A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (kibővített hetedik tanács)
2011. szeptember 21.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – Az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása – Keresetindítási határidő – Elfogadhatatlanság”
A T‑268/10. sz. ügyben,
a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG) (székhelye: Brüsszel [Belgium]),
az SNF SAS (székhelye: Andrézieux-Bouthéon [Franciaország]),
(képviselik őket kezdetben K. Van Maldegem, R. Cana ügyvédek és P. Sellar sollicitor, később: K. Van Maldegem és R. Cana,
felpereseknek
az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkila és W. Broere, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Holland Királyság (képviselik: M. Noort és J. Langer, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Bizottság (képviselik: P. Oliver és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
az ECHA határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely határozatban az akrilamidot (EK szám: 201‑173‑7) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagokként azonosította, és felvette e rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), F. Dehousse, I. Wiszniewska‑Białecka, M. Prek és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az első felperes, a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG), egy európai gazdasági egyesülés, amelynek székhelye Belgiumban van. A polielektrolitokat, poliakrilamidokat és/vagy akrilamidot tartalmazó más polimereket előállító és/vagy importáló társaságok érdekeit képviseli. Az első felperes tagtársaságai az akrilamid felhasználói is, és az akrilamid vagy a poliakrilamid gyártói és/vagy felhasználói is. Az Európai Unió valamennyi akrilamid előállítója tagja az első felperesnek.
2 A második felperes, az SNF SAS, az első felperes egyik tagtársasága. Tevékenysége alapvetően az akrilamid és a poliakrilamid gyártása, amelyeket közvetlenül az ügyfeleinek ad el. Gyártelepekkel rendelkezik Franciaországban, az Egyesült Államokban, Kínában és Dél-Koreában.
3 2009. augusztus 25‑én a Holland Királyság átadott az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA) egy általa összeállított dokumentációt, amelyben az akrilamidot a később különösen az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 353., 1. o.; helyesbítés: HL L 16., 2011.1.20., 1. o.) módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 57. cikkének a) és b) pontjában említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította, hivatkozva az akrilamid 2. kategóriába tartozó rákkeltő és 2. kategóriába tartozó mutagén anyagok közé sorolására az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részében. 2009. augusztus 31‑én az ECHA internetes oldalán közzétett egy értesítést, hogy az érintett felek benyújthatják az észrevételeiket az akrilamiddal kapcsolatos dokumentációról. Ugyanezen a napon az ECHA felkérte a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait, hogy nyújtsák be az erre vonatkozó észrevételeiket.
4 Miután az ECHA a kérdéses dokumentációról különösen az első felperestől az észrevételeket, és ezekre az észrevételekre a Holland Királyság válaszát megkapta, a tagállami bizottsága elé terjesztette e dokumentációt, amely 2009. november 27‑én egyhangú megállapodást ért el az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, mivel az teljesítette az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a) és b) pontjában említett kritériumokat.
5 2009. december 7‑én az ECHA sajtóközleményt jelentetett meg arról, hogy egyrészt a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ért el az akrilamidnak és tizennégy másik anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő, különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, és másrészt az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe való felvételük érdekében azonosított anyagok listáját (a továbbiakban: az anyagok jelöltlistája) formálisan 2010 januárjában aktualizálják. 2009. december 22‑én az ECHA ügyvezető igazgatója meghozta az ED/68/2009. sz. határozatot, amely 2010. január 13‑án felvette ezt a tizenöt anyagot az anyagok jelöltlistájára.
6 A Törvényszék Hivatalához 2010. január 4‑én benyújtott keresetlevéllel a felperesek keresetet terjesztettek elő az ECHA határozatának megsemmisítése iránt, amelyben az akrilamidot az 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította (T‑1/10. sz. ügy).
7 A Törvényszék Hivatalához 2010. január 5‑én benyújtott külön iratban a második felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte a Törvényszék elnökétől, hogy rendelje el az ECHA határozata végrehajtásának felfüggesztését, amely határozatban az akrilamidot az 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította (T‑1/10. R. sz. ügy).
8 2010. január 11‑i végzésével a Törvényszék elnöke az ECHA kérdéses határozata végrehajtását az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés elfogadásáig felfüggesztette. E végzés következtében az ECHA felfüggesztette az akrilamidnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételét.
