A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2010. július 8.(*)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – A szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítése első fokon – 2005. évi értékelési időszak – Alkalmazandó szabályozás – „Képességek” rovat – Értékelési eljárás – Tanúsítványi eljárás”
A T‑160/08. P. sz. ügyben,
az Európai Bizottság (képviselik: C. Berardis‑Kayser és K. Hermann, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek
az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑31/07. sz., Putterie‑De‑Beukelaer kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
Françoise Putterie-De-Beukelaer, az Európai Bizottság tisztviselője (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: É. Boigelot ügyvéd)
felperes az elsőfokú eljárásban,
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, A. W. H. Meij, M. Vilaras, N. J. Forwood és E. Martins Ribeiro (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezésében az Európai Közösségek Bizottsága az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑31/07. sz., Putterie‑De‑Beukelaer kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Közszolgálati Törvényszék megsemmisítette F. Putterie‑De‑Beukelaer 2005. január 1‑jétől 2005. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének azon részét, amely nem ismerte el a felperes azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el (a továbbiakban: megtámadott határozat).
Jogi háttér
2 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 43. cikke értelmében:
„A tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról rendszeresen, de legalább minden második évben egyszer az egyes intézmények által a 110. cikkel összhangban meghatározott feltételek szerint időszakos értékelést készítenek. Az egyes intézmények megállapítják az értékelési eljárás során fellebbezésre jogosító rendelkezéseket, amely jogot a 90. cikk (2) bekezdésében említett panasz benyújtása előtt kell gyakorolni.
Az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy a teljesítménye alapján a tisztviselő alkalmas‑e a tisztviselői funkció betöltésére [helyesen: Az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy eredményei alapján az érintett képes‑e az AD csoportba tartozó feladatok ellátására]. Az értékelést közlik a tisztviselővel.
A tisztviselőnek jogában áll az értékeléssel kapcsolatban bármilyen, általa fontosnak tartott észrevételt tenni.”
3 2004. december 23‑án a Bizottság elfogadta a személyzeti szabályzat 43. cikke általános végrehajtási rendelkezései 1. cikkének (1) és (2) bekezdését (a továbbiakban: ÁVR 43), amely kimondja:
„(1) A […] személyzeti szabályzat 43. cikkével összhangban minden év elején értékelési eljárás lefolytatására kerül sor. Az értékeléshez alapul vett referencia‑időszak az előző év január 1‑jétől december 31‑ig terjed. Ebből a célból a […] személyzeti szabályzat [1.] cikke értelmében minden olyan tisztviselőről szakmai előmeneteli jelentésnek nevezett éves értékelés készül, aki a referencia‑időszak alatt legalább egy hónapot megszakítás nélkül aktív vagy szolgálati érdekből történő kirendeléssel betöltött állományban töltött. […]
(2) Az értékelési eljárás célja többek között az állást betöltő személy teljesítményének, képességeinek és hivatali magatartásának értékelése. A tisztviselő mindhárom jellemző értékelése alapján érdempontokat kap, ahogyan az a II. mellékletet képező jelentésmintában szerepel.”
4 Az ÁVR 43 2. cikke pontosítja:
„(1) Az állást betöltő személy az [1.] cikkben meghatározott tisztviselő, akiről értékelés készül.
(2) Az értékelés az értékelő feladata. Az értékelő a 8. cikk (5) bekezdésének megfelelően lefolytatott megbeszélést követően jelentéstervezetet készít. Az értékelő aláírja a hatáskörébe tartozó jelentéseket.
(3) Az ellenjegyző a hatáskörébe tartozó összes szakmai előmeneteli jelentés tekintetében ügyel a 8. cikk (3) bekezdése alapján meghatározott értékelési normák koherens alkalmazására. A hatáskörébe tartozó szakmai előmeneteli jelentések ellenjegyzése előtt összehasonlítja az érdemeket, és összehangolja az értékelők által javasolt érdempontokat. Az értékelő és az ellenjegyző közötti nézetkülönbség esetén a jelentésért való felelősség végső soron az ellenjegyzőre hárul.
(4) A fellebbviteli értékelő a paritásos értékelési bizottság [helyesen: értékelési vegyes bizottság] által adott vélemény alapján dönt az eljárás további sorsáról.”
5 Az ÁVR 43 8. cikke szerint:
„(1) Az éves értékelési időszak legkésőbb január 15‑én kezdődik.
[…]
(4) Az állást betöltő személy az értékelő kérésére nyolc munkanapon belül önértékelést készít, amelyet a szakmai előmeneteli jelentéshez csatolnak.
(5) Legkésőbb tíz nappal azt követően, hogy az állást betöltő személy továbbította önértékelését, az értékelő és az állást betöltő személy hivatalos megbeszélést tartanak […].
(6) Közvetlenül a hivatalos megbeszélés után az értékelő elkészíti a szakmai előmeneteli jelentés tervezetét. E tervezet tartalmazza többek között az alkalmasságra, teljesítményre és a feladatok teljesítése során tanúsított magatartásra vonatkozó értékelést, valamint a hivatalos megbeszélés során tett észrevételekkel összhangban álló érdempontra vonatkozó javaslatot.
(7) Amikor adott besorolási fokozatra nézve az ellenjegyző hatáskörébe tartozó szakmaielőmenetelijelentés‑tervezetek legalább kétharmada elkészült, ez utóbbi az értékelőkkel együttműködve ellenőrzi a 8. cikk (3) bekezdése alapján meghatározott értékelési normák koherens alkalmazását, elvégzi az érdemek összehasonlító vizsgálatát, és az értékelők által a hivatalos megbeszélés során tett észrevételek alapján a javasolt érdempontok összehangolását.
A jelentések véglegesítése előtt a főigazgató egyeztet az ellenjegyzőkkel. Ezen egyeztetés célja annak biztosítása, hogy az állást betöltő érintett személyek érdemeinek értékelése a főigazgatóságon belül és besorolási fokozatonként összhangban legyen.
(8) A (7) bekezdésben említett egyeztetés végeztével az értékelő és az ellenjegyző véglegesíti a szakmai előmeneteli jelentést, és továbbítja az állást betöltő személynek.
[…]
(9) Az állást betöltő személynek öt munkanap áll rendelkezésére, hogy a jelentést vagy észrevétel tétele nélkül elfogadja, vagy az e célra fenntartott rovatban megjegyzések hozzáfűzésével elfogadja, vagy a felülvizsgálat iránti kérelmet az e célra fenntartott rovatban megindokolva a jelentést elutasítsa.
[…]
(10) Amennyiben az állást betöltő személy elutasítja a jelentést, az ellenjegyző tíz munkanapon belül megbeszélést folytat vele. Az állást betöltő személy, az értékelő vagy az ellenjegyző erre irányuló kérelme esetén az értékelő is részt vesz a megbeszélésen.
[…]
E megbeszélést követően legkésőbb öt munkanapon belül az ellenjegyző vagy jóváhagyja, vagy módosítja a jelentést. A jelentést továbbítja az állást betöltő személynek.
Az állást betöltő személynek öt munkanap áll rendelkezésére, hogy a jelentést vagy észrevétel tétele nélkül elfogadja, vagy az e célra fenntartott rovatban megjegyzések hozzáfűzésével elfogadja, vagy a felülvizsgálat iránti kérelmet az e célra fenntartott rovatban megindokolva a jelentést elutasítsa. Ha az állást betöltő személy a jelentést elfogadja, a szakmai előmeneteli jelentés lezártnak tekintendő. Ha az állást betöltő személy az előírt határidőn belül nem válaszol, azt a jelentés elfogadásának kell tekinteni.
(11) A jelentés indokolással ellátott elutasítása az állást betöltő személy részéről a paritásos értékelési bizottság [helyesen: értékelési vegyes bizottság] (9) cikkben előírt összehívásának minősül.
(12) Az ellenjegyző megfelelően tájékoztatja az értékelőt az eljárás különböző szakaszainak lefolyásáról és a meghozott döntésekről.
[…]
(15) Az állást betöltő személyt elektronikus úton vagy más módon tájékoztatják arról, hogy a jelen cikk vagy a 9. cikk (7) bekezdése alapján elfogadták a jelentést véglegessé tevő határozatot, és e határozat az informatikai rendszerben hozzáférhető. E tájékoztatás a határozat személyzeti szabályzat 25. cikke értelmében vett közlésének minősül.”
6 Az ÁVR 43 9. cikke kimondja:
„(1) Minden főigazgatóságon […] értékelési vegyes bizottságot hoznak létre […]
(4) A bizottság az állást betöltő személy értékelését illetően sem az értékelőket, sem az ellenjegyzőket nem helyettesíti. A bizottság megbizonyosodik arról, hogy a jelentéseket méltányosan, objektíven – vagyis amennyire lehetséges, tényekre alapozva –, valamint a jelen általános végrehajtási rendelkezéseknek és az értékelési útmutatónak megfelelően készítették el. A bizottság különösen a 8. cikkben előírt eljárás tiszteletben tartását ellenőrzi. E tekintetben szükség esetén konzultációkat folytat, és rendelkezik a munkájához hasznosítható munkadokumentumokkal.
[…]
(5) Amennyiben a 8. cikk (11) bekezdése alapján hozzá fordulnak, [az értékelési vegyes bizottság] ennek időpontjától számított tíz munkanapon belül véleményt nyilvánít.
[…]
(7) A paritásos értékelési bizottság [helyesen: értékelési vegyes bizottság] véleményét továbbítják az állást betöltő személynek, az értékelőnek, az ellenjegyzőnek és a fellebbviteli értékelőnek. Amennyiben [az értékelési vegyes bizottság] véleményét szavazással fogadták el, az tartalmazza mind a többségi, mind a kisebbségi álláspontot. Ha [az értékelési vegyes bizottság] nem tudott véleményt nyilvánítani, az állást betöltő személyt, az értékelőt, az ellenjegyzőt és a fellebbviteli értékelőt tájékoztatják a vélemény hiányáról.
