A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. július 15.(*)
„Verseny – Kartellek – A hőstabilizátorok európai piacai – Az EK 81. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Leányvállalatok által elkövetett jogsértés – Bírságok – A leányvállalatok és az anyavállalat egyetemleges felelőssége – A 10%‑os felső határ túllépése az egyik leányvállalat esetében – A határozat újbóli elfogadása – Az említett leányvállalat esetében a bírság összegének csökkentése – A bírság csökkentett összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a másik leányvállalatra és az anyavállalatra való alkalmazása – Védelemhez való jog – Meghallgatáshoz való jog – Iratbetekintési jog”
A T‑189/10. sz. ügyben,
a GEA Group AG (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviselik: A. Kallmayer, I. du Mont és G. Schiffers ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: R. Sauer és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: W. Berg ügyvéd)
alperes ellen
az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 – „hőstabilizátorokˮ‑ügy) 2009. november 11‑én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot módosító, 2010. február 8‑án hozott C(2010) 727 bizottsági határozat megsemmisítése, vagy másodlagosan a felperessel szemben kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
1 A jelen jogvita az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 – „hőstabilizátorokˮ‑ügy) 2009. november 11‑én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: első határozat) módosító, 2010. február 8‑án hozott C(2010) 727 bizottsági határozatra (a továbbiakban: megtámadott határozat) vonatkozik. Az első határozatot a felperes, a GEA Group AG, a T‑45/10. sz., GEA Group kontra Bizottság ügyben támadta meg.
[omissis]
Az eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2010. április 20‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes keresetet terjesztett elő a megtámadott határozat ellen.
[omissis]
55 A jelen ügyben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az vele szemben bírságot szab ki;
– másodlagosan, csökkentse a vele szemben a megtámadott határozat 1. cikkében kiszabott bírság összegét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
56 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
57 A Törvényszék ugyanezen a napon a GEA Group kontra Bizottság ítéletben (T‑45/10) elutasította az első határozat ellen irányuló keresetet.
A jogkérdésről
58 A jelen keresetében a felperes elsődlegesen azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot, másodlagosan pedig, hogy csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét.
59 Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik.
60 Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel a megtámadott határozat elfogadása előtt nem hallgatták meg, és az iratokba sem tekinthetett be, illetve hogy a Bizottság vele szemben megsértette az őt terhelő semlegességi kötelezettséget.
[omissis]
67 A kereset első jogalapjának értékeléséhez előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog alapvető elemét képező meghallgatáshoz való jog az Európai Unió jogának alapelvét képezi, amelyet minden olyan eljárásban – még a közigazgatási eljárásban is – biztosítani kell, amely szankció, különösen bírság kiszabásához vezethet, és hogy ez az elv különösen azt jelenti, hogy az érdekelt vállalkozást olyan helyzetbe kell hozni, hogy a közigazgatási eljárás során hatékonyan kifejthesse álláspontját (lásd ebben az értelemben: 1979. február 13‑i Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítélet, 85/76, EBHT, EU:C:1979:36, 9. pont; 1983. június 7‑i Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, 100/80–103/80, EBHT, EU:C:1983:158; 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 64–66. pont).
68 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével járó iratbetekintési jog azt is magában foglalja, hogy a Bizottság köteles lehetőséget biztosítani az érintett vállalkozás számára a vizsgálati aktában található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2003. október 2‑i Corus UK kontra Bizottság ítélet, C‑199/99 P, EBHT, EU:C:2003:531, 125–128. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 67. pont, EU:C:2004:6, 68. pont; 1995. június 29‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, T‑30/91, EBHT, EU:T:1995:115, 81. pont).
69 Az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése ezt az elvet tükrözi, amikor előírja, hogy a feleknek kifogásközlést kell küldeni, amelynek egyértelműen tartalmaznia kell mindazokat a lényeges elemeket, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, annak érdekében, hogy az érdekeltek ténylegesen tudomást szerezhessenek a Bizottság által velük szemben kifogásolt magatartásokról, valamint a rendelkezésére álló bizonyítékokról (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EBHT, EU:C:2002:582, 315. és 316. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 67. pont, EU:C:2004:6, 66. és 67. pont).
70 Egyébiránt a védelemhez való jog tiszteletben tartása többek között megköveteli, hogy a vállalkozásnak, amellyel szemben vizsgálatot folytatnak, a közigazgatási eljárásban alkalmat biztosítsanak arra, hogy hatékonyan kifejthesse álláspontját a Bizottság által felhozott tények fennállásával és relevanciájával, valamint azon iratokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság a Szerződésbe ütköző állítólagos jogsértés fennállását alapítja (Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 67. pont, EU:C:1983:158, 10. pont; 2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C‑407/04 P, EBHT, EU:C:2007:53, 44. pont; 2007. május 10‑i SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C‑328/05 P, EBHT, EU:C:2007:277, 71. pont).
71 Márpedig a jelen ügy körülményeire tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperest nem hallgatták meg, és az iratokba sem tekinthetett be.
72 Ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben a felperes kellően bizonyította, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanságok hiányában, vagyis ha meghallgatták volna, és ha betekinthetett volna az iratokba, a megtámadott határozat tartalma más lett volna, hanem azt, hogy az említett szabálytalanságok hiányában jobban biztosíthatta volna védelmét (lásd ebben az értelemben: 2013. június 18‑i Fluorsid és Minmet kontra Bizottság ítélet, T‑404/08, EBHT, EU:T:2013:321, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mindemellett ebben a vonatkozásban a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás ideje, vagyis a megtámadott határozat 2010. február 8‑i meghozatalának időpontját megelőző idő az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 27‑i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, T‑329/01, EBHT, EU:T:2006:268, 377. pont).
