Language of document : ECLI:EU:T:2022:138

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)

2022. március 16.(*)

„Energia – (EU) 2017/459 rendelet – A Bizottság által elfogadott, »bővített kapacitásra vonatkozó eljárást« magában foglaló üzemi és kereskedelmi szabályzat – Az ACER bővített kapacitásra vonatkozó projekt megvalósítását jóváhagyó határozata – Jogellenességi kifogás – A Bizottság hatáskörének hiánya – A 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (11) bekezdése, 7. cikkének (3) bekezdése és 8. cikkének (6) bekezdése”

A T‑684/19. és T‑704/19. sz. egyesített ügyekben,

a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) (székhelye: Budapest [Magyarország], képviselik: Stanka G., Burai‑Kovács J., Szikla G. és Kulcsár Á. ügyvédek)

felperesnek a T‑684/19. sz. ügyben,

az FGSZ Földgázszállító Zrt. (székhelye: Siófok [Magyarország], képviselik: Horányi M., N. Niejahr és S. Zakka ügyvédek)

felperesnek a T‑704/19. sz. ügyben,

az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) (képviselik a T‑684/19. sz. ügyben: P. Martinet, D. Lelovitis és N. Keyaerts, meghatalmazotti minőségben, segítőik: E. Ameye, M. de Sousa Ferro és Nagy Cs. ügyvédek, illetve a T‑704/19. sz. ügyben: P. Martinet, D. Lelovitis és N. Keyaerts, meghatalmazotti minőségben, segítőik: E. Ameye és M. de Sousa Ferro ügyvédek)

alperes ellen,

támogatják:

az EnergieControl Austria für die Regulierung der Elektrizitäts und Erdgaswirtschaft (EControl) (képviseli: S. Polster ügyvéd),

valamint

az Európai Bizottság (képviselik: O. Beynet és Sipos A., meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) 2019. április 9‑i 5/2019. sz. határozatának és az ACER fellebbezési tanácsa 2019. augusztus 6‑i A‑004‑2019. sz. határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),

tagjai: V. Tomljenović elnök, V. Kreuschitz, F. Schalin, P. Škvařilová‑Pelzl és I. Nõmm (előadó) bírák,

hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. október 27‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogviták előzményei

1        2015‑ben a T‑704/19. sz. ügy felperese, a magyarországi földgázhálózat rendszerirányítói feladatait ellátó FGSZ Földgázszállító Zrt. (a továbbiakban: FGSZ), valamint annak bolgár, román és osztrák partnerei a fekete‑tengeri földgáz betáplálásával az energiafüggetlenség növelésére irányuló regionális együttműködési projektet indítottak. A „Rohuat/BRUA” elnevezésű projekt kapacitásbővítést irányozott elő két, Románia és Magyarország, valamint Magyarország és Ausztria között meglévő rendszerösszekötési ponton.

2        2017. május 26‑án a projektet két külön projektre osztották, amelyek közül az egyiket a Magyarországról Ausztriába irányuló útvonal rendszerösszekötési pontjára vonatkozó projekt (a továbbiakban: HUAT‑projekt) képezte. Ehhez kapcsolódóan az FGSZ és az osztrák földgázhálózat rendszerirányítói feladatait ellátó Gas Connect Austria GmbH (a továbbiakban: GCA) a piaci keresletre irányuló felmérést végeztek a HUAT‑projektre vonatkozóan a földgázszállító rendszerekben alkalmazott kapacitásallokációs mechanizmusokat szabályozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létrehozásáról és a 984/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. március 16‑i (EU) 2017/459 bizottsági rendelet (HL 2017. L 72., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 235., 32. o.) 26. cikke alapján.

3        2017. július 27‑én az FGSZ és a GCA közös piacfelmérési jelentést tettek közzé, amelyben megállapították, hogy a rendszerhasználók részéről bővített kapacitásra vonatkozó, nem kötelező erejű igény mutatkozik, amely alapján a 2017/459 rendelet 3. cikkének 9. pontja értelmében vett bővített kapacitásra vonatkozó projekt kezdeményezhető. A jelentés ugyanakkor aszimmetrikus eredményt mutatott, mivel a GCA által az osztrák részről benyújtott igények a magyar FGSZ által a magyar részről benyújtott igényeknél majdnem kétszer magasabbak voltak.

4        2017. október 19‑től november 19‑ig az FGSZ és a GCA a 2017/459 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján közös nyilvános konzultációt folytatott a projektjavaslat tervezetéről.

5        2018. április 6‑án az FGSZ a 2017/459 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalosan benyújtotta a T‑684/19. sz. ügy felperesének, a Magyar Energetikai és Közmű‑szabályozási Hivatalnak (MEKH) a bővített kapacitásra vonatkozó HUAT‑projektjavaslatot, hangsúlyozva, hogy nem támogatja e projekt végrehajtását, így nem javasolja a bővített kapacitásoknak az ugyanezen rendelet 29. cikke alapján való aukcióra bocsátását.

6        2018. április 9‑én a GCA benyújtotta a HUAT‑projektjavaslatot a villamosenergia‑ és földgázágazat osztrák szabályozóhatóságához, az Energie‑Control Austria für die Regulierung der Elektrizitäts‑ und Erdgaswirtschaft‑ und Erdgaswirtschafthoz (E‑Control), amely az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) támogatása végett beavatkozó félként vesz részt az eljárásban.

7        2018. április 27‑én az E‑Control határozatot fogadott el a HUAT‑projektjavaslat jóváhagyásáról.

8        2018. október 5‑én az MEKH határozatot fogadott el a HUAT‑projektjavaslat elutasításáról.

9        2018. október 10‑én az ACER jelezte az MEKH‑nak és az E‑controllnak, hogy megállapította, hogy a HUAT‑projektjavaslatnak az utóbbi nemzeti szabályozó hatóság által való kézhezvételét követő hat hónapon belül nem került sor koordinált határozat meghozatalára, és hogy ennélfogva az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 1. o.) 8. cikkének (1) bekezdése alapján jogosult döntést hozni az említett javaslatról.

10      2019. április 9‑én az ACER elfogadta a HUAT‑projektjavaslat jóváhagyásáról szóló 05/2019. sz. határozatot (a továbbiakban: eredeti határozat).

11      2019. június 6‑án az MEKH, június 7‑én pedig az FGSZ a 713/2009 rendelet 19. cikkének megfelelően fellebbezést nyújtott be az eredeti határozattal szemben az ACER fellebbezési tanácsához.

12      2019. augusztus 6‑i határozatával az ACER fellebbezési tanácsa elutasította az eredeti határozattal szemben benyújtott fellebbezéseket (a továbbiakban: a fellebbezési tanács határozata).

II.    Az eljárás és a felek kérelmei

13      A Törvényszék Hivatalához 2019. október 7‑én és 15‑én benyújtott keresetleveleikkel az MEKH és az FGSZ előterjesztették a jelen kereseteket.

14      2020. január 21‑én és 22‑én az Európai Bizottság kérte, hogy a T‑684/19. és T‑704/19. sz. ügyben az ACER kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

15      2020. január 23‑án az E‑Control kérte, hogy a T‑684/19. és T‑704/19. sz. ügyben az ACER kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

16      2020. március 2‑i és június 5‑i határozataival a Törvényszék második tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást a Bizottság számára.

17      2020. április 28‑i és június 4‑i végzéseivel a Törvényszék második tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást az E‑Control számára.

18      2020. december 22‑én a Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikkének (3) bekezdése alapján az ügyet a második tanácsba beosztott új előadó bírónak adták át.

19      2021. július 27‑i végzésével a Törvényszék második tanácsának elnöke az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesítette a T‑684/19. és T‑704/19. sz. ügyeket. Ugyanezen végzésben a Törvényszék elutasította az ACER által a T‑684/19. sz. ügyben benyújtott ellenkérelem fellebbezési tanács határozatához kapcsolódó mellékletének az FGSZ‑szel szemben történő bizalmas kezelése iránti kérelmet, mivel az FGSZ szükségszerűen ismerte az említett határozatot, tekintettel arra, hogy annak címzettje volt.

20      A Törvényszék második tanácsának javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

21      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített második tanács) úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszát megnyitja, és az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket tett fel a feleknek.

22      Mivel a kibővített második tanács egyik tagja akadályoztatva volt, a Törvényszék elnöke másik bírát jelölt ki a tanács létszámának kiegészítése érdekében.

