A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2009. június 11.(*)
„Versenypolitika – EK 81. és EK 82. cikk – Az 1/2003/EK rendelet 15. cikkének (3) bekezdése – A Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek – Bizottsági határozattal kiszabott bírság adóköteles voltára vonatkozó nemzeti jogvita”
A C‑429/07. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Gerechtshof te Amsterdam (Hollandia) a Bírósághoz 2007. szeptember 17‑én érkezett 2007. szeptember 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Inspecteur van de Belastingdienst
és
az X BV
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, T. von Danwitz, Juhász E. (előadó), G. Arestis és J. Malenovský bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: N. Nanchev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 18‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az X BV képviseletében G. Th. K. Meussen advocaat,
– a holland kormány képviseletében Y. de Vries és M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Arena avvocato dello Stato,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A. Bouquet és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2009. március 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 15. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 A kérelmet az Inspecteur van de Belastingdienst (adóhatósági ellenőr, a továbbiakban: ellenőr) és a holland jog szerint létrejött, P.‑i székhelyű X BV között az Európai Közösségek Bizottsága által a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok adóból való levonhatósága tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
3 Az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdése értelmében:
„A versenyszabályok alkalmazásának egységessége azt is megkívánja, hogy a tagállamok bíróságai és a Bizottság közötti együttműködés céljából intézkedések szülessenek. Ez a tagállamok minden olyan bíróságára érvényes, amely a Szerződés 81. és 82. cikkét alkalmazza, akár magánfelek közötti perekben az állami jogérvényesítő szerepében járnak el, akár felülvizsgálati bíróságként alkalmazzák e szabályokat. A nemzeti bíróságok számára tehát lehetővé kell tenni azt, hogy a Bizottságtól tájékoztatást vagy véleményt kérjenek a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó témákban. A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására felkért bíróságok részére írásbeli vagy szóbeli észrevételeket nyújtsanak be. Az észrevételeket a nemzeti eljárási szabályok és gyakorlatok keretében kell benyújtani, ideértve a felek jogait védő szabályokat és gyakorlatokat. Lépéseket kell tehát tenni annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai megfelelő tájékoztatásban részesüljenek a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásokról.”
4 Az 1/2003 rendelet 15. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A nemzeti bíróságokkal való együttműködés
(1) A Szerződés 81. vagy 82. cikke alkalmazására vonatkozó eljárás során a tagállamok bíróságai felkérhetik a Bizottságot arra, hogy részükre a Bizottság a birtokában lévő információt átadja, vagy véleményt nyújtson a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó kérdésekben.
(2) A tagállamok a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi olyan írásbeli ítélet másolatát kötelesek a Bizottság részére eljuttatni, amelyekben a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazásáról döntöttek. Az ilyen másolatot késedelem nélkül el kell küldeni az után, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták.
(3) A tagállamok saját kezdeményezésükre eljáró versenyhatóságai írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a tagállamok bíróságainak a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására vonatkozó ügyekben. A tagállamok versenyhatóságai az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehetnek a tagállamok nemzeti bíróságainak. Amennyiben a Szerződés 81. vagy 82. cikkének egységes alkalmazása megkívánja, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthat be a tagállamok bíróságainak. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet.
A tagállamok versenyhatóságai és a Bizottság – kizárólag az észrevételek elkészítése céljából – felkérhetik az érintett tagállam bíróságát, hogy az ügy értékeléséhez szükséges dokumentumokat adja át, illetve gondoskodjon azok átadásáról.
(4) Ez a cikk nem érinti a tagállamok versenyhatóságai számára a tagállam joga által biztosított, a bíróságok előtt tett észrevételekre vonatkozó tágabb jogköröket.”