A fellebbviteli értékelő öt munkanapon belül vagy jóváhagyja vagy módosítja a jelentést. Ha a fellebbviteli értékelő eltér [az értékelési vegyes bizottság] véleményében foglalt javaslattól, döntését indokolni köteles.
Ha [az értékelési vegyes bizottság], amelyhez állást betöltő olyan személy fordult, akinek besorolási fokozata megegyezik az értékelőével, nem ad egyhangú véleményt, vagy nem tud véleményt adni, a fellebbviteli értékelőnek különös figyelmet kell fordítania az eljárásra, és öt munkanapon belül megbeszélést kell szerveznie az állást betöltő személlyel. E megbeszélést követően a fellebbviteli értékelő öt munkanapon belül vagy jóváhagyja a jelentést, vagy az előző bekezdés alkalmazásával módosítja azt.
A jelentést ekkor lezárják, és továbbítják az érintettnek, az értékelőnek, az ellenjegyzőnek, valamint [az értékelési vegyes bizottságnak].”
7 Az ÁVR 43‑hoz mellékelt szakmaielőmenetelijelentés‑minta 6.5. „Képességek” rovata, amely „a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő tanúsítványi eljárásban figyelembe veendő minősítés” címet viseli, a következőképpen fogalmaz:
„Az állást betöltő személy a B* besorolási osztályba (vagy a 2004. május 1‑je előtt D vagy C besorolási osztályba tartozó tisztviselők esetében 2006. május 1‑je óta AST 7‑nél magasabb besorolási osztályba) tartozó feladatokat végzett:
– a kérdéses feladat jellege:
[az értékelő tölti ki]
– az állást betöltő személy adott feladatra vonatkozóan végzett tevékenysége:
[az értékelő tölti ki]
– a feladata ellátása során végzett tevékenység minősége:
[az értékelő tölti ki].”
8 A Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006. számában, amely a 2005. január 1‑je és 2005. december 31. közötti értékelési időszakot átfogó 2006. évi értékelési időszakra vonatkozik, a képességek értékelésére vonatkozó fejezetet illetően ez áll:
„E rovatot a tanúsítványi és igazolási eljárás keretében kell kitölteni. E rovatot az értékelő csak akkor tölti ki, ha azt az állást betöltő személy önértékelésében kifejezetten kéri (az erre vonatkozó négyzet bejelölésével).
A képességek rovat módosult. Az értékelőnek mostanra rendelkezésére áll az A* besorolási osztályba és B* besorolási osztályba tartozó feladatokat tartalmazó lista. Az értékelő bejelöli a magasabb besorolási osztályhoz tartozó feladatot/feladatokat, és értékeli, hogy az állást betöltő személy adott feladatra vonatkozóan milyen tevékenységet végez, valamint az e feladat ellátása során végzett tevékenység minőségét.”
9 A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke kimondja:
„(1) A 2004. május 1‑je előtt szolgálatba lépett, a C vagy D besorolási osztályba tartozó tisztviselőket a következő előléptetéseket lehetővé tévő előmeneteli csoportokba osztják be:
a korábbi C besorolási osztályban az AST 7 besorolási fokozatig;
a korábbi D besorolási osztályban az AST 5 besorolási fokozatig.
[…]
Az a tisztviselő, akire az (1) bekezdés vonatkozik, korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjává válhat, amennyiben átmegy a nyílt versenyvizsgán, illetve tanúsítványi eljárás alapján. A tanúsítványi eljárás alapja a tisztviselők szolgálati ideje, tapasztalata, érdemei és képzettsége, valamint az AST csoport beosztásainak elérhetősége. Egy vegyes bizottság vizsgálja meg a tisztviselők jelöltségét az alkalmasság szempontjából. Az intézmények 2004. május 1‑je előtt elfogadják az eljárás végrehajtására vonatkozó szabályokat. Amennyiben szükséges, az intézmény egyedi rendelkezést hoz az alkalmazandó előléptetési arány módosulásához vezető változás figyelembevétele céljából.”
10 A Közigazgatási Tájékoztató 2004. június 22‑i 70‑2004. számában közzétett, a tanúsítványi eljárás végrehajtásának módozatairól szóló 2004. április 7‑i bizottsági határozat (a továbbiakban: 2004. április 7‑i határozat) 1. cikke értelmében:
„(1) A tanúsítványi eljárás célja a 2004. május 1‑je előtt C vagy D besorolási osztályba felvett olyan tisztviselők kiválasztása, akik korlátozás nélkül AST csoportba kerülhetnek.
[…]”
11 A 2004. április 7‑i határozat 4. cikke kimondja:
„[A kinevezésre jogosult hatóság] minden év szeptember 30‑a előtt megállapítja a következő évben a 8. cikk értelmében vett tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőkkel betölthető, AST csoportba tartozó állások számát.
E határozatot követően [a kinevezésre jogosult hatóság] álláshirdetést tesz közzé.”
12 A 2004. április 7‑i határozat 5. cikke pontosítja:
„(1) Az első cikkben említett azon tisztviselők, akik benyújtják pályázatukat, tanúsítványi eljárásban vesznek részt, amennyiben megfelelnek a következő két feltételnek:
– legalább a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő, az AST csoportba való kinevezéshez szükséges végzettséggel rendelkeznek;
– szakmai előmenetelük során a C vagy D besorolási osztályban eltöltött legalább ötéves szolgálati idővel rendelkeznek. […]
(2) Minden egyes tanúsítványi eljárás során [a kinevezésre jogosult hatóság] közzéteszi a pályázatot benyújtott tisztviselők közül azok listáját, akiket az eljárásban való részvételre kiválasztottak.
(3) A pályázatot benyújtott tisztviselők, akik úgy vélik, hogy megfelelnek az (1) bekezdésben említett két feltételnek, de nem szerepelnek a (2) bekezdésben említett listán, e lista közzétételét követő tíz munkanapon belül a 9. cikkben szereplő bizottsághoz fordulhatnak.
[…]”
13 A 2004. április 7‑i határozat 6. cikke kimondja:
„(1) Minden egyes tanúsítványi eljárás során [a kinevezésre jogosult hatóság] listát állít fel, amelyen a következő szempontok alapján rangsorolva tünteti fel a kiválasztott tisztviselőket: végzettség, a szakmai előmenetel során a C vagy D besorolási osztályban eltöltött szolgálati idő, tapasztalat és a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelt érdemek.
(2) A szempontok értékét és súlyozását [a kinevezésre jogosult hatóság] állapítja meg, a 9. cikkben szereplő bizottság véleményének meghallgatása után, 2004. december 31‑ig. A szempontok értékét és súlyozását a 9. cikkben szereplő bizottság javaslata alapján a [kinevezésre jogosult hatóság] évente felülvizsgálhatja.
(3) [A kinevezésre jogosult hatóság] minden kiválasztott pályázót tájékoztat a listán elfoglalt helyéről, valamint az (1) és (2) bekezdésben szereplő szempontok, értékek és súlyozás alapján kapott pontszámról.
(4) E tájékoztatást követően a kiválasztott tisztviselők tíz munkanapon belül a 9. cikkben szereplő bizottsághoz fordulhatnak, ha nem értenek egyet a nekik adott pontszámmal. A tisztviselők a bizottsághoz fordulást kötelesek indokolni, és minden hasznos iratot a 9. cikkben szereplő bizottság rendelkezésére bocsátani.
A 9. cikkben szereplő bizottság tíz munkanapon belül véleményt nyilvánít, véleményét közli a kinevezésre jogosult hatósággal, amely meghozza határozatát.”
14 A 2004. április 7‑i határozat 7. cikke értelmében:
„(1) A 6. cikkben szereplő lista első helyeit elfoglaló tisztviselők a 4. cikknek megfelelően megállapított álláshelyek számának kétszereséig terjedő rangsorszámig lehetőséget kapnak, hogy a következő év december 31‑ig benyújtsák az AST csoportba tartozó üres álláshelyek betöltésére vonatkozó pályázatukat.
(2) Az (1) bekezdésben említett tisztviselők listáját a kinevezésre jogosult hatóság közzéteszi.
(3) Az álláshirdetésben jelzik az olyan álláshelyeket, amelyeket az (1) bekezdésben említett tisztviselők betölthetnek.”
15 A 2004. április 7‑i határozat 8. cikke kimondja:
„(1) A 7. cikk (1) bekezdésében említett azon tisztviselőket, akiket a 7. cikk (3) bekezdésében említett álláshelyekre vesznek fel, tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőknek kell tekinteni. Az ilyen tisztviselők az előmenetelre vonatkozó korlátozás nélkül AST csoportba kerülhetnek.
(2) A kinevezésre jogosult hatóság minden év március 31‑e előtt közzéteszi a legutolsó tanúsítványi eljárás során tanúsítványt szerzett tisztviselők listáját.”
16 A 2004. április 7‑i határozat 9. cikke vegyes bizottságot hoz létre a tanúsítványi eljárás lefolytatása céljából, és meghatározza annak összetételét és működését. Ugyanez a rendelkezés pontosítja, hogy minden év elején e bizottság véleményt készít az előző tanúsítványi eljárásról, és e véleményhez ajánlásokat fűzhet, ideértve az értékekre és a súlyozásra vonatkozókat is.
17 A 2004. április 7‑i határozatot a Bizottság 2006. november 29‑i, a tanúsítványi eljárás végrehajtásának módozatairól szóló határozata hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett.
