A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2019. április 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közös Vámtarifa – Az áruk besorolása – Kombinált Nómenklatúra – 8528 51 00 és 8528 59 40 vámtarifaalszám – Automatikus adatfeldolgozó rendszerekből származó jelek megjelenítésére képes folyadékkristályos síkpanel képernyős monitorok – Az információtechnológiai termékek kereskedelméről szóló megállapodás”
A C‑288/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2018. április 25‑én érkezett, 2018. április 20‑i határozatával terjesztett elő az
X BV
és
a Staatssecretaris van Financiën
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök (előadó), M. Ilešič és I. Jarukaitis bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az X BV képviseletében M. Chin‑Oldenziel advocaat,
– a holland kormány képviseletében K. Bulterman és P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros és P. Vanden Heede, meghatalmazotti minőségben,
– tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendeletnek (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) a 2012. október 9‑i 927/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2012. L 304., 1. o.) módosított I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 8528 51 00 és 8528 59 40 vámtarifaalszámának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az X BV és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkárság, Hollandia) öt nagy méretű folyadékkristályos információs kijelző (a továbbiakban: vitatott kijelzők) tarifális besorolása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
A KN
3 A 2658/87 rendelettel bevezetett KN a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: HR) alapul, amelyet a később a Vámigazgatások Világszervezetévé (a továbbiakban: WCO) átalakult Vámegyüttműködési Tanács állapított meg, és az összehangolt áruleíró és kódrendszerről szóló, Brüsszelben 1983. június 14‑én megkötött nemzetközi egyezmény hozott létre. Ezt az egyezményt és annak 1986. június 24‑i módosító jegyzőkönyvét az Európai Gazdasági Közösség részéről az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL 1987. L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN átveszi a HR hat számjegyű vámtarifaszámait és vámtarifaalszámait, csak a hetedik és nyolcadik számjegy képez speciális KN‑albontást.
4 A KN‑nek az alapügyre alkalmazandó változata a 927/2012 végrehajtási rendeletből eredő változat.
5 A KN bevezető rendelkezéseket tartalmazó első részében szereplő „Általános szabályokról” szóló I. szakasz „A Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokról” szóló A. pontja ekképp rendelkezik:
„Az áruknak a Kombinált Nómenklatúrába történő besorolására a következő elvek az irányadók.
1. Az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címe csak a hivatkozások megkönnyítésére szolgál; jogi szempontból az áruk besorolását a vámtarifaszámokban szereplő árumegnevezések és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó Megjegyzések alapján, valamint – ha az adott vámtarifaszám vagy Megjegyzés eltérően nem rendelkezik – a következő rendelkezések alapján kell meghatározni.
[…]
6. A vámtarifaszámok alszámai alá történő árubesorolást a vámtarifaalszámok szövegében foglalt árumegnevezések, az azokhoz kapcsolódó esetleges alszámos megjegyzések, valamint a fenti általános szabályok megfelelő alkalmazásával kell meghatározni azzal, hogy csak azonos szintű vámtarifaalszámok hasonlíthatók össze. E szabály értelmében a vonatkozó áruosztályhoz és árucsoporthoz tartozó megjegyzéseket is alkalmazni kell, feltéve hogy azok ellentétes rendelkezést nem tartalmaznak.”
6 A KN „Vámtarifa” című második része tartalmazza a 85. árucsoportot magában foglaló, az „Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑visszaadó, televíziós kép‑ és hangfelvevő és ‑visszaadó készülékek, és ezek alkatrészei és tartozékai” című XVI. áruosztályt.
7 A KN 85. árucsoportja többek között a következő vámtarifaszámokat és ‑alszámokat tartalmazza:
8528 | 8528 Monitorok és kivetítők, beépített televízióvevő‑készülék nélkül; televíziós adás vételére alkalmas készülék, rádióműsor‑vevőkészüléket vagy hang‑ vagy képfelvevő vagy ‑lejátszó készüléket magában foglaló is |
| – Katódsugárcsöves monitorok |
| […] |
| – Más monitorok |
8528 51 00 | – – Kizárólag vagy elsősorban a 8471 vtsz. alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatos |
8528 59 | – – Más |
8528 59 10 | – – – Monokróm |
| – – – Színes |
8528 59 40 | – – – –Folyadékkristályos kijelzős (LCD) technológiával működő képernyővel |
8528 59 80 | – – – – Más” |
A HR magyarázó megjegyzések
8 A HR magyarázó megjegyzéseket a WCO dolgozza ki a Vámegyüttműködési Tanács létrehozásáról szóló egyezmény rendelkezései szerint.