5 A felperesek által a Bizottság és az nemzeti bíróságok közötti, az EK‑Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló 2004/C 101/04 közlemény (HL 2004. C 101., 54. o.) 31–35. pontja értelmében:
„31. A[z 1/2003] rendelet 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására vonatkozó ügyekben észrevételeket nyújthatnak be az erre felkért tagállami bíróságoknak. [E] rendelet különbséget tesz az írásbeli észrevételek – amelyeket a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság saját kezdeményezésükre jogosultak benyújtani –, valamint a szóbeli észrevételek között, amelyeket kizárólag az érintett nemzeti bíróság hozzájárulásával tehetnek [...].
32. A[z 1/2003] rendelet továbbá kimondja, hogy a Bizottság csupán akkor tesz észrevételeket, amennyiben ezt [az EK 81. cikk] vagy [az EK 82. cikk] egységes alkalmazása megkívánja. Mivel az észrevétel tételének ez a célja, a Bizottság észrevételeinek azon ügy tényállásának gazdasági és jogi elemzésére kell szorítkoznia, amely az adott nemzeti bíróság előtt folyik.
33. Ahhoz, hogy a Bizottság megfelelően megtehesse észrevételeit, felkérheti az érintett tagállam bíróságát, hogy adja át az ügy értékeléséhez szükséges dokumentumok másolatát. A[z 1/2003] rendelet 15. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdése értelmében a Bizottság e dokumentumokat kizárólag az észrevételek előkészítésére használhatja fel [...].
34. Mivel [e] rendelet nem állapítja meg az észrevétel megtételére vonatkozó eljárási szabályokat, a tagállam eljárási szabályai és gyakorlata határozzák meg az irányadó eljárási keretet. Amennyiben az adott tagállam nem állapított meg ilyen eljárási szabályokat, a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy melyek az előtte folyó eljárásban benyújtható észrevételek megtételére alkalmazandó eljárási szabályok.
35. Az eljárási keretnek tiszteletben kell tartania a jelen közlemény 10. pontjában felsorolt elveket. E többek között azt jelenti, hogy az [EK 81.] és [EK 82. cikk] alkalmazására vonatkozó észrevételek benyújtására alkalmazandó eljárási keret:
a) összeegyeztethető kell, hogy legyen a közösségi jog általános elveivel, és különösen a szóban forgó felek alapvető jogaival;
b) nem teheti az észrevételek megtételét túlzottan nehézzé, illetve gyakorlatilag lehetetlenné (hatékonyság elve) [...]; továbbá
c) nem teheti az észrevételek megtételét nehezebbé, mint az olyan bírósági eljárásokban lenne, amelyre a megfelelő nemzeti jog alkalmazandó ([...] megfelelőség elve).”
A nemzeti szabályozás
6 A 2004. december 9‑i törvénnyel (Stb. 2005., 172. szám) módosított, 1997. május 22‑i wet houdende nieuwe regels omtrent de economische mededinging (Mededingingswet) (a gazdasági versenyre vonatkozó új szabályokról szóló törvény [versenytörvény]) (Stb. 1997., 242. szám) (a továbbiakban: versenytörvény) 89h. cikke a következőképpen rendelkezik:
(1) Amennyiben a Nederlandse Mededingingsautoriteit (a holland versenyhatóság, a továbbiakban: NMa) [igazgató]tanácsa, illetve az Európai Közösségek Bizottsága nem résztvevő fele az eljárásnak, e hatóságok valamely közigazgatási bírósághoz benyújtott kereset elbírálása érdekében az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében írásbeli észrevételeket tehetnek, amennyiben a[z NMa igazgató]tanács[a], illetve az Európai Közösségek Bizottsága jelezte e szándékát. A bíróság az észrevételek megtételére határidőt szabhat. Amennyiben a bíróság azt jóváhagyja, a tárgyalás során szóbeli észrevételeket is tehetnek.
(2) Az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében amennyiben a [z NMa igazgató]tanács[a], illetve az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, a bíróság átadja a hivatkozott rendelkezésben meghatározott dokumentumokat. A felek a bíróság által meghatározott határidőn belül nyilatkozhatnak, hogy mely dokumentumok átadását kérik.