18 A 2006. november 29‑i határozat 5. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„Az első cikkben említett azon tisztviselők, akik benyújtják pályázatukat, a 7. cikkben említett bizottság véleményének meghallgatása után tanúsítványi eljárásban vesznek részt, amennyiben megfelelnek a következő négy feltételnek:
– legalább a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő, az AST csoportba való kinevezéshez szükséges végzettséggel rendelkeznek;
– szakmai előmenetelük során a C vagy D besorolási osztályban eltöltött legalább ötéves szolgálati idővel rendelkeznek. […],
– elismerten képesek ellátni az »adminisztratív asszisztens« besorolási osztályba tartozó feladatokat,
– nem minősülnek szakmailag alkalmatlannak vagy nem megfelelőnek.”
19 A kinevezésre jogosult hatóság által a 2006. évi tanúsítványi eljárás során az elfogadás feltételeinek alkalmazására vonatkozóan hozott, a Közigazgatási Tájékoztató 2006. december 21‑i 59‑2006. számában közzétett határozatának „Képességek” elnevezésű 3. pontja kimondja:
„az »adminisztratív asszisztens« besorolási osztályba tartozó feladatok ellátására vonatkozó képességet a 2005. évi értékelési időszakban pozitívan kellett volna értékelni.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
20 A jogvita alapjául szolgáló tényállást a megtámadott ítélet 16–24. pontja a következőképpen írja le:
„16 [F. Putterie-De-Beukelaer] 1985 óta dolgozik a Bizottság Főtitkárságán. [F. Putterie-De-Beukelaer] 1996 novemberéig az egyik igazgatóság titkárnőjeként, majd pályamódosítást követően számítástechnikai oktatóként dolgozott. Hivatalosan 2000‑ben vált a számítástechnikai képzések felelősévé.
17 [F. Putterie-De-Beukelaer] C 2 besorolási fokozatból a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alkalmazásával 2004. május 1‑jén C*5 besorolási fokozatba, majd a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdése alkalmazásával 2006. május 1‑jén AST 5 besorolási fokozatba került.
18 A 2005. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszak során – amelyről szakmai előmeneteli jelentés készült […] – [F. Putterie-De-Beukelaer] ugyanazokat a feladatokat látta el, mint korábban. A 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés készítésekor, akárcsak az azt megelőző szakmai előmeneteli jelentés esetében, a felperes a Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006. számában előírtaknak megfelelően kérte, hogy az értékelő töltse ki a „Képességek” elnevezésű 6.5. rovatot, hogy a felperes részt vehessen a 2006. évi tanúsítványi eljárásban.
19 A 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés említett 6.5. rovatába – amelynek alcíme emlékeztet arra, hogy a rovatot a tanúsítványi eljárás keretében fogják figyelembe venni – az értékelő azt írta, hogy a [F. Putterie-De-Beukelaer] által a referencia‑időszak során ellátott feladatok részben sem felelnek meg a B* besorolási fokozatba tartozó tisztviselő által ellátandó feladatoknak. Ebből következően az értékelő az előző szakmai előmeneteli jelentésben szereplőhöz hasonlóan úgy vélte, hogy az érdekelt nem bizonyította arra való képességét, hogy az e besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el. Mivel az ellenjegyző így döntött, a felperes 2006. június 6‑án az ÁVR 43 határozat 8. cikkének (11) bekezdésében előírtaknak megfelelően indokolással ellátott fellebbezést benyújtva [az értékelési vegyes bizottsághoz] fordult.
20 Az értékelési vegyes bizottság véleményében nem állapított meg ellentmondást a szöveges értékelés és a [F. Putterie-De-Beukelaernek] adott osztályzatok között, sem nyilvánvaló értékelési hibát a felperes B* besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességének el nem ismerését illetően.
21 A fellebbviteli értékelő 2006. június 26‑i határozatában jóváhagyta a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést.
22 [F. Putterie-De-Beukelaer] 2006. szeptember 26‑án »a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésén alapuló panaszt« nyújtott be »feletteseinek a 2005. évi szakmai előmeneteli értékelésre vonatkozó azon határozata ellen, amellyel nem kívánták lehetővé tenni [a felperes számára], hogy tanúsítványt szerezzen, mert nem ismerik [a felperes] munkáját […], és mert a munkakör megnevezése hibás« […].
23 A kinevezésre jogosult hatóság 2006. december 21‑i határozatában elutasította [F. Putterie-De-Beukelaer] panaszát, megállapítva, hogy az ellenjegyző, akinek »az a feladata, hogy az értékelő által szolgáltatott információk alapján eldöntse […], hogy az értékelt személy ténylegesen bizonyította‑e magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét«, nem követett el »nyilvánvaló értékelési hibát«. A 2006. évi tanúsítványi eljárás a pályázati felhívásnak a Közigazgatási Tájékoztató 60‑2006. számában való közzétételével ugyanazon a napon kezdetét vette.
24 A [F. Putterie-De-Beukelaer] Sysper 2 elektronikus aktájából származó kivonat szerint, amelyet a felperes a tárgyaláson mutatott be, a felperes 2007. január 25‑i pályázatát február 1‑jén utasították el, azzal az indokkal, hogy képességeit nem ismerték el. A felperes e határozat ellen 2007. április 24‑én benyújtott panaszát a kinevezésre jogosult hatóság 2007. május 25‑én utasította el, miután az értékelési vegyes bizottság megvizsgálta a tanúsítványi eljárást. E bizottság a kinevezésre jogosult hatóság számára készített véleményében megállapította, hogy a felperes nem kaphatott tanúsítványt, mivel a felperes B* besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét az ellenjegyző a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentésben nem ismerte el.
21 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. április 2‑án benyújtott keresetlevelével F. Putterie-De-Beukelaer keresetet indított, amelyet F‑31/07. számon vettek nyilvántartásba.
22 F. Putterie-De-Beukelaer első fokon azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést, mivel az nem ismeri el a felperes azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
23 A Bizottság első fokon azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el, és a jogszabályok alapján határozzon a költségekről.
A megtámadott ítéletről
24 Az ügy érdemét illetően a Közszolgálati Törvényszék – anélkül, hogy felidézte volna az F. Putterie-De-Beukelaer által a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztására felhozott jogalapokat – miután a megtámadott ítélet 50. pontjában emlékeztetett arra, hogy a Törvényszék a T‑576/93–582/93. sz., Browet és társai kontra Bizottság ügyekben 1994. július 15‑én hozott ítéletében (EBHT‑KSZ 1994., II‑677. o.) kimondta, hogy a jogszabály hatályára vonatkozó jogalap imperatív jellegű, így azt hivatalból kell vizsgálni, a megtámadott ítélet 52. pontjában megállapította, hogy hivatalból kell vizsgálni azt az imperatív jogalapot, amely a személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdése hatályának a vitatott határozat általi megsértésére vonatkozik.
25 Miután felhívta a feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket a személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdése hatályának a vitatott határozat általi megsértésére vonatkozó imperatív jogalap hivatalból történő megvizsgálására vonatkozóan, a Közszolgálati Törvényszék kimondta:
„54 [F. Putterie-De-Beukelaer] válaszában jelezte, hogy álláspontja szerint a figyelembe vett jogalap számára megalapozottnak tűnik.
55 Ezzel szemben a Bizottság a Közszolgálati Törvényszékhez eljuttatott észrevételeiben tagadja, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek lehetősége volna a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálatára. Először is a közösségi bíróság csak akkor vizsgálhat ilyen jogalapokat, ha arra a felperes hivatkozott, vagy ha az legalább közvetlenül kapcsolódik a felek érveléséhez. Ezenkívül a közösségi bíróság azon lehetősége, hogy hivatalból vizsgáljon a megtámadott jogi aktus belső jogszerűségére vonatkozó kérdéseket, egyaránt megfosztaná a hatékony érvényesüléstől a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑át, amely megtiltja a feleknek, hogy az eljárás során bármilyen új jogalapot hozzanak fel, valamint a kereset és a panasz tárgya közötti megfelelésre vonatkozó szabályt. Végezetül a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálata a kontradiktórius vita kereteinek módosítása révén a védekezéshez való jog sérelméhez vezetne.
56 Előzetesen ezen elvi kifogásokra kell válaszolni.
57 Elsősorban már megállapítást nyert, hogy a Bizottság állításával ellentétben a közösségi bíróságnak lehetősége van, adott esetben pedig kötelessége hivatalból figyelembe venni bizonyos belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat. Ez a helyzet a jogszabály hatályának be nem tartása esetén is, ahogyan az a jelen ítélet 50. pontjában szerepel. Ugyanígy az abszolút anyagi jogerő kérdése is a belső jogszerűségre vonatkozó imperatív jogalap, amelyet a bíróság hivatalból köteles vizsgálni (a C‑442/03. P. és C‑471/03. P. sz., P & O European Ferries (Vizcaya) és Diputación Foral de Vizcaya kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2006., I‑4845. o.] 45. pontja). Végezetül a közösségi ítélkezési gyakorlat bizonyos esetekben kötelezővé teszi a nemzeti bíróság számára – amely saját hatáskörében köteles a közösségi jogi rendelkezések alkalmazására –, hogy hivatalból vegye figyelembe a belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat, többek között fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek esetén (a C‑473/00. sz. Cofidis‑ügyben 2002. november 21‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10875. o.] 36. és 38. pontja, valamint a C‑168/05. sz. Mostaza Claro ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10421. o.] 39. o.).
