Language of document : ECLI:EU:T:2022:44

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2022. február 2.(*)

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Közép‑ és kelet‑európai gázpiacok – Panaszt elutasító határozat – Az uniós érdek hiánya – Az állami cselekvésre alapított kivétel – Az alapos vizsgálat kötelezettsége – A 773/2004/EK rendeletből eredő eljárási jogok”

A T‑399/19. sz. ügyben,

a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S. A. (székhelye: Varsó [Lengyelország], képviselik: K. Karasiewicz radca prawny, T. Kaźmierczak, K. Kicun és P. Moskwa ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: B. Ernst, G. Meessen és J. Szczodrowski, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Gazprom PJSC (székhelye: Moszkva [Oroszország])

és

a Gazprom export LLC (székhelye: Szentpétervár [Oroszország])

(képviselik őket: J. Karenfort, J. Hainz, B. Evtimov, N. Tuominen, J. Heithecker ügyvédek és D. O’Keeffe solicitor)

beavatkozó felek,

a panasz elutasításáról szóló, 2019. április 17‑i C(2019) 3003 final bizottsági határozat (AT.40497 – „lengyel gázárak” ügy) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, J. Svenningsen (előadó), R. Barents, C. Mac Eochaidh és T. Pynnä bírák,

hivatalvezető: M. Zwozdziak‑Carbonne tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. május 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes, a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S. A. a PGNiG csoport anyavállalata, amely csoport a földgáz‑ és kőolajágazatban, elsősorban Lengyelországban működik. E csoport többek között gáz és nyersolaj feltárásával és kitermelésével, valamint gáz behozatalával, értékesítésével és elosztásával foglalkozik.

2        A felperes az Európai Bizottság által 2019. április 17‑én hozott C(2019) 3003 final határozat megsemmisítését kéri, amely elutasított egy panaszt (AT.40497 – „lengyel gázárak” ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat), és amelyet a Bizottság azt követően fogadott el, hogy a felperes panaszt nyújtott be a Gazprom PJSC és leányvállalatai, köztük a Gazprom export LLC (a továbbiakban együtt: Gazprom) ellen.

 Az AT.39816. sz. és az AT.40497. sz. ügyekben folytatott eljárásokról

3        A Bizottság 2011 és 2015 között több intézkedést is tett annak érdekében, hogy megvizsgálja a közép‑ és kelet‑európai gázpiacok működését, különösen pedig annak érdekében, hogy az erőfölénnyel való visszaélésnek az EUMSZ 102. cikkben előírt tilalmára tekintettel megvizsgálja a Gazprom e piacokra, közelebbről pedig Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia (a továbbiakban együtt: érintett KKE‑országok) piacaira vonatkozó bizonyos magatartásainak megfelelőségét. E kontextusban a Bizottság többek között információkéréseket küldött a felperesnek. Az e vizsgálatnak megfelelő közigazgatási eljárást „AT.39816 – »közép‑ és kelet‑európai upstream gázellátás« ügy” szám alatt vették nyilvántartásba (a továbbiakban: AT.39816. sz. ügy).

4        Ezen ügy keretében, miután megindította a[z EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 11. cikkének (6) bekezdésében, valamint a Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk] és [az EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 2. cikkében szabályozott eljárást, a Bizottság 2015. április 22‑én, a 773/2004 rendelet 10. cikke alapján kifogásközlést küldött a Gazpromnak (a továbbiakban: kifogásközlés). E kifogásközlésben a Bizottság elöljáróban megállapította, hogy a Gazprom erőfölényben van az érintett KKE‑országok nagykereskedelmi gázellátásának upstream nemzeti piacain, továbbá hogy az EUMSZ 102. cikket megsértve visszaélt ezzel az erőfölénnyel azáltal, hogy versenyellenes stratégiát alkalmazott e piacok széttöredezése és elszigetelése, ezáltal pedig ezen országokban a gáz szabad áramlásának megakadályozása érdekében.

5        A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Gazprom e stratégiája az érintett KKE‑országokbeli ügyfeleit érintő versenyellenes magatartások három csoportját foglalja magában, nevezetesen olyan magatartásokat, amelyek először is azon alapultak, hogy a Gazprom területi korlátozásokat írt elő a nagykereskedőkkel, valamint az érintett KKE‑országokbeli bizonyos ipari ügyfeleivel kötött gázellátási szerződései keretében; másodszor azon, hogy e területi korlátozások lehetővé tették a Gazprom számára, hogy az érintett KKE‑országok közül öt országban, vagyis Bulgáriában, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban tisztességtelen díjszabási politikát alkalmazzon, harmadszor pedig azon, hogy Bulgária és Lengyelország tekintetében a Gazprom az általa teljesített gázszállításokat annak rendelte alá, hogy a nagykereskedők részéről a gázszállítási infrastruktúrákra vonatkozó bizonyos biztosítékokat kapjon. Ami közelebbről Lengyelországot illeti, e biztosítékok arra vonatkoztak, hogy a lengyel nagykereskedőnek, vagyis a felperesnek el kellett fogadnia a Lengyelországon áthaladó fő gázvezetékek egyike, vagyis a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának üzemeltetése felett a Gazprom által gyakorolt ellenőrzés megerősítését (a továbbiakban: Yamal kifogások).

6        A Gazprom 2015. szeptember 29‑én válaszolt a kifogásközlésre, vitatva a Bizottság versennyel kapcsolatos aggályait. A Gazprom 2017. február 14‑én, jóllehet továbbra is vitatta ezeket az aggályokat, az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján kötelezettségvállalási tervezetet nyújtott be.

7        A Bizottság 2017. március 16‑án, továbbra is az AT.39816. sz. ügyben annak érdekében, hogy beszerezze az érintett felek e kötelezettségvállalási tervezettel kapcsolatos észrevételeit, az 1/2003 rendelet 27. cikkének (4) bekezdése alapján közleményt tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2017. C 81., 9. o.), amely tartalmazta az AT.39816. sz. ügy összefoglalását, valamint e kötelezettségvállalási tervezet tartalmának lényegét, e felek részére pedig az ezen időponttól számított héthetes határidőt biztosított az észrevételeik benyújtására (a továbbiakban: piaci konzultáció). Ezt követően észrevételeket nyújtott be többek között a felperes, az Urząd Regulacji Energetyki (lengyel energiaügyi szabályozó hivatal, a továbbiakban: lengyel hivatal) elnöke, valamint a Gaz‑System S. A., a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának üzemeltetője.

8        A Bizottság által az AT.39816. sz. ügyben indított közigazgatási eljárással párhuzamosan, 2017. március 9‑én a felperes a 773/2004 rendelet 5. cikke alapján panaszt nyújtott be, amelyben hivatkozott ezen AT.39816. sz. ügyre, és kifogásolta a Gazprom visszaélésszerű magatartásait (a továbbiakban: panasz).

9        A Bizottság 2017. március 29‑én visszaigazolta, hogy kézhez vette a panaszt, amelyet aztán egy elkülönülő eljárásban, az „AT.40497 – »lengyel gázárak« ügy” szám alatt vett nyilvántartásba (a továbbiakban: AT.40497. sz. ügy).

10      A felperesnek címzett 2017. március 31‑i levelében a Bizottság kiemelte, hogy a panaszban ismertetett és a kötelezettségvállalás‑tervezettel érintett magatartások között úgy tűnik, átfedés van, és felhívta a felperest, hogy a piaci konzultáció keretében terjesszen elő észrevételeket. Miután a felperessel szemben megállapított határidő meghosszabbításra került, a felperes 2017. május 19‑én benyújtotta az e tervezettel kapcsolatos észrevételeit, amint azt a fenti 7. pont is említette.

11      Az AT.40497. sz. ügyben a Gazprom 2017. május 15‑én megküldte a Bizottságnak a panasszal kapcsolatos észrevételeit.

12      A Bizottság 2018. január 23‑án, a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján írásban jelezte a felperesnek, hogy a panasz elutasítását tervezi, és felhívta a felperest, hogy négy héten belül ismertesse álláspontját (a továbbiakban: az elutasítási szándékról szóló levél). Ennek keretében a Bizottság megküldte a felperesnek az AT.39816. sz. ügyben kibocsátott kifogásközlés nem bizalmas változatát, valamint a Gazprom e panaszra vonatkozó észrevételeinek nem bizalmas változatát is.

13      A felperes az elutasítási szándékról szóló levélre válaszul 2018. március 2‑án észrevételeket nyújtott be. Azonkívül, hogy kifejezte elégedetlenségét az említett levélben megfogalmazott ideiglenes következtetések tekintetében, a felperes többek között arra hivatkozott, hogy úgy véli, nem kapta meg az összes olyan dokumentumot, amelyen a Bizottság álláspontja alapult, továbbá hogy az AT.39816. sz. ügyben kibocsátott kifogásközlésnek a részére megküldött nem bizalmas változatában nem szerepeltek bizonyos olyan szövegrészek, amelyek nélkülözhetetlenek voltak.

14      2018. május 24‑én az AT.39816. sz. ügyben, miután a Gazprom módosított kötelezettségvállalási tervezetet nyújtott be azt követően, hogy lezajlott a piaci konzultáció, a Bizottság elfogadta az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39816 – „közép‑ és kelet‑európai upstream gázellátás” ügy) hozott C(2018) 3106 final határozatot, amelyben jóváhagyta és kötelezővé tette a Gazprom által tett kötelezettségvállalásokat, és lezárta a közigazgatási eljárást ebben az ügyben, megállapítva, hogy a továbbiakban nem volt szükség arra, hogy a kifogásközlésben megjelölt magatartásokkal kapcsolatban eljárjon. A felperes e határozat ellen 2018. október 15‑én keresetet indított a Törvényszék előtt, amely azt T‑616/18. szám alatt vette nyilvántartásba.

15      A felperes 2018. szeptember 5‑én az AT.40497. sz. ügyben a meghallgatási tisztviselőhöz fordult annak érdekében, hogy a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU bizottsági elnöki határozat (HL 2011. L 275., 29. o.) 7. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében beszerezze ezen ügy bizonyos dokumentumait. A meghallgatási tisztviselő szeptember 17‑én tájékoztatta a felperest, hogy a kérelmét továbbította a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, amely hatáskörrel rendelkezik arra, hogy e kérelemre választ adjon. A Bizottság 2018. szeptember 25‑én jelezte a felperesnek, hogy az álláspontját azon dokumentumok alapján alakította ki, amelyeket korábban már közölt a felperessel, és megtagadta vele szemben, hogy betekinthessen a kifogásközlés egyéb szövegrészeibe.

16      A Bizottság 2019. április 17‑én, a megtámadott határozat elfogadásával lezárta az AT.40497. sz. ügyben folytatott eljárást.

 A megtámadott határozatról

17      A megtámadott határozatban a Bizottság különbséget tett a panasz azon állításai között, amelyek megfelelnek az AT.39816. sz. ügy végén elfogadott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalások által lefedett versenyjogi aggályoknak, valamint az e panaszban a Gazprommal szemben előadott többi állítás között.

18      Így az előbbi állításokat illetően a Bizottság lényegében úgy ítélte meg, hogy az érintett magatartásokat az említett kötelezettségvállalások megfelelően figyelembe vették (lásd a megtámadott határozat 2.2 és 2.3 pontját). Ami a többi állítást illeti, a Bizottság azokat egymás után megvizsgálta a megtámadott határozat 2.4 pontjában, amely „A kötelezettségvállalások által nem érintett tárgykörök” (Matters not covered by the commitments) címet viseli.

19      A 2.4.1 pont keretében, amely „A Yamal gázvezetékkel kapcsolatos kifogás” (The Objection concerning the Yamal Pipeline) címet viseli, a Bizottság a panasz azon állításaival foglalkozott, amelyek szerint egy olyan ellátási hiány kontextusában, amelyet a felperes 2009‑ben és 2010‑ben a Gazprom ukrán leányvállalata, a Gazprom‑RosUkrEnergo AG (a továbbiakban: RUE) műszaki hibája következtében tapasztalt, a Gazprom olyan feltételektől tette függővé a kiegészítő gázmennyiségek rövid távú szállítására vonatkozó szerződés megkötését, melyek nincsenek összefüggésben e szerződés tárgyával (a továbbiakban: az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állítások). E feltételek akként foglalhatók össze, hogy azok a következőkből álltak: először is, álljanak el a Gazprom e leányvállalatával szembeni egyik követeléstől; másodszor, a felperes járuljon hozzá ahhoz, hogy a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszával kapcsolatos infrastruktúrák tulajdonosának minősülő, a felperes és a Gazprom tulajdonában lévő társaság, a System Gazociągów Tranzytowych EuRoPol Gaz S. A. (a továbbiakban: EuRoPol) álljon el a Gazprommal szembeni [bizalmas](1) amerikai dollár (USD) összegű követelésétől; harmadszor, az EuRoPol alapszabályát akként módosítsák, hogy a Gazpromnak vétójogot biztosítanak az EuRoPol által hozott bizonyos határozatok tekintetében, negyedszer pedig illesszenek be bizonyos kikötéseket abba a szerződésbe, amely az EuRoPol és a Gaz‑System között arra vonatkozóan jött létre, hogy ez utóbbi társaság miként üzemelteti az említett gázvezeték‑szakaszt (lásd a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésének harmadik és hetedik franciabekezdését).

20      Továbbra is az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokat illetően a Bizottság az értékelésének kifejtése előtt felidézte a felperes által képviselt álláspontot, minden egyes alkalommal tekintettel két tárgykörre, vagyis először is a lengyel hivatal 2015. május 19‑i határozatára, amelynek elfogadása e hivatal elnökének közvetítésével történt, és amely a Gaz‑Systemet a Yamal gázvezeték lengyelországi szakasza vonatkozásában független rendszerüzemeltetőként tanúsítja (a továbbiakban: tanúsítási határozat), másodszor pedig arra, hogy a felperessel szemben az infrastruktúrára vonatkozó biztosítékokat írtak elő.

21      E második tárgykör vizsgálata keretében a Bizottság a „Nem volt kizárható az állami kényszerre alapított védekezés” (State compulsion defence could not be excluded) megjelölés alatt úgy ítélte meg, hogy nem lehetett kizárni, hogy az állami cselekvésre alapított kivétel alkalmazható legyen a szóban forgó állításokkal érintett magatartásokra, mivel lényegében nem zárható ki, hogy a Gazprom magatartását az orosz jogszabályokkal vagy az orosz hatóságok általi leküzdhetetlen nyomásgyakorlások útján írták elő a Gazprommal szemben, vagyis e magatartás esetében előfordulhat, hogy az nem volt az EUMSZ 102. cikk értelmében véve önálló, a szóban forgó lehetséges versenykorlátozás esetében pedig előfordulhat, hogy az nem volt e vállalkozással szemben betudható. E tekintetben a Bizottság többek között kiemelte, hogy a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának megépítését és működését a Lengyel Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között 1993‑ban létrejött kormányközi megállapodás, valamint későbbi kiegészítő jegyzőkönyvek (a továbbiakban együtt: Lengyelország–Oroszország megállapodások) szabályozták.

22      A „Szállítási korlátozások a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán” (Supply Restrictions in the Winter Season 2014/2015) címet viselő 2.4.2 pont keretében a Bizottság a panasz azon állításaival foglalkozott, amelyek szerint a Gazprom a 2014/2015‑ös tél folyamán visszaélésszerűen csökkentette a gázszállításait annak érdekében, hogy megakadályozza a gáz Ukrajnába történő esetleges újrakivitelét (a továbbiakban: a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó állítások). E korlátozások miatt a Gazprom által a felperes részére szállított mennyiségek alacsonyabbak voltak, mint a szerződésükben kikötött mennyiségek, ami pénzben kifejezhető kárt okozott a felperesnek, figyelembe véve különösen azokat a magas összekapcsolási költségeket, amelyeket a felperesnek a gáz Nyugat‑Európából történő behozatala érdekében kellett viselnie (lásd a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésének ötödik franciabekezdését).

23      A megtámadott határozat 2.4.3 pontja azokkal az állításokkal foglalkozik, amelyek a fehérorosz gáz átviteli rendszere tulajdonjogának átruházására vonatkoznak, a 2.4.4 pont pedig azokkal az állításokkal, amelyek a felperes mint panaszos eljárási jogainak állítólagos megsértésére vonatkoznak.

24      A Bizottság különböző indokok alapján elutasította a megtámadott határozat 2.4 pontja körébe tartozó állítások összességét, a 773/2004 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján pedig elutasította a panaszt, mivel úgy ítélte meg, hogy nem állt fenn elegendő indok a vizsgálat folytatására.

 Az eljárás és a felek kérelmei

25      A Törvényszék Hivatalához 2019. június 25‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet. Az ellenkérelmet 2019. szeptember 20‑án, a választ 2019. november 6‑án, a viszonválaszt pedig 2020. január 9‑én nyújtották be.

26      A keresetlevélhez mellékelt külön iratban a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 152. cikke alapján kérte, hogy a Törvényszék az ügyről gyorsított eljárásban határozzon. A Törvényszék a 2019. augusztus 2‑i határozatával elutasította ezt a kérelmet.

27      Mivel 2019. október 4‑én módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

28      A Törvényszék Hivatalához 2019. október 7‑én benyújtott beadványában a Gazprom kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása céljából beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2019. december 5‑i végzésével a felperes és az alperes meghallgatását követően megengedte e beavatkozást. A Gazprom 2020. január 17‑én beavatkozási beadványt nyújtott be, a felperes pedig 2020. február 21‑én előterjesztette az e beadványra vonatkozó észrevételeit.

29      2020. május 28‑i határozatával a nyolcadik tanács elnöke az eljárási szabályzat 67. cikkének ugyanezen szabályzat 19. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel elrendeli annak soron kívüli elbírálását.

30      2020. június 8‑án a nyolcadik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján úgy határozott, hogy a jelen ügyet a kibővített nyolcadik tanács elé utalja. Mivel e kibővített tanács egyik tagja nem tudott részt venni az ügy elbírálásában, a 2020. június 15‑i határozattal a Törvényszék elnökét jelölték ki a tanács létszámának kiegészítése érdekében.

31      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát. Ez utóbbi érdekében pervezető intézkedések keretében felhívták a felperest és a Bizottságot, hogy írásban válaszoljanak a Törvényszék által feltett kérdésekre, a Bizottságot pedig ezenkívül felhívták arra is, hogy nyújtson be bizonyos dokumentumokat. A felperes 2020. december 3‑án, a Bizottság pedig december 8‑án benyújtotta az e kérdésekre adott válaszait, továbbá a Bizottság a válaszainak mellékleteként benyújtotta a kért dokumentumokat.

32      A Covid19 folytán kialakult egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatos okokból, valamint bizonyos felek által előterjesztett kérelmek alapján a kibővített nyolcadik tanács elnöke úgy határozott, hogy az eredetileg 2021. január 22‑re kitűzött tárgyalást elhalasztja.

33      A Törvényszék a 2021. május 20‑án tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat. Ez alkalommal a Törvényszék azt is jelezte, hogy tudomásul vette a tárgyalásra készített jelentéssel kapcsolatban a Bizottság által 2021. április 27‑én benyújtott észrevételeket.

34      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        kötelezze a Bizottságot arra, hogy nyújtsa be az AT.40497. sz. ügyre vonatkozó összes, a keresetlevélhez mellékelt dokumentumokon kívüli egyéb dokumentumot;

–        elsődlegesen, részlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az elutasítja az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokat, valamint a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó állításokat, másodlagosan pedig teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

35      A Gazprom által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a pervezető intézkedések iránti kérelmet;

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

36      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít:

–        az első jogalap hatáskörrel való visszaélésen alapul, amennyiben egyrészt, a Bizottság a megtámadott határozatot – amennyiben az a Gazprommal szemben kifogásolt magatartásokat illetően az úgynevezett állami cselekvésre alapított kivétel lehetséges alkalmazására támaszkodik – téves jogi alapon, vagyis a 773/2004 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, nem pedig az 1/2003 rendelet 10. cikke alapján fogadta el, másrészt pedig abból a célból döntött a panasz új eljárásban (az AT.40497. sz. ügyben) történő vizsgálata mellett, hogy az AT.39816. sz. ügy keretében korlátozza a felperes meghallgatáshoz való jogát;

–        a második jogalap az EUMSZ 102. cikk megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság az erőfölénnyel való visszaélés alóli mentő körülményként fogadta el a valamely harmadik ország által gyakorolt állami kényszert;

–        a harmadik jogalap a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének, az EUMSZ 296. cikknek és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Bizottság az elutasítási szándékról szóló levélben elmulasztotta közölni az összes releváns információt, továbbá e levéllel együtt elmulasztotta megküldeni azokat a dokumentumokat, amelyek alátámasztják a Bizottság által kialakított ideiglenes értékelést;

–        a negyedik jogalap a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és az EUMSZ 296. cikk azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Bizottság nem tett eleget annak a kötelezettségnek, hogy alaposan megvizsgálja a panaszban kifejtett valamennyi ténybeli és jogi körülményt, továbbá nem tett eleget az indokolási kötelezettségnek;

–        az ötödik jogalap a 773/2004 rendelet 7. cikkének az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett (2) bekezdése azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el egyrészt a tanúsítási határozat tekintetében, másrészt pedig a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó állítások tekintetében.

37      A jelen kereset a különböző jogalapjaival a megtámadott határozaton belül lényegében a 2.4.1 pontot és a 2.4.2 pontot érinti, amelyek egyrészt az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokra, másrészt pedig a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó állításokra terjednek ki.

38      A Törvényszék úgy ítéli célszerűnek, hogy elsőként a harmadik jogalapot vizsgálja meg.

 A harmadik, a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének, az EUMSZ 296. cikknek, valamint a Charta 47. cikkének a megsértésére alapított jogalapról

39      A felperes azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy egyrészt, az elutasítási szándékról szóló levélben elmulasztott megemlíteni releváns információkat, másrészt pedig elmulasztotta megküldeni a felperesnek az összes olyan dokumentumot, amelyen az említett levélben kifejtett ideiglenes értékelés, valamint a megtámadott határozatban szereplő értékelés alapult. A Bizottság ezáltal megsértette a felperes meghallgatáshoz és tájékoztatáshoz való jogait, amelyekről a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése, az EUMSZ 296. cikk, valamint a Charta 47. cikke rendelkezik.

40      A 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértését illetően a felperes azt állítja, hogy e rendelkezés értelmében a Bizottság az álláspontjának alapjául szolgáló összes ténybeli és jogi elemet köteles közölni a panaszossal annak érdekében, hogy a panaszos azokra érdemben reagálhasson.

41      Márpedig a Bizottság az elutasítási szándékról szóló levélben nem jelezte egyértelműen, hogy az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó, a fenti 19. pontban ismertetett állítások elutasítása az állami cselekvésre alapított kivétel lehetséges alkalmazásán alapul, figyelembe véve az orosz jogból eredő állami kényszer fennállását. E levél 96‐106. pontjában a Bizottság arra szorítkozott, hogy emlékeztessen a gázágazatban fennálló kapcsolatok „kormányközi jellegének” jelentőségére, amely meghatározhatta a Gazprom magatartását, valamint homályos utalásokat tegyen a Lengyelország–Oroszország megállapodások rendelkezéseire, anélkül azonban, hogy azok tartalmát kapcsolatba hozta volna e magatartással. Az orosz jogra vonatkozó egyetlen utalás az említett levél 102. pontjában található, amelyben csupán olyan spekuláció szerepel, amely nem hivatkozik semmilyen dokumentumra, amely lehetővé tette volna a felperes számára, hogy rekonstruálja a Bizottság érvelését, és így válaszoljon arra.

42      A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a Lengyelország–Oroszország megállapodások tartalma, továbbá a panaszban megfogalmazott bizonyos állítások, valamint az orosz energiaügyi miniszter által az ugyanezen területért felelős lengyel miniszternek küldött, 2016. augusztus 30‑án kelt levél (a továbbiakban: 2016. augusztus 30‑i levél) tartalma elegendő volt ahhoz, hogy igazolják a Yamal kifogásokkal kapcsolatban a Bizottság által levont ideiglenes következtetést.

43      Így a Bizottság azt állítja, hogy az elutasítási szándékról szóló levél 102. pontjában kifejtette, hogy a kétségei azokon az esetleges kötelezettségeken alapultak, amelyek a Gazpromot az orosz jogszabályokból, vagy abból a körülményből eredően terhelik, hogy e jogszabályok rendszerében milyen jogállása van a Lengyelország–Oroszország megállapodásoknak. Ezenkívül e levélben a Bizottság pontosította, hogy e megállapodásokon belül melyek azok a rendelkezések, amelyek a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának megépítésével és működésével kapcsolatos kérdéseket szabályozzák, és amelyek a Gazprom és a felperes közötti gázszállítási szerződések megkötésének alapját képezik. Végül a Bizottság az említett levélben azt is jelezte, hogy a panasz bizonyos elemei arra engednek következtetni, hogy az Oroszországi Föderáció, nem pedig a Gazprom állt annak hátterében, hogy a gázszállítási szerződések megkötését olyan biztosítékok beszerzésének rendelték alá, amelyek nem állnak összefüggésben e szerződésekkel, továbbá hogy a gázellátással kapcsolatos kérdések kormányközi jellegűek.

44      Egyebekben, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak jogalkotási aktusokra vagy egyéb dokumentumokra kellett volna hivatkoznia, ez az álláspont abból a téves meggyőződésből ered, amely szerint a Bizottságnak olyan megállapításokat kell tennie, amelyek biztosak, vagy legalábbis nagyon valószínűek, holott ilyen kötelezettség valamely panasz elutasítása keretében nem áll fenn.

45      A 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a birtokában lévő információ alapján nincs elegendő oka arra, hogy egy panasz alapján eljárjon, tájékoztatja a panaszost ennek okairól, és kitűzi azt a határidőt, amelyen belül a panaszos írásban ismertetheti álláspontját.

46      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a panaszok elbírálása során, ezáltal pedig jogosult eltérő jelentőséget tulajdonítani az elé terjesztett különböző panaszoknak, ami magában foglalja annak lehetőségét, hogy valamely panaszt elutasítson azon az alapon, hogy az ügy vizsgálatának folytatásához az Európai Uniónak nem fűződik megfelelő érdeke (lásd: 2017. május 16‑i Agria Polska és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/15, EU:T:2017:339, 34. és 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47      Mivel az Unió érdekének ezen értékelése, amelyet valamely versenyjogi panasz jelent, az adott ügy ténybeli és jogi körülményeitől függ, nem korlátozható azon értékelési szempontok száma, amelyekre a Bizottság hivatkozhat, és fordítva, nem írható elő vele szemben az, hogy kizárólag bizonyos szempontokat vegyen figyelembe. Mindazonáltal, ha a Bizottság úgy dönt, hogy nem indít vizsgálatot, nem köteles arra, hogy az ilyen határozat alátámasztása érdekében bizonyítsa a jogsértés hiányát (lásd: 2017. május 16‑i Agria Polska és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/15, EU:T:2017:339, 35. és 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      A Bizottság diszkrecionális jogköre azonban nem korlátlan. Ha az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának annál nagyobb jelentősége van. E biztosítékok között szerepel különösen az a kötelezettség, hogy a Bizottság alapos vizsgálatot lefolytatva figyelembe vegye az összes releváns jogi és ténybeli körülményt, különösen azokat, amelyeket a panaszos hozott a tudomására (lásd: 2013. október 16‑i Vivendi kontra Bizottság ítélet, T‑432/10, nem tették közzé, EU:T:2013:538, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. május 16‑i Agria Polska és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/15, EU:T:2017:339, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), továbbá az a kötelezettség, hogy érdemben meghallgassa e panaszost annak eldöntése érdekében, hogy az elé terjesztett panasz alapján milyen intézkedéseket tegyen.

49      A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokat a megtámadott határozaton belül „A Yamal gázvezetékkel kapcsolatos kifogás” (The Objection concerning the Yamal Pipeline) címet viselő 2.4.1 pont keretében, közelebbről pedig e határozat (99)–(110) preambulumbekezdésében vizsgálta. Az említett határozatból és az elutasítási szándékról szóló levélből – amelyeket a Bizottság által a Törvényszék kérdéseire adott válaszok is megerősítenek – kitűnik, hogy ezeket az állításokat a Bizottság olyan indokkal utasította el, amelyet arra alapított, hogy korlátozott az EUMSZ 102. cikk megsértése megállapításának valószínűsége, ezt az indokot pedig két igazolással támasztotta alá, amelyek közül az egyik az állami cselekvésre alapított kivétel (state action doctrine, vagy – e határozat megfogalmazása szerint – state compulsion defence) lehetséges alkalmazására, a másik pedig a lengyel hivatal által elfogadott tanúsítási határozatra vonatkozott.

50      Korábban, az elutasítási szándékról szóló levélben – amely megelőzte a megtámadott határozat elfogadását – a Bizottság hasonlóképpen úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 102. cikk megsértésével kapcsolatos megállapítás korlátozott valószínűsége folytán nincs elegendő indok arra, tovább vizsgálja az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokat (lásd az említett levél 107. és 108. pontját). Ez az ideiglenes következtetés szintén két igazoláson alapult: egyrészt a tanúsítási határozaton, másrészt pedig a Lengyel Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között a gázügyekben fennálló kapcsolatok kormányközi kontextusán (ezen igazolások közül az előbbit az elutasítási szándékról szóló levél 92‐95. pontja, az utóbbit pedig ugyanezen levél 96‐106. pontja vizsgálja).

51      A 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének állítólagos megsértése e második igazolást érinti, amely a Lengyel Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között a gázügyekben fennálló kapcsolatok kormányközi kontextusára vonatkozik.

52      E tekintetben az elutasítási szándékról szóló levélben a Bizottság – tekintettel a lengyelországi és oroszországi gázágazatban fennálló kapcsolatokat jellemző kormányközi kontextusra – először is a Lengyelország–Oroszország megállapodások bizonyos rendelkezéseire, valamint arra hivatkozott, hogy e megállapodások a Yamal gázvezeték építésére és üzemeltetésére vonatkozó kimerítő szabályösszességet rögzítenek, továbbá előírják a felperes és a Gazprom közötti gázszállítási szerződés megkötését. Másodszor, a Bizottság kiemelte, hogy a lengyel és az orosz kormány kulcsfontosságú szerepe a felperes által benyújtott panaszból is kitűnik. Harmadszor, a Bizottság az Oroszországi Föderáció által esetlegesen játszott szerepre, valamint a Lengyelország–Oroszország megállapodások konkrét rendelkezéseire hivatkozott annak magyarázata érdekében, hogy a Gazprommal szemben állított és kifogásolt tények nem szükségszerűen tudhatók be e vállalkozásnak.

53      Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az állami cselekvésre alapított kivétel fogalma semmilyen módon nem jelenik meg az elutasítási szándékról szóló levél releváns megfontolásaiban.

54      Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az állami cselekvésre alapított kivétel lehetővé teszi, hogy valamely versenyellenes magatartást kizárjanak az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk hatálya alól, következésképpen pedig a vállalkozásokat mentesítsék az e magatartásért való felelősségük alól, amennyiben az említett magatartást valamely nemzeti szabályozás, az e szabályozás által kialakított jogi háttér, vagy akár a nemzeti hatóságok általi leküzdhetetlen nyomásgyakorlás követeli meg tőlük. Ezzel szemben az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazható, ha kiderül, hogy továbbra is fennáll olyan verseny lehetősége, amelyet a vállalkozások önálló magatartásai megakadályozhatnak, korlátozhatnak vagy torzíthatnak (lásd: 1997. november 11‑i Bizottság és Franciaország kontra Ladbroke Racing ítélet, C‑359/95 P és C‑379/95 P, EU:C:1997:531, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1996. szeptember 18‑i Asia Motor France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑387/94, EU:T:1996:120, 60. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. december 11‑i Strintzis Lines Shipping kontra Bizottság ítélet, T‑65/99, EU:T:2003:336, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint e kivételt szűkítően kell alkalmazni (lásd: 2000. március 30‑i Consiglio Nazionale degli Spedizionieri Doganali kontra Bizottság ítélet, T‑513/93, EU:T:2000:91, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. december 11‑i Strintzis Lines Shipping kontra Bizottság ítélet, T‑65/99, EU:T:2003:336, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így az uniós bíróság megállapította többek között azt, hogy a Bizottság az eljárás alá vont vállalkozások önállóságának hiánya miatt csak akkor utasíthatja el a panaszokat, ha objektív, releváns és egybehangzó valószínűsítő körülmények alapján úgy tűnik, hogy e magatartást a nemzeti hatóságok egyoldalúan követelték meg e vállalkozásokkal szemben olyan leküzdhetetlen nyomásgyakorlás útján, mint az olyan állami intézkedések elfogadásával való fenyegetés, amelyek következtében e vállalkozásokat jelentős veszteségek érhetik (lásd: 1996. szeptember 18‑i Asia Motor France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑387/94, EU:T:1996:120, 60. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Így, figyelembe véve az állami cselekvésre alapított kivétel különleges, a felelősség alól mentesítő jellegét, valamint azt, hogy az ítélkezési gyakorlat a harmadik államok által gyakorolt állami kényszer esetén nem ismerte el e kivétel alkalmazását, a Bizottság annak érdekében, hogy lehetővé tegye a felperes számára, hogy érdemben meghallgassák őt a panasz elutasítását igazoló indokokról, köteles lett volna az elutasítási szándékról szóló levélben kifejezetten jelezni, hogy az EUMSZ 102. cikk megsértése megállapításának korlátozott valószínűségére vonatkozó ideiglenes értékelés azon alapult, hogy e kivétel alkalmazásának esete állhat fenn. A Bizottság nem várhatja el a felperestől, hogy az említett levélben előadott körülményekből levezesse ezt a közvetett indokolást.

57      E következtetést nem vonja kétségbe a Bizottság által arra alapított érv, hogy az elutasítási szándékról szóló levél 102. pontjában megjegyezte: az, hogy a Lengyel Köztársaság nem ratifikálta a Lengyelország–Oroszország megállapodásokat, nem feltétlenül gyakorol hatást a Gazprommal szemben az orosz jogszabályok alapján fennálló kötelezettségekre, valamint e megállapodásoknak az e jogszabályok alapján történő elismerésére.

58      Ez az utalás ugyanis nem tekinthető kellően pontosnak, a Bizottság pedig nem teljesítheti a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét azáltal, hogy egy valószínűsítő körülményt közöl azzal kapcsolatban, hogy lényegében az állami cselekvésre alapított kivételre hivatkozik. Ez a megállapítás annál is inkább érvényes, mivel az elutasító levél 102. pontjának az említett levél 99. pontjával összefüggésben értelmezett szövegéből kitűnik, hogy a Bizottság alapvetően egy olyan kifogásra akart válaszolni, amelyet a felperes a piaci konzultáció keretében előterjesztett észrevételeiben, az AT.39816. sz. ügy vonatkozásában fogalmazott meg.

59      Másfelől az elutasítási szándékról szóló levélre válaszul a felperes által előterjesztett észrevételek tartalma megerősíti, hogy a felperes számára nem volt érthető, hogy amikor a Bizottság a Lengyelország–Oroszország megállapodásokra és az orosz jogrendre hivatkozott, akkor az állami cselekvésre alapított kivétel lehetséges alkalmazására utalt. Ezen észrevételekben a felperes azt hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint e megállapodások nem olyan módon szabályozzák a Gazprom magatartását, amely magyarázatot adott volna az e vállalkozással szemben kifogásolt versenyellenes magatartásokra, anélkül hogy valaha is hivatkozott volna az említett kivételre.

60      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság megsértette a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését.

61      Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az említett jogsértés csak akkor eredményezheti a megtámadott határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha bizonyított, hogy ha e jogsértésre nem került volt sor, az AT.40497. sz. ügyben lefolytatott eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, következésképpen pedig a megtámadott határozat tartalma eltérően alakulhatott volna (lásd: 2020. március 11‑i Bizottság kontra Gmina Miasto Gdynia és Port Lotniczy Gdynia Kosakowo ítélet, C‑56/18 P, EU:C:2020:192, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. szeptember 11‑i Gold East Paper és Gold Huasheng Paper kontra Tanács ítélet, T‑443/11, EU:T:2014:774, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 1980. október 29‑i van Landewyck és társai kontra Bizottság ítélet, 209/78‐215/78 és 218/78, nem tették közzé, EU:C:1980:248, 47. pont).

62      Annak értékelése érdekében, hogy az említett jogsértés hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna‑e, és hogy a megtámadott határozat tartalma eltérően alakulhatott volna‑e, ki kell emelni, hogy a Törvényszék előtti peres eljárás keretében felhozott első, második és negyedik jogalap alátámasztása érdekében a felperes többek között olyan érveket adott elő, amelyek elvi szinten elutasítják az állami cselekvésre alapított kivételnek a jelen ügyben való alkalmazását, továbbá kétségbe vonják a panasznak a Bizottság általi alapos vizsgálatát, valamint vitatják az annak igazolása érdekében konkrétan előadott értékeléseket és indokolást, hogy nem volt kizárható, hogy e kivételt alkalmazni kellett a Gazprom magatartásaira.

63      Először is, az állami cselekvésre alapított kivétel alkalmazásának elvét illetően a felperes a második jogalap keretében azt állította, hogy e kivétel nem alkalmazható a jelen ügyhöz hasonló, vagyis olyan esetben, amelyben egyrészt, az állami kényszert valamely harmadik állam – a jelen esetben az Oroszországi Föderáció –, semmint valamely tagállam gyakorolná, másrészt pedig az érintett vállalkozás – a jelen esetben a Gazprom – e harmadik állam irányítása alatt áll, és ő maga is kezdeményezhette a kényszer gyakorlását.

64      Márpedig nem zárható ki, hogy az állami cselekvésre alapított kivétellel érintett állami kényszert valamely harmadik állam gyakorolhassa (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑i Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság ítélet, T‑191/98 és T‑212/98–T‑214/98, EU:T:2003:245, 1128‐1150. pont). Ez azonban nem változtat azon, hogy figyelembe véve különösen e kivétel megszorító alkalmazását, a Bizottságnak a panaszhoz kapcsolódó ténybeli és jogi körülmények, különösen pedig a vállalkozás önállósága mértékének vizsgálata keretében figyelembe kell vennie az e vállalkozás, és az azon állami szervek közötti határok esetleges elmosódását, amelyek a szóban forgó kényszer hátterében állnak.

65      E tekintetben a keresetlevélből éppen az tűnik ki, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során tudott volna releváns körülményekre hivatkozni annak értékelése tekintetében, hogy a jelen ügyben fennáll‑e, illetve milyen hatásokkal jár a határok ilyen elmosódása, figyelembe véve különösen az Oroszországi Föderációnak a panaszban említett beavatkozásait, vagy a Gazprom felett általa gyakorolt állítólagos irányítást [bizalmas].

66      Továbbá meg kell jegyezni, hogy az első és a negyedik jogalap keretében előadott érvek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen a megtámadott határozatot, valamint megsértette azt a kötelezettségét, hogy alaposan megvizsgálja a panaszban kifejtett ténybeli és jogi körülményeket. A felperes ugyanis hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem hivatkozott az orosz jog egyetlen konkrét rendelkezésére sem, és arra szorítkozott, hogy általános jelleggel utaljon a Lengyelország‑Oroszország megállapodások bizonyos rendelkezéseire, ami nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a panasz elutasítását. E hivatkozások annál is inkább vitathatók, mivel a Gazprom bizonyos követelményeit a 2010. október 29‑i kiegészítő jegyzőkönyv megkötése előtt írták elő, e jegyzőkönyvet pedig éppen az e vállalkozás általi nyomásgyakorlás következtében kötötték meg.

67      Az indokolás kérdését illetően a Törvényszék ezenkívül kiemeli, hogy a megtámadott határozat (110) preambulumbekezdésének megszövegezése kétségeket ébreszt az e preambulumbekezdésben levont általános következtetés pontos tartalmával, következésképpen pedig az infrastruktúra feltételeire vonatkozó állítások elutasításának alapjaként előadott indokok egyikével kapcsolatban. Úgy tűnik ugyanis, hogy a Bizottság az említett preambulumbekezdésben egyrészt az állami cselekvésre alapított kivétel lehetséges alkalmazására utal, mint az kitűnik e preambulumbekezdés első két mondatából, másrészt és ettől elkülönítve viszont arra a tényre is, hogy a Lengyelország–Oroszország megállapodások vonatkozásában előfordulhat, hogy azok nagymértékben meghatározták az EuRoPol és a Gaz‑System között létrejött üzemeltetési szerződés tartalmát, mint az kitűnik az említett preambulumbekezdés harmadik mondatából és a „furthermore” (ezenkívül) kifejezés használatából.

68      Másfelől, az elutasítási szándékról szóló levélen és a megtámadott határozaton túlmenően ki kell emelni, hogy a Bizottság a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válaszaiban jelezte, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Lengyelország‑Oroszország megállapodások tartalmához és a hivatkozott kormányközi háttérhez mérten a jogilag megkövetelt módon bizonyítást nyert, hogy az állami cselekvésre alapított kivétellel kapcsolatos feltételek szigorú értelemben véve nem teljesülnek, e megállapodásoknak akkor is egy harmadik országtól származó olyan politikai jelzésértéke van, amelyet a kölcsönös tisztelet elve (comity) alapján figyelembe lehet venni annak értékelése során, hogy az Uniónak érdeke fűződik‑e a panaszban megfogalmazott állítások vizsgálatának folytatásához.

69      Következésképpen a fentiekből – legalábbis látszólagosan – zavar keletkezik azzal kapcsolatban, hogy mi igazolja azt az indokot, amely szerint korlátozott volt az EUMSZ 102. cikk megsértése megállapításának valószínűsége, sőt azon esetleges egyéb indokokkal kapcsolatban is, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre juthatott, hogy az Uniónak nem fűződik megfelelő érdeke az AT.40497. sz. ügyben a vizsgálat folytatásához.

70      Márpedig, jóllehet a Bizottság megtehette, hogy az uniós érdek értékelési szempontjai tekintetében a jogsértés megállapításának korlátozott valószínűségére támaszkodjon, vagy akár olyan megfontolásokból induljon ki, amelyek a kormányközi megállapodások által egy adott ágazatra gyakorolt befolyásra, sőt az Unió nemzetközi versenypolitikájával összefüggő megfontolások figyelembevételére vonatkoznak, köteles volt biztosítani, hogy a felperest e tekintetben érdemben meghallgassák, és köteles volt egyértelműen megindokolni a megtámadott határozatot, e kötelezettségek pedig még inkább alapvető jelentőségűek akkor, ha a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2013. október 16‑i Vivendi kontra Bizottság ítélet, T‑432/10, nem tették közzé, EU:T:2013:538, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Az eddigiekből következik, hogy ha nem került volna sor a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a Törvényszék által megállapított megsértésére, az AT.40497. sz. ügyben folytatott eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, a megtámadott határozatnak pedig az állami cselekvésre alapított kivétellel összefüggő igazolást illetően eltérő lehetett volna a tartalma.

72      Ugyanakkor, mivel az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állítások elutasítása – mint azt a fenti 49. pont is kifejtette – a tanúsítási határozattal összefüggő igazoláson is alapul, a megtámadott határozatot kizárólag akkor kell megsemmisíteni, ha a felperes ezt a második igazolást is vitatja. Márpedig az ötödik jogalap első része pontosan e második igazolásra vonatkozik.

73      Következésképpen, ha az ötödik jogalap első része – amely az említett második igazolásra vonatkozik – megalapozottnak bizonyul, a jelen jogalapnak helyt kell adni annyiban, amennyiben az a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul, anélkül hogy meg kellene vizsgálni e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének, az EUMSZ 296. cikknek és a Charta 47. cikkének állítólagos megsértését.

 Az ötödik jogalap első részéről, amely a 773/2004 rendelet 7. cikkének az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben értelmezett (2) bekezdése megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állítások tekintetében nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el

74      A felperes azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a tanúsítási határozat alátámasztotta, hogy a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszára vonatkozó beruházásokat a Gaz‑System tartotta kézben, vagyis nem volt szükséges megvizsgálni olyan egyéb elemeket, amelyek az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó, a fenti 19. pontban bemutatott és a megtámadott határozat 2.4.1 pontjában elemzett állításokkal függenek össze. Különösen, a Bizottság nem hivatkozhat megalapozottan e határozatra akként, hogy az a panasz elutasításának lényegi igazolását képezi, miközben alábecsüli azt a tényt, hogy az említett határozatot nem megfelelően hajtották végre.

75      A felperes ugyanis hangsúlyozza, hogy a tanúsítási határozat rendelkező része két pontot tartalmazott. Amíg e határozat rendelkező részének 1. pontja a Gaz‑Systemet tanúsította a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának független üzemeltetőjeként, addig a 2. pont azt irányozta elő, hogy e szakasz kompresszorállomásainak és gázfogyasztásmérőinek napi szintű üzemeltetéséről 24 hónapon belül a Gaz‑System gondoskodjon. Márpedig e 2. pontot nem hajtották végre azon akadályozás folytán, amelyet az EuRoPol az említett szakasz infrastruktúráinak tulajdonosaként, közvetetten pedig a Gazprom az EuRoPol részvényeseként (mint azt a fenti 19. pont is kifejti) többek között oly módon gyakorolt, hogy kihasználták az e közös vállalkozás alapszabályának módosításából, valamint az azon vétójogból eredő előnyöket, amelyet a Gazprom az erőfölényével visszaélve szerzett meg.

76      E tekintetben három körülmény szemlélteti a tanúsítási határozat rendelkező része 2. pontjának jelentőségét. Először is, a lengyel hivatal elnöke az AT.39816. sz. ügyben folytatott eljárás során szervezett piaci konzultáció keretében hangsúlyozta, hogy az e pontban előírt átruházást nem hajtották végre. Másodszor, a 2016. augusztus 30‑i levélben az orosz energiaügyi miniszter azzal fenyegetőzött, hogy az említett határozat teljes körű végrehajtása esetén a Gazprom csökkenti fogja, vagy fel is fogja függeszteni a gázszállításokat. Harmadszor, a Bizottság két véleményben, amelyeket 2014‑ben, illetve 2015‑ben bocsátott ki két olyan határozattervezettel kapcsolatban, amely megelőzte a tanúsítási határozatot, maga is hangsúlyozta annak relevanciáját, hogy a kompressziós és fogyasztásmérő állomások napi szintű üzemeltetését a Gaz‑Systemre ruházzák át. Közelebbről, a Bizottság hivatkozott arra a kockázatra, hogy ezen átruházás hiányában az EuRoPol indokolatlan hozzáféréssel rendelkezik egyes bizalmas információkhoz, és kész lesz arra, hogy hátrányosan megkülönböztető gyakorlatot folytasson a részvényesei, vagyis a felperes és a Gazprom versenytársaival szemben. Következésképpen a tanúsítási határozatot nem lehet az e véleményekben kifejtett fenntartásoktól függetlenül vizsgálni.

77      Így a tanúsítási határozatból nem lehet abszolút megerősítést vagy megdönthetetlen bizonyítékot levezetni arra vonatkozóan, hogy a Gazprom nem gyakorolt versenykorlátozó magatartást a Yamal gázvezetékkel összefüggésben, annál is inkább, mivel a határozat 2. pontja végrehajtásának elmaradása a Gazpromnak tudható be, amely tehát továbbra is jogellenes befolyást gyakorol e gázvezeték felett.

78      A Gazprom által támogatott Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a megtámadott határozat kizárólag annak valószínűségére vonatkozik, hogy bizonyítást nyerjen a versenyszabályok megsértése. Márpedig a tanúsítási határozat mutatóként szolgált arra, hogy ez a valószínűség csekély. Amíg ugyanis a Bizottság eredetileg azon a véleményen volt, hogy a Gazprom ellenőrzést gyakorolt a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszára vonatkozó beruházások felett, addig e határozatban olyan megállapítások szerepelnek, amelyek szerint a helyzet e tekintetben megváltozott.

79      Az üzemeltetés átruházására vonatkozóan a tanúsítási határozat 2. pontjában megfogalmazott ajánlással kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy e határozat feltétel nélkül, tehát véglegesen a Gaz‑Systemet tanúsította független rendszer‑üzemeltetőként. A felperes állításával ellentétben az ilyen határozatnak valós jogi tartalma van az érintett üzemeltető függetlenségét illetően, és nem csupán deklaratív jellegű. Ezenkívül az, hogy ezt az ajánlást nem hajtották végre, nincs hatással a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán végzett beruházásokkal kapcsolatban a lengyel hivatal által tett megállapításokra és értékelésekre.

80      Ami azt a két véleményt illeti, amelyeket a Bizottság a Gaz‑System tanúsítási eljárása keretében bocsátott ki, azok egyrészt nem voltak kötelező erejűek. Másrészt, e véleményeknek az volt a céljuk, hogy az energiaügyek területén biztosítsák az uniós jog szabályainak teljes körű alkalmazását, viszont a panasz vizsgálata keretében nem befolyásolják a Bizottság azzal kapcsolatos kételyeit, hogy a szóban forgó állításokat illetően megállapítható‑e konkrétan a versenyszabályoknak a megsértése.

81      A Gazprom a maga részéről azt állítja, hogy a tanúsítási határozat erőteljes jelzésként szolgált arra, hogy csekély annak valószínűsége, hogy a Gazprom befolyást gyakoroljon a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszára vonatkozó beruházásokra, ezáltal pedig csekély annak valószínűsége, hogy jogsértést lehessen megállapítani.

82      Ami az e határozatban megfogalmazott ajánlás végrehajtásának elmaradását illeti, a panasz semmilyen bizonyítékot nem tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a végrehajtás elmaradása a Gazprom általi akadályozásnak lenne betudható, amely vállalkozás nem felelős a végrehajtás elmaradásáért. Ezen állítás alátámasztása érdekében a Gazprom először is hangsúlyozza, hogy a lengyel jogszabályok értelmében a tanúsítási határozat végleges, és olyan jogosítványokat biztosít a Gaz‑System számára, amelyek gyakorlását a Gazprom nem tudná megakadályozni; másodszor, hogy a tanúsítási határozatnak a Gaz‑System az egyedüli címzettje, így azt egyedül ő köteles végrehajtani, míg ezzel szemben nem áll fenn olyan ok, amelynek alapján az EuRoPoltól (vagy magától a Gazpromtól) lehetne követelni e határozat végrehajtását, harmadszor pedig, hogy a végrehajtás elmaradása esetén a lengyel hivatalnak lehetne – sőt kellene – gondoskodnia az említett határozat végrehajtásáról, többek között azáltal, hogy pénzügyi szankciókat szab ki, vagy akár visszavonja a határozatot.

83      A Törvényszék – mint az a fenti 49. pontban már kifejtésre került – emlékeztet arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokat olyan indokkal utasította el, amelyet az EUMSZ 102. cikk megsértése megállapításának korlátozott valószínűségére alapított, és amelyet két igazolással támasztott alá, amelyek közül az egyik az állami cselekvésre alapított kivétel lehetséges alkalmazására, a másik pedig a tanúsítási határozatra vonatkozik; ez utóbbi igazolást a megtámadott határozat (99)–(102) és (109) preambulumbekezdése fejti ki.

84      E tekintetben először is, a felek között nem vitatott, hogy a tanúsítási határozattal a lengyel hivatal elnöke függetlenségi tanúsítványt adott a Gaz‑Systemnek, közelebbről pedig különböző megállapításokat tett a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszára vonatkozó beruházásoknak a Gaz‑System általi kézbentartásával, valamint e szakaszon bizonyos beruházások megvalósításával kapcsolatban.

85      Ugyanakkor igaz, hogy a tanúsítási határozat rendelkező része tartalmazott egy olyan pontot is, amely a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán elhelyezkedő kompressziós és fogyasztásmérő állomások napi szintű üzemeltetésének a Gaz‑Systemre történő átruházására vonatkozott. Márpedig bármit is sugalljon a Bizottság, ezen átruházás kérdése még annak ellenére is, hogy a gázügyekkel kapcsolatos uniós szabályozás hatálya alá tartozik, olyan versenyjogi szempontokat foglal magában, amelyek az uniós versenyszabályok hatálya alá tartozhatnak.

86      A Bizottság hatáskörrel rendelkező, a Versenypolitikai Főigazgatóságtól kétségkívül elkülönülő szervezeti egységei ugyanis a Gaz‑System tanúsítási eljárása keretében 2014. szeptember 9‑én és 2015. március 19‑én kibocsátott két vélemény mindegyikében jelezték annak szükségességét, hogy biztosított legyen a kompressziós és fogyasztásmérő állomások napi szintű üzemeltetésének átruházása. Közelebbről, a 2014. szeptember 9‑i véleményben e szervezeti egységek jelezték, hogy ezen állomások üzemeltetése a szállításirendszer‑üzemeltető egyik alapvető feladatát képezi, és hangsúlyozták a verseny területén felmerülő azon problémát, amely abból ered, ha az említett állomásokat az EuRoPol, vagyis a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának tulajdonosa üzemelteti, mivel az e vállalkozás felett a Gazprom és a felperes által gyakorolt irányítás folytán az EuRoPol egy vertikálisan integrált vállalkozás részét képezte. Különösen, az említett állomásoknak az EuRoPol általi ezen üzemeltetése növeli a hátrányosan megkülönböztető magatartás kockázatát, és lehetővé teszi e vállalkozás számára, hogy olyan bizalmas információkkal rendelkezzen, amelyek versenyelőnyt biztosíthatnak a részvényeseinek, köztük a Gazpromnak.

87      Általánosabban, ki kell emelni, hogy a gázügyekkel kapcsolatos uniós szabályozásnak biztosan van versenyjogi tétje is, különösen pedig, hogy a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o., helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.) – mint az kitűnik a (4)–(17) preambulumbekezdéséből – többek között arra irányul, hogy méltányos versenyfeltételeket teremtsen a gázszolgáltatók számára azáltal, hogy a szállítási rendszerekhez való hátrányosmegkülönböztetés‑mentes hozzáférést alakít ki, szétválasztva egymástól a rendszerüzemeltetőt és azt a vertikálisan integrált vállalkozást, amely e rendszer tulajdonosa.

88      A Gaz‑System tanúsítási eljárása keretében a Bizottság hatáskörrel rendelkező szervezeti egységei által kibocsátott véleményekkel kapcsolatos e megfontolásokat nem kérdőjelezheti meg az az érv, amely szerint e vélemények nem kötelezőek, mivel a Versenypolitikai Főigazgatóságnak a tanúsítási határozattal kapcsolatos értékelése során e vélemények kötelező jogi erejétől függetlenül az említett vélemények tartalmát kellett volna figyelembe vennie, különösen ami az e véleményekben azonosított potenciális versenyproblémákat illeti.

89      Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a kompressziós és fogyasztásmérő állomások üzemeltetésének ezen átruházása nem történt meg sem a tanúsítási határozat 2. pontjában előírt 24 hónapos határidő lejártakor, vagyis 2017. május 19‑én, sem pedig a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, vagyis 2019. április 17‑én. Ez utóbbival kapcsolatban el kell utasítani azt az érvet, amely szerint az e mulasztásért való felelősség a tanúsítási határozat címzettjeként a Gaz‑Systemet terheli, sőt az EuRoPol felett a Gazprommal együttesen ellenőrzést gyakorló részvényesként a felperest is terhelheti.

90      Az orosz energiaügyi miniszter által küldött 2016. augusztus 30‑i levélből ugyanis kitűnik, hogy az üzemeltetés átruházásával kapcsolatos akadályozás valószínűleg a Gazpromtól, semmint a felperestől vagy a Gaz‑Systemtől származott, mindez pedig független az azon kérdéssel kapcsolatos esetleges kétségektől, hogy e levél vajon az Oroszországi Föderáció által a Gazprom felett történő nyomásgyakorlásra utaló valószínűsítő körülmény volt‑e, vagy olyan beavatkozásnak minősülhetett, amelyet a saját érdekeinek védelme érdekében maga a Gazprom kezdeményezett. Mindenesetre az, hogy ezen akadályozás eredetét illetően kérdések merülnek fel, megerősítheti annak relevanciáját, hogy nem került sor a kompressziós és fogyasztásmérő állomások üzemeltetésének átruházására.

91      A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem tulajdoníthatott volna meghatározó jelentőséget a tanúsítási határozatnak anélkül, hogy figyelembe vette volna e határozat rendelkező részének 2. pontját, általánosabban pedig azokat a körülményeket, amelyek a kompressziós és fogyasztásmérő állomások üzemeltetése átruházásának elmaradását övezik.

92      Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a tanúsítási határozatban szereplő, a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán végzett beruházásokra vonatkozó megállapítások és értékelések lehetővé tették számára azon következtetés levonását, amely szerint az AT.39816. sz. ügyben kibocsátott kifogásközlésben megjelölt, a Yamal kifogásokra vonatkozó előzetes versenyjogi aggályai nem nyertek megerősítést, e tekintetben tehát semmilyen kötelezettségvállalásra nem volt szükség.

93      Pedig, mint azt a felperes is kiemelte, a panaszának tartalma túlmutatott a kifogásközlés által lefedett kifogások körén, különösen pedig az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állítások olyan magatartásokat fedtek le, amelyek túlmutattak önmagában azon a kérdésen, hogy a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán végzett beruházásokat ki tartja kézben. Mint azt ugyanis a fenti 19. pont is kifejtette, a panaszban egyidejűleg megfogalmazott ezen állítások általánosabb jelleggel azokra a gyakorlatokra vonatkoztak, amelyekkel a Gazprom különböző feltételeket írt elő, nevezetesen: megkövetelte az EuRoPol alapszabályának olyan módosításait, amelyek lehetővé tették számára, hogy megakadályozza az EuRoPol minden olyan tevékenységét, amelyeket a Gazprom az érdekeivel ellentétesnek ítélne; előírta, hogy bizonyos kikötések kerüljenek bele az EuRoPol és a Gaz‑System által megkötendő üzemeltetési szerződésbe, valamint kérte, hogy a felperes az EuRoPol részvényeseként is fogadja el, hogy elálljon az RUE és a Gazprom által teljesítendő bizonyos követelésektől.

94      Következésképpen a Bizottság azáltal, hogy a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán végzett beruházásokra vonatkozó, a tanúsítási határozatban szereplő egyes megállapításokra és értékelésekre hivatkozott, a panaszban megfogalmazott állításokat kizárólag a kifogásközlésben kifejtett Yamal kifogások érvényesülési körére korlátozta.

95      Márpedig a Bizottság állításával ellentétben e megközelítést nem igazolhatja az a tény, mint az magából a panaszból is kitűnik, hogy a Gazprom a további gázmennyiségek szállításáról szóló szerződés megkötésének alapjául szolgáló feltételeket összességükben véve kezelte, vagyis a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán végzett beruházásokra vonatkozó megállapítások és értékelések e feltételek átfogó értékelésére voltak hatással. Mint az ugyanis az előző pontból is kitűnik, az érintett magatartások eltérő jellegűek voltak, különösen mivel azok az RUE és a Gazprom által teljesítendő követelésektől való elállásra is vonatkoztak, és túlmutattak a beruházások e kérdésén.

96      A fennmaradó részt illetően, amennyiben a Bizottság vitatja a felperes azon előfeltevését, amely szerint helyénvalóbb lenne versenyfelügyeleti eljárás keretében megoldani olyan nehézségeket, amelyek pedig a gázügyekkel kapcsolatos uniós szabályozás alkalmazásához kapcsolódnak, meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak adott esetben lehetősége volt arra, hogy az uniós érdek értékelési szempontjai címén a panasz elutasításának olyan indokára hivatkozzon, amely azzal függ össze, hogy léteztek egyéb olyan eljárási keretek, amelyek lehetővé tették volna az érintett magatartások orvoslását, vagy e keretek közül legalábbis néhány alkalmas lett volna erre, mint például e szabályozás tiszteletben tartásának a lengyel hatóságok általi ellenőrzése. Ugyanakkor a Bizottság köteles volt biztosítani, hogy a felperest e tekintetben érdemben meghallgassák, és köteles volt egyértelműen megindokolni a megtámadott határozatot, e kötelezettségek pedig még inkább alapvető jelentőségűek akkor, ha a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2013. október 16‑i Vivendi kontra Bizottság ítélet, T‑432/10, nem tették közzé, EU:T:2013:538, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97      Következésképpen az infrastruktúrával kapcsolatos feltételekre vonatkozó állításokat illetően a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a tanúsítási határozatban szereplő, a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán végzett beruházásokra vonatkozó megállapítások és értékelések igazolták azt a következtetést, amely szerint az EUMSZ 102. cikk megsértése megállapításának valószínűsége csak korlátozott volt.

98      Az eddigiekből következik, hogy ami a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a fenti 60. pontban kifejtett megsértését illeti, a fenti 71‐73. pontban levont következtetések gondolatmenetét követve meg kell állapítani, hogy figyelembe véve a tanúsítási határozatra vonatkozó második igazolást is, az AT.40497. sz. ügyben folytatott eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, és a megtámadott határozat tartalma eltérően alakulhatott volna, következésképpen pedig e jogsértés e határozat megsemmisítését vonja maga után.

99      A Törvényszék mindazonáltal célszerűnek ítéli megvizsgálni az ötödik jogalap második részét.

 Az ötödik jogalap második részéről, amely a 773/2004 rendelet 7. cikkének az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben értelmezett (2) bekezdése megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság a 2014/2015ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokat illetően nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el

100    A felperes szerint a Bizottság több nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor elutasította a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó, a fenti 19. pontban ismertetett és a megtámadott határozat 2.4.2 pontja keretében elemzett állításokat; olyan hibákról van szó, amelyek hiányában a Bizottság megállapíthatta volna, hogy az uniós érdek azon kockázat kiküszöbölésében nyilvánult meg, hogy a Gazprom ismét szállítási korlátozásokhoz folyamodhasson annak érdekében, hogy megakadályozza a gáz újrakivitelét.

101    Először is, a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a lengyelországi piac németországi piachoz való kapcsolódásának javulása miatt most már korlátozott a gázellátás zavaraiból eredő hatás kockázata. Az ugyanis, hogy a Yamal gázvezetéken bevezették az ellentétes irányú fizikai áramlást, időben megelőzte a kifogásolt esetet, hiszen e bevezetés 2014 áprilisáig nyúlik vissza. Ezenkívül ez a javulás hiábavaló azon többi tagállam számára, amelyeket érintenek a szóban forgó korlátozások.

102    Másodszor, a Bizottság tévesen állapította meg, hogy nem rendelkezik bizonyítékkal arra, hogy az említett incidens erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, miközben elmulasztotta megfelelően megvizsgálni a rendelkezésére álló bizonyítékokat. A gáz Ukrajnába történő újrakivitelét érintő korlátozásokkal kapcsolatos célkitűzést ugyanis alátámasztja az orosz energiaügyi miniszter 2014. szeptember 25‑i nyilvános nyilatkozata, amelyről említést tesz mind a panasz, mind pedig az elutasítási szándékról szóló levélre adott válasz. Benyújtásra kerültek egyéb olyan egybehangzó bizonyítékok is, amelyek alátámasztják, hogy e korlátozások érintették Magyarországot, Ausztriát és Szlovákiát, továbbá hogy Magyarország megszakította az Ukrajnába történő újrakivitelt. Később, a 2016. augusztus 30‑i levélben megfogalmazott fenyegetéseken kívül még 2018‑ban is sor került ilyen korlátozásokra Romániában és Ukrajnában.

103    Harmadszor, a Bizottság a kifogásolt korlátozásokat tévesen minősítette olyan szerződésszegéseknek, amelyek tekintetében a felperes a szerződéses vitarendezési mechanizmusok alapján követelhetne kártérítést. Márpedig e minősítés abból ered, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni az e korlátozások hátterét képező tágabb kontextust, vagyis a Gazprom versenykorlátozásra irányuló stratégiáját. Egyébiránt az, hogy valamely magatartás szerződéses kontextusba illeszkedik, és létezik egy, a nézeteltérések rendezésére irányuló szerződéses mechanizmus, önmagában nem jelenti azt, hogy a Bizottság részéről ne lenne igazolt a beavatkozás, mivel e körülmények nem zárják ki a versenyellenes magatartások fennállását.

104    Negyedszer, ellentétben azzal, amit a Bizottság megállapított, a felperes által kifogásolt magatartásban nem következett be fordulat, és e magatartás még mindig hatással van a verseny jelenlegi állapotára. A Bizottság által képviselt álláspont ugyanis abból ered, hogy a Bizottság elmulasztott figyelembe venni egyéb körülményeket, vagyis a korlátozásoknak a felperes által bemutatott egyéb példáit, valamint azt, hogy az ilyen korlátozásokat versenyellenes célú eszközként használják annak érdekében, hogy felosszák a piacokat, vagy a Gazprom ügyfeleire rákényszerítsék a Gazprom által követelt engedményeket. Ezenkívül a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy a Gazprom által ellenőrzött azon gázszállítási infrastruktúrák fejlesztése, amelyek lehetővé teszik a közép‑európai tagállamok megkerülését (az Északi Áramlat 1 gázvezeték, valamint az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat gázvezeték projektek), megerősíti a Gazprom ilyen magatartások tanúsítására irányuló kapacitásait, amit nem oldottak meg a Gazpromnak az AT.39816. sz. ügy keretében kötelezővé tett kötelezettségvállalásai.

105    A Gazprom által támogatott Bizottság vitatja a felperes által állított értékelési hibákat, vagyis szerintük a jelen részt el kell utasítani.

106    E tekintetben a megtámadott határozatból és az elutasítási szándékról szóló levélből kitűnik, hogy a Bizottság lényegében négy okból ítélte úgy, hogy a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó állítások tárgyában nem kellett további vizsgálatot folytatnia. Először is, a szóban forgó magatartások szerződéses jellegű jogvitának minősülnek, anélkül hogy a Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján arra tudott volna következtetni, hogy e magatartások visszaélésszerűek voltak. Másodszor, a Gazprom és a felperes közötti szerződésben szabályozott vitarendezési mechanizmus a versenyfelügyeleti vizsgálathoz képest alternatívát, e magatartások orvoslásához pedig megfelelő eszközt kínált. Harmadszor, az említett magatartások a múltban történtek, anélkül hogy úgy tűnt volna, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában hatással lettek volna a versenyre. Végül negyedszer, a Németország és Lengyelország közötti összekapcsolás javítása jelentősen csökkentette annak kockázatát, hogy Lengyelországot a jövőben ellátási problémák érintsék.

107    Az első indokot illetően a Törvényszék kiemeli, hogy a potenciálisan visszaélésszerű magatartás fennállására utaló elsődleges bizonyíték az orosz energiaügyi miniszter 2014. szeptember 25‑i nyilvános nyilatkozata, amely arra enged következtetni, hogy a szállítási korlátozások indítéka az volt, hogy megakadályozzák a gáznak az érintett KKE‑országokból Ukrajnába történő újrakivitelét. Márpedig, mint azt a Bizottság is állítja, ez a körülmény önmagában nem lehet elegendő az EUMSZ 102. cikk megsértésének megállapításához, és önmagában nem igazolhatja azt sem, hogy tovább vizsgálják e korlátozásokat, különösen, mivel – mint az kitűnik az elutasítási szándékról szóló levélből – az említett korlátozásokat egy másik indok, nevezetesen az orosz gáztartalékok létrehozatala is magyarázhatta, még ha feltételezzük is, hogy e másik indok valószínűsége vitatható.

108    A fentieket nem vonja kétségbe az, hogy a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán a szállítási korlátozások a Gazprom olyan általános stratégiájába illeszkedtek, amelyet az AT.39816. sz. ügyben kibocsátott kifogásközlés is dokumentált, és amelyet még a 2016. augusztus 30‑i levélben megfogalmazott fenyegetések is megerősítenek.

109    Ugyanis, jóllehet a kifogásközlés utalt ilyen stratégiára, e stratégia különböző magatartás‑kategóriákra oszlik, és még ha feltételezzük is, hogy e korlátozások indítéka az Ukrajnába történő újrakivitel megakadályozása volt, az ilyen korlátozások különböznek a kifogásközlésben kifejtett, az érintett KKE‑országok közötti kereskedelemre vonatkozó magatartásoktól, valamint a 2016. augusztus 30‑i levélben megfogalmazott állítólagos fenyegetésektől, amelyek a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának üzemeltetését érintik. Következésképpen a Bizottság észszerűen vizsgálhatta elszigetelten az említett korlátozásokat, figyelembe véve azt is, hogy az AT.39816. sz. ügy kimeneteleként elfogadott, a megtámadott határozatnak többek között a 2.2 és 2.3 pontjában vizsgált határozat kötelezővé tette azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a Gazprom a Bizottság által ezen ügyben megfogalmazott versenyjogi aggályok orvoslása érdekében tett.

110    Ezenkívül a felperes által hivatkozott azon körülmény, hogy a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán emelkedtek az összekapcsolási költségek, valamint a szintén általa hivatkozott azon körülmény, hogy ezen időszak folyamán a szállítási korlátozások több tagállamot is érintettek, nem pedig egyedül a Lengyel Köztársaságot, önmagukban nem alkalmasak az EUMSZ 102. cikk megsértésének bizonyítására.

111    Ami a második indokot illeti, való igaz, hogy – mint azt a felperes is állítja – valamely magatartás szerződéses jellege és egy szerződéses vitarendezési mód fennállása nem zárja ki, hogy e magatartás az uniós versenyszabályok megsértésének minősüljön. Mindazonáltal a felperes nem vitatta, hogy – mint azt a megtámadott határozat is megállapítja – létezik ilyen vitarendezési mód abban a gázszállítási szerződésben, amelyet a felperes a Gazprommal kötött. Márpedig a Bizottság megalapozottan veheti figyelembe olyan alternatív eljárási keretek létezését, amelyek elvi szinten lehetővé teszik a panaszos által kifogásolt magatartások orvoslását.

112    A harmadik indokkal, vagyis azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó szállítási korlátozások a múltban történtek, a fenti 108. pontban kifejtett okokból meg kell állapítani, hogy a Bizottság megtehette, hogy e korlátozásokat elszigetelten kezelje. Egyébiránt a felperes által hivatkozott egyéb körülmények, így különösen azok a problémák, amelyeket a Gazprom 2018‑ban Romániában okozott, valamint az, hogy e vállalkozás állítólag rátette a kezét az európai gázszállítási infrastruktúrára, még ha feltételezzük is, hogy azok az említett korlátozásokkal összehasonlítható magatartásoknak minősülnek, e körülményekre nem hivatkoztak a közigazgatási eljárás során, illetve azok túl általános állításoknak minősülnek ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a Bizottság által kialakított értékelést.

113    A negyedik indokot illetően elegendő megállapítani, hogy a felperes nem vitatja sem azt, hogy valóban javult a Németország és Lengyelország közötti összekapcsolás, sem pedig azt, hogy az előbbi országból az utóbbi országba szállított gáz mennyisége 2016 óta nőtt.

114    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy nincs elegendő indok arra, hogy tovább vizsgálja a 2014/2015‑ös téli időszak folyamán történő szállítási korlátozásokra vonatkozó állításokat.

115    Tekintettel az eddigi megfontolások összességére, különösen pedig a fenti 98. pontban kifejtett azon következtetésre, amely szerint a Bizottság megsértette a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, értve ez alatt, hogy e jogsértés hiányában az AT.40497. sz. ügyben lefolytatott eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, a megtámadott határozatnak pedig eltérően alakulhatott volna a tartalma, a keresetnek helyt kell adni. E körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperes által előterjesztett, pervezető intézkedések iránti kérelemről nem szükséges határozni.

 A költségekről

116    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

117    Másfelől az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék akként rendelkezhet, hogy a tagállamokon vagy valamely uniós intézményen kívüli beavatkozó fél maga viselje saját költségeit. A jelen esetben tehát a Gazprom maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a panasz elutasításáról szóló, 2019. április 17i C(2019) 3003 final európai bizottsági határozatot (AT.40497 – „lengyel gázárak” ügy) megsemmisíti.

2)      A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S. A. részéről felmerült költségeket.

3)      A Gazprom PJSC és a Gazprom export LLC maga viseli saját költségeit.

Van der Woude

Svenningsen

Barents

Mac Eochaidh

 

      Pynnä

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. február 2‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: lengyel.


1      Kitakart bizalmas adatok.