9 A Törvényszék elnöke a T‑1/10. R. sz., PPG és SNF kontra ECHA ügyben 2010. március 26‑án hozott végzésével (az EBHT‑ban még nem tették közzé) a második felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította, a költségekről pedig egyelőre nem határozott.
10 E végzés következtében az ECHA 2010. március 30‑án közzétette az anyagok jelöltlistáját, amely tartalmazta az akrilamidot.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 A Törvényszék Hivatalához 2010. június 10‑én benyújtott keresetlevéllel a felperesek keresetet terjesztettek elő az ECHA 2010. március 30‑án közzétett határozatának megsemmisítése iránt, amelyben az akrilamidot az 1907/2006 rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította, és felvette az anyagok jelöltlistájára (a továbbiakban: megtámadott határozat).
12 A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2010. július 9‑i határozatában felhívta a felpereseket, hogy a keresetindítási határidő betartására vonatkozó észrevételeiket terjesszék elő. A felperesek e felhívásnak a Törvényszék Hivatalához 2010. július 30‑án benyújtott iratban tettek eleget.
13 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
14 A Törvényszék Hivatalához 2010. november 5‑én benyújtott külön iratban az ECHA a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek 2010. december 21‑én benyújtották az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.
15 A Törvényszék Hivatalánál 2010. november 19‑én, illetve 25‑én nyilvántartásba vett levelekben a Holland Királyság és az Európai Bizottság kérte, hogy az ECHA kereseti kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson. A felek meghallgatását követően a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke a 2011. január 10‑i végzésével helyt adott e kérelmeknek.
16 A Törvényszék Hivatalához 2011. január 18‑án az ECHA elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó kiegészítő beadványt nyújtott be. A felperesek 2011. február 15‑én benyújtották az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.
17 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 22‑én benyújtott iratban a Holland Királyság lemondott arról, hogy elfogadhatatlanságra szorítkozó beavatkozási beadványt nyújtson be. A Bizottság 2011. február 24‑én nyújtott be egy ilyen beadványt.
18 A Törvényszék 2011. március 30‑i határozatával az eljárási szabályzat 51. cikkének 1. §‑a alapján úgy határozott, hogy az ügyet a kibővített hetedik tanács elé utalja.
19 A Törvényszék Hivatalához 2011. április 19‑én és 21‑én benyújtott iratokban a felek előterjesztették a Bizottság elfogadhatatlanságra szorítkozó beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiket.
20 A felperesek keresetükben azt kérik, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére;
– rendeljen el minden további szükséges intézkedést.
21 Elfogadhatatlansági kifogásában az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
22 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást.
23 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.
A jogkérdésről
24 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. és 4. §‑a értelmében a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogásról. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A Törvényszék a jelen ügyben úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésre, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
25 Kérelmei alátámasztására az ECHA három elfogadhatatlansági okra hivatkozik, amelyeket elsődlegesen a keresetindítási határidő be nem tartására, másodlagosan a felperesek közvetlen érintettségének hiányára, és arra a tényre alapít, hogy a megtámadott határozat, amely nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak, nem érinti a felpereseket közvetlenül.
26 A Bizottság támogatja az ECHA érvelését, ami a keresetindítási határidő be nem tartását illeti. Arra is hivatkozik, hogy a kereset perfüggőség miatt is elfogadhatatlan.
27 Először is az elsődlegesen felhozott és a keresetindítási határidő be nem tartására alapított elfogadhatatlansági okot kell vizsgálni.
28 E tekintetben az ECHA és a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a keresetet határidőn túl nyújtották be. Szerintük a megtámadott határozatot 2010. március 30‑án tették közzé, és az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt, az ECHA határozata elleni kereset előterjesztésére a határidő így 2010. március 31‑től 2010. május 30‑ig állt nyitva. Ez utóbbi időponthoz az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑ában előírt, a távolságra tekintettel járó tíznapos kiegészítő határidőt kell hozzáadni, így a keresetindítási határidő 2010. június 9‑én járt le. Következésképpen a 2010. június 10‑én benyújtott keresetet elkésetten terjesztették elő.
29 A felperesek lényegében azt állítják, hogy az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a értelmében a keresetindítási határidőt a megtámadott határozat kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani. E rendelkezést nemcsak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésre kell alkalmazni, hanem valamennyi közzéttételi módra, ideértve a határozat interneten történő közzétételét is, mint ahogy azt az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (10) bekezdése előírja. Az eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑ának eltérő értelmezése hátrányos megkülönböztetést és a felperesekkel szembeni önkényes bánásmódot jelentene. A keresetindítási határidőt e rendelkezés alkalmazására tekintettel betartották.
30 Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
31 Jelen esetben az ECHA a megtámadott határozatot az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében 2010. március 30‑án hirdette ki. Az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (10) bekezdéséből eredő kötelezettségének megfelelően az ECHA ugyanis az akrilamidot tartalmazó anyagok jelöltlistáját 2010. március 30‑án tette közzé internetes oldalán.
32 Meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése nem jelöli meg az e rendelkezésben szabályozott kihirdetési módot, és nem korlátozza az e rendelkezés szerinti kihirdetést bizonyos kihirdetési módokra. Az e rendelkezés szerinti kihirdetés tehát nem csak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetés lehet.
33 Ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, a keresetindítási határidőt nem a megtámadott határozat kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani. Az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a, amely így rendelkezik, megszövegezése alapján kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett aktusokra alkalmazandó. A jelen ügyben az 1907/2006 rendelet az ECHA aktusai számára általánosságban csak az interneten való közzétételt írja elő. Így ezen ügynökség aktusai közzétételére különös szabályt állít fel. Pontosabban az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (10) bekezdése értelmében az anyagok jelöltlistájának közzétételére az ECHA internetes oldalán kerül sor, és e rendelet egyetlen rendelkezése sem ír elő más közzétételi módot.
34 Az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a nem alkalmazható a szövegén túlmutatóan az eltérő módon közzétett aktusokra, mint a jelen ügyben a kizárólag az interneten közzétett aktusokra.
35 Elsősorban ugyanis az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a csak egy különös szabályt állapít meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésre. A kizárólag az interneten történő közzététel különbözik az Európai Unió Hivatalos Lapjában történőtől, mivel arra elektronikus úton kerül sor oly módon, hogy az ott közzétett aktusok a nyilvánosság számára az egész Unióban egy időben érhetők el. Azt illetően, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus változata is rendelkezésre áll az interneten, meg kell állapítani, hogy kizárólag e Lap papíralapú változata hiteles (a Bíróság C‑161/06. sz. Skoma‑Lux‑ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑10841. o.] 50. pontja).
36 Másodsorban fontos annak megállapítása, hogy az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályozás szigorúan pontos alkalmazása a jogbiztonság elvének és annak felel meg, hogy el kell kerülni az igazságszolgáltatásban a hátrányos megkülönböztetést vagy az önkényes bánásmódot (lásd a Törvényszék T‑300/05. sz. és T‑316/05. sz., Ciprus kontra Bizottság egyesített ügyben 2009. október 2‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 235. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
37 Harmadsorban, ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, az állami támogatások területén hozott határozatok kihirdetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a jelen ügyre. Igaz hogy az, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyekben az interneten elhelyezett határozatok szövegéhez harmadik személyek részére teljes hozzáférést biztosítanak, és egyúttal az Európai Unió Hivatalos Lapjában összefoglaló közleményt is közzétesznek, amely lehetővé teszi harmadik személyek számára a kérdéses határozat azonosítását, és amely tájékoztatja őket az internetes hozzáférési lehetőségről, az eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑ának hatálya alá tartozik (a Törvényszék T‑321/04. sz., Air Bourbon kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 19‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑3469. o.] 34. és 42. pontja és a Törvényszék T‑354/05. sz., TF1 kontra Bizottság ügyben 2009. március 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑471. o.] 35. és 48. pontja). Mindazonáltal az ilyen típusú ügyekben az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetést az [EUMSZ 108.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 26. cikke kifejezetten előírja. A jelen ügyben nincs olyan rendelkezés, amely a megtámadott határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét akár összefoglaló közlemény formájában, akár teljes változatban megkövetelné. Ellenkezőleg, az 1907/2006 rendeletből az következik, hogy az anyagok naprakész jelöltlistáját kizárólag az interneten teszik közzé.
38 Negyedsorban, ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, az, hogy az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a nem alkalmazandó az uniós jog értelmében kizárólag az interneten történő közzétételre, nem minősül velük szembeni hátrányos megkülönböztetésnek vagy önkényes bánásmódnak. Az a ténybeli és jogi helyzet ugyanis, amelyben valamely személy az aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően van, nem hasonlítható össze azzal, amelyben e személy az aktusnak kizárólag az interneten történő közzétételét követően van (lásd a fenti 35. pontot). Továbbá a megtámadott határozatnak az ECHA internetes oldalán történő közzététele időpontjának az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti kihirdetés időpontjaként való figyelembevétele garantálja az érdekelt személyekkel szembeni egyenlő bánásmódot, biztosítva a határozat elleni kereset benyújtására vonatkozó határidő egységes számítását valamennyiük esetében (lásd ebben az értelemben a fenti 37. pontban hivatkozott Air Bourbon kontra Bizottság ügyben hozott végzés 44. pontját). Az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetés és interneten történő közzététel közötti, a keresetindítási határidő számítását illető különbségeket mindazonáltal az internetes közzététel jellegzetességei is igazolják (lásd a fenti 35. pontot).
39 Ebből következik, hogy, mivel a megtámadott határozatot 2010. március 30‑án tették közzé, a keresetindítási határidőt az eljárási szabályzat 101. cikke 1. §‑a a) pontjának megfelelően 2010. március 31‑től kell számítani. A kéthónapos határidő 2010. május 30‑án járt le, mivel az eljárási szabályzat 101. cikke 1. §‑a b) pontjának megfelelően a hónapokban megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó hónapban ugyanazt a számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑406/01. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. május 17‑én hozott végzésének [EBHT 2002., I‑4561. o.] 17. pontját). Számításba véve a távolságra tekintettel járó tíznapos határidőt, amelyet az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a értelmében az eljárási határidőhöz hozzá kell adni, a keresetindítási határidő 2010. június 9‑én járt le.
40 Következésképpen a 2010. június 10‑én benyújtott, jelen keresetet elkésetten terjesztették elő.
41 Mindazonáltal, mivel az ECHA határozatai elleni keresetek új keletűségét és az interneten közzétett ilyen határozatok elleni keresetek előterjesztésére nyitva álló határidő számítására vonatkozó ítélkezési gyakorlat hiányát felhozva a felperesek arra hivatkoztak, hogy menthető tévedésnek minősül az, hogy az eljárási szabályzatnak a jelen ügyben alkalmazandó rendelkezéseit tévesen értelmezték, meg kell állapítani, hogy, amint az ügyiratokból következik, a felperesek szerint a megtámadott határozatnak az ECHA internetes oldalán történő közzététele az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti kihirdetésnek minősült. A felperesek tévedése így az eljárási szabályzatnak a keresetindítási határidő számítására vonatkozó 102. cikke 2. §‑ának vagy 101. cikke 1. §‑ának nem megfelelő értelmezésén alapul. E rendelkezések nem jelentenek olyan különös értelmezési nehézséget, hogy a felperesek kérdéses szabályozás alkalmazásától való eltérést igazoló, menthető tévedése elismerhető lenne (lásd ebben az értelemben a fenti 39. pontban hivatkozott Németország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzés 21. pontját).
42 Egyébiránt a felperesek nem bizonyították olyan előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását, de még nem is hivatkoztak erre, amely lehetővé tenné az uniós bíróság számára az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 45. cikkének második bekezdése alapján a szóban forgó határidőtől az eltérést.
43 Tekintettel az eddig kifejtettekre, a keresetet mint elfogadhatatlant anélkül kell elutasítani, hogy meg kellene vizsgálni az ECHA és a Bizottság által hivatkozott többi elfogadhatatlansági okot.
A költségekről
44 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az említett cikk 4. §‑a értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.
45 Mivel a felperesek pervesztesek lettek, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a saját költségeik és az ECHA költségeinek viselésére. A Holland Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Törvényszék a Polyelectrolyte Producers Group GEIE‑t (PPG) és az SNF SAS‑t kötelezi saját költségeik, valamint az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségek viselésére.
3) A Holland Királyság és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
Kelt Luxembourgban, 2011. szeptember 21‑én.