AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)

2014. május 6.

F‑153/12. sz. ügy

Claude Forget

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselő – Díjazás – Családi támogatások – Háztartási támogatás –– A juttatás feltétele – A luxemburgi törvények szerint bejegyzett élettársi kapcsolat –Tartós élettársi kapcsolatban élő pár, akinek lehetősége van törvényes házasságkötésre – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikke (2) bekezdése c) pontja iv) alpontja szerinti feltételeknek meg nem felelő tisztviselő”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel C. Forget azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy egyrészt semmisítse meg a 2012. szeptember 25‑i azon határozatot, amellyel az Európai Bizottság megtagadta tőle a háztartási támogatást és az élettársa utáni özvegyi nyugdíjat, másrészt nyilvánítsa jogellenesnek az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VII. melléklete 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának iv. alpontját és VIII. melléklete 17. cikkének első bekezdését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. C. Forget maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket. Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Háztartási támogatás – A juttatás feltételei – Bejegyzett élettársi kapcsolatban élő tisztviselő – A törvényes házasságkötés lehetősége – Önálló fogalmak

(Személyzeti szabályzat, 1d. cikk, és VII. melléklet, 1. cikk, (2) bekezdés, c) pont)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Háztartási támogatás – A juttatás feltételei – Egyenlő díjazás elve –Tartós élettársak, akiknek lehetőségük van törvényes házasságkötésre – A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 1d. cikk, és VII. melléklet, 1. cikk, (2) bekezdés, c) pont)

1.      Az élettársi kapcsolatnak a személyzeti szabályzat 1d. cikkében szereplő fogalma önálló fogalom, mivel a személyzeti szabályzat szóban forgó cikke nem a konkrét esetben alkalmazandó jog által meghatározott feltételekre utal, hanem az e vonatkozásban a VII. melléklet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt feltételek mellett külön jogi szabályozást hoz létre.

E cikk különösen úgy rendelkezik egyrészt, hogy a párnak olyan, valamely tagállam vagy illetékes tagállami hatóság által hivatalosként elismert dokumentumot kell az érintett adminisztráció rendelkezésére bocsátania, amely igazolja élettársi jogállásukat, másrészt pedig további feltételként azt írja elő, hogy a pár valamely tagállamban nem léphet törvényes házasságra. E rendelkezés az utóbbi feltétel tartalmát és terjedelmét illetően pontosítja, hogy abban az esetben lehet megállapítani, hogy egy pár törvényes házasságot köthet, ha a pár tagjai eleget tesznek az ilyen párok házasságkötését engedélyező tagállam jogszabályaiban megállapított feltételek mindegyikének.

A törvényes házasságkötés lehetőségével rendelkező pár fogalma a személyzeti szabályzat sajátos fogalma, amelyet csak önállóan lehet értelmezni. E fogalom megfelel egyébiránt a jogalkotónak a személyzeti szabályzat ezen változatát létrehozó 723/2004 rendelet (8) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzésének, miszerint azoknak a valamely tagállam által tartós élettársi kapcsolatként elismert nem házassági viszonyban élő tisztviselőknek, akiknek nincs jogi lehetőségük a házasságra, a házaspárokéval megegyező ellátásokat kell biztosítani.

(lásd a 22–24. pontot)

2.      Az abból eredő állítólagos hátrányos megkülönböztetést illetően, hogy eltérően kezelik a háztartási támogatás nyújtását egyrészt azon tisztviselők vonatkozásában, akik azonos nemű személlyel léptek élettársi kapcsolatra, és akikkel szemben az alkalmazandó nemzeti jogszabályok megtagadják a házasságkötés lehetőségét, másrészt azon tisztviselők vonatkozásában, akik bár eltérő neműek, és van lehetőségük törvényes házasságot kötni, inkább tartós élettársi kapcsolatra léptek, meg kell állapítani, hogy az összehasonlítás hibás, mivel a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja nem hoz létre és nem is hozhat létre olyan önálló szabályozást, amely ellentétes vagy többlettartalmat hordozna azokhoz a rendelkezésekhez képest, amelyek az egyes uniós tagállamokban a házassági, illetve házassághoz hasonló kapcsolatok lehetséges kategóriái tekintetében szabályozzák a megfelelő jogokat és kötelezettségeket. Ez a cikk azonban – éppen ezen különböző nemzeti jogszabályok miatt – azon tisztviselők vonatkozásában, akik valamely tagállamban jogilag elismert élettársi kapcsolatban élnek, és háztartási támogatást kérnek, csupán egy sajátos feltételt tartalmaz, nevezetesen azt, hogy a párnak – nem pedig magának a tisztviselőnek – nincsen lehetősége a házasságkötésre. Ez a feltétel pedig az élettársi kapcsolatban élő tisztviselő nemét vagy szexuális irányultságát illetően kizárólag attól a jogi szabályozástól függ, amely az egyes tagállamok jogszabályai szerint az élettársi kapcsolatokra vonatkozik, és ezért ez a feltétel a személyzeti szabályzat keretein belül teljes mértékben semleges.

Egyébiránt a különböző és a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó, e területre vonatkozó nemzeti jogszabályokra tekintettel az a feltétel, hogy a párnak nincsen lehetősége a házasságkötésre, nem eredményez közvetett hátrányos megkülönböztetést, mivel jelenleg az emberek közötti kapcsolatok jogilag elismert különböző lehetőségei közül a házasság az egyetlen olyan polgári jogi kapcsolati forma, amelyik az Unió valamennyi tagállamában közös, ami viszont az élettársi kapcsolatról nem mondható el.

Valóban igaz, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának iv) alpontja objektív módon eltérő bánásmódot teremt a tisztviselők e két kategóriája között. Még ha azonban azt is feltételeznénk, hogy ez a két személykategória a háztartási támogatással elérni kívánt célra tekintettel hasonló helyzetben van, az ilyen eltérő bánásmódot objektíve akkor is indokoltnak kellene minősíteni, mivel az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy azoknak a valamely tagállam által tartós élettársi kapcsolatként elismert nem házassági viszonyban élő tisztviselőknek, akiknek nincs jogi lehetőségük a házasságra, a házaspárokéval megegyező ellátásokat biztosítsanak.

(lásd a 27–29., 31. és 32. pontot)