A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2024. április 9.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 94. cikke – Az alapeljárás szabályozási hátterének ismertetésére vonatkozó követelmény – A Bíróság válaszának szükségességét igazoló okok, valamint az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések és az alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolat megjelölésének követelménye – Kellően részletes ismertetés hiánya – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
A C‑628/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Budapest Környéki Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2023. október 16‑án érkezett, 2023. szeptember 21‑i határozatával terjesztett elő az
YG,
NI
és
az AXA Bank Europe SA,
az OTP Bank Nyrt.,
az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök, N. Wahl (előadó) és J. Passer bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: A. Calot Escobar
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 2. cikke c) pontjának az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet két magánszemély, YG és NI, és három bank, nevezetesen az AXA Bank Europe SA, az OTP Bank Nyrt. és az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. között egy devizában nyilvántartott, de hazai pénznemben törlesztendő kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 93/13 rendelet 2. cikkének c) pontja értelmében:
„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
[…]
c) »eladó vagy szolgáltató«: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körében cselekszik, függetlenül attól, hogy az köz‑ vagy magánjellegű.”
4 A Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:
a) a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;
b) az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;
c) azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.”
A magyar jog
5 A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §‑ának (1) és (2) bekezdése értelmében:
„(1) A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön‑, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.
(2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe […] mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 2008. június 12‑én az alapeljárás felperesei devizában nyilvántartott jelzálogkölcsön‑szerződést (a továbbiakban: szóban forgó kölcsönszerződés) kötöttek az AXA Bank Europe jogelődjével. A szóban forgó, 19 éves futamidőre kötött kölcsönszerződést svájci frankban (CHF) tartották nyilván, ugyanakkor e szerződés a kölcsön havi törlesztését magyar forintban (HUF) írta elő a bank által a folyósítás napjára jegyzett devizavételi árfolyamon átszámított összegben. A szóban forgó kölcsönszerződés értelmében a banknak lehetősége volt az adósok által viselendő kamat és kezelési költség összegének egyoldalú módosítására.
7 2015. október 21‑én az alapeljárás felperesei a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet nyújtottak be az AXA Bank Europe‑pal szemben a Budapest Környéki Törvényszékhez (Magyarország), amely a kérdést előterjesztő bíróság.
8 2016. október 31‑én az AXA Bank Europe szerződésportfólióját, a szóban forgó kölcsönszerződéssel együtt, az OTP Bankra ruházták át. Ezt követően 2016. november 2‑án az OTP Bank és az OTP Faktoring Követeléskezelő engedményezési szerződést kötött a kölcsönszerződésből eredő tartozásra.
9 Az AXA Bank Europe az alapeljárás felperesei által vele szemben indított kereset keretében bejelentette az említett engedményezéseket. Miután e két egymást követő engedményezésre tekintettel mind az OTP Bank, mind pedig az OTP Faktoring Követeléskezelő kérte, hogy perbe léphessen, az AXA Bank Europe pedig hozzájárult a perbelépésükhez, ez utóbbi kérte a perből való elbocsátását. A kérdést előterjesztő bíróság engedélyezte a perbelépéseket, a perből való elbocsátások iránti kérelmeket ugyanakkor elutasította.
10 Közbenső ítéletével a kérdést előterjesztő bíróság az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelensége folytán teljes egészében érvénytelennek nyilvánította a szóban forgó kölcsönszerződést. A másodfokú bíróság azonban hatályon kívül helyezte a közbenső ítéletet, és a többi érvénytelenségi ok vizsgálatára utasította a kérdést előterjesztő bíróságot.
11 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy nemcsak a szóban forgó kölcsönszerződés érvényességéről kell határoznia, hanem abban a kérdésben is állást kell foglalnia, hogy melyik pénzügyi intézménynek kell viselnie a 93/13 irányelvben előírt szankciókat. Arra keresi a választ, hogy alkalmazhatók‑e ezen szankciók a követelések engedményezése folytán a szerződésbe belépő pénzügyi intézményekkel szemben, amelyek ugyan nem támasztottak tisztességtelen feltételt, de a szerződésbe való belépésük folytán élvezik annak pénzügyi és gazdasági hatásait.
12 E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás felpereseinek érvelése a Győri Ítélőtábla (Magyarország) és a Győri Törvényszék (Magyarország) azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint az érvénytelenség jogkövetkezményeit csak a szerződésbe belépő új féllel szemben lehet érvényesíteni. Az alapeljárás felperesei úgy vélik, hogy ez a megközelítés ellentétes a 93/13 irányelvvel, és megfosztja azt annak visszatartó erejétől.
13 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság kérdése arra vonatkozik, hogy a 93/13 irányelv alapján melyik „szolgáltatóval” szemben érvényesíthetők az érvénytelenség jogkövetkezményei, és melyikük esetében alkalmazhatók ezen irányelv rendelkezései.