73 Elsősorban e tekintetben azt kell kiemelni, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban lehetőség lett volna azon kérdés megvitatására, hogy milyen kötelezettségek terhelik a Bizottságot az EUMSZ 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotó egyetemleges adós társaságok között fennálló egyetemlegességi viszonyokat illetően.
74 Ugyanis csupán a 2011. március 3‑án hozott ítéletben, vagyis a megtámadott határozat elfogadásának időpontját követő több mint egy évvel állapította meg a Törvényszék, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti bírságkiszabási jogkörének keretében kizárólag a Bizottság feladata, hogy a velük szemben egyetemlegesen kiszabott bírságok összegéből a különböző társaságokra vonatkozó részösszegeket meghatározza, amennyiben egyetlen vállalkozás részét képezték, és hogy e feladat nem bízható a nemzeti bíróságokra (2011. március 3‑i Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítélet, T‑122/07–T‑124/07, EBHT, EU:T:2011:70, 157. pont).
75 Ezt a kérdést annál is inkább meg lehetett volna vitatni a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, mivel a fenti 74. pontban hivatkozott Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítéletet (EU:T:2011:70) a Bíróság hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az egyetemleges adóstársakkal szemben kiszabott bírság megoszlásának meghatározása kizárólag a nemzeti bíróság feladata (Siemens‑ítélet, fenti 41. pont, EU:C:2014:256, 62. pont).
76 Így a felperes a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban és a fenti 41. pontban hivatkozott Siemens‑ítélet (EU:C:2014:256) kihirdetését megelőzően vitathatta volna azt, hogy nem részesült az ACW‑vel szemben kiszabott bírság összegének csökkentéséből eredő előnyökből, amely társasággal együtt egyetemlegesen vonták felelősségre az ez utóbbi által elkövetett jogsértés miatt, mivel a jogsértés idején az EUMSZ 101. cikk értelmében egy vállalkozást képeztek.
[omissis]
78 Másodsorban és a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a felperessel szemben kiszabott bírság összege magasabbnak bizonyul, mint a leányvállalataival szemben kiszabott bírság összege, jóllehet a felelőssége teljes egészében e leányvállalatok felelősségéből származtatható.
79 Az első határozat értelmében ugyanis a felperesre háruló bírság teljes összege 3 346 200 euró, a leányvállalataira háruló bírság pedig összeadva 5 278 171 euró (1 913 971 euró a CPA esetében és 3 346 200,00 euró az ACW esetében), míg a megtámadott határozat szerint ezek az összegek 3 346 200 eurónak, illetve 3 000 100 eurónak felelnek meg (1 913 971 euró a CPA esetében és 1 086 129 euró az ACW esetében).
80 Márpedig a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban meg lehetett volna vitatni azt a kérdést, hogy valamely anyavállalattal szemben a leányvállalata jogsértő magatartása miatt kiszabható‑e magasabb összegű bírság, mint a leányvállalatával szemben kiszabott bírság, ha e társaság felelőssége teljes egészében a leányvállalata felelősségéből származtatható.
81 Ezt a kérdést annál is inkább meg lehetett volna vitatni, mivel először is a megtámadott határozat elfogadását követően a Bíróság megállapította, hogy amennyiben az anyavállalatoknak az elkövetett jogsértésért fennálló felelőssége kizárólag a hozzájuk egymást követően tartozó leányvállalattól származtatott felelősség, azon teljes összeg, amelynek megfizetésére az anyavállalatokat kötelezik, nem haladhatja meg azt az összeget, amelynek megfizetésére a leányvállalatot kötelezik (Areva‑ítélet, fenti 42. pont, EU:C:2014:257, 137. és 138. pont; 2011. március 24‑i Tomkins kontra Bizottság ítélet, T‑382/06, EBHT, EU:T:2011:112, 57. pont).
82 Másodszor a Bíróság a megtámadott határozat elfogadását követően arról is állást foglalt, hogy a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság megfizetését illetően a gazdasági egységet képező két társaság között fennálló egyetemlegességi viszony nem korlátozható a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetésének biztosítása érdekében az anyavállalat által nyújtott egyfajta biztosítékra, és hogy azon érvelés, amely szerint ezen anyavállalatot nem lehet a leányvállalatával szemben kiszabott bírságnál magasabb összegű bírság megfizetésére kötelezni, ezáltal megalapozatlan (2013. november 26‑i Kendrion kontra Bizottság ítélet, C‑50/12 P, EBHT, EU:C:2013:771, 58. pont; 2014. június 19‑i FLS Plast kontra Bizottság ítélet, C‑243/12 P, EBHT, EU:C:2014:2006, 107. pont).
83 Így a felperes a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban vitathatta volna a vele szemben kilátásba helyezett bírság összegét a leányvállalataival szemben ez utóbbiak jogsértő magatartása miatt kiszabott bírságok összegéhez képest.
[omissis]
A fenti indokok alapján,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 – „hőstabilizátorokˮ‑ügy) 2009. november 11‑én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot módosító, 2010. február 8‑án hozott C(2010) 727 bizottsági határozatot a GEA Group AG‑t érintő részében megsemmisíti.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások