2012. június 27-én benyújtott kereset - CD kontra Tanács

(T-646/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: CD (Minszk, Fehéroroszország) (képviselő: M. Michalauskas ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP tanácsi határozat módosításáról szóló, 2011. október 10-i 2011/666/KKBP tanácsi határozatot a felperesre vonatkozó részében;

semmisítse meg a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006 rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2011. október 10-i 1000/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet a felperesre vonatkozó részében; és

semmisítse meg a 2011. november 11-i tanácsi határozatot, amely megtagadta a felperes törlését a 2011. január 31-i 2011/69/KKBP tanácsi határozat által módosított, az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. október 25-i 2010/639/KKBP tanácsi határozat III. A. mellékletéből;

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap az indokolás elégtelenségén és a védelemhez való jog megsértésén alapul, mivel a megtámadott jogi aktusok indokolása nem teszi lehetővé a felperes számára azok érvényességének vitatását a Törvényszék előtt és ez utóbbinak az aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát.

A második jogalap a személyes felelősség elvének megsértésén alapul, mivel a megtámadott jogi aktusok felelősséget és szankciókat állapítanak meg, anélkül hogy bemutatnák a felperesnek az e szankciókat alátámasztó tényekben való személyes közreműködését.

A harmadik jogalap a jogi alap hiányán alapul, mivel a megtámadott jogi aktusok nem bizonyítják olyan jogszabály létezését, amelyet a felperes megsértett.

A negyedik jogalap mérlegelési hibán alapul, mivel a megtámadott jogi aktusok minden tényleges indokot mellőznek.

Az ötödik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul, mivel a felperesnek azon kollektív döntésben való személyes közreműködése, amelyért szankcionálták, nem volt olyan jelentős, mint a szankció.

____________