A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2011. július 18.
T‑450/10. P. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – A kártérítési kérelem előterjesztésének ésszerű határideje – Elkésettség – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑91/09. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2010. július 9‑én hozott végzése ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Luigi Marcuccio maga viseli a saját költségeit, valamint viseli az Európai Bizottság részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem – A benyújtásra nyitva álló határidő – Ésszerű határidő
(EUMSZ 270. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok – A Közszolgálati Törvényszék mérlegelési jogköre – Jogi minősítés
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)
1. A tisztviselő és az őt alkalmazó vagy korábban alkalmazó intézmény közötti jogvita – ha az az érintett és az intézmény közötti munkaviszonyra vezethető vissza – az EUMSZ 270. cikk, valamint a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének hatálya alá tartozik, így kívül esik a Bíróság alapokmánya 46. cikkének hatályán.
Az a körülmény, hogy az EUMSZ 270. cikk és a személyzeti szabályzat 90. cikke nem szab meg határidőt a kártérítési kérelem benyújtásának időpontjára nézve, nem teszi jogszerűtlenné az ilyen kérelem ésszerű határidőn belül történő benyújtásának megkövetelését. E rendelkezések alkalmazása során ugyanis, különösen kártérítési kérelem esetében, tiszteletben kell tartani az Európai Unió jogának általános elveit, mint amilyen jogbiztonság és a bizalomvédelem elve. Márpedig ezen általános jogelvek a jogszabály hallgatása esetén megakadályozzák, hogy az intézmények, természetes vagy jogi személyek határidő nélkül lépjenek fel, veszélyeztetve ezáltal többek között a már kialakult jogi helyzetek stabilitását, és megkövetelik az ésszerű határidő betartását. Így ha valamely uniós intézmény ésszerű határidőn túl kérdőjelezi meg az alkalmazottainak okozott kár kiváltó okát, az hatással van az említett intézmény és alkalmazottai közötti jogviszonyok biztonságára, és időben túlságosan távoli kiváltó okhoz kapcsolódó költségeket ró az Európai Unió költségvetésére. Ennélfogva a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az alkalmazottak az európai intézmény által a köztük fennálló kapcsolattal összefüggésben nekik okozott kár bekövetkezése után ésszerű határidőn belül nyújtsák be kártérítési kérelmüket.
E tekintetben a Bíróság alapokmánya 46. cikkében foglalt határidőre való hivatkozás felső határnak tekinthető. Az a körülmény, hogy az érdekelt az általa kifogásolt helyzetről való tudomásszerzést követő öt éven belül nyújtja be a kérelmet, nem elegendő azonban annak megállapításához, hogy az említett kérelmet ésszerű határidőn belül nyújtották be.
(lásd a 24–27. és 29. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3315. o., I‑A‑267. o. és II‑1183. o.) 59. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o., I‑A‑275. o. és II‑1231. o.) 62. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑114/08. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. június 26‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑53. o. és II‑B‑1‑313. o.) 12. és 25. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A kereset benyújtása határidejének meghatározása jogkérdés, a tisztviselő és az őt alkalmazó intézmény közötti munkaviszonyból eredő kártérítési kérelem benyújtására alkalmazandó szabályozásban előírt határidő hiányában pedig az említett kérelmet az attól az időponttól számított ésszerű határidőn belül kell benyújtani, amikor a tisztviselő az általa kifogásolt helyzetről tudomást szerzett; ezt az időpontot az adott ügy körülményeire tekintettel kell meghatározni. E tekintetben, noha a Közszolgálati Törvényszék saját maga állapítja meg és értékeli a releváns tényeket, azok elferdítésének esetét kivéve, ezt követően az ésszerű határidő betartására tekintettel azokat jogi szempontból a Törvényszék ellenőrzése mellett értékeli. Mindenesetre a Bíróság alapokmánya 46. cikkében foglalt határidőre való hivatkozás útmutatóul szolgál, és felső határnak tekinthető.
(lásd a 28., 29. és 31. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Marcuccio kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 25. és 27. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.