AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(első tanács)
2012. december 5.
F‑29/11. sz. ügy
BA
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/147/09 versenyvizsga‑kiírás – Román állampolgárságú tanácsosok felvételi tartaléklistájának létrehozása – Románia hivatalos nyelvének alapos ismerete – Romániában élő, magyar nyelvű kisebbség – A szóbeli vizsgára bocsátás megtagadása – Az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma – Terjedelem”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BA az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) igazgatója által 2010. december 10‑én hozott, a felperes panaszát elutasító határozat és az EPSO/AD/147/09 versenyvizsga vizsgabizottsága által hozott, a felperes szóbeli vizsgára bocsátását megtagadó határozat megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. BA maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a Bizottságnál felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők által indított kereset – Valamely versenyvizsga vizsgáira bocsátást megtagadó határozat ellen indított kereset – A versenyvizsga‑kiírás szabálytalanságára való hivatkozás lehetősége
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – Nyílt versenyvizsga lefolytatása – A vizsgákon való részvétel nyelvei – Egyenlő bánásmód – Terjedelem – Új tagállam állampolgárságával rendelkező tanácsosok felvételi tartaléklistájának létrehozása – Ezen állam hivatalos nyelve alapos ismeretének követelménye – Megengedhetőség
(1. tanácsi rendelet és 1760/2006 tanácsi rendelet)
1. A felvételi eljárás sajátos jellegére tekintettel – amely egymást követő és egymáshoz szorosan kapcsolódó határozatokból álló összetett igazgatási eljárás – a felperesnek lehetősége van arra, hogy valamely későbbi egyedi határozat – mint amilyen a versenyvizsgák vizsgáira bocsátást megtagadó határozat – ellen indított keresetben a versenyvizsga lefolytatása során történt szabálytalanságokra hivatkozzon, ideértve magának a versenyvizsga‑kiírásnak a szövegére visszavezethető szabálytalanságokat is. Az ilyen eljárásban ugyanis a felperestől nem követelhető meg, hogy annyi keresetet indítson, amennyi neki esetlegesen sérelmet okozó aktus szerepel az említett eljárásban.
Kivételesen a versenyvizsga‑kiírás is megtámadható megsemmisítés iránti keresettel, ha a felperes pályázatának elutasítását eredményező feltételek előírásával a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében neki sérelmet okoz.
(lásd a 39., 40. és 42. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének 17. és 19. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑82/08. sz., Clarke és társai kontra OHIM ügyben 2011. április 14‑én hozott ítéletének 79. pontja.
2. Akkor sérül az uniós közszolgálatban alkalmazandó egyenlő bánásmód elve, ha személyek két csoportjával, amelyek ténybeli és jogi helyzete között nincs lényeges különbség, felvételük során eltérően bánnak, és e bánásmódbeli eltérés objektíve nem indokolt.
Nem sérül az uniós közszolgálatban alkalmazandó egyenlő bánásmód elve az adminisztráció által a Bulgária és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásának alkalmából az Európai Közösségekben alkalmazott tisztviselők toborzásával kapcsolatos különleges és ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló 1760/2006 rendelet alapján szervezett, román állampolgárok számára nyitott versenyvizsga esetén, amely e pályázók számára szolgálati érdekből előírta nemzeti nyelvük, vagyis a román, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. tanácsi rendelet értelmében Románia egyedüli hivatalos nyelvének alapos ismeretét.
Ugyanis még ha a vizsga román nyelven történő teljesítése hátrányt is okozhatott egy magyar anyanyelvű román állampolgárnak, valamely vizsga románul való teljesítésének előírását jogszerűnek kell tekinteni, mivel azt Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő magasabb szintű követelmények igazolták. A szóban forgó követelmények objektív és ésszerű szempontokon alapulnak, és a „»bővítési« versenyvizsga” megszervezése során alkalmazott, az említett tagállam csatlakozását követő átmeneti időtartamra korlátozott eltérő bánásmód a kitűzött céllal arányosnak tűnik.
Az Unió igazgatási szervei, mint amilyen az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal, melyeknek az 1760/2006 rendelethez hasonló eltérést engedő rendelet alapján kell Románia mint az Unióhoz csatlakozó állam állampolgárai számára fenntartott versenyvizsgát szervezniük, az egyenlő bánásmód elvének megsértése nélkül nem használhatnak más nyelvet, mint ezen ország egyetlen hivatalos nyelvét, amikor pontosan az említett nyelv alapos ismeretének ellenőrzésére irányuló kiválasztási írásbeli vizsgák lefolytatásáról van szó. Más volna a helyzet, ha e tagállam az Unió intézményeinek tevékenységében való részvétele tekintetében az 1. tanácsi rendelet 1. cikke alapján formálisan elismerné a területén használt valamely kisebbségi nyelvet, amely anélkül, hogy e tagállam hivatalos nyelve volna, az Unió hivatalos nyelve lenne.
Emellett a „román nyelv alapos ismeretének” előírása a román állampolgárok számára fenntartott versenyvizsga fő nyelveként nem önkényes, és nem ütközik nyilvánvalóan a szolgálati érdekbe. Ugyanis amennyiben a szolgálat vagy az álláshely érdeke megköveteli, az adminisztráció adott esetben jogosan határozhatja meg azt a nyelvet vagy azokat a nyelveket, amely(ek) alapos vagy megfelelő ismeretét elvárja.
(lásd a 75., 79., 81–84. és 86. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének 23. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑376/03. sz., Hendrickx kontra Tanács ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének 26. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑91/08. sz., Pleijte kontra Bizottság ügyben 2010. február 25‑én hozott ítéletének 36. és 57. pontja; F‑7/07. sz., Angioi kontra Bizottság ügyben 2011. június 29‑én hozott ítéletének 90. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.