58 A Bizottság azon érvelése, amely szerint a bíróság hivatalból csak akkor vehetne figyelembe belső jogszerűségre vonatkozó jogalapot, ha azt a felek valamelyike felhozta, vagy ha az közvetlenül kapcsolódik a felek érveléséhez, ellentétben áll magának a hivatalból történő figyelembevételnek az elvével, és elfogadása oda vezetne, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek semmiféle lehetősége nem volna belső jogszerűségre vonatkozó jogalapot hivatalból figyelembe venni, noha az ítélkezési gyakorlat szerint ez lehetséges.
59 Másodsorban a Bizottság állításával ellentétben a közszolgálati ügyekben a felperesre vonatkozó azon tilalom, hogy keresetében nem hozhat fel olyan jogalapot, amely nincs összefüggésben a panaszban előzetesen kifejtett érveléssel, és az eljárási szabályzat 43. cikkének 1. §‑ában szereplő azon tilalom, mely szerint az első beadványváltást követően semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, a felekre vonatkoznak, nem pedig a Közszolgálati Törvényszékre.
60 Harmadsorban nem fogadható el a Bizottság arra vonatkozó érve sem, hogy a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő figyelembevétele a peres eljárás kontradiktórius jellegének csorbításával és a védekezéshez való jog sérelmével járna. Az eljárási szabályzat 77. cikke ugyanis kimondja, hogy a Közszolgálati Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. Márpedig semmi sem utal arra, hogy ha e feltétel a kontradiktórius eljárás elvének és a védekezéshez való jog tiszteletben tartásának megfelelő garanciáját nyújtja, akkor ne állna fenn ugyanez a helyzet az imperatív jogalap esetén, vonatkozzon az belső vagy külső jogszerűségre. Meg kell tehát állapítani, hogy az általa figyelembe venni kívánt imperatív jogalap felekkel történő közlésével és a felek erre vonatkozó észrevételeinek meghallgatásával, továbbá a tárgyalás során az erre vonatkozó vita lehetővé tételével a Közszolgálati Törvényszék eleget tett a Bizottság által felhozott elvek követelményeinek.
61 A fentiekből következik, hogy a Bizottságnak a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálatával szemben felhozott érvelését el kell utasítani.”
26 Ezek alapján a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában hivatalból vette figyelembe a személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdése hatályának a vitatott határozat általi megsértését, és a megtámadott ítélet 74. pontjában kimondta, hogy a vitatott határozatot az értékelési eljárásra vonatkozó hatásköri, anyagi és eljárásjogi szabályok szerint hozták meg, nem pedig a tanúsítványi eljárásra vonatkozók szerint, amelyeket alkalmazni kellett volna. Márpedig annak megállapításával, hogy F. Putterie-De-Beukelaer nem vehet részt a tanúsítványi eljárásban, mivel nem ismerték el, hogy rendelkezik a tanúsítvány megszerzéséhez szükséges „képességgel”, miközben az alkalmazandó rendelkezések nem is kötötték a tanúsítványi eljárásban való részvételt e feltételhez, hanem csupán meghatározott szolgálati időhöz, tapasztalathoz, érdemhez és végzettséghez, a Közszolgálati Törvényszék álláspontja szerint az adminisztráció megsértette az említett rendelkezések hatályát, ezért a Közszolgálati Törvényszék a vitatott határozatot megsemmisítette.
A fellebbezésről
Eljárás és a felek kérelmei
27 A Törvényszék Hivatalához 2008. május 5‑én benyújtott beadványával a Bizottság előterjesztette a jelen fellebbezést.
28 A Törvényszék a 2009. szeptember 23‑i tárgyaláson meghallgatta a feleket.
29 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– az ügyet utalja vissza a Közszolgálati Törvényszék elé;
– a költségekről jelenleg ne határozzon.
30 F. Putterie-De-Beukelaer azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a fellebbezést;
– a Bizottságot kötelezze a fellebbezés költségeinek viselésére.
A felek érvei
31 A Bizottság a kifejezetten a megtámadott ítélet 50–62. pontjára irányuló fellebbezésének alátámasztására egyetlen jogalapra hivatkozik. E jogalap két részből áll, az egyik arra vonatkozik, hogy a bíróság megsérti a közvetlen kereset hivatalból történő felülvizsgálatának terjedelmét, ha hivatalból vesz figyelembe a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozó valamely jogalapot, a másik pedig a keresethez kötöttség elvének és a felek kérelmén való túlterjeszkedés tilalmának megsértésére vonatkozik.
Az első részről, amely arra vonatkozik, hogy a bíróság megsérti a közvetlen kereset hivatalból történő felülvizsgálatának terjedelmét, ha hivatalból vesz figyelembe a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozó valamely jogalapot
32 A Bizottság szerint a Közszolgálati Törvényszék érvelése a megtámadott ítélet 50–62. pontjában jogilag téves, mivel figyelmen kívül hagyja a mind a Bíróság, mind a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában egyébként rögzült azon megkülönböztetést, amelyet egyrészt a jogi aktus külső jogszerűsége és az eljárásgátló okot felvető kereset elfogadhatóságának feltételei, másrészt ezen aktus érdemi (belső) jogszerűsége között tesznek.
33 A személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdése hatályának megsértésére vonatkozó jogalap az aktus belső jogszerűségére vonatkozik, amit a Közszolgálati Törvényszék elismerni látszik a megtámadott ítélet 61. pontjában, így e jogalapot a bíróság nem hozhatja fel hivatalból, szemben a külső jogszerűségre vonatkozó jogalapokkal vagy az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlansággal.
34 A Bizottság szerint először is sem a Bíróság alapokmányának, sem a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatainak egyetlen rendelkezése sem biztosítja a közösségi bíróság számára azt a lehetőséget, hogy bármikor a vitatott jogi aktus belső jogszerűségére vonatkozó valamely jogalapot hozzanak fel, ellentétben a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának eljárásgátló okokra vonatkozó 77. cikkével.
35 Másodszor ennek lehetőségét kizárja mind a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélete (EBHT 1998., I‑1719. o.), amely szerint az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalap a Szerződés alkalmazására vonatkozó jogszabály megsértése körébe tartozik, és azt a közösségi bíróság csak akkor vizsgálhatja, ha a felperes azt kérte, mind a Törvényszék T‑44/00. sz., Mannesmannröhren‑Werk kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑2223. o.) 126. és 192. pontja, amely szerint az érdemre vonatkozó jogalapokat, az indokolás elégtelenségére vonatkozó jogalapoktól eltérően, a közösségi bíróság nem vizsgálhatja hivatalból.
36 Harmadszor, az ítélkezési gyakorlatból a Közszolgálati Törvényszék által a szerinte a belső jogszerűség hivatalból történő vizsgálatára felhozott példák inkább ellentmondanak a Közszolgálati Törvényszék érvelésének.
37 Egyfelől, az abszolút anyagi jogerő a Közszolgálati Törvényszék ítéletének 57. pontjában kimondottakkal ellentétben nem belső jogszerűségi jogalap, hanem a kereset vagy a jogalap elfogadhatatlanságának indoka. A Bizottság szerint a Bíróság a C‑442/03. P. és C‑471/03. P. sz., P & O European Ferries (Vizcaya) és Diputación Foral de Vizcaya kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 1‑jén hozott ítélet (EBHT 2006., I‑4845. o.) kimondta, hogy az abszolút anyagi jogerő olyan imperatív jogalap, amelyet hivatalból lehet vizsgálni, mivel azzal összeegyeztethetetlen, hogy a Törvényszék az ítélt dolgot figyelmen kívül hagyva újból megvizsgálja a jogerőre emelkedett ítéletben felhozott jogalapokat.
38 Másfelől a Bíróságnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.; a továbbiakban: irányelv) Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) értelmezésén alapuló ítéleteiből felhozott példák, amelyek ellentmondanak a szerződéses feltételek tisztességtelenségének hivatalból történő vizsgálata tilalmának, semmilyen összefüggésben nincsenek a közösségi bíróságnak a közvetlen közigazgatási kereset EK 236. cikk alapján végzett hivatalból történő felülvizsgálatának terjedelmével. Mindenesetre a Bíróság a C‑222/05–C‑225/05. sz., Van der Weld és társai ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletében (EBHT 2007., I‑4233. o.) korlátozta a C‑473/00. sz. Cofidis‑ügyben 2002. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑10875. o.) és a C‑168/05. sz., Mostaza Claro ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10421. o.) hatályát, kimondva, hogy a tényleges érvényesülés elve nem követeli meg azt, hogy a nemzeti bíróságok – az adott közösségi jogi rendelkezésnek a közösségi jogban betöltött jelentőségétől függetlenül – hivatalból figyelembe vegyenek valamely közösségi jogi rendelkezésre alapított jogalapot, amennyiben a feleknek valóban volt lehetőségük arra, hogy nemzeti bíróság előtt hivatkozzanak a közösségi jogra alapított jogalapra.
39 Negyedszer, noha a jogszabály hatályára vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálata legalábbis ismert a francia közigazgatási jogban, nem ez a helyzet a közösségi jogrendszer esetében. Az, hogy a Törvényszék a fenti 24. pontban hivatkozott Browet és társai ügyben hozott ítélet 35. pontjában e jogalapot alkalmazta, ez egyedi eset, és csupán futólagos megjegyzés a Törvényszék érvelésében, mivel a döntést a felhozott jogalapok alapján hozta meg.
40 F. Putterie-De-Beukelaer véleménye az, hogy először is az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi bíróság feladata hivatalból megvizsgálni az imperatív jogalapokat, még ha azokat nem is könnyű meghatározni. Ahogyan azt a Törvényszék a fenti 24. pontban hivatkozott Browet és társai ügyben hozott ítéletben kimondta, a jogszabály hatályára vonatkozó jogalap kétségtelenül ilyen jogalapnak minősül, és nem kizárólag akkor – ahogyan azt a Bizottság állítja –, amikor közvetlenül kapcsolódik az ellenérdekű fél érveléséhez. E korlátozás ellentétes volna a jogalap hivatalból történő vizsgálatának lehetőségével.
