C–270/16. sz. ügy

Carlos Enrique Ruiz Conejero

kontra

Ferroser Servicios Auxiliares SA
és
Ministerio Fiscal

(a Juzgado de lo Social no 1 de Cuenca [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – A 2. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A munkavállaló akár igazolt, de rendszeresen ismétlődő távollétei miatti elbocsátását bizonyos feltételek mellett lehetővé tevő nemzeti szabályozás – A munkavállalónak a fogyatékosságának betudható betegségek miatti távollétei – Közvetett hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – A munkahelyi hiányzás elleni küzdelem – Megfelelő jelleg – Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. január 18.

1.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A fogyatékosság fogalma – A munkáját hosszú időn keresztül nem, vagy csak korlátozottan végezni tudó munkavállaló elhízottsága – Bennfoglaltság

(2000/78 tanácsi irányelv)

2.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A munkavállaló akár igazolt, de rendszeresen ismétlődő távollétei miatti elbocsátását bizonyos feltételek mellett lehetővé tevő nemzeti szabályozás – A munkavállalónak a fogyatékosságának betudható betegségek miatti távollétei – Megengedhetetlenség – Kivétel – A munkahelyi hiányzás elleni küzdelem célkitűzésének követése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A nemzeti bíróság általi értékelés

(2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, b) pont, i. alpont)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 28–30. pont)

2.      A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a munkáltató felmondhatja a munkavállaló munkaszerződését annak akár igazolt, de rendszeresen ismétlődő távollétei miatt, olyan esetben, amikor e távollétekre a munkavállaló fogyatékosságának betudható betegségek miatt kerül sor, kivéve ha e szabályok – amelyek a munkahelyi hiányzás elleni küzdelem jogszerű célját szolgálják – nem lépik túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, aminek megítélése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

E tekintetben megjegyzendő, hogy egy fogyatékos munkavállaló főszabály szerint jobban ki van téve annak a veszélynek, hogy rá a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkének d) pontját alkalmazni fogják, mint egy nem fogyatékos munkavállaló. Összehasonlítva ugyanis a nem fogyatékos munkavállalókkal, a fogyatékos munkavállalók tekintetében fokozottan fennáll a fogyatékosságukhoz kapcsolódó betegségük miatti távollétek kockázata. Ily módon fokozott a veszélye annak is, hogy a betegség miatti távollétek napjainak száma felhalmozódik, és ennélfogva eléri a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikke d) pontjában meghatározott határokat. Úgy tűnik tehát, hogy az e rendelkezésben foglalt szabály kedvezőtlenebb helyzetbe hozhatja a fogyatékos munkavállalókat, és így a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében közvetetten a fogyatékosságon alapuló bánásmódbeli eltérést eredményezhet (lásd ebben az értelemben: 2013. április 11‑i HK Danmark ítélet, C‑335/11 és C‑337/11, EU:C:2013:222, 76. pont).

A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy a munkahelyi hiányzás elleni küzdelem a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében jogszerű célnak tekinthető, hiszen a foglalkoztatáspolitika területére tartozó intézkedésről van szó (lásd ebben az értelemben: 2013. április 11‑i HK Danmark ítélet, C‑335/11 és C‑337/11, EU:C:2013:222, 82. pont).

Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti szabályozás által e cél eléréséhez alkalmazott eszközök megfelelőek‑e, és nem lépik‑e túl az annak eléréséhez szükséges mértéket.

(lásd: 39., 44., 45., 57. pont és a rendelkező rész)