T‑167/13. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Comune di Milano

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – Földi kiszolgálási szolgáltatások – A SEA által a Sea Handling javára nyújtott tőkejuttatások – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat – A támogatás fogalma – Az államnak való betudhatóság – A magánbefektető kritériuma – A kontradiktórius eljárás elve – Védelemhez való jog – A megfelelő ügyintézéshez való jog – Jogos bizalom”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2018. december 13.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Személyében való érintettség – Szempontok – Valamely támogatást a piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat – A támogatás nyújtója minőségben eljáró hatóság keresete – Elfogadhatóság – Feltételek

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Létrejött és fennálló érdek szükségessége

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – Állami vállalat által nyújtott támogatások – A vállalkozás állandó állami ellenőrzés alatt álló erőforrásai – Bennfoglaltság

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Több egymást követő, egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó állami beavatkozás – Értékelési szempontok

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

5.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami vállalat által nyújtott támogatások – Az állam által irányított vállalkozás – A támogatási intézkedés államnak való betudhatósága – Bennfoglaltság – A figyelembe veendő valószínűsítő körülmények összessége

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

6.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – A jogvita tárgyát képező művelet valamennyi releváns elemére és a jogvita összefüggéseire tekintettel történő mérlegelés – A kérdéses intézkedésre vonatkozó döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előre látható fejlemények figyelembevétele

(EUMSZ 107. cikk, és EUMSZ 108. cikk, (1) és (3) bekezdés)

7.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – A jogvita tárgyát képező művelet valamennyi releváns elemére és a jogvita összefüggéseire tekintettel történő mérlegelés – A Bizottságra háruló bizonyítási teher – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

1.      A tagállamtól eltérő, jogi személyiséggel rendelkező, és a Bizottság végleges határozatában állami támogatásnak minősített intézkedést meghozó szervezet jogi helyzetét akkor érintheti egyedileg e határozat, ha az megakadályozza abban, hogy önálló jogkörét – amely többek között a szóban forgó támogatás odaítéléséből áll – saját belátása szerint gyakorolja.

E tekintetben a támogatás nyújtójának kell tekinteni azt a hatóságot, amely olyan mértékben részt vett a szóban forgó intézkedések meghozatalában, hogy azok neki betudhatók a Bíróság ítélkezési gyakorlatában hivatkozott kritériumoknak megfelelően.

(lásd: 34., 41. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 45., 46. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 60–62. pont)

4.      Mivel az állami beavatkozások különböző formákat öltenek, és a hatásaik szerint kell azokat elemezni, nem zárható ki, hogy az állam több egymást követő beavatkozását az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában egyetlen beavatkozásnak kell tekinteni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az egymást követő beavatkozások – az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás ezen beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel – olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani.

(lásd: 71. pont)

5.      Valamely intézkedés államnak betudhatósága nem vezethető le önmagában abból a körülményből, hogy a szóban forgó intézkedést állami vállalat hozta meg. Ugyanis, még ha az állam irányítani is tud valamely állami vállalatot, és meghatározó befolyást is gyakorolhat annak működésére, ennek az irányítási jogkörnek adott esetben történő tényleges gyakorlását nem lehet automatikusan vélelmezni. Az állami vállalat képes többé vagy kevésbé függetlenül működni, az állam által részére biztosított önállóság szintjének megfelelően.

Ezért önmagában az a tény, hogy az állami vállalat az állam irányítása alatt áll, nem elegendő ahhoz, hogy az e vállalat által meghozott intézkedéseket az államnak tudják be. Szükség van annak vizsgálatára is, hogy a hatóságokról megállapítható‑e, hogy bármilyen módon részt vettek ezen intézkedések meghozatalában. E tekintetben nem várható el annak részletes vizsgálat alapján történő bizonyítása, hogy a hatóságok ténylegesen ösztönözték az állami vállalatot a szóban forgó támogatási intézkedések meghozatalára. Egyrészt ugyanis – figyelembe véve azt a tényt, hogy az állam és az állami vállalatok közötti kötelékek szorosak – fennáll annak valós kockázata, hogy az állami támogatásokat e vállalatok útján, kevéssé átláthatóan és a Szerződésben foglalt állami támogatási szabályok megsértésével nyújtják. Másrészt – pontosan az állam és az állami vállalat között fennálló kiváltságos kapcsolatok miatt – a kívülálló számára általában nagyon nehéz lenne valamely konkrét esetben bizonyítani, hogy az ilyen vállalat ténylegesen a hatóságok utasítására hozta meg a támogatási intézkedéseket. Ezen indokok alapján az állapítható meg, hogy az állami vállalat által meghozott valamely támogatási intézkedés államnak betudhatósága az adott eset körülményeiből, valamint az intézkedés hátterét képező összefüggésekből eredő valószínűsítő körülmények összességéből vezethető le.

Ezenkívül az adott esetben az állami vállalat által meghozott intézkedés államnak való betudhatóságának megállapítása szempontjából releváns lehet – az intézkedés terjedelmére, tartalmára és a vele járó feltételekre tekintettel – a hatóságoknak az intézkedés elfogadásában való közreműködésére, illetve a közreműködésük hiányának valószínűtlenségére utaló minden egyéb valószínűsítő körülmény.

(lásd: 75. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 102–105. pont)

7.      Az állami támogatások területén a bizonyítási teherre vonatkozó elvekkel összhangban a Bizottság feladata, hogy a támogatás fennállásáról bizonyítékkal szolgáljon. E tekintetben köteles a szóban forgó intézkedések vizsgálatára irányuló eljárást gondosan és pártatlanul lefolytatni annak érdekében, hogy a támogatás fennállását – adott esetben pedig az összeegyeztethetetlenségét vagy jogellenességét – megállapító végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb adatok álljanak rendelkezésére. Ami a bizonyítás megkövetelt szintjét illeti, a Bizottság által felhozandó bizonyítékok jellege nagymértékben a vizsgált állami intézkedés jellegétől függ.

Egyebekben összetett gazdasági értékelést követel meg azon kérdés Bizottság általi vizsgálata, hogy meghatározott intézkedések állami támogatásnak minősíthetők‑e amiatt, hogy a hatóságok állítólag nem ugyanúgy jártak el, mint egy magánbefektető. Márpedig a Bizottság által az állami támogatások területén végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat keretében az uniós bíróság a Bizottság gazdasági értékelését nem helyettesítheti a sajátjával, és felülvizsgálatának az eljárási és az indokolási szabályok betartásának, az alapul vett tények tárgyi pontosságának, az e tények mérlegelése során elkövetett nyilvánvaló hiba hiányának, valamint a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia.

Annak megállapításához, hogy a Bizottság elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely indokolttá tenné a megtámadott határozat megsemmisítését, a felperesek által felhozott bizonyítékoknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák.

Az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.

Így a magánhitelező kritériumának alkalmazásakor a Bizottság feladata olyan átfogó mérlegelés lefolytatása, amely figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás egy magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez. E tekintetben egyrészt relevánsnak kell tekinteni minden olyan információt, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos, az állami hitelezőéhez lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelező döntéshozatali folyamatát, aki fizetési nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket. Másrészt a magánhitelező kritériumának alkalmazása szempontjából csak az ezen döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előre látható fejlemények relevánsak. A Bizottság ugyanis nem köteles megvizsgálni az információt, ha az előterjesztett bizonyítékok a kérdéses beruházás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalát követően keletkeztek, és ezek nem mentesítik az érintett tagállamot az alól, hogy a befektetést megelőzően elvégezze a befektetése jövedelmezőségének megfelelő előzetes értékelését.

(lásd: 106–110. pont)