MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. április 7.(1)
C‑222/15. sz. ügy
Hőszig Kft.
kontra
Alstom Power Thermal Services
(a Pécsi Törvényszék [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – A 23. cikk (1) bekezdése – Megállapodás a joghatóságról – Valamely tagállam egy adott városa bíróságainak joghatóságát kikötő megállapodás – Általános szerződési feltételek”
1. A jelen ügy, amely két cég között folyamatban lévő polgári perre vonatkozik és a 44/2001/EK rendelet(2) 23. cikkének (1) bekezdése szerinti „joghatóságot kikötő megállapodás” fogalmával kapcsolatban számos kérdést vet fel, lehetőséget ad a Bíróság számára, hogy áttekintse a joghatóság e rendelet szerinti kikötése terén felmerülő alapvető kérdéseket.
Jogi háttér
2. Az 593/2008/EK rendelet(3) „Tárgyi hatály” című 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) E rendeletet hatálya nem terjed ki a következőkre:
[…]
e) választottbírósági megállapodások és joghatósági kikötések;
[…]”
3. A 44/2001 rendelet II. fejezete a „Joghatóság” címet viseli. Ennek a „Megállapodás a joghatóságról” című 7. szakasza két cikket tartalmaz (a 23. és a 24. cikket). A 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. Az ilyen joghatóságot kikötő megállapodást meg lehet kötni:
a) írásban vagy szóban, amelyet írásban megerősítettek; vagy
b) a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában; vagy
c) nemzetközi kereskedelemben annak a szokásos gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a feleknek ismerniük kell, vagy ismerniük kellett volna, és amelyet az ilyen kereskedelemben az érintett ügylet szerződésével azonos típusú szerződések szerződő felei széles körben ismernek, és rendszeresen betartanak.”
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
4. Az alapeljárás felperese, a Hőszig, magyarországi székhelyű jogi személy, míg az Alstom Power Thermal Services (az alperes)(4) jogelődje franciaországi székhelyű jogi személy. Az Alstom jogelődje egy nagyszabású program keretében, franciaországi székhelyű, meglévő erőművekbe kívánt beruházni.
5. Az Alstom jogelődje ajánlattételre hívta fel – többek között – a Hősziget is, az ajánlattételi felhívás része volt a szerződés tárgyát képező legyártandó elemek felsorolása, az e tekintetben elvárt műszaki feltételek leírása, valamint az Alstom jogelődje által alkalmazott, 2008 decemberében hatályos általános szerződési feltételek. Az Alstom jogelődje ezt az ajánlatételi felhívást 2009. augusztus 18‑án elektronikus levélben küldte meg a Hőszig részére.
6. A Hőszig a projekt megvalósítására ajánlatot tett, amely alapján a felek egymással Magyarországon legyártandó, Franciaországban lévő erőművekben történő beépítésre szánt fémszerkezetek elkészítésére több vállalkozási szerződést kötöttek. A projektszerződéseket a felek egymás távollétében kötötték.
7. A 2010. december 16. napján létrejött, legkorábbi szerződésnek az „Alkalmazott dokumentumok” címszó alatti felsorolásában az alábbiak kerültek megjelölésre:
„(1) Jelen megrendelés
(2) T91000001 /1200 rev. C. számú műszaki specifikáció
(3) [Az Alstom jogelődjének] általános beszerzési feltételei (December 2008)
A dokumentumok a fenti sorrendben érvényesek.”
8. A szerződés utolsó oldalán meghatározásra került, hogy a „[m]egrendelés felsorolja a teljesítéshez szükséges összes elsőrangú dokumentumot és információt. Önöknek kell meggyőződniük arról, hogy birtokában vannak‑e ezen megfelelő jelzésű dokumentumoknak, valamint azoknak, amelyeket ez előbbiek igényelnek. Ellenkező esetben ne mulasszák írásban elkérni tőlünk a hiányzó dokumentumokat.”
9. A szerződés utolsó bekezdése azt tartalmazta, hogy „a szállító kijelenti, hogy megismerte és elfogadja a jelen Megrendelés feltételeit a mellékelt, hatályos Általános beszerzési feltételeket és az esetleges megállapodás vagy keretszerződés feltételeit”.
10. Az „Általános beszerzési feltételek” 23.1 pontja szerint „a Megrendelésre és annak értelmezésére nézve a francia jog az irányadó. Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló 1980. április 11‑i ENSZ egyezmény nem alkalmazható. A Megrendelés érvényességéből, korlátozásából, teljesítéséből vagy megszüntetéséből származó vagy azokkal összefüggő, és a felek által békés úton nem rendezhető jogviták felett a párizsi bíróságok rendelkeznek kizárólagos és végső illetékességgel, ideértve a gyorsított eljárásokat, a felfüggesztő határozatokat és a megelőző intézkedéseket is.”
11. A felek között a szerződések teljesítését illetően jogvita alakult ki, majd a Hőszig peres eljárást kezdeményezett a teljesítés helye szerinti hatáskörrel rendelkező Pécsi Törvényszéken.
12. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a felperes az 593/2008/EK rendeletnek a „Hozzájárulás[t] és anyagi érvényesség[et]”‑et szabályozó 10. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik, és úgy érvel, hogy nyilvánvalóan nem lenne észszerű magatartásának következményeit a francia jog alapján meghatározni, mivel a szerződés tárgyát az általa gyártott termék képezi, és a teljesítési hely a gyártás helyével egyezően a felperes magyarországi telephelye, vagyis a teljes gyártási folyamat a megrendelőnek történő átadásig Magyarországon zajlott.
13. Erre tekintettel a felperes előadja, hogy a magyar jog szerinti értelmezésre hivatkozás következtében ezen jog szerint kell vizsgálni az „Általános beszerzési feltételek” és szerződések viszonyát.
14. A felperes úgy érvel, hogy – a magyar Polgári Törvénykönyvnek az általános szerződési feltételeknek a szerződés részévé válására vonatkozó 205/A. §‑a és 205/B. §‑a alapján – az alperesi jogelőd „Általános beszerzési feltételei” nem válhatnak a felek között létrejött szerződések részévé.
15. Ezért a felperes álláspontja szerint az alperesi jogelőd „Általános beszerzési feltételeiben” rögzített alkalmazandó jogra vonatkozó kikötés irreleváns, és e vonatkozásban az 593/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját kell alkalmazni, amelynek értelmében szolgáltatási szerződésre azon ország joga irányadó, ahol a szolgáltatást nyújtó fél – azaz a felperes – szokásos tartózkodási helye található.
16. A magyar bíróság joghatóságát illetően a felperes úgy véli, hogy – az alapján, hogy az alperesi jogelőd „Általános beszerzési feltételei” a fent ismertetett okok miatt nem képezik részét a szerződéseknek – a joghatóságot a 44/2001 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint kell meghatározni, amely alapján a jogvitát a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróságnak, így a Pécsi Törvényszéknek kell elbírálnia.
17. A felperes feltételesen arra is hivatkozik, hogy amennyiben az alperesi jogelőd „Általános beszerzési feltételei” mégis részét képeznék a szerződéseknek, akkor az abban meghatározott joghatósági kikötés egyébként sem felelne meg a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, mivel a hivatkozott rendelkezés a „párizsi bíróságokra” utal. Párizs pedig egyrészt nem egy állam, hanem egy város, másrészt a „párizsi bíróságok” kifejezés nem egy konkrét bíróságot jelöl, hanem bíróságok összességét, amelyek e város közigazgatási határain belül találhatók.
18. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti továbbá, hogy az alperes a perben joghatósági kifogást emelt, melyben az alperesi jogelőd „árukra és szolgáltatásokra” vonatkozó „Általános beszerzési feltételeinek” 23. pontjában foglaltakra hivatkozott, mely az alkalmazandó jogot és a vitarendezés kérdéseit szabályozza.
19. Az alperes szerint az „Általános beszerzési feltételek” a szerződések részét képezik, ezért az annak 23. pontjában megfogalmazottak szerint a magyar bíróságnak a szerződésekből származó jogvita eldöntésére nincs joghatósága. Következésképpen az alperes azt állítja, hogy a felperes az alperest nem a jelen ügy eldöntésére joghatósággal rendelkező bíróság előtt perelte.
20. Az alperes álláspontja szerint az 593/2008 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése annak vizsgálatára ad lehetőséget, hogy a hozzájárulás megadása tekintetében észszerű‑e a francia jog alkalmazása.
21. Az alperes megítélése szerint az 593/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (1) bekezdése alapján, a körülményekre tekintettel a felperes magatartása következményének meghatározása céljából teljes mértékben észszerű alkalmazandó jogként a francia jogot választani, mivel az alperes jogelődje egy jelentős franciaországi erőmű‑beruházás tárgyában Franciaországban kiírt közbeszerzési eljárás nyertesének alvállalkozója volt, az alperes személyes joga a francia jog, és az alperes a fenti közbeszerzési eljárással kapcsolatos munkálatokkal összefüggésben egy, számos szerződéses elemből álló hosszú távú szerződéses jogviszonyt létesített a felperessel fémszerkezetek legyártására. A fenti okokból tehát az alperes szerint kifejezetten észszerű és a kereskedelmi gyakorlattal összhangban áll az egyik fél – a beszerző – személyes jogának kikötése, különös tekintettel akkor, ha a beszerzés tárgya e beszerző országában, egy különösen szabályozott piacon kerül felhasználásra, így a felperes magatartásának megítélésére észszerű a francia jog alkalmazása.
22. Az alperes álláspontja szerint az „Általános beszerzési feltételek” 23. pontjában megfogalmazott joghatósági kikötés mindenben megfelelt a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak, mert Párizs városának bíróságai valamely tagállam (Franciaország) bíróságait jelentik. Az a tény, hogy a párizsi bíróságok nem jelentik Franciaország összes bíróságát, nem eredményezi a joghatósági kikötés érvénytelenségét. Az alperes úgy véli, hogy a felperes megszorító értelmezése figyelmen kívül hagyja a 44/200l rendelet (14) preambulumbekezdését, amelynek megfelelően a felek szerződéses szabadságát tiszteletben kell tartani.
23. A Pécsi Törvényszék 2015. május 4‑i végzésével, amely 2015. május 15‑én érkezett meg a Bírósághoz, a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„I. Az [593/2008/EK rendelet] (a továbbiakban: 593/2008 rendelet) kapcsán
1) Az 593/2008 rendelet 10. cikk (2) bekezdésének azon kitétele, hogy a »körülményekből az tűnik ki«, a tagállami bíróság által értelmezhető‑e akként, hogy a »figyelembe veendő körülményeket« a hozzájárulás meg nem adásának észszerűsége szempontjából a fél szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga alapján a szerződéskötés körülményeire, a szerződés tárgyára, a szerződés teljesítésére vonatkozóan kell vizsgálni?
1.1) Úgy kell‑e értelmezni a fenti 1. pontban foglaltaknak a 10. cikk (2) bekezdésére vonatkozó következményeit, hogy amennyiben a fél [szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogára való] hivatkozása alapján a figyelembe veendő körülményekből az tűnik ki, hogy nem volt a fél magatartásának észszerű következménye az (1) bekezdés szerinti irányadó joghoz való hozzájárulás megadása, akkor a bíróságnak a szerződési feltétel meglétét és érvényességét a hivatkozó fél szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga alapján kell megállapítania?
2) Az 593/2008 rendelet 10. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak az adott tagállam bírósága tulajdoníthat‑e olyan értelmet, mely szerint – az eset összes körülményeinek figyelembevételével – a bíróság diszkrecionális jogköre annak megállapítása, hogy a figyelembe veendő körülmények alapján a 10. cikk (1) bekezdés szerint irányadó joghoz való hozzájárulás megadása nem volt észszerű következménye a fél magatartásának?
3) Ha a fél – az 593/2008 rendelet 10. cikk (2) bekezdése szerint – a szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogára hivatkozik a hozzájárulás meg nem adása megállapítása érdekében, akkor a tagállami bíróságnak a fél szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogát abból a szempontból kell‑e figyelembe vennie, hogy az adott ország joga szerint a hivatkozott »körülmények« miatt egy kikötött joghoz való hozzájárulás a fél részéről nem volt észszerű magatartás?
3.1) Ebben az esetben ellentétes‑e az európai uniós joggal az olyan tagállami bírósági értelmezés, amely a »körülményeket« a hozzájárulás meg nem adásának észszerűsége szempontjából a szerződéskötés körülményeire, a szerződés tárgyára, a szerződés teljesítésére vonatkozóan vizsgálja?
II A [44/2001 rendelet] kapcsán:
1) Ellentétes‑e a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal a tagállami bíróságnak olyan értelmezése, amely megköveteli a pontos bíróság megjelölését, vagy – figyelemmel e rendelet (14) preambulumbekezdésében megfogalmazott követelményre – elegendő, ha a megfogalmazásból egyértelműen kiderül a felek akarata, szándéka?
1.1) Összeegyeztethető‑e a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelménnyel a tagállami bíróság olyan értelmezése, hogy az a joghatósági kikötés, mellyel a felek az egyik fél általános beszerzési feltételeiben a megrendelés érvényességéből, teljesítéséből vagy megszüntetéséből származó, vagy azokkal összefüggő, és a felek által békés úton nem rendezhető jogviták eldöntésére kizárólagos és végső illetékességgel egy adott tagállam valamely városának bíróságait – nevezetesen a párizsi bíróságokat – kötötték ki, kellően pontos, mert ezen megfogalmazásból – figyelemmel e rendelet (14) preambulumbekezdésében megfogalmazott követelményre – a feleknek a kikötött tagállamra vonatkozó akarata, szándéka egyértelműen kiderül?”
24. Az Alstom, valamint a magyar kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Ez utóbbi kettő a 2016. január 21‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket is előterjesztett.
Elemzés
Előzetes megjegyzések
25. A kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy rendelkezik‑e joghatósággal az előtte folyamatban lévő ügy elbírálására. Ennek keretében két kérdést terjeszt a Bíróság elé. Az első kérdés az 593/2008 rendelet 10. cikkének értelmezésére vonatkozik, míg a második kérdés a 44/2001 rendelet 23. cikkének értelmezésével kapcsolatban kér iránymutatást.
26. Az 593/2008 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének e) pontja kifejezetten kizárja a hatálya alól a „joghatósági kikötéseket”. Következésképpen e rendelet a joghatóság megállapítását illetően semmilyen jelentőséggel nem bír.
27. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése tiltja‑e az egyik fél általános szerződési feltételeiben szereplő azon joghatósági kikötést, amelynek értelmében a felek közti jogvita eldöntésére kizárólagos és végső illetőséggel egy adott tagállam valamely városának – a jelen esetben Párizs városának – bíróságait kötötték ki. Azt javaslom, hogy a Bíróság erre a kérdésre adjon választ.
28. A jelen indítványban többször hivatkozom a Bíróságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezménnyel(5) (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, tekintettel arra, hogy mivel a 44/2001 rendelet a Brüsszeli Egyezmény helyébe lép, a Bíróság által az ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés az említett rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben ezen jogszabályok rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők.(6) A Bíróság kifejezetten kimondta, hogy ez különösen igaz a Brüsszeli Egyezmény 17. cikke (1) bekezdésének és a 44/2001 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének esetére, amelyek megszövegezése közel azonos.(7)
29. A joghatósági megállapodásoknak óriási a jelentősége a nemzetközi jogvitákkal kapcsolatban.(8) A 23. cikk – amit a szakirodalom helyesen tart a 44/2001 rendelet egyik legfontosabb rendelkezésének(9) – arra irányul, hogy a felek szerződéses szabadságát a 44/2001 rendelet rendszerén belül érvényesítse.(10) A célja az, hogy biztosítsa a jogbiztonságot azáltal, hogy megbízhatóan előre láthatóvá teszi, hogy mely bíróság rendelkezik majd joghatósággal.(11) A joghatóságot kikötő megállapodás a – különösen a 44/2001 rendelet 2. és 5. cikkében megállapított – joghatóság kizárását eredményezi.(12) Nyugodtan feltételezhetjük, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikke „megelőzi”(13) a rendelet egyéb joghatóságra vonatkozó rendelkezéseit.
30. A 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése csupán a joghatósági megállapodással foglalkozik, nem pedig a szerződés érdemi rendelkezéseivel. A Bíróság így a Benincasa‑ítéletben kimondta, hogy „a joghatósági kikötésre, amely eljárási célra irányul, az Egyezmény rendelkezései vonatkoznak, amelynek célja az, hogy a joghatóságra vonatkozóan egyforma szabályokat állítson fel. Ezzel szemben azon fő szerződés érdemi rendelkezéseire, amely szerződésbe e kikötést befoglalták – és ehhez hasonlóan a szerződés érvényességével kapcsolatos bármely jogvitára – a joghatósággal rendelkező bíróság szerinti állam nemzetközi magánjogról szóló jogszabálya által meghatározott lex causae vonatkozik”(14). A joghatóságot kikötő megállapodás tehát független a felek között létrejött szerződés sorsától.(15)
31. Ezenkívül a Bíróság a Powell Duffryn ítélet óta azt az álláspontot képviseli, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikke szerinti „joghatóságot kikötő megállapodás” fogalmát nem az érintett államok valamelyikének a belső jogrendjére való egyszerű utalásként, hanem önálló fogalomként kell értelmezni.(16)
32. A 23. cikk (1) bekezdését szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint úgy kell értelmezni, hogy az azt jelenti, hogy a bíróság joghatóságot kikötő megállapodásban történő kiválasztását csak az e cikkben rögzített követelményekhez kapcsolódó megfontolások fényében lehet értékelni. A kikötött bíróság és a szóban forgó jogviszony közötti kapcsolatra vonatkozó, a kikötés érvényességét vagy a kiválasztott bíróság előtt alkalmazandó anyagi jogi felelősségi szabályokat érintő megfontolások nem kapcsolódnak e követelményekhez.(17)
33. A Bíróság kimondta, hogy mivel a joghatósági kikötés érvényessége a felek közötti „megállapodás” lététől függ, ez a rendelkezés az eljáró bírót elsősorban annak vizsgálatára kötelezi, hogy az őt joghatósággal felruházó kikötés ténylegesen a felek közötti egyetértés alapján jött‑e létre, aminek egyértelműen és pontosan meg kell nyilvánulnia, és a 23. cikk által megkövetelt formáknak az a funkciója, hogy biztosítsa azt, hogy a felek közötti egyetértés ténylegesen létrejött.(18)
34. Más szavakkal, a Bíróság úgy véli, hogy a megállapodás fennállása bizonyítható azáltal, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében rögzített formai követelmények teljesültek.
35. Nyilvánvaló, hogy a megállapodás – különös figyelemmel az egyetértés kérdésére – természeténél fogva a formai követelményeken túl szubjektív tényezőkből is áll, ami ahhoz a kérdéshez vezet, hogy az ilyen szubjektív tényezőkre milyen mértékben vonatkozik a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése, és hogy e rendelkezés alapján lehetséges‑e, illetve milyen mértékben lehetséges a nemzeti jogra hivatkozni, amikor a megállapodás minden további követelményéről van szó, mint a jogképesség, akarathiba(19) és egyebek.(20) Ennél fogva jelenleg még nem teljesen világos az elválasztó vonal azon tényezők között, amelyekre kiterjed a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésének hatálya, illetve amelyekre nem.(21)
36. Ennek fényében azt képviselem a Bíróság előtt, hogy a jelen ügyet a fennálló ítélkezési gyakorlat alapján meg lehet oldani, és véleményem szerint a jelen ügy nem alkalmas arra, hogy ezen elválasztó vonallal kapcsolatos általános vita keletkezzék belőle.
37. Nyilvánvaló, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy a joghatósági kikötés ténylegesen a felek közötti egyetértés tárgyát képezte‑e. A jelen indítvány 28–33. pontjában kifejtetteknek, továbbá a rendelkezésemre álló információknak megfelelően úgy gondolom, hogy ez a helyzet áll fenn.
Egyetértés
38. Annak megállapítása érdekében, hogy a felek között a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt, egyértelműen és pontosan megnyilvánuló egyetértés jött‑e létre, meg kell vizsgálni, hogy teljesültek‑e a 23. cikk (1) bekezdésének formai követelményei.
39. Két kérdést kell közelebbről megvizsgálni, nevezetesen, hogy a 23. cikk (1) bekezdésének a) pontja által előírt írásos forma megvalósult‑e, és amennyiben igen, kellően pontos‑e a „párizsi bíróságok” megjelölés.
40. Úgy vélem, mindkét kérdésre igenlő választ kell adni.
41. A Bíróság kimondta, hogy „ha a joghatósági kikötés valamelyik fél – a szerződés hátlapjára nyomtatott – általános értékesítési feltételei között szerepel, az Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése szerinti[, az írásbeli megállapodásra vonatkozó] követelmény csak akkor teljesül, ha a mindkét fél által aláírt szerződés kifejezetten hivatkozik(22) az ilyen általános feltételekre”(23).
42. Az Alstom jogelődje általános szerződési feltételeinek 23. pontja, amelyre a szerződés közvetlenül utalt, világosan és egyértelműen kimondja, hogy a párizsi bíróságok rendelkeznek illetékességgel.
43. Azt a kérdést illetően, hogy a „párizsi bíróságok” kifejezés kellően pontos‑e, úgy vélem, hogy igen. A Bíróság kimondta, hogy a Brüsszeli Egyezmény 17. cikke nem értelmezhető úgy, hogy a joghatósági kikötést olyan módon kellene megfogalmazni, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságot pusztán a szövege alapján meg lehessen határozni. Elegendő, ha e kikötés azon objektív tényezőket rögzíti, amelyek alapján a felek megállapodásuk értelmében kiválasztják a közöttük felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták ügyében eljáró bíróságot. E tényezők – amelyeknek kellően pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy az eljáró bíróság meg tudja állapítani, hogy rendelkezik‑e joghatósággal – szükség esetén az ügy különös körülményei alapján is meghatározhatók.(24) Ezenkívül, azon érvet illetően, hogy Párizs határain belül több olyan bíróság is található, amely eljárhat olyan ügyben, mint amilyenről szó van, a Bíróság a Meeth‑ítéletben(25) kimondta, hogy a Brüsszeli Egyezmény 17. cikke nem értelmezhető úgy, hogy az a felek azon jogának kizárására irányulna, hogy a felmerülő jogviták rendezése céljából két vagy több bíróságot is kikössenek.(26)
44. Marad tehát a kérdés, hogy mely jog alapján kell meghatározni, hogy melyik párizsi bíróság járhat el. Itt Capotorti főtanácsnokra utalnék, aki a Meeth‑ügyben megállapította, hogy a valamely ország bíróságát megjelölő kikötésre tekintettel „[s]zámomra egyértelműnek tűnik, hogy az ilyen módon megfogalmazott kikötés áttételesen a kérdéses államban hatályos, [a követelés] érték[é]hez és a per tárgyához igazodó területi illetékességi szabályrendszerére utal azon bíróság pontos meghatározása érdekében, amely előtt kell az eljárást megindítani”(27). A Bíróság az ebben az ügyben hozott ítéletében(28) látszólag ezt elfogadja és a kérdést nem fejti ki bővebben. Véleményem szerint itt ugyanezen érvelésnek van helye. A francia eljárásjog szabályozza, hogy pontosan melyik párizsi bíróság járhat el.(29)
Az 1215/2012/EU rendelet és a 2005‑ös Hágai Egyezmény
45. Amint az köztudott, a 44/2001 rendeletet felváltotta az 1215/2012/EU rendelet.(30) Ez utóbbi rendelet a 66. cikkében foglalt átmeneti rendelkezésre tekintettel az alapeljárásra nem alkalmazandó.(31) Ugyanakkor, tekintve, hogy az átdolgozás egyik központi célja – jóllehet, a perfüggőségre tekintettel – a joghatósági megállapodások hatékonyságának javítása volt,(32) javaslom, hogy vessünk egy pillantást az új szövegre is.
46. A 1215/2012 rendelet 25. cikke jelenleg úgy rendelkezik, hogy „[h]a a felek – lakóhelyükre való tekintet nélkül – egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal, feltéve hogy a szóban forgó tagállam joga értelmében a megállapodás az anyagi érvényességet illetően nem minősül semmisnek”(33).
