C‑322/16. sz. ügy

Global Starnet Ltd

kontra

Ministero dell’Economia e delle Finanze
és
Amministrazione Autonoma Monopoli di Stato

(a Consiglio di Stato [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A szolgáltatásnyújtás szabadsága, a letelepedés szabadsága, a tőke szabad mozgása és a vállalkozás szabadsága – Korlátozások – Játékok online lebonyolítására vonatkozó új koncessziók odaítélése – A jogbiztonság elve és a bizalomvédelem elve – Az alkotmánybíróság ítélete – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy a Bírósághoz forduljon, illetve e kötelezettség hiánya”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. december 20.

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Előterjesztési kötelezettség – Annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályok megfelelnek‑e mind az uniós jognak, mind a nemzeti alkotmánynak – Az érintett tagállam alkotmánybíróságának az említett szabályok alkotmányosságát vizsgáló ítélete – A végső fokon eljáró nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére vonatkozó kötelezettsége

(EUMSZ 267. cikk)

2.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Olyan nemzeti szabályozás, amely a törvény által engedélyezett játékok online lebonyolítása ágazatában már koncessziójogosult személyekkel szemben a tevékenységük gyakorlására vonatkozóan, a fennálló szerződéshez fűzött záradék útján új feltételeket támaszt – Bennfoglaltság – Főszabály szerint csupán az EUMSZ által biztosított szabadságok egyikére tekintettel történő vizsgálat

(EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk)

3.        Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – Olyan nemzeti szabályozás, amely a törvény által engedélyezett játékok online lebonyolítása ágazatában már koncessziójogosult személyekkel szemben a tevékenységük gyakorlására vonatkozóan, a fennálló szerződéshez fűzött záradék útján új feltételeket támaszt – Az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel való összeegyeztethetőség – Feltételek – A kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat

(EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk)

1.      Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, főszabály szerint köteles az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést előzetes döntéshozatalra utalni még akkor is, ha ugyanazon nemzeti eljárás keretében az érintett tagállam alkotmánybírósága az uniós jog rendelkezéseihez hasonló tartalmú referenciaszabályok alapján a nemzeti szabályok alkotmányosságát megvizsgálta.

Márpedig a fenti megfontolásokból következik, hogy az uniós jog érvényesülését veszélyeztetné, és az EUMSZ 267. cikk hatékony érvényesülését rontaná, ha amiatt, hogy az alkotmányosság vizsgálatára irányuló eljárás van folyamatban, a nemzeti bíróság akadályoztatva lenne abban, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljon a Bírósághoz, és az uniós jogot azonnal a Bíróság döntésének vagy ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazhassa (lásd ebben az értelemben: 2015. június 4‑i Kernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Ezenkívül, jóllehet az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság az uniós jog értelmezéséhez olyan támpontokat nyújt a nemzeti bíróságoknak, amelyek szükségesek az utóbbiak által eldöntendő jogvita megoldásához, az is igaz, hogy amennyiben a nemzeti bíróság határozatával szemben a nemzeti jog értelmében nincs lehetőség semmilyen jogorvoslatra, e bíróság az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében főszabály szerint köteles a Bírósághoz fordulni, ha az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdés merül fel előtte (lásd: 2015. szeptember 9‑i Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet, C‑160/14, EU:C:2015:565, 37. pont).

(lásd: 23., 24., 26. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 29–32. pont)

3.      Az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket, valamint a bizalomvédelem elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely a törvény által engedélyezett játékok online lebonyolítása ágazatában már koncessziójogosult személyekkel szemben a tevékenységük gyakorlására vonatkozóan új feltételeket támaszt a fennálló szerződéshez fűzött záradék útján, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy e szabályozást közérdeken alapuló nyomós indokok igazolhatják, a szabályozás alkalmas arra, hogy biztosítsa az elérni kívánt célkitűzések megvalósítását, és nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

A jelen ügyben az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezések szövegéből kitűnik – amint azt a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában kiemelte –, hogy e rendelkezések célja a koncessziójogosultak gazdasági és pénzügyi stabilitásának növelése, jóhírnevük és megbízhatóságuk fokozása, valamint a bűnözéssel szembeni küzdelem.

A szerencsejátékokkal kapcsolatos helyzet sajátosságára figyelemmel e célkitűzések az alapvető szabadságok – az alapeljárás tárgyát képezőkhöz hasonló – korlátozásainak igazolására alkalmas, közérdeken alapuló nyomós indokot képezhetnek (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8‑i Politanò ítélet, C‑225/15, EU:C:2016:645, 42. és 43. pont).

(lásd: 41., 42., 65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)