2009. június 10-én benyújtott kereset - BT Pension Scheme Trustees kontra Bizottság
(T-230/09. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: BT Pension Scheme Trustees Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselők: J. Derenne és A. Müller-Rappard ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a határozatot;
az Elsőfokú Bíróság - másodlagosan - semmisítse meg a határozat 1. cikkének az állami támogatás jogellenes nyújtására vonatkozó részét, valamint a határozat 2. cikkét, 3. cikke (1) bekezdését és 4. cikkét a támogatás visszatéríttetésére vonatkozó részükben;
az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a felperes költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresetet a British Telecommunications plc által finanszírozott nyugdíjrendszer, a British Telecommunications Pension Scheme ("BTPS") vagyonkezelője (trustee) terjesztette elő, amely a BTPS célvagyonra (trust) vonatkozó alapszabályával és az általános jogszabályokkal összhangban a rendszer kezeléséért - többek között a hozzájárulások beszedéséért, befektetéséért és a juttatásoknak a BT nyugdíjas munkavállalói és eltartottjaik részére való kifizetéséért - felelős.
A felperes keresetével a 2009. február 11-i C(2009)685 végleges bizottsági határozat (C 55/2007, korábbi NN 63/2007, CP 106/2006 támogatás) megsemmisítését kéri, amennyiben az az érintett intézkedést - "a BTPS tekintetében az adók nyugdíjvédelmi alapba (Pension Protection Fund, "PPF") való megfizetése alóli, "a kedvezményezett állami garanciavállalással fedezett nyugdíjkötelezettségeit illető mentességet" - az EK 87. cikk (1) bekezdés értelmében jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősíti, és előírja, hogy a támogatást a kedvezményezettől térítsék vissza a nyújtása időpontjától a visszatérítése időpontjáig számított kamatokkal együtt.
Első jogalapja keretében a felperes előadja, hogy a határozat négy szempontból sérti az EK 87. cikk (1) bekezdést.
Először is a felperes szerint a szelektivitás követelményét megsértették, mivel a határozat nem határozta meg egyértelműen a helyes hivatkozási rendszert és annak célját, és a Bizottság ezért tévesen állapította meg, hogy a BTPS ún. "mentesség"-ben részesült.
Másodsorban a felperes azt állítja, hogy megsértették a gazdasági előny követelményét, amennyiben a Bizottság nem juthatott arra a megállapításra, hogy a BT az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében gazdasági előnyben részesül annak okán, hogy a vagyonkezelő csökkentett adót fizet a PPF-be, anélkül hogy összehasonlította volna a BT átfogó helyzetét azon versenytársaiéval, amelyek a nyugdíjköltségek tekintetében nem szenvednek a BT esetében fennálló szerkezeti hátrányban.
Harmadrészt a felperes előadja, hogy a verseny torzítására és a kereskedelem érintettségére vonatkozó követelményeket megszegték, amennyiben az előny hiányában - amelyre az első jogalap második része hivatkozott - nem lehet szó sem versenytorzításról, sem a kereskedelem érintettségéről.
Negyedrészt a felperes azt állítja, hogy az állami források átruházásának követelményét megszegték, mivel a határozat nem minősíthette az állami garanciavállaláshoz tartozó állami források átruházását - mint az állami források vonatkozó átruházását - a BTPS-nek a PPF-be való belépésére való alkalmatlanságának minősítése céljából állami támogatásnak.
Második jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy a határozat sérti az EK 253. cikket, mivel a következők tekintetében nem tartalmaz indokolást:
- a szelektív előny fennállásának vizsgálata alapjául szolgáló hivatkozási rendszer megállapítására vonatkozó indokolás ellentmondó;
- a szelektivitás követelményének vizsgálatára vonatkozóan, különösen azzal, hogy a Bizottság nem alkalmazta részletesen a vonatkozó ítélkezési gyakorlat által kialakított háromlépcsős vizsgálatot;
- a Bizottság állítólag nem megfelelően indokolta azon álláspontját, miszerint a BT által a privatizáció idején vállalt további kötelezettségek irrelevánsak a BT átfogó piaci helyzetének versenytársaihoz való viszonyítása céljából;
- a Bizottság állítólag nem indokolta meg, hogy az állami garanciavállaláshoz tartozó állami források átruházása milyen módon képezheti az állami garanciavállalás létezéséből eredő mentességekhez (a 2004-es Pensions Act rendelkezései szerint) nyújtott állami források vonatkozó átruházását.
Harmadik jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy a határozat sérti a jogellenes támogatásnak a 659/1999 tanácsi rendelet
1 1. cikke (f) pontjával és a 14. cikkével együttesen olvasott EK 88. cikk (3) bekezdés szerinti fogalmát, amennyiben sem a BT-nek, sem a BTPS-nek vagy vagyonkezelőjének nem kell visszatérítenie támogatást, mivel az állítólagos támogatást egy zálogszerződés következtében nem vezették be.