A Landgericht Duisburg (Németország) által 2023. december 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – FD kontra Mercedes-Benz Group AG
(C-751/23. sz. ügy, Mercedes-Benz Group)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Landgericht Duisburg
Az alapeljárás felei
Felperes: FD
Alperes: Mercedes-Benz Group AG
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
Amennyiben egy járműtípus EK-típusjóváhagyással rendelkezik, az Európai Unió valamely tagállamának polgári bíróságának azon hatásköre, hogy kártérítéshez való jogot adjon az EK-típusjóváhagyás alapján gyártott és forgalomba hozott gépjármű vevőjének, amelyet a gyártó által megadott információk alapján gyártottak és hoztak forgalomba, különösen az eladóval és/vagy a gyártóval szemben, bizonyos körülmények miatt a jóváhagyott típusnak való meg nem felelés és/vagy az EK-típusjóváhagyási jogszabályoknak való meg nem felelés miatt, tekinthető-e úgy, hogy a jármű gyártásának és forgalomba hozatalának alapjául szolgáló EK-típusjóváhagyást az 5. cikkben említett valamely szerv jogilag kötelező erejű nyilatkozat nélkül nem teljesíti, az (EU) 2018/858 rendelet (2) bekezdésének második albekezdése szerint, ha az érintett jármű ugyanezen körülmények és pontosan ezen okok miatt, azaz a jóváhagyott típusnak való meg nem felelés és/vagy az EK-típusjóváhagyási jognak való meg nem felelés miatt nem felel meg az uniós jog követelményeinek?1
A 1. kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Pontosan mely esetekben van akadálya annak, hogy valamely tagállam polgári bíróságai elismerjék az EK-típusjóváhagyás alapján gyártott és forgalomba hozott gépjármű vevőjének kártérítési igényét, különösen az eladóval és/vagy a gyártójával szemben, mert bizonyos körülmények miatt az érintett jármű a jóváhagyott típusnak való meg nem felelés és/vagy az EK-típusjóváhagyási jognak való meg nem felelés miatt nem felel meg az uniós jog követelményeinek?
A 1. kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Előír-e az Európai Unió joga az állítólagos és bizonyítási teher megosztására, a bizonyítási teher könnyítésére és a felekre háruló bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat azon feltételek teljesülése tekintetében, amelyek fennállása esetén a tagállami polgári bíróság azon jogosultsága, hogy a gépjármű vevője számára biztosítsa azt a jogot, hogy kártérítést ítéljen meg a gépjármű vevője számára azon az alapon, hogy az nem felel meg az európai uniós jogi követelményeknek, mivel a jóváhagyott típusnak való meg nem felelés miatt nem felel meg az uniós jog követelményeinek, és/vagy a gépjármű gyártójának és/vagy a gyártónak az általa értékesített EK-típusjóváhagyás tárgyát is képező tárgya nem felel meg a kártérítésnek?
A 3. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben léteznek az Európai Unió joga szerinti rendelkezések:
Hogyan kell értelmezni a tényállás ismertetésével kapcsolatos teher megoszlását az uniós jog alapján?
Hogyan kell értelmezni a bizonyítási teher megoszlását az uniós jog alapján?
Különösen szükséges-e a bizonyítási teher bármelyike tekintetében való könnyítés? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Az egyik vagy a másik félnek teljesítenie kell-e kötelezettségeket a szóban forgó feltételek vizsgálata során? Amennyiben igen: Melyek ezek? Ha kötelezettségeknek kell fennállniuk: Milyen jogkövetkezményekkel jár az uniós jog e kötelezettségek e kötelezettségek bármelyike általi be nem tartása esetén?
Az 2018/858 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett szervek egyikének jogilag kötelező erejű nyilatkozata esetén hatályon kívül kell-e helyezni, vagy legalábbis korlátozni kell-e valamely uniós tagállam polgári bíróságának arra vonatkozó hatáskörét, hogy a jóváhagyott típusnak való meg nem felelés és/vagy az EK-típusjóváhagyásnak a jármű vevője számára való meg nem felelése miatt nem felel meg az uniós jog követelményeinek amiatt, hogy e jogilag kötelező erejű nyilatkozat ellenére a szóban forgó gépjármű ténylegesen megfelel az uniós jog követelményeinek?
Az 5. kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Pontosan mely esetekben van akadálya annak, hogy valamely tagállam polgári bíróságai e gépjármű vevőjétől megtagadják az eladóval és/vagy a gyártóval szembeni kártérítéshez való jogot azzal az indokkal, hogy e jogilag kötelező erejű megállapítás ellenére a szóban forgó gépjármű ténybeli és/vagy jogi okokból megfelel az uniós jog követelményeinek?