9 A HR 8528 vámtarifaszámra vonatkozó HR magyarázó megjegyzéseknek a 2012. év során elfogadott változata többek között ezt írják elő:
„[…]
A monitorok, kivetítők és televízió készülékek különböző technológiákat használnak fel, mint pl. CRT (katódsugár csöves), LCD (folyadékkristályos kijelző), DLP (digitális fényfeldolgozó), OLED (szerves világító dióda) és plazma, a képek megjelenítésére.
A monitorok és kivetítők alkalmasak lehetnek a különböző forrásokból származó különféle jelek vételére. Ha azonban magukba foglalnak egy televíziós hangolóegységet, televíziós adás vételére alkalmas készüléknek kell tekinteni.”
(A) Kizárólag vagy elsősorban a 8471 vtsz. alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatos monitor
Ebbe a csoportba tartoznak a CRT és nem CRT (pl. sík panel képernyős) monitorok, amelyek a feldolgozott adatokat grafikusan jelenítik meg. Ezek a monitorok megkülönböztethetők a más típusú monitoroktól (lásd a lenti (B) pontot) és a televíziós vevőkészülékektől. Ide tartoznak [helyesen: idetartoznak többek között]:
(1) Azok a monitorok, amelyek képesek egy automatikus adatfeldolgozó gép központi feldolgozó egységéből származó jel fogadására, és ezért nem képesek színes képet adni olyan összetett videojelből, amelynek jelformája megfelel a televíziós műsorszórási szabványoknak (NTSC, SECAM, PAL, D‑MAC stb.). Csatlakozóik az adatfeldolgozó rendszerekére jellemzőek (pl. RS‑232C interfész, DIN vagy SUB‑D csatlakozó), és nincs hangkártyájuk. Különleges, az automatikus adatfeldolgozó gép központi feldolgozó egységébe beépített illesztőegységgel (pl. monokróm vagy grafikus illesztő) vezérlik őket.
(2) CRT monitorok által megjeleníthető karakter mérete közepes felbontásnál 0,41 mm és a felbontás növekedésével ez egyre kisebb.
(3) Azok a CRT monitorok, amelyek annak érdekében, hogy kicsi, de jól meghatározott (éles) képet adjanak, kisebb pont (pixel) mérettel és nagyobb konvergenciával dolgoznak, mint a lenti (B) pontban meghatározott monitorokhoz alkalmazhatóak és a televíziós vevőkészülékek. (A konvergencia az elektronágyú(k)nak az a képessége, hogy a katódsugárcső felületén egyetlen képpontot találjanak el anélkül, hogy zavarnák a környező képpontok bármelyikét.)
(4) Azoknál a CRT monitoroknál, amelyeknek a videofrekvenciája (sávszélessége), amely annak a mértékegysége, hogy hány képpontot továbbítanak másodpercenként a képalkotáshoz, általában 15 MHz vagy magasabb. Míg a lenti (B) pontban szereplő monitorok esetében a sávszélesség általában legfeljebb 6 MHz. Ezen monitorok vízszintes pásztázási/letapogatási frekvenciája a különböző kijelző fajták szabványa szerint általában 15 kHz‑től 155 kHz feletti értékig változik. Legtöbbjük képes megsokszorozni a vízszintes pásztázási frekvenciáját. A lenti (B) pontban szereplő monitorok vízszintes pásztázási/letapogatási frekvenciája rögzített, általában az alkalmazott televíziós szabványtól függően 15,6 vagy 15,7 kHz. Továbbá az ebbe a csoportba tartozó monitorok nem alkalmazkodnak a nemzeti vagy nemzetközi televíziós műsorszórás frekvencia szabványához vagy a zártláncú televíziós rendszerek frekvencia szabványához.
Az ebbe a csoportba tartozó monitorokat alacsony elektromágneses mezős kisugárzás/kibocsátás jellemzi, és gyakran billenthető és forgatható beállító mechanizmussal, tükrözésmentes képernyőfelülettel, vibrálásmentes képcsővel, és más ergonómiailag megtervezett, a hosszúidejű, kis távolságról történő képernyőhasználatot megkönnyítő jellemzővel vannak ellátva.