(3) A felek a[z NMa igazgató]tanács[a], illetve az Európai Közösségek Bizottsága észrevételeire a bíróság által megszabott határidőn belül válaszolhatnak. A bíróság engedélyt adhat arra, hogy a felek válaszolhassanak az utóbbiak észrevételeire.”
7 A hivatkozott 89h. cikket a 2004. június 30‑i wet tot wijziging van de Mededingingswet en van enige andere wetten in verband met de implementatie van EG‑verordeningen 1/2003 en 139/2004 (a versenyről szóló törvény, továbbá az 1/2003/EK rendelet és a 139/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó egyéb törvények módosításáról szóló törvény) (Stb. 2004., 345. szám) vezette be. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy e törvény indokolása (Kamerstukken II., 2003–2004. év, 29276., 3. sz.) a következő fejtegetéseket tartalmazza:
„2.5 A nemzeti bíróságokkal való együttműködés
A Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködést az [1/2003 rendelet] 15. cikke, valamint (21) preambulumbekezdése szabályozza.
[…]
E cikk (3) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok a nemzeti bíróság előtt folyó eljárás során írásbeli és szóbeli észrevételeket nyújthatnak be az adott ügyben (amicus curiae). Ezen észrevételek véleménynek minősülnek, és a versenyszabályok alkalmazása egységességének elősegítésére hivatottak.
A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok ezért kötelesek betartani a holland eljárásjogi szabályokat. A két fél között folyó eljárás során a bíróság szerepe passzív, ám ez utóbbi határozza meg a peres eljárás ütemét. A bíróságot továbbá nem köti a Bizottság véleménye ((21) preambulumbekezdés). A bíróság függetlensége tehát nem vonható kétségbe. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok kötelesek tiszteletben tartani a felek jogait, valamint biztosítani, hogy a bizalmas ügyek adatai bizalmasak maradjanak. Végül az [1/2003] rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróság felkérheti a Bizottságot arra, hogy részére a Bizottság információkat átadjon, vagy véleményt nyújtson.
[…]
3.4. Az NMa igazgatója, a Bizottság és a bíróságok közötti együttműködés
Az [1/2003] rendelet 15. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok saját kezdeményezésükre eljáró versenyhatóságai és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a tagállamok illetékes bíróságainak a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására vonatkozó ügyekben, továbbá az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehetnek.
Az [1/2003] rendelet 15. cikkének (1) bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy a nemzeti bíróság felkérheti a Bizottságot arra, hogy véleményt nyújtson a Szerződés 81. cikkének és 82. cikkének alkalmazására vonatkozó kérdésekben […]
[…] A közigazgatási bíróságok tekintetében az [1/2003] rendelet 15. cikke a versenytörvény (a versenytörvény 89h., 89i., 89j. cikkének, valamint [a versenytörvényt módosító törvény] 1. cikke G. részének) módosításával került végrehajtásra, a polgári bíróságok tekintetében pedig a Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering (polgári eljárási törvénykönyv) [a továbbiakban: WB] módosításával került végrehajtásra (III. cikk).”