14 Ilyen körülmények között a Budapest Környéki Törvényszék (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Megfelel‑e a [93/13] irányelv 2. cikk c) pontjában meghatározott »szolgáltató« fogalmának az az értelmezés, hogy ez a szolgáltató
a) csak a tisztességtelen szerződéses feltételt támasztó eredeti szerződő felet jelenti,
b) vagy érteni kell alatta a szerződés átruházásával (alanycserével) a szerződésbe lépő új szolgáltatót is, amely ugyan nem támasztott tisztességtelen feltételt, de a szerződésbe belépése folytán annak pénzügyi és gazdasági hatásait élvezi,
c) vagy az alanycsere miatt kizárólag az aktuális szolgáltatót jelenti, függetlenül attól, hagy ki volt az eredeti szerződő fél a szolgáltatói pozícióban?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
15 Az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
16 A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.
17 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja számukra az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ezen eljárás alapjául szolgál, a nemzeti bíróság köteles magában e határozatban kifejteni az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, továbbá a szükséges magyarázatot megadni az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az elé terjesztett jogvitában alkalmazandó nemzeti szabályozás közötti kapcsolatra (lásd ebben az értelemben különösen: 2020. június 4‑i C. F. [Adózellenőrzés] ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 E tekintetben azt is hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak lehetővé kell tenniük egyrészt a Bíróság számára, hogy hasznos választ adjon a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésekre, másrészt pedig a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek számára, hogy gyakorolják az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében számukra biztosított, az észrevételek előterjesztésére vonatkozó jogukat. A Bíróság feladata arra ügyelni, hogy ez a lehetőség biztosított legyen, figyelemmel arra, hogy e rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot közlik az érdekelt felekkel (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Irish Ferries ítélet, C‑570/19, EU:C:2021:664, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmára vonatkozó ezen együttes követelmények kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, amely követelményekről a kérdést előterjesztő bíróságnak – az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében – mindenképpen tudomása van, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania (2014. július 3‑i Talasca végzés, C‑19/14, EU:C:2014:2049, 21. pont; 2021. szeptember 9‑i Toplofikatsia Sofia és társai ítélet, C‑208/20 és C‑256/20, EU:C:2021:719, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E követelmények ezenkívül említésre kerülnek az Európai Unió Bíróságának a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásainak 13., 15. és 16. pontjában (HL 2019. C 380., 1. o.).
21 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének b) és c) pontjában foglalt követelményeknek.
22 Először is, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem határozza meg kellő pontossággal azon nemzeti jogi hátteret, amelybe az alapeljárás illeszkedik. Következésképpen e határozat nem teszi lehetővé a Bíróság számára, hogy az előterjesztett kérdésre hasznos választ adjon.
23 Egyrészt ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság nem ismerteti a kölcsönszerződésben foglalt tisztességtelen feltétel érvénytelenségének jogkövetkezményeit szabályozó nemzeti jogi rendelkezéseket. Így nem pontosítja az előtte folyamatban lévő jogvitában alkalmazni kívánt „szankció” terjedelmét. Másrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem jelöli meg a szóban forgó kölcsönszerződéshez hasonló szerződés átruházására alkalmazandó nemzeti jogszabályok tartalmát. Közelebbről nem szolgál iránymutatással az ilyen átruházás és az átruházott kölcsönszerződésnek vagy e szerződés valamely feltételének a 93/13 irányelvre tekintettel fennálló érvénytelensége közötti kapcsolatról. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben az alapeljárás felperesei által hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlat említésére szorítkozik, anélkül hogy erre vonatkozóan ismertetné a saját értékelését.
24 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki kellőképpen azokat az okokat, amelyek miatt kérdés merült fel benne a 93/13 irányelv értelmezésére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet az általa értelmezni kért rendelkezés és az alapügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések között felállít.
25 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ugyanis nem tartalmaz olyan pontos információkat, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a 93/13 irányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése mennyiben lenne számára hasznos a szóban forgó kölcsönszerződés részét képező feltételek esetleges tisztességtelen jellege tekintetében való határozathozatal és adott esetben e szerződés érvénytelenségének megállapítása szempontjából. Pontosabban e határozat nem jelöli meg azokat az okokat, amelyek miatt az előterjesztő bíróságban kérdés merült fel a „szolgáltató” ezen irányelv 2. cikke c) pontja értelmében vett fogalmának értelmezésére vonatkozóan, és nem fejti ki az e rendelkezés és az alapügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolatot, így a Bíróság nem értékelheti, hogy az előterjesztett kérdésre adandó válasz mennyiben szükséges ahhoz, hogy e bíróság meghozhassa döntését. Így az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem derül ki, hogy az alapjogvita elbírálása szempontjából mennyiben releváns a „szolgáltató” e rendelkezés értelmében vett fogalmának értelmezése.
26 A fenti megfontolások összességére tekintettel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
27 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy fennmarad a kérdést előterjesztő bíróság azon lehetősége, hogy új előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, közölve a Bírósággal az összes olyan tényezőt, amely lehetővé teszi számára a döntéshozatalt (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑i Călin ítélet, C‑676/17, EU:C:2019:700, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A költségekről
28 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A Budapest Környéki Törvényszék (Magyarország) 2023. szeptember 21‑i határozatával benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
Aláírások