C‑413/14. P. sz. ügy
Intel Corp. Inc.
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – EUMSZ 102. cikk – Erőfölénnyel való visszaélés – Hűségengedmények – A Bizottság joghatósága – 1/2003/EK rendelet – 19. cikk”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. szeptember 6.
1. Verseny – Uniós szabályok – Területi hatály – A Bizottság hatásköre – A nemzetközi közjogra tekintettel való megengedhetőség – Az EGT‑ben tanúsított visszaélésszerű magatartások végrehajtása, illetve e magatartások minősített hatásai – Alternatív lehetőségek – Az azonnali, jelentős és előre látható hatás kritériuma – Terjedelem
(EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk)
2. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás mellékes részével szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap – Elutasítás
(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság hatásköre – Nyilatkozatok felvételére vonatkozó jogkör – A vizsgálat tárgyára vonatkozó nyilatkozatok – A hivatalos kikérdezések és a nem hivatalos kikérdezések közötti különbségtétel – Megengedhetetlenség
(1/2003 tanácsi rendelet, (25) preambulumbekezdés, és 19. cikk, (1) bekezdés; 773/2004 bizottsági rendelet, 3. cikk)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság hatásköre – Nyilatkozatok felvételére vonatkozó jogkör – A vizsgálat tárgyára vonatkozó nyilatkozatok – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy az általa vezetett kikérdezést teljes egészében, az általa választott formában rögzítse
(1/2003 tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) bekezdés; 773/2004 bizottsági rendelet, 3. cikk, (1) és (3) bekezdés)
5. Fellebbezés – Jogalapok – Az ítélet uniós jogot sértő indokolása – Egyéb jogi indokok alapján megalapozott rendelkező rész – Elutasítás
(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Következmények – Az érintett vállalkozásra háruló bizonyítási teher keretében a terhelő és mentő dokumentumok közötti megkülönböztetés szükségessége
(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (2) bekezdés)
7. Erőfölény – Visszaélés – Kiszorításra irányuló visszaélésszerű magatartás – Fogalom – Árdiszkrimináció – Olyan magatartás, amely önmagában nem utalhat kiszorításra irányuló visszaélésszerű magatartás fennállására
(EUMSZ 102. cikk)
8. Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagossági vagy hűségengedmények – Versenykorlátozó képesség és kiszorító hatás – A megegyező hatékonyságú versenytárs elemzése – Értékelési szempontok
(EUMSZ 102. cikk)
9. Fellebbezés – Megalapozottnak ítélt fellebbezés – Az ügy fellebbviteli bíróság általi, érdemben való eldöntése – Feltétel – Ügy, amelynek érdemben való eldöntését a per állása megengedi – Hiány – Az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalása
(A Bíróság alapokmánya, 61. cikk, első bekezdés)
1. Az EUMSZ 101. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben foglalt uniós versenyszabályok a vállalkozások olyan kollektív és egyoldalú magatartásainak szankcionálására irányulnak, amelyek a belső piacon belül korlátozzák a versenyt. Amíg ugyanis az EUMSZ 101. cikk azokat a megállapodásokat és magatartásokat tiltja, amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, addig az EUMSZ 102. cikk értelmében tilos a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölénnyel való visszaélés. Az EUMSZ 101. cikk alkalmazását illetően az, ha a megállapodásban részt vevő vállalkozás valamely harmadik államban található, nem képezi akadályát e rendelkezés alkalmazásának, amennyiben az ilyen megállapodás a belső piac területén fejti ki hatásait. Másfelől a végrehajtási kritérium alkalmazásának igazolása érdekében a versenyjogban megállapított tilalmak alkalmazásának a kartell létrehozásának helyétől való függővé tétele nyilvánvalóan azzal a következménnyel járna, hogy a vállalkozások könnyen kivonhatnák magukat az említett tilalmak alól. Márpedig a minősített hatásokon alapuló kritérium ugyanezt a célt követi, vagyis azt, hogy szankcionálja azokat a magatartásokat, amelyeket kétségkívül nem az Unió területén tanúsítottak, viszont amelyek versenyellenes hatásait az Unió piacán is érzékelni lehet. A minősített hatásokon alapuló kritérium tehát megalapozhatja a Bizottság joghatóságát.
Így a minősített hatásokon alapuló kritérium a nemzetközi közjogra tekintettel akkor igazolhatja az uniós versenyjog alkalmazását, ha előre látható, hogy a szóban forgó magatartás az Unióban azonnali és jelentős hatást fejt ki.
A szóban forgó vállalkozás vagy vállalkozások összességében vizsgált magatartására tekintettel kell meghatározni, hogy a Bizottság rendelkezik‑e az ahhoz szükséges joghatósággal, hogy az egyes esetekben az uniós versenyjogot alkalmazza. E tekintetben elegendő valamely magatartásnak a versenyre gyakorolt valószínű hatásait figyelembe venni ahhoz, hogy az előreláthatósági követelménnyel kapcsolatos feltétel teljesüljön. Egyrészt, mivel az erőfölényben lévő vállalkozásnak egy számítógépgyártóval szembeni magatartása olyan átfogó stratégiába illeszkedett, amely azt célozta, hogy a számítógépgyártó semmilyen, egy versenytárs termékével felszerelt hordozható számítógépe ne legyen elérhető a piacon, az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül sem, az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása alkalmas volt arra, hogy az EGT‑ben azonnali hatást fejtsen ki. Másrészt egy ilyen, az említett vállalkozás által a számítógépgyártóval szemben kialakítotthoz hasonló stratégia esetén, amely azt célozza, hogy megakadályozza a versenytárs hozzáférését a piac legfontosabb értékesítési csatornáihoz, a vállalkozás összességében vizsgált magatartását kell figyelembe venni annak mérlegelése érdekében, hogy e magatartásnak az Unió és az EGT piacára gyakorolt hatásai jelentősek‑e.
Egy ettől eltérő megközelítés azt eredményezné, hogy az EGT‑n belüli piac szerkezetét érinteni képes, átfogó versenyellenes magatartást mesterségesen feldarabolnának egy sor különálló magatartásra, kockáztatva az Unió joghatóságának megkerülését.
(lásd: 42–46., 49–52., 55–57. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 63., 64., 105., 106. pont)
3. Versenyügyben folytatott közigazgatási eljárás keretében az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének magából a szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés minden olyan kikérdezésre alkalmazandó, amely a valamely vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányul. Az említett rendelet (25) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy e rendelet a Bizottság vizsgálati jogköreinek megerősítésére irányul, lehetővé téve számára többek között, hogy kikérdezzen minden olyan személyt, akinek hasznos információ lehet a birtokában, valamint rögzítse az általuk tett nyilatkozatokat.
Az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése így olyan jogalapot képez, amely feljogosítja a Bizottságot arra, hogy vizsgálat keretében kikérdezzen valamely személyt, amit megerősítenek e rendelet előkészítő anyagai.
E rendelkezés szövegére vagy az általa követett célra alapított egyetlen körülmény sem teszi lehetővé annak levezetését, hogy a jogalkotónak szándékában állt volna a vizsgálat tárgyára vonatkozó kikérdezéseken belül két kategóriát megkülönböztetni, vagy bizonyos ilyen kikérdezéseket az említett rendelkezés hatálya alól ki kívánt volna zárni.
A Törvényszék tehát tévesen állapította meg, hogy a Bizottság által a vizsgálatok keretében lefolytatott kikérdezéseken belül különbséget kell tenni az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének és a Bizottság által az [EK] 81. és [EK] 82. [cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004 rendelet 3. cikkének együttes alkalmazása alá tartozó hivatalos kikérdezések, valamint azon nem hivatalos kikérdezések között, amelyek kívül esnek e rendelkezések hatályán.
(lásd: 84–88. pont)
4. Versenyügyben folytatott közigazgatási eljárás keretében a Bizottság által az [EK] 81. és [EK] 82. [cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, amely akként rendelkezik, hogy a Bizottságnak a kikérdezett személyt tájékoztatnia kell továbbá arról a szándékáról, hogy a kikérdezést rögzíti, nem úgy kell értelmezni, hogy a kikérdezés rögzítése szabadon választható lehetőség lenne, hanem úgy, hogy a Bizottság köteles az érintett személyt figyelmeztetni a tervezett rögzítésre. A 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, amely pontosítja, hogy a Bizottság a kikérdezett személy nyilatkozatait bármilyen formában rögzítheti, magában foglalja, hogy ha a Bizottság a kikérdezett személy hozzájárulásával úgy dönt, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján kikérdezést folytat le, köteles e kikérdezést teljes egészében rögzíteni, a rögzítés formáját illetően a Bizottságnak biztosított választási lehetőség sérelme nélkül.
Ebből következik, hogy a Bizottság köteles az általa megválasztott formában rögzíteni minden olyan kikérdezést, amelyet az 1/2003 rendelet 19. cikke alapján annak érdekében folytat le, hogy a vizsgálatának tárgyára vonatkozó információkat szerezzen be.
(lásd: 89–91. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 94. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 96–101. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 133–137. pont)
8. Versenyügyekben az EUMSZ 102. cikknek egyáltalán nem célja annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölénybe kerüljön valamely piacon. E rendelkezés nem irányul annak biztosítására sem, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony versenytársak a piacon maradjanak. Így nem minden kiszorító hatás korlátozza szükségképpen a versenyt. Fogalmilag az érdemeken alapuló verseny azt eredményezheti, hogy a különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak eltűnnek a piacról, illetve kiszorulnak onnan. Ugyanakkor az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt. Az EUMSZ 102. cikk többek között ezért tiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás olyan gyakorlatot folytasson, amely kiszorító hatást gyakorol a hozzá hasonló hatékonyságúnak tekintett versenytársaira, és az érdemeken alapuló verseny eszközein kívüli más eszközök felhasználásával erősíti az erőfölényét. E megközelítésben tehát nem minden árverseny tekinthető jogszerűnek. E tekintetben már megállapítást nyert: az, hogy a piacon erőfölényben lévő vállalkozás a vevőket – akár saját kérésükre – kötelezettséggel vagy ígérettel úgy köti magához, hogy szükségleteiket teljes egészében vagy jelentős részben kizárólag az említett vállalkozástól szerezzék be, az EUMSZ 102. cikk értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, függetlenül attól, hogy a kérdéses kötelezettséget minden további nélkül vagy engedmény nyújtása ellenében vállalták‑e. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az említett vállalkozás a vásárlókat magához kötő formális kötelezettség nélkül, akár a vásárlókkal kötött megállapodások alapján, akár egyoldalúan hűségengedmény‑rendszert alkalmaz, azaz a kedvezményeket ahhoz a feltételhez köti, hogy az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozás révén elégítse ki, bármennyi is legyen egyébként e vásárlások összege.
Ugyanakkor ezen ítélkezési gyakorlatot pontosítani kell abban az esetben, ha az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy a magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat. Ilyen esetben a Bizottság nem csupán arra köteles, hogy elemezze egyrészt a vállalkozás releváns piacon fennálló erőfölényének jelentőségét, másrészt pedig a vitatott magatartás általi piaci lefedettség mértékét, valamint a szóban forgó engedmények feltételeit és azok nyújtásának módját, továbbá azok időtartamát és összegét, hanem az arra irányuló esetleges stratégia fennállását is meg kell vizsgálnia, hogy a vállalkozás kiszorítsa a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársakat.
A kiszorításra való alkalmasság elemzése azon kérdés vizsgálata szempontjából is releváns, hogy a főszabály szerint az EUMSZ 102. cikkben megfogalmazott tilalom hatálya alá tartozó engedményrendszer objektíve igazolható‑e. Ezenkívül az ilyen engedményrendszerből eredő, a verseny szempontjából hátrányos kiszorító hatást ellentételezhetik, sőt meg is haladhatják azok a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek. A vitatott magatartásnak a verseny szempontjából kedvező és kedvezőtlen hatásai közötti ilyen mérlegelést a Bizottság csak azt követően tudja a határozatában elvégezni, hogy lefolytatta a legalább ennyire hatékony versenytársak kiszorítására való, a szóban forgó magatartás szerves részét képező alkalmasság elemzését. Ha az engedményrendszer visszaélésszerű jellegét megállapító határozatban a Bizottság lefolytat ilyen elemzést, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia az erőfölényben lévő vállalkozás azon érveinek összességét, amelyek arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzék az érintett engedményrendszer kiszorítási képességét illetően a Bizottság által tett megállapítások megalapozottságát.
A jelen ügyben a Bizottság hangsúlyozta ugyan a vitatott határozatban, hogy a szóban forgó engedmények a jellegüknél fogva alkalmasak voltak a verseny korlátozására, vagyis az erőfölénnyel való visszaélés megállapításához nincs szükség a jelen ügy összes körülményének vizsgálatára, különösen pedig AEC‑teszt (as efficient competitor test) lefolytatására, ezzel együtt az emített vitatott határozatban alapos vizsgálatot folytatott le e körülményekre vonatkozóan, nagyon részletes fejtegetéseket szentelve az AEC‑teszt keretében lefolytatott azon elemzésének, amelynek alapján megállapította, hogy a hasonlóan hatékony versenytársnak olyan árakat kellett volna alkalmaznia, amelyek nem lettek volna életképesek, következésképpen pedig a szóban forgó engedményekben megnyilvánuló magatartás alkalmas volt arra, hogy az ilyen versenytárs kiszorításával járó hatásokat váltson ki.
Ebből következik, hogy a vitatott határozatban az AEC‑tesztnek tényleges jelentősége volt a Bizottság által arra vonatkozóan lefolytatott értékelés szempontjából, hogy a szóban forgó engedményekben megnyilvánuló magatartás alkalmas volt‑e arra, hogy a hasonlóan hatékony versenytársak kiszorítására irányuló hatást váltson ki.
E körülmények között a Törvényszék köteles lett volna megvizsgálni az erőfölényben lévő vállalkozás által e teszttel összefüggésben megfogalmazott valamennyi érvet.
Márpedig a Törvényszék azt állapította meg, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy a Bizottság az AEC‑tesztet a szakmai követelményeknek megfelelően és hibák nélkül végezte‑e el, és hogy nem szükséges megvizsgálni azt a kérdést sem, hogy a fellebbező által javasolt alternatív számításokat helyesen végezték‑e el.
A Törvényszék ennélfogva tagadta a Bizottság által elvégzett AEC‑teszt bármilyen relevanciáját, ennek következtében pedig nem válaszolt az erőfölényben lévő vállalkozás által e teszttel szemben megfogalmazott kifogásokra.
Következésképpen a Törvényszék a vitatott engedményeknek a verseny korlátozására való alkalmasságával kapcsolatos elemzése keretében tévesen nem vette figyelembe az erőfölényben lévő vállalkozás azon érvelését, amely a Bizottság által az AEC‑teszt keretében elkövetett állítólagos hibák kifogásolására irányult.
(lásd: 133–147. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 148–150. pont)