8 A 2001. évi Wet op de inkomstenbelasting (Wet Inkomstenbelasting 2001) (a jövedelemadóról szóló törvény) 2002‑ben szerzett jövedelmek tekintetében hatályos szövegének „Adóköteles általános költségek” című 3.14. cikke a következőképpen rendelkezett:
„(1) Az eredménykimutatás során a következő tételekkel kapcsolatos költségek és kiadások adókötelesek:
[…]
c) A holland bíróságok által kiszabott bírságok, valamint az állam részére hollandiai bírósági eljárások elkerülése, illetve valamely büntetést elengedő határozatban meghatározott feltétel teljesítése érdekében fizetett összegek, továbbá valamely európai uniós intézmény által kiszabott bírságok, továbbá az Algemene wet inzake rijksbelastingen [az állami adókról szóló általános törvény], a Douanewet [vámtörvény], a Coördinatiewet Sociale Verzekering [a társadalombiztosításról szóló törvény], a Wet administratiefrechtelijke handhaving verkeersvoorschriften [a közúti szabálysértésekre vonatkozó közigazgatási szabályzatról szóló törvény], valamint a Mededingingswet [versenytörvény] alkalmazásával kiszabott bírságok és bírságnövelések;
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
9 Az EK‑Szerződés 81. cikkének a BPB PLC, a Gebrüder Knauf Westdeutsche Gipswerke KG, a Société Lafarge SA és a Gyproc Benelux NV vállalatokkal szembeni alkalmazási eljárásáról (COMP/E‑1/37.152 „gipszlemezek”‑ügy) szóló, 2002. november 27‑i 2005/471/EK bizottsági határozatban (HL 2005. L 166., 8. o.) a Bizottság a BPB PLC‑vel, a Knauffal, a Lafarge‑zsal és a Gyprockal szemben 138,6 millió, 85,8 millió, 249,6 millió és 4,32 millió euró összegű bírságot szabott ki. A fent említett vállalkozások a bírságok összegét ideiglenesen megfizették, illetve arra nézve bankgaranciát nyújtottak.
10 Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága a T‑50/03. sz., Saint‑Gobain Gyproc Belgium kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé), a T‑52/03 sz., Knauf Gips kontra Bizottság (az EBHT‑ban még nem tették közzé), a T‑53/03. sz., BPB kontra Bizottság (az EBHT‑ban még nem tették közzé), valamint a T‑54/04. sz., Lafarge kontra Bizottság (az EBHT‑ban még nem tették közzé) egyesített ügyekben Bizottság által kiszabott szankciókat a 2008. július 8‑án hozott ítéletével helyben hagyta. A Knauf és a Lafarge az Elsőfokú Bíróság keresetüket elutasító ítéletével szemben C‑407/08. P. és C‑413/08. P. sz. alatt fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
11 Mielőtt az Elsőfokú Bíróság meghozta volna ítéletét a fenti ügyekben, az egyik – az előzetes kérdést előterjesztő bíróság által X KG‑nak nevezett – érintett vállalkozás, amelynek székhelye az ügy aktája szerint Németországban található, a vele szemben kiszabott bírság összegét – azon vállalatcsoporton belül, amelynek e társaság az anyavállalata – részben egyik hollandiai leányvállalatára, az X BV‑re hárította.
12 2004. március 13‑án a holland adóhatóság a 2002. üzleti évre fizetendő társasági adót megállapító határozatot hozott az X BV‑vel szemben. Ez utóbbi társaság 2004. április 8‑i levelével panaszt nyújtott be a határozattal szemben, vitatva, hogy a Bizottság által kiszabott, és az anyavállalat által részben reá hárított bírság a jövedelemadóról szóló 2001. évi törvény 3.14. cikke bevezető részének, illetve (1) bekezdésének c) pontja értelmében – amely szerint a közösségi intézmények által kiszabott bírságok az adóköteles eredmény kimutatása szempontjából adókötelesek – bírságnak minősülne. Az ellenőr 2005. március 11‑i határozatával elutasította e panaszt.
13 2005. április 19‑én az X BV keresetet nyújtott be a Rechtbank Haarlemhez (haarlemi elsőfokú bíróság, Hollandia).
14 A Rechtbank Haarlem 2006. május 22‑i ítéletében helyt adott az X BV szóban forgó bírsággal kapcsolatos részleges adólevonási jogára vonatkozó keresetének.
15 Az ellenőr 2006. június 30‑án fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Gerechtshof te Amsterdamhoz (amszterdami másodfokú bíróság).