47. Lehetne úgy is érvelni, hogy ez az új megfogalmazás az anyagi jog minden területét lefedi, ideértve a megállapodásra vonatkozó követelményeket is, továbbá az új megfogalmazás így a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának megváltoztatására törekszik, amely szerint önállóan kell meghatározni, hogy ténylegesen sor került‑e hozzájárulásra.(34) Én azonban óvatos lennék azzal a feltételezéssel, hogy itt erről lenne szó. A „feltéve” kifejezés látszólag a joghatóságot kikötő megállapodás vélelmezett érvényességére utal.(35) Ezenkívül az átdolgozás jogalkotási előzményei között nem található utalás arra, hogy ez arra irányult volna, hogy e téren a Bíróság ítélkezési gyakorlatát megváltoztassa vagy befolyásolja.(36) Az itt használt szó inkább a Slynn főtanácsnok által az Elefanten Schuh ügyben képviselt álláspontot látszik tükrözni, amely szerint a joghatóságot kikötő megállapodás fennállásának megállapítása érdekében – az uniós jog által nem szabályozott területen –(37) azon tagállam jogára kell támaszkodni, amelynek bíróságait választották.(38) Ezzel szemben a 44/2001 rendelet 23. cikke értelmében inkább arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy e kérdést azon tagállam joga dönti el, amelynek bíróságaihoz az ügyben fordultak.
48. Mindenesetre a jelen ügyben nincs utalás arra, hogy kétséges lenne a joghatóságot kikötő megállapodás tartalmi érvényessége. Következésképpen nem szükséges utalni semmilyen anyagi jogra.
49. Véleményem szerint annak, hogy a fent idézett megfogalmazás bekerült a jelenlegi 1215/2012 rendelet 25. cikkének (1) bekezdésébe, az a fő oka, hogy e cikket hozzáigazítsa a 2015. október 15‑én hatályba lépő,(39) joghatósági megállapodásokról szóló Hágai Egyezmény(40) 5. cikkének szövegéhez. E rendelkezés (1) bekezdése értelmében: „[v]alamely Szerződő Állam kizárólagos joghatósági megállapodásokban kikötött bírósága vagy bíróságai hatáskörrel rendelkeznek a megállapodás hatálya alá tartozó jogviták rendezésére, kivéve ha a megállapodás ezen állam joga értelmében semmis.”(41)
50. Az Unió tagja a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciának,(42) egyúttal részese a joghatósági megállapodásokról szóló Hágai Egyezménynek(43) is. Tekintve, hogy az egyezmény szabályozási területe egybeesik azon területtel, amelyen az Unió a 44/2001 és 1215/2012 rendeletek értelmében hatáskörét gyakorolja, fontos az egyezményt és az Unió által e rendeletekkel felállított rendszert legnagyobb mértékben egymáshoz igazítani.
51. Általánosabban, a 2005‑ös Hágai Egyezmény 3. cikkének b) pontja értelmében az egyik Szerződő Állam bíróságainak, illetve az egyik Szerződő Állam egy vagy több meghatározott bíróságának joghatóságát kikötő joghatósági megállapodásokat, kizárólagosnak kell tekinteni, kivéve, ha a felek kifejezetten másképp nem rendelkeznek. Ezenkívül, amint arra a Bizottság helyesen rámutat, az egyezményhez fűzött magyarázó jelentés(44) különös figyelmet szentel a valamely állam bíróságaira általánosságban, illetve az adott állam egy vagy több bíróságára különösen utaló megállapodás kérdésének.(45)
Végkövetkeztetések
52. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen válaszoljon a Pécsi Törvényszék által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre:
Az egyik fél általános szerződési feltételeiben szereplő azon rendelkezést, amelyre a felek között létrejött szerződés utal, és amely a felek által békés úton nem rendezhető jogviták eldöntésére kizárólagos és végső illetékességgel egy adott tagállam valamely városának bíróságait köti ki, úgy kell értelmezni, hogy az a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „joghatóságot kikötő megállapodásnak” minősül.