Különösen: A tagállami polgári bíróság joghatóságának ilyen esetekben történő korlátozása csak a kártérítéshez való jog ténybeli alapon történő megtagadására vagy kizárólag a kártérítéshez való jog jogi alapon történő megtagadására, vagy a kártérítési kérelem ténybeli alapon történő elutasítására és a kártérítéshez való jog jogi indok alapján történő megtagadására is kiterjed?
Milyen feltételek mellett alkalmazandók a 715/2007/EK rendeletben meghatározott kipufogógáz-kibocsátási határértékek az Euro 5 kipufogógáz-kibocsátási norma hatálya alá tartozó gépjárművekre?1
Amennyiben az 1–6. kérdésre adott válaszok tartalma alapján előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben valamely tagállam polgári bírósága hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a szóban forgó jármű megfelel-e a kipufogógáz-kibocsátási határértékek tiszteletben tartására vonatkozó uniós jogi követelményeknek, ha a gépjármű vevője és/vagy annak gyártója és/vagy eladója között a gépjárműnek az uniós jog követelményeivel ellentétes állítólagos minősége miatt az előbbi által ez utóbbival szemben indított kártérítési kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében a tagállam polgári bírósága joghatósággal rendelkezik annak meghatározására, hogy a szóban forgó jármű megfelel-e a kipufogógáz-kibocsátási határértékek tiszteletben tartására vonatkozó uniós jogi követelményeknek:
Szabályozza-e az Európai Unió joga a bizonyítási teher megosztását, a bizonyítási teher csökkentését és a felek kötelezettségeit az annak megállapítására irányuló bizonyításfelvétel keretében, hogy a gépjárművek kipufogógáz-kibocsátása megfelel-e ezeknek a határértékeknek, a gépjármű vevője és gyártója közötti polgári perben, amelynek tárgya az előbbit a törvényben előírt kipufogógáz-kibocsátási határértékeknek a jármű általi állítólagos túllépése miatt megillető kártérítéshez való jog, olyan feltételek mellett, amelyek mellett azokat teljesíteni kell?
A 8. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben léteznek az Európai Unió joga szerinti rendelkezések:
Hogyan kell értelmezni a bizonyítási teher megoszlását az uniós jog alapján?
Különösen szükséges-e a bizonyítási teher bármelyike tekintetében való könnyítés? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Az egyik vagy a másik felet terheli-e bizonyításfelvételi kötelezettség? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Ha kötelezettségeknek kell fennállniuk: Milyen jogkövetkezményekkel jár az uniós jog e kötelezettségek e kötelezettségek bármelyike általi be nem tartása esetén?
A fentiekhez képest vannak-e különbségek aszerint, hogy a kártérítési kereset szerződésszegésen vagy jogellenes károkozáson alapul-e, ha igen, melyek?
Csökkentheti-e a 715/2007/EK rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében a kibocsátást szabályozó rendszer hatásfokát a gépjármű olyan tervezési eleme, amely érzékeli a jármű hőmérsékletét, sebességét, a motor fordulatszámát, a sebességfokozatot, a sebességet, a kipufogó- és szívócsővezetékben keletkező vákuumot vagy bármely más paramétert, hogy a meghatározás eredményétől függően megváltoztassa a motor égési folyamatának paramétereit, és következésképpen az e rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett hatástalanító berendezésnek minősül, ha egyrészt az égési folyamat paramétereinek a tervezési komponens meghatározásából eredő változása csökkenti a kibocsátást szabályozó rendszer hatásfokát, és így az említett rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett hatástalanító berendezésnek minősül, például megnövelve a nitrogén-oxidokat, ugyanakkor csökkenti egy vagy több egyéb káros anyag, például por, szénhidrogének, szén-monoxid és/vagy szén-dioxid kibocsátását?
A 10. kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Ebben az esetben milyen feltételek mellett létezik hatástalanító berendezés a tervezési elemben?
Megtilthatja-e az uniós jog az olyan áramkört vagy vezérlést, amely az égési folyamat paramétereinek módosításával egyrészt növeli egy vagy több káros anyag – például nitrogén-oxidok – kibocsátását, másrészt csökkenti egy vagy több egyéb káros anyag, például a részecskék, szénhidrogének, szén-monoxid és/vagy szén-dioxid kibocsátását, más szempontból is, mint a 715/2007 rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett hatástalanító berendezés megléte?