(B) Monitor, kivéve a kizárólag vagy elsősorban 8471 vtsz. alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatosat
Ebbe a csoportba tartoznak a monitorok, melyek vevőkészülékek, koaxális kábellel közvetlenül videokamerához vagy ‑felvevőhöz csatlakoztatva, hogy ezáltal teljesen mellőzhessék a rádiófrekvenciás áramköröket. Ezeket a televíziós társaságok vagy zárt láncú televíziós hálózatok (repülőtereken, vasútállomásokon, gyárakban, kórházakban stb.) alkalmazzák. Ezek a készülékek alapvetően olyan berendezésekből állnak, melyek képesek fénypontot létrehozni és megjeleníteni azt a képernyőn a forrásjellel szinkronban. Van bennük egy vagy több videoerősítő is, amelyekkel a fénypont intenzitása változtatható. Külön bemenetük lehet továbbá a vörös (R), zöld (G), és a kék (B) vagy a különféle szabványok (NTSC, SECAM, PAL, D‑MAC stb.) szerint kódoltak lehetnek. A kódolt jelek vételéhez a monitort dekódoló egységgel kell felszerelni az R, a G és a B jelek elválasztására. A képalkotás legáltalánosabb módja közvetlen megtekintésre a katódsugárcső, vagy a legfeljebb három katódsugaras vetítőcsövet tartalmazó kivetítő; vannak azonban ugyanazt a célt más elven megvalósító monitorok is (pl. folyadékkristályos képernyők, olajfilmen fénysugarak difrakciója). Ezek lehetnek katódsugárcsöves monitorok vagy lapos képernyők pl. LCD, LED, plazma stb.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10 Az alapeljárás a vitatott kijelzők tarifális besorolására vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e kijelzők átmérője 46 és 70 hüvelyk között, súlyuk pedig 19,3–81,7 kilogramm között váltakozik. A kijelzők különböző bemenetekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatot egyebek mellett automatikus adatfeldolgozó géppel, hang‑ vagy képfelvevő vagy ‑lejátszó készülékkel vagy DVD‑lejátszóval, de nem rendelkeznek televízió‑vevőkészülékkel. A kijelzőket távirányítóval és különböző kábelekkel árusítják.
11 Továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett kijelzők automatikus adatfeldolgozó rendszertől függetlenül is képesek kompozit videojelből származó színes kép visszaadására. A képernyők a méretüknél, súlyuknál és funkcionalitásuknál fogva nem alkalmasak irodai vagy asztali használatra. A kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül kiemeli, hogy e kijelzőket fogyasztók számára nem árusítják, hanem a szakmai piacon kínálják, egyebek mellett automatikus adatfeldolgozó rendszerek használatához közösségi tereken, így repülőtereken és pályaudvarokon utazási információk, vagy terjedelmes irodahelyiségekben általános információk megjelenítésére.
12 2013. április 24. és 26. között az adóhatósági ellenőr kötelező érvényű tarifális felvilágosításokat adott ki (a továbbiakban: KTF), és a vitatott kijelzőket mint „más színes monitor, folyadékkristályos kijelzős (LCD) technológiával működő képernyővel” a KN 8528 59 40 vámtarifaalszáma alá sorolta be.
13 E KTF‑eket vitatva az alapügy felperese kifogást nyújtott be, és azt állította, hogy a vitatott kijelzőket a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma alá kell besorolni azon okból, hogy azok olyan típusú monitorok, amelyeket kizárólag vagy elsősorban a KN 8471 vámtarifaszáma alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használnak. Az adóhatósági ellenőr e kifogást megalapozatlannak nyilvánította, és helybenhagyta a KTF‑eket.
14 Az alapügy felperese az adóhatósági ellenőr határozatával szemben fellebbezést nyújtott be a Gerechtshof Amsterdamhoz (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia), amely arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott kijelzőket a KN 8528 59 40 vámtarifaalszáma alá kellett volna besorolni. E következtetésre az említett bíróság lényegében úgy jutott, hogy megállapította, hogy ellentétben azzal, amit a Bíróság megkövetelt a 2009. február 19‑i Kamino International Logistics ítélet (C‑376/07, EU:C:2009:105) 60. pontjában, a vitatott kijelzőket nem kis távolságból való munkavégzésre szánták, ami olyan jellemző vonás, amely azt jelöli, hogy nincs interakció a monitor használója és az automatikus adatfeldolgozó gép használója között, amiért is nem áll fenn kizárólagos vagy elsődleges használat az automatikus adatfeldolgozó rendszerben.