23      Az MEKH azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg „az ACER fellebbezési tanácsa által jóváhagyott eredeti határozatot”;

–        az ACER‑t kötelezze a költségek viselésére.

24      Az FGSZ azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg az eredeti határozatot és a fellebbezési tanács határozatát;

–        másodlagosan semmisítse meg az eredeti határozatnak a fellebbezési tanács határozatával helybenhagyott 1. cikke (1) és (2) bekezdését, valamint 2. cikke (4) bekezdését;

–        harmadlagosan semmisítse meg a fellebbezési tanács határozatát;

–        az ACER‑t kötelezze a költségek viselésére.

25      Az ACER azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a T‑684/19. sz. ügyben

–        állapítsa meg az első jogalap első és második részének, valamint a második jogalap második részének az elfogadhatatlanságát;

–        ezzel együtt vagy másodlagosan nyilvánítsa megalapozatlannak valamennyi jogalapot, következésképpen teljes egészében utasítsa el a keresetet;

–        az MEKH‑t kötelezze a költségek viselésére;

–        a T‑704/19. sz. ügyben

–        nyilvánítsa megalapozatlannak valamennyi jogalapot, következésképpen teljes egészében utasítsa el a keresetet;

–        az FGSZ‑t kötelezze a költségek viselésére.

26      A Bizottság és a SAS azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

27      A 2020. november 6‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat. Az FGSZ ezen túlmenően az eredeti határozat ellen irányuló részében elállt a keresetétől, ami rögzítésre került a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben.

III. A jogkérdésről

28      Előzetesen meg kell állapítani, hogy az FGSZ‑től eltérően, amely a tárgyaláson elállt az eredeti határozattal szembeni keresetétől, az MEKH a keresetében mind az eredeti határozatot, mind pedig a fellebbezési tanács határozatát vitatja. Meg kell tehát vizsgálni ez utóbbi kereset elfogadhatóságát annyiban, amennyiben az az eredeti határozat ellen irányul.

A.      A T684/19. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadhatóságáról, amennyiben az az eredeti határozat ellen irányul

29      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságának az EUMSZ 263. cikkben meghatározott feltételei az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság körébe tartoznak, így a Törvényszéknek azokat hivatalból kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 2019. május 16‑i Pebagua kontra Bizottság ítélet, C‑204/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:425, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      A fenti 21. pontban hivatkozott pervezető intézkedések keretében a felek – tekintettel egyrészt a 713/2009 rendelet helyébe lépő, az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (HL 2019. L 158., 22. o.) (34) preambulumbekezdésére, 28. cikkének (1) bekezdésére és 29. cikkére, másrészt pedig az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésére – kifejtették álláspontjukat a keresetek elfogadhatóságáról, amennyiben azok az eredeti határozat ellen irányulnak.

31      Először is meg kell jegyezni, hogy a nem privilegizált felperesek által benyújtott kereseteket illetően az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése pontosítja, hogy „[a]z Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet”.

32      A jelen jogviták keretében a keresetekre vonatkozóan az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésében meghatározott különös feltételek a 2019/942 rendeletből következnek.

33      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni, az anyagi jogi szabályokat viszont úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően megszerzett jogi helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben szövegükből, céljukból és rendszertani elhelyezkedésükből az ilyen értelmezés világosan következik (2015. március 26‑i Bizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C‑596/13 P, EU:C:2015:203, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Ebből az következik, hogy a jelen esetben a T‑684/19. sz. ügyben benyújtott kereset eredeti határozat ellen irányuló része elfogadhatóságának megállapítására a 2019/942 rendeletben előírt eljárási szabályokat kell alkalmazni. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy az eredeti határozat elfogadása (2019. április 9.) és a fellebbezési tanács határozatának elfogadása (2019. augusztus 6.) között a 2019/942 rendelet, amely 2019. július 4‑én lépett hatályba, felváltotta a 713/2009 rendeletet.

35      Másodszor, a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdéséből, valamint 28. és 29. cikkéből az következik, hogy azoknak a természetes és jogi személyeknek, akik nem értenek egyet az ACER valamely olyan határozatával, amelynek címzettjei, vagy amely őket személyükben és közvetlenül érinti, a fellebbezési tanácshoz kell fordulniuk, amennyiben e lehetőség nyitva áll számukra. Amennyiben fennáll ez a lehetőség, a felperesek csak az említett fellebbezési tanács határozatát vitathatják a Törvényszék előtt.

36      Ugyanis, elsősorban, a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdése szerint:

„Azokban az esetekben, amikor az ACER döntéshozatali hatáskörökkel rendelkezik, az eljárás gazdaságossága okán az érdekelt felek számára lehetővé kell tenni, hogy az ACER‑en belül működő, de annak igazgatással és piacszabályozással foglalkozó szerveitől független fellebbezési tanácshoz forduljanak jogorvoslatért. Működésének és teljes függetlenségének biztosítása érdekében a fellebbezési tanácsnak az ACER költségvetésén belül külön költségvetési sort kell kapnia. A folytonosság érdekében a fellebbezési tanács tagjainak kinevezése vagy hivataluk megújítása során lehetővé kell tenni a fellebbezési tanács tagjainak részleges megújítását. A fellebbezési tanács határozatainak felülvizsgálata az Európai Unió Bíróságától […] kérhető.”

37      Másodsorban, a 2019/942 rendeletnek „A Bírósághoz benyújtott keresetek” címet viselő 29. cikke pontosítja, hogy „[a]z ACER e rendelet értelmében hozott határozatának érvénytelenítésére irányuló [helyesen: megsemmisítése iránti] keresetet, valamint az alkalmazandó határidőn belüli teljesítés elmulasztása miatti keresetet a Bírósághoz csak a 28. cikkben említett fellebbezési eljárás kimerítése után lehet benyújtani […]”.

38      Ebben a vonatkozásban harmadsorban, a 2019/942 rendelet „Fellebbezéssel megtámadható határozatok” címet viselő 28. cikke e tekintetben az (1) bekezdésében előírja, hogy „[b]ármely természetes vagy jogi személy – a szabályozó hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a 2. cikk d) pontja szerinti olyan határozat ellen, amelynek ő a címzettje, vagy amely, noha alakilag más a címzettje, őt közvetlenül és egyénileg érinti”. E cikk (2) bekezdése szerint „[a] fellebbezési tanácsnak a fellebbezésről a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapon belül kell határoznia”.

39      Következésképpen, mivel az eredeti határozat ellen jogorvoslattal lehetett élni a fellebbezési tanács előtt, a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdésének, valamint 28. és 29. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy kizárólag a fellebbezési tanács határozata támadható meg a Törvényszék előtt.

40      Harmadszor, akkor is ugyanezen következtetés vonható le, ha feltételezzük, hogy időbeli hatálya folytán a 713/2009 rendelet volt alkalmazandó, mivel e rendelet 20. cikke előírta, hogy „[a] fellebbezési tanács határozatai, illetve – ha a fellebbezési tanács nem jogosult jogorvoslatot gyakorolni – az Ügynökség határozatai a[z EUMSZ 263. cikkel] összhangban indított keresettel megtámadhatók [a Törvényszék] előtt” (lásd ebben az értelemben: 2019. október 24‑i Austrian Power Grid és Vorarlberger Übertragungsnetz kontra ACER ítélet, T‑333/17, nem tették közzé, EU:T:2019:760, 31. és 32. pont).

41      A fentiek összességére tekintettel az MEKH‑nak az eredeti határozat megsemmisítése iránti kérelme nem elfogadható.

42      Ebből következően a T‑684/19. sz. ügyben benyújtott keresetet, amennyiben az az eredeti határozatra vonatkozik, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

B.      A kereset megalapozottságáról

43      Kereseteik alátámasztása érdekében az MEKH és az FGSZ lényegében tizennégy jogalapra hivatkozik. A Törvényszék úgy véli, hogy elegendő a T‑684/19. sz. ügyben előterjesztett első jogalap vizsgálata, amelyben az MEKH a 2017/459 rendelet V. fejezetének jogellenességére hivatkozik.

44      Az MEKH a 2017/459 rendelet V. fejezetének jogellenességére hivatkozik azon az alapon, hogy e fejezet túllépi a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 36. o.; helyesbítések: HL 2009. L 229., 29. o., HL 2009. L 309., 87. o.) által a Bizottságnak adott felhatalmazást, és hogy ebből következően azt az EUMSZ 277. cikk alapján a jelen jogvitákra alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani.

45      A Bizottság által támogatott ACER azzal érvel, hogy a jogellenességi kifogás elfogadhatatlan és mindenesetre megalapozatlan.

1.      A jogellenességi kifogás elfogadhatóságáról

46      Először is az ACER azt állítja, hogy a jogellenességi kifogás elfogadhatatlan, mivel a 2019/942 rendelet 29. cikke alapján a Törvényszék előtt kizárólag az ACER fellebbezési tanácsa előtt felhozott jogalapokra lehet hivatkozni.

47      Az MEKH valóban nem hivatkozott a 2017/459 rendelet V. fejezetének jogellenességére az ACER fellebbezési tanácsa előtt.

48      Ezenkívül az ACER helyesen hangsúlyozza, hogy lényegében a 2019/942 rendelet 29. cikkében szereplő azon kötelezettség, hogy a keresetnek az Európai Unió Bírósága elé terjesztését megelőzően ki kell meríteni az ACER fellebbezési tanácsa előtti fellebbezési eljárást, főszabály szerint magában foglalja, hogy az említett fellebbezési tanács előtt elő nem terjesztett jogalapokat nem lehet első alkalommal a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében előterjeszteni. Mivel ugyanis ez utóbbi kereset kizárólag e fellebbezési tanács határozatára vonatkozik, annak vizsgálatát a jogviták ugyanezen fellebbezési tanács előtt bemutatásra került ténybeli és jogi keretére tekintettel kell lefolytatni.

49      E megközelítés ugyanakkor az első alkalommal a Törvényszék előtt felhozott jogellenességi kifogás tekintetében nem alkalmazható, mivel az ezzel egyenértékű érvelésnek semmiképpen nem lehetett volna helyt adni, ha azt az ACER fellebbezési tanácsa előtt terjesztik elő.

50      Az EUM‑Szerződés által létrehozott jogalkotási és bírósági rendszerből ugyanis az következik, hogy az EUMSZ 277. cikk értelmében kizárólag az uniós bíróság jogosult megállapítani valamely általános hatályú jogi aktus jogellenességét, és levonni az abból eredő alkalmazhatatlanság következményeit az előtte megtámadott egyedi hatályú jogi aktusra vonatkozóan, mivel azon uniós intézmény, ügynökség vagy hivatal, amelyhez a belső jogorvoslati lehetőségek tartoznak, a Szerződések értelmében nem rendelkezik ilyen hatáskörrel (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27‑i EKB kontra Cerafogli ítélet, T‑787/14 P, EU:T:2016:633, 49. pont).

51      Következésképpen, mivel az ACER fellebbezési tanácsa nem volt jogosult a 2017/459 rendelet V. fejezete érvényességének értékelésére, hanem – éppen ellenkezőleg – mindaddig köteles volt annak alkalmazására, amíg az uniós bíróság annak esetleges jogellenességét meg nem állapította, nem róható fel az MEKH‑nak, hogy az említett fellebbezési tanács előtt nem hivatkozott az említett fejezet jogellenességére.

52      Másodszor az ACER a viszonválaszban kiemeli, hogy „a [2017/459 rendelet] érvényességének vitatására az [EUMSZ] 263. cikkben előírt határidő a keresetindítás időpontjában lejárt”.

53      E tekintetben magából az EUMSZ 277. cikk szövegéből kitűnik, hogy „az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt határidő lejárta ellenére” továbbra is lehet hivatkozni valamely általános hatállyal bíró jogi aktus jogellenességére az ezen aktusra vonatkozó jogvitában.

54      Ezen túlmenően, amennyiben az ACER ezzel az érveléssel azon ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint az a természetes vagy jogi személy, aki nem nyújtott be keresetet a kifogásolt jogi aktussal szemben az e tekintetben előírt határidőn belül, nem hivatkozhat az EUMSZ 277. cikkben előírt jogellenességi kifogásra, hangsúlyozni kell, hogy ezen ítélkezési gyakorlat csak akkor alkalmazandó, ha az ilyen kereset minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna (lásd ebben az értelemben: 2004. április 22‑i Schintgen kontra Bizottság ítélet, T‑343/02, EU:T:2004:111, 26. pont; lásd továbbá ebben az értelemben és analógia útján: 2012. november 27‑i Pringle ítélet, C‑370/12, EU:C:2012:756, 41. és 42. pont; 2018. július 25‑i Georgsmarienhütte és társai ítélet, C‑135/16, EU:C:2018:582, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      A jelen ügyben nem állapítható meg, hogy az MEKH által a 2017/459 rendelet megsemmisítése iránt benyújtott kereset elfogadhatósága nyilvánvaló lett volna. Épp ellenkezőleg, mivel olyan általános hatályú jogi aktusról van szó, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében végrehajtási intézkedéseket von maga után, és mivel az MEKH nem tekinthető az e cikk második bekezdése értelmében vett privilegizált felperesnek, az ilyen kereset elfogadhatósága legalábbis kétséges lett volna.

56      Harmadszor az ACER lényegében azt állítja, hogy a jogellenességi kifogást elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, amennyiben a 2017/459 rendelet nem képezi a fellebbezési tanács határozatának jogi alapját, mivel azt a 713/2009 rendelettel az ACER‑re ruházott hatáskörök alapján fogadták el.

57      Ezen érvelésnek szintén nem lehet helyt adni.

58      Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy jóllehet az EUMSZ 277. cikken alapuló jogellenességi kifogás csak olyan általános hatályú jogi aktussal szemben emelhető, amely a kereset tárgyát képező ügyben közvetlenül vagy közvetve alkalmazandó, a Bíróság elismerte, hogy e feltétel nemcsak valamely általános hatállyal bíró jogi aktus azon rendelkezései tekintetében teljesül, amelyek a vitatott egyedi határozatok alapját képezik, hanem azokra nézve is, amelyek közvetlen jogi kapcsolatban állnak ezekkel a határozatokkal (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 8‑i Bizottság és Tanács kontra Carreras Sequeros és társai ítélet, C‑119/19 P és C‑126/19 P, EU:C:2020:676, 67–70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59      Márpedig első jogalapjával az MEKH a 2017/459 rendelet V. fejezetének jogellenességére hivatkozik, azon az alapon, hogy e fejezet túllépi a 715/2009 rendelet által a Bizottságnak adott felhatalmazást. Mivel a 2017/459 rendelet olyan szabályok alapját képezi, amelyeket az ACER fellebbezési tanácsa a határozatában alkalmazott, szükségszerűen fennáll a fenti 58. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett közvetlen jogi kapcsolat.

60      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jogellenességi kifogás elfogadható.

2.      A jogellenességi kifogás megalapozottságáról

61      Az MEKH a 2017/459 rendelet V. fejezetének jogellenességére hivatkozik, azon az alapon, hogy a Bizottság a 715/2009 rendelet alapján nem fogadhat el olyan, kapacitásbővítésre irányuló eljárást előíró üzemi és kereskedelmi szabályzatot, amely arra is kiterjed, hogy az említett kapacitásbővítéshez szükséges beruházások végrehajtására kötelezi az üzemeltetőket.

62      A jelen jogalap lényegében két részből áll. Egyrészt az MEKH azt állítja, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete összeegyeztethetetlen a 715/2009 rendelet jogalapjával, nevezetesen az EUMSZ 114. cikkel. Másrészt úgy véli, hogy az említett fejezet nem tartozik az utóbbi rendelet által a Bizottságnak az üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadására vonatkozóan biztosított felhatalmazás körébe.

63      A Bizottság által támogatott ACER úgy véli, hogy a jelen jogalap két része megalapozatlan. Elöljáróban azt állítja, hogy a jogellenességi kifogás három okból hatástalan.

64      Az ACER által hivatkozott első indok azon előfeltevés téves jellegére vonatkozik, amelyen a jogellenességi kifogás alapul, mivel a 2017/459 rendelet V. fejezete nem kötelezi a szállításirendszer‑üzemeltetőket arra, hogy beruházási döntéseket hozzanak annak érdekében, hogy a hálózaton kapacitásbővítéseket hajtsanak végre.

65      Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni.

66      A 2017/459 rendelet V. fejezete ugyanis olyan, lényegében hét szakaszból álló eljárást hoz létre, amelynek eredményeképpen a szállításirendszer‑üzemeltetők adott esetben kötelesek a hálózaton történő kapacitásbővítésekhez szükséges beruházások végrehajtására.

67      Először is, a 2017/459 rendelet 26. cikke alapján az érintett szállításirendszer‑üzemeltetőknek valamely rendszerösszekötési pont minden oldalára vonatkozó kapacitásbővítési projektet illetően fel kell mérniük a piaci keresletet.

68      Másodszor, jóllehet az előző szakaszból az következik, hogy valamely kapacitásbővítési projekt tekintetében sor kerülhet a piaci kereslet felmérésére, a 2017/459 rendelet 27. cikke előírja, hogy az ilyen irányú projekt tervezési fázisát az érintett átvitelirendszer‑üzemeltetők kezdeményezik.

69      Harmadszor, a 2017/459 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése alapján az érintett szállításirendszer‑üzemeltetőknek jóváhagyásra be kell nyújtaniuk a kapacitásbővítési projektet a nemzeti szabályozó hatóságukhoz.

70      Negyedszer, a 2017/459 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése szerint az illetékes nemzeti szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia a projektet, vagy megállapodásra kell jutnia e projektet illetően.

71      Ötödször, a 2017/459 rendelet 29. cikke pontosítja, hogy a kapacitásbővítési projekt nemzeti szabályozó hatóságok által való jóváhagyását követően az említett bővített kapacitást aukción értékesítik annak érdekében, hogy a különböző szintű ajánlatok tekintetében a rendszerhasználók szerződéses kapacitáslekötésre vonatkozó kötelező erejű kötelezettségvállalásait beszerezzék.

72      Hatodszor, a 2017/459 rendelet 22–25. cikkéből az következik, hogy a kapott kötelező erejű kötelezettségvállalások alapján vagy a nemzeti szabályozó hatóság, vagy a szállításirendszer‑üzemeltető gazdasági vizsgálatot végez.

73      Végül hetedszer, a 2017/459 rendelet 22. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „a kapacitásbővítésre vonatkozó projektet akkor lehet elindítani”, ha a gazdasági vizsgálat a rendszerösszekötési pont mindkét oldalán kedvező eredménnyel zárul legalább egy, kapacitásbővítést tartalmazó kínálati szinten. Kedvező eredmény hiányában „a kapacitásbővítésre vonatkozó speciális eljárást le kell zárni”.

74      Ebből következően, amennyiben a 2017/459 rendelet V. fejezetében meghatározott különböző feltételek – többek között a rendszerhasználók arra vonatkozó kötelező erejű kötelezettségvállalásai, amelyek alapján a gazdasági vizsgálat a kapacitások növelésének gazdasági életképességét erősíti meg – teljesülnek, az említett rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében „a kapacitásbővítésre vonatkozó projektet [el lehet indítani]”, ami azt jelenti, hogy a szállításirendszer‑üzemeltetőnek a szükséges beruházások megvalósítása révén további kapacitásokat kell létrehoznia.

75      Egyébként maguk az ACER szervei is e következtetésre jutottak. Magából az eredeti határozat szövegéből (a rendelkező rész 2. cikkének (4) bekezdése) ugyanis kitűnik, hogy az ACER kötelezettségként írta elő az FGSZ és a GCA számára, hogy 2024. október 1‑jéig hajtsák végre a HUAT‑projektet, ha az említett projektre vonatkozó gazdasági vizsgálat kedvező eredménnyel zárul. Ezenkívül az ACER fellebbezési tanácsa a határozatának 99. pontjában maga is elismerte, hogy a 2017/459 rendelet 22. cikke (3) bekezdésének, valamint 28. és 29. cikkének az együttes alkalmazása ilyen kötelezettséget eredményezhet.

76      Az ACER által hivatkozott második indok a jogellenességi kifogás hatástalanságán alapul, amennyiben a fellebbezési tanács határozatát nem a 2017/459 rendelet V. fejezete, hanem a 713/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján fogadták el.

77      Emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács határozatával az ACER a 2017/459 rendelet V. fejezete által létrehozott és a fenti 66–73. pontban ismertetett, bővített kapacitásra vonatkozó eljárás negyedik szakaszának megvalósítása érdekében a nemzeti szabályozók helyébe lépett.

78      Következésképpen és a fenti 59. pontban kifejtettekhez hasonló okokból a fellebbezési tanács határozata, még ha annak meghozatalára a 713/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján került is sor, a 2017/459 rendelet V. fejezetében szereplő szabályokat alkalmazza, amely fejezettől függ a határozat jogszerűsége, így a jogellenességi kifogás ACER által hivatkozott hatástalansága nem áll fenn.

79      Végül a harmadik indok keretében az ACER hangsúlyozza, hogy az MEKH kizárólag a 2017/459 rendelet V. fejezetének érvényességét vitatja, jóllehet e rendelet más rendelkezései hivatkoznak a hálózaton történő kapacitásbővítésekre.

80      E tekintetben elegendő azt kiemelni, hogy az a körülmény, hogy a 2017/459 rendelet más rendelkezései is hivatkoznak kapacitásbővítésekre, és azokat a jelen jogellenességi kifogás kifejezetten nem érinti, nem releváns, mivel csak annak kérdése bír jelentőséggel, hogy az említett rendeletnek a fellebbezési tanács határozatában alkalmazott V. fejezete jogellenes‑e, amely jogellenesség azt eredményezné, hogy az EUMSZ 277. cikk alapján megállapításra kerülne, hogy e fejezet a jelen jogvitákra nem alkalmazható.

81      Mivel az ACER ezen előzetes kifogásai elutasításra kerültek, meg kell vizsgálni a jelen jogalap két részének megalapozottságát.

a)      A 2017/459 rendeletnek a 715/2009 rendelet jogalapjával való összeegyeztethetetlenségére alapított első rész megalapozottságáról

82      Az MEKH lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a 2017/459 rendelet V. fejezetében nem biztosíthatott lehetőséget arra, hogy egyedi határozatokat intézzenek a szállításirendszer‑üzemeltetőkhöz, arra kötelezve őket, hogy beruházásokat hajtsanak végre, anélkül, hogy ne sértette volna meg a 715/2009 rendelet jogalapját, nevezetesen az EUMSZ 114. cikket, amely olyan harmonizációs intézkedések elfogadását írja elő, amelyek nem foglalhatják magukban magánjogi gazdasági szereplőknek címzett egyedi határozatok elfogadásával járó jogi szabályozás bevezetését.

83      Az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdésének második mondata alapján „[a]z Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése”.

84      A 715/2009 rendelet 1. cikke pontosítja, hogy e rendelet célja többek között, hogy „a nemzeti és a regionális piacok sajátos jellegzetességei figyelembevételével megkülönböztetésmentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentes] szabályokat állapítson meg a földgázszállító rendszerekhez való hozzáférés feltételeire vonatkozóan, a földgáz belső piacának megfelelő működése érdekében”, hogy „elősegítse egy jól működő és átlátható nagykereskedelmi piac kialakulását, amelyet a gázellátás nagy fokú biztonsága jellemez”, és hogy „gondoskodjon a földgáz határokon keresztül történő kereskedelmére vonatkozó hálózat‑hozzáférési szabályok összehangolását célzó mechanizmusokról”.

85      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a „közelítésére vonatkozó intézkedések” kifejezéssel a Szerződés alkotói – a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében – mérlegelési mozgásteret kívántak biztosítani az uniós jogalkotó számára a közelítésnek a kívánt eredmény elérése céljából legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban a tárgykörökben, amelyeket összetett technikai sajátosságok jellemeznek (2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 102. pont).

86      Másodszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy egyrészt bizonyos területeken csupán az általános szabályok közelítése nem elegendő a piac egységességének biztosításához, másrészt pedig az EUMSZ 114. cikk szövegéből egyáltalán nem vonható le az a következtetés, hogy az uniós jogalkotó által e cikk alapján elfogadott intézkedéseknek kizárólag a tagállamok lehetnének a címzettjei (2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 106. és 107. pont).

87      Harmadszor és következésképpen meg kell állapítani, hogy nem ellentétes az EUMSZ 114. cikkel, hogy a Bizottság a 715/2009 rendelet alapján olyan szabályozást dolgoz ki, amely adott esetben egy vagy több szállításirendszer‑üzemeltetőnek a hálózaton történő kapacitásbővítésekhez szükséges beruházások megvalósítására irányuló kötelezettségét vonja maga után, amennyiben az említett kötelezettség nem tűnik nyilvánvalóan alkalmatlannak a harmonizációs célkitűzéseinek elérésére.

88      Negyedszer, tekintettel arra, hogy a földgáz belső piaca megfelelő működésének és az ellátás biztonságának a biztosítása szempontjából jelentőséggel bírhat, hogy a hálózatokon elegendő kapacitás álljon rendelkezésre, meg kell állapítani, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezetében szereplő és a fenti 66–73. pontban kifejtett kapacitásnövelési eljárás minden további nélkül hozzákapcsolható a 715/2009 rendeletnek az 1. cikkében meghatározott céljaihoz.

89      Ennélfogva az első részt el kell utasítani.

b)      A második, arra alapított rész megalapozottságáról, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete túllép a 715/2009 rendelet által a Bizottságnak adott felhatalmazáson

90      Az MEKH lényegében arra hivatkozik, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete túllépi a 715/2009 rendelet 8. cikkének (6) bekezdésében az üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadására vonatkozóan a Bizottságnak adott felhatalmazás korlátait.

91      A Bizottság által támogatott ACER úgy véli, hogy a 2017/459 rendeletnek a bővített kapacitásra vonatkozó rendelkezései megfelelnek a 715/2009 rendeletnek. Hangsúlyozza, hogy a bővített kapacitásra vonatkozó szabályok elfogadása fogalmilag nemzetek feletti jellegű kérdésnek minősül, hogy e szabályok nélkülözhetetlenek ez utóbbi rendelet céljainak megvalósításához, és hogy e célok a Bizottságnak adott felhatalmazás körébe tartoznak, amely felhatalmazás lehetővé teszi számára az ugyanezen rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítását többek között a kapacitásallokációra, az ellátás biztonságára és a hálózatra kapcsolódásra vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadása során.

92      A Bizottság a földgáz belső piacának megfelelő működése és az e piacon fennálló verseny védelme szempontjából a nagycsővezeték‑hálózatok szabályozásának jelentőségét is hangsúlyozza, mivel azok olyan természetes monopóliumoknak minősülnek, amelyek olyan visszaélésszerű magatartásokhoz vezethetnek, mint például a hálózat fejlesztésével és bővítésével kapcsolatos stratégiai beruházások korlátozása. Hozzáteszi, hogy a jól működő energiapiac létrehozása érdekében a nemzeti energiarendszerek közötti megfelelő szintű összekapcsolás biztosításának szükségessége az EUMSZ 170., EUMSZ 172. és EUMSZ 194. cikkből következik.

93      A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy egyrészt a gáztermelés és ‑kereskedelem, másrészt pedig annak szállítása közötti strukturális szétválasztás ellenére fennállhatnak olyan gazdasági ösztönzők, amelyek arra irányulnak, hogy ne valósítsák meg az infrastruktúra területén szükséges beruházásokat, fenntartsák a hálózatkihasználtsági arányt, és a szűkületek vonatkozásában díjakat alkalmazzanak. Ez az oka annak, hogy mind a 715/2009 rendelet, mind pedig a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.) előírja a szállításirendszer‑üzemeltetőkkel szemben a határokon átnyúló szállítási kapacitások fejlesztésére vonatkozó kötelezettségeket, a nemzeti szabályozó hatóságokkal szemben pedig az e kötelezettségek betartásának felügyeletét.

94      A Bizottság továbbá arra hivatkozik, hogy a 715/2009 rendelet 16. cikke (2) és (5) bekezdésének szövegéből az következik, hogy a határon keresztül történő allokáció fogalma szükségképpen magában foglalja a meglévő kapacitásoknak a jól működő belső energiapiac létrehozása és a verseny e piacon való védelme érdekében történő növelésének lehetőségét. Ezenkívül lényegében emlékeztet arra, hogy a szállításirendszer‑üzemeltetők azon kötelezettsége, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén beruházási döntést hozzanak, a határkeresztező kapacitások összehangolt allokációjának a 2009/73 irányelv 42. cikke (2) bekezdése a) pontjában foglalt célja eléréséhez szükséges.

95      Először is a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 2017/459 rendelet jogalapját a 715/2009 rendelet 6. cikkének (11) bekezdése és 7. cikkének (3) bekezdése képezi, és az „a földgázszállító rendszerekben alkalmazott kapacitásallokációs mechanizmusokat szabályozó üzemi és kereskedelmi szabályzatot” hoz létre, amelynek alapjául a korábbi üzemi és kereskedelmi szabályzat szolgál, miközben hatályon kívül helyezi a földgázszállító rendszerekben alkalmazott kapacitásallokációs mechanizmusokat szabályozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létrehozásáról és a 715/2009 rendelet kiegészítéséről szóló, 2013. október 14‑i 984/2013/EU bizottsági rendeletet (HL 2013. L 273., 5. o.). A 2017/459 rendelet V. fejezete a „bővített kapacitásra vonatkozó eljárásra” vonatkozik. Amint az a fenti 67–74. pontban kifejtésre került, az említett eljárás bizonyos feltételek teljesülése esetén a földgázszállításirendszer‑üzemeltető tekintetében az említett hálózaton való kapacitásbővítések végrehajtására irányuló kötelezettséget eredményezhet.

96      Másodszor, az üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadására vonatkozóan a Bizottságnak adott felhatalmazás a 715/2009 rendelet 6. cikkének (11) bekezdéséből, 7. cikkének (3) bekezdéséből és 8. cikkének (6) bekezdéséből következik. E rendelkezések együttes olvasatából ugyanis az következik, hogy a Bizottság bizonyos, kimerítő jelleggel felsorolt területeken jogosult arra, hogy üzemi és kereskedelmi szabályzatokat dolgozzon ki a Földgázpiaci Szállításirendszer‑üzemeltetők Európai Hálózata (a továbbiakban: ENTSO) helyett, amely utóbbi az említett rendelet 4. cikke alapján valamennyi földgázszállításirendszer‑üzemeltető uniós szintű együttműködési struktúráját képezi.

97      Ami elsősorban a 715/2009 rendelet 6. cikkét illeti, az megállapítja az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozására vonatkozó eljárást. Jóllehet ezen eljárás azt írja elő, hogy az ENTSO az ACER‑rel és a Bizottsággal együttműködve dolgozza ki az üzemi és kereskedelmi szabályzatokat, e cikk (11) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy a „Bizottság saját kezdeményezésére – ha az ENTSO nem dolgozott ki üzemi és kereskedelmi szabályzatot […] – […] egy vagy több üzemi és kereskedelmi szabályzatot dolgozhat ki el a 8. cikk (6) bekezdésében felsorolt területeken”. Így az üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadása tekintetében a Bizottságra ruházott felhatalmazás terjedelme kizárólag azon területekre korlátozódik, amelyeken az ENTSO elfogadhatta volna az említett szabályzatokat, nevezetesen azokra, amelyeket az említett rendelet 8. cikkének (6) bekezdése felsorol.

98      Másodsorban a 715/2009 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének második albekezdése pontosítja, hogy az üzemi és kereskedelmi szabályzatokban elfogadott intézkedések „az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányul[nak]”, és azokat „a 28. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni”. Ez utóbbi rendelkezés a 2006. július 17‑i 2006/512/EK tanácsi határozattal (HL 2006. L 200., 11. o.) módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL 1999. L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.), az ún. „komitológiai határozat” 5a. cikkének (1)–(4) bekezdésére hivatkozik. Ezzel egyenértékű hivatkozás található a 715/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében, amely a létező üzemi és kereskedelmi szabályzatok Bizottság általi módosításaira vonatkozik.

99      Harmadszor és következésképpen a jelen rész elsősorban annak vizsgálatát vonja maga után, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete a 715/2009 rendelet 8. cikkének (6) bekezdésében említett azon területekhez kapcsolódik‑e, amelyekre ez utóbbi rendelet 6. cikke (11) bekezdésének első albekezdése utal. Nemleges válasz esetén másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy az említett fejezet a 715/2009 rendelet egyik nem alapvető fontosságú eleme módosításának minősül‑e, amely módosítás ugyanezen rendelet 6. cikke (11) bekezdésének második albekezdése és 7. cikkének (3) bekezdése alapján lehetséges.

1)      A 715/2009 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének első albekezdésében és 8. cikkének (6) bekezdésében a Bizottságra ruházott felhatalmazás terjedelméről

100    A 715/2009 rendelet 6. cikkének (11) bekezdésében átruházott felhatalmazás terjedelme a fenti 97. pontban kifejtett okokból az e rendelet 8. cikkének (6) bekezdésében felsorolt területekre korlátozódik, amelyeket ebből következően értelmezni kell.

101    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak nemcsak szövegét, hanem összefüggéseit, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (lásd: 2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EU:C:2005:362, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

i)      A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének szó szerinti értelmezéséről

102    A 715/2009 rendelet 8. cikkének (6) bekezdésében felsorolt azon területek között, amelyek tekintetében üzemi és kereskedelmi szabályzat elfogadását írják elő, a g) pontban szerepelnek „a kapacitásallokáció és a szűkületek kezelésének szabályai”, amelyekre az MEKH a beadványaiban hivatkozik. Az ACER ezenkívül megemlíti az a)–c) pontban szereplő, „a hálózat biztonságára és megbízhatóságára vonatkozó szabályok[kal]”, a „hálózatra kapcsolódás szabályai[val]” és a „harmadik felekre vonatkozó hozzáférési szabályok[kal]” kapcsolatos területeket.

103    Meg kell azonban állapítani, hogy az egyetlen terület, amelynek tekintetében az üzemi és kereskedelmi szabályzat elfogadását előírják, és amelynek szövege esetlegesen kiterjedhet a bővített kapacitás kérdésére, a 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének g) pontja szerinti, „a kapacitáselosztásra és a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó szabályokról” szóló terület. Az említett bekezdésben érintett többi terület, különösen pedig a „hálózat biztonságára és megbízhatóságára vonatkozó szabályok[kal]”, a „hálózatra kapcsolódás szabályai[val]” és a „harmadik felekre vonatkozó hozzáférési szabályok[kal]” kapcsolatos területek, amelyekre az ACER hivatkozott, a megfogalmazásukra tekintettel nem foglalhatják magukban a hálózaton történő kapacitásbővítések kérdését.

104    A 715/2009 rendelet 2. cikke az említett rendeletben, különösen e rendelet 8. cikke (6) bekezdésének g) pontjában használt szavak és kifejezések fogalommeghatározásait tartalmazza. A kapacitás fogalmának általános meghatározását a 3. pont tartalmazza. E fogalom ezt követően különböző meghatározások elemeként jelenik meg: a 4. pontban a „fel nem használt kapacitás[sal]”, a 16. pontban a „nem megszakítható kapacitás[sal]”, a 18. pontban a „műszaki kapacitás[sal]”, a 19. pontban pedig a „szerződéses kapacitás[sal]” összefüggésben. A szűkületkezelés fogalmának meghatározását az 5. pont tartalmazza. A 21. és 23. pont szintén a szűkület fogalmát érinti, az előbbi a „[szerződéses]” szűkülettel, az utóbbi pedig a „fizikai” szűkülettel összefüggésben.

105    E meghatározásokból az következik, hogy a kapacitás fogalma vitathatatlanul a hálózat jelenlegi kapacitására vonatkozik, és hogy a szűkületkezelést az említett hálózaton fennálló kapacitás alapján kell meghatározni. Ezzel szemben e fogalommeghatározások egyikéből sem tűnik ki kifejezetten, hogy az említett fogalmat úgy lehetne érteni, hogy az az említett hálózaton történő kapacitásbővítéseket is magában foglalja, vagy hogy a „szűkületkezelés” úgy értelmezhető, mint amely valamely esetleges szűkületet kapacitásbővítés útján kívánna megszüntetni.

106    Így először is a kapacitás fogalmát úgy határozzák meg, mint az a „[…] maximális szállított mennyiség, amelyre a rendszerhasználó a szállítási szerződés előírásainak megfelelően jogosult”. Az ilyen meghatározás, mivel kizárólag azokra a kapacitásokra vonatkozik, amelyekre a rendszerhasználó „jogosult”, inkább azt jelenti, hogy az kizárólag a hálózat jelenlegi kapacitásait, nem pedig az esetleges jövőbeni kapacitásokat foglalja magában.

107    Másodszor meg kell állapítani, hogy jóllehet a 715/2009 rendelet a kapacitás fogalmát nagyszámú lehetséges változatában tárgyalja, nem tesz említést a „jövőbeli kapacitásokról”. A Bizottság részéről e fogalomváltozatok meghatározására csak a 2017/459 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kerül sor, és azokat úgy kell érteni, mint a „műszaki kapacitás piaci alapú folyamatok révén történő, esetleges jövőbeni növekedése vagy – ha eddig a kapacitás nem létezett – az esetlegesen létrehozott olyan új kapacitás, amely felkínálható fizikai infrastruktúra‑beruházás vagy hosszú távú kapacitásoptimalizálás révén, és amely ezt követően a gazdasági vizsgálat pozitív eredménye esetén [különböző esetekben] allokálható […]”.

108    Harmadszor, sem a „szűkületkezelés” fogalmának, sem pedig a „[szerződéses] szűkület” és a „fizikai szűkület” fogalmainak meghatározása nem úgy tekint a hálózaton történő kapacitásbővítésre, mint amely megoldásként szolgál a hálózat szűkületéhez vagy telítődéséhez kapcsolódó problémára.

ii)    A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének rendszertani értelmezéséről

109    A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének rendszertani értelmezése keretében meg kell vizsgálni, hogy e rendelet általános rendszeréből, vagy adott esetben az uniós jog más rendelkezéseiből az következik‑e, hogy az említett rendelet 8. cikkének (6) bekezdésével az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása tekintetében az ENTSO‑ra, következtetésképpen pedig az e rendelet 6. cikke (11) bekezdésének első albekezdésével a Bizottságra ruházott hatáskör terjedelme kiterjed a hálózaton történő kapacitásbővítésekre vonatkozó szabályokra.

110    Nem ez a helyzet, mivel a 715/2009 rendelet egészének vizsgálatából az következik, hogy egyértelmű különbség áll fenn egyrészt az említett rendelet 8. cikkének (6) bekezdésében felsorolt azon területek között, amelyek tekintetében az ENTSO az üzemi és kereskedelmi szabályzatok körében hatáskörrel rendelkezik a vonatkozó szabályok kidolgozására, másrészt pedig a hálózaton történő kapacitásbővítésekhez szükséges azon beruházások kereteinek megállapítása között, amelyek tekintetében az ENTSO csak koordinációs és támogató szerepet tölt be.

111    Ez először is a hálózatfejlesztéssel összefüggésben az ENTSO‑ra ruházott, a 715/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdése b) pontjának és 8. cikke (10) bekezdésének együttes értelmezéséből következő feladatkörök jellegében nyilvánul meg.

112    Egyrészt ugyanis, jóllehet a 715/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az ENTSO az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervet fogad el, rögzítésre kerül, hogy az említett terv „nem kötelező érvényű”. Ezenkívül ugyanezen rendelet 8. cikkének (10) bekezdése alapján e terv a „nemzeti beruházási terveken” alapul.

113    Másrészt, jóllehet az ENTSO által a 715/2009 rendelet 8. cikke (10) bekezdésének c) pontja alapján elfogadott, az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervben „meg kell határozni, hogy hol nincs beruházási hajlandóság, különösen a határkeresztező kapacitások tekintetében”, e rendelkezés semmilyen hatáskört nem biztosít az ENTSO számára az azonosított hiányosságok megszüntetésére. Az említett rendelet 8. cikke (10) bekezdésének harmadik albekezdése csupán arra vonatkozóan biztosít számára lehetőséget, hogy az említett tervhez mellékelje „a határkeresztező kapacitásbővítés azon akadályainak áttekintését, amelyek az eltérő jóváhagyási eljárásokból vagy gyakorlatokból adódnak”.

114    Ebből következően a hálózatnak az Unió egészére kiterjedő fejlesztése elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, az ENTSO szerepe pedig kizárólag az említett tagállamok hatáskörei gyakorlásának összehangolásával összefüggésben merül fel. Ennélfogva ellentétes lenne a 715/2009 rendelet belső logikájával, ha azt úgy értelmeznénk, mint amely a 8. cikkének (6) bekezdése alapján szabályozási hatáskörrel ruházza fel a ENTSO‑t a hálózaton történő kapacitásbővítésekre vonatkozó szabályok kidolgozását illetően.

115    Másodszor, mind a 715/2009 rendelet 16. cikkéből, mind pedig e rendeletnek a 2009/73 irányelvvel való összehasonlításából kitűnik, hogy az említett rendelet nem úgy határozza meg a hálózaton történő kapacitásnövelésre vonatkozó részletszabályokat, mint amelyek olyan területnek minősülnek, amely e rendelet alapján későbbi szabályozás tárgyát képezheti.

116    Elsőként, ami a 715/2009 rendelet 16. cikkét illeti, az a „kapacitásallokációra” és a „szűkületkezelésre” vonatkozik, ennélfogva ugyanazt a területet fedi le, mint azon üzemi és kereskedelmi szabályzat, amelynek a kidolgozására az ENTSO az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése és (6) bekezdésének g) pontja alapján jogosult.

117    Egyrészt a 715/2009 rendelet 16. cikkének (1)–(4) bekezdése pontos kötelezettségeket állapít meg a szállításirendszer‑üzemeltetőkkel szemben a kapacitásallokációval, valamint a hálózaton történő szerződéses és fizikai szűkületek kezelésével kapcsolatban. Ezek a kötelezettségek ugyanakkor kizárólag a jelenlegi kapacitásallokációra és a kizárólag a meglévő kapacitások alapján – vagyis a jövőbeli beruházásokból esetlegesen eredő bővített kapacitások figyelmen kívül hagyásával – történő szűkületkezelésre vonatkoznak. E bekezdések ugyanis nem tartalmaznak utalást sem a bővített kapacitásokra, sem az azokhoz kapcsolódó új beruházásokra. Ezzel szemben e cikk (5) bekezdése kifejezetten foglalkozik a hálózaton történő új beruházások kérdésével.

118    Másrészt azonban a 715/2009 rendelet 16. cikkének (5) bekezdése sokkal kevésbé előíró jellegű, mint e cikk első négy bekezdése. E rendelkezés ugyanis egyfelől annak hangsúlyozására szorítkozik, hogy „a szállításirendszer‑üzemeltetők kötelesek rendszeres időközönként felmérni az új beruházások iránti piaci igényt”, másfelől pedig, hogy „az új beruházások tervezésekor a szállításirendszer‑üzemeltetők kötelesek felmérni a piaci keresletet, és figyelembe venni az ellátásbiztonság kritériumait”. Semmiféle kötelezettség nem terheli a szállításirendszer‑üzemeltetőket a tekintetben, hogy a hálózat helyzetéből vagy az ellátásbiztonságból fakadóan további beruházásokat hajtsanak végre.

119    Másodsorban meg kell állapítani, hogy a szállításirendszer‑üzemeltetők tekintetében kizárólag azok a rendelkezések vonhatnak maguk után kötelezettséget arra irányulóan, hogy kapacitásbővítés céljából új beruházásokat hajtsanak végre a hálózaton, amelyek a 2009/73 irányelvben szerepelnek, amely irányelvet a 715/2009 rendelettel egyidejűleg, a „harmadik energiacsomag” keretében fogadtak el.

120    Így a 2009/73 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése azt írja elő a szállításirendszer‑üzemeltetők tekintetében, hogy „elegendő határkeresztező kapacitást épít[senek] ki az európai szállítási infrastruktúrához való kapcsolódásához, amely minden gazdaságilag indokolt és technikailag kivitelezhető kapacitásigényt kielégít és figyelembe veszi a földgázellátás biztonságát”. Ezenkívül az említett irányelvnek „A hálózatfejlesztés és a beruházási döntések meghozatalával kapcsolatos hatáskörök” címet viselő 22. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy „a szállításirendszer‑üzemeltető […] tízéves hálózatfejlesztési tervet nyújt be a szabályozó hatóságnak, a fennálló és az előre jelzett kínálat és kereslet alapján”. Ez utóbbi cikk (3) bekezdése alapján e tervnek „ésszerű feltételezések[en kell alapulnia] a termelés, ‑ellátás és ‑fogyasztás, valamint a más országokkal folytatott cserék alakulását illetően”.

121    Ezenkívül a 2009/73 irányelv 41. cikke (1) bekezdésének b) és g) pontjából az következik, hogy a szabályozó hatóság feladata annak biztosítása, hogy a szállításirendszer‑üzemeltetők betartsák az uniós jogból eredő kötelezettségeiket, ideértve a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos kötelezettségeket is, és hogy ez a felügyeleti tevékenység kiterjed a szállításirendszer‑üzemeltetők beruházási terveire is.

122    Ez a felügyeleti tevékenység többek között a 2009/73 irányelv 22. cikkének (4)–(7) bekezdésében jelenik meg, amely arra kötelezi a nemzeti szabályozó hatóságot, hogy konzultáljon a tényleges vagy potenciális rendszerhasználókkal a szállításirendszer‑üzemeltető által benyújtott tízéves hálózatfejlesztési tervről, hogy vizsgálja meg, hogy a terv teljes‑e, és összhangban áll‑e a 715/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett, az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervvel, hogy kísérje figyelemmel és értékelje a tízéves hálózatfejlesztési terv megvalósítását, és hogy amennyiben a szállításirendszer‑üzemeltető valamely beruházást nem valósít meg, adott esetben hozzon intézkedéseket.

123    A fentiekből az következik, hogy a szállításirendszer‑üzemeltetők a 2009/73 irányelv alapján kötelesek arra, hogy a hálózat megfelelő működéséhez szükséges beruházásokat és adott esetben kapacitásbővítéseket hajtsanak végre, és hogy a tagállam feladata, hogy a nemzeti szabályozója útján biztosítsa e kötelezettségek tiszteletben tartását.

124    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 2009/73 irányelv egyetlen rendelkezése sem írja elő uniós szintű szabályozási keret elfogadását, nem állapít meg a szállításirendszer‑üzemeltetők beruházásra vonatkozó kötelezettségeinek végrehajtására, illetve az említett kötelezettségeknek nemzeti szabályozók által való figyelemmel kísérésére vonatkozó részletszabályokat.

125    E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a 2009/73 irányelv 42. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amelyre a Bizottság hivatkozik, kiemeli a nemzeti szabályozók közötti együttműködés fontosságát, többek között annak érdekében, hogy „biztosít[s]ák a […] rendszerösszekötő‑kapacitás megfelelő szintjét, többek között új összekapcsolások révén”, e rendelkezés csak „regionális szinten” ír elő együttműködési kötelezettséget a szabályozó hatóságok között. Ennélfogva e rendelkezés nem tekinthető úgy, mint amely arra irányul, hogy a Bizottság rendszerösszekötési pontokon kapacitásbővítések végrehajtására vonatkozó szabályozást fogadjon el.

126    Ennélfogva a 715/2009 rendelet és a 2009/73 irányelv elemzéséből azt a következtetést kell levonni, hogy a jogalkotó szándéka a „harmadik energiacsomag” elfogadásával arra irányult, hogy a hálózat fejlesztésére és a kapacitásbővítésre vonatkozó releváns uniós szabályok végrehajtása kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozzon, anélkül hogy ilyen irányú hatáskört biztosított volna az ENTSO‑nak és a Bizottságnak.

iii) A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének teleologikus értelmezéséről

127    Ami a 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének a teleologikus értelmezését illeti, az ACER és a Bizottság különböző érveket adnak elő annak érdekében, hogy igazolják a kapacitásbővítést lehetővé tévő beruházások területén való uniós szintű szabályozás elfogadásának megalapozottságát. Így arra hivatkoznak, hogy a földgáz belső piacának megfelelő működéséhez szükség van a nagycsővezeték‑hálózatok annak érdekében való szabályozására, hogy e hálózatok tekintetében elegendő beruházás álljon rendelkezésre, és hogy a természetes monopolhelyzetben lévő átvitelirendszer‑üzemeltetők e hálózatokkal összefüggésben ne tanúsítsanak versenykorlátozó magatartást.

128    E tekintetben, jóllehet az uniós jogalkotó a 715/2009 rendeletben különösen az Unió energiapolitikájának az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése b) pontjában előírt, „az energiaellátás biztonságának [az Unión belül való] garantálás[ára]” irányuló cél elérése érdekében a hálózaton történő kapacitásbővítést irányozhat elő, meg kell állapítani, hogy e rendelet alapjául szolgáló egyik indokolás alapján sem azonosítható olyan célkitűzés, amely arra irányulna, hogy felhatalmazza az ENTSO‑t és ebből következően pedig a Bizottságot arra, hogy az ilyen többletkapacitások létrehozásához szükséges beruházások kérdésére is kiterjedő üzemi és kereskedelmi szabályzatot dolgozzon ki.

129    Épp ellenkezőleg, amint az a fenti 126. pontban kiemelésre került, a 715/2009 rendeletből és a 2009/73 irányelvből kitűnik, hogy a jogalkotó szándéka a „harmadik energiacsomag” elfogadásával arra irányult, hogy kizárólag a tagállamokra ruházza az e területre vonatkozó releváns uniós szabályok végrehajtását.

130    Ezt a következtetést a 715/2009 előkészítő munkálatainak a figyelembevétele is megerősíti. A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel a Tanács által 2009. január 9‑én elfogadott közös álláspontból (HL, 2009/C 075E/03, 38. o.) ugyanis kitűnik, hogy ez utóbbi a Bizottság és az Európai Parlament által tervezettel szemben a 715/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdése b) pontjának és 16. cikkének a fenti 112. és 118. pontban hivatkozott megfogalmazását részesítette előnyben, figyelmen kívül hagyva ezáltal a hálózaton történő beruházásokra és a kapacitásbővítésre vonatkozóan tervezett utalásokat.

131    Egyrészt, ami a 715/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének b) pontját illeti, az MEKH a pervezető intézkedésekre adott válaszaiban helyesen emlékeztetett arra, hogy a Tanács a tervezés terén az ENTSO‑nak juttatott szerepet illetően eltért a Bizottság javaslatától azáltal, hogy előnyben részesítette a „hálózatfejlesztési terv” kifejezést a „beruházási terv” kifejezéssel szemben, és bevezette az említett terv „nem kötelező” jellegére való utalást.

132    Másrészt, ami a 715/2009 rendelet 16. cikkét illeti, a Tanács nem követte az Európai Parlament azon javaslatát, amellyel kapcsolatban a Bizottság egyetértését fejezte ki, és amely a szállításirendszer‑üzemeltetők azon kötelezettségének elismeréséhez vezetett volna, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete alapján tervezett és a fenti 66–73. pontban ismertetett eljárással bizonyos hasonlóságot mutató eljárást követően kapacitásbővítéseket hajtsanak végre.

133    E javaslat ugyanis arra irányult, hogy a 715/2009 rendelet 16. cikkét olyan bekezdéssel egészítse ki, amely egyrészt a szállításirendszer‑üzemeltetők azon kötelezettségét írta elő, hogy „[a] fizikai szűk keresztmetszet hosszú távú fennállása esetén [azok] új kapacitások piaci kereslet szerinti bevonásával oldják fel a szűk keresztmetszetet”, másrészt pedig azt a kötelezettséget, hogy az említett üzemeltetők a „piaci kereslet felmérése érdekében” „open season” eljárásokat hajtanak végre.

134    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezéséből az következik, hogy az nem biztosít semmiféle olyan felhatalmazást az ENTSO‑nak, amely lehetővé tenné számára, hogy olyan szabályokat foglaljon bele valamely üzemi és kereskedelmi szabályzatba, amelyek előírhatják valamely földgázszállítórendszer‑üzemeltető tekintetében azt a kötelezettséget, hogy az az említett hálózaton kapacitásbővítéseket hajtson végre.

135    Ebből az következik, hogy a Bizottság kizárólag a 715/2009 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének első albekezdése alapján nem volt jogosult arra, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezetében szereplő, a bővített kapacitásra vonatkozó eljárást szabályozó rendelkezéseket fogadjon el.

2)      A 715/2009 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének második albekezdésében és 7. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra ruházott felhatalmazás terjedelméről

136    A fenti 99. pontban kifejtett okokból meg kell vizsgálni, hogy adott esetben következhet‑e ilyen felhatalmazás a 715/2009 rendelet azon 6. cikke (11) bekezdésének második albekezdéséből és 7. cikkének (3) bekezdéséből, amelyek feljogosítják a Bizottságot arra, hogy valamely üzemi és kereskedelmi szabályzat elfogadása vagy módosítása során módosítsa az említett rendelet nem alapvető fontosságú elemeit.

137    Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az alapszabályozás alapvető elemei azok, amelyeknek az elfogadásához az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek (lásd: 2017. május 11‑i Dyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

138    Valamely terület alapvető fontosságúnak minősítendő elemei azonosításának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, és ez az azonosítás megköveteli az érintett terület jellemzőinek és sajátosságainak figyelembevételét (lásd: 2017. május 11‑i Dyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139    A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete a 715/2009 rendelet olyan módosításához hasonlít, amelynek eredményeként „a kapacitáselosztásra és a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó szabályok” területén a 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének g) pontjában elismert felhatalmazás kiterjeszthető az ENTSO‑ra, következésképpen pedig a Bizottságra, jóllehet az említett felhatalmazás csak a hálózaton fennálló kapacitásokra vonatkozik.

140    Márpedig a fenti 114–126. pontban kifejtett okokból a 715/2009 rendelet rendszeréből, valamint annak az e rendelettel egyidejűleg elfogadott 2009/73 irányelvvel való együttes olvasatából kitűnik, hogy a jogalkotó politikai döntést hozott arra irányulóan, hogy a kapacitásbővítésre vonatkozó releváns uniós szabályok végrehajtása kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozzon, anélkül, hogy ilyen irányú hatáskört ruházott volna az ENTSO‑ra és a Bizottságra. Ebből következően a fenti 137. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján meg kell állapítani, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezetével bevezetett módosítás, amely a 715/2009 rendelet egyik alapvető fontosságú elemére vonatkozik, nem tartozik ez utóbbi rendelet 6. cikke (11) bekezdése második albekezdésének és 7. cikke (3) bekezdésének hatálya alá.

141    A fentiek összességéből az következik, hogy a Bizottság a 715/2009 rendelet alapján nem volt jogosult arra, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezetében szereplő, a bővített kapacitásra vonatkozó eljárást szabályozó rendelkezéseket fogadjon el.

142    Ennélfogva helyt kell adni a jogellenességi kifogásnak, és az EUMSZ 277. cikk alapján meg kell állapítani a 2017/459 rendelet V. fejezetének alkalmazhatatlanságát. Ebből következően a fellebbezési tanács határozatát, amely az említett fejezetet alkalmazza, erga omnes hatállyal meg kell semmisíteni (lásd ebben az értelemben: 2006. június 1‑jei P & O European Ferries [Vizcaya] és Diputación Foral de Vizcaya kontra Bizottság ítélet, C‑442/03 P és C‑471/03 P, EU:C:2006:356, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), anélkül hogy a jelen jogvitákban hivatkozott egyéb jogalapokról határozni kellene.

143    Következésképpen a jelen kereseteknek, amennyiben azok a fellebbezési tanács határozata ellen irányulnak, helyt kell adni.

IV.    A költségekről

144    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben az ACER‑t, mivel pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei és e felperesek részéről felmerült költségek viselésére.

145    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság maga viseli saját költségeit.

146    Ezenfelül ugyanezen eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján az E‑Controlt kötelezni kell saját költségeinek a viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) keresete az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének (ACER) a 2019. április 9i 05/2019. sz. határozatára vonatkozó részében elfogadhatatlan.

2)      A Törvényszék az ACER fellebbezési tanácsának 2019. augusztus 6i A0042019. sz. határozatát megsemmisíti.

3)      Az ACER viseli saját költségeit, valamint az MEKH és az FGSZ Földgázszállító Zrt. részéről felmerült költségeket.

4)      Az Európai Bizottság és az EnergieControl Austria für die Regulierung der Elektrizitäts und Erdgaswirtschaft (EControl) maguk viselik saját költségeiket.

Tomljenović

Kreuschitz

Schalin

Škvařilová‑Pelzl

 

Nõmm

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. március 16‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon

 

M. van der Woude

hivatalvezető

 

elnök


Tartalomjegyzék


I. A jogviták előzményei

II. Az eljárás és a felek kérelmei

III. A jogkérdésről

A. A T684/19. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadhatóságáról, amennyiben az az eredeti határozat ellen irányul

B. A kereset megalapozottságáról

1. A jogellenességi kifogás elfogadhatóságáról

2. A jogellenességi kifogás megalapozottságáról

a) A 2017/459 rendeletnek a 715/2009 rendelet jogalapjával való összeegyeztethetetlenségére alapított első rész megalapozottságáról

b) A második, arra alapított rész megalapozottságáról, hogy a 2017/459 rendelet V. fejezete túllép a 715/2009 rendelet által a Bizottságnak adott felhatalmazáson

1) A 715/2009 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének első albekezdésében és 8. cikkének (6) bekezdésében a Bizottságra ruházott felhatalmazás terjedelméről

i) A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének szó szerinti értelmezéséről

ii) A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének rendszertani értelmezéséről

iii) A 715/2009 rendelet 8. cikke (6) bekezdésének teleologikus értelmezéséről

2) A 715/2009 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének második albekezdésében és 7. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra ruházott felhatalmazás terjedelméről

IV. A költségekről


*      Az eljárás nyelvei: angol és magyar.