41 Továbbá a jogalap hivatalból történő vizsgálatának lehetősége nem függhet a belső jogszerűség és külső jogszerűség közötti elméleti megkülönböztetéstől, amelyet ráadásul a Bíróság nem is hagyott jóvá. E megkülönböztetés csupán formai és bizonytalan, ráadásul túlzott leegyszerűsítéshez vezetne. Ha valamely jogalap imperatív, annak hivatalból vizsgálhatónak kellene lennie, függetlenül attól, hogy belső vagy külső jogszerűségre vonatkozik. A kérdés tehát az, hogy a jogszabály hatályának megsértésére vonatkozó jogalap imperatív‑e. E tekintetben elfogadhatatlan volna, ha nem tekintenénk annak az ehhez hasonló érdemi jogellenességet, miközben bizonyos eljárási szabályok megsértése hivatalból vizsgálható.
42 Végezetül a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat terjedelmét nem szabad túlértékelni, mivel a külső és a belső jogszerűségre vonatkozó jogalapok közötti különbségtételhez olyan helyzetben folyamodtak, amelyben a jogvita kimenetelére nézve ennek nem volt semmilyen következménye. Ráadásul ezen ítélkezési gyakorlat kizárólag az indokolási kötelezettség megsértésére és a nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozó jogalapokat érintené, ez utóbbi pedig maga is érdemi jogalap. Márpedig a Bíróság az általa vizsgált ügyekben másféle eljárást követett, hivatalból hozva fel jogalapokat, tekintet nélkül azok csoportosítására.
43 Másfelől F. Putterie-De-Beukelaer szerint meg kell állapítani, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó szerződésekre vonatkozóan a Bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a nemzeti bíróság hivatalból vizsgálhassa a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegét, így logikátlan volna, ha a Törvényszéknek el kellene utasítania e lehetőséget „megsemmisítés iránti eljárásaiban”.
44 Mindenesetre a jogszabály hatályának megsértése a jelen esetben kellően súlyos nyilvánvaló szabálytalanságnak minősül. Az értékelési eljárásra irányadó szabályok alkalmazása a tanúsítványi eljárás alapján hozott határozat elfogadása során olyan lényegi hatásköri és alaki szabálytalanságokkal jár, amely eljárási szabálytalanságok többek között a vitatott határozat kidolgozásához kapcsolódnak, következésképpen sértik a fellebbezésben ellenérdekű fél védelemhez való jogát. A személyzeti szabályzat 43. cikkének és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdésének rendelkezései általánosságban a tisztviselők érdekeit szolgálják, nem pedig a közvetlenül érintett személyekét.
A keresethez kötöttség elvének és a felek kérelmén való túlterjeszkedés tilalmának megsértésére vonatkozó második részről
45 A Bizottság szerint a Közszolgálati Törvényszék azáltal, hogy a vitatott határozatot kizárólag a személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdése hatályának megsértésére vonatkozó, hivatalból vizsgált jogalap alapján semmisítette meg, megszegte a keresethez kötöttség elvét és a felek kérelmén való túlterjeszkedés tilalmát. Márpedig a közösségi bíróság kötve van a jogvitának a keresetlevélben kijelölt határaihoz. Az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság esetét és a jogi aktus külső jogszerűségére vonatkozó imperatív jogalapok kivételével a közösségi bíróság felülvizsgálatának tiszteletben kell tartania a keresethez kötöttség elvét, amely tiltja számára, hogy egyoldalúan kiterjessze a jogvitát. A közvetlen keresetek esetében a jogvitában részes felek feladata a jogvita kereteinek meghatározása és a jogi aktussal szemben felhozott érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalapok kiválasztása.
46 Így a Bizottság szerint a fenti 24. pontban hivatkozott Browet és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Törvényszék figyelembe vette, hogy a jogszabály hatályának megsértésére vonatkozó jogalap szorosan kapcsolódott a felek érveléséhez, mivel ahhoz, hogy a felek által felhozott jogalapokról határozni tudjon, a Törvényszéknek mindenképpen meg kellett vizsgálnia a jogszabály hatályát.
47 A Bíróság nem ebből a felfogásból indult ki, amikor kimondta, hogy a bíróságnak csak a felek kérelmeiről kell döntenie – akiknek feladata a jogvita kereteinek a meghatározása –, és nem kötheti magát kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez, mivel adott esetben arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa, ez azonban kizárólag az érvekre vonatkozik, amelyeket a bíróság bármikor pótolhat, szemben a jogalapokkal. Az a tény, hogy a Közszolgálati Törvényszék az adott esetben megengedte a feleknek, hogy a szóban forgó jogalapról nyilatkozzanak, nem lehet elegendő annak elismeréséhez, hogy a jogalap a jogvita keretébe tartozik.
48 A Bizottság szerint a „Képességek” rovat jelenléte semmiféle eljárásbeli hátrányt nem okozott F. Putterie-De-Beukelaernek, éppen ellenkezőleg, lehetővé tette számára, hogy az ellenjegyzőjétől újabb értékelést, az értékelési vegyes bizottságtól pedig az eset megvizsgálását kérje, továbbá panaszt nyújthatott be azelőtt, hogy a tanúsítványi eljárás elkezdődött volna. A Közszolgálati Törvényszék, amelytől csupán azt kérték, hogy vizsgálja meg F. Putterie-De-Beukelaer képességei elismerése hiányának megalapozottságát, elvont elemzést végzett, anélkül hogy a felhozott vitás kérdésekben döntött volna.
49 Igaz ugyan, hogy a bíróság nem hozhat jogsértő határozatot, minek okán nincs kötve F. Putterie-De-Beukelaer jogilag téves érveléséhez, azonban tiszteletben kellene tartania az F. Putterie-De-Beukelaer által felhozott, belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat. A Bizottság szerint a bíróságnak pontosan azért kell tiszteletben tartania az F. Putterie-De-Beukelaer által felhozott, belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat, hogy elkerülje a jelen helyzetben bekövetkezetthez hasonló váratlan következményeket, amikor annak ellenére, hogy a Közszolgálati Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozatot, ennek nem volt hatása a jogalany helyzetére.
50 Még ha feltételezzük is, hogy a jogszerűségről határozó bíróság csupán a hatályos jogi szabályozás keretében hozhat döntést, ennélfogva az ő feladata hivatalból megvizsgálni azon jogszabály hatályát, amelyen F. Putterie-De-Beukelaer állításai nyugszanak, a Közszolgálati Törvényszék még ekkor se hozhatta volna fel hivatalból e jogalapot az elé terjesztett ügyben. A Közszolgálati Törvényszék emellett arra sem adott magyarázatot, hogy a felhozott jogalapok vizsgálata miért vezette a jogszerűségről határozó bíróságként ellátandó feladatainak megsértésére.
51 Másodlagosan, ha a megtámadott ítélet 75. és 76. pontját a személyzeti szabályzat 43. cikke, illetve XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdése hatályának megsértésére vonatkozó jogalaptól elkülöníthetőnek lehetne tekinteni, és a vitatott határozat kibocsátója hatáskörének hiányára vonatkozó jogalapnak lehetne minősíteni, a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítése annyiban, amennyiben az nem ismeri el F. Putterie-De-Beukelaer azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el, akkor is a védelemhez való jog megsértésével történt volna, amely ellentétes a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 77. cikkével.
52 Emellett e jogalap elfogadása azon a téves feltevésen alapszik, hogy a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés „Képességek” rovata önálló határozatnak minősül az említett szakmai előmeneteli jelentéshez képest, amelyet más hatóság is elfogadhat, mint az értékelési eljárás szereplői. E rovat azonban nem választható külön a vitatott határozatot, a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést alkotó számos elemtől.
53 Ráadásul a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítélet 76. pontjában tett megállapításaival ellentétben, a kinevezésre jogosult hatóságnak kell döntenie a tanúsítványi eljárásban való részvételről, amelynek a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés „Képességek” rovatának kitöltése az egyik előfeltétele. A 2006. évi tanúsítványi eljárásra vonatkozó rendelkezések nem csak a képességek meglétét írják elő az eljárásban való részvétel feltételeként, amelynek teljesülését a tanúsítványi eljárásban való részvételről döntést hozó, kinevezésre jogosult hatóságnak meg kell állapítania.
54 F. Putterie-De-Beukelaer először is azzal érvel, hogy az olyan imperatív jogalap léte, mint amilyen a jogszabály hatályának megsértése, kivételt képez a kérelemhez kötöttség elve alól, és azon lehetőség megtagadása a bíróságtól, hogy hivatalból vizsgáljon valamely imperatív jogalapot, amely nem kapcsolódik közvetlenül a felek érveléséhez, ellentétes volna magával a hivatalból történő vizsgálat céljával.
55 Ezt követően, a Bizottság azon érvére válaszul, amely szerint a „Képességek” rovat semmiféle sérelmet nem okozott F. Putterie-De-Beukelaernek, ez utóbbi kiemeli, hogy nem tudta hatékonyan igénybe venni a tanúsítványi eljárásban kialakított jogorvoslatot az ezen eljárásban a pályázatát elutasító határozattal szemben. Mindenesetre, ahogyan azt a Közszolgálati Törvényszék kimondta, e bíróság akkor sértette volna meg hivatali feladatait, ha az adott esetben nem alkalmazható jogi norma alapján döntött volna a jogvitában, még az e normára vonatkozó vita hiányában is. Azáltal, hogy lehetővé tette a felek számára az erről szóló vitát, a Közszolgálati Törvényszék tiszteletben tartotta a keresethez kötöttség és a védelemhez való jog elveit.
56 Végezetül, arra vonatkozóan, hogy a Közszolgálati Törvényszék ugyanazon a napon az F‑19/06. sz., Semeraro kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletében (az EBHT‑ban még nem tették közzé) kimondta, hogy jogellenes a képességre vonatkozó megjegyzés beillesztése a 2004. évi szakmai előmeneteli jelentésbe, a megtámadott ítélet megfelel a koherencia elvének, mivel mindkét jogvitában ugyanaz a jogi háttér szerepel, és ugyanazok a szabályok alkalmazandók.
57 A Bizottság másodlagos észrevételeire vonatkozóan F. Putterie-De-Beukelaer a Bizottsággal egyetértve úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 75. és 76. cikke nem tekinthető a vitatott határozat kibocsátója hatáskörének hiányára vonatkozó különálló jogalapnak. Mindenesetre a kontradiktórius eljárás elvét és a védelemhez való jogot e téren szintén tiszteletben tartották.
A Törvényszék álláspontja
58 Keresetében F. Putterie-De-Beukelaer a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítését kérte, annyiban, amennyiben az a tanúsítványi eljárás céljából kitöltött „Képességek” rovatban nem ismerte el F. Putterie-De-Beukelaer azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el.
59 Emlékeztetni kell arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék, anélkül hogy érdemben megvizsgálta volna F. Putterie-De-Beukelaer keresetét, hivatalból figyelembe vette a jogszabály hatályának megsértésére vonatkozó jogalapot, és a megtámadott ítélet 74. pontjában lényegében kimondta, hogy a vitatott határozatot az értékelési eljárásra vonatkozó hatásköri, anyagi és eljárásjogi szabályok szerint hozták meg, nem pedig a tanúsítványi eljárásra vonatkozók szerint, amelyeket alkalmazni kellett volna.
60 A Közszolgálati Törvényszék először is a megtámadott ítélet 75. és 76. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatot nem az arra hatáskörrel rendelkező hatóság, vagyis a kinevezésre jogosult hatóság hozta, amelynek nyilatkoznia kell a tisztviselők tanúsítványi eljárásra vonatkozó pályázatáról, hanem az ellenjegyző, aki a szakmai előmeneteli jelentés elfogadásáért felelős.
61 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a sérelmet okozó aktus kibocsátója hatáskörének hiánya imperatív jogalap (lásd ebben az értelemben a Bíróság 14/59. sz., Société des fonderies de Pont‑à‑Mousson kontra Főhatóság ügyben 1959. december 17‑én hozott ítéletét [EBHT 1959., 445., 474. o.], valamint a Törvényszék T‑182/94. sz., Marx Esser és Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1996. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑411. o. és II‑1197. o.] 42. és 44. pontját), amelyet az uniós bíróságnak szükség esetén hivatalból kell megvizsgálnia (a Bíróság C‑210/98. P. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2000. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5843. o.] 56. pontja, valamint a Törvényszék T‑165/04. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑155. o. és II‑A‑2‑735. o.] 30. pontja).
62 Másodsorban a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 77–79. pontjában megállapította, hogy F. Putterie-De-Beukelaer nem tudta hatékonyan igénybe venni a tanúsítványi eljárásban kialakított jogorvoslatot az ezen eljárásban a pályázatát elutasító határozattal szemben, mivel a tanúsítványi eljárás vegyes bizottsága, amelynek véleményét a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése értelmében kikérik, ha a tisztviselő vitatja a tanúsítványi eljárásban benyújtott pályázatát elutasító határozatot, megállapította hatáskörének hiányát a F. Putterie-De-Beukelaer által benyújtott belső fellebbezés elbírálására.
63 Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó aktus kibocsátására vonatkozó eljárási szabályok megsértése lényeges alaki szabályok megsértésének minősül, amelyet az uniós bíróság hivatalból vizsgálhat (a Törvényszék T‑113/05. sz., Angelidis kontra Parlament ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 62. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a T‑300/05. és T‑316/05. sz., Ciprus kontra Bizottság ügyben 2009. október 2‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 206. pontja). A sérelmet okozó aktus elfogadására vonatkozó eljárási szabályokban előírt belső fellebbezés megvizsgálásának megtagadása egyértelműen az ezen ítélkezési gyakorlat értelmében vett lényeges alaki szabály megsértésének minősül, így azt a Közszolgálati Törvényszéknek lehetősége volt hivatalból megvizsgálni.
64 Harmadszor a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 80–86. pontjában megállapította, hogy képességekre vonatkozó feltétel nem szerepelt a tanúsítványi eljárásra vonatkozó rendelkezésekben előírt szempontok között.
65 Meg kell tehát állapítani, hogy a releváns szabályozás értelmezése annak megállapítása céljából, hogy az adminisztrációnak a vitatott határozatban nyilatkoznia kellett‑e, vagy sem F. Putterie-De-Beukelaer képességeiről, az általa a keresetben felhozott értékelési hibára vonatkozó jogalap vizsgálatának szükséges velejárója volt. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik ugyanis, hogy a bíróság, amelynek csak a felek kérelmeiről kell döntenie – akiknek a feladata a jogvita kereteinek a meghatározása – nem kötheti magát kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez, mivel adott esetben arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa (a Bíróság C‑470/02. P. sz., UER kontra M6 és társai ügyben 2004. szeptember 27‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 69. pontja, valamint C‑172/05. P. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2006. június 13‑án hozott végzésének [EBHT 2006., I‑77. o.] 41. pontja).
66 Ebből következik, hogy a jelen ügy körülményei között a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot , amikor megvizsgálta a vonatkozó szabályozásnak az F. Putterie-De-Beukelaer 2005. évi szakmai előmeneteli jelentése általi megsértésének lehetőségét, mivel e vizsgálat szükséges volt egyrészt a vitatott aktus kibocsátója hatáskörének hiányára és az alaki szabályok megsértésére vonatkozó jogalap elemzéséhez, amelyek hivatalból történő vizsgálatára a Közszolgálati Törvényszéknek lehetősége volt, másrészt azon előzetes kérdés megválaszolásához, amelynek megoldása az F. Putterie-De-Beukelaer által előadott érvelésre tekintettel volt szükséges.
67 Következésképpen el kell utasítani a Bizottságnak a megtámadott ítélettel szemben felhozott, a Közszolgálati Törvényszék által a fent említett három kérdés megvizsgálása során elkövetett téves jogalkalmazásra vonatkozó jogalapját, anélkül hogy szükséges volna azt a kérdést elemezni, hogy az uniós bíróságnak van‑e lehetősége hivatalból megvizsgálni a jogszabály hatályának megsértésére vonatkozó jogalapot.
68 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy másodlagos észrevételeiben a Bizottság lényegében a Közszolgálati Törvényszék jelen ügyben alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó elemzését kifogásolja. Egyrészt a Bizottság szerint a Közszolgálati Törvényszék abból a téves feltevésből indul ki, hogy a „Képességek” rovat önálló határozatnak minősül a szakmai előmeneteli jelentéshez képest, amelyet más hatóság is elfogadhat, mint az értékelési eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hatóságok. Másrészt a Bizottság úgy véli, hogy a 2006. évi tanúsítványi eljárására irányadó rendelkezések nem azt írják elő, hogy a tanúsítványi eljárás feltételeként szabott képességek meglétét az értékelő állapítsa meg, hanem azt, hogy e képességek meglétét a tanúsítványi eljárásban való részvétel megengedhetőségéről határozó, kinevezésre jogosult hatóságnak kell megállapítania.
69 A tárgyaláson a Bizottság a Törvényszék által feltett kérdésre válaszolva pontosította, hogy az értékelő és az ellenjegyző voltak jogosultak F. Putterie-De-Beukelaer képességeinek értékelésére, így a Közszolgálati Törvényszék tévedett, amikor abból kiindulva, hogy az ilyen értékelés a tanúsítványi eljárásban való részvétel megengedhetőségéről határozó, kinevezésre jogosult hatóság hatáskörébe tartozik, kimondta, hogy a Bizottság megsértette a személyzeti szabályzat 43. cikkének és XIII. melléklete 10. cikke harmadik bekezdésének hatályát.
70 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit és szövegkörnyezetét, hanem annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (a Bíróság C‑84/95. sz. Bosphorus‑ügyben 1996. július 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3953. o.] 11. pontja és C‑301/08. sz. Bogiatzi‑ügyben 2009. október 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 39. pontja; a Törvényszék T‑94/98. sz., Alferink és társai kontra Bizottság ügyben 2008. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1125. o.] 68. pontja).
71 Emlékeztetni arra, hogy a személyzeti szabályzat 43. cikke megköveteli, hogy a tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról rendszeresen, de legalább minden második évben egyszer az egyes intézmények által meghatározott feltételek szerint időszakos értékelést készítsenek.
72 A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a szakmai előmeneteli jelentés belső dokumentum, amelynek elsődleges célja bizonyos időszakonként információ biztosítása az adminisztráció részére a tisztviselő feladatteljesítéséről. A tisztviselő szempontjából jelentős szerepet játszik annak előmenetelében, főleg az áthelyezés és előléptetés tekintetében (lásd a Törvényszék T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
73 Elsősorban, ami az AST csoportba tartozó, legalább a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselőket illeti, a személyzeti szabályzat 43.cikkének második bekezdése kimondja, hogy az értékelés kitérhet arra is, hogy eredményei alapján az érintett képes‑e az AD csoportba tartozó feladatok ellátására.
