T‑320/03. sz. ügy

Citicorp

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – LIVE RICHLY szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Meghallgatáshoz való jog – A 40/94 rendelet 73. cikke”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(40/94 tanácsi rendelet, 73. cikk)

2.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Több áru- vagy szolgáltatáscsoport vonatkozásában benyújtott védjegybejelentés – A jogvita tárgya egyetlen csoportra történő korlátozásának a felperes általi elfogadása – Másik csoportra vonatkozó jogalaptól való elállás

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség hiánya – Esetleg több jelentéssel bíró, szójátékot alkotó, továbbá ironikusnak, meglepőnek vagy szokatlannak ható megjelölés – Lajstromozási feltétel – Az érintett áruknak és szolgáltatásoknak a gyártóra vagy forgalmazóra utaló megjelölésként történő érzékelhetőségre való alkalmassága

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek – „LIVE RICHLY” szómegjelölés

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

5.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A megjelölés megkülönböztető képességének hiánya – Azon megállapítás elégtelensége, hogy az eredeti többletelem vagy leheletnyi képzelőerő hiánya miatt nem megkülönböztető a megjelölés

(A 40/94 tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 73. cikkének második mondata szerint az OHIM határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni. Ez a rendelkezés a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét fejezi ki, amelynél fogva a hatósági határozatok azon címzettjeinek, akiknek érdekeit a határozat jelentős mértékben érinti, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy álláspontjukat megfelelően kifejthessék.

(vö. 21‑22. pont)

2.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsa által hozott, valamely védjegynek több áru- vagy szolgáltatáscsoport vonatkozásában történő lajstromozását megtagadó határozatával szemben benyújtott fellebbezés keretében az Elsőfokú Bíróságnak nem kell határoznia arról a jogalapról, amely csak valamely áru- vagy szolgáltatáscsoportra vonatkozik, ha a felperes gyakorlatilag elállt a jogalaptól annak kifejezett elismerésével, hogy a jogvita tárgya valamely másik csoportra korlátozódik.

(vö. 48. pont)

3.      Valamely nem leíró jellegű megjelölés attól még nem rendelkezik megkülönböztető jelleggel, hogy több jelentése is lehet, hogy szójátékot alkot, és hogy ironikusan, meglepően vagy váratlanul fogható fel a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Ezen különféle elemektől ez a megjelölés egyúttal nem lesz oly mértékben megkülönböztető jellegű sem, hogy az érintett vásárlóközönség az adott áruk vagy szolgáltatások gyártójára vagy forgalmazójára utaló megjelölésként fogja fel, és ezáltal az összetévesztés lehetősége nélkül meg tudja különböztetni a védjegyjogosult áruját vagy szolgáltatását más gyártóétól vagy forgalmazóétól.

(vö. 84. pont)

4.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a LIVE RICHLY szómegjelölés, amelynek lajstromozását a Nizzai Megállapodás 36. osztályába tartozó pénzügyi és valutaszolgáltatások vonatkozásában kérték, nem rendelkezik az érintett szolgáltatások vonatkozásában megkülönböztető képességgel, mivel az érintett vásárlóközönség, azaz a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót illetően a figyelem mértéke viszonylag csekélynek mutatkozhat a reklámjellegű jelzések tekintetében, amelyek nem bizonyulnak meghatározónak a körültekintő, angol nyelvű, illetve nem angol nyelvű, de elegendő angolnyelv-tudással rendelkező vásárlóközönség számára, amely a pénzügyi és valutaszolgáltatásokkal összefüggésben mindenekelőtt reklámkifejezésként érzékeli a megjelölést, nem pedig a szóban forgó szolgáltatások gyártójára vagy forgalmazójára való utalásként. A szóban forgó megjelölés nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek alapján az érintett vásárlóközönség ezt a megjelölést nyilvánvaló reklámjelentésén túl könnyen és azonnal úgy meg tudná jegyezni, mint a jelölt szolgáltatásokra vonatkozó megkülönböztető védjegyet. Még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó megjelölést önmagában, más megjelölés vagy védjegy nélkül használnák, az érintett vásárlóközönség ‑ hacsak nem figyelmeztetik előre ‑ nem érzékelheti másként, csakis reklám célzatú értelemben.

(vö. 70., 74., 76., 85. pont)

5.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a védjegy megkülönböztető képességének hiánya nem következhet az eredeti többletelem vagy leheletnyi képzelőerő hiányából, mivel valamely közösségi védjegyet nem feltétlenül újonnan alkotnak meg, és az nem feltétlenül eredeti vagy kitalált elemeken alapul, hanem az arra való alkalmasságán, hogy a versenytársak azonos fajtájú áruihoz vagy szolgáltatásaihoz képest egyes árukat és szolgáltatásokat egyedivé tud tenni a piacon.

(vö. 91. pont)