15 A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) ítéletét követően az alapügy felperese felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága), azt állítva, hogy a vitatott kijelzőket a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám alá kell besorolni, mivel rendelkeznek azokkal a jellemzőkkel és tulajdonságokkal, amelyek különösen alkalmassá teszik azokat arra, hogy egy automatikus adatfeldolgozó gépből származó információkat tüntessenek fel nagy méretű nyilvános helyeken. Ezt a besorolást az információtechnológiai termékek vámjainak megszüntetéséről szóló, 1997. március 24‑i 97/359/EK tanácsi határozattal (HL L 155., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 26. kötet, 3. o.) jóváhagyott, az információtechnológiai termékek kereskedelméről szóló, 1996. december 13‑i megállapodásból (a továbbiakban: ITA) eredő kötelezettségek is megerősítik.
16 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a HR 2007‑ben történt módosítását megelőzően az olyan típusú monitorokat, amelyeket kizárólag vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használtak, az „automatikus adatfeldolgozó gépekhez tartozó kimeneti egység” elnevezésű 8471 60 90 KN vámtarifaalszám alá sorolták. A 2007 előtt alkalmazandó, illetve a HR‑nek a 2007. évben történt módosítását követően bevezetett magyarázó megjegyzésekből az következik, hogy ez a módosítás arra irányul, hogy a KN korábbi 8471 60 90 vámtarifaalszáma alá tartozó monitorokat a KN egy másik, a HR 8528 vámtarifaszám alszáma alá sorolják, valamint arra, hogy e monitorokat továbbra is megkülönböztessék a más videomonitor‑típusoktól és a televízióvevő‑készülékektől. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bíróságnak a KN 8471 60 90 vámtarifaalszámára vonatkozó ítélkezési gyakorlata a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma értelmezésének tekintetében is megtartja relevanciáját.
17 A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám megfogalmazásából az tűnik ki, hogy az automatikus adatfeldolgozó géptől eltérő forrásból származó képek visszaadására való alkalmasság nem szükségképpen zárja ki a képernyők besorolását ezen vámtarifaalszám alá.
18 Valamely képernyőnek a kis távolságból való munkavégzésre való alkalmasságát, illetve azon kérdést illetően, hogy e kritérium az automatikus adatfeldolgozó gép használója és az e képernyő használója közötti interakciót feltételez‑e, abban az értelemben, hogy az automatikus adatfeldolgozó gép képes legyen az említett képernyőt is olvasni az adatkezelés vagy az adat beérkezése során, a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a vitatott kijelzőket nem úgy tervezték, hogy azok az adatok bevitelének és feldolgozásának segédeszközei legyenek az automatikus adatfeldolgozó rendszerben. Ennek megfelelően egy számítógép‑képernyő KN 8528 51 00 vámtarifaalszám alá történő besorolásához az automatikus adatfeldolgozó rendszerben való felhasználáshoz tervezettség szükséges, e feltétel a jelen ügyben nem teljesül.
19 A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt előadja, hogy a 8528 vámtarifaszámra vonatkozó HR magyarázó megjegyzésekből nem következtethető ki, hogy a HR 8528 51 vámtarifaalszáma azokra a monitorokra korlátozódik, amelyeket kis távolságból történő munkavégzésre terveztek és gyártottak, illetve arra, hogy azokat kis távolságból használják azok, akik az adatokat beviszik az automatikus adatfeldolgozó rendszerbe, illetve azokat abban kezelik. E bíróság szerint e korlátozások nem egyértelműek, és azokból az következik, hogy azokat a monitorokat, amelyek csak egy, automatikus adatfeldolgozó géphez való csatlakozást lehetővé tévő csatlakozóval rendelkeznek, de amelyek nem alkalmasak a kis távolságból történő munkavégzésre, szintén nem lehet e vámtarifaszám alá besorolni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság által a 2009. február 19‑i Kamino International Logistics ítéletben (C‑376/07, EU:C:2009:105), valamint a 2014. július 17‑i Panasonic Italia és társai ítéletben (C‑472/12, EU:C:2014:2082) megállapított műszaki kritériumok csak a katódsugárcsöves monitorok esetében relevánsak, következésképpen nem alkalmazhatók a vitatott kijelzőkre.
20 Kiegészítő érvként a vitatott kijelzőknek a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám alá történő besorolása tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság az ITA‑ból eredő kötelezettségeket említi. Az ITA hatálya alá tartozó síkpanel megjelenítő berendezések azon termékek között szerepelnek, amelyeket mentesíteni kell a behozatali vám alól, függetlenül attól, hogy melyik HR vámtarifaszám alá kell azokat sorolni. Bár tudatában van, hogy az ITA nem keletkeztethet olyan jellegű jogokat a magánszemélyek tekintetében, amelyekre közvetlenül hivatkozhatnak, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a KN vámtarifaalszámait e megállapodással összhangban kell értelmezni.
21 A kérdést előterjesztő bíróság azt is előadja, hogy több WCO‑jelentés is megállapította, hogy az uniós szabályozás vámot vetett ki bizonyos, akár automatikus adatfeldolgozó gépből, akár más forrásból származó videojelek vételére és megjelenítésére képes síkpanel megjelenítő‑berendezésekre, nem egyeztethető össze az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezménnyel (HL 1994. L 336., 11. o.).
22 E bíróság azt állítja, hogy – mivel az Unió meg kell, hogy feleljen e következtetésnek – az Európai Unió Tanácsa a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2013. szeptember 26‑i 953/2013 rendeletével (HL 2013. L 263., 4. o.) módosította a KN 8528 vámtarifaalszámát. E rendelet hatálybalépését követően vámmentesek a „síkpanel megjelenítők […] folyadékkristályos kijelzős […] technológiával működő képernyővel”.
23 A kérdést előterjesztő bíróság az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2014. február 4‑i 112/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (HL 2014. L 38., 18. o.), az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2014. február 4‑i 114/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (HL 2014. L 38., 22. o.), valamint az egyes áruk Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2014. augusztus 8‑i 877/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (HL 2014. L 240., 15. o.) is hivatkozik, amelyek bár időbeli hatályuk okán nem alkalmazhatók az alapügyre, előírják, hogy a Bizottság egyes folyadékkristályos síkpanelek (a továbbiakban LCD) besorolása tekintetében arra a tényre támaszkodott, hogy a képernyők számos jellemzőjét és tulajdonságát kell figyelembe venni, és nem lehet csak arra szorítkozni, hogy azok alkalmasak‑e a kis távolságból történő munkavégzésre.
24 Ily módon a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a vitatott kijelzők már azért ki vannak‑e zárva a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma alá történő besorolásból, mert azzal a tulajdonsággal rendelkeznek, hogy nem kis távolságból történő munkavégzésre tervezték azokat.
25 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell e értelmezni a [KN] (2007. január 1. és 2013. október 25. között hatályos szövegváltozatának) a 8528 51 00 és 8528 59 40 vámtarifaalszámait, hogy az [LCD] síkpanelek, amelyeket automatikus adatfeldolgozó gépből származó információk és az automatikus adatfeldolgozó géptől eltérő forrásból származó összetett videojelek visszaadására szántak és gyártottak, a speciális monitor egyéb objektív jellemzőitől és tulajdonságaitól függetlenül a KN 8528 59 40 vámtarifaalszám alá sorolandók be, amennyiben méretüknél, súlyuknál és funkcionalitásuknál fogva nem alkalmasak a kis távolságról történő munkavégzésre? Van e jelentősége e tekintetben annak, hogy a képernyő felhasználója (az olvasó), és azon személy, aki az automatikus adatfeldolgozó gépben az adatokat feldolgozza és/vagy oda beviszi, ugyanaz a személy‑e?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
26 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a KN‑t, hogy annak meghatározása céljából, hogy mind az automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok megjelenítésére, mind pedig a más forrásokból származó kompozit videojelek megjelenítésére tervezett és gyártott LCD síkpaneleket a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám vagy e nómenklatúra 8528 59 40 vámtarifaalszáma alá kell‑e sorolni, meghatározó az a kérdés, hogy e képernyők alkalmasak‑e, vagy sem, a kis távolságból történő munkavégzésre, anélkül hogy e képernyők más jellemzőit és tulajdonságait is figyelembe kellene venni, illetve e meghatározás tekintetében releváns elem‑e az e képernyő használója, és az azon személy közötti azonosság, aki kezeli és/vagy beviszi az adatokat az automatikus adatfeldolgozó gépbe.