T‑304/06. sz. ügy

Paul Reber GmbH & Co. KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – Mozart közösségi szóvédjegy – A jogvita tárgya – Feltétlen kizáró ok – Leíró jelleg – Indokolási kötelezettség – Jogos bizalom – Egyenlő bánásmód – Jogszerűség elve – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja, 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja, 73. cikkének első mondata és 74. cikke (1) bekezdésének első mondata”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 135. cikk, 4. §; 40/94 tanácsi rendelet, 44. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása

(EK 253. cikk; 40/94 tanácsi rendelet, 73. cikk)

3.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 51. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

1.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsának határozata csak az érintett közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő jegyzékben található bizonyos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban támadható meg az Elsőfokú Bíróság előtt. Ilyen esetben e határozat az ugyanezen jegyzékben szereplő más áruk vagy szolgáltatások tekintetében jogerős lesz.

Figyelembe véve ezt a lehetőséget, az Elsőfokú Bíróság egy védjegybejelentő hozzá, tehát a fellebbezési tanács határozatát követően benyújtott azon nyilatkozatát, miszerint az eredeti kérelemben szereplő egyes áruk tekintetében visszavonta a bejelentését, olyan nyilatkozatnak értelmezte, amely a megtámadott határozatot csak a kérelmezett áruk fennmaradó része tekintetében vitatta, vagy – ha ilyen nyilatkozatot az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás késői szakaszában tesznek – részleges elállásnak értelmezte.

Azonban a közösségi védjegybejelentésben szereplő árujegyzék Elsőfokú Bíróság előtti korlátozása csak akkor értelmezhető így, ha a bejelentő arra szorítkozik, hogy e jegyzékből egy vagy több árut vagy szolgáltatást, vagy az említett jegyzékben felsorolt egy vagy több áru‑ vagy szolgáltatáskategóriát visszavon. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen esetben valójában azt kérik az Elsőfokú Bíróságtól, hogy a jegyzékből visszavont árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban ne ellenőrizze a fellebbezési tanács határozatának a jogszerűségét, hanem azt csak annyiban tegye, amennyiben az az ugyanabban a jegyzékben fenntartott más termékeket vagy szolgáltatásokat érinti.

Ezt az esetet meg kell különböztetni valamely közösségi védjegybejelentésben szereplő árujegyzék Elsőfokú Bíróság előtti azon korlátozásától, amelynek az a célja, hogy az említett áruk vagy szolgáltatások leírását teljesen vagy részben megváltoztassa. Ez utóbbi esetben nem lehet kizárni, hogy e változtatásnak hatása lehet a közösségi védjegynek az OHIM fórumai által a közigazgatási eljárás során végzett vizsgálatára. Ilyen körülmények között e módosításnak az Elsőfokú Bíróság előtti eljárási szakaszban történő elfogadása egyenértékű a jogvita tárgyának az eljárás további részében történő, az eljárási szabályzat 135. cikke 4. §‑ában tiltott megváltoztatásával.

(vö. 26–29. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 73. cikkének első mondata alapján a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatait indokolni kell. E kötelezettség terjedelme azonos az EK 253. cikkben foglalt kötelezettség terjedelmével, célkitűzése lehetővé teszi egyrészt az érdekelt számára, hogy megismerhesse a meghozott intézkedés okait, és ezáltal védhesse jogait, és másrészt a közösségi bíróság számára, hogy ellenőrzést gyakorolhasson a határozat jogszerűsége felett. Azt a kérdést, hogy valamely határozat indokolása kielégíti‑e ezen igényeket, nemcsak szövegezése, de a szövegösszefüggés fényében, valamint az érintett területet szabályozó jogszabályok együttesének fényében is kell értékelni.

A közösségi védjegy területén alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatban valamely megjelölés lajstromozhatóságát kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett 40/94 rendelet alapján lehet értékelni. A nemzeti hatóságok és bíróságok határozatai, valamint magának az OHIM‑nak a döntéshozatali gyakorlata olyan egyszerű tényezőket alkotnak, amelyek, anélkül hogy meghatározók lennének, figyelembe vehetők annak értékelése során, hogy valamely megjelölés közösségi védjegyként lajstromozható‑e. Így amennyiben az OHIM elutasítja valamely megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozását, határozatának indokolásához fel kell tüntetnie azon feltétlen vagy viszonylagos kizáró okot, amely miatt e lajstromozás nem lehetséges, valamint azon rendelkezést, amelyen ezen ok alapul, és be kell mutatnia azon ténybeli körülményeket, amelyeket bizonyítottként alapul vesz, és amely véleménye szerint indokolja a hivatkozott rendelkezés alkalmazását. Ilyen indokolás főszabály szerint elegendő az említett követelmények kielégítésére.

Ha valamely határozathozatal olyan összefüggésben történik, amelyet többek között annak szerzője és az érintett fél közötti véleménycsere jellemez, az bizonyos körülmények között szigoríthatja az indokolási követelményeket. Ezért nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben az egyik fél által az OHIM előtti eljárás során előadott érvek, beleértve az egy hasonló ügyben valamely tagállam vagy az OHIM által hozott határozat fennállására alapított érvet, e követelményeken túlmenő egyedi választ követelnek meg. Azonban a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan indokolást adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírói felülvizsgálat gyakorlását. Ebből következik, hogy az OHIM főszabály szerint nem köteles határozatában minden egyes, a saját fórumai vagy a nemzeti hatóságok és bíróságok által hasonló ügyekben hozott határozatok fennállására alapított érvre egyedi választ adni, ha az OHIM által egy konkrét és a fórumai előtt folyó ügyben hozott határozat indokolása legalább hallgatólagosan, azonban világosan és egyértelműen feltünteti azon okokat, amelyek miatt e határozatok nem relevánsak, vagy amelyek miatt értékelése során azokat nem veszi figyelembe.

(vö. 43–46., 53–56. pont)

3.      A Mozart szóvédjegyet a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikkének c) pontjában említett feltétlen kizáró ok miatt nem lehetett volna közösségi védjegyként lajstromozni a Nizzai megállapodás értelmében vett 30. osztályba tartozó „péksütemények és cukrászsütemények, csokoládéáruk, cukoráruk” tekintetében, mivel legalábbis azon termékek esetében, amelyek csokoládégolyó formájúak, vagyis a védjegy lajstromozása iránti kérelemben említett kategóriákba tartozó termékek egy része esetében ez utóbbi védjegy a Közösség egy részében, vagyis a német nyelvű országokban (Németország és Ausztria) használható leírásra. Ugyanis e két országnak a „Mozart” kifejezéssel jelölt, csokoládéval bevont golyóval szembesülő átlagos fogyasztója e kifejezésben az érintett termék kereskedelmi eredete helyett inkább a Mozartkugelre jellemző receptet fogja látni. A „Kugel” kifejezés hiánya nem vezethet eltérő következtetésre, mivel ez utóbbi kifejezés nem a receptre való utalásnak, hanem a szóban forgó termék formájára való utalásnak minősül, amely nyilvánvaló, tekintve a termék külső formáját.

(vö. 99. pont)