16 Miután a Bizottság a sajtóból, valamint a nemzeti versenyhatóságokon keresztül értesült a szóban forgó eljárásról, 2007. március 15‑i levelében jelezte, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése, valamint a versenytörvény 89h. cikkének értelmében be kíván avatkozni (amicus curiae). A Bizottság továbbá kérte az eljáró bíróságot, hogy szabjon határidőt e beavatkozásra, és adja át részére a jogvita megértéséhez szükséges dokumentumokat.
17 A Gerechtshof te Amsterdam 2007. augusztus 22‑i tárgyalása során az eljáró bíróság felhívta az alapeljárásban részt vevő feleket, valamint a Bizottságot, hogy tegyék meg észrevételeiket azzal kapcsolatosan, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi‑e a Bizottság számára, hogy saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be az előtte folyó eljárásban.
18 E körülmények között a Gerechtshof te Amsterdam úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A[z] […] 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi‑e a Bizottság számára, hogy az érdekelt fél által a 2002. üzleti évben elért (adózási) eredményből a Bizottság által az X KG‑val szemben a [közösségi] versenyjog megsértése miatt kiszabott, és (részben) az érdekelt félre hárított bírság levonhatóságára vonatkozó eljárásban saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
19 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi‑e a Bizottság számára, hogy valamely nemzeti bírósághoz a Bizottság által az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk megsértése miatt kiszabott bírság összegének vagy egy részének az (adózási) eredményből való levonhatóságára vonatkozó eljárásban saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be.
20 A versenyszabályok tagállamokban történő alkalmazásának egységessége érdekében az 1/2003 rendelet IV. címe létrehozta a Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a tagállamok bíróságai közötti együttműködési mechanizmust.
21 Ez az együttműködés az európai intézmények és a nemzeti hatóságok közötti, az EK 10. cikkben előírt jóhiszemű együttműködés kötelezettségére vonatkozó általános elv része. Amint azt a Bíróság megállapította, a közösségi intézményekre vonatkozó jóhiszemű együttműködés kötelezettsége rendkívüli jelentőséggel bír, amikor ez a közösségi jog nemzeti jogrendben történő alkalmazásának és tiszteletben tartásának biztosításáért felelős tagállami igazságügyi hatóságokat érinti (lásd a Bíróság C‑2/88. IMM. sz., Zwartveld és társai ügyben 1990. július 13‑án hozott végzésének [EBHT 1990., I‑3365. o.] 18. pontját).
22 Ennek keretében egyrészt a nemzeti bíróságok, másrészt a Bizottság és a közösségi bíróság a Szerződésben számukra meghatározott minőségükben járnak el (lásd e tekintetben a C‑344/98. sz., Masterfoods és HB ügyben 2000. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑11369. o.] 56. pontját).
23 Az 1/2003 rendelet 11–14. cikke a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti együttműködés különböző formáit szabályozza.
24 A hivatkozott rendeletnek „A nemzeti bíróságokkal való együttműködés” című 15. cikke a Bizottság és a tagállami bíróságok között kölcsönös információcsere‑rendszert hoz létre, és úgy rendelkezik, hogy meghatározott feltételek mellett a Bizottságnak és a tagállami versenyhatóságoknak lehetőségük van arra, hogy a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásba beavatkozzanak.
25 Amint azt az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdése kimondja, a tagállamok bíróságai és a Bizottság közötti együttműködés minden olyan bíróságra érvényes, amely az EK 81. cikket és az EK 82. cikket akár magánfelek közötti perekben, akár a közérdek védelmében, akár felülvizsgálati bíróságként alkalmazzák e szabályokat.
26 Az 1/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése egyrészt úgy rendelkezik, hogy a szóban forgó bíróságok felkérhetik a Bizottságot arra, hogy részükre a Bizottság a birtokában lévő információt átadja, vagy véleményt nyújtson a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó kérdésekben. A hivatkozott rendelet 15. cikkének (2) bekezdése másrészt azt mondja ki, hogy a tagállamok a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi olyan írásbeli ítélet másolatát kötelesek a Bizottság részére eljuttatni, amelyekben az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazásáról döntöttek.