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések elősegítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó feltételeit általában az áruk objektív jellemzői és tulajdonságai között kell keresni, amint azokat a KN vámtarifaszáma és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzései meghatározzák (2018. február 22‑i Kubota (UK) és EP Barrus ítélet, C‑545/16, EU:C:2018:101, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a HR tekintetében a WCO által kidolgozott magyarázó megjegyzések fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezéséhez, mindazonáltal nem rendelkeznek jogi kötőerővel (2018. szeptember 13‑i Vision Research Europe ítélet, C‑372/17, EU:C:2018:708, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Mivel e megjegyzések célja a KN értelmezésének megkönnyítése a tarifális besorolás céljából, azokat úgy kell értelmezni, hogy biztosítani lehessen a KN vámtarifaalszámainak hatékony érvényesülését. Az említett megjegyzések tartalmának tehát összhangban kell lennie a KN rendelkezéseivel, és nem módosíthatja annak hatályát (2015. március 5‑i Vario Tek ítélet, C‑178/14, nem tették közzé, EU:C:2015:152, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A KN releváns rendelkezéseinek megfogalmazását illetően meg kell állapítani, hogy a KN 8528 vámtarifaszáma többek között olyan monitorokra és kivetítőkre vonatkozik, amelyekben nincs beépített televízióvevő‑készülék. A KN 8528 51 00 vámtarifaalszámának megfogalmazása a következő mondatot tartalmazza: „[k]izárólag vagy elsősorban a [KN] 8471 [vámtarifaszáma] alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatos [monitorok]”. A KN 8528 59 40 vámtarifaalszám megfogalmazása a következő mondatot tartalmazza: „[más] színes [monitorok] […] [f]olyadékkristályos kijelzős (LCD) technológiával működő képernyővel”.
31 E tekintetben, bár a KN 8528 59 40 vámtarifaalszám kifejezetten az LCD képernyőkre vonatkozik, meg kell állapítani, hogy e vámtarifaalszám megfogalmazása meglehetősen általános, és elsősorban azokat a monitorokat határozza meg, amelyek ide tartoznak, tekintve, hogy „mások”, mint a 8528 51 00 vámtarifaalszám alá tartozók. Ebből az következik, hogy a KN 8528 59 40 vámtarifaalszáma kiegészítő jellegű a KN 8528 51 00 vámtarifaalszámhoz viszonyítva abban az értelemben, hogy egy LCD képernyős monitor csak akkor sorolható ezen előbb vámtarifaalszám alá, ha nem sorolható a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma alá.
32 Ezen utóbbi vámtarifaalszámot illetően meg kell állapítani, hogy a „monitorok” általános kifejezés használatából az következik, hogy az alapügyben szereplő kijelzőkhöz hasonló LCD síkpanelek főszabály szerint e vámtarifaalszám alá tartozhatnak.
33 Mivel objektív tulajdonságaikra, tehát azon tényre tekintettel, hogy – többek között – az automatikus adatfeldolgozó gépektől eltérő készülékekből származó színes képet tudnak megjeleníteni, a vitatott kijelzők nem tekinthetők olyan monitoroknak, amelyeket kizárólag a KN 8471 vámtarifaszáma alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használnak, az alapügyben releváns kérdésnek az a lényege, hogy az alapügyben szereplő kijelzőkhöz hasonló monitorok minősíthetők‑e olyan monitoroknak, amelyeket elsősorban egy ilyen rendszerben használnak, és így tartozhatnak‑e a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma alá.
34 Annak meghatározása tekintetében, hogy egy monitort ez alá a vámtarifaalszám alá kell‑e sorolni, a Bíróság megállapította, hogy – az érintett monitor objektív jellemzőire és tulajdonságaira figyelemmel – azt kell mérlegelni, hogy az mennyire alkalmas több funkció ellátására, és e funkciókat milyen szinten képes ellátni működése során (lásd ebben az értelemben: 2009. február 19‑i Kamino International Logistics ítélet, C‑376/07, EU:C:2009:105, 57. pont). Ennek megfelelően össze kell hasonlítani – egyrészről – e monitor arra való alkalmasságát, hogy használható‑e monitorként valamely automatikus adatfeldolgozó rendszerben, valamint a teljesítményét e területen, és – másrészről – arra való alkalmasságát, hogy más feladatokra is használható‑e, illetve a teljesítményét e feladatok tekintetében annak megállapítása céljából, hogy melyik az elsődleges funkciója, amely így meghatározza besorolását.