74 Másodsorban, a 2004. május 1‑je előtt szolgálatba lépett, a C vagy D besorolási osztályba tartozó tisztviselők, akikre a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (1) bekezdése vonatkozik, és akiknek előmenetele az AST 7, illetve AST 5 besorolási fokozatban van maximálva, ugyancsak elláthatnak az AST csoport magasabb besorolási fokozataiba tartozó feladatokat. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az említett tisztviselők a nyílt versenyvizsgán való sikeres szereplés mellett korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjává válhatnak a tisztviselők szolgálati idején, tapasztalatán, érdemein és képzettségén, valamint az AST csoport beosztásainak elérhetőségén alapuló tanúsítványi eljárás alapján. Ezen eljárás végrehajtásának szabályait a Bizottság a 2005. évi tanúsítványi eljárásra nézve 2004. április 7‑én, a 2006. december 21‑én kezdődő, 2006. évi tanúsítványi eljárás tekintetében pedig a 2006. november 29‑i hozott határozatában fogadta el.
75 Ami az értékelési eljárást illeti, egyrészt kiemelendő, hogy az ÁVR 43 az 1. cikkében pontosítja, hogy az értékelési eljárás célja többek között az állást betöltő személy teljesítményének, képességeinek és hivatali magatartásának értékelése. E rendelkezés hozzáteszi, hogy a tisztviselő mindhárom jellemző értékelése alapján érdempontokat kap, ahogyan az a II. mellékletet képező jelentésmintában szerepel. E szakmaielőmenetelijelentés‑mintában (a 2005. évi értékelési időszakra irányadó változatért lásd a fenti 56. pontban hivatkozott Semeraro kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet) szerepel „a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdésében előírt tanúsítványi eljárásban figyelembe veendő megjegyzés” címet viselő „Képességek” rovat, amelyben meg kell adni a kérdéses feladat jellegét, az állást betöltő személy adott feladatra vonatkozóan végzett tevékenységét és a feladat ellátása során végzett tevékenység minőségét.
76 Ez a helyzet F. Putterie-De-Beukelaer 2005. évi és 2006. évi szakmai előmeneteli jelentéseinek esetében is.
77 Másrészt a Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006. számában, amely a 2006. évi értékelési időszakra vonatkozik, a „Képességek” rovatot illetően ez áll:
„E rovatot a tanúsítványi és igazolási eljárás keretében kell kitölteni. E rovatot az értékelő csak akkor tölti ki, ha azt az állást betöltő személy önértékelésében kifejezetten kéri (az erre vonatkozó négyzet bejelölésével).
A képességek rovat módosult. Az értékelőnek mostanra rendelkezésére áll az A* besorolási osztályba és B* besorolási osztályba tartozó feladatokat tartalmazó lista. Az értékelő bejelöli a magasabb besorolási osztályhoz tartozó feladatot/feladatokat, és értékeli, hogy az állást betöltő személy adott feladatra vonatkozóan milyen tevékenységet végez, valamint az e feladat ellátása során végzett tevékenység minőségét.
[…]
Ezentúl az ellenjegyző jelzi, hogy az állást betöltő személy bizonyította‑e a magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét.
NB: felhívjuk a B*, C* vagy D* besorolási fokozatba tartozó tisztviselők figyelmét, hogy a korábbi jelentés megújítása nem vonatkozik a tanúsítványi és igazolási eljárás céljából kitöltött „Képességek” rovatra. A jelentés megújításával ezáltal Önök lemondanak arról, hogy a 2005‑ben végzett tevékenységükre nézve a képességeiket értékeljék.”
78 Az ÁVR 43‑ból és a Közigazgatási Tájékoztató 1‑2006. számából következik, hogy az állást betöltő, magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatokat ellátni kívánó személy szakmai előmeneteli jelentésének „Képességek” rovata lényegében arra szolgál, hogy az említett személy által a szakmai előmeneteli jelentés által lefedett időszakra nézve, a mindennapos munkavégzés során ténylegesen ellátott, magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatokra vonatkozóan értékelést adjon, lehetővé téve e tisztviselő számára többek között tanúsítvány megszerzését.
79 A tisztviselő képességeire vonatkozó értékelés tárgyára, vagyis az általa a tárgyidőszakra vonatkozóan készült szakmai előmeneteli jelentés időtartama alatt ténylegesen végzett, magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatra vonatkozóan végzett tevékenységére és annak minőségére tekintettel úgy tűnik, hogy ez az értékelés szerves részét képezi a tisztviselő szakmai tapasztalatának és érdemeinek minősítésére vonatkozó értékelésnek, amely szükségszerűen tükröződik az alkalmasságának azonos időszakra vonatkozó értékelésében.
80 Meg kell tehát állapítani, hogy az értékelésre jogosult hatóságok, amelyek az értékelési eljárásban a tisztviselők érdemeit a szakmai előmeneteli jelentésben szereplő különböző rovatok segítségével értékelik, vagyis az értékelő és az ellenjegyző, adott esetben a fellebbviteli értékelővel közreműködve, hivatottak azon tisztviselők „képességeinek” értékelésére is, akik kérték az erre vonatkozó rovat értékelő általi kitöltését.
81 A tanúsítványi eljárást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2005. évi tanúsítványi eljárásra vonatkozó 2004. április 7‑i határozat, amelyet a Közszolgálati Törvényszék a jelen ügyre vonatkozóan alkalmazandónak ítélt, 4–8. cikkében négy szakaszt ír elő.
82 E rendelkezésekből következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak, miután az első szakaszban meghatározta azon állások számát, melyeket tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőkkel tölthetnek be a következő évben (4. cikk), és a második szakaszban létrehozta és közzétette a tanúsítványi eljárásra pályázatot benyújtó és elfogadott azon tisztviselők listáját, akik megfeleltek a végzettségre és szolgálati időre vonatkozó feltételeknek (5. cikk), a harmadik szakaszban létre kell hoznia egy, a pályázókat bizonyos szempontok szerint rangsoroló listát (6. cikk), hogy a negyedik szakaszban elkészítse azon tisztviselők listáját, akik az AST csoportba tartozó üres állásokra pályázhatnak (7. cikk).
83 A 2004. április 7‑i határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a rangsorolás szempontjai egyrészt a végzettség, valamint a C vagy D előmeneteli csoportban eltöltött szolgálati idő – amelyet az eljárásban való részvételről való döntésnél már figyelembe vettek –, másrészt a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelt szakmai tapasztalat és érdemek.
84 E szempontok értéke és súlyozása – amelyekről a 2004. április 7‑i határozat 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a kinevezésre jogosult hatóságnak kellett döntenie 2004. december 31. előtt – a kinevezésre jogosult hatóság 2005. május 11‑i, a 2005. évi tanúsítványi eljárásra vonatkozó rangsorolási szempontokról szóló határozatában szerepeltek, amelyet a 2004. április 7‑i határozat 9. cikke szerinti bizottság véleményében egyhangúlag támogatott (a Közigazgatási Tájékoztató 2005. május 20‑i 33‑2005. száma).
85 Elsősorban a rangsorolási szempontok értékére vonatkozóan a kinevezésre jogosult hatóság 2005. május 11‑i határozatában jelezte, hogy a tanúsítványi eljárásra bocsátott tisztviselőnek a B* besorolási osztályba tartozó feladatok ellátására való képességét a tapasztalathoz kapcsolódó szempontnál kell figyelembe venni, pontosítva, hogy a tisztviselő e képességét a 2004. évi szakmai előmeneteli jelentésnek el kell ismernie.
86 Másodsorban a rangsorolási szempontok súlyozását illetően a kinevezésre jogosult hatóság ugyanezen határozatban jelezte, hogy azt két lépésben végzi el. Először is két előkészítő elsőbbségi listát hoz létre, melyek közül az egyik a szolgálati időn és az érdemeken, míg a másik a végzettségen és az érdemeken alapszik. Holtverseny esetére a kinevezésre jogosult hatóság pontosította, hogy a besorolási fokozatot, az esélyegyenlőségen alapuló megfontolásokat, végezetül a tisztviselőnek a B* besorolási osztályba tartozó feladatok ellátására való képességére vonatkozó, a szakmai előmeneteli jelentésben szereplő adatokat veszi figyelembe. Másodszor a kinevezésre jogosult hatóság elkészíti azon tisztviselők listáját, akik a tanúsítványi eljárás alapján betölthető, üres állásokra pályázhatnak.
87 A Bizottság 2004. április 7‑i határozata és a kinevezésre jogosult hatóság 2005. május 11‑i határozata rendelkezéseinek együttes olvasatából kitűnik, hogy a tanúsítványi eljárásban a kinevezésre jogosult hatóságnak nem volt hatásköre arra, hogy elvégezze a tanúsítványi eljárásban pályázó tisztviselők képességeinek értékelését. Amellett, hogy a képességek nem szerepeltek az eljárásban való rézvétel feltételei között, ki kell emelni, hogy a kinevezésre jogosult hatóság csupán az eljárás negyedik szakaszában – amelyben elkészíti azon tisztviselők listáját, akik az AST csoportba tartozó üres állásokra pályázhatnak – veszi figyelembe az egyes tisztviselők képességeit, annak érdekében, hogy a szolgálati időn, az érdemeken és a végzettségen alapuló két előkészítő lista holtversenyben lévő pályázóit rangsorolja. Továbbá, amikor a kinevezésre jogosult hatóság figyelembe veszi a tisztviselők azon képességét, hogy magasabb csoportba tartozó feladatokat lássanak el, még akkor sem maga végzi el az említett képesség értékelését, hanem az előző évi szakmai előmeneteli jelentés vonatkozó rovatában szereplő adatokra támaszkodik.
