A Bíróság (nagytanács) 2013. február 26-i ítélete (a Haparanda tingsrätt [Svédország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) - Åklagaren kontra Hans Åkerberg Fransson
(C-617/10. sz. ügy)
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája - Alkalmazási kör - 51. cikk - Az uniós jog alkalmazása - Az Unió valamely saját forrását veszélyeztető magatartások szankcionálása - 50. cikk - A ne bis in idem elve - Nemzeti szabályozás, amely ugyanazon vétkes magatartás szankcionálására két külön, egyrészt közigazgatási, másrészt büntetőeljárást foglal magában - Összeegyeztethetőség)
Az eljárás nyelve: svéd
A kérdést előterjesztő bíróság
Haparanda tingsrätt
Az alapeljárás felei
Az alapeljárást megindító szerv: Åklagaren
Az alapeljárás vádlottja: Hans Åkerberg Fransson
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Haparanda tingsrätt - Az EUSZ 6. cikk és az Európai Unió Alapjogi Chartája 50. cikkének értelmezése - Nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében egyértelmű támogatást kell találni az emberi jogok európai egyezményében vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában ahhoz, hogy mellőzni lehessen azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyek sérthetik a ne bis in idem elvét - Nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az adójoggal ellentétes ugyanazon magatartás szankcionálható egyrészt közigazgatási eljárás keretében adóbírsággal, másrészt büntetőeljárás keretében szabadságvesztéssel - Azon nemzeti rendszernek a ne bis in idem elvével való összeegyeztethetősége, amely két külön eljárást foglal magában ugyanazon jogsértő magatartás szankcionálásra.
Rendelkező rész
Az Európai Unió alapjogi chartájának 50. cikkében szabályozott ne bis in idem elve nem zárja ki, hogy valamely tagállam a hozzáadottérték-adóval összefüggő bevallási kötelezettségek teljesítésének elmulasztásában megnyilvánuló ugyanazon tényállásra egymást követően adójogi szankciót és büntetőjogi szankciót alkalmazzon, amennyiben az első szankció nem büntető jellegű, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
Az uniós jog nem szabályozza az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt európai egyezmény és a tagállamok jogrendje közötti kapcsolatot, és nem határozza meg a nemzeti bíróság által abban az esetben levonandó következtetéseket sem, ha az ezen egyezmény által biztosított jogok és a nemzeti jog valamely szabálya ütközik.
Az olyan bírósági gyakorlat, amely a nemzeti bíróságot terhelő, az Európai Unió alapjogi chartája által biztosított valamely alapvető joggal ellentétes valamennyi rendelkezés alkalmazásának mellőzésére irányuló kötelezettséget attól a feltételtől teszi függővé, hogy az említett ellentét a charta szövegéből vagy a rá vonatkozó ítélkezési gyakorlatból világosan kitűnjék, az uniós jogba ütközik, amennyiben e gyakorlat megfosztja a nemzeti bíróságot azon jogtól, hogy az említett rendelkezés e chartával való összeegyeztethetőségét - adott esetben az Európai Unió Bíróságával együttműködve - teljes körűen mérlegelje.
____________1 - HL C 72., 2011.3.5.