C‑673/20. sz. ügy
EP
kontra
Préfet du Gers
és
Institut National de la Statistique et des Études Économiques (INSEE)
(a tribunal judiciaire d’Auch [auchi bíróság, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. június 9.
„Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának olyan állampolgára, aki valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel – EUSZ 9. cikk – EUMSZ 20. és EUMSZ 22. cikk – Választójog és választhatóság a lakóhely szerinti tagállam helyhatósági választásain – EUSZ 50. cikk – A Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás – Egy tagállam Unióból való kilépésének következményei – A lakóhely szerinti tagállam választói névjegyzékéből való törlés – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 39. és 40. cikke – Az (EU) 2020/135 határozat érvényessége”
1. Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Tagállami állampolgárság – Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból és az Euratomból való kilépése – Következmények – Az uniós polgári jogállás elvesztése – Az Egyesült Királyság azon állampolgárai, akik az átmeneti időszak vége előtt tartózkodási jogukat gyakorolták valamely tagállamban – A lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain gyakorolható választójog és a választhatóság elvesztése – Olyan állampolgárok, akiktől teljesen megvonták a választójogot az Egyesült Királyságban ezen állam joga alapján – Hatás hiánya
(EUSZ 9. cikk és EUSZ 50. cikk, (1) és (3) bekezdés; EUMSZ 18. cikk, első bekezdés, EUMSZ 20. cikk, (1) bekezdés, és (2) bekezdés, b) pont, EUMSZ 21. cikk, első bekezdés, és EUMSZ 22. cikk; Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 39. és 40. cikk; A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás, 2. cikk, e) pont, 3. cikk, (1) bekezdés, 10. cikk, a) és b) pont, 13–39. cikk, 126. cikk, 127. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és 185. cikk, negyedik bekezdés)
(lásd: 46–52., 55–61., 66–75., 80., 81., 83. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Tagállamok – Az Európai Unióból való kilépés – A kilépési eljárás megindítására vonatkozó tagállami döntés – Egyoldalúság – Eljárás – Joghatások
(EUMSZ 50. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 53, 54. pont)
3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Az intézmények által hozott jogi aktusok – Az Unió által kötött nemzetközi megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségének vizsgálata iránti kérelem – Elfogadhatóság
(EUSZ 19. cikk, (3) bekezdés, b) pont; EUMSZ 267. cikk, első bekezdés, b) pont)
(lásd: 84., 85. pont)
4. Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Tagállami állampolgárság – Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból és az Euratomból való kilépése – A 2020/135 határozat – Érvényesség – Az Egyesült Királyság azon állampolgárai, akik az átmeneti időszak vége előtt tartózkodási jogukat gyakorolták valamely tagállamban – Választójog és választhatóság hiánya a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain – Az arányosság elvének megsértése – Hiány – Olyan állampolgárok, akiktől teljesen megvonták a választójogot az Egyesült Királyságban ezen állam joga alapján – Hatás hiánya
(EUSZ 9. cikk, és EUSZ 50. cikk, (1) és (3) bekezdés; EUMSZ 18., EUMSZ 20. cikk, (2) bekezdés, b) pont, EUMSZ 21. és EUMSZ 22. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 40. cikk; 2020/135 tanácsi határozat)
(lásd: 91–102. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
EP‑t, aki az Egyesült Királyság 1984 óta Franciaországban lakóhellyel rendelkező állampolgára, törölték a francia választói névjegyzékből azt követően, hogy 2020. február 1‑jén hatályba lépett a Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (a továbbiakban: kilépési megállapodás).(1)
EP e törlést a tribunal judiciaire d’Auch (auchi bíróság, Franciaország) előtt vitatta azzal az indokkal, hogy már nem tud szavazni sem Franciaországban, mivel az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően elvesztette az uniós polgári jogállását, sem pedig az Egyesült Királyságban, mivel már ebben az államban sem jogosult választásra, és nem is választható.(2) EP szerint e jogvesztés sérti a jogbiztonság és az arányosság elvét, továbbá hátrányos megkülönböztetést valósít meg az uniós polgárok között, valamint sérti a szabad mozgáshoz való jogát.
A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a kilépési megállapodás rendelkezéseinek EP‑re történő alkalmazása aránytalan mértékben sérti EP választáshoz való alapvető jogát. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az EUSZ 50. cikket(3) és a kilépési megállapodást úgy kell‑e értelmezni, hogy azok megszüntetik azon egyesült királysági állampolgárok európai polgárságát, akik, bár továbbra is ezen állam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, egy másik tagállam területén több mint tizenöt éve telepedtek le, és akiktől ennélfogva a szavazati jogot teljesen megvonták. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a kilépési megállapodás(4) és az EUMSZ(5) releváns rendelkezéseit úgy kell‑e tekinteni, hogy azok lehetővé teszik ezen állampolgárok számára, hogy megőrizzék az európai polgársághoz fűződő, az Egyesült Királyság Unióból való kilépése előtt őket megillető jogokat. E bíróság a kilépési megállapodás érvényességét, és ennélfogva az e megállapodás megkötéséről szóló 2020/135 tanácsi határozat(6) érvényességét is felveti.
Ítéletében a Bíróság egyrészt kimondta, hogy az EUSZ(7) és az EUMSZ(8) releváns rendelkezéseit a kilépési megállapodással összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése óta ezen állam azon állampolgárait, akik az átmeneti időszak vége előtt tartózkodási jogukat gyakorolták valamely tagállamban, már nem illeti meg az uniós polgári jogállás. Konkrétabban, nem illeti meg őket a választójog és választhatóság a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain, ideértve azt is, ha azon állam joga alapján, amelynek állampolgárai, megvonták tőlük a választójogot az ezen állam által szervezett választásokon is. Másrészt a Bíróság nem tár fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely a 2020/135 határozat érvényességét érintené.
A Bíróság álláspontja
Először is a Bíróság arra emlékeztet, hogy az uniós polgársághoz az EUSZ 9. cikknek és az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdésének megfelelően valamely tagállam állampolgárságának megléte szükséges, és így elválaszthatatlan és kizárólagos kapcsolat áll fenn a tagállami állampolgárság megléte és az uniós polgári jogállás megszerzése, valamint megőrzése között.
Az uniós polgársághoz számos jog(9) kapcsolódik, többek között a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás alapvető és egyéni joga. Közelebbről, ami azon uniós polgárokat illeti, akik olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelynek nem állampolgárai, e jogok magukban foglalják, hogy választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain, amely jogot az Európai Unió Alapjogi Chartája szintén elismeri.(10) E rendelkezések egyike sem biztosítja azonban e jogot a harmadik országbeli állampolgárok javára. Következésképpen az a körülmény, hogy valamely magánszemély, amikor az állampolgársága szerinti állam még tagállam volt, gyakorolta a más tagállam területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, nem teszi lehetővé számára, hogy megtartsa az uniós polgári jogállást és az EUM‑Szerződés által ahhoz kapcsolt valamennyi jogot, ha a származási államának az Unióból való kilépését követően már nem rendelkezik valamely tagállam állampolgárságával.
Másodszor a Bíróság arra emlékeztet, hogy az EUSZ 50. cikk (1) bekezdése alapján hozott, az Unióból való kilépésre vonatkozó szuverén döntése értelmében az Egyesült Királyság 2020. február 1. óta már nem tagja az Uniónak, így állampolgárai immár egy harmadik állam, nem pedig valamely tagállam állampolgárai. Márpedig valamely tagállam állampolgárságának elvesztése minden olyan személy számára, aki nem rendelkezik egyúttal egy másik tagállam állampolgárságával, az uniós polgári jogállásának automatikus elvesztését vonja maga után. Következésképpen e személy már nem rendelkezik választáshoz és választhatósághoz való joggal a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain.
E tekintetben a Bíróság pontosítja, hogy mivel az uniós polgári jogállás elvesztése valamely egyesült királysági állampolgár számára az Egyesült Királyság Unióból való kilépésre vonatkozó szuverén döntésének automatikus következménye, sem a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, sem azok bíróságai nem kötelezhetők arra, hogy az arányosság elvére tekintettel egyedileg megvizsgálják az uniós polgári jogállás elvesztése által az érintett személyekre gyakorolt következményeket.
