AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(első tanács)
2015. július 16.
F‑116/14. sz. ügy
Simona Murariu
kontra
Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság (EIOPA)
„Közszolgálat – Az EIOPA személyi állománya – Ideiglenes alkalmazott – Álláshirdetés – Legalább nyolc év szakmai tapasztalat követelménye – Próbaidőt követően ideiglenes alkalmazotti tisztségében már megerősített belső pályázó – Magasabb besorolási fokozattal járó új álláshelyre való ideiglenes beosztás – Az álláshirdetésben szereplő tartalmi hiba – Az állásajánlat visszavonása – Az általános végrehajtási rendelkezések alkalmazhatósága – A személyzeti bizottsággal való konzultáció – Jogos bizalom”
Tárgy: Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben S. Murariu lényegében egyrészt a 2014. február 24‑i határozat megsemmisítését kéri, amellyel véleménye szerint az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság (EIOPA) ügyvezető igazgatója visszavonta 2013. november 7‑i azon határozatát, amely S. Murariut átmeneti jelleggel egy álláshirdetésben szereplő álláshelyre nevezte ki, valamint a panaszának elutasításáról szóló, 2014. július 24‑i határozat megsemmisítését kéri, másrészt pedig az EIOPA kötelezését az őt állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság 2014. február 24‑i határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben az: a szerzett jogokat és a szerződési kikötéseket szerződéses jogviszony keretében megsértve visszamenőlegesen elutasítja S. Murariunak a vezető foglalkoztatóinyugdíj‑szakértői („senior expert on personal pensions”) állásra vonatkozó pályázatát és hallgatólagosan visszavonja az átmenti beosztásra vonatkozó, S. Murariu által már elfogadott 2013. július 17‑i állásajánlatot; megfosztja S. Murariut a 2013. szeptember 16. és 2014. február 24. közötti átmenti beosztás időszaka alatt járó, AD8 besorolási fokozatnak megfelelő illetménytől. A Közszolgálati Törvényszék a megsemmisítés iránti kérelmet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóságot, hogy térítse meg az S. Murariunak 2013. szeptember 16. és 2014. február 24. között okozott vagyoni kárt, amelynek összege az AD6 és AD8 besorolási fokozatban járó díjazások különbözetének, és az ezen összeg után 2013. szeptember 16‑tól esedékes, az Európai Központi Bank által az érintett időszakra a fő refinanszírozási műveletekre vonatkozóan megállapított kamatlábat két százalékponttal meghaladó kamatlábbal számított késedelmi kamatnak felel meg. A Közszolgálati Törvényszék a kártérítési kérelmet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság viseli saját költségeit és köteles viselni az S. Murariu részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések – Az igazgatótanács elnöke aláírásának elhelyezése – Joghatások
(Személyzeti szabályzat, 110. cikk)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Álláshirdetés – Tárgy – Az adminisztrációnak az álláshely betöltéséhez szükséges feltételek megjelölésére vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem – A pályázatnak az álláshirdetésben nem szereplő, de az eljárásra alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezésekben előírt feltétel teljesítésének hiánya miatti elutasítása – Megengedhetőség – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 110. cikk)
3. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések – Elfogadási eljárás – Az adminisztrációnak a személyzeti bizottsággal való konzultációra vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 110. cikk)
4. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Nyilvánvalóan jogellenes aktus hatályban tartásához fűződő jogos bizalomra való hivatkozás kizártsága
5. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Sérelmet okozó aktus – Felvétel – Az állásajánlatnak a sikeres pályázó általi elfogadást követő visszavonása – Jogellenesség
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91 cikk; Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 14. és 47. cikk)
6. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Ideiglenes alkalmazotti tisztségében már megerősített belső pályázó – Magasabb besorolási fokozattal járó új álláshelyre való beosztás – Új próbaidőre kötelezés – Megengedhetőség
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 10. és 14. cikk)
7. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Besorolási fokozatba sorolás – Ideiglenes alkalmazotti tisztségében már megerősített belső pályázó – Magasabb besorolási fokozattal járó új álláshelyre való ideiglenes beosztás – A hat hónapos próbaidő végén visszamenőlegesen történő besorolás – Megengedhetetlenség
1. A személyzeti szabályzat 110. cikke szerinti általános végrehajtási rendelkezések elfogadásának keretében az, hogy valamely uniós szerv igazgatótanácsának elnöke aláírását e rendelkezések egyik változatának a szövegén helyezi el, csak az említett végrehajtási rendelkezéseknek az igazgatótanács által elfogadott aktusként történő hitelesítésére szolgál. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy ezeket a rendelkezéseket az említett elnök egyénileg eljárva fogadta el.
