2010. március 3-án benyújtott kereset - Németország kontra Bizottság

(T-104/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és C. von Donat ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék semmisítse meg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a Németországi Szövetségi Köztársaságban a Saar-vidéket érintő RESIDER-II-programhoz (1994-1999) az 1995. november 27-i C (95) 2529 bizottsági határozattal és utoljára az 1999. november 15-i C (1999) 3557 bizottsági határozattal nyújtott hozzájárulás csökkentéséről szóló, 2009. december 18-i C (2009) 10561 bizottsági határozatot;

a Törvényszék a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a megtámadott határozatban csökkentette az ERFA-ból a Németországi Szövetségi Köztársaságban a RESIDER II SAARLAND közösségi kezdeményezéshez (1994-1999) nyújtott teljes hozzájárulást.

Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Első jogalapként a felperes az állítja, hogy az 1994-től 1999-ig tartó támogatási időszakban a pénzügyi korrekciók átalányozásának és extrapolálásának nincs jogalapja.

Másodszor a felperes a 4253/88/EGK rendelet¹ 24. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik, mivel a csökkentés feltételei nem állnak fenn. E tekintetben különösen arra hivatkozik, hogy a Bizottság félreértelmezte a "szabálytalanság" fogalmát. Ezenkívül a Bizottság nem állapította meg, hogy a strukturális alapok igazgatásával megbízott nemzeti hatóságok megsértették a 4253/88 rendelet 23. cikkéből eredő kötelezettségeiket. A rendszerbeli szabálytalanság kifogásához hiányzik a vitatott igazgatási és ellenőrzési rendszerek elégséges meghatározása. Az igazgatás és ellenőrzés rendszerbeli hibáinak megállapítása a felperes álláspontja szerint téves ténybeli megállapításokon alapul. A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság a tényállás fontos elemeit tévesen állapította meg és mérlegelte.

Másodlagosan a felperes harmadik jogalapként előadja, hogy a megtámadott határozatban eszközölt csökkentések aránytalanok. Ezzel összefüggésben előadja, hogy a Bizottság nem gyakorolta a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti diszkrecionális jogkörét. Továbbá az alkalmazott átalánykorrekciók meghaladják a közösségi költségvetést érintő (potenciális) kárveszélyt. A felperes álláspontja szerint a Bizottság ezen túlmenően kumulálta a korrekció mértékeit, anélkül hogy az adott esetben elért eredményt az arányosság elve alapján felülvizsgálta volna. A felperes továbbá úgy véli, hogy a hibáknak a végrehajtott extrapolációja aránytalan, mivel sajátos hibák nem vonatkoztathatók nem egynemű alapösszességre.

Negyedik jogalapként a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot elégtelen indokolta meg. E tekintetben előadja, hogy a megtámadott határozatból nem vehető ki az átalány jelleggel elvégzett csökkentések mértékének levezetése és indokolása. Ezenfelül nem ismerhető fel, hogy a Bizottság a német hatóságok által előadott tényállást megfelelően mérlegelte volna. Továbbá a Bizottság a külső elbírálók által elvégzett projektvizsgálatok felismert hiányosságaiból nem vont le következtetéseket a megállapítások megbízhatóságára tekintettel.

Végül a felperes ötödik jogalapként előadja, hogy az alperes megsértette a partnerség elvét, mivel most a "kiadások támogathatóságára vonatkozó munkalapokra" hivatkozik, amelyeket csak a folyó támogatási időszakban állítottak ki. Továbbá a Bizottság a megtámadott határozatot az igazgatási és ellenőrzési rendszer rendszerbeli hiányosságaira alapítja, noha az igazgatási és ellenőrzési rendszerek működőképességét még a támogatási időszakban megállapította.

____________

¹ - A 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o .).