27 Az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének első és második mondata lehetővé teszi a tagállamok versenyhatóságai számára, hogy saját kezdeményezésükre írásbeli észrevételeket nyújtsanak be, az érintett bíróság hozzájárulásával pedig szóbeli észrevételeket tegyenek tagállamuk bíróságainak az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó ügyekben. A hivatkozott rendelkezés harmadik és negyedik mondata a Bizottság számára is lehetővé teszi, hogy saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be, illetve az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket tehessen a tagállamok bíróságainak, amennyiben azt az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes alkalmazása megkívánja.
28 Az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének első albekezdése tehát két különböző típusú beavatkozást határoz meg, amelyek alkalmazási köre is eltér: a tagállamok saját kezdeményezésükre eljáró versenyhatóságainak tagállamuk bíróságai előtti fellépését az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó ügyekben, valamint a Bizottság tagállamok bíróságai előtti fellépését olyan esetekben, amikor azt az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes alkalmazása megkívánja.
29 A fent hivatkozott albekezdés négy mondata, és különösen az a tény, hogy a második és a negyedik mondat szinte teljesen megegyezik, kiemeli azt a körülményt, hogy a közösségi jogalkotó szándéka az volt, hogy e két esetet szétválassza, még akkor is, ha e két helyzetet ugyanabban az albekezdésben szabályozta.
30 Következésképpen az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szó szerinti értelmezése alapján arra kell következtetnünk, hogy a Bizottság azon lehetősége, hogy saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be a tagállamok bíróságainak, kizárólag attól a feltételtől függ, hogy azt az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes alkalmazása megkívánja‑e. Ez a feltétel abban az esetben is teljesülhet, amikor az érintett eljárás nem az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó ügyben folyik.
31 Ezt az értelmezést az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdésének negyedik mondata sem cáfolhatja meg, amely szerint Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai számára lehetővé kell tenni azt is, hogy az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására felkért bíróságok részére írásbeli vagy szóbeli észrevételeket nyújtsanak be. Ez a preambulumbekezdés ugyanis csupán egy tipikus helyzetet fogalmaz meg, ám ez nem zárja ki más olyan esetek felmerülését, amelyekben a Bizottság felléphet. Továbbá valamely rendelet preambulumbekezdése ugyan segíthet abban, hogy egy jogszabály értelmezését megvilágítsa, ám önmagában még nem minősül jogszabálynak (a 215/88. sz. Casa Fleischhandels‑ügyben 1989. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 2789. o.] 31. pontja, valamint a C‑136/04. sz. Deutsches Milch‑Kontor ügyben 2005. november 24‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑10095. o.] 32. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Egyébiránt az X BV és a holland kormány által hivatkozottakkal ellentétben az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a jelen ítélet 30. pontjában kifejtett értelmezése nem ellentétes a Bizottság és a nemzeti bíróságok között az EK‑Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló közlemény 31–35. pontjával, mivel e pontok úgy fogalmaznak, hogy a Bizottság észrevételeket nyújthat be az illetékes tagállami bíróságoknak az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó ügyekben. A hivatkozott közleményben megfogalmazott „[az EK 81. cikk] vagy [az EK 82. cikk] alkalmazására vonatkozó ügyek” kifejezés magában hordozza azt a lehetőséget is, hogy a Bizottság olyan ügyekben nyújtson be írásbeli észrevételeket a tagállamok bíróságainak, amikor azt az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes alkalmazása megkívánja. Mindenesetre valamely bizottsági közlemény tartalma nem derogálhatja egy rendelet rendelkezéseit.
33 A közösségi jog a kartelleket és az erőfölénnyel való visszaéléseket ellenőrző olyan egybefüggő rendszert hozott létre, amely az EK 81. és EK 82. cikkben a tilalom elvét, illetve az EK 83. cikkben pedig az ezért járó szankciót szabályozza. A hivatkozott cikkeket úgy kell tekinteni, hogy azok a versenyellenes magatartások tilalmát megfogalmazó előírások átfogó összességének részét képezik.
34 Az EK 83. cikk (2) bekezdésének a) pontjából következően a közösségi versenyjog alkalmazásának keretében a vállalkozásokkal szemben kiszabható bírságok és kényszerítő bírságok célja „a[z EK 81. cikk] (1) bekezdésében és a[z EK 82. cikkben] megállapított tilalmak betartásának biztosítása”. Az EK 83. cikk célja tehát többek között a kartellek és az erőfölénnyel való visszaélések ellenőrzése hatékonyságának biztosítása.
35 A Bizottság azon hatásköre, miszerint bírságot szabhat ki az EK 81. cikk (1) bekezdését vagy az EK 82. cikket szándékosan vagy gondatlanságból megsértő vállalkozásokra, egyike azoknak a Bizottságra ruházott eszközöknek, amelyek lehetővé teszik a közösségi jog által rábízott felügyeleti funkció ellátását (lásd e tekintetben a 100/80–103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítélet [EBHT 1983., 1825. o.], 105. pontját, és a C‑76/06. P. sz., Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑4405. o.] 22. pontját).
36 Amennyiben a versenyellenes magatartások tilalmának elvét elválasztjuk a fenti tilalom megsértése miatt előírt szankcióktól, a fenti tilalom betartásának felügyeletével és a versenyellenes magatartások szankcionálásával megbízott hatóságok tevékenységét fosztjuk meg hatékonyságától. Az EK 81. és EK 82. cikk ugyanis elveszti hatékonyságát, amennyiben e cikkekhez nem társulnak az EK 83. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt kényszerítő intézkedések. Amint azt a főtanácsnok indítványának 38. pontjában kifejtette, alapvető összefüggés áll fenn a bírságok, valamint az EK 81. cikk és az EK 82. cikk alkalmazása között.
37 A nemzeti, illetve közösségi versenyhatóságok által az EK 83. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok hatékonysága tehát az EK 81. cikk és az EK 82. cikk egységes alkalmazásának egyik feltétele.
38 Az EK 83. cikk (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott versenyellenes magatartásokkal kapcsolatos szankciókra vonatkozó eljárás során az adott ügyben eljáró bíróság által hozandó határozat sértheti e szankciók hatékonyságát, továbbá veszélyeztetheti az EK 81. cikk és az EK 82. cikk egységes alkalmazását.
39 Az alapeljárás körülményei között nyilvánvaló, hogy a Bizottság által kiszabott bírság összege egy részének adóból való levonhatóságára vonatkozó eljárás sértheti a közösségi versenyhatóság által kiszabott bírság hatékonyságát. A Bizottság azon határozatának hatékonysága, amellyel bírságot szabott ki valamely társaságra, jelentősen csökkenne, amennyiben az érintett társaság, vagy legalábbis annak kapcsolt vállalkozása jogosult volna e bírság összegét vagy annak egy részét levonni az adóköteles eredményéből, mivel ez a lehetőség részben közömbösíthetné a szóban forgó bírsággal járó terhet azáltal, hogy az adóteher csökkenne.
40 A fenti megfontolásokból következően az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be valamely nemzeti bírósághoz a Bizottság által az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk megsértése miatt kiszabott bírság összegének vagy egy részének az (adózási) eredményből való levonhatóságára vonatkozó eljárásban.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be valamely nemzeti bírósághoz a Bizottság által az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk megsértése miatt kiszabott bírság összegének vagy egy részének az (adózási) eredményből való levonhatóságára vonatkozó eljárásban.
Aláírások