A 12. kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Milyen feltételek mellett ez a helyzet?
A 10. kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
A 715/2007 rendelet 5. cikke (2) bekezdése második mondatának a) pontja értelmében akkor is megengedett-e az említett rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett leállító berendezés, ha a berendezés nem szükséges a motor károsodás vagy baleset elleni védelméhez, ugyanakkor szükséges a gépjármű biztonságos üzemeltetéséhez?
Soweit nach dem Inhalt der Antworten auf die Fragen 1. bis 6. Amennyiben az 1–6. kérdésre adott válaszok tartalma alapján Elképzelhetők olyan helyzetek, amelyekben valamely tagállam polgári bírósága hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a szóban forgó gépjármű megfelel-e az uniós jog követelményeinek a gépjármű vevője és annak gyártója és/vagy eladója között, az előbbi által ez utóbbival szemben a gépjárműnek az uniós jog követelményeivel ellentétes állítólagos minősége miatt indított kártérítési kereset tárgyában,
és ezzel egyidejűleg,
a tizedik kérdésre továbbá igenlő választ kell adni:
Vannak-e uniós jogi előírások a gépjármű vevője és gyártója között a 715/2007 rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett, a járműbe szerelt, állítólagosan tiltott hatástalanító berendezésre alapított, ez utóbbival szemben a gépjárműbe beépített, állítólagosan tiltott hatástalanító berendezésre alapított kártérítési igény tárgyában folyamatban lévő, a gépjármű vevőjével és gyártójával szemben indított polgári eljárásban a felekre háruló bizonyítási teherre, könnyített bizonyítási teherre és kötelezettségekre vonatkozóan, amennyiben a felek nem értenek egyet a hatástalanító berendezés jelenlétével és jogellenes jellegével kapcsolatban, annak ellenére, hogy a gyártó is az a gyártó, amelytől a vevő a járművet megvásárolta?
A 15. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben léteznek az Európai Unió joga szerinti rendelkezések:
E tekintetben hogyan kell megosztani a bizonyítási terhet az uniós jog alapján?
Különösen szükséges-e a bizonyítási teher bármelyike tekintetében való könnyítés? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Az egyik vagy a másik felet terheli-e bizonyításfelvételi kötelezettség? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Ha kötelezettségeknek kell fennállniuk: Milyen jogkövetkezményekkel jár az uniós jog e kötelezettségek e kötelezettségek bármelyike általi be nem tartása esetén?
A fentiekhez képest vannak-e különbségek aszerint, hogy a kártérítési kereset szerződésszegésen vagy jogellenes károkozáson alapul-e, ha igen, melyek?
Amennyiben az 1–6. kérdésre adott válaszok tartalma alapján elképzelhetők olyan helyzetek, amelyekben valamely tagállam polgári bírósága hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a szóban forgó gépjármű megfelel-e az uniós jog követelményeinek a gépjármű vevője és annak gyártója és/vagy eladója között, az előbbi által ez utóbbival szemben a gépjárműnek az uniós jog követelményeivel ellentétes állítólagos minősége miatt indított kártérítési kereset tárgyában,
és ezzel egyidejűleg,
a 12. kérdésre igenlő válasz adandó:
Léteznek-e az Európai Unió jogában a bizonyítási teher megosztására, a bizonyítási teher könnyítésére és a feleket terhelő kötelezettségekre vonatkozó szabályok a gépjármű vevője és gyártója között a gépjármű vevője és gyártója között folyamatban lévő olyan polgári eljárásban, amelynek tárgya a gépjármű vevője által a gyártóval szemben a gépjárműbe állítólagosan beépített olyan összeszerelés vagy megrendelés miatt indított kártérítési kereset, amely annak ellenére, hogy nem minősül a 715/2007 rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett hatástalanító berendezésnek, más okok miatt jogellenes lenne, mivel a felek nem értenek egyet az áramkör vagy a rendelés létezésével és annak tiltott jellegével kapcsolatban, miközben az a gyártó sem ért egyet, akitől a vevő a járművet megvásárolta?
A 17. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben léteznek az Európai Unió joga szerinti rendelkezések:
E tekintetben hogyan kell megosztani a bizonyítási terhet az uniós jog alapján?
Különösen szükséges-e a bizonyítási teher bármelyike tekintetében való könnyítés? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Az egyik vagy a másik felet terheli-e bizonyításfelvételi kötelezettség? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Ha kötelezettségeknek kell fennállniuk: Milyen jogkövetkezményekkel jár az uniós jog e kötelezettségek e kötelezettségek bármelyike általi be nem tartása esetén?
