2013. május 21-én benyújtott kereset – Olaszország kontra Bizottság

(T-268/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: S. Fiorentino avvocato dello Stato, G. Palmieri meghatalmazott)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–    teljes egészében semmisítse meg a 2013. március 7-i C (2013) 1264 végleges bizottsági határozatot (az értesítés március 11-én történt) a kereset három jogalapja keretében bemutatott okok miatt;

–    a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az olasz kormány jelen keresete a 2013. március 7-i C(2013) 1264 végleges bizottsági határozat (az értesítés 2013. március 11-én történt) ellen irányul, amellyel a Bizottság a Bíróság C-496/09. sz. ügyben 2011. november 17-én hozott ítéletében foglaltak teljesítése érdekében felszólította az Olasz Köztársaságot 16 533 000 euró kényszerítő bírság címén történő megfizetésére.

Ezen ítéletével a Bíróság az Olasz Köztársaságot többek között arra kötelezte, hogy a C-99/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. április 1-jén hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések végrehajtásában való késedelem fennállása alatt félévente fizessen az Európai Bizottságnak az „Európai Unió saját forrásai” számlára kényszerítő bírságot, amelynek összege a 30 millió eurós alapösszeg, valamint a jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásoknak a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének időpontjában még vissza nem téríttetett összes támogatáshoz viszonyított százalékos aránya szorzatának felel meg.

A felperes keresete alátámasztásául három jogalapra hivatkozik.

Az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésének és (3) bekezdése második albekezdésének megsértésére alapított első jogalap: a végrehajtandó ítélet (a Bíróság C-496/09. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2011. november 17-én hozott ítélete) figyelmen kívül hagyása az ítélet azon pontjának téves értelmezése folytán, amely a kényszerítő bírság összegének meghatározásához „a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett összes támogatástˮ tekinti referenciának.

Az olasz kormány úgy véli, hogy a végrehajtandó ítélet e pontját akként kell értelmezni, hogy nem az ítélet meghozatalának időpontját kell tekintetbe venni, hanem azt az időpontot, amikor az eljáráson belül lezárul a bizonyítékok összegyűjtésének szakasza, vagyis amikor konkretizálódik az eljárás alapjául szolgáló tényállás, amely alapján a Bíróság a jogvita kereteit meghatározta. Az olasz kormány úgy véli ugyanis, hogy a félévente fizetendő kényszerítő bírság csökkentése céljából figyelembe kell venni az általa az eljárás folyamán, de a bizonyításfelvételi szakasz lezártát követően foganatosított visszatérítés iránti intézkedéseket.

Az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésének és (3) bekezdése második albekezdésének megsértésére alapított második jogalap: a végrehajtandó ítélet figyelmen kívül hagyása az ítélet azon pontjának téves értelmezése folytán, amely kimondja, hogy a félévente fizetendő kényszerítő bírság összegének meghatározásához nem vehetők figyelembe az azon támogatásokkal kapcsolatos összegek „amelyeket az érintett időszak alatt még nem térítettek vissza, vagy azt nem bizonyítottákˮ

Az olasz kormány úgy véli, hogy a végrehajtandó ítélet e pontját akként kell értelmezni, hogy a fent említett értékelés szempontjából az a döntő, hogy a referencia-félév folyamán benyújtották a bizonyítékokat, nem pedig az, hogy e bizonyítékokat nem hozták a Bizottság tudomására e félév lejártát megelőzően. Az olasz kormány álláspontja szerint ugyanis az Európai Bizottság ezzel ellentétes értelmezése – amelynek értelmében az Olasz Köztársaságot terheli a kötelezettség, hogy a félévente fizetendő kényszerítő bírság összegének meghatározása céljából az adott félév utolsó napjáig benyújtsa a bizonyítékokat, kizárva ezáltal a számításból azon összegeket, amelyeknek ha meg is történt a visszatéríttetése az érintett időszak alatt, arról csak ezt követően tájékoztatták a Bizottságot – ellentétes a jóhiszemű együttműködés elvével, nem igazolható a Bíróság által meghatározott követelménnyel, és ténylegesen azt eredményezi, hogy elfogadhatatlan mértékben lerövidül az említett követelmény teljesítésére és ekként a félévente fizetendő kényszerítő bírság csökkentésére az olasz hatóságok rendelkezésére álló határidő.

Az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésének és (3) bekezdése második albekezdésének megsértésére alapított második jogalap: a végrehajtandó ítélet figyelmen kívül hagyása a „csődegyezségˮ vagy „vagyonfelügyelet” hatálya alatt álló vállalkozásokkal szembeni követelések tekintetében.

A határozat ugyanis a referencia-félév lejártakor függőben lévő támogatások összegéből nem vonja le az e vállalkozásokkal szembeni azon követeléseket, amelyek a vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások folyamán keletkeztek, noha az olasz kormány álláspontja szerint olyan követelésekről van szó, amelyek visszafizetése tekintetében a tagállam kellő gondossággal járt el, és ekként azokat a végrehajtandó ítélet értelmében függőben lévő támogatások összegéből ki kell zárni.