35 Ennek keretében, azon jellemzőket illetően, amelyek meghatározzák azt, hogy a monitor alkalmas‑e valamely adatfeldolgozó rendszerben történő használatra, a HR‑nek a 8528 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzései, amelyeknek A. része az elsősorban vagy kizárólag a HR 8471 vámtarifaszám alá tartozó automatikus adatfeldolgozó rendszerben használt monitorokra vonatkozik, hasznos útmutatást adnak.
36 Először is azt kell megállapítani, hogy az ezen A. rész első bekezdése értelmében az e részbe tartozó monitorok csoportja a katódsugárcsöves vagy nem katódsugárcsöves monitorokat foglalja magában, a síkpanel képernyőseket is beleértve, amelyek grafikusan jelenítik meg a feldolgozott adatokat, és amelyek többek között az említett A. rész 1–4. pontjában felsoroltakat foglalják magukban. Ily módon a „többek között” kifejezés használatából az következik, hogy az elsősorban vagy kizárólagosan automatikus adatfeldolgozó rendszerben használt monitortípusoknak, valamint azon műszaki jellemzőinek az ugyanezen rész 1–4. pontjában található felsorolása, amelyek alkalmassá teszik azokat az automatikus adatfeldolgozó rendszerből származó adatok hatékony megjelenítésére, csak tájékoztató jellegű.
37 Ezzel szemben ez nem érvényes az A. rész utolsó bekezdésében felsorolt jellemzőkre, amely bekezdésre nem vonatkozik a „többek között” kifejezés. Ezen utolsó bekezdést ugyanis a következők vezetik be: „[a]z ebbe a csoportba tartozó monitorok”, ily módon utalva arra, hogy e bekezdés a HR 8528 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzésének A. pontjában szereplő monitorok összességére vonatkozik, nevezetesen az elsősorban vagy kizárólagosan automatikus adatfeldolgozó rendszerben használt monitorokra.
38 Márpedig az említett utolsó bekezdés megfogalmazása szerint az ebbe a csoportba tartozó monitorokat alacsony elektromágneses mezős kibocsátás jellemzi, és gyakran billenthető és forgatható beállító mechanizmussal, tükrözésmentes képernyőfelülettel, vibrálásmentes képcsővel és más ergonómiailag megtervezett, a hosszú idejű, kis távolságról történő képernyőhasználatot megkönnyítő jellemzővel vannak ellátva.
39 Az említett bekezdésből tehát láthatóan az következik, hogy az a tény, hogy kis távolságból történő munkavégzésre tervezték, szükséges jellemzője azon monitoroknak, amelyeket – amennyiben arra tervezték azokat, hogy kizárólagosan vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használják – a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma alá kell sorolni.
40 Mindazonáltal a szóban forgó magyarázó megjegyzéseket nem lehet úgy értelmezni, hogy e követelmény abszolút, mivel ebben az esetben e megjegyzések a KN vámtarifaalszámai hatályának módosításához vezetnének. Egy ilyen követelmény ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy azok a monitorok, amelyek csatlakozói csak automatikus adatfeldolgozó géphez való csatlakozásukat teszik lehetővé, de amelyek nem felelnek meg a kis távolságról történő munkavégzésnek, nem lennének besorolhatók a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám alá, még akkor sem, ha azokat kizárólag automatikus adatfeldolgozó rendszerben való használatra tervezték.
41 Meg kell tehát állapítani, hogy jóllehet az a tény, hogy egy monitort kis távolságból történő munkavégzésre terveztek, különösen fontos tényezőnek minősül, amelyet figyelembe kell venni annak meghatározása céljából, hogy azt a KN 8528 51 00 vámtarifaalszáma alá lehet‑e sorolni, e tényező önmagában nem lehet meghatározó. E monitor besorolását objektív jellemzőinek és tulajdonságainak összességére figyelemmel kell meghatározni.
42 Ezenfelül, jóllehet az arra vonatkozó kritérium, hogy egy monitort kis távolságból történő munkavégzésre lehessen használni, azzal a következménnyel járhat, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is megjegyzi – általában azonosság van a monitor olvasója, és azon személy között, aki adatokat visz be és/vagy kezel az automatikus adatfeldolgozó gépben, ez az azonosság azonban nem releváns tényező e monitor tarifális besorolásának tekintetében. A használó azonossága ugyanis nem az említett monitor jellemzője vagy objektív tulajdonsága.
