A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2023. május 17.(*)

„Verseny – Összefonódások – Német villamosenergia‑piac – Az összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Kereshetőségi jog – Elfogadhatóság – Indokolási kötelezettség – Az »egyetlen összefonódás« fogalma – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Meghallgatáshoz való jog – A piac meghatározása – Elemzési időszak – A piaci erő elemzése – Meghatározó befolyás – Nyilvánvaló értékelési hibák – Gondossági kötelezettség”

A T‑312/20. sz. ügyben,

az EVH GmbH (székhelye: Halle an der Saale [Németország], képviselik: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: G. Meessen és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben, segítőik: T. Funke és A. Dlouhy ügyvédek)

alperes ellen,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller és S. Costanzo, meghatalmazotti minőségben),

az E.ON SE (székhelye: Essen [Németország], képviselik: C. Grave, C. Barth és D.‑J. dos Santos Goncalves ügyvédek)

és

az RWE AG (székhelye: Essen, képviselik: U. Scholz, J. Siegmund és J. Ziebarth ügyvédek)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise, P. Nihoul, R. Frendo és J. Martín y Pérez de Nanclares (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Jund tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. június 15‑i és 16‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében a felperes EVH GmbH az összefonódást (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. február 26‑i C(2019) 1711 final bizottsági határozat (HL 2020. C 111., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

I.      A jogvita előzményei

A.      A szóban forgó vállalkozások

2        Az RWE AG a német jog szerint alapított társaság, amely a tervezett összefonódás bejelentésének időpontjában az energiaellátási lánc egészében – ideértve az energiatermelés, a nagykereskedelmi ellátás, a szállítás, az elosztás, a kiskereskedelem, valamint a fogyasztók számára nyújtott energetikai szolgáltatások (mint például számlakimutatás, elektromos mobilitás stb.) területét is – tevékenykedett (a továbbiakban: villamosenergia‑piac). Az RWE és leányvállalatai, beleértve az innogy SE‑t is, több európai államban is tevékenykednek, nevezetesen Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban, Magyarországon, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban.

3        Az E.ON SE a német jog szerint alapított társaság, amelynek tevékenysége a tervezett összefonódás bejelentésének időpontjában a villamosenergia‑ellátási lánc egészére kiterjedt, legyen szó akár a villamos energia termeléséről, nagykereskedelmi értékesítéséről, elosztásáról vagy kiskereskedelméről. Az E.ON villamosenergia‑termelő eszközöket birtokol és üzemeltet több európai államban, többek között Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban.

4        A felperes egy német jog szerint alapított vállalkozás, amely egyrészt a villamoserőmű‑parkjának köszönhetően hagyományos energiaforrásokból (a továbbiakban: hagyományos villamos energia), másrészt pedig a szélerőmű‑ és fotovoltaikus parkjai révén megújuló energiaforrásokból (a továbbiakban: megújuló villamos energia) villamos energiát állít elő. Termelőeszközei Németországban találhatók.

B.      Az összefonódás háttere

5        A jelen ügyben szóban forgó összefonódás az RWE és az E.ON közötti, a két érintett vállalkozás által 2018. március 11‑én és 12‑én bejelentett összetett eszközcsere keretébe illeszkedik (a továbbiakban: átfogó ügylet). Így az első ügylet, vagyis a jelen ügyben szóban forgó összefonódás révén az RWE az E.ON bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos vagy közös irányítást kívánja megszerezni. A második ügylet abban áll, hogy az E.ON megszerzi az RWE által irányított innogy elosztással és kiskereskedelemmel kapcsolatos tevékenységei, valamint bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos irányítást. Ami a harmadik ügyletet illeti, az előírja, hogy az RWE 16,67%‑os részesedést szerez az E.ON‑ban.

6        A felperes 2018. április 17‑én levelet küldött az Európai Bizottságnak, amelyben jelezte, hogy részt kíván venni az első és a második összefonódásra vonatkozó eljárásban, következésképpen meg kívánja kapni az azokkal kapcsolatos dokumentumokat.

7        2018. június 26‑án találkozóra került sor a felperes képviselője és a Bizottság között, amely során az előbbi kifejezte a Bizottság felé ügyfele első és második összefonódással kapcsolatos aggályait, valamint azon szándékát, hogy részt kíván venni a vonatkozó eljárásokban.

8        2018. augusztus 28‑án egyedi találkozóra került sor a Bizottság és a felperes között, amely során ez utóbbi benyújtotta az első és a második összefonódással kapcsolatos észrevételeit.

9        A második összefonódást 2019. január 31‑én jelentették be a Bizottságnak. A Bizottság e második összefonódással kapcsolatban meghozta az összefonódást (M.8870 – E.ON/Innogy ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. szeptember 17‑i C(2019) 6530 final határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.; a továbbiakban: M.8870 összefonódás).

10      A harmadik összefonódást a Bundeskartellamtnak (szövetségi kartellhivatal, Németország) jelentették be, amely 2019. február 26‑i határozatával engedélyezte azt (B8‑28/19. sz. ügy, a továbbiakban: B8‑28/19 összefonódás).

C.      A közigazgatási eljárás

11      2019. január 22‑én a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103., 18. o.) 4. cikke alapján összefonódásra vonatkozó javaslatot jelentettek be a Bizottsághoz, amely szerint az RWE az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az E.ON bizonyos termelési eszközei felett kizárólagos vagy közös irányítást kívánt szerezni.

12      2019. január 31‑én a Bizottság a 139/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette ezen összefonódás előzetes bejelentését (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) (HL 2019. C 38., 22. o.; a továbbiakban: M.8871 összefonódás).

13      Az E.ON M.8871 összefonódás részét képező termelési eszközei közé tartoznak egyrészt a megújulóenergia‑ágazatban működő alábbi jogalanyok és az azokban fennálló részesedések:

–        E.ON Climate & Renewables GmbH (Németország);

–        Amrum Offshore West GmbH (Németország);

–        E.ON Climate & Renewables UK Limited (Egyesült Királyság);

–        E.ON Climate & Renewables North America, LLC (Egyesült Államok);

–        E.ON Wind Sweden AB (Svédország);

–        E.ON Climate & Renewables Italia Srl (Olaszország);

–        a 2019 elején üzembe helyezett Arkona (Németország), amelynek termelését nem vették figyelembe az E.ON 2017. évi termelési adatainak meghatározásakor;

–        a Delta Nordsee (Németország), az összefonódás vizsgálatának idején építés alatt álló terület.

14      Ezenkívül az RWE 60,08%‑os részesedést szerez a Rampion NewCo‑ban (Egyesült Királyság), amely 50%‑os részesedéssel rendelkezik a Rampion Offshore Wind Limitedben (Egyesült Királyság), és így 30,1%‑os közvetett részesedést szerez a Rampion Offshore Windben.

15      Az E.ON termelési eszközei, amelyek az M.8871 összefonódás részét képezik, másrészt magukban foglalják a nukleáris eszközökben fennálló részesedéseket és kapcsolódó lehívási jogokat, nevezetesen:

–        12,5%‑os kisebbségi részesedés a Kernkraftwerke Lippe‑Ems GmbH‑ban (Németország);

–        25%‑os kisebbségi részesedés a Kernkraftwerk Gundremmingen GmbH‑ban (Németország), valamint 25%‑os részesedés az ezen atomerőműhöz kapcsolódó nukleáris fűtőanyagban és nukleáris hulladékban, valamint ingatlanokban.

16      Az M.8871 összefonódás vizsgálata keretében a Bizottság piacvizsgálatot folytatott le, tehát bizonyos vállalkozásoknak, köztük a felperesnek megküldött egy kérdőívet, amelyre az utóbbi 2019. január 30‑án válaszolt.

17      2019. január 31‑i levelében a felperes megismételte azon szándékát, hogy részt vegyen a Bizottság által folytatott eljárásban, és ennek alkalmával a Bizottság meghallgassa abban az esetben, ha a Bizottság úgy döntene, hogy a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően megnyitja a részletes vizsgálati szakaszt.

D.      A megtámadott határozat

18      A Bizottság 2019. február 26‑án meghozta a megtámadott határozatot. Az M.8871 összefonódást a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 57. cikkében előírt vizsgálati szakasz során a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították.

19      A Bizottság lényegében az M.8871 összefonódásnak elsősorban a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacára gyakorolt hatásait elemezte. Elemzése során a Bizottság többek között figyelembe vette az M.8870 összefonódás és a B8‑28/19 összefonódás hatásait. Figyelembe vette továbbá a kapacitás‑visszatartási stratégiák kockázatát, valamint az RWE és harmadik felek által benyújtott reziduális ellátási index (Residual Supply Index, a továbbiakban: RSI vagy RSI mutató) elemzéseket. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az RWE piaci részesedésének – az E.ON eszközeinek betudható – növekedése korlátozott és ideiglenes, vagyis az M.8871 összefonódás semmilyen komoly kétséget nem kelt annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a harmadik felek által előterjesztett többi körülmény sem. Végül az M.8871 összefonódásnak a villamosenergia‑átviteli piacra gyakorolt hatásait is elemezte, figyelembe véve az RWE és a négy német átvitelirendszer‑üzemeltető egyike, az Amprion GmbH közötti kapcsolatot.

II.    A felek kérelmei

20      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        kötelezze a Bizottságot az eljárás során nála felmerült költségek viselésére, beleértve az ügyvédi és utazási költségeket is.

21      A Németországi Szövetségi Köztársaság, az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

22      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az átfogó ügylet elemzésének téves szétválasztására, a másodikat az indokolási kötelezettség megsértésére, a harmadikat a meghallgatáshoz való jogának megsértésére, a negyediket a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésére, az ötödiket nyilvánvaló értékelési hibákra, a hatodikat pedig a gondossági kötelezettség megsértésére alapítja.

23      Először az RWE által felhozott elfogadhatatlansági kifogást kell megvizsgálni.

A.      Az elfogadhatóságról

24      Beavatkozási beadványában az RWE a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal. E tekintetben lényegében arra hivatkozik, hogy a felperesnek nem fűződik személyes érdeke a megtámadott határozat megsemmisítésének kérelmezéséhez.

25      Az RWE egyrészt azt állítja, hogy a felperes a piaci szereplőként fennálló általános érdekén kívül nem mutatja be, hogy mi az, ami őt a többi gazdasági szereplőhöz és versenytárshoz képest konkrétan egyedivé teszi és jellemzi. Másrészt a német villamosenergia‑piac nem tekinthető olyannak, amely korlátozott számú termelőt foglal magában.

26      A felperes erre azt válaszolja, hogy formális szempontból az RWE beavatkozóként nem hozhat fel elfogadhatatlansági kifogást, mivel a Bizottság támadási és védekezési jogalapjaira kell szorítkoznia, amely intézmény támogatása végett beavatkozott. Anyagi jogi szempontból a felperes vitatja az RWE érveit.

27      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a kérelmeiben arra szorítkozott, hogy a kereset érdemi elutasítását kérje, és nem vitatta a felperes kereshetőségi jogát.

28      Márpedig az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése szerint, amely ugyanezen alapokmány 53. cikke értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak. Ezenkívül a Törvényszék eljárási szabályzata 142. cikkének (3) bekezdése szerint a beavatkozó fél a jogvitát beavatkozáskori állásában fogadja el. Ebből következik, hogy az RWE nem jogosult elfogadhatatlansági kifogást felhozni, az európai uniós bíróság tehát főszabály szerint nem köteles megvizsgálni az általa felhozott elfogadhatatlansági jogalapokat. Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a kritérium, amely a valamely természetes vagy jogi személy által a nem neki címzett határozat ellen benyújtott kereset elfogadhatóságát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételekhez köti, eljárásgátló oknak minősül, amelyet az uniós bíróságoknak bármikor, hivatalból is vizsgálniuk kell (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Stichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑133/12 P, EU:C:2014:105, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Törvényszék feladata tehát annak hivatalból történő vizsgálata, hogy a felperes rendelkezik‑e kereshetőségi joggal a megtámadott határozattal szemben.

29      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében természetes vagy jogi személy csak akkor nyújthat be keresetet más személynek címzett határozat ellen, ha az említett határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

30      Így tehát meg kell vizsgálni, hogy a felperest a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti‑e.

31      Először is a felperes közvetlen érintettségét illetően rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat, mivel lehetővé tette az M.8871 összefonódás azonnali megvalósítását, alkalmas volt arra, hogy az érintett piacok helyzetének azonnali megváltozását eredményezze. Mivel az M.8871 összefonódásban részt vevő feleknek az összefonódás megvalósítására irányuló szándéka nem függött semmiféle biztosítéktól, az érintett piacon, illetve piacokon szerepet játszó gazdasági szereplők a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában biztosra vehették, hogy a piac állapota azonnal vagy gyorsan meg fog változni (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy az e piacon tevékenykedő felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti.

32      Másodszor a felperes személyében való érintettségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal e határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd: 2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      Valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat esetén harmadik személy vállalkozás vonatkozásában egyrészt a közigazgatási eljárásban való részvételének, másrészt a piaci helyzete érintettségének függvényében kell meghatározni, hogy személyében érintett‑e. Noha az eljárásban való egyszerű részvétel önmagában kétségkívül nem elegendő annak megállapításához, hogy a felperest a határozat személyében érinti, főképpen az összefonódások területén, amelyek aprólékos vizsgálata számos vállalkozással való rendszeres kapcsolattartást igényel, a közigazgatási eljárásban való tevőleges részvétel mégis olyan tényezőnek minősül, amelyet az ítélkezési gyakorlat versenyjogi ügyekben – ideértve az összefonódások ellenőrzésének sajátságosabb területét – a felperes keresete elfogadhatóságának megállapítása érdekében egyéb sajátos körülményekkel egyetemben rendszeresen figyelembe vesz (lásd: 2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      A Törvényszék a fenti 33. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel hozott pervezető intézkedést, amelyben felhívta a feleket arra, hogy a tárgyaláson tegyék meg észrevételeiket az általa hivatalból figyelembe venni kívánt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.

35      Először is, ami a felperesnek az M.8871 összefonódással kapcsolatos közigazgatási eljárásban való részvételét illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes a 2018. április 17‑i levélben írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bizottsághoz, ezt követően pedig meghallgatták a 2018. augusztus 28‑án tartott egyedi találkozón. Az iratokból az is kitűnik, hogy a felperes 2018. október 18‑án levelet küldött az általa a 2018. augusztus 28‑i találkozón benyújtott észrevételek kiegészítésére.

36      2018. december 4‑i levelében a felperes megküldte a Bizottságnak a kérésére az Oxera Consulting LLP gazdasági tanácsadó vállalkozás által készített 2018. november 29‑i tanulmányt, amelynek címe „Transaktion zwischen E.ON und RWE: Auswirkungen auf Erstabsatz‑ und Regelenergiemarkt” (Az E.ON és az RWE közötti összefonódás: az első értékesítési és kiegyenlítő piacokat érintő hatások) (a továbbiakban: Oxera‑tanulmány), amelyhez 2019. január 25‑i e‑mailjében csatolta az említett tanulmány elkészítéséhez használt adatbázist.

37      Végül a felperes 2019. január 24‑én kapta meg a Bizottság piacvizsgálatára vonatkozó kérdőívet, amelyre 2019. január 30‑án válaszolt.

38      A fentiekből következik, hogy a felperes, mivel az M.8871 összefonódásra vonatkozóan észrevételeket tett a Bizottságnak levélben, egy egyedi találkozó alkalmával, valamint az összefonódás piacra gyakorolt hatására vonatkozó saját tanulmány, nevezetesen az Oxera‑tanulmány átadásával, és válaszolt a piacvizsgálatra, aktívan részt vett az eljárásban, amit egyébként a többi fél sem vitat.

39      Másodszor, ami a felperes – piaci helyzete miatti – személyében való érintettségét illeti, a felperes beadványaiból kitűnik, hogy önkormányzati villamosenergia‑gazdálkodó szervezetként az értéklánc valamennyi szintjén, többek között a villamosenergia‑termelésben is részt vesz, és ebből következően az összefonódásban részt vevő felek versenytársa. A felperes tevékenységének ezen ismertetését a többi fél nem vitatta.

40      Ezzel szemben az RWE lényegében úgy véli, hogy a felperes versenytársi minősége csak objektív minőség, amely nem jellemzi őt minden más, ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő versenytárshoz képest. Ebben az értelemben különösen arra hivatkozik, hogy a felperes nem bizonyítja a különbséget közte és a többi versenytárs között, amikor az összefonódás által a versenyhelyzetére gyakorolt hatásokat vizsgálja.

41      Másfelől a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre válaszolva a felek elismerték, hogy nem azt kell eldönteni, hogy a felperes az RWE és az E.ON fő versenytársa‑e, hanem azt, hogy bizonyította‑e, hogy a megtámadott határozat sajátos körülmények folytán érinti őt.

42      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes arra hivatkozott, hogy versenyhelyzetét érinti az M.8871 összefonódás, mivel azáltal, hogy megváltoztatja a német villamosenergia‑piac szerkezetét, leértékeli a felperes által megvalósított és hosszú távra kiszámított jelentős befektetéseket, figyelembe véve a decentralizált és egyre volatilisabb villamosenergia‑piac fennállását.

43      Kétségtelen, hogy ezt az érvet a felperestől eltérő, hasonló helyzetben lévő versenytársak is felhozhatják.

44      Mindazonáltal az a felperes helyzetére vonatkozik, ezenkívül pedig a felperes mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárás során komoly aggodalmait fejezte ki ezen összefonódás kapcsán, több alkalommal jelezve, hogy az hatással lesz a versenyhelyzetére.

45      E tekintetben megjelölte a Törvényszék felé az M.8871 összefonódás által érintett erőművek korszerűsítéséhez és megépítéséhez kapcsolódó különböző projekteket. A keresetlevélben részletezett e tervek 2035‑ig terjednek, és az M.8871 összefonódás hiányának feltételezésén alapulnak. A felperes úgy véli, hogy az új kapacitásokba irányuló egyes befektetések a piac fokozódó koncentrációja és az RWE M.8871 összefonódást követő megnövekedett mozgástere miatt leértékelődnek.

46      Így a jelen ügy sajátos körülményeire, különösen a felperesnek a közigazgatási eljárásban való jelentős részvételére, az összefonódásban részt vevő felek versenytársa minőségére, valamint az összefonódás által – a felperes által konkrétan megjelölt – egyes befektetések értékére gyakorolt lehetséges hatásra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperest a megtámadott határozat személyében érinti.

47      Mivel a felperest a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti, meg kell állapítani, hogy a kereset elfogadható.

B.      Az ügy érdeméről

1.      Előzetes megfontolások

48      Emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság a 139/2004 rendelet 2. cikke alapján értékel valamely összefonódást, az első szakaszban azt vizsgálja meg, hogy az összefonódás ugyanezen rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében komoly kétségeket támaszt‑e a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a vizsgált összefonódás ilyen kétségeket támaszt, megnyitja a vizsgálat második szakaszát, melynek lezárásakor határoznia kell arról, hogy az összefonódás 139/2004 rendelet 8. cikke értelmében jelentősen akadályozza‑e a versenyt a belső piacon (2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 45. pont).

49      Igaz ugyan, hogy a 139/2004 rendelet 8. cikkétől eltérően e rendelet 6. cikke a bejelentett összefonódásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illető komoly kétségek fennállására vagy hiányára hivatkozik, ez nem változtat azon, hogy a Bizottságnak mindkét esetben ugyanazon, az e rendelet 2. cikkében előírt értékelési szempontokat kell figyelembe vennie. Ehhez hasonlóan a bizonyítási követelmények nem magasabb szintűek a 139/2004 rendelet 6. cikke alapján hozott határozatok esetében, mint az ugyanezen rendelet 8. cikke alapján hozott határozatok esetén. A bizonyítási követelmények ugyanis azonosak, függetlenül attól, hogy a Bizottság az első szakasz lezárásakor engedélyezi az összefonódást, ahogyan azt a jelen esetben tette, vagy a vizsgálat második szakaszát követően. Arra a kérdésre tehát, hogy a Bizottság a 139/2004 rendelet 6. cikke vagy 8. cikke alapján tud határozni, a válasz attól függ, hogy milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre az adott időszakban, e bizonyítékok szintjétől azonban nem (2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 46. pont).

50      Ami a bizonyítás követelményeit illeti, a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletből (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 50–53. pont) kitűnik, hogy főszabály szerint a Bizottság köteles állást foglalni a neki bejelentett összefonódásról, és azt vagy engedélyezni vagy megtiltani, attól függően, hogy miként értékeli a szóban forgó ügylet legnagyobb valószínűséggel bekövetkező gazdasági hatásait. Itt tehát a valószínűség értékeléséről van szó, nem pedig a Bizottságra háruló azon kötelezettségről, hogy észszerű kétségeket kizáróan bizonyítsa, hogy az összefonódás nem ad okot versenyjogi aggályokra (2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 47. pont).

51      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 139/2004 rendelet nem az összefonódások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének vélelmén alapszik (2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 48. pont). A 139/2004 rendelet ugyanis szimmetrikus bizonyítási követelményt ír elő az összefonódás engedélyezése vagy megtiltása érdekében, és ennélfogva nem állítja fel az összefonódások jogszerűségének vagy jogellenességének vélelmét.

52      Igaz, hogy a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja semmiféle diszkrecionális jogkört nem biztosít a Bizottság számára a további vizsgálati szakasz megnyitását illetően olyan esetben, amikor a Bizottság komoly kétségeket táplál az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Ugyanis, amikor a Bizottságnak komoly kétségei vannak valamely összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, köteles megindítani a vizsgálat második szakaszát. Mindazonáltal, noha a „komoly kétségek” kifejezés objektív jellegű, ettől függetlenül a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapuló határozat meghozatala előtt a Bizottságnak összetett gazdasági értékelést kell elvégeznie, és erre vonatkozóan rendelkezik bizonyos mérlegelési mozgástérrel, amelyet a Törvényszéknek tekintetbe kell vennie (2003. április 3‑i Royal Philips Electronics kontra Bizottság ítélet, T‑119/02, EU:T:2003:101, 77. pont; 2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 49. pont).

53      Következésképpen akár a 139/2004 rendelet 6. cikke, akár annak 8. cikke alapján hozott határozatokról van szó, az ítélkezési gyakorlat a bírósági felülvizsgálat azonos fokát írja elő. Az uniós bíróság által a Bizottság által végzett összetett gazdasági mérlegelések tekintetében gyakorolt felülvizsgálat mindkét esetben szükségképpen annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a Bizottság betartotta‑e az eljárással és az indokolással kapcsolatos szabályokat, a tényállás tárgyilag pontos‑e, valamint a Bizottság nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát és hatáskörrel való visszaélést. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságnak nem csupán a felhozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell megvizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 50. pont).

54      A felperes által felhozott jogalapokat e megfontolások fényében kell megvizsgálni.

2.      Az átfogó ügylet elemzésének téves szétválasztására alapított, első jogalapról

55      A felperes lényegében úgy véli, hogy az M.8870 összefonódás és az M.8871 összefonódás elemzésének elválasztása pusztán formális. Álláspontja szerint a Bizottságnak együttesen kellett volna értékelnie a két összefonódást, mivel azok gazdasági szempontból függtek egymástól, azokban egyidejűleg állapodtak meg, és azok jogilag is összekapcsolódnak.

56      A felperes arra a következtetésre jut, hogy az átfogó ügylet a 139/2004 rendelet 3. cikke értelmében egy és ugyanazon összefonódásnak minősül, mivel a (20) preambulumbekezdésének megfelelően olyan ügyleteket tartalmaz, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel egy feltételen keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

57      A Németországi Szövetségi Köztársaság, az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

a)      Az első jogalap terjedelméről

58      A keresetlevélben bemutatott első jogalapból kitűnik, hogy a Bizottsággal szemben felhozott kifogás arra vonatkozik, hogy az nem együttesen vizsgálta meg az M.8870 és az M.8871 összefonódást. A felperes azonban többek között az RWE beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiben megjegyzi, hogy az átfogó ügylet egységes jellegű, és hogy a Bizottság akkor is hatáskörrel rendelkezik, ha valamely vállalkozás – a jelen esetben az RWE – a leányvállalatnak egy másik társaságba (azaz az innogynak az E.ON‑ba) való bevitele ellenében olyan kisebbségi részesedést kap, amely semmilyen irányítási jogot nem biztosít az átvevő vállalkozásban (azaz 16,67%‑ot az E. ON‑ban).