88 E két határozat egyetlen rendelkezése sem tesz említést arról, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a tanúsítványi eljárásban pályázatot benyújtó tisztviselők képességeinek értékelésére vonatkozó külön határozatot hozna, mielőtt figyelembe veszi a tisztviselők szakmai előmeneteli jelentésének „Képességek” rovatában szereplő adatokat abból a célból, hogy a 2004. április 7‑i határozatnak megfelelően elkészítse azon tisztviselők listáját, akik az AST csoportba tartozó üres állásokra pályázhatnak.
89 Ezen értelmezés egyébként összhangban áll a rendszer felépítésével, amelynek célja annak biztosítása, hogy a két feladatcsoporton alapuló új előmeneteli rendszerben azon tisztviselők, akik a szakmai előmenetelnek csak bizonyos fokáig juthatnak el, korlátozás nélkül lehetőséget kapjanak az AST csoport magasabb besorolási fokozatának elérésére, többek között a tanúsítványi eljárás révén, amely azon értékeléseken alapszik, amelyeket az értékelési eljárás keretében az értékelő és az ellenjegyző végeztek, a fellebbviteli értékelő esetleges közreműködésével.
90 A „Képességek” rovat ugyanis annak ellenére, hogy következményei vannak a tanúsítványi eljárásban, a tisztviselők értékelésének részét képezi. E rovat tehát olyan kifejezett rendelkezés hiányában, amely kimondaná, hogy az a tanúsítványi eljárásban végzett értékelés körébe tartozik, nem választható el az értékelési eljárástól, annak érdekében, hogy a tanúsítványi eljárásban kizárólag a kinevezésre jogosult hatóság hatáskörébe tartozóként kezeljék, ahogyan azt a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben tette.
91 A rendszerből kitűnik, hogy a képességek, melyeket előzetesen el kell ismerni, akárcsak a tág értelemben vett érdemek, szorosan kötődnek a tisztviselő értékeléséhez, és a 2004. április 7‑i határozat 6. cikkének megfelelően azzal a következménnyel járhat, hogy a tisztviselő, aki magasabb csoportba kíván lépni, nem kap megfelelő besorolást, ha képességeit a szakmai előmeneteli jelentésben nem ismerték el az értékelésre jogosult személyek.
92 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az értékelő, mint az állást betöltő személy egységvezetője és a tisztviselő értékelését készítő személy, jobb helyzetben is van a tisztviselő által a sajátjánál magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátásának értékelésére. Ugyanez vonatkozik az ellenjegyzőre és a fellebbviteli értékelőre is. Annak megállapítását ugyanis, hogy a tisztviselő képes‑e a sajátjánál magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására, szükségszerűen az említett tisztviselő által ellátott feladatokra, és azok végrehajtásának módjára tekintettel, in concreto kell elvégezni.
93 Ezen értelmezést erősíti az egyrészt az értékelési vegyes bizottság, másrészt a tanúsítványi eljárás vegyes bizottsága által végzett felülvizsgálat terjedelmének behatárolása is.
94 Az értékelési vegyes bizottság – anélkül, hogy akár az értékelőket, akár az ellenjegyzőket helyettesítené – megbizonyosodik arról, hogy ez utóbbiak a szakmai előmeneteli jelentés különböző rovataihoz tartozó konkrét értékeléseket végezve a szakmai előmeneteli jelentéseket méltányosan, objektíven és az ÁVR 43‑nak megfelelően készítették‑e.
95 Ezzel szemben a tanúsítványi eljárás vegyes bizottságát illetően először is azt kell megállapítani, hogy az a 2004. április 7‑i határozat 6. cikkének megfelelően vélemény nyilvánít a kinevezésre jogosult hatóság határozatának elfogadása céljából, amely határozat a végzettség, a C vagy D előmeneteli csoportban eltöltött szolgálati idő, a tapasztalat és a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelt érdemek szempontjainak értékére és súlyozására vonatkozik. Másfelől az említett határozat 9. cikkének (7) bekezdése pontosítja, hogy minden év elején az említett bizottság véleményezi az előző tanúsítványi eljárás eredményeit, és ajánlásokat fogalmazhat meg, akár az értékekre és a súlyozásra nézve is. Továbbá a fenti 82. pontban hivatkozott eljárás második szakaszára nézve a 2004. április 7‑i határozat 5. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy azon tisztviselők, akik véleményük szerint megfelelnek a végzettségre és a szolgálati időre vonatkozó szempontoknak, azonban nem szerepelnek a tanúsítványi eljárásra jelentkező és az abban való részvételre bocsátott tisztviselők listáján, a tanúsítványi eljárás vegyes bizottságához fordulhatnak. Végezetül az eljárás harmadik szakasza tekintetében a 2004. április 7‑i határozat 6. cikkének (1)–(4) bekezdése előírja, hogy a tanúsítványi eljárásban való részvételre bocsátott, a fent hivatkozott szempontok alapján rangsorolt tisztviselők a tanúsítványi eljárás vegyes bizottságához fordulhatnak, ha vitatják a nekik adott pontok számát.
96 E rendelkezésekből következik, hogy egyrészt az értékelési vegyes bizottságnak van hatásköre a tisztviselők tág értelemben vett érdemeinek konkrét értékelésére.
97 Másrészt a tanúsítványi eljárás vegyes bizottsága arra rendelkezik hatáskörrel, hogy megvizsgálja azon tisztviselők panaszát, akik nem szerepelnek a tanúsítványi eljárásra jelentkező és az abban való részvételre bocsátott tisztviselők listáján, valamint azon panaszokat, amelyek többek között a fenti 95. pontban felsorolt különböző szempontok értékét és súlyozását érintik. A tanúsítványi eljárás vegyes bizottsága azonban nem terjesztheti ki hatáskörét a szakmai előmeneteli jelentés különböző rovataiban szereplő pontokra vagy értékelésekre, mivel azok kizárólag az értékelési vegyes bizottság ellenőrzése alá tartoznak.
98 Végezetül az a tény, hogy a személyzeti szabályzat 43. cikke csupán annyit mond ki, hogy az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy eredményei alapján az érintett képes‑e az AD csoportba tartozó feladatok ellátására, azonban nem pontosítja kifejezetten, hogy a képességek rovatot azon C és D csoportba tartozó tisztviselőkre nézve is ki kell tölteni, akik szeretnének korlátozás nélkül az AST csoport tagjává válni, nem jelenti – ahogyan azt a Közszolgálati Törvényszék kimondta –, hogy e hatáskör a tanúsítványi eljárás lefolytatására jogosult kinevezésre jogosult hatóság hatáskörébe tartozik.
99 E tekintetben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott általános végrehajtási rendelkezések meghatározhatják azokat a szempontokat, amelyeknek az adminisztrációt vezérelniük kell diszkrecionális jogkörének gyakorlása során, illetve pontosíthatják a személyzeti szabályzat kevésbé világos rendelkezéseit (lásd a Törvényszék T‑75/89. sz., Brems kontra Tanács ügyben 1990. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑899. o.] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T‑4/92. sz., Vardakas kontra Bizottság ügyben 1993. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑357. o.] 44. pontját).
100 Márpedig a jelen esetben meg kell állapítani, hogy amint az a fenti 3. és 7. pontban szerepel, az ÁVR 43 1. cikkének (2) bekezdése pontosítja az értékelési eljárás célját, és utal a II. mellékletben szereplő jelentésmintára, amelyben tehát szerepel a „Képességek” rovat. E melléklet, amely az ÁVR 43 szerves részét képezi, a jogalkotó azon szándékát fejezi ki, hogy azon, C és D csoportba tartozó tisztviselők számára, akik korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjává kívánnak válni, a szakmai előmeneteli jelentésben előzetesen ismerjék el az e feladatok ellátására való képességet (lásd analógia útján a Bíróság 80/72. sz., Koninklijke Lassiefabieken ügyben 1973. június 20‑án hozott ítélet [EBHT 1973., 635. o.] 15. pontját).
101 Ebből következik, hogy az ÁVR 43 csupán vezérli az adminisztrációt az őt a személyzeti szabályzat 43. cikk végrehajtási rendelkezései keretében megillető diszkrecionális jogkör gyakorlása során, bizonyos C és D csoportba tartozó tisztviselők tág értelemben vett érdemeinek meghatározását illetően, amely tisztviselők korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjaivá kívánnak válni.
102 A fentiekből következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék azon előfeltevése, amely szerint a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés „Képességek” rovata önálló határozatnak minősül az említett szakmai előmeneteli jelentéshez képest, téves, így a Közszolgálati Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az e tekintetben hatáskörrel rendelkező hatóságok azok a hatóságok voltak, amelyek a tanúsítványi eljárás lefolytatására is hatáskörrel rendelkeztek. A megtámadott ítéletet ebből következően hatályon kívül kell helyezni.
Az ügy visszautalásáról a Közszolgálati Törvényszék elé
103 A Bíróság alapokmánya I. mellékletének 13. cikke előírja, hogy ha a fellebbezés megalapozott, a Törvényszék a Közszolgálati Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és a jogvitát érdemben maga dönti el. Ha azonban a per állása az érdemi döntést nem teszi lehetővé, a Törvényszék az ügyet határozathozatalra visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé.
104 Mivel a Közszolgálati Törvényszék nem határozott az F. Putterie-De-Beukelaer által az elsőfokú eljárásban előadott jogalapokról, a Törvényszék megállapítja, hogy a jelen jogvita érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg, az ügyet tehát vissza kell utalni a Közszolgálati Törvényszék elé, hogy az határozzon a keresetről.
105 Mivel az ügyet visszautalták a Közszolgálati Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének F‑31/07. sz., Putterie-De-Beukelaer kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletét (az EBHT‑ban még nem tették közzé) hatályon kívül helyezi.
2) A Törvényszék az ügyet visszautalja az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke elé.
3) A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. július 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások