T‑68/09. sz. ügy

Soliver NV

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A járműipari üveg európai piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Piacfelosztó megállapodások és kereskedelmi szempontból érzékeny információk cseréje – 1/2003/EK rendelet – Egységes és folyamatos jogsértés – A jogsértésben való részvétel”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2014. október 10.

1.      Európai uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság – A Bizottság által figyelembe vett bizonyítékok bizonyító erejének megkövetelt szintje

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)

2.      Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Vállalkozások, amelyek terhére átfogó kartellben való részvételben megnyilvánuló jogsértés róható – Szempontok – Bizonyítási teher

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3.      Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenyellenes cél – Megfelelő megállapítás – Bizonyos versenyellenes kapcsolatokban részt vevő, ám a kartell ülésein részt egyáltalán nem vevő vállalkozás magatartása – E vállalkozás átfogó kartellben való részvételének megállapítását lehetővé nem tévő körülmények

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4.      Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Terjedelem – Uniós jogi aktus részleges megsemmisítése – Feltételek – Valamely átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő és bírságot kiszabó bizottsági határozat teljes megsemmisítése, a felperes vállalkozás bizonyos versenyellenes kapcsolatokban való részvétele ellenére is – E vállalkozás számára az e kapcsolatokra vonatkozó kifogásoknak e vállalkozás egységes és folyamatos jogsértésben való részvételétől független megértését lehetővé nem tévő határozat

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 264. cikk, első bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 57–59. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 60–65., 101., 105. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét

(vö. 76. pont)

4.      Az EUMSZ 264. cikk első bekezdése úgy értelmezendő, hogy a megsemmisítés iránti keresettel megtámadott jogi aktust annyiban kell semmisnek nyilvánítani, amennyiben a kereset megalapozott. Így pusztán az a tény, hogy a Törvényszék a felperes által a megsemmisítésre irányuló keresete alátámasztására hivatkozott valamely jogalapot megalapozottnak minősít, nem teszi lehetővé számára, hogy automatikusan teljes egészében megsemmisítse a megtámadott aktust. A teljes megsemmisítés ugyanis nem lehetséges akkor, ha nyilvánvaló, hogy az említett, kizárólag a vitatott aktus egy sajátos részére vonatkozó jogalap csak részleges megsemmisítés elérésére alkalmas.

Ezért amennyiben a vállalkozás közvetlenül részt vett egy vagy több, egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartásban, ám nem bizonyított, hogy saját magatartásával hozzá kívánt volna járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és hogy tudomása lett volna a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokról, illetve hogy e magatartást ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, a Bizottság csak arra jogosult, hogy az olyan magatartásokért fennálló felelősségét tudja be e vállalkozásnak, amelyekben közvetlenül részt vett, valamint az olyan, más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokért, amelyekről bizonyított, hogy tudomása volt, vagy azokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni. Ez a tény ugyanakkor nem vezethet ahhoz, hogy a Bizottság felmentse e vállalkozást az azon magatartásokért fennálló felelőssége alól, amelyekről nyilvánvaló, hogy részt vett bennük, vagy amelyről egyértelmű, hogy felelősségre vonható értük.

Mindazonáltal egy átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő bizottsági határozat csak akkor választható ily módon szét, ha egyrészt a szóban forgó vállalkozás a közigazgatási eljárás során lehetőséget kapott arra, hogy megértse, hogy nemcsak az említett jogsértésben való részvételért, hanem az ilyen jogsértést képező bizonyos magatartásokért is felelősségre vonják, és hogy ezzel kapcsolatosan védekezzen, másrészt pedig, ha a szóban forgó határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű.

Nem ez a helyzet akkor, ha a kérdéses határozat e magatartásokat nem minősíti az EUMSZ 101. cikk önálló megsértésének, mivel az uniós bíróság ilyen körülmények között nem végezheti el maga e minősítést anélkül, hogy ne avatkozna be az EUMSZ 105. cikkben a Bizottságra ruházott hatáskörökbe.

(vö. 108–113. pont)