59      Amikor a tárgyaláson a jogalapja terjedelméről kérdezték, a felperes kijelentette, hogy úgy véli, hogy az M.8870, az M.8871 és a B8‑28/19 összefonódások egyetlen összefonódást alkotnak. A felperes elismeri ugyan, hogy e három összefonódást különböző eljárások keretében vizsgálták felül, nevezetesen a B8‑28/19 összefonódás esetében a német jog szerinti eljárás, az M.8870 és M.8871 összefonódások esetében pedig két különálló, az uniós jog szerinti eljárás során, de vitatja az eszközölt választást. Közelebbről úgy véli, hogy az RWE által az E.ON‑ban megszerzett 16,67%‑os részesedés nem kisebbségi részesedés, és nem minősül jelentéktelen pénzügyi részesedésnek. Ellenkezőleg, úgy véli, hogy az lehetővé teszi, hogy az RWE meghatározó befolyást gyakoroljon az E.ON‑ra. Ennek figyelembevételével kell értékelni, hogy az átfogó ügylet valóban a 139/2004 rendelet 3. cikke értelmében vett egyetlen összefonódásnak minősül‑e.

60      A felperes által a tárgyaláson előadott részletekből kitűnik, hogy az első jogalap azt kifogásolja, hogy a Bizottság egyrészt nem vizsgálta felül a B8‑28/19 összefonódást, másrészt pedig, hogy az M.8870, M.8871 és B8‑28/19 összefonódásokat nem tekintette egyetlen összefonódás alkotórészeinek.

b)      A B8‑28/19 összefonódás ellenőrzéséről

61      Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (74) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy bármely irányításszerzés versenyre gyakorolt hatásainak értékelésekor figyelembe kell vennie a vevő esetleges kapcsolt vállalkozásokban fennálló kisebbségi részesedéseit is. E szabály értelmében a Bizottság megvizsgálta, hogy a B8‑28/19 összefonódás tárgyát képező, az E.ON‑ban való kisebbségi részesedés RWE általi megszerzéséből eredő strukturális kapcsolat egyrészt csökkentheti‑e az RWE és az E.ON ahhoz fűződő érdekét, hogy versenyezzenek a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán, másrészt pedig az RWE vagy az E.ON számára lehetőséget és érdeket biztosíthat‑e arra, hogy kizárják a versenytársakat vagy upstream a villamosenergia‑termelésből, illetve a nagykereskedelmi értékesítésből, vagy downstream a németországi kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítésből, vagy akár mindkettőből (a megtámadott határozat (75) preambulumbekezdése).

62      Más szóval a Bizottság az M.8871 összefonódás hatásainak értékelése során figyelembe vette az RWE által az E.ON‑ban szerzett kisebbségi részesedést, de nem vizsgálta a B8‑28/19 összefonódás 139/2004 rendelet szerinti, belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

63      A szövetségi kartellhivatal megvizsgálta a B8‑28/19 összefonódás német nemzeti jog szerinti összeegyeztethetőségét.

64      E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a B8‑28/19 összefonódást, mivel az RWE által az E.ON‑ban szerzett kisebbségi részesedés lehetővé tette az RWE számára, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon az E.ON felett.

65      Emlékeztetni kell arra, hogy a 139/2004 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Vállalkozások összefonódása jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből eredően:

a)      két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy

b)      egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.

(2)      Az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más egyéb eszközök alapozzák meg, amelyek akár külön‑külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen:

a)      a vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga révén;

b)      olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett.”

66      Ily módon, mivel a 139/2004 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése a vállalkozás tevékenységére gyakorolt meghatározó befolyásra vonatkozik az összefonódásnak tekintés szempontjából releváns irányítás fennállásának minősítése érdekében, a felperes kifogásából azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes a B8‑28/19 összefonódást a 139/2004 rendelet 3. cikke értelmében vett összefonódásnak tekinti, és hogy a Bizottságnak e körülmények között azt meg kellett volna vizsgálnia.

67      Márpedig a jelen kereset tárgya formálisan a 2019. február 26‑i bizottsági határozat, amely az M.8871 összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította. E tekintetben, még ha a megtámadott határozat tartalmaz is olyan információkat az RWE által az E.ON‑ban szerzett kisebbségi részesedésre vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik azon indokok megértését, amelyek miatt a Bizottság nem tekintette a B8‑28/19 összefonódást a 139/2004 rendelet 3. cikke értelmében vett összefonódásnak, meg kell állapítani, hogy a határozat nem rendelkezik kifejezetten erről a kérdésről, és tágabban a Bizottságnak az ezen összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elbírálására vonatkozó hatásköréről. Ennélfogva a felperes nem hivatkozhat az átfogó ügylet téves szétválasztására alapított jogalapra annak érdekében, hogy a Törvényszéktől olyan hatásköri kérdés eldöntését kérje, amelyre a Bizottság a Törvényszék előtt ténylegesen megtámadott határozatban nem tért ki.

68      E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy amennyiben a felperes úgy vélné, hogy a B8‑28/19 összefonódás uniós léptékű lehet, akkor a Bizottsághoz kellett volna panasszal fordulnia, kérve annak vizsgálatát. Ilyen esetben ugyanis a Bizottságnak magának az ellenőrzési hatósági hatáskörének elvéről kellett volna határoznia (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 25‑i Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ítélet, C‑170/02 P, EU:C:2003:501, 27–30. pont). Az esetlegesen elfogadott határozat így az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset révén bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhette volna. Vagylagosan, abban az esetben, ha a Bizottság nem válaszol, az EUMSZ 265. cikk harmadik bekezdése alapján intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet lehetett volna indítani.

69      Mindenesetre a kisebbségi részesedés megszerzése csak akkor vezethet irányításszerzéshez, amint az a 139/2004 rendelet szerinti egységes jogalkalmazásról szóló [helyesen: rendelet szerinti hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt] bizottsági közlemény (HL 2008. C 95., 1. o.; a továbbiakban: a hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény) 57. és 59. pontjából kitűnik, ha a kisebbségi részesedéshez különleges jogok kapcsolódnak, amelyek de jure kizárólagos irányítást eredményeznek, vagy ha a kisebbségi részvényes sajátos körülmények folytán de facto kizárólagos irányítást szerez.

70      Márpedig a jelen ügyben egyrészt a felperes nem állította, hogy az RWE által megszerzett kisebbségi részesedéshez különleges jogok kapcsolódnak. Különösen nem hivatkozott arra, hogy a megszerzett részvények olyan elsőbbségi részvények, amelyekhez olyan különleges jogok fűződnek, amelyek lehetővé teszik az RWE számára, hogy meghatározza az E.ON kereskedelmi stratégiáját, mint például a felügyelőbizottsági vagy igazgatósági tagok több mint felének kinevezésére vonatkozó jogkör, sem pedig arra, hogy az RWE jogosult lenne arra, hogy az E.ON tevékenységeit irányítsa, és hogy üzletpolitikáját a szervezeti felépítése alapján meghatározza.

71      Másrészt, mint az a lenti 374., 375. és 383. pontban megállapítást nyert, az RWE és az E.ON között létrejött, a befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodás az RWE által a részvényesi közgyűlések során gyakorolható szavazati jogokat a jelenlét mértékétől függetlenül 16,67%‑ban korlátozza. Következésképpen az RWE még csekély számú részvényes jelenléte esetén sem szerezhet többséget az E.ON közgyűlésén. Ráadásul, amint az a lenti 388. pontban lényegében megállapításra került, a felperes nem hivatkozott valószínűsítő körülményekre annak érdekében, hogy hihető legyen bármilyen olyan összehangolás fennállása a [bizalmas] és az RWE között az E.ON közgyűlésein, amely az RWE számára e közgyűléseken stabil többséget biztosíthatna. Következésképpen nem lehet úgy tekinteni, hogy az RWE tényleges kizárólagos irányítást szerzett az E.ON felett.

72      A felperes tehát nem hivatkozik megalapozottan arra, hogy a B8‑28/19 összefonódás a 139/2004 rendelet 3. cikke értelmében vett összefonódásnak minősül.

c)      Az egyetlen összefonódás fennállásáról

73      Mivel a felek mind beadványaikban, mind a tárgyaláson vitatták magát az „egyetlen összefonódás” fogalmát, ezt a fogalmat meg kell határozni annak vizsgálata előtt, hogy az alkalmazható‑e az átfogó ügyletre.

1)      Az „egyetlen összefonódás” fogalmáról

74      Meg kell állapítani, hogy az „egyetlen összefonódás” fogalma valóban kizárólag a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdésében szerepel, e rendelet cikkeiben nem (lásd ebben az értelemben: 2017. október 26‑i Marine Harvest kontra Bizottság ítélet, T‑704/14, EU:T:2017:753, 91. pont).

75      A 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdése kimondja, hogy:

„Célszerű az összefonódás fogalmát oly módon meghatározni, hogy az az érintett vállalkozások irányításában, és ennek következtében a piac szerkezetében maradandó változás előidézésére irányuló műveletekre terjedjen ki. Ezért helyénvaló a rendelet hatálya alá vonni az összes olyan közös vállalatot, amely egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátja. Helyénvaló egyetlen összefonódásként kezelni azokat az ügyleteket, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel egy feltételen keresztül kötődnek egymáshoz, valamint értékpapírügyletek kellően rövid időn belül lebonyolított sorozatának formáját öltik.”

76      Mindazonáltal egyrészt e preambulumbekezdés nem tartalmazza azon feltételek kimerítő meghatározását, amelyek mellett két vagy több ügylet egyetlen összefonódást alkot. Másrészt rá kell mutatni, hogy valamely rendelet preambulumbekezdése ugyan segíthet abban, hogy egy jogszabály értelmezését megvilágítsa, ám önmagában még nem minősül jogszabálynak. Az uniós jogi aktusok preambulumának nincs kötelező hatálya (lásd: 2017. október 26‑i Marine Harvest kontra Bizottság ítélet, T‑704/14, EU:T:2017:753, 150. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77      Így az ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus preambulumára nem lehet hivatkozni sem az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés, sem az e rendelkezések szövegétől nyilvánvalóan eltérő értelmezés céljából (lásd: 2005. november 24‑i Deutsches Milch‑Kontor ítélet, C‑136/04, EU:C:2005:716, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva, noha a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdése támpontul szolgálhat e rendelet rendelkezéseinek értelmezéséhez, kizárólag e preambulumbekezdés szövegéből nem vezethető le az „egyetlen összefonódás” fogalmának olyan értelmezése, amely nem áll összhangban e rendelkezésekkel (2020. március 4‑i Marine Harvest kontra Bizottság ítélet, C‑10/18 P, EU:C:2020:149, 44. pont).

78      Következésképpen az „egyetlen összefonódás” fogalmát, amely a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdésében szerepel, az „összefonódás” 139/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott fogalmával összhangban kell értelmezni. Ebben az értelemben a (20) preambulumbekezdés nem képezheti olyan értelmezés tárgyát, amely a 139/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése hatályának kiterjesztését eredményezné.

79      Márpedig a 139/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a fenti 65. pontban felidézett tartalmára tekintettel meg kell állapítani, hogy az egyetlen összefonódás olyan összefonódás, amely legalább két olyan ügyletből áll, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel egy feltételen keresztül kötődnek egymáshoz, vagy mert értékpapírügyletek kellően rövid időn belül lebonyolított sorozatának formáját öltik, és amelyek esetében az irányítás tartósan megváltozik, mert két vagy több vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad, vagy mert egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.

80      Másként fogalmazva, két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy két vagy több ügyletet a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdése és 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében egyetlen összefonódásnak lehessen tekinteni. Egyrészt az szükséges, hogy az ügyletek szorosan összefüggjenek, oly módon, hogy egyiket sem hajtották volna végre a másik nélkül. Másrészt ezen ügyletek végeredményeként egy vagy több vállalkozásnak közvetlenül vagy közvetetten gazdasági ellenőrzést kell szereznie egy vagy több más vállalkozás tevékenysége felett (lásd ebben az értelemben: 2006. február 23‑i Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, T‑282/02, EU:T:2006:64, 109. pont).

81      E tekintetben a felperes előadja, hogy a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdése konkretizálja a Bizottság azon szándékát, amely a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet felülvizsgálatáról szóló zöld könyvében (COM(2001) 745 final, a továbbiakban: zöld könyv) kifejezésre jut, hogy az ügylet egésze koherens értékelésének biztosítása érdekében az eszközcseréket nagyon általánosan egyetlen összefonódásnak tekintse.

82      Mindazonáltal egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a zöld könyvnek csupán az a célja, hogy uniós szintű konzultációs eljárást indítson, és ennélfogva nem keletkeztethet kötelezettséget a Bizottság terhére (lásd ebben az értelemben: 2017. október 26‑i Marine Harvest kontra Bizottság ítélet, T‑704/14, EU:T:2017:753, 178. pont).

83      Másrészt, bár igaz, hogy a zöld könyv (133) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy olyan rendelkezéseket kell megfogalmazni, amelyek a két társaság közötti eszközcserében álló ügyleteket az egyetlen ügyletből álló összefonódásokkal azonosnak tekintik, ez nem változtat azon, hogy e javaslatot a 139/2004 rendeletben nem fogadták el. Közelebbről nem módosították a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL 1989. L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.) 5. cikkét, amely a Bizottság zöld könyvben elképzelt, az összefonódás elbírálására vonatkozó hatáskörének meghatározását megalapozó forgalom kiszámítására vonatkozik.

84      Ily módon a 139/2004 rendelet keletkezéstörténetéből kitűnik, hogy a zöld könyv (133) preambulumbekezdéséből merített rendelkezések beillesztéséről való lemondás az uniós jogalkotó szándékos döntésén alapul.  E (133) preambulumbekezdés nem került beillesztésre a 139/2004 rendelet elfogadott végleges változatába, és az „egyetlen összefonódás” fogalmával foglalkozó egyetlen rendelkezés az említett rendelet (20) preambulumbekezdése.

85      Ezért még ha a Bizottság a zöld könyvének közzétételekor azon a véleményen volt is, hogy a jelen ügyhöz hasonló eszközcseréket egyetlen összefonódásnak kell tekinteni, ez irreleváns annak a kérdésnek a megválaszolása szempontjából, hogy az M.8870, M.8871 és B8‑28/19 összefonódások egyetlen összefonódásnak minősülnek‑e, mivel e tekintetben csak a 139/2004/EK rendelet és a hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény releváns.

86      Márpedig, figyelemmel a fenti 80. pontban felidézett feltételekre, az „egyetlen összefonódás” fogalma nem alkalmazandó abban az esetben, ha független vállalkozások – az eszközcsere esetéhez hasonlóan – eltérő célpontok felett szereznek irányítást.

2)      A jelen ügyben való alkalmazás

i)      A szóban forgó ügyletek szoros összefüggésére vonatkozó feltételről

87      A szóban forgó ügyletek szoros összefüggésére vonatkozó feltételt a hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény 43. pontja pontosította.

88      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény 1. és 4. pontjából kitűnik, hogy e közleményt a Bizottság tevékenységével kapcsolatos átláthatóság, előreláthatóság és jogbiztonság biztosítása érdekében fogadták el (2020. október 5‑i HeidelbergCement és Schwenk Zement kontra Bizottság ítélet, T‑380/17, EU:T:2020:471, 132. pont).

89      A hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény 43. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A megkövetelt feltételesség azt jelenti, hogy az ügyletek egyike sem valósulna meg a többi nélkül, és ezért azok egyetlen műveletet alkotnak […]. Ilyen feltételesség általában akkor mutatkozik, ha az ügyletek de jure kapcsolódnak, vagyis maguk a megállapodások kapcsolódnak össze a kölcsönös feltételesség révén. Ha a de facto feltételesség kielégítően bizonyítható, az elegendő lehet ahhoz, hogy az ügyleteket egyetlen összefonódásként kezeljék. Ez megköveteli annak közgazdasági értékelését, hogy mindegyik ügylet szükségszerűen függ‑e a többinek a megkötésétől […]. Több ügylet összefüggésére utaló további jelek lehetnek maguknak a feleknek a nyilatkozatai, vagy a vonatkozó megállapodások egyidejű megkötése. Több ügylet kölcsönös de facto feltételességét nehéz lesz megállapítani, amennyiben azok nem egyidejűek. A jogi szempontból egymást feltételező ügyletek egyidejűségének kifejezett hiánya is kétségbe vonhatja azok valós összefüggését.”

90      A jelen ügyben nem vitatott, hogy az M.8870, M.8871 és B8‑28/19 összefonódások az RWE és az E.ON közötti összetett eszközcsere részét képezik, és jogilag kapcsolódnak egymáshoz. Ez egyébként kitűnik a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdéséből.

91      Ezenkívül a megtámadott határozat a 34. lábjegyzetben megemlíti, hogy „[a]z E.ON eszközeinek az RWE részére történő átruházására vonatkozó szerződések az innogy E.ON általi felvásárlásának lezárásához vannak kötve, amely utóbbi így ideiglenesen […] vagy állandó jelleggel megszerzi a fordított szétválasztás tárgyát képező eszközök feletti irányítást”. Hasonlóképp, a megtámadott határozat (74) preambulumbekezdésében lényegében az szerepel, hogy az E.ON‑ban fennálló 16,67%‑os kisebbségi részesedés RWE általi megszerzése az RWE által – az értékesítési és kiskereskedelmi tevékenységeinek, valamint a jelenleg az innogy útján működtetett bizonyos termelési eszközöknek az E.ON‑ra történő átruházása ellenében – kapott ellentételezésnek minősül. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a szóban forgó ügyletek jogilag kötődnek egymáshoz, vagyis szerződéses jellegű megállapodáson keresztül az eszközcsere különböző ügyleteit kölcsönös feltételesség köti össze.

92      Mindenesetre az M.8870, M.8871 és B8‑28/19 összefonódásokat de facto feltételesség köti össze.

93      Ebben az értelemben a jelen ügyben fennállnak azok az elemek, amelyek lehetővé teszik a de facto feltételesség fennállásának elismerését, amint az a hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény 43. pontjában szerepel, vagyis maguk az összefonódásban részes felek által tett nyilatkozatok, valamint a szóban forgó megállapodások egyidejű megkötése.

94      Ebből következik, hogy az átfogó ügylet megfelel a szóban forgó ügyletek szoros összefüggésére vonatkozó feltételnek.

ii)    Az eredményre vonatkozó feltételről

95      Az eredményre vonatkozó feltételt a hatáskörről szóló, egységes szerkezetbe foglalt közlemény 41. és 44. pontja pontosítja. A 41. pont szerint:

„Számos ügylet azonban, még akkor is, ha egymáshoz feltétellel kapcsolódnak, csak egyetlen összefonódásként kezelhető [helyesen: csak akkor kezelhető egyetlen összefonódásként], ha az irányítást ugyanaz(ok) a vállalkozás(ok) szerzi(k) meg. Csak ilyen körülmények között tekinthető egységes jellegűnek két vagy több ügylet és alapozhat meg egyetlen összefonódást a [139/2004 rendelet] 3. cikk[e] alkalmazásában […]. Ez kizárja a közös vállalatok szétválasztását, amelynek során egy vállalkozás különböző részeit annak korábbi anyavállalatai között felosztják. A Bizottság az ilyen ügyleteket elkülönült összefonódásoknak tekinti […]. Ugyanez vonatkozik azokra az ügyletekre, ahol két (vagy több) társaság eszközöket cserél ki, közös vállalatok szétválasztásával vagy eszközök swap‑ügyleteivel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a felek az ilyen ügyleteket általában nem tekintik egymással összefüggőknek, az összefonódás‑ellenőrzési rendelet célja megköveteli minden egyes ügylet eredményeinek elkülönült értékelését. Számos vállalkozás szerzi meg az irányítást különböző eszközök felett; az erőforrások elkülönült összekapcsolására kerül sor minden egyes, részesedést szerző vállalkozás számára; és az irányítás megszerzése minden egyes esetének a piacra gyakorolt hatását az összefonódás‑ellenőrzési rendelet szerint elkülönülten kell elemezni.”

96      A 44. pont a következőképpen rendelkezik:

„Az említett feltételek mellett az az elv, hogy több ügylet egyetlen összefonódásként kezelhető, csak akkor érvényes, ha egy vagy több vállalkozás felett az irányítást ugyanaz(ok) a személy(ek) vagy vállalkozás(ok) szerzi(k) meg. Először is, ez az eset állhat elő, ha egy üzleti tevékenységet vagy vállalkozást több jogügylet révén szereznek meg. Másodszor több – önmagában is összefonódást képező – vállalkozás irányításának megszerzése [helyesen: Másodszor több vállalkozás irányításának – önmagában is több összefonódásnak tekinthető – megszerzése] összekapcsolható oly módon, hogy egyetlen összefonódást alkossanak. Az összefonódás‑ellenőrzési rendelet szerint azonban arra nincs lehetőség, hogy több különböző, részben vállalkozások feletti irányítás megszerzésére, de részben más eszközök – mint például más cégek kisebbségi részesedéseinek – megszerzésére is irányuló jogügyletet összekapcsoljanak. Nem lenne összhangban az összefonódás‑ellenőrzési rendelet általános keretével és céljával, ha az egymáshoz a feltételesség révén kapcsolódó különböző ügyleteket egészükben értékelnék, az összefonódás‑ellenőrzési rendelet alapján, ha ezek közül az ügyletek közül csak néhány vezet az adott célvállalkozás irányításának megváltozásához.”

97      A jelen ügyben, mint azt a Törvényszék a fenti 5. pontban felidézte, az M.8871 összefonódás az E.ON eszközeinek RWE általi megszerzésére irányul, míg az M.8870 összefonódás az RWE leányvállalatának, az innogynak az E.ON által történő megszerzésére irányul. A B8‑28/19 összefonódás lehetővé teszi az RWE számára, hogy 16,67%‑os kisebbségi részesedést szerezzen az E.ON‑ban.

98      Először is meg kell jegyezni, hogy az átvevő vállalkozások különbözőek egyrészről az M.8870, másrészről az M.8871 és a B8‑28/19 összefonódások esetében. Az E.ON‑ról, illetve az RWE‑ről van ugyanis szó. Hasonlóképpen a megszerzett vállalkozások sem azonosak, mivel az M.8870 összefonódás esetében az innogyról, az RWE leányvállalatáról van szó, az M.8871 és a B8‑28/19 összefonódások esetében pedig a célvállalkozások az E.ON eszközei, illetve az E.ON.

99      Másodszor, az M.8871 és a B8‑28/19 összefonódások esetében, bár a felvásárló vállalkozás ugyanaz, nevezetesen az RWE, a megszerzett vállalkozások különbözőek. Az M.8871 összefonódás során ugyanis az RWE az E.ON eszközeit szerzi meg, míg a B8‑28/19 összefonódás során az RWE kisebbségi részesedést szerez az E.ON‑ban. Márpedig az E.ON eszközei megszerzésének és az E.ON‑beli kisebbségi részesedésnek a kombinációja nem eredményezi azt, hogy az RWE irányítást szerez az E.ON felett. Ebben az értelemben az E.ON az eszközeinek az RWE részére történő átruházását követően már nem áll kapcsolatban azokkal, vagyis az RWE azok közvetítésével nem gyakorolhat meghatározó befolyást az E.ON‑ra.

100    E körülmények között nem állapítható meg, hogy az összefonódások eredményként arra irányulnak, hogy ugyanazon vállalkozás vagy vállalkozások irányítást szerezzenek egy vagy több vállalkozás felett. Végül, az RWE és az E.ON által önkéntesen létrehozott szoros összefüggésen kívül nincs funkcionális kapcsolat az M.8870, az M.8871 és a B8‑28/19 összefonódások között, mivel a jelen ügyben szereplő átfogó ügylet nem olyan ügylet, amely révén több közbenső ügyletet hajtanak végre annak érdekében, hogy egy vagy több vállalkozás felett ugyanazon vállalkozás(ok) irányítása valósuljon meg.

101    Ebből következik, hogy az átfogó ügylet nem felel meg az eredményre vonatkozó feltételnek.

3)      Az „egyetlen összefonódás” fogalma és az átfogó értékelés követelménye

102    A felperes előadja, hogy ellentmondásos, hogy a Bizottság külön elemzi az M.8871 összefonódást és az M.8870 összefonódást, miközben az M.8871 összefonódás vizsgálata keretében figyelembe veszi az innogy E.ON‑ra történő átruházását.

103    E tekintetben a Bizottság az elsőbbségi szabályra hivatkozik.

104    E szabály szerint lényegében a Bizottság az összefonódás hatásainak értékelésekor figyelembe fogja venni az ellenőrzés alá vont összefonódást megelőzően bejelentett összefonódás hatásait.

105    E szabály értelmében a Bizottság az M.8871 összefonódás elemzése során figyelembe vette az M.8870 összefonódást, mivel ez utóbbit az M.8871 összefonódás előtt jelentették be.

106    Mindazonáltal a tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésekre válaszolva a Bizottság elismerte egyrészt, hogy a megtámadott határozatban nem említették az elsőbbségi szabályt, másrészt pedig, hogy nem szükséges arra hivatkozni annak érdekében, hogy megmagyarázzák az M.8871 összefonódás elemzése során az M.8870 összefonódás figyelembevételét. E tekintetben önmagában az a tény, hogy e két összefonódás összefügg, elegendő annak magyarázatához, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vette az M.8870 összefonódást.

107    Rá kell mutatni, hogy az elsőbbségi szabály kizárólag a Bizottság határozathozatali gyakorlatából következik, és azt sem a 139/2004 rendelet, sem a 139/2004 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i 802/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.) egyetlen rendelkezése sem írja elő.

108    A jelen ügyben az M.8871 összefonódást hivatalosan 2019. január 22‑én jelentették be, azaz a 2019. január 31‑én bejelentett M.8870 összefonódást megelőzően.

109    Ennélfogva, még ha a Törvényszék a Bizottság által meghatározott módon meg is erősítené az elsőbbségi szabály létezését, az semmiképpen sem lehet releváns annak igazolásához, hogy az M.8870 összefonódás által kiváltott hatásokat az M.8871 összefonódás hatásainak elemzése során figyelembe vették.

110    Mindemellett az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak. Így az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó bizottsági értékelésnek figyelembe kell vennie az ezen összefonódás bejelentésekor fennálló ténybeli és jogi körülményeket, amelyek gazdasági jelentősége e határozat meghozatalának időpontjában értékelhető (lásd: 2021. október 20‑i Polskie Linie Lotnicze „LOT” kontra Bizottság ítélet, T‑296/18, EU:T:2021:724, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111    Márpedig a jelen ügyben szereplőhöz hasonló eszközcsere keretében a Bizottság, csakúgy mint a különböző összefonódásokat bejelentő felek, előre láthatja azokat a belső piacra gyakorolt hatásokat, amelyeket az egyes összefonódások valószínű végrehajtása külön‑külön és együttesen gyakorolhat. A jelen ügyben az összefonódások közötti de iure és de facto szoros összefüggés ugyanis lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy elképzelje a piac szerkezetét azok megvalósítását követően.

112    Így a jelen ügyben, figyelembe véve a szóban forgó összefonódások szoros összefüggését, az elsőbbségi szabály mechanikus alkalmazása önkényes hatással lehet a Bizottság elemzésének terjedelmére.

113    Hozzá kell tenni továbbá, hogy az „egyetlen összefonódás” fogalma által követett cél azon ügyletek együttes vizsgálatának lehetővé tétele, amelyek végső soron ugyanarra az eredményre irányulnak, vagyis az egy vagy több vállalkozás által egy vagy több másik vállalkozás tevékenysége felett közvetlenül vagy közvetve gyakorolt gazdasági irányítás megszerzésére. Ezt igazolja az a tény, hogy ilyen esetben a tervezett ügyletek ugyanazokat a problémákat vetik fel, és ugyanolyan jellegű következményekkel járnak a belső piacon.

114    Ez az értelmezés megfelel a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdésének és 3. cikke (1) bekezdésének mind a rendelet célja, mind az általános rendszere alapján tulajdonítandó értelmezésnek (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 7‑i Austria Asphalt ítélet, C‑248/16, EU:C:2017:643, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

115    Ezzel szemben, amennyiben – mint a jelen ügyben is – az összefonódásoknak nem ugyanaz a célja, úgy lényegében nem egységesek, és nem kell azokat egyetlen összefonódás részét képező ügyletekként együttesen vizsgálni, mivel nem feltétlenül ugyanazokat a problémákat vetik fel, és nem fejtenek ki azonos jellegű hatásokat a piacon. Ilyen esetben ugyanis több vállalkozás különböző eszközök felett szerez irányítást, így minden egyes átvevő vállalkozás esetében külön‑külön csoportosítják az erőforrásokat, és az egyes irányításszerzések eltérő hatást gyakorolnak a piacra.

116    Ugyanakkor, amennyiben olyan kapcsolatot mutatnak, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy előre láthassa az egyes összefonódások piacra gyakorolt valószínű hatásait, a Bizottság feladata, hogy ezeket figyelembe vegye az egyes összefonódásokra vonatkozó releváns bizonyítékok összességének átfogó értékelése során. Ebben az esetben ugyanis a többi ügylet tekintetében mindegyik szóban forgó ügylet olyan elemnek minősül, amelyet a Bizottságnak figyelembe kell vennie az összefonódás belső piacra gyakorolt hatásainak átfogó elemzése során.

117    Ebből következik, hogy egyáltalán nem ellentmondásos a Bizottság részéről a szóban forgó M.8870 és M.8871 összefonódások külön‑külön történő elemzése, miközben a megtámadott határozatban figyelembe veszi azok egymásra gyakorolt hatását.

118    Ugyanezen okokból el kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint a Bizottság az M.8870 összefonódás figyelembevételével anticipálta ezen összefonódás értékelésének eredményét, így a két összefonódást együtt kellett volna vizsgálnia.

119    Annak érdekében ugyanis, hogy jobban megvizsgálhassa, hogy az M.8871 összefonódás milyen hatást gyakorolhat a belső piacra, a Bizottságnak egy olyan piacot kellett figyelembe vennie, amelyet az M.8870 összefonódás potenciális megvalósítása módosíthatott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két összefonódást egyetlen eljárás keretében kellett volna elemezni, mivel nem feleltek meg az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy egyetlen összefonódás részének lehessen őket tekinteni, vagy azt, hogy az M.8870 összefonódás elemzésének eredményét prejudikálták.

d)      Következtetés

120    Mivel a jelen ügyben az egyetlen összefonódás fennállása elismerésének két feltétele közül az egyik, nevezetesen az eredményre vonatkozó feltétel hiányzik, a Bizottság megalapozottan állapította meg, hogy az M.8870, M.8871 és B8‑28/19 összefonódások nem képezik egyetlen összefonódás alkotóelemeit.

121    A fentiek összességéből az következik, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

3.      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, második jogalapról

122    A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat indokolása rendkívül szűkszavú, és nem felel meg az átfogó ügylet összetettségének és hatásainak. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság előadása általános leírásokon alapul, és lényegében szinte kizárólag azon alá nem támasztott érvben foglalható össze, mely szerint az RWE összefonódásból eredő növekedése minimális, és mindenesetre az atomenergia elhagyása miatt ideiglenes.

123    A felperes szerint a megtámadott határozat indokolásából legfeljebb homályosan derül ki, hogy az összefonódással szemben felhozott számos kifogást hogyan hallgatták meg, értékelték és mérlegelték. A felperesnek semmi esetre sem áll módjában ellenőrizni a megadott engedély megalapozottságát. Ugyanígy a Bizottság egyáltalán nem vizsgálta meg az összefonódás más versenyszempontú vetületeit.

124    Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

125    Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolást az adott jogi aktus jellegéhez kell igazítani, valamint világosan és kétértelműségtől mentesen kell megfogalmazni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy valamennyi releváns ténybeli és jogi elemre kitérjen, mivel nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell eldönteni azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az említett 296. cikk követelményeinek (lásd: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126    Az ilyen jogi aktus kibocsátója azonban nem köteles állást foglalni azokkal a tényezőkkel kapcsolatban, amelyek egyértelműen másodlagosak, és nem kell esetleges kifogásokat sem anticipálnia. Ráadásul az ilyen határozat indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie a vonatkozó lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül meg kell hozni. Így a Bizottság nem sérti meg az indokolási kötelezettségét akkor, ha az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó jogkörének gyakorlása során nem csatol a határozatához pontos indokolást az összefonódás néhány olyan szempontjának értékelését illetően, amely nyilvánvalóan nem kapcsolódik oda, nincs jelentősége, vagy egyértelműen másodlagos az utóbbi értékeléséhez. Az ilyen követelmény ugyanis nehezen lenne összeegyeztethető a Bizottságot az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó jogkörének gyakorlása során terhelő, a gyorsaságra és rövid eljárási határidőkre vonatkozó követelménnyel, amely az ezen összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárás sajátos körülményei közé tartozik (2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 167. pont).

127    Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánít a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, az indokolási követelménynek eleget tesz, ha e határozat egyértelműen kifejti azon okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy gondolja, hogy a szóban forgó összefonódás – adott esetben az érintett vállalkozások által elvégzett módosítások után – nem támaszt komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében (lásd: 2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 193. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    E tekintetben igaz ugyan, hogy a Bizottság az összefonódás‑ellenőrzési szabályozás alapján hozott határozatok indokolásában nem köteles állást foglalni az előtte hivatkozott valamennyi tényezővel és érvvel kapcsolatban, beleértve az elvégzendő értékelés szempontjából egyértelműen másodlagosakat is, ettől még ismertetnie kell azon tényeket és jogi megfontolásokat, amelyek különös jelentőséggel bírnak a határozat rendszerében. Továbbá az indokolásnak logikusnak kell lennie, különösen nem mutathat belső ellentmondást (2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 169. pont).

129    Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az indokolás hiánya vagy nem megfelelő volta a lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozó jogalapot képez, amely mint ilyen elkülönül a határozat indokolásának pontatlanságára vonatkozó jogalaptól, mivel ez utóbbi a határozat megalapozottságának vizsgálata keretébe illeszkedik (lásd: 2009. június 19‑i Qualcomm kontra Bizottság ítélet, T‑48/04, EU:T:2009:212, 175. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

130    A felperes által hivatkozott második jogalapot e megfontolások fényében kell megvizsgálni.

131    Először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság meghatározta az érintett piacot, kifejtve azokat az okokat, amelyek miatt ezt a meghatározást fogadta el (a megtámadott határozat (11)–(24) preambulumbekezdése).

132    Másodszor, a Bizottság magyarázatokkal szolgált a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának szerkezetével kapcsolatban, és kifejtette a piaci részesedések eloszlását az ott tevékenykedő gazdasági szereplők között (a megtámadott határozat (25)–(29) preambulumbekezdése), mielőtt elemezte volna az RWE részesedésének az összefonódást követő növekedését. E tekintetben többek között figyelembe vette az innogy bizonyos eszközei E.ON‑ra történő átruházásának hatását (a megtámadott határozat (30)–(35) preambulumbekezdése). Ezenfelül emlékeztetett a megújuló villamos energiát termelő eszközök két támogatási rendszerének működésére, ahogyan azokat a 2014. július 21‑i Gesetz für den Ausbau erneuerbarer Energien (Erneuerbare‑Energien‑Gesetz – EEG 2017) (a megújuló energiáról szóló német törvény; BGBl. 2014. I, 1066. o.; a továbbiakban: EEG törvény) szabályozza. A Bizottság, miután emlékeztetett e különböző körülményekre, valamint az RWE álláspontjára (a megtámadott határozat (40)–(42) preambulumbekezdése), elvégezte az összefonódás által a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacára gyakorolt hatás értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy első látásra kevéssé valószínű, hogy a korlátozott összefonódásból eredő nettó növekedés, amely mindenféleképpen ideiglenes jellegű, jelentősen megerősítené az RWE említett piacon fennálló erejét (a megtámadott határozat (43)–(47) preambulumbekezdése). E megállapítás ellenére a Bizottság a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának működésére tekintettel célszerűnek tartotta megvizsgálni a kapacitás‑visszatartási stratégiákhoz kapcsolódó kockázatot. Ennek kapcsán többek között figyelembe vette az általa végzett piacvizsgálatra adott válaszokat (a megtámadott határozat (48)–(58) preambulumbekezdése). A Bizottság megvizsgálta az RWE és harmadik személyek által benyújtott RSI elemzéseket is, és megállapította, hogy az összefonódás nem vet fel semmilyen komoly kétséget a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (a megtámadott határozat (59)–(66) preambulumbekezdése). Végül figyelembe vette a harmadik felek által felvetett további aggályokat, ennélfogva elemezte azokat (a megtámadott határozat (67)–(73) preambulumbekezdése).

133    Harmadszor a Bizottság megvizsgálta az E.ON‑beli 16,67%‑os részesedés RWE általi megszerzése hatásának kérdését (a megtámadott határozat (74)–(78) preambulumbekezdése). Ennélfogva egyrészt elemezte, hogy e megszerzés fokozhatja‑e az összefonódás horizontális hatásait, és arra a következtetésre jutott, hogy az E.ON‑beli 16,67%‑os részesedés RWE általi megszerzése nem változtat azon a következtetésen, miszerint kevéssé valószínű, hogy az összefonódás lényegesen megerősítené az RWE azon képességét és érdekét, hogy kapacitás‑visszatartási beavatkozásokat tegyen (a megtámadott határozat (79)–(81) preambulumbekezdése). Másrészt a Bizottság értékelte az összefonódás vertikális hatásait, és ezáltal az inputkizárást, valamint az ügyfélkör fogva tartását (a megtámadott határozat (82)–(88) preambulumbekezdése). A Bizottság, miután megállapította, hogy a piacvizsgálat egyes résztvevői aggodalmukat fejezték ki az összefonódásnak a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának likviditására gyakorolt hatásával kapcsolatban, valamint az RWE‑nek az E.ON stratégiáira és tevékenységeire vonatkozó információkhoz való hozzáférése tekintetében, elemezte e kérdéseket is (a megtámadott határozat (89)–(95) preambulumbekezdése).

134    Negyedszer a Bizottság megvizsgálta és elemezte az RWE és az Amprion közötti viszony kérdését (a megtámadott határozat (96)–(100) preambulumbekezdése).

135    Ebből következik, hogy a Bizottság indokolással alátámasztva ismertette azokat az okokat, amelyek a megtámadott határozat elfogadásához vezettek.

136    A felperes érvei e következtetést nem kérdőjelezhetik meg.

137    Először is meg kell jegyezni, hogy a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság elsődlegesen, sőt kizárólag arra a megállapításra támaszkodott, mely szerint az RWE piaci részesedéseinek növekedése csak marginális és ideiglenes. Lényegében úgy véli, hogy a Bizottság kizárólag ezt az indokot használta fel a harmadik felek által az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségének vitatása érdekében előadott érvek elutasítására.

138    Ha ugyanezt a magyarázatot adják elő – árnyalás nélkül – az eltérő problémákat felvető érvek elutasítása érdekében, úgy megkérdőjelezhető a szóban forgó határozat indokolásának minősége. Még ha különösen meggyőző magyarázatról van is szó ugyanis, azt adaptálni kell, vagy olyan bizonyítékokkal kell kiegészíteni, amelyek lehetővé teszik annak megértését, hogy e magyarázat mennyiben releváns az eltérő szempontokra vonatkozó érvek elutasítása tekintetében.

139    Mindemellett a jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott határozat, amely típus tekintetében a Törvényszék elismerte – amint az lényegében a fenti 126. és 127. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik –, hogy lehetséges az olyan indokolás, amely nem fedi le kimerítően a Bizottság előtt hivatkozott valamennyi elemet.

140    Meg kell tehát találni a megfelelő egyensúlyt a többek között sztereotip igazoláson alapuló, és ezért valójában mesterséges indokolás, és az olyan indokolás között, amely az elfogadott határozat jellegéhez képest aránytalan erőfeszítést követelne meg az érintett intézmény részéről.

141    A jelen ügyben nem tagadható, hogy a Bizottság több alkalommal megismételte, hogy álláspontja szerint az összefonódás a piaccal való összeegyeztethetőségét illetően nem támaszt komoly kétségeket, mivel az RWE termelésének ebből eredő növekedése egyrészt korlátozott, másrészt pedig mindenképpen ideiglenes. Ez az indok az összefonódásból eredő növekedés vizsgálatában (a megtámadott határozat (31) és (35) preambulumbekezdése) és a Bizottság általános értékelésében (a megtámadott határozat (44)–(47) preambulumbekezdése) szerepel.

142    Ezek a pontok képezik tehát a Bizottság értékelésének lényegi elemét.

143    Mindazonáltal elemzése keretében a Bizottság nem elégedett meg e megállapítással, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. A Bizottság ugyanis a kapacitás‑visszatartási stratégiákhoz kapcsolódó kockázat vizsgálata keretében figyelembe vette a szélenergia‑termeléshez kapcsolódó sajátosságokat is, és megvizsgálta, hogy az RWE‑nek milyen érdeke fűződhet a kapacitás‑visszatartási stratégiákhoz, figyelembe véve azon támogatási rendszer működését, amelyben a megújuló villamos energia termelésére szolgáló eszközök részesültek, valamint azt a nyereséget, amelyet az RWE a nukleáris eszközök birtoklása révén elérhet (a megtámadott határozat (52), (53), (57) és (58) preambulumbekezdése). Hasonlóképpen, a harmadik felek által felvetett további aggályok vizsgálata során a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megújuló villamos energia termelésére szolgáló új eszközök fejlesztésére és megépítésére irányuló támogatások odaítélése során az RWE által megszerezhető versenyelőny kevéssé valószínű, hogy konkretizálódik, figyelemmel többek között a németországi megújuló energiaforrásokból származó termelés széttöredezett szerkezetére (a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdése). Hasonlóképpen, ami a megújuló villamos energia termelésére vonatkozó, szándékosan téves előrejelzések benyújtásához fűződő érdeket illeti, a Bizottság a piacvizsgálatra adott válaszokra támaszkodott, amelyek szerint a szolgáltatóknak általában véve nem áll érdekében ilyen előrejelzéseket benyújtani (a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdése). Ugyanez a megállapítás tehető az E.ON‑ban fennálló részesedések 16,67%‑ának az RWE általi megszerzése által az összefonódás horizontális és vertikális hatásaira gyakorolt hatás elemzésére vonatkozóan is. A Bizottság ugyanis megvizsgálta, hogy az RWE milyen befolyást gyakorolhat az E.ON‑ra, és hogy e befolyáshoz milyen érdek fűződhet e két jogalany tekintetében (lásd különösen a megtámadott határozat (81), (85), (87), (88), (91) és (94) preambulumbekezdését). Végül az Amprionnal fennálló vertikális kapcsolatot illetően a Bizottság az RWE marginális és ideiglenes növekedésén kívül az Amprion feletti irányítás RWE és Commerz Real AG közötti megoszlására, valamint a német és az uniós jogszabályokra hivatkozott, és arra a következtetésre jutott, hogy kevéssé valószínű, hogy az összefonódás megakadályozza az Amprion átviteli rendszerhez való hozzáférését (a megtámadott határozat (98) és (100) preambulumbekezdése).

144    Következésképpen a felperes által hivatkozott, a fenti 137. pontban felidézett fő érvet el kell utasítani.

145    Másodszor a felperesnek a megtámadott határozat oldalainak alacsony számára alapított érvét el kell utasítani. Annak értékelését ugyanis, hogy valamely intézmény eleget tett‑e indokolási kötelezettségének, kizárólag a határozatának tartalmára tekintettel kell elvégezni. Ebben az értelemben az oldalak száma közömbös, mivel az indokolás, még ha rövid is, megfelelhet a fenti 125. pontban felidézett szabályoknak, amennyiben lehetővé teszi az érintett személy számára, hogy megértse azokat az okokat, amelyek miatt a határozatot elfogadták (lásd ebben az értelemben: 2018. december 12‑i Syriatel Mobile Telecom kontra Tanács ítélet, T‑411/16, nem tették közzé, EU:T:2018:902, 79. pont). Ezenfelül már megállapításra került, hogy valamely határozat jogszerűsége nem függhet a preambulumbekezdéseinek számától (2020. október 5‑i HeidelbergCement és Schwenk Zement kontra Bizottság ítélet, T‑380/17, nem tették közzé, EU:T:2020:471, 363. pont), vagy hogy a tömör indokolás nem feltétlenül ellentétes az EUMSZ 296. cikk követelményeivel (lásd ebben az értelemben: 2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 111. pont).

146    Harmadszor, a fenti 129. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az indokolási kötelezettségre alapított jogalap vizsgálatából ki kell zárni a felperes azon érveit, amelyek lényegében azt kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az RWE növekedése elhanyagolható és kizárólag ideiglenes az atomenergia elhagyása miatt. Ugyanis, noha ezen érveket annak alátámasztására fogalmazza meg, hogy a Bizottság nem indokolta következtetését, valójában e megállapítás megalapozottságát vonja kétségbe. Ugyanez vonatkozik azokra az érvekre is, amelyek szerint a Bizottság jogellenesen kompenzálta az RWE összefonódásból eredő növekedését azáltal, hogy figyelembe vette az innogy eszközeinek az E.ON‑ra történő átruházását, tagadta az RWE által az E.ON‑ra amiatt gyakorolt befolyást, hogy az RWE az E.ON‑ban 16,67%‑os részesedést szerzett, valamint azt, hogy az RWE piaci részesedéseinek növekedése nem jelentéktelen, illetve hogy az RWE vezető szerepe jelentősen nőtt. Ezek az érvek ugyanis annak bizonyítására irányulnak, hogy a Bizottság az M.8871 összefonódás hatásainak értékelése során nyilvánvaló hibát követett el, nem pedig azt, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen.

147    Negyedszer, azon versenyszempontokat illetően, amelyeket a Bizottság állítólag nem vizsgált meg, meg kell állapítani, hogy a fenti 128. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság nem volt köteles kifejezetten állást foglalni azokról a szempontokról, amelyek egyértelműen másodlagosak voltak. Ráadásul az RWE kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások területén fennálló helyzetét illetően, noha a Bizottság kifejtette, hogy miért nem tartotta szükségesnek, hogy az összefonódás által e piacra gyakorolt hatást illetően külön elemzést végezzen, mégis végzett ilyen elemzést (lásd a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdését). Ezenkívül a felperes állításával ellentétben a Bizottság megvizsgálta a harmadik személyek által benyújtott RSI elemzéseket, valamint elemezte az ezen összefonódás engedélyezésének a piacra gyakorolt következményeit (lásd a megtámadott határozat (59) és azt követő preambulumbekezdéseit).

148    Ötödször, el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a megtámadott határozat indokolásából a legjobb esetben is csak homályosan derül ki, hogy az összefonódással szemben felhozott számos kifogást hogyan hallgatták meg, értékelték és mérlegelték. A megtámadott határozatból, különösen annak (63), (64), (67)–(73) és (89)–(94) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette a harmadik személyek által benyújtott észrevételeket – amelyek közül egyesek átfedték egymást –, és azokra választ adott.

149    A fentiek összességéből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság megfelelő indokolást szolgáltatott ahhoz, hogy lehetővé tegye számára azon indokok megértését, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy az összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, valamint ahhoz, hogy a bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.

4.      A felperes meghallgatáshoz való jogának megsértésére alapított, harmadik jogalapról

150    A felperes azt állítja, hogy az eljárás megsértette a részvételhez való jogát. Először ugyanis úgy véli, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az általa előadottakat. Másodszor a Bizottságnak többek között azáltal, hogy meghallgatja a felperest, és szélesebb körben bevonja az eljárásba, tisztáznia kellett volna azt a kérdést, hogy az Oxera‑tanulmány egyes konkrét megközelítései pontatlanok‑e, és ha igen, melyek ezek. Harmadszor, a Bizottság előtti eljárás során nem zajlott valódi párbeszéd.

151    A felperes szerint a részvételi jogának megsértésére rávilágít továbbá egyrészt az, hogy a Bizottság ellenezte, hogy a felperes betekintsen a szövetségi kartellhivatal zárt aktájába, másrészt pedig az, hogy a Bizottság pusztán utal a harmadik személyek által az RWE piaci helyzetére vonatkozóan lefolytatott azon elemzésekre, amelyeket eltérő belépési paraméterekkel végeztek el, és amelyek más következtetésekre jutottak, anélkül hogy a Bizottság szükségesnek ítélte volna a megállapított ellentmondások tisztázását.

152    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

153    Először is meg kell állapítani, hogy a felperes lényegében a meghallgatáshoz való jogának megsértésére hivatkozik, amikor azt állítja, hogy nem vonták be megfelelően a közigazgatási eljárásba, és hogy megsértették a „részvételhez való jogát”.

154    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 802/2004 rendelet 11. cikkének c) pontja szerint a 139/2004 rendelet 18. cikke szerinti meghallgatáshoz való jog megilleti a harmadik személyeket, azaz természetes vagy jogi személyeket, beleértve a vevőket, szállítókat és versenytársakat, amennyiben kellő érdekeltségüket igazolják a 139/2004 rendelet 18. cikke (4) bekezdésének második mondata értelmében.

155    Ezenfelül a 139/2004 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben ezt a Bizottság vagy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai szükségesnek ítélik, más természetes és jogi személyeket is meghallgathatnak. Azok a természetes és jogi személyek, akik kellő érdekeltségüket igazolják, és különösen az érintett vállalkozások igazgató vagy vezető testületének tagjai, illetve e vállalkozások munkavállalóinak elismert képviselői kérelemre jogosultak meghallgatásra.”

156    A 802/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben harmadik személyek a 139/2004/EK rendelet 18. cikke (4) bekezdésének második mondata szerint írásban kérik meghallgatásukat, a Bizottság az eljárás jellegéről és tárgyáról írásban tájékoztatja őket, és kitűzi a határidőt, amelyen belül álláspontjukat ismertethetik.”

157    Ily módon, az összefonódások uniós ellenőrzésének eljárása során a meghallgatáshoz való jog a 139/2004 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése és a 802/2004 rendelet 11. cikkének c) pontja, valamint 16. cikkének (1) bekezdése értelmében kifejezetten azon – a felpereshez hasonló – harmadik személyeket illeti, akik kellő érdekeltségüket igazolják, és kérték meghallgatásukat.

158    E harmadik személyeknek joguk van ahhoz, hogy kérelmükre a Bizottság meghallgassa őket, hogy ismertethessék álláspontjukat a bejelentett tervezett összefonódás őket érintő káros hatásai tekintetében; e jogot azonban össze kell egyeztetni egyrészt az összefonódásban részes felek védelemhez való jogának tiszteletben tartásával, másrészt pedig a rendelet elsődleges céljával, amely a rendelet hatálya alá tartozó vállalkozások ellenőrzése hatékonyságának és jogbiztonságának biztosítása (lásd: 2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 202. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Éppen ezért az érintettek, illetve harmadik személyek jogai védelmének ezen rendszerére tekintettel kell megvizsgálni, hogy a jelen ügyben sérültek‑e a felperes jogai.

159    Márpedig az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes teljes mértékben élt a harmadik személyek számára biztosított azon lehetőséggel, hogy részt vegyenek a közigazgatási eljárásban, és kifejtsék az összefonódással kapcsolatos álláspontjukat.

160    Amint ugyanis azt a Bizottság az ellenkérelemben jelezte, és amint az a fenti 35–38. pontban megállapításra került, a felperes először a 2018. április 17‑i levelében, majd a 2018. augusztus 28‑án tartott egyedi találkozón átadta a Bizottságnak a szóban forgó összefonódásra vonatkozó észrevételeit.

161    Az iratokból az is kitűnik, hogy a felperes 2018. október 18‑án levelet küldött az általa a 2018. augusztus 28‑i találkozón benyújtott észrevételek kiegészítésére.

162    2018. december 4‑i levelében a felperes megküldte a Bizottságnak az Oxera‑tanulmányt, amelyhez 2019. január 25‑i e‑mailjében csatolta az említett tanulmány elkészítéséhez használt adatbázist.

163    Végül a felperes 2019. január 24‑én megkapta a Bizottság piacvizsgálatára vonatkozó kérdőívet, amelyre 2019. január 30‑án válaszolt. A felperes nem rendelkezett egyéb részvételi jogokkal.

164    E körülmények között a felperes nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság nem tette lehetővé számára, hogy megfelelően kifejtse álláspontját a közigazgatási eljárás során.

165    Másodszor, ami a szövetségi kartellhivatal irataiba való betekintés kérdését illeti, elegendő megjegyezni, hogy a felperes kérelmét, amely a B8‑28/19 összefonódással kapcsolatos iratokra vonatkozott, 2019. március 18‑án, azaz a megtámadott határozat meghozatalát követően nyújtotta be a szövetségi kartellhivatalhoz. Következésképpen a szövetségi kartellhivatal 2019. április 15‑i, az említett kérelmet elutasító határozata semmilyen szerepet nem játszhatott abban, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás keretében tiszteletben tartotta‑e a felperes meghallgatáshoz való jogát.

166    Ráadásul meg kell jegyezni, hogy bár a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság ellenezte a kérelmét, e kérelmet az M.8870 összefonódásra vonatkozó eljárásban való részvétele vonatkozásában az iratokba való betekintéshez fűződő érdekére hivatkozva fogalmazta meg, és nem állítja, hogy ezen iratok közlésének hiányában képtelen volt észrevételeket előterjeszteni a Bizottság által megvizsgált M.8871 összefonódásra vonatkozóan.

167    Harmadszor a felperes azáltal, hogy kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe az álláspontját, valamint az általa a közigazgatási eljárás során előterjesztett érveket és bizonyítékokat, azt kívánja kifogásolni, hogy a Bizottság nem ugyanolyan módon értékelte az ügy körülményeit, mint ő.

168    A felperes ugyanis azt állítja, hogy a Bizottság nem kívánt tisztázni bizonyos kérdéseket, mint például az Oxera‑tanulmány bizonyos megközelítéseit vagy a harmadik személyek által az RWE piaci helyzetére vonatkozóan lefolytatott elemzések között megállapított ellentmondásokat, de ezzel egyidejűleg nem mutat rá arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság elismerte a harmadik felek által benyújtott elemzések közötti eltérések fennállását, megjegyezve ugyanakkor, hogy azok mindegyike egyetért bizonyos kérdésekben (lásd a megtámadott határozat (62) preambulumbekezdését). Márpedig a Bizottság ezekre a konvergenciapontokra támaszkodott következtetéseinek megfogalmazásakor. Ráadásul a felperes nem jelöli meg, hogy milyen pontosítással szolgálhatott volna az Oxera‑tanulmányt vagy a megállapított ellentmondásokat illetően, ha a Bizottság ezekkel kapcsolatban kérdést intézett volna hozzá.

169    Így érvével a felperes nem azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem hallgatta meg őt, hanem azokat a következtetéseket kifogásolja, amelyeket a részére megküldött különböző észrevételekből levont. Következésképpen ez az érv a jelen jogalap vizsgálata keretében hatástalan.

170    Ugyanez vonatkozik a szövetségi kartellhivatal megállapításaira is, amelyeket a Bizottság pusztán átvett.

171    A fentiek összességére tekintettel a harmadik jogalapot el kell utasítani.

5.      A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított, negyedik jogalapról

172    A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat közzétételére jelentős idő elteltével került sor. Márpedig e késedelmes közzététel a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértéséhez vezetett. E tekintetben az a tény, hogy a két hónapos keresetindítási határidő csak a megtámadott határozat közzétételének időpontjától kezdődött, még ha igaz is, nem teszi jogszerűvé a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a lényegi tartalmától való megfosztását.

173    Egyebekben a felperes lényegében azt állítja, hogy az, hogy a 139/2004 rendelet 20. cikke nem írja elő az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott határozatok Hivatalos Lapban való közzétételét, nem igazolja a megtámadott határozat késedelmes közzétételét. E tekintetben a Bizottság a saját közigazgatási gyakorlata szerint és az EUMSZ 296. cikk második bekezdése alapján közzéteszi a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott határozatokat.

174    Végül lényegében úgy véli, hogy a megtámadott határozat közzétételére fordított idő igazolása érdekében a Bizottság nem bújhat az összefüggések mögé, vagyis nem hivatkozhat arra, hogy elsődlegesen az M.8870 összefonódással kellett foglalkoznia, sem pedig az RWE és az E.ON által benyújtott, egyszeri korrekciók iránti kérelmekre.

175    Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

176    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerint „[m]indenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz”.

177    E hatékony bírói jogvédelemhez való jog megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott vagy számára sérelmes határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokok kérésére történő közlése alapján –, annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 1987. október 15‑i Heylens és társai ítélet, 222/86, EU:C:1987:442, 15. és 17. pont; 2011. november 17‑i Gaydarov ítélet, C‑430/10, EU:C:2011:749, 41. pont; 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

178    A fenti 177. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján, mivel a megtámadott határozat, amelyről az összefonódásban részes feleket az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében értesíteni kellett, ezenkívül bizonyos, az összefonódásban részt nem vevő harmadik személyeket közvetlenül és személyükben érinthetett, a Bizottság e harmadik személyek hatékony bírói jogvédelemhez való jogának biztosítása érdekében köteles volt megfelelő közzétételi intézkedéseket elfogadni annak érdekében, hogy az említett harmadik személyek megismerhessék a megtámadott határozat alapjául szolgáló indokokat.

179    A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes megismerhette a megtámadott határozat indokait, és ebből következően benyújthatott jogalapokat és bizonyítékokat annak érdekében, hogy a határozat megsemmisítését kérje. Ugyanígy meg kell állapítani, hogy lehetősége volt arra, hogy a megtámadott határozattal szemben keresetet nyújtson be a Törvényszékhez.

180    A felperes azonban úgy véli, hogy megsértették a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát a megtámadott határozat késedelmes közzététele miatt.

181    E tekintetben először is a Bizottsághoz hasonlóan kétségtelenül rá kell mutatni arra, hogy a 139/2004 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság csak az általa az e rendelet 8. cikkének (1)–(6) bekezdése és 14. cikke és 15. cikke szerint hozott határozatokat – a 18. cikk (2) bekezdésének megfelelően hozott ideiglenes határozatok kivételével –, valamint a tanácsadó bizottság véleményét teszi közzé a Hivatalos Lapban.

182    Ily módon a jelen ügyben, mivel a megtámadott határozatot a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el, amelyet ugyanezen rendelet 20. cikkének (1) bekezdése kifejezetten nem említ, a Bizottság a 139/2004 rendelet értelmében nem volt köteles a megtámadott határozatot a Hivatalos Lapban közzétenni.

183    Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló határozatok elfogadásakor a Bizottság a Hivatalos Lapban közleményt tesz közzé, amelyben jelzi, hogy a határozat teljes szövegét az abban esetlegesen szereplő üzleti titkok törlését követően nyilvánosságra hozzák, és az vagy a Bizottság honlapján, vagy az EUR‑Lexen megtekinthető lesz.

184    Ezenfelül a 2015. május 26‑i „Guidance on the preparation of public versions of Commission Decisions adopted under the Merger Regulation” (az összefonódás‑ellenőrzési rendelet alapján elfogadott bizottsági határozatok nyilvános változatainak elkészítéséről szóló útmutató) című, 2015. május 26‑i dokumentum (a továbbiakban: útmutató) 5. pontjában a Bizottság jelzi, hogy az EUMSZ 15. cikkből eredő átláthatóság elvének és az állandó gyakorlatnak megfelelően internetes oldalán közzéteszi a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának és az e rendelet 6. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően elfogadott határozatok nem bizalmas változatait is. Ezenkívül ugyanezen dokumentum 2. pontjában a Bizottság kijelenti, hogy a lehető legtöbb információt bocsátja a nyilvánosság rendelkezésére, és csak annyiban tartózkodik az információk nyilvánosságra hozatalától, amennyiben ez a szolgálati titoktartási kötelezettsége vagy a közrenddel kapcsolatos egyéb kivételek hatálya alá tartozik.

185    Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságot kötik az összefonódások ellenőrzése területén kibocsátott közleményei, feltéve hogy nem térnek el a Szerződés rendelkezéseitől és a 139/2004 rendelettől (2003. április 3‑i BaByliss kontra Bizottság ítélet, T‑114/02, EU:T:2003:100, 143. pont; lásd még: 2007. július 9‑i Sun Chemical Group és társai kontra Bizottság ítélet, T‑282/06, EU:T:2007:203, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül ezen, a Bizottság által követni kívánt magatartást meghatározó, tájékoztató jellegű szabályok hozzájárulnak a bizottsági fellépés átláthatóságának, előreláthatóságának és jogbiztonságának biztosításához (lásd ebben az értelemben: 2002. március 7‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑310/99, EU:C:2002:143, 52. pont, valamint a ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186    Igaz ugyan, hogy az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat annak megállapítására irányult, hogy a 4064/89 rendelet és a 447/98/EK rendelet alapján elfogadható jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó közlemény (HL 2001. C 68., 3. o.) és a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatás (HL 2004. C 31., 5. o.; a továbbiakban: iránymutatás) kötelező jellegű‑e a Bizottságra nézve, az említett ítélkezési gyakorlat releváns, legyen szó akár a Bizottság által vizsgálandó helyzetek értékelésére vonatkozó magatartási szabályokról, akár eljárási szabályra vonatkozó magatartási szabályokról. Ennek ellenkezőjének elfogadása ugyanis azt jelentené, hogy a Bizottság diszkrecionális döntést hozhatna arról, hogy közzétesz‑e olyan határozatokat, amelyek érinthetik harmadik személyek jogi helyzetét, vagy nem, ami összeegyeztethetetlen a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal és a jogbiztonság elvével.

187    Egyébiránt, egyrészt ami az útmutatónak a Szerződés és a 139/2004 rendelet szabályainak való megfelelését illeti, bár a 139/2004 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése nem említi az ugyanezen rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott határozatok Hivatalos Lapban való közzétételét, semmi nem tiltja, hogy a Bizottság más módon közzétegye azokat, amint azt a gyakorlatban már teszi is.

188    Másrészt az EUSZ 1. cikk második bekezdése értelmében az Unión belül a döntéseket a lehető legnyilvánosabban kell meghozni. Ezenkívül az átláthatóság EUMSZ 15. cikkben foglalt elve köti a Bizottságot. Ez az elv többek között lehetővé teszi, hogy a polgárok még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, valamint biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 45. pont).

189    Következésképpen az iránymutatás nem ellentétes sem a 139/2004 rendelettel, sem pedig a Szerződéssel. Ennélfogva a Bizottság, az E.ON és az RWE állításával ellentétben el kell ismerni, hogy a Bizottság a szolgálati titoktartási kötelezettség vagy más közrendi kivétel hatálya alá tartozó információk bizalmas jellegének tiszteletben tartása mellett kötelezte magát az általa a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően elfogadott határozatok közzétételére. A 139/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott határozatok ilyen közzététele összhangban áll a Bizottságnak a fenti 178. pontban felidézett azon kötelezettségével, hogy megfelelő közzétételi intézkedésekkel biztosítsa az ilyen határozatok által közvetlenül és személyükben érintett harmadik személyek hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

190    Márpedig másodszor nem vitatott, hogy a megtámadott határozatot 2019. február 26‑án fogadták el, és hogy az arra vonatkozó közleményt 2020. április 3‑án, azaz 402 nappal később tették közzé a Hivatalos Lapban. Ez az időtartam objektíve hosszú, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte.

191    Mindazonáltal anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a Bizottság által a megtámadott határozat közzétételére igénybe vett időtartam igazolása érdekében előadott indokok megalapozottságát, meg kell állapítani, hogy valamely uniós jogi aktusnak a Hivatalos Lapban történő késedelmes közzététele nem befolyásolja ezen jogi aktus érvényességét (1999. november 23‑i Portugália kontra Tanács ítélet, C‑149/96, EU:C:1999:574, 54. pont).

192    Harmadszor nem befolyásolhatja a megtámadott határozat érvényességét a felperes azon érve sem, amely szerint keresete nem tekinthető hatékonynak amiatt, hogy tekintettel a megtámadott határozat közzétételének időpontjára, csak az elfogadását követő több mint 402 nap elteltével nyújthatott be keresetet, ami ahhoz vezetett, hogy a piacon az összefonódás versenyhatásai akadálytalanul érvényesülhettek.

193    Abban az esetben ugyanis, ha megsemmisítik a megtámadott határozatot, a Bizottság az EUMSZ 266. cikk értelmében köteles lenne megtenni a vele szemben hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, és ezenkívül a feleket a megtámadott határozatot megelőző helyzetbe kellene helyeznie (lásd ebben az értelemben: 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EU:C:1971:32, 60. pont; 2017. december 13‑i Crédit mutuel Arkéa kontra EKB ítélet, T‑712/15, EU:T:2017:900, 43. pont).

194    Ezenfelül, ha a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat késedelmes közzététele miatt kárt szenvedett, az EUMSZ 268. cikk alapján kártérítési keresetet nyújthat be a Bizottsággal szemben.

195    Következésképpen a negyedik jogalapot mint hatástalant el kell utasítani annyiban, amennyiben az a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megtámadott határozat késedelmes közzététele miatti megsértésén alapul.

6.      A nyilvánvaló értékelési hibákra alapított, ötödik jogalapról

a)      Előzetes megfontolások

196    A nyilvánvaló értékelési hibákra alapított, ötödik jogalappal a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság gyakorlatilag és nyilvánvalóan tévesen állapította meg, hogy az összefonódás összeegyeztethető a belső piaccal, holott meg kellett volna indítania a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt eljárási szakaszt, következésképpen pedig az összefonódást a 139/2004 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kellett volna nyilvánítania.

197    A bírósági felülvizsgálat intenzitását és a megkövetelt bizonyítási követelményeket illetően a fenti 48–53. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra kell utalni.

198    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén a belső piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná.

199    Meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak összességében kell mérlegelnie a versenyhelyzet értékeléséhez felhasznált valószínűsítő körülmények csoportjának eredményét. Ezzel kapcsolatban előfordulhat, hogy egyes bizonyítékoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, míg másokat mellőz. E vizsgálat, valamint a hozzá kapcsolódó indokolás képezi a tárgyát az összefonódások kérdésében hozott bizottsági határozatok jogszerűsége felett a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatnak (2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 136. pont).

200    Ráadásul az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 139/2004 rendeletben foglalt anyagi jogi szabályok, különösen pedig annak 2. cikke egyfajta diszkrecionális jogkört biztosítanak a Bizottság számára többek között a gazdasági jellegű mérlegeléseket illetően, következésképpen pedig az ilyen jogkör gyakorlásának bírósági felülvizsgálata során – amely felülvizsgálat nélkülözhetetlen az összefonódásra vonatkozó szabályok meghatározásakor – figyelembe kell venni azon mérlegelési mozgásteret, amely az összefonódásokra vonatkozó szabályozás részét képező gazdasági jellegű szabályok alapjául szolgál (lásd: 2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

201    Noha a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül gazdasági jellegű tények Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont; 2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 54. pont).

202    Arra is emlékeztetni kell, hogy a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásának vizsgálatához tartozik azon érdemi értékelés, hogy a szóban forgó összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján nem merültek fel komoly kétségek. Annak ellenőrzése érdekében ugyanis, hogy a Bizottság helyesen támaszkodott a fent hivatkozott rendelkezésre a határozata meghozatalakor, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nem követett‑e el nyilvánvaló hibát a tervezett összefonódás versenyre gyakorolt hatásainak értékelése során (lásd ebben az értelemben: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 48. pont).

203    E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság elkövetett‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát.

204    A felperes lényegében négy kifogást hoz fel, amelyek a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák fennállására vonatkoznak. A felperes több elemet kifogásol, így az első kifogásban azt, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az érintett piacot, a második kifogásban azt, hogy tévesen határozta meg az elemzési időszakot, a harmadik kifogásban, hogy tévesen értékelte az RWE piaci erejét, a negyedik kifogásban pedig azt, hogy tévesen értékelte az RWE és az E.ON közötti kapcsolatot.

b)      Az érintett piac téves meghatározására alapított, első kifogásról

205    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság indokolás nélkül eltért az érintett piacnak a szövetségi kartellhivatal által az állandó határozathozatali gyakorlat alapján elvégzett meghatározásától. Ebben az értelemben a Bizottság a „hagyományos módon előállított villamos energia piacára” hivatkozik, amely valójában nem létezik, és amely magában foglalja a vasútra és a saját ipari felhasználásra szánt villamos energiát.

206    A felperes szerint különbséget kell tenni a hagyományos villamos energia termelésének és nagykereskedelmi ellátásának, illetve a megújuló villamos energia előállításának piaca között. Ez utóbbi piac önálló, mivel az EEG törvényben előírt támogatási rendszer hatálya alá tartozik, és a hagyományos villamos energia nagykereskedelmi piacával ellentétben az árakat lényegében nem a kereslet és a kínálat alapján határozzák meg. A felperes továbbá azt állítja, hogy a múltban a kartelljoggal kapcsolatos határozathozatali gyakorlat többek között abban állt, hogy a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatásokat önálló piaci szegmensként kezelték.

207    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

208    Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az érintett piac megfelelő meghatározása az összefonódás versenyre gyakorolt hatása bármely értékelésének szükséges és előzetes feltétele (lásd: 2021. január 27‑i KPN kontra Bizottság ítélet, T‑691/18, nem tették közé, EU:T:2021:43, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

209    Az összefonódás által érintett termékpiac meghatározásánál a teljes gazdasági összefüggésrendszert figyelembe kell venni annak érdekében, hogy értékelni lehessen a szóban forgó vállalkozás vagy vállalkozások tényleges gazdasági erejét, ezért először meg kell határozni azokat a termékeket, amelyek nem helyettesíthetők más termékekkel, azonban kellőképpen felcserélhetők a vállalkozás saját termékeivel, nemcsak sajátos jellemzőik, hanem a versenyfeltételek, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezete szempontjából is (2002. június 6‑i Airtours kontra Bizottság ítélet, T‑342/99, EU:T:2002:146, 20. pont).

210    Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben az érintett piac meghatározása a Bizottság részéről összetett gazdasági elemzéseket foglal magába, úgy az csak az uniós bíróság korlátozott felülvizsgálatának tárgyát képezheti (2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 482. pont; 2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 53. pont). Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a referenciapiacok meghatározására vonatkozó bizottsági értékelések bírósági felülvizsgálata a nyilvánvaló hiba vizsgálatát jelenti (2003. szeptember 30‑i Cableuropa és társai kontra Bizottság ítélet, T‑346/02 és T‑347/02, EU:T:2003:256, 119. pont; lásd még ebben az értelemben: 2002. június 6‑i Airtours kontra Bizottság ítélet, T‑342/99, EU:T:2002:146, 26. és 32. pont).

211    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság elfogadta, hogy a Bizottság nyitva hagyhassa az érintett termékpiac meghatározását, amennyiben a piac egyik meghatározása sem tette lehetővé az összefonódást követően a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapítását, amint az világosan és egyértelműen kitűnik a Bizottság által a szóban forgó határozatban kifejtett indokokból (2017. október 26‑i KPN kontra Bizottság ítélet, T‑394/15, nem tették közzé, EU:T:2017:756, 60. pont).

212    Végül az uniós bíróság elismerte, hogy bár a Bizottságot nem kötik a korábbi határozataiban az érintett piacokra vonatkozóan elvégzett értékelések, ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság elemzésében nem veheti figyelembe az ilyen korábbi értékeléseket releváns körülményként a többi között, ha semmi nem utal arra, hogy az érintett piacon fennálló versenyfeltételek lényegesen megváltoztak a korábbi határozatokhoz képest (lásd ebben az értelemben: 2017. január 11‑i Topps Europe kontra Bizottság ítélet, T‑699/14, nem tették közzé, EU:T:2017:2, 93. pont).

213    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy – amint az a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatát követte, amely a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacát úgy határozta meg, hogy az magában foglalja a meghatározott földrajzi piacon előállított villamos energia előállításának és nagykereskedelmi ellátásának piacán folytatott kereskedelmet, valamint az e földrajzi piacon rendszerösszekötőkön keresztül fizikailag importált villamos energiát, függetlenül a termelt villamos energia forrásától.

214    Ugyanakkor a Bizottság – amint az a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdéséből kitűnik – figyelembe vette a szövetségi kartellhivatal gyakorlatát, amely a Bizottsággal ellentétben lényegében különbséget tesz a hagyományos villamos energia piaca és az EEG törvény alapján állami támogatásban részesülő, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia piaca között.

215    Ugyanakkor a Bizottság a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésében lényegében úgy ítélte meg, hogy az összefonódás hatásának elemzéséhez nincs szükség ilyen különbségtételre, mivel semmilyen versenyjogi aggály nem merül fel, akár együttesen, akár külön vizsgáljuk e két piacot.

216    Egyébiránt a Bizottság a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a múltban egyrészt a villamos energia termelése és nagykereskedelmi ellátása, másrészt a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások között választotta el a piacot, ez azonban a jelen ügyben nem volt szükséges, mivel még akkor sem merülnek fel versenyjogi aggályok, ha a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacát elkülönülten határoznák meg.

217    Másodszor a Bizottság a megtámadott határozat (21) és (22) preambulumbekezdésében a villamosenergia‑átviteli piacot a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacától elkülönülő piacként határozta meg.

218    Végül harmadszor a Bizottság a megtámadott határozat (23) és (24) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a kiskereskedelmi villamosenergia‑ellátás piacának meghatározása nyitva maradhat mind a termékek, mind a földrajzi kiterjedés tekintetében, mivel bármilyen meghatározást fogad is el, az összefonódás nem vet fel versenyjogi aggályokat.

219    Érvelésével a felperes egyrészt lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy anélkül, hogy erre vonatkozóan magyarázatot adott volna, eltért a saját korábbi határozathozatali gyakorlatától, mivel nem különböztette meg a villamos energia termelésének és nagykereskedelmi ellátásának piacát a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacától, és azáltal, hogy a kiskereskedelmi ellátási piac meghatározása keretében nem tett különbséget a vasútra és a saját ipari felhasználásra szánt villamos energia piaca között. Másrészt a felperes úgy véli, hogy a Bizottság tévesen és további magyarázat nélkül tért el a szövetségi kartellhivatal határozathozatali gyakorlatától, amely különbséget tesz a hagyományos energiaforrásokból és az EEG törvény hatálya alá nem tartozó megújuló energiaforrásokból származó villamos energiát egyaránt magában foglaló hagyományos villamos energia piaca, valamint az EEG törvény hatálya alá tartozó megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát magában foglaló megújuló villamos energia piaca között, amikor meghatározta a szóban forgó termékpiacot.

220    Elsősorban meg kell azonban állapítani, hogy a fenti 213–218. pontból következik, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság kifejtette, hogy először is miért döntött úgy, hogy nem ugyanazt a piacmeghatározást fogadja el, mint a szövetségi kartellhivatal, másodszor, hogy miért nem különböztette meg a villamos energia termelésének és nagykereskedelmi ellátásának piacát a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacától, harmadszor pedig, hogy a kiskereskedelmi ellátási piac meghatározása keretében miért nem tett különbséget a fogyasztók típusa alapján. E tekintetben jelezte, hogy álláspontja szerint a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának, valamint a villamosenergia‑ellátás kiskereskedelmi piacának végül elfogadott meghatározásától függetlenül az összefonódás nem vet fel versenyjogi aggályokat.

221    Márpedig a felperes nem terjesztett elő semmilyen konkrét érvet a Bizottság értékelésének megkérdőjelezésére. Ebben az értelemben a felperes nem fejti ki konkrétan, hogy a Bizottságnak milyen okokból kellett volna a szóban forgó két piac eltérő meghatározását elfogadnia. Közelebbről nem terjeszt elő egyetlen olyan bizonyítékot sem a különböző energiaforrások sajátos jellemzőire, azok felcserélhetőségének hiányára, a versenyfeltételekre, valamint e piacokon a kereslet és kínálat szerkezetére vonatkozóan, amely igazolná azok további szegmentálását. Kétségtelen, hogy a keresetlevélben arra hivatkozik, hogy az EEG törvény hatálya alá tartozó megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia piaca önálló piac, mivel a hagyományos villamos energia piacával ellentétben az árakat lényegében nem a kínálat és a kereslet alapján határozzák meg, de nem fejti ki részletesebben e kijelentését, így ezen állítás nem kérdőjelezheti meg a Bizottság által elfogadott meghatározást.

222    Másodsorban, ami először is a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának meghatározását illeti, amennyiben az magában foglalja a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatásokat is, egyrészt a fenti 212. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottságot nem kötik a korábbi határozataiban az érintett piacokra vonatkozóan elvégzett értékelések. Ennélfogva a jelen ügyben dönthetett úgy, hogy nem különbözteti meg a villamos energia termelésének és nagykereskedelmi ellátásának piacát a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacától.

223    Másrészt a megtámadott határozat (46) és (47) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság mégis elemezte az összefonódás hatásait arra az esetre, ha a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások vonatkozásában elkülönült piacot kellett volna meghatározni.

224    Másodszor, amennyiben a Bizottság nem követte a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának a szövetségi kartellhivatal által elfogadott meghatározását, egyrészt meg kell állapítani, hogy a Bíróság rámutatott arra, hogy a 139/2004 rendelet alapjául szolgáló pontos hatáskörmegosztásra tekintettel a nemzeti hatóságok határozatai az összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárások keretében nem köthetik a Bizottságot (2007. december 18‑i Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, C‑202/06 P, EU:C:2007:814, 56. pont). Ennélfogva a Bizottság nem volt köteles ugyanazt a meghatározást alkalmazni az érintett piac tekintetében, mint a szövetségi kartellhivatal.

225    Másrészt, noha a Bizottság úgy döntött, hogy a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának meghatározását nyitva hagyja, és nem fogadja el ugyanazt a piacmeghatározást, mint a szövetségi kartellhivatal, a megtámadott határozat (31), (34), (45), (47) és (99) preambulumbekezdésében elemezte az RWE piaci részesedései összefonódáshoz kapcsolódó növekedésének hatását abban az esetben, ha az EEG törvény hatálya alá tartozó megújuló energia előállításának piacai és az e törvény hatálya alá nem tartozó piacok elkülönülnének. Következésképpen figyelembe vette a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás szövetségi kartellhivatal által meghatározott piacát.

226    Harmadszor, ami a kiskereskedelmi villamosenergia‑ellátás piacának meghatározását illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 27. és 29. lábjegyzetében megjegyezte, hogy az 1. táblázatban feltüntetett, a teljes, valamennyi energiaforrásból származó németországi villamosenergia‑termelésre vonatkozó számadat, valamint a 2. táblázatban feltüntetett, a hagyományos villamos energia termelésére vonatkozó számadat magában foglalja a vasút jelenlegi saját fogyasztását is. Kifejtette, hogy még ha ki is zárjuk az ezen elemekhez kapcsolódó mennyiséget, a különböző német villamosenergia‑termelők piaci részesedései lényegében változatlanok maradnak.

227    Márpedig, noha a felperes úgy véli, hogy ezáltal a Bizottság a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának tényleges volumenét vette figyelembe 2017‑ben, azaz 363,5 terawattóra (TWh) helyett 396,6 TWh‑t, azt nem állítja, hogy ez jelentős hatást gyakorolt volna a piaci részesedéseknek a Bizottság által a megtámadott határozatban bemutatott felosztására.

228    A fentiek összességéből következik, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az érintett piac meghatározása során. Ennélfogva el kell utasítani az érintett piac téves meghatározására alapított kifogást.

c)      Az elemzési időszak téves körülhatárolására alapított, második kifogásról

229    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság túl rövid időszakra korlátozta az elemzést azáltal, hogy a 2022 előtti időszaknál megállt. Ezenkívül a Bizottság egyrészt csak az atomenergia elhagyását vette figyelembe, másrészt pedig nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az energiaágazatot 15–20 évre számított hosszú távú befektetési ciklusok jellemzik. Márpedig a német villamosenergia‑piac visszafordíthatatlanul szembesül az energetikai és éghajlati átállással, amely felborítja az összes korábbi állandó elemet. Végül a felperes megjegyzi, hogy korábbi gyakorlatában a Bizottság az előrejelzéseiben gyakran hosszú értékcsökkenési időszakokat vett figyelembe.

230    Az E.ON által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

231    Emlékeztetni kell arra, hogy az összefonódások ellenőrzése során a Bizottságnak előrejelzést kell adnia a piac jövőbeli alakulásáról. A Bizottságnak ugyanis azt kell értékelnie, hogy valamely összefonódás alkalmas‑e arra, hogy a belső piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen korlátozza. Ez a 139/2004 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdéséből következik.

232    Ezt a jövőre vonatkozó elemzést nagy figyelemmel kell végezni, mivel nem a múlt eseményeinek vizsgálatáról van szó, amelyek kapcsán gyakran számos bizonyíték áll rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az okok megértését, sem pedig a jelen eseményeiről, hanem olyan események előrejelzéséről, amelyek a jövőben több‑kevesebb valószínűséggel bekövetkeznek, amennyiben nem születik a tervezett összefonódást tiltó vagy annak feltételeit meghatározó határozat. A jövőre vonatkozó elemzéshez, amely annak vizsgálatából áll, hogy az összefonódás mennyiben módosíthatja az adott piacon a versenyhelyzetet meghatározó tényezőket, célja pedig annak megállapítása, hogy a hatékony verseny jelentősen korlátozódna‑e ezen összefonódás következtében, különböző ok‑okozati összefüggések mérlegelése szükséges annak eldöntése végett, hogy melyek bekövetkezte a legvalószínűbb (lásd ebben az értelemben: 2005. december 14‑i General Electric kontra Bizottság ítélet, T‑210/01, EU:T:2005:456, 64. pont).

233    Végül, amint arra lényegében a Törvényszék a fenti 110. pontban emlékeztetett, a vállalkozások közötti összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségének Bizottság általi értékelését kizárólag az ezen összefonódás bejelentésének időpontjában fennálló ténybeli és jogi körülmények alapján kell elvégezni, nem pedig olyan hipotetikus elemek alapján, amelyek gazdasági jelentősége nem értékelhető az engedélyező határozat meghozatalának időpontjában (lásd: 2010. szeptember 13‑i Éditions Odile Jacob kontra Bizottság ítélet, T‑279/04, nem tették közzé, EU:T:2010:384, 327. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

234    Ebből következik, hogy a Bizottságtól elvárható, hogy az összefonódás hatásait egy olyan időszakra vonatkozóan értékelje, amelynek maximális időtartama nem haladhatja meg bizonyos események kellő bizonyossággal való bekövetkezésének időhorizontját. Minél távolabbi a várható esemény az időben, annál nagyobb a megtörténtével kapcsolatos bizonytalanság. Ebben az értelemben nem várható el a Bizottságtól, hogy olyan tényezők alapján végezze el a jövőre vonatkozó elemzést, amelyek hosszú távú hatásait észszerű hibahatárral nem képes előre látni.

235    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság a jövőre vonatkozó elemzés során figyelembe vette az energetikai átállást és az atomenergia elhagyását, amely események a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában kellően biztosak voltak, mivel azokról a német kormány határozott.

236    E tekintetben a Bizottság az összefonódásnak az RWE piaci részesedéseire gyakorolt hatását két időszak, nevezetesen az említett összefonódás megvalósulása és a 2022. december 31. közötti időszak, valamint az ezen időpontot követő időszak megkülönböztetésével vizsgálta, amint az különösen a megtámadott határozat (30) és (35) preambulumbekezdéséből kitűnik. A Bizottság ugyanígy járt el az összefonódásnak a kapacitás‑visszatartási stratégiákhoz kapcsolódó kockázatokra (a megtámadott határozat (56), (80) és (81) preambulumbekezdése), az RWE vezető szerepére (a megtámadott határozat (62) és (65) preambulumbekezdése), valamint a villamosenergia‑átviteli piacra (a megtámadott határozat (99) és (100) preambulumbekezdése) gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzést illetően is. A 2022. december 31‑i időpontot annyiban fogadták el, amennyiben a 2002. április 22‑i Gesetz zur geordneten Beendigung der Kernenergienutzung zur gewerblichen Erzeugung von Energie (az atomenergia ipari célú energiatermelésre való felhasználása leállításának elrendeléséről szóló törvény; BGBl. 2002. I, 1351. o.) értemében az összefonódás által érintett nukleáris eszközöket legkésőbb ezen időpontig be kellett zárni.

237    Meg kell jegyezni, hogy a megújuló energiából származó termelést szolgáló új eszközök fejlesztéséhez és megépítéséhez nyújtott azon támogatások odaítélése során fennálló versenyelőny elemzése kapcsán, amelyeket az RWE az összefonódásnak köszönhetően megszerezhetne, a megtámadott határozat (68) és (69) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság nem korlátozta magát időben. Ez igaz a Bizottság által a megtámadott határozat (82)–(88) preambulumbekezdésében arra vonatkozóan végzett elemzést illetően is, hogy az E.ON‑ban fennálló kisebbségi részesedés RWE általi megszerzése az inputok kizárásához vagy az ügyfélkör fogva tartásához vezethet‑e, illetve a megtámadott határozat (89)–(91) preambulumbekezdésében szereplő, a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának likviditására gyakorolt negatív hatások kockázatára vonatkozó elemzés, valamint az E.ON downstream stratégiáira és tevékenységeire vonatkozó információkhoz való, RWE általi hozzáférés kockázatára vonatkozó, a megtámadott határozat (92)–(94) preambulumbekezdésében elvégzett elemzés tekintetében is.

238    Így meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem állt meg a 2022 előtti időszaknál.

239    Ennélfogva el kell utasítani a felperes annak kifogásolására irányuló érvét, hogy a Bizottság a 2022 előtti időszaknál megállt.

240    Másodszor, mivel a Bizottság anélkül vette figyelembe a 2022 utáni időszakot, hogy megjelölte volna azt a maximális időtartamot, amelyre az összefonódás hatásainak elemzése során támaszkodott, észszerű úgy tekinteni, hogy elemzésének elvégzéséhez az összefonódás 2019‑ben történt bejelentésétől számított 3–5 éves időszakot vett alapul.

241    Ezt az értelmezést megerősítik a Bizottság és az E.ON beadványai.

242    E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak 15–20 éves időszakot kellett volna előirányoznia. Ez az időszak figyelembe venné egyrészt a villamosenergia‑piacra jellemző befektetési ciklusokat, másrészt pedig az e piacon az energetikai átállás és az atomenergia elhagyása miatt bekövetkezett zavarokat. Egyébiránt azt rója fel a Bizottságnak, hogy csak az atomenergia elhagyását vette figyelembe, és nem követte a korábbi határozathozatali gyakorlatát.

243    A felperes által az érvelésének alátámasztása érdekében hivatkozott bizottsági határozatokat illetően a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy azokat a jelen ügytől eltérő gazdasági és politikai összefüggésben fogadták el.

244    Ily módon, az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2005. december 21‑i C(2005) 5593 végleges bizottsági határozat (COMP/M.3696 – E.ON/MOL ügy) a 2005. évi magyar villamosenergia‑piacot érintette, amelynek számos változáson kellett átesnie, amint azt többek között a már elhatározott erőműépítési projektek bizonyították (lásd különösen a 150., 594., 601. és 602. pontot). Ami az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2009. november 12‑i C (2009) 9059 végleges bizottsági határozatot (COMP/M.5549 – EDF/Segebel ügy) illeti, az nemcsak a 2009. évi francia, belga és holland villamosenergia‑piacot érintette, hanem ezenkívül maga az ügylet is bizonyos határidőket írt elő bizonyos szakaszok megvalósítására (lásd különösen az említett határozat 66. és 75. pontját). Végül az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2002. május 7‑i végleges bizottsági határozat (COMP/M.2745 – Shell/Enterprise Oil ügy) az Egyesült Királyság 2002. évi piacára vonatkozott, és a bejelentő felek, illetve harmadik személyek által szolgáltatott adatok lehetővé tették a Bizottság számára, hogy 10 éves időszakra támaszkodjon.

245    Így egyáltalán nem arról van szó, hogy a Bizottság elvont módon úgy döntött, hogy több mint 10 éves időszakot vesz figyelembe a neki bejelentett összefonódások hatásainak elemzése során pusztán azért, mert azok a villamosenergia‑piachoz tartoznak, hanem azért tette ezt, mert olyan bizonyítékok álltak rendelkezésére, amelyek lehetővé tették számára, hogy észszerű bizonyossággal megfontolhassa a piac ezen időszak alatti alakulását, és következésképpen az összefonódások hatásait.

246    Ennélfogva meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a jelen ügyben a Bizottság rendelkezett‑e olyan információkkal, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy időben távolabbi, jövőre vonatkozó elemzést végezzen.

247    E tekintetben, amint azt a Törvényszék a fenti 235. pontban megállapította, a Bizottság figyelembe vette az energetikai átállást és az atomenergia elhagyását. Ezt tükrözi egyrészt az a tény, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban több alkalommal említette az atomenergia elhagyását, másrészt pedig, hogy az EEG törvény hatását figyelembe véve foglalkozott az összefonódás hatásaival.

248    Ez a megállapítás elegendő a felperes arra alapított érvének elutasításához, hogy a Bizottság csak az atomenergia elhagyását fogadta el.

249    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy bár a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a villamosenergia‑piacon a befektetési ciklusok 15–20 éves időszakokra terjednek ki, csak a saját befektetési projektjeit említi. Így nem hivatkozik olyan befektetésekre, amelyeket az RWE az összefonódást követően megvalósíthatna, és amelyek módosíthatnák a villamos energia termelésének és nagykereskedelmi ellátásának piacát. Épp ellenkezőleg, még azt is jelzi, hogy álláspontja szerint az RWE és az E.ON elrettenhet attól, hogy az összefonódást követően jelentős befektetéseket valósítson meg. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem volt biztos, hogy az RWE és az E.ON az összefonódást követően olyan befektetéseket valósítana meg, amelyek módosíthatják a piac szerkezetét. Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy a befektetési ciklusok valóban 15–20 éves időszakokra terjednek ki, amint azt a felperes állítja, a Bizottság a jövőre vonatkozó elemzését kizárólag ezen okból nem alapozhatta volna egy ilyen időszakra.

250    A szén kivonásának a felperes és az RWE által egyaránt említett potenciális hatását illetően meg kell állapítani, hogy e kivonást a 2020. augusztus 8‑i Gesetz zur Reduzierung und zur Beendigung der Kohleverstromung (a szénből származó villamosenergia‑termelés csökkentéséről és megszüntetéséről szóló törvény; BGBl. 2020. I, 1818. o.; a továbbiakban: a szén kivonásáról szóló törvény) írta elő. Másként fogalmazva, az későbbi, mint a megtámadott határozat elfogadása, így megállapítható, hogy a Bizottság pusztán ezen okból nem vehette figyelembe e törvény hatásait azon időszak meghatározásakor, amelyre vonatkozóan az elemzését el kellett végeznie.

251    Meg kell azonban jegyezni, hogy ezt a törvényt a német szövetségi kormány által 2018. június 6‑án kinevezett Kommission für Wachstum, Strukturwandel und Beschäftigung (növekedéssel, strukturális változásokkal és foglalkoztatással foglalkozó bizottság, Németország) által készített 2019. január 31‑i jelentés benyújtását követően fogadták el. Ez a jelentés ajánlásokat tartalmazott a szénből származó villamosenergia‑termelés fokozatos csökkentésére és megszüntetésére irányuló terv kidolgozására, valamint az annak megvalósításához szükséges jogi, gazdasági, szociális támogatási, renaturálási és strukturális politikai intézkedések kialakítására. A szén kivonásának időpontját 2038‑ra tervezték.

252    E tekintetben a felperes az Uniper SE eltűnésére hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy a piac szerkezete az RWE javára fog változni. Az Uniper egykori energiaszolgáltató társaság és az E.ON leányvállalata, amelyet a Fortum Oyj az összefonódást a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2018. június 15‑i C(2018) 3921 final bizottsági határozatot (M.8660 Fortum/Uniper ügy) követően szerzett meg.

253    Márpedig az Unipert illetően meg kell állapítani, hogy a fenti 251. pontban említett jelentés nem a széntüzelésű erőművei bezárásának pontos időpontjáról szólt, hanem azt tartalmazta, hogy az Unipert ellátó szénbányák üzemeltetője a 2030‑as évek közepéig tervezte a kitermelést.

254    Ezenkívül a német szövetségi kormánynak a Bizottság által a viszonválaszban hivatkozott 2020. január 15‑i sajtóközleményéből kitűnik, hogy a német szövetségi kormány és a tartományok között megállapodás jött létre a szén kivonásáról. E megállapodás célja a növekedéssel, strukturális változásokkal és foglalkoztatással foglalkozó bizottság ajánlásainak végrehajtása volt. Ezenfelül az Uniper 2020. január 30‑i sajtóközleményében a vállalkozás kifejezte azon szándékát, hogy fokozatosan felhagyjon a szén használatával, és hogy a növekedéssel, strukturális változásokkal és foglalkoztatással foglalkozó bizottság jelentése azt javasolta, hogy a német szövetségi kormány állapodjon meg vele annak érdekében, hogy a Datteln 4 széntüzelésű erőművet ne helyezzék üzembe, pénzügyi ellentételezés fejében. Ebben az összefüggésben fogadták el a szén kivonásáról szóló törvényt. Azt is meg kell jegyezni, hogy bár e törvény 4. cikke előírja a széntüzelésű erőművek kibocsátásának csökkentésére és megszüntetésére vonatkozó ütemtervet, az atomenergia elhagyásáról szóló törvénnyel ellentétben nem említi az érintett erőművek nevét.

255    Ily módon, még ha a Bizottságnak tudomása is volt arról, hogy a szén kivonásáról szóló törvény előkészítés alatt áll, és hogy az Uniper beszünteti széntüzelésű erőműveinek üzemeltetését, nem volt abban a helyzetben, hogy megismerje e törvény végrehajtásának pontos módjait, még kevésbé, hogy megfontolja azokat, mivel azokat mindenesetre csak 2020 januárjában pontosították. Ráadásul a felperest csak az Uniper érdekli, anélkül hogy figyelembe venné e törvénynek a széntüzelésű erőművekkel is rendelkező RWE helyzetére gyakorolt valószínű hatásait. Mivel végső soron az E.ON összefonódással érintett hagyományos villamosenergia‑termelési eszközei nukleáris eszközök, nem pedig széntüzelésű erőművek, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak nem kellett figyelembe vennie az e törvény által a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán előidézett változásokat annak érdekében, hogy észszerű módon előre lássa az összefonódásnak az így újra meghatározott piacra gyakorolt hatásait. Ez annál is inkább indokolt volt, mivel azáltal, hogy a szén elhagyásának 2038‑ig kell lezajlania, e feladat a Bizottságtól egy olyan nagyon távoli jövőre vonatkozó előrejelzést igényelt volna, amelyet más, még előre nem látható, és ugyanakkor a piac szerkezetének további módosítására alkalmas változások bekövetkezése jellemezhet.

256    Ennélfogva el kell utasítani a felperes ezzel kapcsolatos érvét, csakúgy mint a felperes azon érvét, amely a piac szerkezetének az Uniper helyzetének a széntüzelésű erőművei bezárása miatti romlása folytán bekövetkezett változására vonatkozik.

257    Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a szén kivonásáról szóló törvény torzítja a versenyt, mivel a német kormány jelentős pénzügyi eszközöket biztosít az RWE részére. E tekintetben mindenesetre meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság előadja – a Bizottság éppen hogy nem minősítette a Németországi Szövetségi Köztársaság ajánlattételi mechanizmusát a verseny torzításának. Éppen ellenkezőleg, arra a következtetésre jutott, hogy az e pénzügyi eszközökben álló támogatások összeegyeztethetők a belső piaccal (az SA.58181 (2020/N) állami támogatásról szóló, 2020. november 25‑i C(2020) 8065 final bizottsági határozat – A szén kivonására vonatkozó ajánlattételi mechanizmus Németországban).

258    A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottság nem rendelkezett olyan információkkal, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy a jövőre vonatkozó elemzést olyan időszak alapján végezze el, amely hosszabb, mint az általa elfogadott időszak, vagyis az összefonódás bejelentését követő 3–5 év. Az elemzési időszak meghatározása során tehát nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát.

259    Az elemzési időszak téves körülhatárolására alapított kifogást tehát el kell utasítani.

d)      Az RWE piaci erejének téves mérlegelésére alapított, harmadik kifogásról

260    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság tévesen értékelte az RWE piaci helyzetét, amikor megállapította, hogy az RWE piaci erejének növekedése nem akadály. Először is azt állítja, hogy a Bizottság az RWE piaci erejének elemzése során csak e vállalkozás piaci részesedéseit vette figyelembe. Másodszor, a Bizottság a piaci részesedések és más releváns tényezők – vagyis az RWE villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán betöltött vezető szerepe, az RWE kapacitás‑visszatartási stratégiákra és a termelési portfóliója egyéb stratégiai felhasználására való ösztönzése, valamint az RWE kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán betöltött vezető szerepe – elemzése során hibát követett el.

261    Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

262    A felperes által felhozott valamennyi kifogás vizsgálatát a Bizottság által figyelembe vett tényezőkre vonatkozó kifogás vizsgálatával kell kezdeni.

1)      A Bizottság által az RWE piaci erejének elemzése során figyelembe vett körülményekről

263    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság az RWE növekvő piaci erejét kizárólag a piaci részesedésekre támaszkodva elemezte, anélkül hogy további tényezőket is figyelembe vett volna. A Bizottság a piaci erő elemzését a termelők piaci részesedésére korlátozta, amelyet a termelt villamos energia mennyisége és a kapacitások alapján számított ki, anélkül hogy az összefonódások ellenőrzésének normái szerint olyan más releváns tényezőket is figyelembe vett volna, amelyeket a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás német piacának korábbi elemzéseiben felhasznált. A felperes konkrétabban a koncentráció Herfindahl‑Hirschman mutató (a továbbiakban: HHI) alapján kiszámított mértékére, az RWE RSI mutató által kimutatott vezető szerepére, a harmadik felek által benyújtott elemzésekre és az Oxera‑tanulmányra, illetve a piacvizsgálatra hivatkozik. Így a Bizottság nem foglalkozott az összefonódásból eredő versenyjogi aggályok nagy részével. Ezáltal a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

264    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság vizsgálata során a piaci részesedéseket elsősorban a megtámadott határozatnak „A piac szerkezete” című 5.1.1. szakaszában (a (25)–(29) preambulumbekezdés) és a megtámadott határozatnak „Az összefonódásból eredő növekedés” című 5.1.2. szakaszában (a (30)–(35) preambulumbekezdés) vizsgálta.

265    Ezenkívül a Bizottság részletezte „A megújuló energiaforrásokat felhasználó termelési eszközökre vonatkozó támogatási rendszer[t]” (a megtámadott határozat 5.1.3. szakasza, (36)–(39) preambulumbekezdés), valamint „A bejelentő fél álláspontj[át]” (a megtámadott határozat 5.1.4. szakasza, (40)–(42) preambulumbekezdés), amely elemzés alapvetően először is az összesített piaci részesedések csekély mértékén, másodszor azok minimális növekedésén, harmadszor más versenytársak jelenlétén, negyedszer pedig az RWE vezető szerepe növekedésének elmaradásán alapult.

266    A piaci részesedésekre és az előző pontban említett tényezőkre tekintettel a Bizottság elemzését „A Bizottság értékelése” című 5.1.5. szakaszban végezte el (a (43)–(65) preambulumbekezdés). A Bizottság e szakaszban megállapította, hogy figyelembe véve a piaci részesedések korlátozott és ideiglenes jellegű növekedését a piac egészében, illetve valamennyi vizsgált szegmensben, első látásra kevéssé valószínű, hogy e növekedés jelentősen megerősíti az RWE piaci erejét (a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdése).

267    A Bizottság azonban nem állt meg ennél a megállapításnál. Elismerte ugyanis, hogy a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacának jellege miatt egy korlátozott piaci részesedéssel rendelkező vállalkozás mégis képes lehet befolyásolni az árakat. Következésképpen a Bizottság elemezte az RWE árak befolyásolására való képességét és az ahhoz fűződő érdekét (a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdése). A Bizottság ezt az elemzést a kapacitás‑visszatartási stratégiákhoz kapcsolódó kockázat értékelésével kezdte (a megtámadott határozat (49)–(58) preambulumbekezdése), és megállapította, hogy az RWE termelési portfóliójára és a piaci felmérésre adott válaszokra figyelemmel az összefonódás nem fogja növelni az RWE azon képességét, hogy termelése egy részét meghatározó mértékben visszatartsa (a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdése). A Bizottság ezt követően megvizsgálta az RWE és harmadik személyek által benyújtott RSI elemzéseket (a megtámadott határozat 5.1.5.1. szakasza, (59)–(65) preambulumbekezdés), és ebből azt a következtetést vonta le, hogy azok nem eredményezik a Bizottság következtetésének megváltoztatását, vagyis azt, hogy az összefonódás nem módosítja lényegesen az RWE verseny torzítására való képességét vagy ahhoz fűződő érdekét (a megtámadott határozat (65) preambulumbekezdése).

268    A piaci részesedésekre, és különösen azok csekély és ideiglenes növekedésére, az RWE visszatartási képességére vonatkozó elemzésre és az RWE vezető szerepének elemzésére tekintettel a Bizottság megállapította, hogy az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően semmilyen komoly kétség nem merül fel. A Bizottság szerint e megállapítás attól függetlenül érvényes, hogy a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacát úgy tekintik‑e, hogy az magában foglalja a termelés egészét, vagy úgy, hogy az a hagyományos és a megújuló villamos energia termelése között szegmentált (a megtámadott határozat 5.1.6. szakasza, (66) preambulumbekezdés).

269    Ráadásul az érintett gazdasági ágazat jellegére tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy más olyan tényezőket is elemez, amelyek a piacokra gyakorolt versenyhatást mutathatnak, mint például az RSI mutatóra alapított elemzéseket a vezető szerep kapcsán vagy a „Return on Withholding Capacity Index” mutatóra (a visszatartott kapacitás hozamára vonatkozó mutató, a továbbiakban: RWC mutató) alapított elemzéseket a visszatartási képesség elemzése érdekében. A Bizottság figyelembe vette a piacvizsgálatra adott válaszokat is, amelyekre több ízben hivatkozott (a megtámadott határozat (53), (59), (67), (71), (92), (94) preambulumbekezdése és 9. lábjegyzete). Végül a Bizottság elemezte az RWE E.ON‑ban fennálló kisebbségi részesedésére, valamint az összefonódásnak a németországi villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacától eltérő piacokra gyakorolt hatásaira vonatkozóan a piacvizsgálatra választ adó harmadik felek által megfogalmazott aggályokat.

270    Kétségtelen, hogy – amint azt a felperes állítja – a Bizottság a megtámadott határozatban nem elemezte a HHI indexet.

271    Az iránymutatás 14. pontja szerint a koncentrációszint gyakran hasznos kiinduló jelzést ad a piaci struktúrára, valamint az összefonódásban részt vevő felek jelentőségére nézve. Az iránymutatás 16. pontjából kitűnik továbbá, hogy a piaci koncentráció általános szintje hasznos információval szolgálhat a versenyhelyzetről. Márpedig ez utóbbi pont szerint a koncentráció szintjének mérésére a Bizottság gyakran a HHI‑t használja, amelynek kiszámítása a piacon jelen lévő összes vállalkozás egyedi piaci részesedései négyzetének összeadásával történik. Miközben a HHI abszolút szintje adhatja meg a kiinduló jelzést a verseny összefonódás utáni piacon tapasztalható nyomásáról, a HHI változása – a „delta” – igen hasznos mutatója az összefonódás által közvetlenül okozott koncentrációváltozásnak. Ugyanakkor sem az iránymutatás 14., sem a 16. pontja nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy valamennyi határozatában foglalkozzon a HHI‑vel (lásd: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 65. és 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

272    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az iránymutatás 19–21. pontja lényegében azokat a HHI‑küszöbértékeket határozza meg, amelyek alatt az összefonódás minden valószínűség szerint nem támaszt versenyjogi aggályokat. Így az iránymutatásban a Bizottság többek között úgy ítéli meg, hogy nem valószínű, hogy valamely összefonódás horizontális versenyjogi aggályokat vet fel egy piacon, ha az összefonódás utáni HHI értéke 1000 és 2000 között, a delta értéke pedig 250 alatt van, vagy ha az összefonódás utáni HHI értéke meghaladja a 2000‑t, a delta értéke viszont – kivételes körülményektől eltekintve – 150 alatt marad.

273    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes nem szolgáltat saját számításokat a HHI kapcsán. Márpedig ezt meg kellett volna tennie annak bizonyítása érdekében, hogy ha a Bizottság ezt figyelembe vette volna, eltérő következtetésre jutott volna az összefonódás piacra gyakorolt hatásait illetően.

274    Az eddigiekből következik, hogy a Bizottság az RWE piaci erejének mérlegelése során nemcsak hogy a piaci részesedéseken kívül egyéb releváns tényezőket is figyelembe vett, hanem ezenkívül az is, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a HHI figyelembevétele – ami a fenti 271. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint nem volt kötelező –, illetve az esetleges egyéb tényezők mennyiben kérdőjelezhették volna meg a Bizottság következtetéseit.

275    Ezért először is az RWE piaci részesedéseire vonatkozóan a Bizottság által lefolytatott elemzést, másodszor pedig az egyéb tényezőkre vonatkozó elemzést kell megvizsgálni.

2)      A piaci részesedések elemzéséről

276    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a piaci részesedések értékelése során.

277    E tekintetben először is a felperes az összefonódásban részes felek által szolgáltatott és a Bizottság által az RWE piaci részesedéseinek elemzése során alapul vett adatoktól eltérő adatokat használ fel. Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes nem utal olyan jogi szabály létezésére, amely megtiltja a Bizottság számára, hogy maguk az összefonódásban részt vevő felek által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott adatokra támaszkodjon, vagy amely, éppen ellenkezőleg, arra kötelezné, hogy az összefonódásban részes felek által szolgáltatott adatoktól függetlenül saját piacvizsgálatot folytasson le (lásd ebben az értelemben: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 126. pont).

278    Ezenkívül a felperes a saját adatainak felhasználására szorítkozik, anélkül hogy megmagyarázná azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság által felhasznált adatok nem helyesek.

279    Márpedig nem elegendő, ha a felperes a Bizottság által a megtámadott határozatban felhasznált adatoktól eltérő adatokat használ fel a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba megállapításához anélkül, hogy olyan konkrét bizonyítékot hozna fel, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy az adatoknak a megtámadott határozatban való figyelembevétele a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibájának minősül (lásd ebben az értelemben: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 156. pont).

280    A fentiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság által felhasznált adatok helytelenek voltak.

281    Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett‑e el az általa figyelembe vett adatok elemzése során.

282    Emlékeztetni kell arra, hogy valamely összefonódás versenyellenes hatásainak értékelése során a Bizottság összehasonlítja a bejelentett összefonódás eredményeként létrejövő versenyfeltételeket azokkal a feltételekkel, amelyek az összefonódás nélkül állnának fenn a piacon (2019. május 23‑i KPN kontra Bizottság ítélet, T‑370/17, EU:T:2019:354, 115. pont).

283    Emlékeztetni kell arra, hogy a nagymértékű piaci részesedés megléte különösen jelentőségteljes mutató, továbbá az összefonódásban részt vevő vállalkozás vagy vállalkozások piaci részesedései, valamint a versenytársai(k) – főleg amely vagy amelyek a részesedések tekintetében rögtön az összefonódás felei után következik, illetve következnek – tulajdonában lévő piaci részesedések aránya az erőfölényes helyzet fennállására utaló érvényes valószínűsítő körülmény. Ezenkívül a különösen nagymértékű piaci részesedés önmagában is bizonyíthatja az erőfölényt, főleg akkor, ha a piacon jelen lévő többi piaci szereplő ennél jóval kisebb részesedéssel rendelkezik (2006. február 23‑i Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, T‑282/02, EU:T:2006:64, 201. pont). A contrario, azok az összefonódások, amelyek az érintett vállalkozások korlátozott piaci részesedése miatt feltehetőleg nem akadályozzák a hatékony versenyt, a belső piaccal összeegyeztethetőnek vélelmezhetők (a 139/2004 rendelet (32) preambulumbekezdése).

284    Az iránymutatás 17. pontjából kitűnik egyrészt, hogy a nagyon nagy – 50%‑os vagy még nagyobb – piaci részesedések önmagukban is bizonyíthatják a piaci erőfölény meglétét, másrészt pedig, hogy bár az összefonódás 50%‑nál alacsonyabb piaci részesedéssel is felvethet versenyjogi aggályokat, ez más tényezők, különösen a versenytársak piaci ereje és száma miatt van így (2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 59. pont).

285    Ennek keretében kell tehát meghatározni, hogy a jelen ügyben, amint azt a felperes állítja, a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett‑e el, amikor tévesen értékelte az RWE piaci helyzetét, és megállapította, hogy az RWE piaci erejének növekedése nem akadály.

286    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (26) és azt követő preambulumbekezdéseiben először is megjegyezte, hogy a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán az RWE az összefonódást megelőzően a teljes villamosenergia‑termelés piacán 20% és 30% közötti piaci részesedéssel, vagyis [bizalmas]%‑kal(1) rendelkezett a villamosenergia‑termelés tekintetében, míg 20% és 30% közötti piaci részesedéssel, vagyis [bizalmas]%‑kal a beépített termelési kapacitás tekintetében. Az összefonódásnak köszönhetően az RWE további 0% és 1% közötti piaci részesedést szerezne, vagyis a teljes villamosenergia‑termelés [bizalmas]%‑át (vagyis [bizalmas] TWh‑t), és a beépített termelési kapacitás tekintetében további 0% és 1% közötti piaci részesedést, vagyis [bizalmas]%‑ot (vagyis [bizalmas] MW‑t) (a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdésének 1. táblázata és 26. lábjegyzete). Mindazonáltal az M.8870 összefonódás miatt a növekedés csak 0% és 1% közötti értéket, vagyis [bizalmas]%‑ot (vagyis [bizalmas] TWh‑t) tesz ki a villamosenergia‑termelés tekintetében, és 0% és 1% közötti értéket, vagyis [bizalmas]%‑ot (azaz [bizalmas] MW‑t) a beépített termelési kapacitás tekintetében (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése és 36. lábjegyzete). Ez azzal magyarázható, hogy az M.8870 összefonódás révén az innogy – amely az RWE korábbi leányvállalata – bizonyos termelési eszközeit átruháznák az E.ON‑ra.

287    Másodszor a Bizottság a hagyományos villamosenergia‑termelést illetően megállapította, hogy az összefonódást megelőzően az RWE 30% és 40% közötti, vagyis [bizalmas]%‑os piaci részesedéssel rendelkezik a villamosenergia‑termelés tekintetében, illetve 20% és 30% közötti, vagyis [bizalmas]% piaci részesedéssel a beépített termelési kapacitás tekintetében, az összefonódás pedig 0% és 1% közötti további piaci részesedést biztosítana az RWE részére, vagyis [bizalmas]%‑ot, (azaz [bizalmas] TWh‑t) a villamosenergia‑termelés, illetve 0% és 1% közötti további piaci részesedést, vagyis [bizalmas]%‑ot (azaz körülbelül [bizalmas] MW‑t) a beépített termelési kapacitás tekintetében (a megtámadott határozat (28) preambulumbekezdésének 2. táblázata és 28. lábjegyzete). Az M.8870 összefonódás következtében az emelkedés a villamosenergia‑termelés tekintetében már csak 0% és 1% közötti értéket, vagyis [bizalmas]%‑ot tenne ki (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

288    Harmadszor a Bizottság a megújuló villamosenergia‑termelést illetően megállapította, hogy az összefonódást megelőzően az RWE 0% és 5% közötti, vagyis [bizalmas]%‑os piaci részesedéssel rendelkezik a villamosenergia‑termelés tekintetében, illetve 0% és 5% közötti, vagyis [bizalmas]% piaci részesedéssel a beépített termelési kapacitás tekintetében, az összefonódás pedig 0% és 1% közötti további piaci részesedést biztosítana az RWE részére, vagyis [bizalmas]%‑ot, (azaz [bizalmas] TWh‑t) a villamosenergia‑termelés, illetve 0% és 1% közötti további piaci részesedést, vagyis [bizalmas]%‑ot (azaz körülbelül [bizalmas] MW‑t) a beépített termelési kapacitás tekintetében (a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésének 3. táblázata és 31. lábjegyzete). Az M.8870 összefonódás következtében az emelkedés már csak 0% és 1% között alakulna, vagyis [bizalmas]% lenne a villamosenergia‑termelés tekintetében (a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdése).

289    Következésképpen az összefonódás legfeljebb 0% és 1% közötti, vagyis [bizalmas]% további piaci részesedést biztosítana az RWE számára. Az ilyen korlátozott mértékű növekedés önmagában nem tekinthető jelentősnek.

290    Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy az összefonódás nem járna az RWE piaci részesedéseinek jelentős növekedésével, függetlenül attól, hogy milyen piacmeghatározást fogad el.

291    Ráadásul a Gundremmingen C 2021. december 31‑re tervezett leszerelésével és az Emsland legkésőbb 2022. december 31‑re tervezett leszerelésével a piaci részesedések növekedésének egy része még fel is szívódik majd, nevezetesen a termelés vonatkozásában [bizalmas] TWh‑ból [bizalmas] és a beépített termelési kapacitás vonatkozásában [bizalmas] MW‑ből [bizalmas]. Így a tartósan fennmaradó növekedés a szélerőműparkok kapacitását érintő növekedés lesz, amely [bizalmas] MW‑t tesz ki. Mivel a hagyományos villamos energia piacán a piaci részesedések növekedése kizárólag az atomerőművek megszerzésén alapul, ennek a növekedésnek teljes mértékben meg kellett szűnnie azt követően, hogy az atomenergiát legkésőbb 2022. december 31‑ig elhagyják. Így a piaci részesedések M.8871 összefonódás megvalósítását követő nettó növekedése csak 0% és 1% között alakul, vagyis [bizalmas]% (vagyis [bizalmas] TWh) lesz a villamosenergia‑termelés vonatkozásában a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán. Ráadásul az atomenergia legkésőbb 2022. december 31‑re tervezett kivezetésével a villamosenergia‑termelésnek [bizalmas] TWh‑val kellett csökkennie. Következésképpen a piaci részesedéseknek az összefonódást követő növekedése ideiglenes, sőt 2023‑tól kezdve negatív lesz.

292    A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódásból eredő tényleges növekedés csak ideiglenes jellegű, mivel jelentős részben el fog tűnni, amint a nukleáris eszközöket 2022 végéig véglegesen bezárják (a megtámadott határozat (35) preambulumbekezdése). Így a németországi hagyományos villamosenergia‑termelés és ‑ellátás piacán a [bizalmas]%‑ról [bizalmas]%‑ra történő csekély növekedés eltűnik, amint az atomenergia elhagyására sor kerül.

293    E következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes többi érve sem.

294    Először is, azon érvet illetően, miszerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az RWE az összefonódást megelőzően uralta a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacát, kétségtelenül igaz, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem tesz említést az RWE korábban fennálló erőfölényéről. Ugyanakkor, amennyiben a Bizottság az ügy iratai alapján bizonyítani tudja, hogy az összefonódás nem hozhat létre vagy erősíthet meg erőfölényt, nem köteles előzetesen megállapítani, hogy az érintett vállalkozás már erőfölénnyel rendelkezett‑e.

295    A Bizottság tehát nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor nem elemezte, hogy az RWE az összefonódást megelőzően erőfölényben lévő vállalkozás volt‑e.

296    Mindenesetre, mint azt a Törvényszék az alábbi 310. pontban megállapítja, az a fő mennyiségi elem, amelyre a felperes az RWE korábban fennálló erőfölényének alátámasztása érdekében támaszkodik, vagyis az RWE által betöltött és az Oxera‑tanulmány RSI mutatójával mért vezető szerep, nem minősül ilyen helyzetre utaló valószínűsítő körülménynek.

297    Másodszor a felperes azt állítja, hogy az E.ON teljes megújuló villamosenergia‑termelésének szinte teljes felvásárlása lehetővé tenné az RWE számára, hogy még egyértelműbben eltávolodjon a hagyományos villamos energia elsődleges termelőjeként betöltött szerepétől, és hogy a megújuló villamos energia elsődleges termelőjévé váljon. Ez a kombináció jelentős mozgásteret biztosítana számára a piacon, ami súlyosbítaná az összefonódás versenyre gyakorolt hatásait, tekintettel a belépés magas strukturális korlátaira, valamint a nagyon jelentős tőkebefektetések és a hosszú távú tervezés szükségességére.

298    E tekintetben, amint azt a Törvényszék a fenti 290. és 292. pontban megállapította, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a piaci részesedések növekedése korlátozott és átmeneti. Ezenkívül a Bizottság helyesen hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokból történő termelést illetően az E.ON és az RWE igen kis összesített piaci részesedéssel rendelkezik, amely csupán 0% és 5% közötti, vagyis [bizalmas]%. Ami a hagyományos energiaforrásokból származó termelést illeti, noha az RWE a legnagyobb németországi szolgáltató ([bizalmas]%), a nettó növekedés korlátozott ([bizalmas]%), és mindenesetre teljes egészében a nukleáris energiaforrásokból működő olyan eszközöknek tudható be, amelyeket 2022 végéig véglegesen be kellett szüntetni (a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdése). Így a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy első látásra kevéssé valószínű, hogy e növekedés jelentősen megerősítené az RWE villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás német piacán fennálló erejét (a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdése).

299    Az eddigiekből következik, hogy az RWE piaci részesedéseinek elemzését illetően a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát.

3)      Az RWE villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán betöltött vezető szerepéről

300    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg kimerítően az RWE villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán betöltött, többek között az RSI mutató által jelzett vezető szerepének megerősödését.

301    A felperes szerint többek között az Oxera‑tanulmány fényében az RWE már az összefonódást megelőzően is vezető szerepet játszott a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán, ami erőfölényt tükrözött. Az összefonódás megerősítené az RWE vezető szerepét.

302    Amint az a megtámadott határozat (60) preambulumbekezdéséből kitűnik, az RSI elemzés annak meghatározásában áll, hogy egy társaság vezető szerepet játszik‑e, vagyis nélkülözhetetlen‑e a kereslet kielégítéséhez. A gyakorlatban az RSI az adott év minden órájára vonatkozóan annak ellenőrzésére szolgál, hogy a versenytársak kapacitása elegendő‑e ahhoz, hogy kielégítse a keresletet, amint az összefonódás eredményeképpen létrejövő jogalany kivonulna a piacról.

303    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat (60) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a szövetségi kartellhivatal és a Monopolkommission (monopóliumbizottság, Németország) úgy ítélte meg, hogy amennyiben egy szolgáltató az adott év óráinak több mint 5%‑ában vezető szerepet töltött be, ez a piaci erőre utal.

304    Ugyanakkor, elismerve annak hasznosságát, a Bizottság a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az RSI‑mutatónak vannak bizonyos korlátai, amelyeket figyelembe kell venni az összefonódások hatásainak vizsgálata során. Egy olyan társaság ugyanis, amely nem játszik vezető szerepet, hatással lehet a nagykereskedelmi árakra, például a kapacitások visszatartása révén. Arra is rámutatott, hogy egy olyan társaságnak, amely pedig vezető szerepet játszik, csak korlátozott érdeke fűződhet e szerep kihasználásához, amennyiben a versenytársak által nem kielégíthető fennmaradó kereslet csekély.

305    Mindazonáltal a Bizottság, jóllehet kifejtette, hogy miért véli úgy, hogy az RSI elemzések az összefonódások ellenőrzése szempontjából korlátozott hasznossággal bírnak, figyelembe vette és megvizsgálta azokat. E tekintetben a Bizottság az e területen fennálló mérlegelési jogköre keretében felhívhatja a figyelmet az összefonódás átfogó értékelése során figyelembe veendő RSI mutatón alapuló gazdasági elemzések modelljének korlátaira (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 116–118. pont). Ezért a felperes nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság az RWE által játszott vezető szerep elemzése során figyelembe vette az RSI mutatón alapuló elemzések korlátait.

306    Ráadásul a Bizottság a megtámadott határozat 46. lábjegyzetében – anélkül, hogy a felperes ezt vitatta volna – jelezte, hogy harmadik személyektől függően a vezető szerep növekedése, vagyis az év azon órái százalékos arányának abszolút növekedése, amelyek során az RWE nélkülözhetetlen a kereslet kielégítéséhez, 2017‑ben 0,4% és 1,1% között, 2019‑ben pedig 0,7% és 1,1% között mozgott.

307    Ezenkívül a megtámadott határozat (62) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elé terjesztett különböző RSI elemzések mindegyike egyetért abban, hogy egyrészt az RWE rövid távon, vagyis 2022‑ig az év összes órájának érezhetően kevesebb mint 10%‑a során nélkülözhetetlen szolgáltató a kereslet kielégítéséhez, másrészt pedig abban, hogy azon időszakok bármilyen növekedése, amelyek során az RWE nélkülözhetetlen marad, eltűnik legkésőbb az atomenergia 2022 végére tervezett elhagyását követően.

308    Egyébiránt a Bizottság a megtámadott határozat (64) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy kizárólag az Oxera‑tanulmány vázolt fel egy, a szélenergia‑termelési kapacitás visszatartásán és az E.ON hagyományos energiaforrásokon alapuló termelőeszközeinek ellenőrzésén alapuló forgatókönyvet, amelynek hatásai viszonylag jelentősebbek. A Bizottság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az ügy tényállása nem támasztja alá azokat a feltevéseket, amelyeken az említett forgatókönyv alapul: egyrészt az RWE nem volt abban a helyzetben, hogy óránként visszatartsa a megújuló energiából származó termelési kapacitását, mivel a megújuló energián alapuló termelőeszközök nem alkalmasak visszatartásra; másrészt az E.ON‑ban fennálló kisebbségi részesedése nem biztosít teljes körű ellenőrzést az RWE számára az E.ON által megtartott eszközök napi irányítása felett.

309    E tekintetben, amint azt a Törvényszék az alábbi 322. és 391. pontban megállapítja, megalapozottak a Bizottság azon állításai, amelyek szerint egyrészt a megújuló villamos energiát termelő létesítmények nem alkalmasak visszatartásra, másrészt pedig az RWE nem szerez irányítást az E.ON napi műveletei felett. Így a Bizottság hihető módon vélhette úgy, hogy azok a feltételezések, amelyeken az Oxera‑tanulmány modellje alapult, nem tükrözik a valóságot.

310    Ezenkívül az Oxera‑tanulmány az RWE vezető szerepe révén nem támaszthatja alá a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállását. Mindenekelőtt e tanulmányból kitűnik, hogy 2019‑ben az összefonódás nélkül az RWE az év óráinak 4%‑át kitevő időtartamban játszana vezető szerepet, és így azon 5%‑os küszöb alá kerülne, amely a szövetségi kartellhivatal és a monopóliumbizottság szerint a piaci erőre utal, vagyis e tekintetben nem állapítható meg az RWE összefonódás előtti erőfölénye. Továbbá az RSI összefonódást követő emelkedése korlátozott. Így ez a modell 2019‑re vonatkozóan azt irányozza elő, hogy az év azon óráinak aránya, amelyekben az RWE vezető szerepet játszik, az összefonódás hiányában fennálló 4%‑ról az összefonódás után 5,5%‑ra, 2022‑re vonatkozóan pedig az összefonódás hiányában fennálló 8,6%‑ról az összefonódás után 9,9%‑ra nőne. Ez tehát azt jelenti, hogy azon órák növekedése, amelyek során az RWE vezető szerepet tölt be, 2019‑ben 1,5 százalékponttal, 2022‑ben pedig 1,3 százalékponttal növekszik. Így az RWE vezető szerepének az Oxera‑tanulmány által megállapított növekedése nem tér el gyökeresen a harmadik személyek által megállapított és a fenti 306. pontban felidézett növekedéstől. Ezenkívül az RSI 2024‑re vonatkozó értékei azonosak az összefonódás hiányában és azt követően fennálló helyzetben, ami azt bizonyítja, hogy az atomenergia elhagyása következtében az RWE vezető szerepe egyáltalán nem növekszik az összefonódás eredményeként.

311    Az eddigiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállását a Bizottság részéről az RWE vezető szerepe kapcsán végzett elemzés során.

4)      Az RWE kapacitás‑visszatartási stratégiákra és termelési portfoliójának más stratégiai felhasználására való ösztönzéséről

312    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen tagadta az RWE kapacitás‑visszatartási potenciálját, egyrészt azáltal, hogy az RWE növekedésének elhanyagolható jellegére hivatkozott, másrészt pedig azáltal, hogy a további mozgástér felbecsülése helyett a piacvizsgálatra támaszkodott. E tekintetben a felperes többek között azt állítja, hogy a visszatartott kapacitások hozamára vonatkozó RWC‑mutatóból kitűnik, hogy az RWE‑nek a piaci ereje miatt már az összefonódást megelőzően is módjában állt befolyásolni az árakat és optimalizálni portfóliójának bevételeit azáltal, hogy visszatart kapacitásokat. Az összefonódás révén az RWE többletkapacitásokat tarthat vissza, és még nagyobb hasznot húzhat az áremelésekből. Ily módon a visszatartott kapacitások hozamára vonatkozó RWC‑mutató azt támasztja alá, hogy a visszatartás az RWE számára évente több ezer órán keresztül kifizetődő volt.

313    A szolgáltatók kapacitás‑visszatartási stratégiái abban állnak, hogy az árak emelkedésének előidézése érdekében fizikailag vagy gazdaságilag visszatartják termelésük egy részét, ami – annak érdekében, hogy abból előnyre lehessen szert tenni – a visszatartható rugalmas termelés (szén és gáz) és az alaptermelés (nukleáris energia, lignit és megújuló energia) olyan kombinációját igényli, amely továbbra is működőképes marad, és hasznot húz a bekövetkező áremelkedésből.

314    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak összességükben kell mérlegelnie a versenyhelyzet értékeléséhez felhasznált valószínűsítő körülmények csoportjának eredményét. Ezen átfogó értékelés során a Bizottság nagyobb jelentőséget tulajdoníthat bizonyos elemeknek, más elemeket pedig mellőzhet. A Törvényszék köteles megvizsgálni e vizsgálat, illetve indokolásának jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 136. pont).

315    Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (51) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az RWE által megszerzett többletkapacitás nem erősíti lényegesen az RWE kapacitás‑visszatartási képességét vagy az ahhoz fűződő érdekét.

316    Egyrészt a rugalmas termelési technológiák közül a megújuló energiaforrásokból származó energia előállítására szolgáló létesítményeknek a legalacsonyabbak a határköltségei, így ezek esetében a legköltségesebb a visszatartás (a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdése). A villamosenergia‑termelők a piacvizsgálat során megerősítették, hogy e létesítményeket általában teljes kapacitással üzemeltetik, és hogy a műszakilag lehetséges visszatartásuk gazdaságilag csak azon ritka körülmények között értelmezhető, amikor a nagykereskedelmi árak negatívak (a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdése). A Bizottság a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a szélerőműparkoknak az összefonódás folytán történő megszerzése nem növeli meghatározó mértékben az RWE visszatartási kapacitását. A megtámadott határozat (57) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az nem növeli az RWE kapacitás‑visszatartáshoz fűződő érdekét sem, mivel a megújuló szélerőmű‑kapacitás [bizalmas] TWh‑t kitevő ideiglenes nettó növekedését a „közvetlen értékesítés” rendszere alapján díjazták, ennélfogva a villamos energia termelésének és nagykereskedelmi ellátásának piacán az árak emelkedése jelentős mértékben csökkenti azt a mértéket, amelyben az EEG törvény hatálya alá tartozó létesítmény hasznot húzna az említett piacon történő áremelkedésből.

317    Másrészt a Bizottság a megtámadott határozat (55), (56) és (58) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az RWE visszatartási kapacitásának a nukleáris kapacitások megszerzésével történő növekedése ideiglenes jellegű, és [bizalmas] TWh‑ra, vagyis a teljes termelés 0% és 1% közötti, azaz [bizalmas]%‑ára korlátozódik, és nem valószínű, hogy érzékelhető hatással lenne az RWE azon érdekére, hogy kapacitás‑visszatartási stratégiát folytasson.

318    A Bizottság a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy csak az Oxera‑tanulmány mutatott be olyan szimulációs modellt, amely az RWE kapacitás‑visszatartáshoz fűződő érdekének becslésére irányult. A Bizottság e modellből azt a következtetést vonta le, hogy a hagyományos energiaforrásokon, például a gáz‑ és szénerőműveken alapuló termelési kapacitások visszatartása esetén az összefonódás hatásai nagyon korlátozottak.

319    Így a megtámadott határozatból, különösen annak (65) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elemezte az Oxera‑tanulmányt, amellyel a felperes az RWE kapacitás‑visszatartási lehetőségére és arra való ösztönzésére vonatkozó állításait igyekszik alátámasztani, továbbá hogy megállapította, hogy a benyújtott különböző elemzések, ideértve az Oxera‑tanulmányt is, nem módosították a következtetéseit.

320    Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el a termelési kapacitások visszatartása kockázatának elemzése során.

321    Amint azt a Törvényszék a fenti 290. és 292. pontban kiemelte, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a piaci részesedések növekedése nem jelentős, és ez a növekedés mindenképpen átmeneti jellegű. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az összefonódásból az atomenergia 2022 végére tervezett kivezetésétől kezdve sem következhet további visszatartási kapacitás. Ezt a megállapítást megerősíti az Oxera‑tanulmány, amelynek modellje azt mutatja, hogy 2024‑re az összefonódás előtti helyzethez képest nem lesz visszatartásra való semmilyen további ösztönzés.

322    Ami a rövid távon – vagyis a nukleáris energia 2022 végére tervezett kivezetéséig – megszerzett további visszatartási kapacitásokat, illetve ösztönzőket illeti, egyrészt a megújuló energia előállítására szolgáló létesítmények tekintetében a Bizottság megállapította, hogy a piacvizsgálat résztvevői jelezték, hogy a megújuló energiával működő létesítményeket nem lehet visszatartási stratégiákba bevonni. Azt is meg kell állapítani, hogy a felperes nem vonja kétségbe a Bizottság azon megállapítását, amely szerint az energialétesítmények közül a megújuló energia előállítására szolgáló létesítmények határköltségei a legalacsonyabbak, így azok a legköltséghatékonyabbak, és a visszatartásra legkevésbé alkalmasak. A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a további megújuló kapacitás ideiglenes megszerzése ösztönözheti‑e az RWE‑t a megújulóenergia‑létesítményektől eltérő energiatermelő létesítményei visszatartására. E tekintetben megjegyezte, hogy az egyéb energialétesítmények visszatartása által okozott esetleges áremelkedés azt jelentette volna, hogy csökkenne a megújuló létesítmények EEG törvény által biztosított díjazása. Így a visszatartási kapacitás lehetséges növelésének ideiglenes jellegéhez hozzá kell tenni, hogy a rövid távú visszatartásra irányuló, a megújulóenergia‑kapacitásból eredő minden további ösztönzés korlátozott lenne.

323    Másrészt, ami az Emsland és a Gundremmingen C atomerőművek tőkéjében való kisebbségi részesedésszerzést illeti, a további visszatartási kapacitások vagy ösztönzők ideiglenesek és korlátozottak, mivel ezek 2022 végéig leállnak. Azt is meg kell állapítani, hogy az Oxera‑tanulmány nem bizonyította a visszatartási ösztönzők jelentős növekedését. Ami a hagyományos energiaforrásokból származó energiát illeti, az Oxera‑tanulmány e tekintetben semmilyen jelentős változást nem mutat az árakat és a nyereséges órák számát illetően, valamely gázerőmű összefonódást követő kivezetése kapcsán. Egy szénerőmű kivezetése esetén 2019‑ben és 2022‑ben valamivel magasabb, 2024‑ben pedig gyakorlatilag azonos a jövedelmező órák száma.

324    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát azon lehetőség és ösztönzés elemzését illetően, hogy az összefonódást követően az RWE kapacitásokat tartson vissza.

325    Harmadszor elemezni kell a felperes azon további aggályait, amelyek az RWE termelési portfóliójának potenciális stratégiai felhasználásával kapcsolatosak, vagyis először is a szélenergia mint megújuló villamos energia területén a szándékosan téves előrejelzések készítését, másodszor a másnapi piac és a volatilisabb napon belüli piac közötti időtartam stratégiai felhasználását, harmadszor pedig az árak manipulálását.

326    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a magasabb árakkal jellemzett kiegyenlítő szolgáltatások iránti nagyobb kereslet előidézésére irányuló, szándékosan téves előrejelzéseken alapuló stratégia jövedelmezőségét nehéz megállapítani, ráadásul a piacvizsgálatban részt vevő versenytársak többsége jelezte, hogy a szolgáltatóknak általában nem áll érdekükben téves előrejelzést adni a megújuló energiaforrásokból származó termelésre vonatkozóan. A Bizottság a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódás csak két alternatív forgatókönyv esetén fejthet ki hatásokat, vagyis abban az esetben, ha az RWE megújuló kapacitásai jelentősen növekednének, vagy ha az RWE helyzete megerősödne a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán. Mivel a felperes nem vitatta e két forgatókönyv relevanciáját, és nem terjesztett elő más olyan feltételezéseket sem, amely esetekben az összefonódás hatásokat fejthet ki, kizárólag azt kell megvizsgálni, hogy e két forgatókönyv megvalósult‑e a jelen ügyben.

327    Márpedig a szélerőmű‑kapacitásokat, illetve a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások területén fennálló kapacitásokat illetően a Törvényszék a fenti 290. pontban, illetve a lenti 331. pontban megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül vélhette úgy, hogy az összefonódás miatti növekedés korlátozott és ideiglenes. Ezenkívül az RWE‑nek az árak bármilyen önkényes megállapítására vonatkozó képessége vagy ösztönzése nem kapcsolódik a kapacitáshoz, a kapacitások visszatartására való ösztönzéshez, vagy a kiegyenlítő piachoz, mivel a másnapi piacon történő értékesítésre és a napon belüli piacon történő értékesítésre ugyanazon a piacon, vagyis a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán kerül sor. Az RWE bármilyen kapacitásnövekedésének korlátozott és ideiglenes jellege ugyanerre a következtetésre vezet: az RWE árak manipulálására való képessége és ösztönzése az összefonódás miatt csak korlátozottan és átmenetileg növekedhet. Következésképpen a fenti 326. pontban vázolt két forgatókönyv egyike sem valósult meg.

328    Mindenesetre bármilyen hatást is gyakorolhatnak a kapacitásnövelések rövid távon, ezek bizonytalanok, és a felperes nem bizonyította a megkövetelt bizonyítási szintnek megfelelően e tekintetben a hatékony verseny jelentős akadályozására utaló komoly valószínűsítő körülmény fennállását.

329    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát az RWE termelési portfóliójának stratégiai felhasználásából eredő további aggályok elemzése során.

5)      Az RWE kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán betöltött vezető szerepéről

330    A felperes lényegében azt állítja, hogy az RWE már az összefonódás előtt is vezető szolgáltató volt a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán, és hogy az összefonódás révén továbbra is azonos maradna azon órák száma, amelyek során az RWE vezető szerepet játszik, azonban az E.ON versenytársként eltűnne. A felperes szerint a Bizottság nem vizsgálta meg konkrétan azt a tényt, hogy az RWE vezető szerepet töltött be a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások területén.

331    Először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán az összefonódásból eredő növekedés nagyon korlátozott és ideiglenes. A Bizottság megjegyezte, hogy a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelést általában nem a kiegyenlítésre használják fel, és hogy a nukleáris kapacitást e felhasználásra elő kell minősíteni. Ez az előminősítés a kiegyenlítő piacon termelési egységen keresztül részt venni kívánó olyan szolgáltató által kezdeményezett folyamat eredménye, amely a kiegyenlítő energiára vonatkozó ajánlati felhívás tekintetében illetékes átvitelirendszer‑üzemeltetőnél jelentkezett. Márpedig ami a megszerzett nukleáris kapacitásokat illeti, egyrészt az emslandi erőmű ugyan kétségtelenül rendelkezett előminősítéssel, azonban az RWE már rendelkezett a tartalékenergia‑értékesítésre vonatkozó valamennyi joggal. Másrészt a Gundremmingen C erőmű elsődleges tartalékok, azaz a hálózat kiegyensúlyozatlansága esetén automatikusan aktivált első villamosenergia‑tartalékok, valamint a harmadlagos tartalékok, azaz az átvitelirendszer‑üzemeltető által kiigazítási mechanizmus szerint aktivált harmadrendű villamosenergia‑tartalékok képzésére rendelkezett előminősítéssel, de soha nem vett részt az elsődleges tartalékok árverésén.

332    Meg kell állapítani, hogy a felperes elismeri, hogy azon órák száma, amelyek során az RWE vezető szerepet tölt be a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán, az összefonódás miatt nem változna. Ezenkívül az Oxera‑tanulmány megállapítja, hogy a gyakorlatban az atomerőműveket nem kiegyenlítő célokra használják, és kiemeli, hogy nem valószínű, hogy az összefonódás közvetlen hatást gyakorolna a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacára.

333    Ennélfogva az összefonódás nem befolyásolja azt, hogy az RWE mennyire nélkülözhetetlen a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán a teljes villamosenergia‑kereslet kielégítéséhez. A Bizottság tehát nyilvánvaló hiba elkövetése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az RWE vezető szerepe a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán nem fog növekedni.

334    Másodszor, az E.ON mint versenytárs eltűnésének hatását illetően meg kell jegyezni, hogy az Oxera‑tanulmány szerint az RWE helyzetének a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán való megerősödése e megszűnésből következett. Az RWE és az E.ON közötti kapcsolatot a Törvényszék a lenti 339–391. pontban elemzi, de már itt megállapítható, hogy azon gyenge termelési kapacitásokkal, amelyeket az Uniper – Fortumnak történő – eladását követően megtartott, az E.ON‑nak már az összefonódás megvalósítása előtt sem lehetett releváns jelentősége a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán. Ráadásul az összefonódás révén az RWE‑re átruházott eszközök a fenti 331. pontban részletezett okokból az összefonódást megelőzően nem rendelkeztek kiegyenlítő kapacitással.

335    Ebből következik, hogy a felperesnek nem sikerült kétségbe vonnia a Bizottság által a megtámadott határozatban tett, az RWE által a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacán játszott vezető szerepre vonatkozó megállapítások megalapozottságát.

6)      Következtetés

336    A fentiek összességéből az következik, hogy – a felperesnek az összefonódásban részes felek közelségére (lásd a lenti 339–346. pontot) és az E.ON tartós kiküszöbölésére (lásd a lenti 347–365. pontot) vonatkozó érvei megalapozottságának vizsgálatára is figyelemmel – a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát az összefonódás által az RWE piaci erejére gyakorolt hatás elemzése során. E tekintetben a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az összefonódás révén megszerzett piaci részesedések, valamint egyéb tényezők vizsgálata nem mutatta ki, hogy az összefonódás alkalmas arra, hogy jelentősen módosítsa az RWE piaci erejét. Következésképpen el kell utasítani a felperes azon kifogását, amely az RWE piaci erejének téves mérlegelésén alapul.

e)      Az RWE és az E.ON közötti viszony téves értékelésére alapított, negyedik kifogásról

337    A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően az RWE és az E.ON közötti kapcsolatot, és különösen az RWE és az E.ON közötti kölcsönös függőségi viszonyokat és közelséget, az E.ON tartós kiküszöbölését, az RWE által az E.ON‑ra gyakorolt meghatározó befolyást, valamint a villamosenergia‑piacok RWE és E.ON által elhatározott felosztását. E tekintetben, ha helyesen és teljeskörűen megvizsgálta volna az RWE és az E.ON közötti kapcsolatra vonatkozó tényeket, és gondos gazdasági értékelést végzett volna, a Bizottság nem nyilvánította volna az összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

338    Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

1)      Az RWE és az E.ON közötti kölcsönös függőségi viszonyról és közelségről

339    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vette figyelembe az RWE és az E.ON közötti kölcsönös függőségi viszonyt és közelséget, tévesen határozta meg az RWE piaci erejét.

340    Először is, ami az RWE és az E.ON németországi energiaágazatbeli vállalkozásokban való közvetlen vagy közvetett részesedését illeti, a felperes lényegében úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel nem vette figyelembe az RWE és az E.ON által az energiaágazat egészében birtokolt részesedéseket.

341    A felperes azonban nem fejti ki, hogy e részesedések milyen hatással lehetnek az összefonódással összefüggő versenykorlátozások elemzésére. A felperes ugyanis annak említésére szorítkozik, hogy az RWE és az E.ON milyen számú részesedéssel rendelkezik más vállalkozásokban, anélkül hogy kifejtené, hogy e vállalkozások az érintett piacokon tevékenykednek‑e, illetve ismertetné az általuk a piacon elfoglalt pozíciókat, vagy utalna arra, hogy az RWE‑vel és az E.ON‑nal fennálló kapcsolatuk milyen módon akadályozhatja a versenyt, vagy hogy e hipotetikus akadályok az összefonódáshoz kapcsolódó következményeknek tekinthetők.

342    Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a Bizottság az összefonódás értékelése során ténylegesen figyelembe vette azon leányvállalatok és vállalkozások termelési kapacitásait, amelyekben az RWE és az E.ON részesedéssel rendelkezik. Így a megtámadott határozat 1. táblázatában az RWE‑nek és az E.ON‑nak tulajdonított piaci részesedésekben a Bizottság az RWE‑nek és az E.ON‑nak tudta be az összes olyan termelési kapacitást, amelyet az utóbbiak közvetlenül vagy közvetve, leányvállalatokon keresztül irányítanak. Következésképpen a Bizottság megfelelően figyelembe vette az RWE és az E.ON közvetlen vagy közvetett részesedéseit.

343    Másodszor, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint az E.ON és az RWE nagyon hasonlóan épül fel és helyezkedik el, a felperes lényegében azt állítja, hogy e közelség az RWE piaci erejére utaló további valószínűsítő körülménynek minősül.

344    E tekintetben a felperes ugyanakkor nem fejti ki, hogy e két vállalkozás tőzsdei árfolyamának alakulásával, valamint a megjelölt működési eredménnyel kapcsolatos párhuzam, illetve az a tény, hogy az E.ON és az RWE székhelye ugyanabban a városban található, hogyan érintené az összefonódásokra vonatkozó jog alkalmazását, és különösen, hogy e körülmények hogyan befolyásolhatják az RWE erőfölényének létrehozását vagy megerősítését. Éppen ellenkezőleg, ezek az elemek pusztán járulékos jellegűek. Az a tény ugyanis, hogy a két vállalkozás székhelye Essenben (Németország) található, nem releváns az összefonódás által a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacára gyakorolt hatások értékelése szempontjából. Ami bevételeik és tőzsdei értékük párhuzamos alakulását illeti, ez az ugyanazon ágazatban tevékenykedő két vállalkozás rendes fejlődésével magyarázható.

345    Harmadszor, hasonlóképp, a felperes nem fejti ki, hogy az RWE és az E.ON személyi állományának puszta földrajzi közelsége hogyan vezethetne a két vállalkozás közötti, az EUMSZ 101. cikkel vagy az összefonódásokra vonatkozó joggal ellentétes összehangolás létrejöttéhez.

346    Következésképpen a Bizottság a kölcsönös függőségi viszonyokat, valamint az RWE és az E.ON közötti közelséget illetően nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát.

2)      Az E.ON tartós kiküszöböléséről

347    A felperes előadja, hogy a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni az E.ON megszűnését és az ebből eredő, a versenyre gyakorolt negatív következményeket, ami az összefonódás által felvetett központi versenyjogi aggály.

348    A felperes lényegében azt állítja, hogy az E.ON egészséges versenynyomást gyakorolt az RWE‑vel szemben, és hogy az összefonódás legjelentősebb eredménye az E.ON mint potenciális versenytárs tartós eltűnése a megújuló villamosenergia‑termelés területéről, valamint a kiegyenlítő és kiegészítő szolgáltatások piacáról. Így a Bizottság figyelmen kívül hagyta az iránymutatás 27. pontját, tekintettel először is az összefonódásban részt vevő felek közelségére a verseny szempontjából, másodszor az összefonódásban részt vevő vállalkozások azon képességére, hogy fékezzék a kisebb versenytársak terjeszkedését, harmadszor pedig arra, hogy az összefonódás a verseny egyik jelentős hajtóerejét szünteti meg.

349    Emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 185. pontban említésre került – a Bizottságot kötik az összefonódások ellenőrzése területén kibocsátott közleményei, feltéve hogy nem térnek el a Szerződés rendelkezéseitől és a 139/2004 rendelettől (2003. április 3‑i BaByliss kontra Bizottság ítélet, T‑114/02, EU:T:2003:100, 143. pont; 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 58. pont).

350    Márpedig az iránymutatás nem követeli meg minden esetben az iránymutatásban említett összes tényező vizsgálatát, mivel a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik, hogy bizonyos tényezőket figyelembe vesz‑e, vagy sem (2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 274. pont).

351    Végül a megtámadott határozat Törvényszék általi bírósági felülvizsgálata nem korlátozódik pusztán annak megállapítására, hogy a Bizottság figyelembe vette‑e az iránymutatásban az összefonódás versenyre gyakorolt hatásának értékelésével kapcsolatban jelentőséggel bíróként említett elemeket, vagy figyelmen kívül hagyta azokat. A Törvényszéknek e felülvizsgálat során azt is vizsgálnia kell, hogy a Bizottság valamely esetleges mulasztása alkalmas lehet‑e azon megállapításának megkérdőjelezésére, amely szerint a jelen összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében nem áll fenn komoly kétség (lásd ebben az értelemben: 2007. július 9‑i Sun Chemical Group és társai kontra Bizottság ítélet, T‑282/06, EU:T:2007:203, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

352    Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy az RWE összefonódást megelőzően (2017‑ben) fennálló piaci részesedései korlátozottak voltak, vagyis 20% és 30% közé estek (azaz pontosan [bizalmas]%‑ot tettek ki) a németországi teljes villamosenergia‑termelés piacán, 30% és 40% közé estek (pontosan [bizalmas]%) a németországi hagyományos villamosenergia‑termelés piacán, míg a németországi megújuló villamosenergia‑termelés piacán ez 0% és 5% között volt (pontosabban [bizalmas]%), valamint hogy az összefonódást követő növekedések – amelyek ezeken a piacokon 0% és 1% (vagyis [bizalmas]%), 0% és 1% (vagyis [bizalmas]%), illetve 0% és 1% (vagyis [bizalmas]%) között mozogtak – korlátozottak (a megtámadott határozat (27)–(29) preambulumbekezdése). A növekedés még korlátozottabb, mivel az innogy termelőeszközeinek némelyikét állandó jelleggel átruházzák az E.ON‑ra az M.8870 összefonódást követően, amely folytán az RWE piaci részesedésének az összefonódást követő növekedése e piacokon [bizalmas]%, [bizalmas]%, illetve [bizalmas]% (a megtámadott határozat (33) és (34) preambulumbekezdése).

353    A megújuló villamosenergia‑termeléssel kapcsolatban a Bizottság a piaci részesedések fényében helyesen állapította meg, hogy e termelés széttagolt, számos szállító között oszlik meg, valamint hogy 2017‑ben [bizalmas] TWh‑val az RWE 0% és 5% közötti, vagyis [bizalmas]% alatti részesedéssel rendelkezett, valamint hogy az E.ON eszközei még kevésbé jelentősek voltak a [bizalmas] TWh‑val, vagyis 0% és 1% közötti, azaz [bizalmas]% értékkel (a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdése). A Bizottság a teljes beépített kapacitással kapcsolatban azt is megállapította, hogy az RWE 0% és 5% közötti, vagyis [bizalmas]%‑os részesedéssel rendelkezik, továbbá hogy az E.ON eszközeihez tartozó, megújuló energiaforrásokból származó termelési kapacitás körülbelül [bizalmas] MW, ami a megújuló energiaforrásokból származó német beépített termelési kapacitás 0% és 1% közötti, körülbelül [bizalmas]%‑át teszi ki (a megtámadott határozat 31. lábjegyzete).

354    Amint az a fenti 290., 292. és 321. pontból kitűnik, a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapította meg, hogy az RWE piaci részesedéseinek az összefonódás miatti növekedése korlátozott és ideiglenes.

355    A fentiekre tekintettel, még ha a Bizottság elmulasztott is elemezni az iránymutatás 27. pontjában megkövetelt bizonyos elemeket, az ilyen mulasztások nem kérdőjelezhetik meg a Bizottság azon következtetését, amely szerint az összefonódás nem vet fel komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

356    Ezenkívül a felperes félreérti az iránymutatás 27. pontjának tartalmát. Az iránymutatás a nem egyeztetett hatások keretében vizsgálandó versenytényezőkként említi először is azt, hogy az összefonódásban részt vevő felek közeli versenytársak‑e (28–30. pont), másodszor, hogy az összefonódással létrejött vállalkozás képes‑e a versenytársak terjeszkedését hátráltatni (36. pont), harmadszor pedig, hogy az összefonódás kiiktatja‑e a verseny egyik fontos hajtóerejét (37. és 38. pont).

357    Márpedig e tekintetben először is elegendő emlékeztetni arra, hogy az összefonódásban részt vevő felek az RWE és az E.ON eszközei, nem pedig az RWE és az E.ON, vagyis az E.ON az összefonódás miatt nem szűnik meg. Másodszor a felperes azt állítja, hogy az RWE és az E.ON közeli versenytársak, és hátráltathatják a többi versenytárs terjeszkedését. A kérdés azonban egyrészt az, hogy az E.ON RWE által megszerzett eszközei és az RWE közeli versenytársak‑e, másrészt pedig, hogy az E.ON RWE által megszerzett eszközei és az RWE hátráltathatják‑e a versenytársak terjeszkedését. Márpedig a felperes abból a téves előfeltevésből indul ki, hogy az RWE kisebbségi részesedése révén az E.ON egészét megszerezte, ami nem helytálló, amint azt a Törvényszék a lenti 366–391. pontban megállapítja.

358    Harmadszor, ami az E.ON által az RWE‑re gyakorolt versenynyomás összefonódás miatti megszűnését illeti, meg kell állapítani, hogy a versenynyomás puszta csökkenése, amely többek között abból ered, hogy eltűnik egy vállalkozás, amely jelentősebb szerepet játszik, mint amit a piaci részesedései sugallnak, önmagában nem elegendő a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyításához.

359    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az E.ON termelési kapacitásának csökkenése nem csupán az összefonódás következménye.

360    Egyrészt ugyanis – anélkül, hogy azt a felperes vitatná – rá kell mutatni, hogy az E.ON már önállóan úgy döntött, hogy hagyományos villamosenergia‑termelési tevékenységének lényeges részeit – lényegében az atomerőművek kapacitásai kivételével – átruházza korábbi leányvállalatára, az Uniperre, és az utóbbi tőkéjében fennálló részesedését eladja a Fortumnak.

361    Másrészt az E.ON atomerőműveinek legkésőbb 2022 végén történő bezárásáról a német jogalkotó döntött, így még ha az E.ON meg is őrizte volna ezeket az eszközöket, ettől az időponttól már nem tudta volna azokat üzemeltetni. Ily módon az E.ON villamosenergia‑termelési tevékenysége már az összefonódás előtt is jelentősen csökkent, és célja az volt, hogy még tovább csökkenjen.

362    Ráadásul a megtámadott határozat 1. táblázatából arra lehet következtetni, hogy az RWE csak körülbelül [bizalmas] szerez meg az E.ON 2017. évi össztermeléséből. A hagyományos energiát illetően az E.ON 2017. évi teljes termelésének az RWE által megszerzett része csak körülbelül [bizalmas] lesz (a megtámadott határozat 2. táblázata). Ami a megújuló energiát illeti, az RWE az E.ON termelésének négyhetedét szerzi meg (a megtámadott határozat 3. táblázata). Ily módon az E.ON nem szűnik meg versenytársként az összefonódást követően.

363    Következésképpen, bár az E.ON jelentősége a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán éppen csökken, ez nem kizárólag az összefonódáshoz kapcsolódik, hanem az e gazdasági szereplő által végzett más ügyletekből is következik.

364    Egyébiránt azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a piaci részesedéseken túlmenő kritériumokat is figyelembe vett (a megtámadott határozat (48) és azt követő preambulumbekezdései). Ily módon, noha a Bizottság az E.ON és az RWE közötti versenyviszonyt elsődlegesen a piaci részesedések elemzése alapján értékelte, mindazonáltal a Bizottság más tényezőket is megvizsgált, mint például az RWE vezető szerepét vagy visszatartási kapacitását (lásd a fenti 267. pontot), illetve az RWE E.ON‑ban fennálló kisebbségi részesedését (lásd a lenti 372. pontot).

365    A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül az iránymutatás 27. pontját.

3)      Az RWE E.ON felett gyakorolt meghatározó befolyásáról

366    A felperes azt állítja, hogy az E.ON‑ban fennálló részesedés nem csupán meghatározó befolyást biztosít az RWE számára a vállalkozás jelentős döntéseire, hanem az átfogó ügylet hatása és valódi célja inkább az, hogy lehetővé tegye az RWE számára az E.ON operatív tevékenységének ellenőrzését, valamint az E.ON termeléssel kapcsolatos versenyből való konkrét és tartós kizárását, kizárva annak lehetőségét, hogy az E.ON ismét termelővé és az RWE versenytársává váljon. Így az RWE az E.ON részvényeseként gyakorolt befolyása révén korlátozhatja a versenyt, és megerősítheti termelési pozícióját.

367    Előzetesen pontosítani kell, hogy a megtámadott határozat érdemi bírósági felülvizsgálata keretében a Törvényszéknek nem azt kell megvizsgálnia, hogy az RWE által az E.ON‑ra gyakorolt befolyás a 139/2004 rendelet 3. cikke értelmében meghatározó volt‑e, hanem csak azt, hogy az RWE meghatározó befolyást gyakorolhatott‑e az E.ON‑ra (lásd a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdését), oly módon, hogy az összefonódás alkalmas arra, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében véve jelentősen akadályozza a hatékony versenyt.

368    E tekintetben, amint arra a fenti 114. pont emlékeztetett, amikor valamely uniós jogi rendelkezés szó szerinti értelmezése nem teszi lehetővé a rendelkezés pontos hatályának megállapítását, a szóban forgó szabályozást mind célkitűzésére, mind pedig általános rendszerére támaszkodva kell értelmezni.

369    A 139/2004 rendelet által követett célkitűzéseket illetően a rendelet (5), (6) és (8) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet azt kívánja biztosítani, hogy a vállalkozások átszervezései ne okozzanak maradandó károkat a versenyben. Következésképpen e preambulumbekezdések szerint az uniós jognak tartalmaznia kell az olyan összefonódásokra alkalmazandó rendelkezéseket, amelyek jelentősen akadályozhatják a hatékony versenyt a belső piacon vagy annak egy jelentős részén, és amely rendelkezések lehetővé teszik valamennyi összefonódás hatékony, az Unión belüli verseny szerkezetére kifejtett hatása tekintetében történő ellenőrzését. Ennélfogva e rendeletet olyan jelentős szerkezeti változtatásokra kell alkalmazni, amelyek piacra gyakorolt hatása túllép az egyes tagállamok országhatárain (2017. szeptember 7‑i Austria Asphalt ítélet, C‑248/16, EU:C:2017:643, 20. és 21. pont).

370    Versenyszempontból versenytársak között a kisebbségi részesedések birtoklása is összehangolt versenyellenes hatásokat válthat ki azáltal, hogy befolyásolja a piaci szereplők normál profitot meghaladó nyereség elérését célzó, hallgatólagos vagy kifejezett koordinálásra irányuló képességét és ösztönzöttségét.

371    Ennélfogva a Bizottságnak az összefonódás elemzése keretében meg kell vizsgálnia, hogy az RWE által az E.ON‑ban megszerzett kisebbségi részesedés a belső piacon vagy annak jelentős részén a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezethet‑e.

372    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban elemezte egyrészt a horizontális hatásokat, vagyis az RWE és az E.ON ahhoz fűződő érdekének csökkenését, hogy versenyezzenek a villamosenergia‑termelés és nagykereskedelmi ellátás piacán, másrészt pedig a vertikális hatásokat, amelyeket az RWE és az E.ON azon képességeként vagy érdekeként határozott meg, hogy kizárja az upstream és downstream versenytársakat (a megtámadott határozat (75) és (79)–(95) preambulumbekezdése).

373    A Bizottság, az RWE és az E.ON utal az RWE és az E.ON között létrejött, befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodásra, amelyet annak érdekében kötöttek, hogy minimalizálják azt a befolyást, amelyet az RWE a 16,67%‑os kisebbségi részesedés megszerzését követően az E.ON‑ra gyakorolhat.

374    Először is e megállapodásból kitűnik, hogy az RWE által gyakorolható szavazati jogok a részvényesi közgyűléseken 16,67%‑ra korlátozódnak, függetlenül a jelenlét mértékétől (a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdése).

375    E korlátozás alapján a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül tekinthette úgy, hogy az RWE semmilyen jelentős befolyást nem gyakorol majd az E.ON termelési eszközeinek napi hasznosítására (a megtámadott határozat (81) preambulumbekezdése). E tekintetben, még ha az RWE e részesedés révén az E.ON legnagyobb részvényesévé is válik, és bár az E.ON részvényeseinek köre széttagolt, ez nem változtat azon, hogy az RWE szavazati jogai mindig a részesedésének méretére korlátozódnak, függetlenül a részvényesek közgyűlésén a szavazás során képviselt részvények számától, ami ténylegesen megakadályozza, hogy az RWE stratégiai döntéseket hozzon, és a részvényesek közgyűlésén a blokkoló kisebbség révén akár negatív irányítást szerezzen az E.ON felett.

376    Az E.ON részvényesi körének széttagoltsága nem kérdőjelezheti meg ezt az értékelést. Noha ugyanis a közgyűléseken való jelenlét aránya alacsonyabb lehet akkor, ha a vállalkozás részvényesi köre széttagolt, az RWE szavazati jogai mindig 16,67%‑ra korlátozódnak.

377    Ráadásul e megállapodás révén az RWE kötelezettséget vállal arra, hogy nem gyakorolja szavazati jogait más kisebbségi részvényesekkel együtt, nem szerez további részesedéseket, nem módosítja az E.ON jogi vagy pénzügyi szerkezetét, illetve vezetését, és szavazati jogait nem használja fel az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság ellen.

378    Az RWE társasági jogai gyakorlásának e korlátozásai korlátozzák azt a befolyást, amelyet az RWE gyakorolhat az E.ON‑ra.

379    A felperes tévesen véli úgy, hogy a befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodás szerződéses jellege miatt irreleváns.

380    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a 139/2004 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben az irányítás a meghatározó befolyás gyakorlásának lehetőségét biztosító jogokból, szerződésekből vagy más eszközökből ered. A contrario a meghatározó befolyás gyakorlása lehetőségének hiánya szerződéses rendelkezésekből is eredhet. Analógia útján a hatékony verseny 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős akadályozásához való hozzájárulásra alkalmas meghatározó befolyás fennállása vagy hiánya is következhet szerződéses rendelkezésből.

381    Mindenesetre – függetlenül attól, hogy a német jog hogyan kezeli e megállapodást – a befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodás megsértését vagy e megállapodás módosítását – amennyiben e megsértés lehetővé teszi az RWE számára, hogy ténylegesen vagy jogilag meghatározó befolyást szerezzen az E.ON felett – a 139/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó új összefonódásként kell megvizsgálni.

382    Így a tények nem támasztják alá azt az érvet, amely szerint az RWE a kisebbségi részesedés megszerzését követően meghatározó befolyást szerez az E.ON felett, figyelemmel arra, hogy az RWE az E.ON legnagyobb egyedi részvényesévé válik, és hogy az E.ON részvényeseinek köre széttagolt. Ennélfogva a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a Bizottság e tekintetben nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

383    Másodszor, a közgyűléseken való alacsony részvétel által az RWE E.ON befolyásolására való képességére gyakorolt hatást illetően elegendő megállapítani, hogy az a korlátozás, amelyet a befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodás az RWE szavazati jogaira vonatkozóan előír, megakadályozza az RWE‑t abban, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon az E.ON közgyűlésére. Még ha – amint azt a felperes állítja – az E.ON közgyűlésén való jelenlét aránya az összefonódást megelőző hét évben átlagosan csak 38,35% volt is, az RWE nem gyakorolhatja szavazati jogait az E.ON alaptőkéjének 6,39%‑át meghaladó mértékben. Az az érv, amely szerint a közös múlt és kultúra, valamint a piaci tevékenységeik átfedése arra utaló valószínűsítő körülmények, hogy az RWE az E.ON‑on belül stratégiai érdekeket, nem pedig csak pénzügyi érdekeket követ, nem releváns a befektetők közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapodás rendelkezéseinek fényében.

384    Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően az RWE és a [bizalmas] által gyakorolt csoportos befolyást. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában [bizalmas] az E.ON részvényeinek körülbelül 6,5%‑ával, az RWE részvényeinek pedig körülbelül 6,18%‑ával rendelkezett.

385    Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nemrégiben figyelembe vette a „közös tulajdonosi szerkezetet”, vagyis azt, hogy ugyanazok az intézményi befektetők rendelkeznek‑e versenytárs vállalkozásokban részvényekkel, és ennek nem egyeztetett versenyhatásait.

386    Határozathozatali gyakorlatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bizonyos ágazatokban fennálló közös részvényesi szerkezet fennállása esetén az olyan összefonódási intézkedések, mint a piaci részesedések vagy a HHI, alábecsülhetik a piaci szerkezet koncentrációs szintjét, és következésképpen a felek piaci erejét. Ennélfogva az ezen iparágakban meglévő közös részvényesi kört a hatékony verseny bármely jelentős akadályozásának értékelése során kontextusbeli elemnek kell tekinteni (lásd példaként az összefonódást a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2017. március 27‑i C(2017) 1946 final bizottsági határozat [M.7932 – Dow/DuPont ügy] 4. és 81. pontját, valamint az összefonódást a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2018. március 21‑i C(2018) 1709 final bizottsági határozat [M.8084 – Bayer/Monsanto ügy] 224. és 3303. pontját).

387    Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a többi versenytársra nehezedő versenynyomás csökkenése a közös részvényesi szerkezet eredménye lehet, e csökkenés puszta hatása főszabály szerint önmagában nem elegendő a hatékony verseny jelentős akadályozásának a nem egyeztetett hatásokon alapuló kárelmélet keretében történő bizonyításához.

388    A jelen ügyben a felperes nem terjesztett elő valószínűsítő körülményeket a [bizalmas] és az RWE között az E.ON közgyűlésein történt bármilyen összehangolás fennállásának alátámasztása érdekében. E tekintetben a felperes nem fejti ki, hogy [bizalmas] mennyiben vesz részt az E.ON vagy az RWE irányításában. Még ha feltételezzük is, hogy bizonyított befolyásolási képesség áll fenn az E.ON vagy az RWE irányítása felett, a felperes nem jelöli meg azokat a valószínűsítő körülményeket, amelyek bizonyíthatnák, hogy [bizalmas] jelenléte az RWE és az E.ON tőkéjében olyan körülménynek minősül, amely arra utal, hogy már létezik a kollektív erőfölény irányába mutató tendencia (lásd ebben az értelemben: 2002. június 6‑i Airtours kontra Bizottság ítélet, T‑342/99, EU:T:2002:146, 91. pont).

389    Az tehát, hogy a Bizottság elmulasztotta megemlíteni az ilyen viszonyt, nem minősülhet nyilvánvaló mérlegelési hibának a Bizottság részéről.

390    Negyedszer, ami az igazgatótanács és a felügyelőbizottság összetételére gyakorolt befolyást illeti, rá kell mutatni, hogy az E.ON alapszabálya 12. cikkének (3) bekezdése szerint az E.ON felügyelőbizottságának határozatait a leadott szavazatok egyszerű többségével fogadják el, és hogy az E.ON felügyelőbizottsága egyetlen határozatának elfogadása sem igényel minősített többséget. A tizennégy tagból egy tag révén az RWE csak igen korlátozott súllyal rendelkezik az E.ON felügyelőbizottságában, tehát nincs abban a helyzetben, hogy vétót emeljen az E.ON felügyelőbizottsága határozatainak elfogadásával szemben. Ami az igazgatótanácsot illeti, amelynek tagjait a felügyelőbizottság nevezi ki, elegendő megállapítani, hogy mivel az RWE nem irányítja a felügyelőbizottságot, az igazgatótanácsot sem irányítja.

391    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát az RWE által az E.ON felett a kisebbségi részesedés megszerzése folytán gyakorolt befolyást illetően.

4)      A villamosenergia‑piacok RWE és E.ON által elhatározott felosztásáról

392    A felperes lényegében azt állítja, hogy az átfogó ügylet révén az RWE és az E.ON felosztották egymás között az értéklánc szakaszait a német villamosenergia‑piacon, ami versenykorlátozásnak minősül, ezáltal megsértve az EUMSZ 101. cikket.

393    Megjegyzendő, hogy a 139/2004/EK rendelet 21. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet csak a 3. cikkében meghatározott összefonódásokra alkalmazandó, amelyek tekintetében [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) főszabály szerint nem alkalmazandó. Ez utóbbi rendelet azonban továbbra is alkalmazandó a vállalkozások olyan magatartásaira, amelyek – anélkül, hogy a 139/2004 rendelet értelmében vett összefonódásnak minősülnének – e vállalkozások között az EUMSZ 101. cikkel ellentétes egyeztetéshez vezethetnek, és amelyek ezen okból a Bizottság vagy a nemzeti versenyhatóságok ellenőrzésének vannak alávetve (2017. szeptember 7‑i Austria Asphalt ítélet, C‑248/16, EU:C:2017:643, 32. és 33. pont).

394    Az a tény, hogy a megtámadott határozat tárgya összefonódásra vonatkozik, nem vitatott. A fentiekre tekintettel az EUMSZ 101. cikk megsértésére alapított érv hatástalan.

5)      Következtetés

395    A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor az RWE és az E.ON közötti kapcsolatot, valamint azt értékelte, hogy az az összefonódás révén milyen módon változhat, és következésképpen milyen hatással lehet a belső piacon fennálló versenyre. Ennélfogva el kell utasítani a felperes RWE és E.ON közötti viszony téves értékelésére vonatkozó kifogását.

f)      Az ötödik jogalapra vonatkozó következtetés

396    A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibákat az érintett piac meghatározása, az elemzési időszak meghatározása, az RWE piaci erejének mérlegelése, valamint az RWE és az E.ON közötti kapcsolat mérlegelése során. Következésképpen a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül állapította meg, hogy az összefonódás a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem támaszt komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

397    Ennélfogva az ötödik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

7.      A gondossági kötelezettség megsértésére alapított, hatodik jogalapról

398    A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem megfelelően vizsgálta meg a tényeket, megsértve ezzel a gondossági kötelezettségét. Így a Bizottság nem gondosan és körültekintően állapította meg azokat a körülményeket, amelyek hatással lehetnek a határozathozatali eljárás kimenetelére. Nem vette figyelembe a felek és az eljárásban részt vevő harmadik személyek által benyújtott ténybeli elemeket és információkat sem, illetve más releváns paramétereket sem vett figyelembe.

399    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

400    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azokban az esetekben, amikor az uniós intézmények mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, mint az összefonódások ellenőrzése területén, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának annál nagyobb jelentősége van. E biztosítékok között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálja meg az ügy valamennyi releváns körülményét, valamint az érdekelt azon joga, hogy kifejthesse az álláspontját, továbbá hogy megfelelően megindokolják a vele szemben meghozott határozatot (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 31. pont).

401    Az összefonódások ellenőrzése területén a Bizottság az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, mindenekelőtt gazdasági jellegű értékelések vonatkozásában. Az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásokban előírt biztosítékoknak a Bizottság általi tiszteletben tartása – amely biztosítékok közé tartozik a gondossági kötelezettség, amely értelmében az adott ügy minden releváns elemét gondosan és részrehajlás nélkül meg kell vizsgálni – tehát e területen még nagyobb jelentőséggel bír (2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 164. pont).

402    Tekintettel arra, hogy e területen a Bizottságra gondossági kötelezettség hárul cselekvési körében, ennek feladata, hogy a szükséges gondossággal megállapítsa azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől mérlegelési jogkörének gyakorlása függ, összegyűjtve az e jogkör gyakorlásához szükséges valamennyi olyan ténybeli elemet, amely jelentősen befolyásolhatja a határozathozatali eljárás eredményét. E kötelezettség értelmében a Bizottság először is köteles figyelembe venni a bejelentést tevő felek, valamint az eljárásban tevőlegesen részt vevő bármely harmadik fél által szolgáltatott valamennyi ténybeli elemet és információt, másodszor pedig ezen intézmény a piac vizsgálata vagy a piac gazdasági szereplőihez címzett információkérés segítségével esetlegesen köteles e ténybeli elemek felkutatására (2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 165. pont).

403    Meg kell azonban állapítani, hogy e területen az uniós jogrend által a közigazgatási eljárások tekintetében előírt biztosítékok Bizottság általi tiszteletben tartásának követelményét, tehát – hasonlóképpen – a gondossági kötelezettség tiszteletben tartásának követelményét, akárcsak az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának követelményét a 139/2004 rendelet általános szerkezetét jellemző, eltérést nem engedő gyorsaság követelményével összhangban kell értelmezni, ami arra kötelezi Bizottságot, hogy mérlegelési jogköre gyakorlása során betartsa a szigorú határidőket (lásd: 2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

404    Különösen az ötödik jogalap keretében tett megállapítások fényében nem tagadható, hogy a Bizottság kellő gondossággal megvizsgálta az összes releváns ténybeli és jogi elemet, mivel figyelembe vette mind a bejelentő fél, mind pedig az eljárásban részt vevő harmadik felek által szolgáltatott valamennyi ténybeli elemet és információt. A Bizottság saját kutatásokat is végzett a piacvizsgálat és a piaci szereplőkhöz intézett információkérések révén. A megtámadott határozatból egyébként egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette e kutatások eredményeit.

405    Ennélfogva a hatodik jogalapot el kell utasítani.

C.      A személyes megjelenés elrendelésére vagy másodlagosan tanúkihallgatásra irányuló kérelemről

406    2022. május 30‑án a felperes kérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához A, az E.ON korábbi elnöke, B, az RWE korábbi elnöke és C, a szövetségi kartellhivatal nyolcadik döntéshozatali osztálya igazgatójának a tárgyaláson való személyes megjelenésének elrendelése iránt. Másodlagosan e tanúk kihallgatását kérte.

407    A Bizottság, az E.ON és az RWE lényegében ellenzi az előző pontban említett személyek személyes megjelenését, másodlagosan pedig a kihallgatásukat.

408    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyedül a Törvényszék dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről (lásd: 2007. november 22‑i Sniace kontra Bizottság ítélet, C‑260/05 P, EU:C:2007:700, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

409    Így a Törvényszéknek kell értékelnie a személyes megjelenés elrendelésére vagy tanúk kihallgatására irányuló kérelem relevanciáját a jogvita tárgya és a személyes megjelenés vagy a megidézett tanúk kihallgatásának szükségessége szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2007. november 22‑i Sniace kontra Bizottság ítélet, C‑260/05 P, EU:C:2007:700, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

410    A jelen ügyben azonkívül, hogy a felperes nem adott az eljárási szabályzat 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően magyarázatot arra, hogy e bizonyításfelvétel iránti kérelmeket miért csak az eljárás írásbeli szakaszának lezárását követően, és csak két héttel a tárgyalás előtt terjesztette elő, és hogy azok miért pontatlanok, mivel a felperes nem jelölte meg azokat a konkrét pontokat, amelyek tekintetében e három személy meghallgatása szükséges lett volna, meg kell állapítani, hogy az iratokban szereplő információk és a tárgyaláson adott magyarázatok elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Törvényszék számára a határozathozatalt, mivel a Törvényszék az eljárás során kifejtett kérelmek, jogalapok és érvek, valamint a felek által benyújtott iratok alapján érdemben határozni tudott.

411    A bizonyításfelvétel iránti kérelmeknek tehát nem kell helyt adni.

412    A fentiek összességéből következően a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

413    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság, az E.ON és az RWE kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint az ez utóbbiak részéről felmerült költségeknek a viselésére.

414    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az EVH GmbH maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság, az E.ON SE és az RWE AG részéről felmerült költségeket.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Gervasoni Madise Nihoul

Frendo       Martín y Pérez de Nanclares

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. május 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: német.

1 Kitakart bizalmas adatok.