43 Ami az ITA relevanciáját illeti az említett tarifális besorolás tekintetében, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, még ha egy olyan megállapodás, mint az ITA rendelkezései, nem is olyan jellegű, hogy a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztetne, amelyekre az az uniós jog értelmében a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatna, ha az érintett jogterületen van uniós szabályozás, az Unió által megkötött nemzetközi megállapodásoknak a másodlagos joggal szembeni elsőbbsége azt írja elő, hogy az utóbbi szövegét úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg összhangban legyen e megállapodásokkal (2016. július 14‑i Sprengen/Pakweg Douane ítélet, C‑97/15, EU:C:2016:556, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Tekintettel erre, meg kell állapítani, bár az ITA a – többek között – a HR 8471 vámtarifaszáma alá tartozó monitorokhoz kapcsolódó vámokra vonatkozik, nem érinti és nem módosítja azokat a műszaki jellemzőket és tulajdonságokat, amelyektől függően az áruk besorolásra kerülnek, – többek között – a KN 8528 51 00 és 8528 59 40 vámtarifaalszáma alá. Ez a megállapodás csak bizonyos áruk behozatali vám alóli mentességét írja elő. Ebből az következik, hogy – amint azt a holland kormány is joggal jegyzi meg – az ITÁ‑ban szereplő termékek behozatali vám alóli mentesítése kötelezettségének fennállása nem módosítja az említett vámtarifaalszámok hatályát.
45 Végül, a 112/2014, a 114/2014 és a 877/2014 végrehajtási rendeleteket illetően, amelyek bizonyos színes LCD monitorokat a KN 8525 59 31 vámtarifaalszáma alá sorolják, elegendő annak megállapítása, hogy e rendeletek azt követően léptek hatályba, hogy az alapügy tárgyát alkotó CRT‑ket értékesítették. Ily módon e rendeletek időbeli hatályuknál fogva nem alkalmazhatók, következésképpen nincsenek hatással az alapügy megoldására.
46 A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása céljából, hogy a mind az automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok megjelenítésére, mind pedig a más forrásokból származó kompozit videojelek megjelenítésére tervezett és gyártott LCD síkpanel képernyőket a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám vagy e nómenklatúra 8528 59 40 vámtarifaalszáma alá kell‑e sorolni, jellemzőiket és objektív tulajdonságaikat megvizsgálva azt kell értékelni, hogy milyen szinten képesek több funkciót ellátni, illetve teljesítményük azon szintjét, amelyet e feladatok ellátása során érnek el, annak meghatározása céljából, hogy az‑e az elsődleges funkciójuk, hogy automatikus adatfeldolgozó rendszerben használják fel őket. Ennek keretében különös figyelmet kell fordítani arra a kérdésre, hogy azokat kis távolságban történő munkavégzésre tervezték‑e. A képernyő használója és az automatikus adatkezelő rendszerben az adatokat kezelő és/vagy azokat oda bevivő személy közötti azonosság nem releváns feltétel e meghatározás során.
A költségekről
47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
A vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendeletnek a 2012. október 9‑i 927/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelettel módosított I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrát úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása céljából, hogy a mind az automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok megjelenítésére, mind pedig a más forrásokból származó kompozit videojelek megjelenítésére tervezett és gyártott folyadékkristályos (LCD) síkpanel képernyőket a KN 8528 51 00 vámtarifaalszám vagy e nómenklatúra 8528 59 40 vámtarifaalszáma alá kell‑e sorolni, jellemzőiket és objektív tulajdonságaikat megvizsgálva azt kell értékelni, hogy milyen szinten képesek több funkciót ellátni, illetve teljesítményük azon szintjét, amelyet e feladatok ellátása során érnek el, annak meghatározása céljából, hogy az‑e az elsődleges funkciójuk, hogy automatikus adatfeldolgozó rendszerben használják fel őket. Ennek keretében különös figyelmet kell fordítani arra a kérdésre, hogy azokat kis távolságban történő munkavégzésre tervezték‑e. A képernyő használója és az automatikus adatkezelő rendszerben az adatokat kezelő és/vagy azokat oda bevivő személy közötti azonosság nem releváns feltétel e meghatározás során.
Aláírások