A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. szeptember 29.
F‑102/07. sz. ügy
Petrus Kerstens
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2004‑es, 2005‑ös és 2006‑os előléptetési időszak – Elsőbbségi pontok adása – Főigazgatók által adott elsőbbségi pontok – Az intézmény érdekében végzett munkát elismerő elsőbbségi pontok – A hátrányos megkülönböztetés tilalma – Indokolási kötelezettség”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Kerstens a következők megsemmisítését kéri: a kinevezésre jogosult hatóság 2005. november 23‑i, az egyes főigazgatóságok – a jelen esetben a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal (PMO) – rendelkezésére álló elsőbbségi pontok közül a 2004. évi előléptetési időszakban neki 3 pontot adó határozata (a Közigazgatási Tájékoztató 2005. november 23‑i 85‑2005 száma); a kinevezésre jogosult hatóság 2005. november 23‑i, az egyes főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontok közül a 2005. évi előléptetési időszakban neki 0 pontot adó határozata (a Közigazgatási Tájékoztató 85‑2005 száma); a kinevezésre jogosult hatóság 2006. november 17‑i, az egyes főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontok közül a 2006. évi előléptetési időszakban neki 0 pontot adó határozata (a Közigazgatási Tájékoztató 2006. november 17‑i 55‑2006 száma); a kinevezésre jogosult hatóság 2006. november 17‑i, a 2006. évi előléptetési időszakban neki az intézmény érdekében végzett munkát elismerő 0 elsőbbségi pontot adó határozata (a Közigazgatási Tájékoztató 55‑2006 száma); a kinevezésre jogosult hatóság 2007. június 15‑i, a 2007. február 16‑i és 2007. február 22‑i panaszokat elutasító határozata.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – A Bizottság által létrehozott rendszer – Az elsőbbségi pontok főigazgatóságokon belüli kiosztása
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – A Bizottság által létrehozott rendszer – Elsőbbségi pontok kiosztása – Szempontok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. A személyzeti szabályzat 45. cikkének Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései arra irányulnak, ahogyan az e rendelkezések 5. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy megjutalmazzák a legérdemesebbnek ítélt tisztviselőket, különösen azokat, akik hozzájárultak az egyéni célkitűzéseket meghaladó eredmények eléréséhez, vagy akik különös erőfeszítést tettek és figyelemre méltó eredményeket értek el feladataik ellátása során, ahogyan azt az előmeneteli jelentésük tanúsítja. Az egyes főigazgatóságok rendelkezésére álló „nagy” elsőbbségi pontok, vagyis 6–10 elsőbbségi pont, az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a legjobb teljesítményt nyújtó tisztviselőknek van fenntartva, akik kivételes érdemekről tettek tanúbizonyságot, míg a „kis” elsőbbségi pontokat, vagyis 0–4 elsőbbségi pontot ugyanezen rendelkezés értelmében a többi tisztviselő között osztják szét, akiket az általános végrehajtási rendelkezések szempontjai fényében érdemesnek ítéltek.
Az elsőbbségi pontok kiosztásának tehát a szóban forgó tisztviselők különös érdemeihez kapcsolódó megfontolásokon kell alapulnia, a „nagy” elsőbbségi pontokat ugyanis a kivételes érdemekkel rendelkező tisztviselők számára tartják fenn.
Ebből következik, hogy a főigazgatót semmiféle kötelezettség nem terhelheti a „nagy” elsőbbségi pontok kiosztásakor arra vonatkozóan, hogy kimerítse a rendelkezésére álló kvótát.
Az általános végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (3) bekezdése, amely kimondja, hogy főszabály szerint minden főigazgatóság kimeríti a rendelkezésére álló elsőbbségi pont kvótát, egy lábjegyzetben pontosítja azt is, hogy e rendelkezés nem kérdőjelezheti meg a tartós érdemek értékelésének elvét, különösen olyan alacsony létszámú csoport esetében, ahol a pontok fel nem használása igazolható.
(lásd a 65–68. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 290. pontja; T‑261/04. sz., Crespinet kontra Bizottság ügyben 2007. május 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2–103. o. és II‑A‑2–717. o.) 57. pontja; T‑385/04. sz., Valero Jordana kontra Bizottság ügyben 2009. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑2–0000. o. és II‑A‑2–0000. o.) 130. pontja.
2. Noha nem elegendő számú elsőbbségi pont esetén a szolgálati idő másodlagosan szerepet játszhat az egyes főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontok azonos érdemekkel rendelkező tisztviselők közötti kiosztásakor, az érdemesség marad a hangsúlyos szempont. Az elsőbbségi pontok kiosztására vonatkozó határozatban a szolgálati idő döntő jellegének elismerése ellentétes volna a személyzeti szabályzat 45. cikkével és az említett 45. cikk Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikkével, amely egyébként semmiféle utalást nem tartalmaz a szolgálati időre mint az elsőbbségi pontok kiosztásának szempontjára.
(lásd a 140. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑502/04. sz., Lopparelli kontra Bizottság ügyben 2007. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2–145. o. és II‑A‑2–995. o.) 89. pontja; fent hivatkozott Valero Jordana kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 145. pontja.