C‑205/20. sz. ügy
NE
kontra
Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld
(a Landesverwaltungsgericht Steiermark által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. március 8.
„Előzetes döntéshozatal – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Munkavállalók kiküldetése – 2014/67/EU irányelv – 20. cikk – Szankciók – Arányosság – Közvetlen hatály – Az uniós jog elsőbbségének elve”
1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése – 2014/67 irányelv – Adminisztratív követelmények és ellenőrzési intézkedések – A munkavállalók bejelentésére és a bérelszámolási dokumentumok megőrzésére vonatkozó munkajogi kötelezettségek – Szankciók be nem tartás esetén – E szankcióknak az említett rendelet 20. cikkében előírt arányossága követelménye – Közvetlen hatály
(2014/67 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 9b. cikk)
(lásd: 17–19., 22–51., 24., 27–29., 32. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Európai uniós jog – Közvetlen hatály – Elsőbbség – A nemzeti hatóságok kötelezettségei – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése – 2014/67 irányelv – Adminisztratív követelmények és ellenőrzési intézkedések – A munkavállalók bejelentésére és a bérelszámolási dokumentumok megőrzésére vonatkozó munkajogi kötelezettségek – Szankciók be nem tartás esetén – E szankcióknak az említett rendelet 20. cikkében előírt arányossága követelménye – E követelménnyel részben ellentétes nemzeti szabályozás – E szabályozás alkalmazásának kizárólag az ahhoz szükséges mértékben történő mellőzésére vonatkozó kötelezettség, hogy lehetővé váljon arányos szankciók kiszabása
(2014/67 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 9b. cikk)
(lásd: 35–37., 39–42., 44., 51., 52., 57. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
Munkavállalók kiküldetése: a nemzeti bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a közigazgatási kötelezettségek megsértése esetén alkalmazandó szankciók arányosak legyenek
A nemzeti bíróság alkalmazhat a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvvel ellentétes nemzeti szankciórendszert, amennyiben biztosítja a szankciók arányosságát
A szlovákiai székhelyű, NE által képviselt CONVOI s. r. o. társaság munkavállalókat küldött ki egy fürstenfeldi (Ausztria) székhelyű társasághoz. A Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld (Hartberg‑Fürstenfeld járási közigazgatási hatósága, Ausztria) egy néhány hónappal korábban végzett ellenőrzés során tett megállapítások alapján 2018 júniusában hozott határozatával 54 000 euró összegű bírságot szabott ki NE‑vel szemben az osztrák munkajogi törvényben előírt, több, elsősorban a bérelszámolási dokumentációval és a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettség megszegése miatt. NE keresetet nyújtott be e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Landesverwaltungsgericht Steiermarkhoz (stájerországi regionális közigazgatási bíróság, Ausztria).
2018 októberében e bíróság, arra keresve a választ, hogy a szóban forgó osztrák szabályozásban előírtakhoz hasonló szabályozás összeegyeztethető‑e az uniós joggal, és különösen az arányosságnak a többek között a 2014/67 irányelv(1) 20. cikkében rögzített elvével, előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz. 2019. december 19‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld végzésében(2) a Bíróság megállapította, hogy hogy aránytalan a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó iratok megőrzésére irányuló, lényegében adminisztratív jellegű kötelezettségek megsértéséért kiszabható szankciók osztrák szabályozása több előírásának kombinációja.
Miután megállapította, hogy e végzést követően a nemzeti jogalkotó nem módosította a szóban forgó szabályozást, és figyelembe véve a Bíróság által a 2018. október 4‑i Link Logistik N&N ítéletben(3) elfogadott megoldást, a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy arra irányuló kérdést intéz a Bírósághoz, hogy e szabályozás mellőzhető‑e, és adott esetben milyen mértékben. A Bíróság ugyanis a 2018. október 4‑i Link Logistik N&N ítéletben megállapította, hogy egy, a 2014/67 irányelv(4) 20. cikkéhez hasonló uniós jogi rendelkezésnek nincs közvetlen hatálya.
A nagytanácsban eljáró Bíróság ítéletében egyfelől arról a kérdésről határoz, hogy közvetlen hatálya van‑e a szankciók arányossága követelményének. Másfelől pontosítja az olyan jogvitában eljáró nemzeti bíróságra háruló kötelezettségek terjedelmét, amelynek keretében aránytalan szankciókat kiszabó nemzeti szabályokat kell alkalmaznia.
A Bíróság értékelése
A Bíróság elsősorban azt mondja ki, hogy a 2014/67 irányelv 20. cikke, amennyiben megköveteli, hogy az abban előírt szankciók arányosak legyenek, közvetlen hatállyal bír, és így arra a magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt egy olyan tagállammal szemben, amely azt helytelenül ültette át. Először is, annak meghatározása tekintetében, hogy a szankciók arányosságának az említett rendelkezésben előírt követelménye feltétlen jellegű‑e, a Bíróság megállapítja, hogy e rendelkezés szövege abszolút módon fogalmazza meg azt. Ezenfelül, az aránytalan szankciók elfogadásának tilalma, amely e követelmény következménye, nem teszi szükségessé az uniós intézmények eljárását, és e rendelkezés egyáltalán nem ad lehetőséget a tagállamok számára, hogy feltételhez kössék vagy korlátozzák e tilalom terjedelmét. E tekintetben az a körülmény, hogy ezen irányelv 20. cikkét át kell ültetni, nem kérdőjelezheti meg a szankciók arányossága tekintetében az e cikkben előírt követelmény feltétel nélküli jellegét. Ezt követően, annak meghatározása érdekében, hogy a 2014/67 irányelv 20. cikke kellően pontos‑e, a Bíróság megállapítja, hogy az az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszer meghatározása tekintetében a tagállamok számára e rendelkezés által biztosított mérlegelési mozgástérnek az általánosan és egyértelműen megfogalmazott, az aránytalan szankciók előírására vonatkozó tilalom képezi a korlátait. Ennek megfelelően, e mozgástér létezése nem zárja ki az e rendelkezés átültetése tekintetében végezhető bírósági felülvizsgálatot.
Másodsorban a Bíróság azt mondja ki, hogy az elsőbbség elve arra kötelezi a nemzeti hatóságokat, hogy kizárólag az ahhoz szükséges mértékben mellőzzék valamely olyan nemzeti szabályozás alkalmazását, amelynek egy része ellentétes a szankciók arányosságának a 2014/67 irányelv 20. cikkében előírt követelményével, hogy lehetővé váljon arányos szankciók kiszabása. A Bíróság, emlékeztetve arra, hogy bár az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás alkalmas a követett jogszerű célkitűzések megvalósítására, megállapítja, hogy az különböző jellemzőinek kombinációja miatt meghaladja az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.(5) Mindazonáltal az ilyen jellemzők önmagukban véve nem sértik szükségképpen ezt a követelményt. Következésképpen, a szankciók arányosságának a 2014/67 irányelv 20. cikkében előírt követelménye teljes érvényesülésének biztosítása érdekében az alapügyben szereplőhöz hasonló szankció elleni keresetet elbíráló nemzeti bíróság feladata, hogy oly módon mellőzze a nemzeti szabályozás azon részét, amelyből a szankciók aránytalan jellege következik, hogy az arányos szankciók kiszabásához vezessen, amelyek ugyanakkor továbbra is hatékonyak és visszatartó erejűek maradnak. Az a körülmény, hogy a kiszabott szankció kevésbé lesz súlyos, mint az alkalmazandó nemzeti szabályozás által előírt szankció, nem tekinthető úgy, hogy sérti a jogbiztonság elvét, a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét, valamint a büntetőjogi jogszabály visszaható hatálya tilalmának elvét, mivel a szankciót továbbra is az említett szabályozás alapján fogadják el. Ezenfelül, mivel az arányosságnak a 2014/67 irányelv 20. cikkében előírt követelménye a szankciók olyan korlátozását vonja maga után, amelyet mindazon nemzeti hatóságnak tiszteletben kell tartania, amely hatáskörében eljárva e követelményt alkalmazza, és amely lehetővé teszi e hatóságok számára, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás alapján különböző szankciókat szabjanak ki a jogsértés súlyosságától függően, nem tekinthető úgy, hogy egy ilyen követelmény sértené az egyenlő bánásmód elvét.