T‑565/08. sz. ügy

Corsica Ferries France SAS

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – A tengeri kabotázs ágazata – Általános gazdasági érdekű szolgáltatás – A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériuma – A tagállamok szociálpolitikája – Szerkezetátalakításához nyújtható támogatás – A megsemmisítést kimondó ítélet joghatásai”

Összefoglalás – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2012. szeptember 11.

1.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EK 253. cikk)

2.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat – Az indokolási kötelezettség és a szolgálati titoktartási kötelezettség közötti kapcsolat

(EK 253. cikk és EK 287. cikk)

3.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottságnak azon kötelezettsége, hogy felszólítsa az érintetteket észrevételeik megtételére – A védelemhez való jognak az érintettektől való megtagadása

(EK 88. cikk, (2) bekezdés, és EK 253. cikk)

5.      Verseny – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározása – Tagállamok mérlegelési jogköre – Korlátok – A Bizottság általi ellenőrzésnek a nyilvánvaló hibára történő korlátozása

(EK 86. cikk, (2) bekezdés)

6.      EK‑Szerződés – Tulajdoni rend – A tagállamok azon lehetősége, hogy gazdasági tevékenységeket gyakoroljanak – Az állami támogatások tárgykörébe tartozó rendelkezésekkel való kapcsolat

(EK 87. cikk, (1) bekezdés és EK 295. cikk)

7.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Az állami befektető magatartásának az olyan magánholding vagy vállalkozáscsoport magatartásával való összehasonlításának szükségessége, amelyet hosszabb távú jövedelmezőségi kilátások vezérelnek

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

8.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – A vállalkozás társadalmi felelősségének és a vállalkozási háttérnek a figyelembevétele – Kiegészítő végkielégítések – Értékelési szempontok

(EK 87. cikk, (2) bekezdés)

9.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy pontosan határozza meg az állam gazdasági tevékenységeit annak érdekében, hogy meghatározhassa a viszonyítási alapként szolgáló magánbefektetőket – Ilyen meghatározás hiánya esetén fennálló téves jogalkalmazás

(EK 87. cikk, (2) bekezdés)

10.    Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Jogi jelleg – Objektív elemekre alapított értelmezés – Bírósági felülvizsgálat

(EK 87. cikk, (2) bekezdés)

11.    Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma – Tőkejuttatás – A magán‑ és állami befektetők tőkejuttatásainak egyidejűsége – Értékelési szempontok

(EK 87. cikk, (2) bekezdés)

12.    Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az általában a vállalkozás költségvetésére nehezedő terheket könnyítő állami beavatkozás – Bennfoglaltság – Valamely vállalkozás elbocsátott személyi állománya javára a jövőbeli kiegészítő végkielégítések finanszírozása érdekében nyújtott folyószámla‑előleg – Bennfoglaltság

(EK 87. cikk, (2) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 42.  pont)

2.      Az EK 287. cikk a közösségi intézmények tagjai, tisztviselői és egyéb alkalmazottai kötelezettségévé teszi, hogy ne fedjék fel azokat az információkat, amelyek jellegüknél fogva a szolgálati titoktartási kötelezettség alá esnek. Ami azonban az intézmények aktusai vonatkozásában az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettséget illeti, az indokolás hiányát nem igazolhatja a szolgálati titoktartásra vonatkozó, az említett 287. cikkben előírt kötelezettség. Az üzleti titoktartási kötelezettséget ugyanis nem lehet annyira kiterjesztően értelmezni, hogy az a tagállamok és az érdekelt felek védelemhez való jogának hátrányára megfossza az indokolási kötelezettséget a lényegi tartalmától. Különösen, az állami támogatások tárgykörében hozott valamely határozat indokolásának követelményét nem csupán annak a tagállamnak az érdekeire tekintettel kell értékelni, amely a határozat címzettje. Abban az esetben ugyanis, ha a tagállam megkapta a Bizottságtól, amit kért, vagyis a támogatási tervének engedélyezését, az indokolt határozat vele való közléséhez fűződő érdeke – a támogatás kedvezményezettje versenytársainak ilyen érdekétől eltérően – igen korlátozott lehet.

(vö. 43. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 44. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 50. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 56., 65. pont)

6.      A hatóságok által valamely vállalkozás tőkéjébe történő beavatkozás, történjék az bármilyen formában, állami támogatásnak minősülhet. Ugyanakkor az EK‑Szerződés a 295. cikke értelmében nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet. Így a tagállamoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy közvetlenül vagy közvetetten, a magánvállalkozásokkal azonos módon gazdasági tevékenységeket gyakoroljanak. Az állami és a magánszektor közötti ezen egyenlő bánásmód elve magában foglalja, hogy a tagállamok befektethetnek gazdasági tevékenységekbe, valamint azt, hogy az állam által közvetlenül vagy közvetetten, a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények mellett valamely vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősülhet állami támogatásnak.

(vö. 76., 77. pont)

7.      Az állami támogatások területén a magánbefektető kritériumának alkalmazása szempontjából szükségképpen különbséget kell tenni az állam által gazdasági tevékenységet gyakorló vállalkozásként vállalt kötelezettségek, valamint azon kötelezettségek között, amelyek közhatalmi minőségében hárulhatnak az államra. Amikor ugyanis az állami befektetés az állam közhatalmi jogkörének gyakorlása keretében történik, az állam magatartása soha nem hasonlítható össze a gazdasági szereplőével vagy a piacgazdasági magánbefektetőével.

Ugyanakkor az egyrészt a gazdasági tevékenységek, másrészt pedig a közhatalmi beavatkozások közötti e különbségtétel során figyelembe kell venni, hogy az a magánbefektetői magatartás, amelyhez az állami befektető beavatkozását hasonlítani kell, nem feltétlenül a többé‑kevésbé rövid távú megtérülés céljával tőkét elhelyező hagyományos befektető magatartása. E magatartásnak legalább az olyan, strukturális, globális vagy ágazati politikát folytató magánholding vagy magánvállalkozás‑csoport magatartásának kell lennie, amelyet hosszabb távú jövedelmezőségi kilátások vezérelnek.

(vö. 79., 80. pont)

8.      Szükséges, hogy az állami támogatások ellenőrzése tükrözze mind a szociális kérdésekkel kapcsolatos nemzeti jogszabályok tartalma, mind pedig a nagy vállalkozáscsoportokon belüli szociális kapcsolatok gyakorlata alakulását, mind a magánvállalkozások általi befektetéseket, mind pedig az állam általi befektetéseket illetően, összhangban az egyenlő bánásmód elvével és ezen elv hatékony érvényesülésének lerontása nélkül.

A szociális piacgazdaságban a körültekintő magánbefektető nem vonatkoztathat el egyrészt a vállalkozásban érintett valamennyi féllel szemben fennálló felelősségétől, másrészt pedig azon társadalmi, gazdasági és környezeti háttér alakulásától, amelyben a vállalkozását előmozdítja. Az ugyanis, hogy milyen tétje van a társadalmi felelősségnek és a vállalkozási háttérnek, jelentősen befolyásolhatja a körültekintő magánbefektető konkrét döntéseit és stratégiai irányultságát. A körültekintő magánbefektető magatartásának hosszú távú gazdasági racionalitása tehát nem mérlegelhető az ilyen megfontolások figyelembevétele nélkül.

A fentiek alapján az, ha valamely magánbefektető kiegészítő végkielégítést fizet, főszabály szerint – az adott ügy körülményeitől függően – a békés szociális párbeszéd előmozdítása, valamint a társaság vagy vállalatcsoport arculatának megőrzése érdekében folytatott, jogilag megalapozott és célszerű gyakorlatnak minősülhet. A kiegészítő végkielégítések költsége ugyanis nem keverhető össze a szociális védelem azon költségeivel, amelyek a társaság felszámolása esetén szükségképpen az államot terhelnék. Az egyenlő bánásmód elve értelmében a tagállamoknak az állami vállalkozások felszámolása esetén is lehetőségük van kiegészítő végkielégítések fizetésére, annak ellenére, hogy a kötelezettségeik ilyen esetben eleve nem haladhatnák meg a jogszabályokban és a kollektív szerződésekben szigorúan előírt minimumot.

Az ilyen további költségek jogilag megalapozott megfontolások alapján történő figyelembevétele ugyanakkor nem törekedhet kizárólag szociális, főleg pedig politikai célok elérésére, különben kikerül a magánbefektető kritériumának keretei közül. Amennyiben tehát nem áll fenn semmilyen, akár hosszú távú gazdasági racionalitás, a jogszabályokban és kollektív szerződésekben szigorúan előírt kötelezettségeket meghaladó költségek figyelembevételét az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak kell tekinteni.

Ezzel összefüggésben az állam mint piacgazdasági globális befektető arculatának védelme – különleges körülményeken kívül és különösen meggyőző indokolás nélkül – nem képezhet kielégítő igazolást ahhoz, hogy bizonyítani lehessen az olyan további költségek figyelembevételének hosszú távú gazdasági racionalitását, mint a kiegészítő végkielégítések. Ha ugyanis megengednénk a Bizottságnak, hogy csupán röviden utaljon a tagállam mint globális gazdasági szereplő arculatára annak érdekében, hogy alátámassza az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás hiányát, ez egyrészt torzíthatná a közös piacon fennálló versenyfeltételeket az olyan tagállamokban működő vállalkozások javára, ahol az állami gazdasági szektor viszonylag fejlettebb, illetve amelyekben a szociális párbeszéd különösen alacsony szintű, másrészt indokolatlanul lerontaná az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi szabályok hatékony érvényesülését.

(vö. 81–85. pont)

9.      A magánbefektető kritériumával összefüggésben a Bizottság feladata, hogy az őt megillető széles mérlegelési mozgástér keretében, többek között földrajzi és ágazati szinten meghatározza az állam azon gazdasági tevékenységeit, amelyekhez képest az állam magatartásának hosszú távú gazdasági racionalitását mérlegelni kell.

Az érintett gazdasági tevékenységek kellően pontos meghatározása hiányában ugyanis a Bizottságnak egyrészt nem állna módjában a viszonyítási alapként szolgáló magánbefektetők meghatározása, következésképpen pedig annak objektív és ellenőrizhető adatok alapján történő eldöntése, hogy e befektetők körében kellően megszilárdult gyakorlat áll‑e fenn. Másrészt, ilyen összehasonlítási alap hiányában az érintett gazdasági tevékenységek meghatározása annak eldöntése érdekében is szükséges, hogy fennáll‑e annak ésszerű és kellően alátámasztott valószínűsége, hogy a tagállam a szóban forgó magatartásból – még ha hosszú távon is – közvetett anyagi előnyhöz jusson.

Ilyen meghatározás hiányában elvi szinten ki van zárva, hogy a Törvényszék felülvizsgálhassa a szóban forgó intézkedés hosszú távú gazdasági racionalitását. E tekintetben a Bizottság tévesen alkalmazza a jogot.

(vö. 86., 87., 94. pont)

10.    Az állami támogatás fogalma, amint azt a Szerződés meghatározza, jogi természetű, és azt objektív körülmények alapján kell értelmezni. Emiatt az uniós bíróságnak főszabály szerint – mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által előterjesztett értékelés szakmai vagy összetett jellegének figyelembevételével – teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e. Különösen, az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.

(vö. 88. pont)

11.    Annak eldöntése érdekében, hogy valamely állami eredetű tőkejuttatás az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatási elemeket tartalmaz‑e, azt kell mérlegelni, hogy hasonló feltételek mellett egy magánbefektető nyújtott volna‑e ilyen tőkejuttatást. Arra az esetre, ha az állam által közvetlenül vagy közvetetten valamely vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőkét olyan körülmények között nyújtották, amelyek megfelelnek a rendes piaci feltételeknek, e tőke az állami és a magánszektor közötti egyenlő bánásmód elve értelmében nem minősíthető állami támogatásnak. Így meg kell állapítani, hogy az állami forrásokból nyújtott tőkejuttatás megfelel a magánbefektető kritériumának, és nem foglalja magában állami támogatás nyújtását többek között akkor, ha e tőkejuttatás valamely magánbefektető hasonló feltételek mellett nyújtott, jelentős mértékű tőkejuttatásával egyidejűleg történik.

