T‑168/13. sz. ügy

European Platform Against Windfarms (EPAW)

kontra

Európai Bizottság

„Megsemmisítés iránti kereset – Magánjog hatálya alá tartozó jogi személy – A jog szerinti létezésre vonatkozó bizonyíték hiánya – A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 5. §, a) pont – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Összefoglaló – A Törvényszék végzése (második tanács), 2014. január 21.

Megsemmisítés iránti kereset – Kereshetőségi jog – Jogi személyek – Fogalom – A nemzeti jog szerinti jogi személyiséggel való rendelkezés vagy a közösségi intézmények általi, független jogalanyként való elismerés

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 5 §, a) pont; az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek számára egy átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti megállapodás)

A valamely jogalany által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján előterjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága mindenekelőtt e jogalany jogi személyi minőségétől függ.

A Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének 5. §‑a e tekintetben úgy rendelkezik, hogy ha a felperes a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy, az általa benyújtott keresetlevélhez csatolnia kell az említett jogi személyt létesítő vagy szabályozó okiratot, illetve a cégjegyzékből vagy az egyesületek nyilvántartásából származó újabb keletű kivonatot, illetve a jogi személy jog szerinti létezésének bármely más bizonyítékát, valamint bizonyítékot arról, hogy a jogi személy ügyvédje számára adott meghatalmazás erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen lett kiállítva.

Az ágazati jogszabályok alapján fennálló, korlátozott és egyetlen olyan szerv előtti egyedi keresetindítási jog, amelynek ráadásul a bírósági jellege nem teljes mértékben bizonyított, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a felperes a nemzeti joga értelmében olyan általános jogi személyiséggel rendelkezik, amely – a jog szerinti létezését alátámasztó bármilyen okirati bizonyíték hiányában – feljogosítja az EUMSZ 263.cikk negyedik bekezdésén alapuló keresetnek az uniós bíróságok elé történő terjesztésére.

A jog szerinti létezés a felperesnek az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek számára egy átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti megállapodás alapján létrehozott uniós átláthatósági nyilvántartásba történő felvételével sem nyert bizonyítást, amennyiben az említett nyilvántartásba történő felvételnek nem feltétele a szóban forgó jogalany jogi személyiségének a megléte.

Az uniós bírósági rendszerben a felperes akkor rendelkezik jogi személyi minőséggel, ha az uniós intézmények független jogalanyként kezelték. Annak értékeléséhez, hogy valamely intézmény a felperest független jogalanyként kezelte‑e, figyelembe kell venni először a szóban forgó jogalany reprezentativitását, másodszor a létesítő vagy szabályozó okiratának megfelelően a belső szerkezete által biztosított autonómiáját, amely ahhoz szükséges, hogy a jogviszonyokban felelős jogalanyként járjon el, harmadszor pedig azt, hogy valamely uniós intézmény a szóban forgó jogalanyt tárgyalópartnerként ismerte el. Ugyanakkor az, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a felperest független jogalanyként kezelte, jellegénél fogva nem bizonyíthatja a felperes jogi személyi minőségét, amennyiben az ilyenként való kezelés téves információk felperes általi közléséből származott.

(vö. 9., 10., 16., 17., 19., 23–26. pont)