AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (első tanács)
2008. október 8.
T‑23/05. sz. ügy
Éric Gippini Fournier
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset – Közszolgálat – Előléptetés – Elsőbbségi pontok juttatása – Keresettel meg nem támadható aktusok – Előkészítő aktusok – Elfogadhatatlanság”
Tárgy: Egyrészt a felperes részére a 2003. évi előléptetési időszakban főigazgatósági elsőbbségi pontot nem juttató, továbbá a felperes által az előléptetési bizottsághoz benyújtott, a felperes részére bármilyen megnevezésű elsőbbségi pontok juttatására irányuló panaszt elutasító, valamint az intézmény érdekében végzett munkáért járó elsőbbségi pontok felperes részére történő juttatását megtagadó bizottsági határozatok megsemmisítése iránti kereset, másrészt pedig kártérítés iránti kérelem.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – A Bizottság által bevezetett előléptetési rendszer – Az előléptetési időszaknak az előléptetett tisztviselők listáját megállapító határozatot és a tisztviselőknek odaítélt pontokat rögzítő határozatot tartalmazó aktus útján való lezárása – Különálló keresetekkel vagy egyetlen keresettel megtámadható önálló határozatok
(Személyzeti szabályzat, 45., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Tárgy – A keresetlevélben a panasz által kijelölt keret tiszteletben tartásával való meghatározás
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Eljárás – Keresetlevél – A jogvita tárgya – Meghatározás – Az eljárás során történő módosítás – Tilalom – A megtámadott határozat helyébe az eljárás folyamán lépő határozat – Új elem
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. A bizottsági belső szabályozás által bevezetett előléptetési rendszer keretében, amely rendszer az évről évre összegyűjtött pontokban kifejeződő összes érdem figyelembevételén alapul, és amelyben az előléptetési eljárást lezáró aktus összetett természetű abban az értelemben, hogy a kinevezésre jogosult hatóság két különböző határozatát tartalmazza, éspedig az előléptetett tisztviselők listáját megállapító határozatot és az előbbi határozat alapjául szolgáló, összpontszámot megállapító határozatot, ez az összpontszámot megállapító határozat önálló aktus, amely ellen önállóan terjeszthető elő panasz és adott esetben – a személyzeti szabályzatban előírt jogorvoslati lehetőségek keretében – bírósági felülvizsgálat iránti kereset.
Az olyan elő nem léptetett tisztviselő, aki nem azt kívánja vitatni, hogy a szóban forgó előléptetési eljárásban nem léptették elő, csupán azt, hogy nem kapott – az előléptetési küszöbérték elérését lehetővé nem tevő – bizonyos számú pontot, panaszt, adott esetben pedig bírósági felülvizsgálat iránti keresetet terjeszthet elő a vele szemben kötelező és végleges joghatásokat kiváltó pontadási aktussal szemben.
Ezzel szemben a végleges határozatot előkészítő és megelőző, valamint ahhoz szükséges aktusok nem támadhatók meg önálló keresettel, de jogszerűségük mindig kétségbe vonható a végleges határozat megtámadása keretében.
Az érintett tisztviselőnek bizonyos számú elsőbbségi pontot juttató vagy azok juttatását mellőző határozatok ilyen előkészítő aktusnak minősülnek, amelyek csak a kinevezésre jogosult hatóság végleges határozata ellen benyújtott kereset keretében támadhatók meg.
(lásd a 60–62., 64., 65. és 67. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 90–92., 97. és 98. pontja.
2. Jóllehet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti közigazgatási panasz a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személynek sérelmet okozó aktus elleni kereset benyújtásának nélkülözhetetlen előfeltétele, e panasz a 91. cikk (2) bekezdése szerinti keresettől eltérő aktus, amely keresetnek csupán negatív módon határolja be a tárgyát és indokát, megakadályozva ezzel azt, hogy a kereset kiterjessze a panasz indokát vagy tárgyát, azt viszont nem, hogy a kereset korlátozza ezen indokot és tárgyat. Kizárólag a keresetlevél határozza meg tehát a kereset tárgyát, feltéve hogy tiszteletben tartja a panasz által kijelölt keretet. Következésképpen a keresetlevélnek csak akkor képezi részét a panasz tartalma, amennyiben arra ellentmondásmentesen hivatkozik.
(lásd a 70. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑134/89. sz., Hettrich és társai kontra Bizottság ügyben 1990. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑565. o.) 16. pontja.
3. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a bizonyos feltételek mellett ugyan lehetővé teszi új jogalapok eljárás során való előterjesztését, e rendelkezést semmi esetre sem lehet úgy értelmezni, hogy az feljogosítja a felperest arra, hogy új kérelmekkel forduljon az Elsőfokú Bírósághoz, és ezzel módosítsa a jogvita tárgyát.
E tekintetben, az eljárásgazdaságosság követelményére figyelemmel, ha a megtámadott jogi aktust az eljárás során ugyanolyan tárgyú jogi aktus váltja fel, akkor ez utóbbi aktus olyan új tényezőnek minősül, amely lehetővé teszi a felperesek számára, hogy arra tekintettel megváltoztassák kérelmeiket és jogalapjaikat.
Mindazonáltal valamely előléptetési eljárás keretében, amennyiben a szóban forgó aktus csupán valamely előkészítő aktust, mint például előléptetési pontokat juttató határozatot vált fel, és nem módosítja a szóban forgó előléptetési eljárásban a felperesnek odaítélt összpontszámot meghatározó határozatot, amely ebben az esetben az egyedüli megtámadható aktus, és amelyet a felperes nem támadott meg az eredeti kereseti kérelmeiben, a felperes nem terjesztheti ki a jogvita tárgyát olyan aktusra, amelyre a keresete nem vonatkozott, így téve elfogadhatóvá valamely elfogadhatatlan keresetet.
(lásd a 72–76. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑3/99. sz., Banatrading kontra Tanács ügyben 2001. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑2123. o.) 28. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.