T‑341/09. sz. ügy

Consejo Regulador de la Denominación de Origen Txakoli de Álava és társai

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – A TXAKOLI együttes közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – A 207/2009/EK rendelet 66. cikkének (2) bekezdése – A megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az ítélet összefoglalása

1.      Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Bor – Borok leírása és kiszerelése – 1493/1999 és 753/2002 rendelet – A földrajzi jelzések és a kiegészítő hagyományos kifejezések közötti különbség

(1493/1999 tanácsi rendelet, 47. cikk, (2) bekezdés, e) pont; 753/2002 bizottsági rendelet, 23. cikk)

2.      Közösségi védjegy – Együttes közösségi védjegyek – Áruk vagy szolgáltatások földrajzi származásának jelölésére alkalmas jelek vagy megjelölések – Kivétel – Szigorú értelmezés

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 66. cikk, (2) bekezdés, 1234/2007 tanácsi rendelet)

1.      A tág értelemben vett földrajzi jelzések és a kiegészítő hagyományos kifejezések közötti különbség egyértelmű módon következik a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999 rendeletből – amely a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007 rendeletet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) megelőzően az alaprendelet volt, és amelyen az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999 rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002 rendelet alapul –, mivel 47. cikke (2) bekezdésének e) pontjában kimondta, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó egyes termékek jelölésére, elnevezésére, kiszerelésére, valamint az egyes jelek, kifejezések és bizonyos szavak oltalmára vonatkozó szabályok tartalmazzák a földrajzi jelzések és a hagyományos kifejezések használatának szabályozását.

Ezen utóbbiak sorában a 753/2002 rendelet – amelyet hatályon kívül helyezett a 479/2008 rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló 607/2009 rendelet – 23. cikke a kiegészítő hagyományos kifejezés fogalmát úgy határozta meg, hogy az „a termelő tagállamokban az e címben említett [a földrajzi jelzéssel ellátott asztali borokra és az m. t. minőségi] borok leírására hagyományosan használt kifejezést jelenti, amely különösen a termelés, a készítés és az érlelés módjára, illetve a bor minőségére, színére, típusára, egy helyre vagy az érintett bor történetével kapcsolatos valamely történelmi eseményre vonatkozik, és amelyet a termelő tagállamok jogszabályai a területükről származó borok jelölésére meghatároznak”. A 753/2002 rendelet értelmében vett kiegészítő hagyományos kifejezések tehát a bor valamely jellemzőjét, termelési helyét vagy történelmét, nem pedig földrajzi származását jelölő kifejezések voltak.

(vö. 27–28. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 66. cikke (2) bekezdésének értelmében a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően az (1) bekezdésben említett együttes védjegyként a megjelölés oltalomban részesülhet akkor is, ha az a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetésére is szolgálhat. Mivel az említett 66. cikk (2) bekezdése az említett 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt kizáró ok alóli kivételről rendelkezik, nem értelmezhető kiterjesztő módon, hogy annak hatálya alá tartozzon minden olyan megjelölés, amely csupán alapjában véve tekinthető földrajzi jelzésnek.

Az igen sajátos borpiacról lévén szó, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) benyújtott lajstromozás iránti kérelem elbírálásának keretében annak elismerése, hogy a lajstromozni kért szó az érintett közönség részéről történő szokásos használat során valamely területet mint a szóban forgó bor földrajzi származását jelöli vagy annak jelölésére szolgálhat, az e szót tartalmazó új, oltalom alatt álló eredetmegjelölések vagy földrajzi jelzések megalkotására vagy az e kifejezéshez kapcsolódó megjelölések számának növelésére irányuló eljárásokban részt vevő hatóságok hatáskörének megsértéséhez vezetne.

Azonban e hatóságok feladata, hogy mérlegelési mozgásterük keretein belül és valamennyi releváns körülmény vizsgálatát követően meghatározzák, hogy egy szót oltalomban kell‑e részesíteni mint valamely termék földrajzi származásának megjelölését, és ennek során tiszteletben kell tartaniuk a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007 rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) által előírt különös eljárást, amely többek között speciális jogokkal ruházza fel az érdekelt személyeket, és lehetőséget teremt a Bizottság e tárgyban hozott végleges határozata uniós bíróság előtt történő vitatására.

(vö. 35–37. pont)