(lásd a 69. pontot)
2. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy az adminisztráció tegye lehetővé az érdekelteknek az őket terhelő kötelezettségek és az őket illető jogok terjedelmének pontos ismeretét. Továbbá a jogbiztonság elve megkívánja, hogy az olyan szabályt, amelyet az adminisztráció állapít meg, és amely a személyi állománya tagjainak jogait és kötelezettségeit határozza meg, megfelelően közzétegyék az adminisztráció által meghatározandó szabályok és alakiságok szerint.
A különösen az ideiglenes alkalmazottak felvételére vonatkozó szabályokat illetően valamely intézmény vagy ügynökség kinevezésre jogosult hatóságának az álláshirdetésben a lehető legpontosabban meg kell jelölnie az érintett álláshely betöltéséhez szükséges feltételeket annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érdekelteknek annak mérlegelését, hogy érdemes‑e benyújtaniuk a pályázatot. Kétségtelen, hogy az említett hatóság nem kötelezhető arra, hogy megismételje a személyzeti szabályzatban kifejezetten előírt feltételeket, mivel azokat a pályázók vélhetőleg ismerik, az álláshirdetés azonban nem töltené be a célját – amely arra irányul, hogy az álláshely betöltéséhez szükséges feltétekről tájékoztassa a pályázókat –, ha az adminisztráció olyan ok miatt zárhat ki valamely pályázót, amely nem szerepel kifejezetten az említett hirdetésben vagy a személyzeti szabályzatban, illetve az nem képezte korábban egy elérhető vagy a pályázó által ismert közzététel tárgyát.
Mindazonáltal valamely intézménynek vagy ügynökségnek főszabály szerint lehetősége van arra, sőt köteles arra, hogy az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó álláshelyekkel kapcsolatos különböző kiválasztási eljárások lebonyolítása során – az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében – kizárja a pályázót olyan feltétel be nem tartása miatt, amely a megfogalmazás tartalmi hibája miatt nem szerepel ilyenként az egyik álláshirdetésében, azonban világosan és egyértelműen kitűnik a személyzeti szabályzatnak és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az említett intézmény vagy ügynökség által megállapított általános végrehajtási rendelkezéseiből, amelyeket megfelelően közzétettek, és amelyeket következésképpen a szóban forgó intézmény vagy ügynökség személyi állományához tartozó, szokásos gondossággal eljáró pályázó vélhetőleg ismeri. E tekintetben a személyzeti szabályzat 110. cikkének (3) bekezdése széles mozgásteret hagy az adminisztráció számára a személyzeti szabályzat 110. cikkében szereplő információk közlési módjának kiválasztását illetően.
(lásd a 73–76. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1974. október 30‑i Grassi kontra Tanács ítélet, 188/73, EU:C:1974:112, 40. pont; 1976. november 25‑i Küster kontra Parlament ítélet, 123/75, EU:C:1976:162, 7. pont; 2007. június 21‑i ROM‑projecten ítélet, C‑158/06, EU:C:2007:370, 25. pont; 2007. december 11‑i Skoma‑Lux ítélet, C‑161/06, EU:C:2007:773, 28. pont; 2009. március 10‑i Heinrich‑ítélet, C‑345/06, EU:C:2009:140, 44. pont;
Elsőfokú Bíróság: 1996. október 2‑i Vecchi kontra Bizottság ítélet, T‑356/94, EU:T:1996:136, 50. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2009. november 30‑i Wenig kontra Bizottság ítélet, F‑80/08, EU:F:2009:160, 90. pont; 2011. április 14‑i Šimonis kontra Bizottság ítélet, F‑113/07, EU:F:2011:44, 73. és 74. pont; 2014. október 15‑i Moschonaki kontra Bizottság ítélet, F‑55/10 RENV, EU:F:2014:235, 41. és 42. pont.
3. Jóllehet az ügynökség a személyzeti szabályzat 110. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseit a Bizottság egyetértése nélkül nem fogadhatja el – amely cikk ezért bizonyos felügyeleti jogkört biztosít a Bizottság számára –, a személyzeti bizottsággal csak a konzultációt – azaz a döntéshozatalban való korlátozott részvétel formáját – írják elő, ami semmilyen esetben sem vonja maga után az adminisztráció számára annak a kötelezettségét, hogy elfogadja a személyzeti bizottság által e konzultáció keretében megfogalmazott észrevételeket. Emiatt az adminisztrációnak tiszteletben kell tartania ezt a kötelezettséget, amikor a személyzeti bizottsággal folytatott konzultáció befolyásolhatja az elfogadandó jogi aktus tartalmát, ellenkező esetben megfosztja a konzultációs kötelezettséget a hatékony érvényesüléstől.
A személyzeti szabályzat 110. cikkének fent hivatkozott rendelkezései nem határozzák meg az általános végrehajtási rendelkezések ügynökség általi elfogadásával kapcsolatos eljárás szakaszainak kronológiai sorrendjét, különösen azzal kapcsolatban, hogy az ügynökség személyzeti bizottságát a Bizottság által adott egyetértés előtt vagy után lehet‑e vagy kell‑e meghallgatni. E tekintetben, mivel az általános végrehajtási rendelkezések elfogadásával kapcsolatban az ügynökség számára formálisan biztosított jogkör a Bizottság egyetértésétől függ, valójában az ügyben mind az ügynökség, mind pedig a Bizottság döntéshozatali jogkörrel rendelkezik. Ezért az ügynökség személyzeti bizottságával az általános végrehajtási rendelkezések tervének Bizottság általi jóváhagyása előtt lehet konzultálni, amennyiben az ügynökség által formálisan utólag elfogadott szöveg a Bizottság kérésére végrehajtott módosítások következtében nem tér el érdemben a személyzeti bizottsághoz eredetileg benyújtott szövegtől.
Ezért az ügynökség az általános végrehajtási rendelkezések elfogadása előtt csak akkor köteles újból konzultálni a személyzeti bizottsággal, ha úgy dönt, hogy elfogadja eredeti javaslatának a Bizottság által megkövetelt módosításait, amelyek e javaslat tartalmát érdemben érintik. Az ilyen kötelezettség ellenben kizárt a részletkérdéseket érintő és mérsékelt hatású módosításokat illetően, tekintve, hogy a módosítások érdemi jellegét a módosítás céljának és a módosított rendelkezésnek a szöveg egészén belül elfoglalt helye szempontjából kell megítélni, nem pedig az érintett tisztviselők vagy alkalmazottak helyzetére gyakorolt egyéni következmények szempontjából.
(lásd a 86–88. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2008. december 22‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet, C‑443/07 P, EU:C:2008:767, 52. pont;
Elsőfokú Bíróság: 2003. november 20‑i Cerafogli és Poloni kontra EKB ítélet, T‑63/02, EU:T:2003:308, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. A bizalomvédelem elve ugyan korlátozhatja az adminisztráció azon jogát, hogy visszamenőleges hatállyal visszavonjon valamely jogellenes jogi aktust abban az esetben, ha a jogi aktus címzettje bízhatott ezen aktus jogszerűségének látszatában, e feltétel nem tekinthető teljesültnek olyan objektív körülmények fennállása esetén, amelyek az érdekeltet a szóban forgó tévedés felismerésére vezethették volna, vagy másképp fogalmazva olyan tényezők fennállása esetén, amelyek kétséget ébreszthetnek a jogi aktus jogszerűségét illetően. Következésképpen az érdekelt nem bízhat a visszavont jogi aktus jogszerűségének látszatában többek között akkor, ha az említett jogi aktusnak hiányzik a jogalapja, vagy a vonatkozó jogi szabályok nyilvánvaló megsértésével fogadták azt el.
(lásd a 98. pontot)
Hivatkozás:
Az Európai Unió Törvényszéke: 2010. május 12‑i Bui Van kontra Bizottság ítélet, T‑491/08 P, EU:T:2010:191, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Az ideiglenes alkalmazottnak az érintett intézménnyel vagy ügynökséggel fennálló foglalkoztatási jogviszonyának alapját a munkaszerződés képezi. Ezért ami a szerződéses jogviszony megszüntetésének lehetőségét illeti, miután e jogviszony a felek egybehangzó akaratnyilvánításával létrejött, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem egyoldalúan jár el, úgy, ahogy a kinevezésre jogosult hatóság, hanem azon releváns szerződéses rendelkezések kötelezik, amelyek e hatóságot az alkalmazottjához, mindenesetre pedig az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseinek, különösen pedig a 14. és 47. cikkének a tiszteletben tartásához kötik.
Ugyanis noha ezen alkalmazási feltételek egyik rendelkezése sem tiltja, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság az alkalmazottakra kedvezőbb szerződéses rendelkezések révén az említett alkalmazottak érdekében korlátozza az említett alkalmazási feltételek 47. cikkén alapuló azon jogkörét, hogy az érvényesen kötött munkaszerződéseket felbontsa, az említett alkalmazási feltételekben rögzített eseteken kívül nem mondhatja fel egyoldalúan az érintett alkalmazottal fennálló szerződéses kötelezettségvállalását. Különösen, a pályázóhoz ideiglenes alkalmazottként történő alkalmazása érdekében intézett állásajánlat kétségtelenül egy puszta szándéknak és e tekintetben jogokat nem keletkeztető előkészítő aktusnak minősül, amely visszavonható például akkor, amikor a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság az állásajánlat megfogalmazása után észreveszi, hogy az érintett az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben, az álláshirdetésben vagy a belső rendelkezésekben előírt alkalmazási feltételek egyikének nem felel meg. Ugyanakkor eltérő a helyzet akkor, amikor az ilyen ajánlatot elfogadták, az a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság határozatában megnyilvánult, és az új szerződéses jogviszony tárgyát képező szolgáltatás teljesítése már ténylegesen megkezdődött. Az ilyen helyzetben ugyanis a szerződő felek akaratnyilvánítása szerződéses jellegű új kötelezettségeket keletkeztet, amelyek korlátozzák az említett hatóság azon jogkörét, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben kifejezetten előírt eseteken – mint az alkalmazási feltételek 47. cikkében említett esetek – kívül egyoldalúan, mindenesetre pedig visszamenőlegesen járjon el.
(lásd a 101. és 103. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1977. október 18‑i Schertzer kontra Parlament ítélet, 25/68, EU:C:1977:158, 40. pont; 1992. június 19‑i V. kontra Parlament ítélet, C‑18/91 P, EU:C:1992:269, 39. pont;
Elsőfokú Bíróság: 1994. november 30‑i Düchs kontra Bizottság ítélet, T‑558/93, EU:T:1994:279, 43. pont; 2004. július 7‑i Schmitt kontra AER ítélet, T‑175/03, EU:T:2004:214, 53. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2012. október 23‑i Eklund kontra Bizottság ítélet, F‑57/11, EU:F:2012:145, 66. pont; 2014. július 10‑i Mészáros kontra Bizottság végzés, F‑22/13, EU:F:2014:189, 73. pont.
6. Az uniós ügynökség belső rendelkezéseiben előírhatja, hogy az ügynökségnél betöltendő álláshelyre pályázót, aki megerősített ideiglenes alkalmazottként már ezen ügynökség szolgálatában áll, azonban a szóban forgó álláshely besorolási fokozatánál alacsonyabb besorolási fokozatban – hasonlóan az említett ügynökségen kívüli pályázóhoz, akit a szóban forgó álláshely betöltéséhez az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 14. cikke szerinti próbaidőre köteleznek – új hat hónapos próbaidőre lehessen kötelezni, amelynek az eredményeitől teszik függővé, hogy utólag alkalmazható‑e az új feladatok ellátására állandó jelleggel és egy magasabb új besorolási fokozatban a szerződéséhez fűzött záradék révén, amely előírja az érintett álláshelyre történő állandó jellegű újrabeosztását. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 14. cikkének az olyan ideiglenes alkalmazottra analógia útján történő alkalmazásából merítő hasonló értelmezés, akit az intézmény vagy az ügynökség nem újonnan vett fel, hanem az említett alkalmazási feltételek 14. cikke szerinti próbaidő végén ezen intézménynél vagy ügynökségnél már határozott vagy határozatlan időre alkalmazzák, azt is lehetővé teszi, hogy az ügynökségen belül már megerősített ideiglenes alkalmazottak ne szenvedjenek hátrányt, ugyanis az ügynökség adott esetben arra juthat, hogy előnyben részesíti az olyan pályázók felvételét, akiktől a próbaidő végén az eredmények értékelését követelheti meg – a jelen ügyben az említett alkalmazási feltételek 14. cikkében szereplő feltételek mellett –, pontosan az ügynökség azon belső pályázóinak hátrányára, akiknek az esetében az új próbaidő nem jöhet szóba.
Az említett alkalmazási feltételek szövegéből vagy a 10. és 14. cikkének a szerkezetéből ugyanis nem tűnik ki, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az, hogy az adminisztráció megkövetelhesse az érintett alkalmazottól azt, hogy az említett alkalmazási feltételek 14. cikke szerint új próbaidőt vagy a próbaidő bármely más formáját teljesítse ezen új beosztás érdekében.
Ezért amikor a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság egyéb álláshelyei egyikére az ideiglenes alkalmazottai közül az említett alkalmazási feltételek 14. cikke szerinti próbaidő végén az előző feladataiban határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződéssel már megerősített ideiglenes alkalmazottat alkalmazza, e hatóság határozhat úgy, hogy mentesíti az érintettet az új próbaidő teljesítése alól, ha úgy véli, hogy az ideiglenes alkalmazott ideiglenes alkalmazotti ezen minőségében folytatja munkaviszonyát a munkáltatójával, még abban az esetben is, amikor a munkaviszony folytatása a besorolási fokozatban történő előrelépéssel, vagy az ellátandó feladatok fejlődésével jár, és abban az esetben is, amikor az újonnan betöltött álláshely álláshirdetése csak határozott időtartamra történő felvételre vonatkozik.
Ezzel szemben amikor a munkaszerződés megkötésére jogosult ugyanazon hatósággal fennálló új munkaszerződés az álláshely másik kategóriájára vonatkozik, vagy az az említett alkalmazási feltételek 14. cikke szerinti próbaidővel már megerősített ideiglenes alkalmazott karrierjében olyan törést valósít meg, amely például az érintett alkalmazott által végzett feladatok jellegének lényeges megváltozásában vagy még a két besorolási fokozat közötti különbségben nyilvánul meg, az említett hatóság mérlegelési jogkörének és szervezeti egységei szervezésének gyakorlása során az említett alkalmazási feltételek 14. cikke érdekében úgy határozhat, hogy az érintett munkaszerződése – beleértve azt, amely az előző szerződéshez fűzött záradékkal nyilvánul meg – különböző álláshelyre vonatkozik, ami azt vonja maga után, hogy az érintettnek – az intézmény vagy az ügynökség külső pályázóihoz hasonlóan, mint az egyéb intézmények vagy ügynökségek ideiglenes alkalmazottjai vagy még az olyan személyek, akik nem dolgoznak az Uniónak – bizonyítania kell, hogy rendelkezik az új feladatok elvégzéséhez szükséges kellő szakmai képességekkel, és ezzel igazolja a megerősítést a feladatait illetően, valamint a korábbihoz képest magasabb fizetési fokozatba való besorolást.
(lásd a 130–133. pontot)
7. Érvénytelen az adminisztráció arról rendelkező határozata, hogy az ideiglenes alkalmazottat – akit ideiglenesen olyan álláshelyre osztanak be, amelynek tekintetében rendszerint előírt a jelenlegi álláshelynek megfelelő besoroláshoz képesti magasabb besorolás – nem azonnal sorolják be az ezen álláshely állásajánlatában szereplő besorolási fokozatba, hanem csak a hat hónapos próbaidő végén visszamenőlegesen, amennyiben e határozat ideiglenesen hatással jár a közzétett kiválasztási eljárás tárgyát képező álláshelyet betöltő belső pályázóra, anélkül hogy e pályázónak biztosították volna az álláshirdetésben szereplő álláshelyre előírt besorolást, miközben az érintettől a szóban forgó munkakörhöz tartozó feladatoknak négy hónapot meghaladó időszakon keresztül történő teljes ellátását követelték meg.
(lásd a 140. pontot)