Harmadszor, a Bíróság rámutat arra, hogy a kilépési megállapodás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Egyesült Királyság Unióból való kilépésén túl az Egyesült Királyság azon állampolgárai számára, akik az átmeneti időszak vége előtt tartózkodási jogukat gyakorolták valamely tagállamban, fenntartaná a választójogot és választhatóságot a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain.
Bár e megállapodás előírja az uniós jog Egyesült Királyságban való alkalmazhatósága fenntartásának elvét az átmeneti időszak alatt, a 127. cikke (1) bekezdésének b) pontja – ezen elvtől eltérve – kifejezetten kizárja az EUMSZ és a Charta azon rendelkezéseinek(11) az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban történő alkalmazását ezen időszak alatt, amelyek az uniós polgárokat a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain megillető választójogra és választhatóságra vonatkoznak. Kétségtelen, hogy e kizárás szó szerint említi az Egyesült Királyságot és ezen állam „területét”, anélkül hogy kifejezetten megemlítené annak állampolgárait. Mindazonáltal a kilépési megállapodás 127. cikkének (6) bekezdésére tekintettel az említett kizárás úgy értendő, mint amely az Egyesült Királyság azon állampolgáraira is alkalmazandó, akik az átmeneti időszak vége előtt az uniós jognak megfelelően tartózkodási jogukat gyakorolták valamely tagállamban. A tagállamok tehát 2020. február 1‑jétől már nem voltak kötelesek a területükön lakóhellyel rendelkező egyesült királysági állampolgárokat valamely tagállam állampolgáraival azonos megítélés alá vonni az európai parlamenti választásokon és a helyhatósági választásokon való választás és választhatóság jogának biztosítása tekintetében.
A kilépési megállapodás 127. cikke (1) bekezdése b) pontjának ezzel ellentétes értelmezése, amely abban állna, hogy e megállapodás alkalmazását kizárólag az Egyesült Királyság területére korlátozza, és így kizárólag azokra az uniós polgárokra, akik az átmeneti időszak alatt ebben az államban tartózkodnak, egyébként aszimmetriát hozna létre az e megállapodás által az Egyesült Királyság állampolgárainak és az uniós polgároknak biztosított jogok között. Ez az aszimmetria ugyanis ellentétes lenne a megállapodás céljával, amely arra irányul, hogy kölcsönös védelmet biztosítson azon uniós polgárok és egyesült királysági állampolgárok számára, akik az átmeneti időszak vége előtt gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat.
Ami azon időszakot illeti, amely az átmeneti időszakot követően kezdődött, a Bíróság pontosítja, hogy az Egyesült Királyság állampolgárainak a lakóhely szerinti tagállam helyhatósági választásain való választáshoz és választhatósághoz való joga nem tartozik a kilépési megállapodás második részének hatálya alá, amely olyan szabályokat ír elő, amelyek célja, hogy 2021. január 1. után kölcsönösen és egyenlő módon védjék azon uniós polgárokat és egyesült királysági állampolgárokat,(12) akik az átmeneti időszak vége előtt gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat.
Végül az EUMSZ 18. cikk első bekezdése és az EUMSZ 21. cikk első bekezdése,(13) amelyeket a kilépési megállapodás az átmeneti időszak alatt és azt követően is alkalmazandóvá tesz, nem értelmezhető úgy, hogy azok arra köteleznék a tagállamokat, hogy 2020. február 1‑jét követően továbbra is biztosítsák a területükön lakóhellyel rendelkező egyesült királysági állampolgárok számára azon választójogot és választhatóságot a területükön szervezett helyhatósági választásokon, amelyet az uniós polgároknak biztosítanak.
Negyedszer és utolsósorban, ami a 2020/135 határozat érvényességét illeti, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy ez a határozat nem ellentétes az uniós joggal.(14) Közelebbről, egyik körülmény sem teszi lehetővé annak a megállapítását, hogy az Unió, mint a kilépési megállapodás szerződő fele, túllépte volna mérlegelési jogkörének korlátait a külkapcsolatok folytatása során, mivel nem követelte meg, hogy a lakóhely szerinti tagállam helyhatósági választásain való választás jogáról és választhatóságról rendelkezzenek az Egyesült Királyság azon állampolgárai javára, akik az átmeneti időszak vége előtt tartózkodási jogukat gyakorolták valamely tagállamban.