A fentiekhez képest vannak-e különbségek aszerint, hogy a kártérítési kereset szerződésszegésen vagy jogellenes károkozáson alapul-e, ha igen, melyek?
A 2007/46/EK irányelv rendelkezéseinek, különösen ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdésének, 26. cikke (1) bekezdése első albekezdésének és (3) bekezdése 36. pontjának, valamint az ezen irányelv alapján a tagállamok által meghozandó rendelkezéseknek célja-e az is, hogy a gépjármű egyéni vásárlóját – függetlenül attól, hogy kitől vásárolta a gépjárművet – a gyártóval szemben is mindig vagy legalábbis bizonyos esetekben megvédje attól, hogy gazdaságilag hátrányos módon vásároljon olyan gépjárművet, amely nem felel meg az uniós jog követelményeinek, amelyet nem akart volna megvenni, ha tudta volna, hogy az nem felel meg az uniós jog követelményeinek, és attól, hogy akár csak részben is kötelezzék, és akár csak részben is viselje annak következményeit, valamint attól, hogy az ilyen nem kívánt vásárlás alóli teljes mentességre való hivatkozással ésszerűen felmerülő költségekkel is terheljék? Ha csak bizonyos esetekben és/vagy korlátozott mértékben ez a helyzet: Milyen esetekben és/vagy milyen mértékben?1
A fenti 19. kérdésre adott választól függetlenül, egyéb okokból szükséges-e az európai uniós jog alapján, hogy a gépjármű gyártójának a 18. cikk (1) bekezdése, a 26. cikk (1) bekezdésének első albekezdése és (3) bekezdésének 36. pontja alapján a gépjármű gyártójának a hibás megfelelőségi igazolás kiállítására vonatkozó tilalomnak a gépjármű gyártója általi megsértése formájában történő megsértése esetén a gyártónak mindig, vagy legalábbis bizonyos esetekben kártalanítani kell a vásárlót, függetlenül attól, hogy a vásárló kitől szerezte meg a gépjárművet, a vásárlót teljes mértékben kártalanítani az uniós jog követelményeinek nem megfelelő jármű beszerzésének azon következményeiért, amelyeket akkor sem akart volna, ha tudta volna, hogy a jármű nem felel meg az uniós jog követelményeinek, és amelyek e jogsértés miatt számára gazdaságilag hátrányosak, és különösen, ha kéri, a vásárlónak – adott esetben a jármű átadásával egyidejűleg – megtéríteni a jármű beszerzésének költségeit. Ha kéri, térítse meg neki különösen a jármű megszerzésének költségeit – adott esetben a jármű átadásával és tulajdonjogának átruházásával egyidejűleg, és figyelembe véve a vevő által a jármű megszerzésével szerzett egyéb előnyök értékét –, valamint térítse meg neki a jármű megszerzésével kapcsolatos költségek megtérítése iránti igénye érvényesítésével kapcsolatban felmerült ésszerű költségeit? Ha csak bizonyos esetekben és/vagy korlátozott mértékben ez a helyzet: Milyen esetekben és/vagy milyen mértékben?
Ha a 19. kérdésre csak bizonyos esetekben adandó igenlő válasz:
Meghatározza-e az uniós jog a bizonyítási teher megosztására, a bizonyítási kötelezettségekre és a felek bizonyítási kötelezettségére vonatkozó szabályokat arra vonatkozóan, hogy fennállnak-e olyan eset feltételei, amelyben a 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezései, különösen annak 18. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének 36. pontja, valamint a tagállamok által ezek alapján elfogadott rendelkezések célja az is, hogy a gépjármű egyéni vásárlóját a gyártójával szemben megvédje az előírásoknak nem megfelelő és számára gazdaságilag hátrányos gépjármű beszerzésétől? Az említett irányelv 36. cikkének, valamint a tagállamok által annak alapján elfogadandó rendelkezéseknek az is a célja, hogy a gépjármű egyéni vásárlóját a gyártójával szemben megvédjék attól, hogy olyan gépjárművet vásároljon, amely nem felel meg az uniós jog követelményeinek, és amelyet akkor sem vásárolt volna meg, ha tudta volna, hogy az nem felel meg az uniós jog követelményeinek, mert nem akarta volna megvásárolni, és attól, hogy a gépjármű vásárlója és a gépjármű gyártója közötti, a gépjármű állítólagos jogellenes volta miatt az előbbi által az utóbbival szemben előterjesztett kártérítési igényre vonatkozó polgári perben a gépjármű állítólagos jogellenes volta miatt az előbbi által az utóbbival szemben előterjesztett kártérítési igény miatt akár részben is kötelezzék, és annak következményeit akár részben is viselni kelljen, valamint az ilyen nem kívánt vásárlás alóli teljes mentesség igénylésével kapcsolatban ésszerűen felmerült költségekkel terheljék?
A 21. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben léteznek az Európai Unió joga szerinti rendelkezések:
E tekintetben hogyan kell megosztani a bizonyítási terhet az uniós jog alapján?
Különösen szükséges-e a bizonyítási teher bármelyike tekintetében való könnyítés? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Az egyik vagy a másik felet terheli-e bizonyításfelvételi kötelezettség? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Ha kötelezettségeknek kell fennállniuk: Milyen jogkövetkezményekkel jár az uniós jog e kötelezettségek e kötelezettségek bármelyike általi be nem tartása esetén?
Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, a 20. pontban csak bizonyos esetekben:
Meghatározza-e az európai uniós jog a bizonyítási teher megosztására, a bizonyítási kötelezettségekre és a felek bizonyítási kötelezettségére vonatkozó szabályokat a bizonyítással kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy fennállnak-e olyan eset feltételei, amelyben az európai uniós jog szerint a 19. kérdésben leírtaktól eltérő okokból a gépjármű gyártója által a 18. cikk (1) bekezdése, a 26. cikk (1) bekezdésének első albekezdése és (3) bekezdésének 36. pontja alapján alkotott tagállami rendelkezéseknek megsértése formájában a gépjármű gyártója által a valótlan megfelelőségi tanúsítvány kiállítására vonatkozó tilalom megszegésével történt megsértése esetén a gyártó köteles a vásárlót kártalanítani az uniós jog követelményeinek nem megfelelő gépjármű megvásárlásának azon következményeiért, amelyeket a vásárló nem akart volna, ha tudta volna, hogy a gépjármű nem felel meg az uniós jog követelményeinek, teljes mértékben kártalanítsa őt, azaz különösen, ha kéri, térítse meg neki a gépjármű megszerzésének költségeit – szükség esetén a gépjármű egyidejű átadása és tulajdonjogának átruházása ellenében, és figyelembe véve a gépjármű megszerzésével a vásárló által szerzett egyéb előnyök értékét –, és ezen túlmenően megtérítse neki a jármű beszerzési költségeinek megtérítése iránti igénye érvényesítésével kapcsolatban ésszerűen felmerült költségeit a jármű vásárlója és a jármű e minőségében eljáró gyártója közötti polgári peres eljárásban, amely utóbbival szemben az előbbi kártérítési igényt támasztott a jármű állítólagos jogellenes volta miatt?
A 23. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben léteznek az Európai Unió joga szerinti rendelkezések:
E tekintetben hogyan kell megosztani a bizonyítási terhet az uniós jog alapján?
Különösen szükséges-e a bizonyítási teher bármelyik fél számára való könnyítése? Amennyiben igen: Mely bizonyítási teheré?
Kell-e az egyik vagy a másik félnek kötelezettségeket teljesítenie a bizonyítás során? Amennyiben igen: Melyek ezek?
Ha kötelezettségeknek kell fennállniuk: Milyen jogi következményei vannak az uniós jog szerint annak, ha az egyik vagy a másik fél nem teljesíti ezeket a kötelezettségeket?
Előírja-e az uniós jog, hogy abban az esetben, ha a gyártó elvileg kártérítési felelősséggel tartozik a gépjármű vásárlójának olyan megfelelőségi igazolás kiállítása miatt, amely tévesen állapítja meg, hogy a gépjármű a gyártás időpontjában valamennyi jogszabálynak megfelel, a gépjármű vásárlója a gyártóval szemben minimális kártérítést kapjon, a megszerzésből származó előnyök beszámítása mellett, még akkor is, ha a vásárlót, már az előnyök beszámítása nélkül is, valójában egyáltalán nem érte kár vagy e kár csekély mértékű? Ha csak bizonyos esetekben ez a helyzet: Milyen esetekben áll fenn ilyen kötelezettség?
Ha a 25. kérdésre legalább bizonyos esetekben igenlő válasz adandó:
Mekkora a megítélendő kártérítés minimális összege, figyelemmel a megszerzésből származó előnyök beszámítására?
____________
1 A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/858 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 151., 1. o.).
1 A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 171., 1. o.).
1 A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek [helyesen: összetevőinek] és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263., 1. o.).