetében „rövidítve indokolta”.
68 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata értelmében az OHIM‑nak a határozatait indokolnia kell. Az ítélkezési gyakorlat szerint e kötelezettség terjedelme megegyezik az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt kötelezettség terjedelmével, és célja egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát (2012. szeptember 6‑i Storck kontra OHIM ítélet, C‑96/11 P, EU:C:2012:537, 86. pont; 2014. július 15‑i Łaszkiewicz kontra OHIM – Cables y Eslingas (PROTEKT) ítélet, T‑18/13, EU:T:2014:666, 71. pont).
69 Ezenfelül a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata meghozatalának okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára azt, hogy a felülvizsgálatának gyakorlásához elegendő információval rendelkezzen (2004. október 21‑i KWS Saat kontra OHIM ítélet, C‑447/02 P, EBHT, EU:C:2004:649, 65. pont; 2009. szeptember 16‑i Alber kontra OHIM (Poignée) ítélet, T‑391/07, EU:T:2009:336, 74. pont; PROTEKT‑ítélet, fenti 68. pont, EU:T:2014:666, 72. pont).
70 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a fellebbezési tanács nem köteles állást foglalni a felek által elé terjesztett minden érvet illetően. Elegendő azokat a tényeket és jogi megfontolásokat ismertetnie, amelyek a határozat főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentőséggel bírnak (lásd ebben az értelemben: 2007. január 11‑i Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ítélet, C‑404/04 P, EU:C:2007:6, 30. pont). Ebből következően azon körülmény, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe valamely fél összes érvét, vagy nem válaszolt ezen érvek mindegyikére, önmagában még nem teszi lehetővé azt, hogy ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy a fellebbezési tanács megtagadta ezek figyelembevételét (2010. december 9‑i Tresplain Investments kontra OHIM – Hoo Hing (Golden Elephant Brand) ítélet, T‑303/08, EBHT, E U:T:2010:505, 46. pont; PROTEKT‑ítélet, fenti 68. pont, EU:T:2014:666, 73. pont).
71 E tekintetben a megtámadott határozatból következik, hogy a fellebbezési tanács kellően indokolta az összes korábbi védjegynek az összetéveszthetőség vizsgálata céljából történő figyelembevételét.
72 A megtámadott határozat 16. pontjából az „[a]mint a korábbi védjegyek” mondatrész használatára tekintettel kitűnik, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vett minden korábbi védjegyet. Az említett határozat 31. és 45. pontjában továbbá a fellebbezési tanács az összes korábbi védjegyet említette, „nevezetesen a »WeserGold«‑ot, a »Wesergold«‑ot és a »WESERGOLD«‑ot.” Végül a megtámadott határozat 32. pontjában a Törvényszék azon, a szóvédjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának felidézésével, mely szerint nincs jelentősége azon különbségeknek, amelyek a nyomtatott, szokásos betűtípussal szedett, különleges grafikai elemet nem tartalmazó betűk vagy szavak együtteséből erednek, a fellebbezési tanács tökéletesen indokolta azon határozatát, mely szerint figyelembe vette az összes korábbi védjegyet.
73 A fentiek összességéből az következik, hogy a negyedik jogalapot, és így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
74 A fellebbezés tárgyában hozott ítéletben, fenti 21. pont, a Bíróság a költségekről nem határozott. Ezért az eljárási szabályzata 219. cikkének megfelelően a Törvényszéknek kell a jelen ítéletben határoznia az egyes eljárásokkal kapcsolatos valamennyi költségről.
75 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes valamennyi kereseti kérelme tekintetében pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell őt az OHIM és a beavatkozó fél részéről a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a riha WeserGold Getränke GmbH & Co. KG‑t kötelezi saját költségeinek viselésére, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és a Lidl Stiftung & Co. KG részéről a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Gervasoni | Madise |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. november 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások