A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2019. december 3.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelő jelentés – Az értékelési és fellebbviteli értékelési eljárások szabályszerűsége – A fellebbviteli értékelő pártatlanságának követelménye”
A T‑808/17. sz. ügyben,
Ralph Pethke (lakóhelye: Alicante [Spanyolország], képviseli: H. Tettenborn ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: A. Lukošiūtė, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Wägenbaur ügyvéd)
alperes ellen
a felperes 2016. évre vonatkozó értékelő jelentésének megsemmisítése, valamint szükség szerint az EUIPO igazgatótanácsa 2017. október 18‑i, a felperes panaszát elutasító határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
a tanácskozás során tagjai: H. Kanninen elnök, C. Iliopoulos és I. Reine (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 43. cikke értelmében:
„A tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai által a 110. cikkel összhangban meghatározott feltételek szerint évente értékelő jelentést kell készíteni. Az értékelő jelentés megállapítja, hogy a tisztviselő teljesítményének szintje kielégítő volt‑e vagy sem. Az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatósága megállapítja az értékelési eljárás során fellebbezésre jogosító rendelkezéseket, amely jogot a 90. cikk (2) bekezdésében említett panasz benyújtása előtt kell gyakorolni.
[…]
Az értékelést közlik a tisztviselővel. A tisztviselőnek jogában áll az értékelő jelentéssel kapcsolatban bármilyen, általa fontosnak tartott észrevételt tenni.”
2 A személyzeti szabályzat 2014. január 1‑jei hatállyal módosított 43. cikkének végrehajtása érdekében az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) 2014. október 1‑je óta alkalmazza a személyzeti szabályzat 43. cikke általános végrehajtási rendelkezéseiről, valamint a személyzeti szabályzat 44. cikke első bekezdésének részletes alkalmazási szabályairól szóló, 2013. december 16‑i C(2013) 8985 final európai bizottsági határozatot (a továbbiakban: ÁVR 43).
3 Az ÁVR 43 3. cikke „A különböző szereplők szerepe és rangja” cím alatt a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az értékelő az állást betöltő személy közvetlen felettese, és főszabály szerint a referencia-időszak december 1‑jén hivatalban álló egységvezetője.
[…]
(2) A fellebbviteli értékelő az értékelő közvetlen felettese az ezen felettes által a 6. cikkben hivatkozott értékelési eljárásban tett első beavatkozás pillanatában.
[…] Amennyiben a főigazgató az értékelő, a fellebbviteli értékelő az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgatója. […]
Az állást betöltő személy miután a személyzeti szabályzat 22a. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett információt közölt, kérheti a jelentés indokolással ellátott, a személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdése szerinti elutasításának időpontjában, hogy a fellebbviteli értékelő szerepét az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgatója vagy a főtitkár töltse be.
(3) Kivételes, az állást betöltő személy érdekében történő eljárás szándékával, vagy valamely szervezeti egység vagy főigazgatóság szervezeti felépítésének módosulása esetén, a főigazgató eltérhet az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseitől az adott ügyből, illetve a módosulásból következő sajátos körülmények figyelembevétele érdekében.
[…]”
4 Az ÁVR 43 7. cikke a következőképpen szabályozza a fellebbezési eljárást:
„(1) A jelentés indokolással ellátott, az állást betöltő személy általi elutasítása automatikusan a fellebbviteli értékelőhöz fordulással jár. […]
(2) Az állást betöltő személy által benyújtott kérelem alapján a fellebbviteli értékelő a jelentés indokolással ellátott elutasításának időpontjától számított tíz munkanapon belül megbeszélést folytat e személlyel. Az állást betöltő személy a megbeszélés során igénybe veheti egy másik, az értékelőtől eltérő, állást betöltő személy segítségét. A fellebbviteli értékelő a megbeszélés során kérheti egy másik, az értékelőtől eltérő, állást betöltő személy segítségét.
(3) A jelentés indokolással ellátott elutasításának időpontjától számított húsz munkanapon belül és az (2) bekezdésben előírt megbeszélést követően a fellebbviteli értékelő a jelentést megerősíti, vagy – a határozatát indokolva – módosítja.
[…]
A fellebbviteli értékelő határozata nem alapulhat olyan tényeken, amelyekkel kapcsolatban az állást betöltő személynek nem volt lehetősége észrevételeket tenni, az értékelési vagy a fellebbezési eljárás során, kivéve ha e lehetőséget fellebbviteli értékelő kellő időben biztosítja számára.
(4) A fellebbviteli értékelő határozatát követően a jelentés véglegessé válik. […]”
5 Az ÁVR 43 I. melléklete a különleges eseteket szabályozza. A 2. pontjának megfelelően, ha a referencia‑időszak során, azonban nem kevesebb mint négy hónappal a korábbi jelentés, vagy a jelentésben szereplő korábbi hozzájárulás által lefedett időszakot követően, az állást betöltő személyt a Bizottságon belül más álláshelyre helyezik át, vagy rendelik ki a személyzeti szabályzat 37. cikkének a) pontja alapján, a közvetlen felettese az állást betöltő személy teljesítményéről készít hozzájárulást, amely az érintett jelentés részét képezi.
6 Az ÁVR 43 elfogadását követően az EUIPO elfogadta az EUIPO tisztviselőire és alkalmazottaira vonatkozó értékeléseket érintő szolgálati utasításokat egy „Work Instruction: Appraisals at EUIPO” (a továbbiakban: az EUIPO szolgálati utasításai) című dokumentum formájában. Az ÁVR 43 3. cikkét illetően, az EUIPO szolgálati utasításai úgy rendelkeznek, hogy ha az ügyvezető igazgató az értékelő, a fellebbviteli értékelő a helyettes ügyvezető igazgatóból, az emberi erőforrások osztályának igazgatójától és a jogi ügyekért felelős osztály igazgatójából álló bizottság.
A jogvita előzményei
7 A jogi végzettséggel rendelkező felperes, Ralph Pethke ideiglenes alkalmazottként 2000–ben lépett az EUIPO szolgálatába. 2002‑ben AD (tanácsos) besorolásban állandó tisztviselővé nevezték ki.
8 2006–ban a felperes az „egységvezető” kiválasztási eljárásának sikeres pályázója volt az igazgatás területén. Ennek következtében egy védjegyosztály egységvezetőjeként lett beosztva.
9 2011 májusában az időközben AD 11 besorolási fokozatba előléptetett felperest a „Nemzetközi együttműködési és jogi” osztály igazgatóhelyettesi álláshelyére helyezték át. 2012 októberében a „Személyzeti és pénzügyi” osztály igazgatói álláshelyére helyezték át.
10 2014 októberében a felperest a „Műveleti” osztály igazgatói álláshelyére osztották be. Felettese az EUIPO ügyvezető igazgatója volt.
11 A felperes 2014. évre vonatkozó értékelő jelentésében megállapítást nyert, hogy általában a felperes alkalmassága, teljesítménye és a feladatai teljesítése során tanúsított magatartása megfelel a betöltött álláshely által megkövetelt szintnek. A 2015. évre vonatkozó értékelő jelentésben megállapítást nyert, hogy általában a felperes alkalmassága, teljesítménye és a feladatai teljesítése során tanúsított magatartása nem éri el a betöltött álláshely által megkövetelt szintet. Tekintettel arra, hogy az EUIPO átszervezése keretében a 2014. és a 2015. év során elért sikereket nem értékelték kellően, a felperes megtagadta e jelentések aláírását, anélkül azonban, hogy panaszt nyújtott volna be.
12 2016. október 17‑i határozatával az EUIPO ügyvezető igazgatója áthelyezte a felperest, aki akkoriban az EUIPO „Műveleti” osztályának volt az igazgatója, a „Megfigyelőközpont” osztályra mint vezető jogi szakértőt, fenntartva a felperes besorolási csoportját, és AD 12 besorolási fokozatának 2. fizetési fokozatát. E határozat ellen keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez, amely keresetet a 2019. március 5‑i Pethke kontra EUIPO ítélet (T‑169/17, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2019:135) elutasított.
13 2017. március 8‑én az EUIPO „Megfigyelőközpont” osztályának igazgatója (a továbbiakban: értékelő), aki 2016. október 17‑től a felperes felettesévé vált, a felperessel a 2016. évre vonatkozó éves értékelő megbeszélést folytatott.
14 2017. március 9‑én az értékelő aláírta a felperes 2016. évre vonatkozó értékelő jelentését (a továbbiakban: 2016. évi értékelő jelentés). E jelentésből kitűnik, hogy a 2016. január 1‑je és október 16‑a közötti időszakra vonatkozóan az értékelő az EUIPO ügyvezető igazgatójával is konzultált, aki ezen időszak során a felperes felettese volt (a továbbiakban: korábbi felettes). A korábbi felettes írásban tette meg hozzájárulását, amely az ÁVR 43 I. mellékletének 2. pontja értelmében a 2016. évi értékelő jelentés részét képezi.
15 A 2016. évi értékelő jelentés megállapítja, hogy „általában a [felperes] alkalmassága, teljesítménye és a feladatai teljesítése során tanúsított magatartása megfelel a betöltött álláshely által megkövetelt szintnek”.
16 Konkrétabban, az „Alkalmasság” rovatban az értékelő a felperesre vonatkozó értékelését teljes egészében a korábbi felettes által készített hozzájárulásra hivatkozva indokolta. Ezenkívül „Az értékelő megállapításai” rovatban először is megemlítésre kerül, hogy a felperest csupán 2016 októberének közepén helyezték át a „Megfigyelőközpont” osztályhoz. Ezt követően az értékelő a felperesnek a 2016. év első kilenc hónapjára vonatkozóan az akkori felettese, azaz az EUIPO ügyvezető igazgatója által készített értékelésére hivatkozik. Ez az értékelés a következő:
„A [felperes] teljesítménye gyengébb volt a [„Műveleti” osztályon], különösen a felszólalások terén elért eredményeket és az ott tapasztalt hatékonyságcsökkenést, illetve a teljesítményekkel kapcsolatos átláthatóság hiányát, és az eredményeknek [az ügyvezető igazgató] részére történő részleges és hiányos közlését illetően. Magatartását szintén bírálat érte, mivel nem megfelelő módon osztott meg fontos információkat.
[A felperes] a [»Műveleti« osztály] igazgatójaként nem tette meg a szükséges intézkedéseket a helyzet kezeléséhez, ami a felhalmozott késedelmeket illetően összetett helyzetbe hozta az EUIPO‑t, és [a korábbi felettes részéről] a felperessel mint igazgatóval szembeni bizalom elvesztéséhez vezetett. Jóllehet [a felperes] rendelkezett a vezetői álláshoz szükséges készségekkel és képességekkel, 2016–ban nem volt képes arra, hogy a rendkívüli helyzet kezelésére megfelelő lépéseket tegyen.
Az értékelő beszélgetés során (ahol a személyzeti bizottság elnöke is jelen volt), a [felperes] az ügyvezető igazgató által készített értékelésben szereplő számos tényt, számadatot és eredményt vitatott. Az egyetlen nem kielégítő elem, amellyel egyetértett, a felszólalással kapcsolatos határozathozatal gyorsaságát [érintette].”
17 Végül ugyanebben „Az értékelő megállapításai” rovatban az értékelő válaszol a felperes által a „Megfigyelőközpont” osztályon belüli helyzetére vonatkozóan megfogalmazott kritikára. E tekintetben kifejti, hogy ezen osztály üdvözölte a felperes hozzájuk csatlakozásának tényét, figyelemmel a nagy tapasztalatára és a szellemi tulajdonra vonatkozó készségeire. Ezenkívül megjegyezte, hogy a felperessel egyetértésben gyorsan jelentős feladatokkal bízták meg, és a felperes teljesítménye jó volt.
18 2017. március 16‑án a felperes jelezte, hogy nem ért egyet a 2016. évi értékelő jelentéssel, és a fellebbviteli értékelővel, azaz az EUIPO ügyvezető igazgatójával – aki egyben a korábbi felettese – való megbeszélést kért. E megbeszélésre 2017. március 27‑én került sor.
19 Ugyanezen a napon kelt e–mailjében az EUIPO ügyvezető igazgatója mint fellebbviteli értékelő, felkérte a felperest, hogy 2017. március 30‑ig írásban közölje azokat az indokokat, amelyek miatt nem értett egyet a 2016. évi értékelő jelentéssel, annak érdekében, hogy azokat e jelentés véglegesítésének keretében figyelembe vehessék.
20 2017. március 30‑i e‑mailjében a felperes megküldte a fellebbviteli értékelőnek a 2016. évi értékelő jelentésre vonatkozó kiegészítő észrevételeit. A felperes különösen az értékelési eljárás szabályainak megsértésére hivatkozott. E tekintetben úgy ítélte meg egyrészt, hogy az EUIPO ügyvezető igazgatója mint a fellebbviteli értékelő, nem volt jogosult megtagadni a Bizottság és az EUIPO igazgatótanácsa által – az értékelő jelentéssel szemben benyújtott belső kereset keretében – bevezetett szóbeli vitarendezési eljárás lefolytatását. Másrészt megjegyezte, hogy az értékelő nem végezte el a 2016. évi értékelő jelentés által lefedett időszak jelentős részének személyes értékelését.
21 A felperes ezen megjegyzései a jelentés „Készségek” rovatára is vonatkoztak, mivel álláspontja szerint az ott felhozott pontok nem indokoltak. E tekintetben a felperes kifejtette, hogy a „prioritások meghatározásával és a szervezéssel”, az „ellenálló képességgel”, valamint az „együttműködéssel” összefüggő hiányosságok minden pontosítás nélkül kerültek említésre. A „minőséget és eredményeket” illetően a felperes jelezte, hogy 2016 harmadik negyedévében a minőség elérte a megfelelőség, illetve a kiválóság szintjét. Az eredményeket illetően a felperes jelezte, hogy a felszólalási és a törlési határozatok elfogadása során felmerülő késedelemmel kapcsolatos problémák annak voltak betudhatóak, hogy a tapasztalt munkaerő 15%‑át 2014‑ben és 2015‑ben az EUIPO más szervezeti egységeihez helyezték át, annak ellenére, hogy mind a felperes, mind munkatársai számos alkalommal felhívták a figyelmet a személyi állomány e csökkenésének következményeire.
22 Következésképpen a felperes először is azt kérte, hogy a Törvényszék törölje a 2016. évi értékelő jelentésben a korábbi felettes hozzájárulására vonatkozó valamennyi hivatkozást, másodszor, hogy magát e hozzájárulást törölje, és fejtse ki, hogy ez a fellebbviteli értékelési eljárás eredményére tekintettel került törlésre, harmadszor pedig azt kérte, hogy az értékelőt kötelezzék arra, hogy végezze el a saját pártatlan értékelését.
23 2017. március 30-i e‑mailjében a fellebbviteli értékelő arról tájékoztatta a felperest, hogy lezárta a fellebbviteli megbeszélést, és azt a felperes 2017. március 30-i e‑mailjében megküldött kiegészítő megjegyzésekkel együtt figyelembe vette. A felperes azon kérelmét illetően, hogy a 2016. évi értékelő jelentésben a korábbi felettes általi, a 2016. január 1. és október 16. közötti időszakra vonatkozó értékelésre történő valamennyi hivatkozást töröljék, a fellebbviteli értékelő kifejti, hogy az ÁVR 43 I. mellékletének 2. pontjával, valamint az EUIPO szolgálati utasításaival összhangban a korábbi értékelőnek a személyi állomány adott tagja teljesítményére vonatkozó hozzájárulása a jelentés részét képezi, és a jelenlegi értékelőnek e hozzájárulást figyelembe kell vennie e teljesítmény értékelésekor.
24 2017. április 10‑i határozatával az EUIPO ügyvezető igazgatója mint fellebbviteli értékelő megerősítette az értékelő által készített, 2016. évi értékelő jelentést. Arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan okok, amelyek igazolnák az értékelő által végzett átfogó értékelés módosítását, amely szerint „általában [a felperes] alkalmassága, teljesítménye és a feladatai teljesítése során tanúsított magatartása megfelel[t] a betöltött álláshely által megkövetelt szintnek”.
25 E tekintetben az EUIPO ügyvezető igazgatója mint fellebbviteli értékelő először is rámutatott arra, hogy a felperes értékelése érvényesen alapulhatott a személyi állomány körében 2016. januárban végzett felmérés eredményein, mivel ezek az eredmények 2016. februárban elérhetők voltak, a felperes ebben az időszakban a „Műveleti” osztály igazgatója volt, valamint mivel a személyi állomány elkötelezettségének növelésére irányuló célkitűzést illetően az eredmények relevánsak voltak. Ezt követően kifejtette, hogy az említett osztály személyi állományának mobilitása ellenére 2016. január és szeptember között húsz alkalmazott csatlakozott az említett osztályhoz. A hatékonyságot illetően megállapította, hogy ugyanezen osztály késedelmeket halmozott fel a felszólalási határozatok terén. Végül kifogásolta a felperesnek a szóban forgó osztály teljesítményére és eredményeire vonatkozó számadatokkal kapcsolatos kommunikációját.
26 2017. június 19‑én a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdés alapján panaszt nyújtott be az EUIPO igazgatótanácsához mint kinevezésre jogosult hatósághoz a 2016. évi értékelő jelentéssel, valamint a fellebbviteli értékelő a 2017. április 10‑én hozott határozatával szemben. A panasz alátámasztására felhozott érvek egyrészt a lényeges eljárási szabályok megsértésén, másrészt a tények elferdítését eredményező nyilvánvaló értékelési hibán alapultak. Különösen, ami a lényeges eljárási szabályok megsértését illeti, a felperes az értékelési eljárás szabályainak két megsértésére hivatkozott, amelyeket már a 2016. évi értékelő jelentésre vonatkozó kiegészítő észrevételeiben is felhozott, tudniillik egyrészt arra, hogy az értékelő kifejezetten megtagadta a korábbi felettes által a 2016. január 1. és október 16. közötti időszakra vonatkozásában elvégzett értékelés vizsgálatát, másrészt pedig arra, hogy a fellebbviteli értékelő idő előtt zárta le a megbeszélést az előtte folyó eljárásban. Ezenkívül azt rótta fel az EUIPO‑nak, hogy a 2016. évre vonatkozó értékelését nem vizsgálta független módon, hiszen a fellebbviteli értékelője ezen év tekintetében a korábbi felettese volt, aki döntő szerepet játszott a 2016. évi értékelő jelentés kidolgozásában, megsértve ezzel az EUIPO szolgálati utasításai szerinti eljárást. Úgy ítélte meg továbbá, hogy a fellebbviteli értékelő indokolás nélkül utasította el a 2016. évi értékelő jelentéssel szemben a felperes által megfogalmazott kifogások nagy részét.
27 2017. október 18‑i határozatával az EUIPO igazgatótanácsa mint megalapozatlant elutasította a felperes által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt (a továbbiakban: a panaszt elutasító határozat). A felperesnek a 2016. évi értékelő jelentés független vizsgálatának hiányára alapított kifogását illetően az EUIPO igazgatótanácsa úgy ítélte meg, hogy az EUIPO szolgálati utasításai, amelyekre a felperes hivatkozik, nem relevánsak, mivel azok arra az esetre vonatkoztak, amikor a korábbi felettes mint értékelő jár el, amiről a jelen ügyben nincs szó. Jelezte továbbá, hogy az alkalmazandó szabályok nem írják elő, hogy a fellebbviteli értékelőnek független felülvizsgálatot kell végeznie, mivel ő az értékelőnek, vagyis közvetetten a felperesnek a közvetlen felettese. Hozzátette, hogy a felperes mindenekelőtt a 2016. évi értékelő jelentés 3. oldalán szereplő átfogó értékelést vitatta, amely szerint általában a felperes alkalmassága, teljesítménye és a feladatai teljesítése során tanúsított magatartása megfelel[t] a betöltött álláshely által megkövetelt szintnek. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy ezen átfogó értékelést önállóan és függetlenül az értékelő, és nem a korábbi felettes készítette.
Az eljárás és a felek kérelmei
28 A Törvényszék Hivatalához 2017. december 11‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
29 Az EUIPO 2018. február 27‑én nyújtotta be ellenkérelmét.
30 2018. március 8‑i határozatával a negyedik tanács elnöke felhívta a felperest a válasz benyújtására, az EUIPO‑nak az ellenkérelem 121. pontjában szereplő azon állítására összpontosítva, hogy a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap részben elfogadhatatlan. A felperes 2018. április 16‑án benyújtotta válaszát, a kereset megalapozottságát illetően is kifejtve álláspontját. Az EUIPO 2018. május 28‑án viszonválaszt nyújtott be.
31 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (negyedik tanács) úgy határozott, hogy pervezető intézkedések keretében kérdéseket intéz a felekhez. A Törvényszék felhívta feleket, miután azok az előírt határidőn belül válaszoltak, hogy tegyék meg az e válaszokkal kapcsolatos esetleges észrevételeiket. A felek az előírt határidőn belül benyújtották észrevételeiket. A felperes 2019. április 1‑jei észrevételeit követően a Törvényszék új pervezető intézkedést hozott, egy további kérdést intézve a felpereshez. A felperes által 2019. május 2‑án adott válaszra tekintettel a Törvényszék felhívta az EUIPO‑t a felperes 2019. április 1‑jei és 2019. május 2‑i észrevételeiben adott válaszokkal kapcsolatos észrevételeinek benyújtására.
32 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (negyedik tanács) úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.
33 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2016. évi értékelő jelentés azon változatát, amelyben 2017. április 10‑én azt a felperes tudomására hozták;
– amennyiben szükséges, semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
34 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
35 Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak: először is azon tényen, hogy az értékelő megtagadta a 2016. január 1. és október 16. közötti időszak vonatkozásában a felperes teljesítményére vonatkozó adatok személyes vizsgálatát, másodszor a fellebbviteli értékelő hatáskörének hiányán, harmadszor az értékelő függetlenségének hiányán, negyedszer a fellebbviteli értékelő előtti eljárás keretében folytatott párbeszéd önkényes megszakításán, ötödször a 2016. évi értékelő jelentést megerősítő határozat és a panaszt elutasító határozat indokolásának hiányán, és hatodszor nyilvánvaló értékelési hibán, amennyiben a 2016. évi értékelő jelentés hiányos és önkényesen kiválasztott teljesítményre vonatkozó adatokon alapul. A felperes válaszában az ellenkérelem 12. pontjára válaszul azt állítja, hogy a 2016. január 1. és október 16. közötti időszakra vonatkozó éves értékeléshez való hozzájárulást az EUIPO ügyvezető igazgatójának képviselője, nem pedig maga az említett ügyvezető igazgató fogalmazta meg. Végül az EUIPO‑nak a pervezető intézkedésekre adott válaszával kapcsolatos, 2019. április 1‑jei észrevételeiben a felperes a személyzeti szabályzat 43. cikkének és 44. cikke első bekezdésének végrehajtására vonatkozó szolgálati utasítások 2016. december 19‑i, 6.7. változatának visszaható hatályú és jogellenes alkalmazását is kifogásolja.
36 A Törvényszék által a pervezető intézkedések keretében feltett kérdések egyikére válaszolva a felperes többek között a fellebbviteli értékelő függetlenségének hiányára alapított harmadik jogalap terjedelmét határozta meg, megerősítve, hogy azt lényegében a fellebbviteli értékelő pártatlanságának hiányán alapulónak kell tekinteni. Úgy kell tehát tekinteni, hogy a harmadik jogalap lényegében a fellebbviteli értékelő pártatlanságának vitatására irányul, és így először azt kell megvizsgálni.
37 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a korábbi felettes nem lehetett pártatlan fellebbviteli értékelő a 2016. évre vonatkozó értékelési eljárás keretében, mivel már döntő módon hozzájárult az ugyanezen évre vonatkozó értékelő jelentés kidolgozásához. Úgy véli, hogy ez az eljárás sérti az ÁVR 43 3. cikkét, valamint az EUIPO szolgálati utasításait, és azzal a következménnyel jár, hogy megakadályozza a korábbi felettes hozzájárulásának független felülvizsgálatát, és ekképpen a jobb értékelést és a megfelelő végső pontszámot. Álláspontja szerint az EUIPO szolgálati utasításaiból kitűnik, hogy egy fellebbviteli bizottságnak kell az ügyvezető igazgató által végzett értékelésekre vonatkozó panaszokról határoznia.
38 Az EUIPO vitatja a felperes érveit. Úgy véli, hogy az EUIPO szolgálati utasításai, amelyekre a felperes hivatkozik, nem relevánsak, mivel azok arra az esetre vonatkoznak, amikor az ügyvezető igazgató értékelőként jár el, amiről a jelen ügyben nincs szó. Az EUIPO előadja továbbá, hogy az alkalmazandó szabályok nem írják elő, hogy a fellebbviteli értékelőnek független felülvizsgálatot kell végeznie, mivel ő a közvetlen felettese az értékelőnek, tehát közvetve a felperesnek is.
A bírósági felülvizsgálat terjedelmére vonatkozó előzetes észrevételek
39 Emlékeztetni kell arra, hogy a tisztviselők értékelésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint az értékelők a legszélesebb mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő személyek munkájának értékelése során, és az uniós bíróságnak nem feladata, a nyilvánvaló hiba vagy hatáskörtúllépés eseteit kivéve, hogy ezen értékelés során beavatkozzon, és annak megalapozottságát vizsgálja (lásd ebben az értelemben: 1992. október 21‑i Maurissen kontra Számvevőszék ítélet, T‑23/91, EU:T:1992:106, 40. pont; 2005. május 4‑i Schmit kontra Bizottság ítélet, T‑144/03, EU:T:2005:158, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az értékelő jelentések tartalmának bírósági felülvizsgálata az eljárás szabályszerűségének, a tények pontosságának, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 1994. október 26‑i Marcato kontra Bizottság ítélet, T‑18/93, EU:T:1994:255, 45. pont).
40 Az eljárás e szabályszerűségének felülvizsgálatát illetően a Bíróság és a Törvényszék általánosságban kimondta, hogy ha egy európai uniós intézmény mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az uniós jogrend által biztosított eljárási garanciák tiszteletben tartása még alapvetőbb jelentőséggel bír (lásd ebben az értelemben: 1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2008. november 6‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑405/07 P, EU:C:2008:613, 56. és 57. pont; valamint 1995. november 9‑i France‑Aviation kontra Bizottság ítélet, T‑346/94, EU:T:1995:187, 32–34. pont). E garanciák között szerepel különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott ügy összes releváns körülményét (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2003. szeptember 30‑i Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság ítélet, T‑191/98, T‑212/98–T‑214/98, EU:T:2003:245, 404. pont).
41 Ebből arra lehet következtetni, hogy azon különösen széles mérlegelési jogkört, amellyel az értékelők a tisztviselő értékelésével kapcsolatban rendelkeznek, az ezen értékelés lebonyolítására és az előírt eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok különösen gondos tiszteletben tartásával kell ellensúlyozni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2002. szeptember 24‑i Girardot kontra Bizottság ítélet, T‑92/01, EU:T:2002:220, 24. pont; 2005. április 5‑i Christensen kontra Bizottság ítélet, T‑336/02, EU:T:2005:115, 38. pont).
A tisztviselők pártatlanságára vonatkozó előzetes észrevételek
42 Emlékeztetni kell arra, hogy a tisztviselők pártatlansági kötelezettségét a személyzeti szabályzat 11. cikkének első bekezdése szabályozza, amelynek értelmében a tisztviselő a rábízott feladatokat tárgyilagosan és pártatlanul végzi.
43 Meg kell továbbá jegyezni, hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai kötelesek tiszteletben tartani az Unió által biztosított alapvető jogokat, amelyek között szerepel a megfelelő ügyintézéshez való, a Charta 41. cikkében szabályozott jog (lásd ebben az értelemben: 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet, C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 154. pont).
44 A Charta 41. cikkének (1) bekezdése kimondja többek között azt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék.
45 E tekintetben ki kell emelni, hogy az intézményeket, szerveket és hivatalokat feladatuk végzése során terhelő pártatlansági követelmény az egyenlő bánásmód biztosítását célozza, amely az Unió alapját képezi. Ez a követelmény többek között az olyan helyzetek elkerülésére irányul, amelyekben érdekütközés állhat fenn az intézmények, szervek és hivatalok nevében eljáró tisztviselők és meghatalmazottak között. Tekintettel a függetlenség és integritás garantálásának alapvető jelentőségére az uniós intézmények, szervek és hivatalok mind belső működését, mind külső imázsát illetően, a pártatlansági követelmény kiterjed minden olyan körülményre, amelyet a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak, akinek egy ügyben állást kell foglalnia, észszerűen úgy kell tekintenie, mint amely harmadik személyek szemében alkalmasnak tűnhet az e tárggyal kapcsolatos függetlenségének csorbítására (lásd ebben az értelemben: 2007. október 25‑i Komninou és társai kontra Bizottság ítélet, C‑167/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:633, 57. pont).
46 Ezen intézmények kötelezettsége továbbá, hogy a pártatlanság követelménye mindkét alkotóelemének megfeleljenek, amely egyrészről a szubjektív pártatlanság, amelynek alapján az érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanság, amelynek megfelelően ezen intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az esetleges előítéletekkel kapcsolatos összes jogszerű kétely kizárására (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑521/15, EU:C:2017:982, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 A fenti megfontolások összességére tekintettel kell megvizsgálni a lényegében a fellebbviteli értékelő pártatlanságának hiányára alapított jogalap megalapozottságát.
A lényegében a fellebbviteli értékelő pártatlanságának hiányára alapított jogalap megalapozottságáról
48 A jelen ügyben, először is, a „Megfigyelőközpont” osztályának igazgatója, aki 2016. október 17–től a felperes felettesévé vált, megbeszélést folytatott a felperes korábbi felettesével a 2016. január 1. és október 16. közötti időszak vonatkozásában, amely időszak a szóban forgó értékelési időszak három negyedét teszi ki (lásd a fenti 14. pontot). Másodszor, a korábbi felettes hozzájárulása teljes egészében a 2016. évi értékelő jelentés részét képezi. Harmadszor a 2016. évi értékelő jelentést értékelőként a felperes azon felettese írta alá, aki 2016. október 17‑től lett a felettese (lásd a fenti 13. és 14. pontot).
49 Egyébiránt a felperes a 2016. évi értékelő jelentésre vonatkozó megjegyzéseiben elsősorban a 2016. évi értékelő jelentés „Készségek” rovatát kifogásolta (lásd a fenti 21. pont), amely egészében a korábbi felettes 2016. január 1. és október 16. közötti időszakra vonatkozó hozzájárulásán alapul, melyet „Az értékelői észrevételek” rovat is átvesz, amelynek e hozzájárulás teszi ki a jelentős részét (lásd a fenti 16. pontot).
50 Végül a fellebbviteli értékelő előtti eljárás keretében a 2016. évi értékelő jelentést a korábbi felettes mint fellebbviteli értékelő vizsgálta felül, aki, miután megvizsgálta a felperesnek a fenti 49. pontban kifejtett, a korábbi felettes hozzájárulására vonatkozó kifogásait, arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan okok, amelyek igazolnák az értékelő által végzett „átfogó értékelés” módosítását (lásd a fenti 24. pontot).
51 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az értékelő jelentéssel szembeni belső jogorvoslati eljárás csak akkor járulhat hozzá az értékelés tárgyilagosságához, és akadályozhatja meg a peres eljárás megindítását, ha az értékelő jelentését vitató alkalmazott számára biztosítékot nyújt arra, hogy tényleges felülvizsgálatra fog sor kerülni (2019. április 3‑i CJ kontra ECDC ítélet, C‑139/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:281, 44. pont).
52 Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet, amikor a fellebbviteli értékelőnek – aki a korábbi felettes és a 2016. évi értékelő jelentés részét képező hozzájárulás készítője – kellett a felperes átfogó értékelését felülvizsgálnia a felperes észrevételei alapján, amely észrevételek érdemben a fellebbviteli értékelő által készített, az értékelő megállapításainak jelentős részét képező hozzájárulás kifogásolására szorítkoztak.
53 Ezáltal a jelen ügy sajátos körülményei között megvalósított belső jogorvoslati eljárás nem nyújthat elegendő biztosítékot arra, hogy a fellebbviteli értékelő pártatlanságát illetően kizárjon minden jogos kétséget.
54 E körülmények között nincs jelentősége az EUIPO által hivatkozott azon ténynek, hogy nem a felperes volt felettese javasolta a felperes átfogó értékelését, illetve hogy nem ő volt az, aki a 2016. évi értékelő jelentés 3. oldalán szereplő lehetőségek közül azt választotta, hogy „általában [a felperes] alkalmassága, teljesítménye és a feladatai teljesítése során tanúsított magatartása megfelel[t] a betöltött álláshely által megkövetelt szintnek”. E körülmények ugyanis nem kérdőjelezik meg azt a tényt, hogy a fellebbviteli értékelőnek a felperes átfogó értékelésének vizsgálata során állást kellett foglalnia a felperes azon kifogásaival kapcsolatban, amelyek kizárólag a fellebbviteli értékelőnek a 2016. évi értékelő jelentés–ben foglalt, korábbi felettesként való hozzájárulásában szereplő, az értékelő által hivatkozott elemek ellen irányultak.
55 Az EUIPO többi érve sem cáfolhatja meg a fenti 53. pontban levont következtetést.
56 Először is, az EUIPO rámutat arra, hogy a fellebbviteli értékelő a személyi állomány értékelendőtagját ismerő személyként látja el feladatát, és e minőségben vizsgálja az értékelő által elvégzett értékelést, amely szükségszerűen szubjektív elemeket is tartalmaz.
57 Kétségtelen, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az értékelők nem tekinthetők részrehajlónak és elfogultnak kizárólag amiatt, hogy felettesi minőségükben felelősek az alájuk beosztott tisztviselők munkájáért, és ebből következően érintettek azok szakmai tevékenységében, különösen azért nem, mert kizárólag ezen érintettség teszi lehetővé számukra, hogy a lehető legmegfelelőbb értékelést adják az utasításaik szerint dolgozó személyek tevékenységéről (2006. július 13‑i Andrieu kontra Bizottság ítélet, T‑285/04, EU:T:2006:215, 68. pont).
58 Az ügy irataiból ugyanakkor nem tűnik ki, hogy a felperes a korábbi felettesének a fellebbviteli értékelési eljárásban való érintettségét mint olyat vitatta volna. A felperes egy sajátos okból kifogásolja a korábbi felettesének a fellebbviteli értékelési eljárásban való érintettségét, tudniillik azon okból, hogy az érintett időszak háromnegyed alatti közvetlen felettesként döntő módon hozzájárult a 2016. évi értékelő jelentés kidolgozásához, majd ezt követően fellebbviteli értékelőként határozott e jelentésről a saját hozzájárulásában szereplő elemekre összpontosító felperesi észrevételekre tekintettel.
59 Másodsorban, az EUIPO azon érvét illetően, amely szerint a felperes átfogó értékelése egyáltalán nem volt negatív, mivel az megfelelt a személyi állomány minden tagjára vonatkozó elvárásnak, ez mindenesetre az EUIPO, és nem a felperes által megfogalmazott szubjektív észrevétel. E tekintetben elegendő megállapítani először is, hogy a felperes 2016. évre vonatkozó átfogó értékelése nem legjobb volt az értékelési formanyomtatványban szereplő lehetőségek közül. Másodszor, a felperes 2016. évre vonatkozó átfogó értékelése alacsonyabb volt, mint 2015. évre vonatkozó (lásd a fenti 11. pontot). Harmadszor, a felperes megtagadta a 2014. és 2015. évre vonatkozó értékelő jelentések aláírását, jóllehet a felperes átfogó értékelése azonos vagy jobb volt, mint a 2016. évi értékelő jelentésben megállapított (lásd a fenti 11. pontot).
60 Egyébiránt, még ha a felperesnek a 2016. évre vonatkozó átfogó értékelését úgy is kell tekinteni, mint amely nem tartalmaz negatív értékelést, meg kell állapítani, hogy a felperes a korábbi felettes fellebbviteli értékelői hatáskörét és pártatlanságát nem csupán a 2016. évi értékelő jelentésben szereplő általános értékelésnek, hanem az ott megfogalmazott észrevételeknek a vizsgálata céljából is vitatja.
61 Márpedig a 2016. évi értékelő jelentésben szereplő észrevételek nem tekinthetők úgy, hogy azok semmi negatívat nem tartalmaznak. Ezek az észrevételek ugyanis szinte teljesen a korábbi felettes által a 2016. év első kilenc hónapjára vonatkozóan adott értékelésen alapulnak, amely a következő kritikákat fogalmazta meg a felperessel szemben. Először is, a felperessel szemben megfogalmazott kifogás a „Műveleti” osztályon a felszólalások terén elért eredményekre és az ott tapasztalt hatékonyságcsökkenésre, illetve a teljesítményekkel kapcsolatos átláthatóság hiányára, és az eredményeknek a ügyvezető igazgató részére történő részleges és hiányos közlésére vonatkozik. Másodszor, a felperessel szemben felhozott kifogás arra vonatkozik, hogy a felperes nem tette meg a szükséges intézkedéseket a helyzet kezeléséhez, ami a felhalmozott késedelmeket illetően összetett helyzetbe hozta az EUIPO‑t, és a korábbi felettes részéről a felperessel mint igazgatóval szembeni bizalom elvesztéséhez vezetett. Harmadszor, megállapítást nyert, hogy a felperes, ha rendelkezett is a vezetői álláshoz szükséges készségekkel és képességekkel, 2016–ban nem volt képes arra, hogy a rendkívüli helyzet kezelésére megfelelő lépéseket tegyen.
62 Harmadsorban, az EUIPO azt állítja, hogy a jelen ügyben nem relevánsak az EUIPO szolgálati utasításai, amelyek előírják, hogy a fellebbviteli bizottságnak kell döntenie az ügyvezető igazgató által végzett értékeléssel kapcsolatos panaszokról.
63 Igaz, amint azt az EUIPO kiemeli, hogy nem az EUIPO ügyvezető igazgatója volt a felperes értékelője a 2016. év tekintetében, és így nem volt szükséges az ÁVR 43 3. cikke értelmében a fellebbviteli bizottsághoz fordulni a 2016. évi értékelő jelentés felülvizsgálata végett. Egyébiránt, amint azt az EUIPO is jelzi, a szolgálati utasításai nem tartalmaznak semmilyen kifejezett kivételt azon helyzetre, amikor a személyi állomány egyik tagja, aki az érintett időszakban az állást betöltő személy közvetlen felettese volt, majd belső mobilitás vagy előléptetés következtében fellebbviteli értékelő lett.
64 Ugyanakkor, amint arra a felperes is joggal emlékeztet, az ÁVR 43 3. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a főigazgató, azaz az EUIPO esetében az ügyvezető igazgató számára, hogy eltérjen a főszabály szerinti eljárástól az adott ügyből következő sajátos körülmények figyelembevétele érdekében, mégpedig az állást betöltő személy érdekében. Márpedig a pártatlanságra vonatkozó kötelezettség alapvető garanciát jelent, amelyet tiszteletben kell tartani, lényegének kiüresítése nélkül és anélkül, hogy a felperest megfosztanánk az értékelő jelentése tényleges felülvizsgálatához való jogának hatékony, a fenti 51. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelő érvényesítésétől. Ily módon a belső jogorvoslati eljárás pártatlanságának biztosítására irányuló kötelezettség a jelen ügyben indokolja az EUIPO szolgálati utasításaiban szereplő, a fellebbviteli értékelési eljárásra vonatkozó rendelkezésektől való eltérést.
65 A fentiek összességére tekintettel helyt kell adni a lényegében a fellebbviteli értékelő pártatlanságának hiányára alapított jogalapnak. Ez a következtetés önmagában igazolja azt, hogy a 2016. évi értékelő jelentést meg kell semmisíteni, amennyiben jogellenes, amely jogellenesség hiányában más lehetett volna a tartalma. E körülmények között a felperes által a jelen kereset keretében felhozott egyéb érvekről és jogalapokról már nem szükséges határozni.
66 A felperesnek arra irányuló kérelmét illetően, hogy a Törvényszék, amennyiben szükséges, semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben csak e határozat elfogadásának szakaszában vizsgálták részletesen a felperes által a 2006. évi értékelő jelentéssel szembeni belső jogorvoslati eljárásra vonatkozó eljárási garanciák tiszteletben tartására irányulóan felhozott érveket, melyeket a felperes lényegében többek között a harmadik jogalap keretében megismételt. Következésképpen a jelen esetben a panaszt elutasító határozatot is meg kell semmisíteni.
A költségekről
67 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
68 Mivel a jelen esetben az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék Ralph Pethke 2016. évre vonatkozó értékelő jelentését, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) igazgatótanácsának 2017. október 18‑i, R. Pethke panaszát elutasító határozatát megsemmisíti.
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi a saját költségeinek, valamint a R. Pethke részéről felmerült költségeknek a viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. december 3‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék