A Közszolgálati Törvényszék F-76/11. sz., Grazyte kontra Bizottság ügyben 2012. december 5-én hozott ítélete ellen Diana Grazyte által 2013. február 14-én benyújtott fellebbezés

(T-86/13. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Diana Grazyte (Utena, Litvánia) (képviselő: R. Guarino ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék által az F-76/11. sz., Grazyte kontra Európai Bizottság ügyben 2012. december 5-én hozott ítéletet;

semmisítse meg a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságként a DG HR D igazgatója által 2011. április 29-én hozott határozatot, következésképpen pedig állapítsa meg, hogy a fellebbező jogosult az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata VII. mellékletének 4. cikkében előírt külföldi munkavégzési támogatásra;

másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé határozathozatal céljából;

az alperest kötelezze mind az első-, mind pedig a másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik.

Az első, a jogértelmezési technikák és a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének értelme tekintetében a közösségi jog megsértésére és/vagy téves értelmezésére alapított jogalap

A fellebbező e tekintetben arra hivatkozik, hogy mind a rendelkezés szövege (amely szó szerint "valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában végzett feladatok ellátásától eltérő okokra" hivatkozik), mind pedig annak értelme kizárja a támogatás alól azt, aki származási országát anélkül hagyta el, hogy tartós kapcsolatot alakított volna ki azzal az országgal, ahová kiküldték, éppen azért, mert nemzetközi szervezetnél vállalt munkát. Sem a rendelkezés szövegéből, sem logikájából, sem pedig annak értelméből nem lehet annak megállapításához jutni - ahogyan azt a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben tette -, hogy a valamely nemzetközi szervezetnél eltöltött, egymást követő szolgálati időszakokat figyelmen kívül kellene hagyni, amikor az áthelyezésre - mint a jelen ügyben - érzelmi okok miatt került sor

A második, a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkével összefüggésben az ügynökségek nemzetközi szervezeteknek minősítése tekintetében a közösségi jog megsértésére és/vagy téves értelmezésére alapított jogalap

A fellebbező e tekintetben arra hivatkozik, hogy a nemzetközi szervezeteknek a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikke szerinti fogalmát az ítélkezési gyakorlat igencsak pontosan határozta meg. Ily módon az Elsőfokú Bíróságnak a J kontra Bizottság ügyben 2006. november 30-án hozott ítélete (különösen annak 42-43. pontja) megállapította, hogy ahhoz, hogy a VII. melléklet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában valamely szervezet nemzetközinek minősüljön az szükséges, hogy azt a többi állam, illetve az államok által létesített más nemzetközi szervezetek hivatalosan ilyennek határozzák meg és ilyennek tekintsék. Mindenesetre valamely szervezet nemzetközi jellegének értékelése során kizárólag annak saját összetételét kell figyelembe venni, és nem annak más, nemzetközi összetételű szervezetekhez való tartozását. E szigorú kritériumok tükrében sem az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), sem pedig az Európai Képzési Alapítvány (EFT) nem minősülhet a 4. cikk szerinti nemzetközi szervezetnek

A harmadik, az egyenlőség elvének megsértésére alapított jogalap

A fellebbező e tekintetben arra hivatkozik, hogy a rendelkezés Közszolgálati Törvényszék általi értelmezése logikailag ellentétes, és a tisztviselők két kategóriája között nem objektív tényezőn alapuló megkülönböztetést eredményez, azonossá téve ekként azon személy helyzetét, aki pusztán azért nem tartózkodik származási országában, mert valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában áll (ekként pedig származási országával fennálló kapcsolatait nem számolja fel), és azon személy helyzetét, aki az életmóddal kapcsolatos döntés miatt hagyta el származási országát, ami az ezen országgal fennálló kapcsolatainak felszámolásával járt, és aki kizárólag ezt követően végzett szolgálatot valamely állam vagy nemzetközi szervezet számára. Másfelől, pusztán azért kellene a megtámadott ítélet értelmében eltérően kezelni két olyan tisztviselő helyzetét, akik több mint tíz éve hagyták el származási országukat azért, hogy külföldön alapítsanak családot, mert az egyikük - azután, hogy évek óta él ebben az új országban - nemzetközi szervezetnél helyezkedett el.

____________