Ugyanakkor a magán‑ és állami befektetők tőkejuttatásai egyidejűségének önmagában legfeljebb olyan jelzésértéke van, amely az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás hiányának irányába mutat. E tőkejuttatásoknak ugyanis hasonló körülmények között kellett történniük. Mivel a magánbefektetői teszt célja az, hogy az állam magatartását összehasonlítsa egy feltételezett magánbefektető magatartásával, tagadhatatlan, hogy ha vannak olyan magánbefektetők, akik hajlandók jelentős mértékű egyidejű befektetésekre, az elősegítheti az ilyen teszt legitimálását. Ugyanakkor az érintett tőkejuttatások jogszerűségének az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi szabályokra tekintettel történő értékelése érdekében valamennyi releváns ténybeli és jogi körülményt figyelembe kell venni. Az időbeli szempont tehát természetesen fontos, viszont önmagában az egyidejűség főszabály szerint nem tekinthető elegendőnek.

Következésképpen, mivel az egyidejűségnek csupán olyan jelzésértéket lehet tulajdonítani, amely az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás hiányának irányába mutathat, ezen egyidejűséget ésszerűen nem lehet szigorúan mérlegelni.

(vö. 115., 117., 118. pont)

12.    Az állami támogatások területén önmagában az, hogy valamely intézkedés szociális célokat követ, nem elegendő ahhoz, hogy ez az intézkedés eleve mentesüljön az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősítés alól. E rendelkezés (1) bekezdése ugyanis nem az állami beavatkozások célkitűzései vagy okai alapján tesz különbséget, hanem azokat a hatásaik alapján határozza meg. A támogatás fogalma magában foglalja mindazokat az állami beavatkozásokat, amelyek különböző formában csökkentik a rendes körülmények között a vállalkozás költségvetésére háruló terheket.

A támogatás fogalma nem feltétlenül azt foglalja magában, hogy jogi értelemben vett kötelezettséget kell vállalni, hanem inkább azt, hogy a rendes körülmények között a vállalkozásra háruló terheket kell csökkenteni. Annak a meghatározása tehát, hogy mely terhek tartoznak a vállalkozás szokásos üzletmenete körébe, természeténél fogva nem korlátozódhat a jogszabályokból vagy kollektív szerződésekből eredő kötelezettségekre. Hasonlóképp az, hogy a személyi támogatás közvetlen kedvezményezettjei a munkavállalók, nem elegendő a munkáltatójuk javát szolgáló támogatás hiányának bizonyításához.

Ami a vállalkozás elbocsátott személyi állománya javát szolgáló, valamely állami szerv által nyújtott olyan folyószámla‑előlegből álló intézkedést illeti, amely az átvevők által végrehajtandó esetleges létszámcsökkentési terv esetén a jövőbeli kiegészítő végkielégítésekkel járó költségek finanszírozására szolgál: az, hogy ez az intézkedés nem a jogszabályokban és kollektív szerződésekben előírt szigorú kötelezettségekből ered, főszabály szerint nem zárhatja ki az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás jelleget.

Ezenkívül az olyan zárolt számla létezése, amelyen a személyi támogatások alapjául szolgáló forrásokat elhelyezték, arra ösztönözheti a vállalkozás munkavállalóit, hogy szüntessék meg a vállalkozással fennálló jogviszonyukat, vagy legalábbis anélkül szüntessék meg azt, hogy a távozásukról tárgyalásokat folytassanak, különösen a kiegészítő végkielégítések esetleges fizetését illetően, mindez pedig közvetett gazdasági előnyt biztosít e vállalkozásnak.

A Bizottság tehát nyilvánvaló mérlegelési hibát követ el, amikor e személyi támogatási intézkedéseket olyan intézkedéseknek minősíti, amelyek nem képeznek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatást.

(vö. 136., 137., 139., 143., 144., 147. pont)