A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2013. május 14.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Csirkét ábrázoló közösségi ábrás védjegy bejelentése – Csirkét ábrázoló korábbi nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – Áruk és szolgáltatások hasonlósága – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑249/11. sz. ügyben,
a Sanco SA (székhelye: Barcelona [Spanyolország], képviseli: A. Segura Roda ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Marsalman, SL (székhelye: Barcelona),
az OHIM második fellebbezési tanácsának a Sanco, SA és a Marsalman, SL közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2011. február 17‑én hozott határozata (R 1073/2010–2. sz. ügy) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi elnök (előadó), S. Frimodt Nielsen és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. május 10‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 14‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz befejezését követő egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás megtartását, valamint arra, hogy az előadó bíró jelentése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz a keresetről,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2008. február 18‑án a Marsalman, SL a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29., 35. és 39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 29. osztály: „Csirkék”;
– 35. osztály: „Reklámozás, kereskedelmi képviseletek, franchise szolgáltatások, export és import; mindenféle élelmiszeripari termék kis‑ és nagykereskedelme és mindenféle élelmiszeripari termék számítógépes világhálón történő kereskedelme”;
– 39. osztály: „Csirkék szállítása, raktározása és forgalmazása”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2008. július 14‑i 28/2008. számában hirdették meg.
5 2008. október 14‑én a felperes, a Sanco, SA a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban felsorolt áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalást az alábbiakban ábrázolt, korábbi spanyol ábrás védjegyre alapította:
7 Ez a védjegy a 29. és 31. osztályba tartozó és az alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölte:
– 29. osztály: „Hús, baromfi‑ és vadhús; húskivonatok”;
– 31. osztály: „Élő állatok”.
8 A felszólalás alátámasztásául hivatkozott ok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja) foglalt ok volt.
9 2010. április 13‑án a felszólalási osztály részben helyt adott a felszólalásnak oly módon, hogy elutasította a bejelentett védjegynek a 29. osztályba tartozó „csirkék” és a 35. osztályba tartozó „mindenféle élelmiszeripari termék kis‑ és nagykereskedelme és mindenféle élelmiszeripari termék számítógépes világhálón történő kereskedelme” vonatkozásában történő lajstromozását. Elutasította azonban a felszólalást a 35. osztályba tartozó „reklámozás, kereskedelmi képviseletek, franchise szolgáltatások, export és import” és a 39. osztályba tartozó „csirkék szállítása, raktározása és forgalmazása” szolgáltatások vonatkozásában.
10 2010. június 14‑én a felperes a felszólalási osztálynak a felszólalását részben elutasító határozata ellen a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
11 Az OHIM második fellebbezési tanácsa 2011. február 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést, és helyben hagyta a felszólalási osztály határozatát abban a részében, amelyben az részben elutasította a felszólalást. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett fogyasztói körbe egyaránt beletartozik a nagyközönséghez tartozó átlagfogyasztó és a szakmai közönség tagja is. A fellebbezési tanács egyébiránt úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt szolgáltatások, nevezetesen a „reklámozás, kereskedelmi képviseletek, franchise szolgáltatások, export és import” és „csirkék szállítása, raktározása és forgalmazása” nem tűnnek hasonlónak a korábbi védjeggyel jelölt árukhoz, azaz a „húsokhoz, baromfi‑ és vadhúsokhoz, húskivonatokhoz”, illetve az „élő állatokhoz”. Az ütköző megjelölések által jelölt áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság hiányára tekintettel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy – anélkül, hogy el kellene végezni a vitatott megjelölések összehasonlítását – nem áll fenn összetéveszthetőség a bejelentett védjegy és a korábbi nemzeti ábrás védjegy között.
A felek kérelmei
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot és tagadja meg a bejelentett védjegy lajstromozását a védjeggyel érintett valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
13 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. A megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelemről
Előzetes megfontolások
14 A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban lényegében azt állapította meg, hogy mivel a korábbi védjeggyel oltalmazott áruk és a bejelentett védjeggyel érintett „reklámozás, kereskedelmi képviseletek, franchise szolgáltatások, export és import” és „csirkék szállítása, raktározása és forgalmazása” elnevezésű szolgáltatások nem hasonlóak, a szóban forgó védjegyek között nem áll fenn a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség, és nem szükséges a szóban forgó megjelölések összehasonlítását elvégezni (a megtámadott határozat 22. és 25. pontja). A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel a korábbi védjeggyel megjelölt áruk és a bejelentett védjeggyel érintett, említett szolgáltatások hasonlóak.
15 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel megjelölt termékek vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
16 Következésképpen a szóban forgó megjelölések által jelölt áruk és szolgáltatások közötti azonosság vagy hasonlóság hiányában nem állhat fenn a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 22. pontját).
17 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, ha a fogyasztói kör azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Miként a Törvényszék korábban már kimondta, az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett fogyasztói kör milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
18 Ebből következően a szóban forgó megjelölések által jelölt áruk és szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 19. pontját).
19 A fentiekre tekintettel csak akkor állapítható meg, hogy az említett védjegyek között nem áll fenn összetéveszthetőség, ha bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, de nem szükséges az ügyre jellemző összes tényezőt figyelembe véve, átfogóan értékelni azt, hogy az érintett fogyasztói kör milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról.
20 A jelen ügyben következésképpen azt kell eldönteni, hogy a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség átfogó vizsgálata nélkül helyesen állapíthatta‑e meg azt, hogy a szóban forgó védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások nem hasonlítanak egymásra, és így a szóban forgó védjegyek között nem áll fenn összetéveszthetőség.
A szóban forgó áruk és szolgáltatások összehasonlítása
Elvi megfontolások
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. Ezen tényezők körébe tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, felhasználása, valamint helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
22 Közelebbről, az áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a kiegészítő áruk vagy szolgáltatások olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk vagy szolgáltatások, amelyek egyike annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy a fogyasztók azt gondolhatják, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen áruk előállításáért vagy e szolgáltatások nyújtásáért (a Törvényszék fenti 21. pontban hivatkozott PiraÑAM diseño original Juan Bolaños ügyben hozott ítéletének 48. pontja és T‑316/07. sz., Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑43. o.] 57. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így az áruk és a szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének értékelése szempontjából végeredményben azt kell figyelembe venni, hogy az érintett fogyasztói kör számára mennyire fontos egy áru vagy szolgáltatás egy másik áru vagy szolgáltatás használatához.
23 Így az áruk és a szolgáltatások hasonlóságának a helyettesítő vagy egymást kiegészítő jellegükre tekintettel történő értékeléséhez először is meg kell határozni az említett áruk és szolgáltatások fogyasztóját.
– Az érintett fogyasztói körről
24 Az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett áruk vagy szolgáltatások kategóriájának átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
25 Az összetéveszthetőség szempontjából érintett fogyasztói kör olyan használókból áll, akik a korábbi védjeggyel érintett árukat vagy szolgáltatásokat és a bejelentett védjeggyel érintett árukat vagy szolgáltatásokat is használhatják (lásd a Törvényszék T‑408/09. sz., ancotel kontra OHIM – Acotel [ancotel] ügyben 2011. május 24‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 A jelen ügyben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, valamint exportra és importra irányuló szolgáltatások, valamint a csirkék szállítása, raktározása és forgalmazása olyan szolgáltatásokat jelöl, amelyeket egyrészt a nagyközönségnek, másrészt egy szakmai közönségnek szánnak. Hangsúlyozta továbbá, hogy e szolgáltatások között vannak olyanok, amelyek általában kereskedelmi vállalkozásoknak szólnak. A fellebbezési tanács ezért ebből arra következtetett, hogy az összetéveszthetőség szempontjából érintett fogyasztói kör olyan átlagos fogyasztókból is áll, akik a nagyközönséghez tartoznak, és olyanokból is, akik egy szakmai közönség tagjai (lásd a megtámadott határozat 19. pontját).
27 A Törvényszék úgy véli, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a fentebb említett szolgáltatásokat szakembereknek szánják. Ez utóbbiak ugyanis igényelhetnek ilyen szolgáltatásokat. Nem zárható ki továbbá az sem, hogy ezen szolgáltatások némelyikét a nagyközönségnek szánják. Egyébiránt a „hús, baromfi‑ és vadhús, húskivonatok” és az „élő állatok” tekintetében meg kell állapítani, hogy – bár az említett árukat szakemberek termelik, és az élő állatok tenyésztését is elsősorban szakemberek végzik – ezeket az árukat átlagfogyasztók és szakemberek egyaránt vásárolják.
28 Következésképpen a fellebbezési tanács nem követett el hibát a jelen ügyben annak megállapításával, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások érintett fogyasztói körébe szakemberek és átlagfogyasztók egyaránt beletartoznak.
– A szóban forgó áruk és a reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, valamint exportra és importra irányuló szolgáltatások közötti hasonlóságról
29 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy nem áll fenn hasonlóság a korábbi védjeggyel érintett „hús, baromfi‑ és vadhús, húskivonatok”, valamint az „élő állatok”, illetve a bejelentett védjeggyel érintett „reklámozás, kereskedelmi képviseletek, franchise szolgáltatások, export és import” között.
30 A felperes arra hivatkozva vitatja ezt az értékelést, hogy a kérdéses szolgáltatások és áruk kapcsolatban állnak egymással, és az érintett fogyasztói kör azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Az OHIM vitatja ezt az álláspontot, és lényegében a megtámadott határozatban kifejtett érvelésére utal vissza.
31 A Törvényszék e tekintetben először is azt állapítja meg, hogy a fellebbezési tanács jogosan ítélte meg úgy, hogy a hús, a baromfi‑ és vadhús, a húskivonatok és az élő állatok jellegüknél, rendeltetésüknél és felhasználásuknál fogva különböznek a reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, valamint exportra és importra irányuló szolgáltatásoktól. Az említett áruk és szolgáltatások nem cserélhetőek fel, és nem helyettesíthetők egymással, amit egyébként a felperes sem vitat.
32 A fellebbezési tanács – a felperes által sem vitatottan – úgy véli, hogy a forgalmazási csatornák különbözőek, mivel nem valószínű, sőt kizárt, hogy egy baromfitelepet vagy baromfiudvart arra használjanak, hogy más vállalkozások számára reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, illetve exportra és importra irányuló szolgáltatásokat kínáljanak. Az említett árukra és szolgáltatásokra tekintettel a fellebbezési tanács helyesen állapíthatta meg azt, hogy az említett áruk és szolgáltatások forgalmazási csatornái eltérőek.
33 Az áruk és a szolgáltatások hasonlóságának értékelésekor azonban – miként ez a fenti 21. pontban kifejtésre került – az említett áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő voltát is figyelembe kell venni.
34 E tekintetben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a korábbi védjegy árui és a reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, illetve exportra és importra irányuló szolgáltatások nem is egymást kiegészítő jellegűek, mivel a csirkékhez és az élő állatokhoz hasonló áruk jellege, felhasználása és forgalmazási csatornái nincsenek összefüggésben ezekkel a szolgáltatásokkal, amit a fogyasztó minden nehézség nélkül érzékel (lásd a megtámadottt határozat 23. pontját).
35 Így a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az érintett fogyasztói kör szempontjából az érintett áruk és szolgáltatások nem egymást kiegészítő jellegűek, mivel jellegük, felhasználásuk és forgalmazási csatornáik között nem áll fenn összefüggés.
36 Az összetéveszthetőséggel összefüggésben az áruk és a szolgáltatások egymást kiegészítő voltát azonban – miként ez a fenti 22. pontban szerepel – nem aszerint kell megítélni, hogy az érintett fogyasztói kör szerint a szóban forgó áruk és szolgáltatások között jellegüket, felhasználásukat és forgalmazási csatornáikat illetően van‑e kapcsolat, hanem aszerint, hogy az említett áruk és szolgáltatások egymással szoros kapcsolatban állnak‑e, azaz az egyik annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy az érintett fogyasztói kör azt gondolhatja, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen áruk előállításáért vagy e szolgáltatások nyújtásáért.
37 Ebből következően azt, hogy az érintett áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegűek, a fellebbezési tanács nem utasíthatta el pusztán amiatt, hogy a jellegük, felhasználásuk és forgalmazási csatornáik nincsenek kapcsolatban egymással. Így eljárva ugyanis ismételten figyelembe vette a szóban forgó áruk és szolgáltatások jellegét, felhasználását és forgalmazási csatornáit, anélkül hogy állást foglalt volna arról, hogy az érintett fogyasztói kör szempontjából mennyire fontos az egyik a másik használatához.
38 Konkrétan az említett áruk és szolgáltatások felhasználása közötti, a fellebbezési tanács által hivatkozott kapcsolatra vonatkozóan azt kell megállapítani, hogy e kritérium alapján nem lehet teljes körűen megítélni azt a kérdést, hogy az egyik áru vagy szolgáltatás nélkülözhetetlen vagy legalábbis fontos‑e a másik használatához, ahogyan ezt az említett áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének vizsgálata megköveteli. Az a tény ugyanis, hogy valamely áru vagy szolgáltatás felhasználása nem függ össze egy másik áru vagy szolgáltatás felhasználásával, nem jelenti minden esetben azt, hogy az egyik használata nem fontos vagy nélkülözhetetlen a másik használatához.
39 Ezért meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta megfelelően azt, hogy a csirke vagy húsáru szakmabeli vásárlója számára a reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, illetve exportra és importra irányuló szolgáltatások annyira fontosak‑e a csirke vagy húsáru beszerzésekor, hogy azt gondolhatja, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen áruk előállításáért vagy e szolgáltatások nyújtásáért.
40 A fellebbezési tanács által elvégzett vizsgálat ezen hiányosságára mutatott rá az OHIM a Törvényszék előtti azon állításában, miszerint egy hústermelő nyújthat a vevői számára saját áruira irányuló import‑ és exportszolgáltatást. Ha ugyanis ez az eset áll fenn, akkor nem zárható ki, hogy az említett áruk érintett vásárlóközönsége úgy ítéli meg, hogy ezen áruk megvásárlása szempontjából fontos az import‑ és exportszolgáltatás, és így azt gondolhatja, hogy ezek az áruk és ez a szolgáltatás ugyanattól a vállalkozástól származnak. Ezt az értékelést nem befolyásolja az OHIM által előadott azon körülmény, hogy ezt az import‑ és exportszolgáltatást nem visszterhesen nyújtják, és harmadik személyek által nem vehető igénybe. Egyrészt ugyanis nem nyert bizonyítást, hogy az OHIM által hivatkozott esetben az említett szolgáltatást ingyenesen nyújtják‑e, vagy inkább a kínált értékesítés szerves részét képezi. Másrészt mindenképpen értékelni kell azt, hogy az érintett fogyasztói kör érzékelése szerint kellően szoros kapcsolat áll‑e fenn az említett áruk és szolgáltatások között. Márpedig a jelen ügyben a fellebbezési tanács elmulasztotta ezeket a kritériumokat értékelni.
41 Így azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács azáltal, hogy nem vette figyelembe ezeket a kritériumokat, hibásan értékelte a korábbi védjeggyel érintett áruk és a bejelentett védjeggyel érintett, reklámozásra, kereskedelmi képviseletekre, franchise‑ra, valamint exportra és importra irányuló szolgáltatások egymást kiegészítő jellegét.
42 Ez a hiba azt eredményezte, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe valamennyi, a kérdéses áruk és szolgáltatások hasonlóságának megítélése szempontjából releváns tényezőt. Mivel nem vizsgálta meg valamennyi, a szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlóságának megítélése szempontjából releváns tényezőt, a megtámadott határozatot e tekintetben hatályon kívül kell helyezni.
– A szóban forgó áruk és a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások közötti hasonlóságról
43 A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt, „csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására” irányuló szolgáltatások és a korábbi védjeggyel jelölt „húsok, baromfi‑ és vadhúsok, húskivonatok”, valamint „élő állatok” nem hasonlítanak egymásra.
44 A felperes vitatja ezt az értékelést, és úgy véli, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások piacainak szoros kapcsolata miatt nem túl valószínű, hogy egy védjegy ezeket a szolgáltatásokat az árutól függetlenül tudná jelölni.
45 A Törvényszék e tekintetben először is megállapítja, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon értékelését, miszerint a fenti 43. pontban foglalt áruk és szolgáltatások jellegüket, tárgyukat és rendeltetésüket illetően eltérőek. A fellebbezési tanács ezen értékelését helyben kell hagyni. A csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások jellege, célja, illetve felhasználása nem ugyanaz, mint a húsok, a baromfi‑ és vadhúsok, a húskivonatok és az élő állatok esetében. Egyébiránt a szóban forgó áruk és szolgáltatások nem cserélhetőek fel, és nem helyettesíthetők egymással. Az említett szolgáltatásokat ugyanis nem pótolhatják a húsok vagy az élő állatok.
46 A fellebbezési tanács abból, hogy az említett áruk és szolgáltatások jellegüket, tárgyukat és rendeltetésüket tekintve különbözőek, azt a következtetést vonta le, hogy a szállításra szakosodott vállalkozások és a korábbi védjeggyel érintett áruk előállítására szakosodott vállalkozások is különböznek egymástól (lásd a megtámadott határozat 24. pontját).
47 A Törvényszék azonban megállapítja, hogy az a tény, hogy a hús, baromfi‑ és vadhús, húskivonatok előállítása, valamint az élő állatok tenyésztése és a csirkék szállítása, raktározása és forgalmazása szakértelmet feltételez, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az említett szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások különböznek az említett áruk előállításáért felelős vállalkozásoktól. Lehetséges ugyanis – miként ezt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban kifejtette –, hogy a csirkék és élő állatok tenyésztését végző vállalkozások áruikat saját maguk szállítják, raktározzák és forgalmazzák (lásd a megtámadott határozat 24. pontját).
48 Ezenkívül az említett áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének megítéléséhez nem a vállalkozások szakosodását, hanem azt kell értékelni, hogy az áruk és a szolgáltatások fogyasztói az említett áruk és szolgáltatások közötti kapcsolat alapján hihetik‑e azt, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen áruk előállításáért vagy e szolgáltatások nyújtásáért. Következésképpen pusztán az alapján, hogy vannak olyan vállalkozások, amelyek a korábbi védjeggyel érintett áruk előállítására szakosodtak, és vannak olyanok, amelyek csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására szakosodtak, nem lehet azt megállapítani, hogy az említett áruk és szolgáltatások nem egymást kiegészítő jellegűek.
49 A fellebbezési tanács továbbá azon az állásponton volt, hogy az említett áruk és szolgáltatások által érintett fogyasztói kör a kérdéses vállalkozások szakosodása miatt eltér egymástól, és így az említett vállalkozások között nincsen ipari vagy kereskedelmi kapcsolat. Konkrétan azt állapította meg, hogy a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások sajátos jellegüknél fogva e szolgáltatások címzettjei általában olyan vállalkozások és szakemberek, akik egy meghatározott ágazatban tevékenykednek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fogyasztói kör különbözik a korábbi védjegy áruinak fogyasztói körétől, ami alapján eleve kizárható az a feltételezés, hogy az említett vállalkozások között ipari vagy kereskedelmi kapcsolat áll fenn (lásd a megtámadott határozat 24. pontját). Az OHIM válaszában alátámasztotta ezt az álláspontot.
50 E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a bejelentett védjeggyel érintett, csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatásokat szakemberekből álló fogyasztói körnek szánják. A korábbi védjeggyel érintett árukat viszont egyaránt szánják a nagyközönségnek és a szakembereknek is. Még ha ugyanis a húst, a baromfi‑ és a vadhúst és a húskivonatokat a nagyközönségnek is szánják, ugyanúgy lehetnek címzettjei szakmabeli vásárlók is. Az élő állatokat, így a csirkéket elsősorban szakmabelieknek szánják.
51 Mivel ezeket az árukat szakemberekből álló fogyasztói körnek szánják, a fellebbezési tanács tévesen állapította meg azt, hogy ez a fogyasztói kör különbözik a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások fogyasztói körétől. A szakemberekből álló fogyasztói kör ugyanis egyaránt vásárolhat a szóban forgó árukból és veheti igénybe a fent hivatkozott szolgáltatásokat.
52 Egyébiránt azzal kapcsolatban, hogy az említett áruk és szolgáltatások között szoros kapcsolat áll fenn, meg kell állapítani, hogy a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások igénybevételének feltétele, hogy legyenek csirkék, amelyeket szállítanak, raktároznak és forgalmaznak. Ebben az értelemben a csirkék nélkülözhetetlenek a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások használatához. Fordítva, a baromfitenyésztők számára is fontosak lehetnek a csirkéik szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások. Ebből a szempontból szoros kapcsolat van a bejelentett védjeggyel érintett, csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások és a korábbi védjeggyel érintett csirkék között. Mivel a „csirke” szó az állat húsát is jelöli, ez a kapcsolat nemcsak az élő állatok vonatkozásában áll fenn, hanem a korábbi védjeggyel jelölt hús és baromfi vonatkozásában is.
53 Ezenkívül ezen áruk és szolgáltatások szakmabeli fogyasztói, vagyis azok a nagybani csirkefelvásárló vállalkozások, amelyeknek csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatásokra is szükségük van, azt gondolhatják, hogy ezen áruk előállításáért és e szolgáltatások nyújtásáért ugyanazon vállalkozás felel. Mivel ugyanis egyes termelők szállítási szolgáltatást is nyújtanak, a csirkék vásárlója azt hiheti, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen áruk előállításáért és e szolgáltatások nyújtásáért.
54 Az OHIM a fenti 40. pontban kifejtettekhez hasonló okokból vitatja, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások között hasonlóság állna fenn. Úgy véli ugyanis, hogy ha a baromfitenyésztők maguk szállítják, raktározzák és forgalmazzák csirkéiket, a szállításra, raktározásra és forgalmazásra irányuló szolgáltatások nem harmadik személy számára, ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatások, hanem csupán „belső” vagy a csirketenyésztéshez képest járulékos szolgáltatások, és így a baromfitenyésztő nem jelenik meg a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások piacán. Az OHIM ezen érve alátámasztásául egyrészt annak analógiájára hivatkozik, hogy a védjegyek tényleges használatának igazolásához a nyilvános használatukat is bizonyítani kell, másrészt pedig a Törvényszéknek a T‑202/03. sz., Alecansan kontra OHIM CompUSA (COMP USA) ügyben 2006. február 7‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 47. pontjában foglalt értékelésére utal.
55 A Törvényszék e tekintetben először is a fenti 40. pontban kifejtettek analógiájára azt állapítja meg, hogy a fellebbezési tanács nem támasztotta alá azon állítását, miszerint nem beszélhetünk harmadik személy számára, ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatásról abban az esetben, amikor a tenyésztők maguk szállítják, raktározzák, illetve forgalmazzák a csirkéiket. Márpedig abból, hogy egy baromfitenyésztéssel foglalkozó vállalkozás csirkeszállításra irányuló szolgáltatást is nyújt, nem lehet arra következtetni, hogy ezt a szolgáltatást nem visszterhesen végzik. Ezenkívül nem lehet ebből a további szolgáltatásnyújtásból azt a következtetést sem levonni, hogy az ilyen kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás nincsen jelen a csirkék szállítására irányuló szolgáltatások piacán. Az a tény ugyanis, hogy egy baromfitenyésztő saját csirkéinek szállítására irányuló szolgáltatást nyújt, egyúttal azt jelenti, hogy versenytársa azoknak a vállalkozásoknak, amelyek csirkék szállítására irányuló szolgáltatásokat nyújtanak. Ezért ez a tenyésztő jelen van az említett piacon.
56 Ennél is lényegesebb továbbá arra utalni, hogy az áruk és a szolgáltatások közötti hasonlóság értékelésekor annak vizsgálatánál, hogy az említett áruk és szolgáltatások kiegészítik‑e egymást, az értékelést nem az alapján kell elvégezni, hogy az áruk és a szolgáltatások az OHIM által kifejtett érvelés értelmében (lásd a fenti 54. pontot) „belső” jellegűnek minősülnek‑e, hanem az alapján, hogy az érintett fogyasztói kör érzékelése szerint ezen áruk előállításáért és e szolgáltatások nyújtásáért ugyanazon vállalkozás felel, vagy külön vállalkozások felelnek (lásd a fenti 22. pontot). Következésképpen hibás az az álláspont, amelyet a szóban forgó áruk és szolgáltatások kiegészítő jellegét illetően a fellebbezési tanács képviselt és az OHIM támogatott.
57 Az OHIM által képviselt álláspont hibás jellegének szemléltetéséhez meg kell jegyezni, hogy ez a jelen ügyben ahhoz a megállapításhoz vezetne, hogy abban az esetben, ha egy vállalkozás, amelyik vásárolni és szállítani is szeretne csirkéket, egyfelől a piacon egy adott védjeggyel jelölten tevékenykedő baromfitenyésztővel, másfelől pedig a csirkeszállítással foglalkozó, ezen a piacon a fent említett tenyésztőével azonos védjeggyel jelen lévő szolgáltatóval találkozik, akkor nem áll fenn annak veszélye, hogy ez a vállalkozás azt gondolja, hogy az említett áruk és szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól származnak, mert ha egy baromfitenyésztő szállítási szolgáltatást nyújt, akkor ez a szolgáltatás a csirketenyésztéshez képest csak járulékos, illetve „belső” szolgáltatás, és ezért nincsen jelen a csirkeszállítás piacán. Az OHIM által képviselt álláspont szerint ugyanis semmilyen hasonlóság nem áll fenn a csirketenyésztés és a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások között, és így ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában azonos védjegyek létezhetnek egymás mellett, anélkül hogy a fogyasztók szempontjából fennállna az áruk és szolgáltatások összetévesztésének veszélye.
58 Márpedig a fenti 53. pontban ismertetett okok miatt az a nagybani csirkefelvásárló, akinek csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatásokra is szüksége van, azt gondolhatja, hogy jelentős összefüggés van a csirketenyésztés és a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások között, és így az említett áruk és szolgáltatások fogyasztója azt hiheti, hogy azok ugyanattól a vállalkozástól származnak.
59 Mivel a piaci jelenlét abban a formában, ahogyan azt az OHIM a jelen ügyben meghatározta (lásd a fenti 54. pontot), nem vehető figyelembe, el kell utasítani a felszólalásokkal összefüggésben a korábbi védjegyek tényleges használatára vonatkozó szabályokkal fennálló analógiát.
60 Ezenkívül azzal kapcsolatban, hogy az OHIM a fent említett COMP USA ítélet alapját képező ügyre hivatkozik, meg kell állapítani, hogy ez az ügy abban különbözik a jelen ügytől, hogy ott informatikai áruk és szolgáltatások távértékesítéséről volt szó. Ráadásul ettől az ügytől eltérően, amelyben a Törvényszék azt mondta ki, hogy a megvett vagy bérelt szoftverek és számítógépek fizikai formában való megküldése egy olyan vállalkozás számára, amely termékeit az interneten nyújtja, csupán távollévők között kötött szerződés vagy szállítási szolgáltatáshoz nem kapcsolódó szolgáltatási szerződés végrehajtásának minősül (a fent hivatkozott COMP USA ügyben hozott ítélet 47. pontja), az OHIM erre vonatkozó bizonyítékának hiányában nem lehet azt feltételezni, hogy a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások csak a csirkék eladásának vagy a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatásokhoz nem kapcsolódó szolgáltatási szerződés végrehajtásának minősülnek.
61 A fellebbezési tanács ezért nem zárhatta ki eleve azt, hogy a korábbi védjeggyel jelölt áruk és a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások egymást kiegészítő jellegűek. Legalábbis a csirkék és a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások vonatkozásában meg kellett volna állapítania az egymást keigészítő jelleget.
62 A fellebbezési tanácsnak a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó áruk és szolgáltatások közötti kapcsolatot jellemző összes releváns tényezőt. A fellebbezési tanácsnak ezért annak ellenére, hogy a csirkehús és az élő csirkék, valamint a csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatások jellegüket, rendeltetésüket, felhasználásukat és egymást helyettesítő voltukat illetően különböznek egymástól, el kellett volna ismernie, hogy azok bizonyos mértékben egymást kiegészítő jellegűek. Mivel az említett áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság értékelésekor az összes releváns tényezőt figyelembe kell venni, a fellebbezési tanács tévesen állapította meg azt, hogy az említett áruk és szolgáltatások között egyáltalán nem áll fenn hasonlóság.
63 Ezért a megtámadott határozatot abban a részében is hatályon kívül kell helyezni, amelyben azt állapította meg, hogy a korábbi védjeggyel jelölt áruk egyáltalán nem hasonlóak a bejelentett védjeggyel érintett, csirkék szállítására, raktározására és forgalmazására irányuló szolgáltatásokhoz.
2. A bejelentett közösségi védjegy lajstromozásának megtagadására irányuló kérelemről
64 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék ítéletével a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában tagadja meg a bejelentett közösségi védjegy lajstromozását.
65 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálati jogkör a jogszerűség felülvizsgálatára irányul. Téves jogalkalmazás esetén a fellebbezési tanács határozatát hatályon kívül helyezheti és – erre irányuló kérelem esetén – megváltoztathatja. Nem feladata a védjegyek lajstromozása vagy lajstromozásuk megtagadása. Az EUMSZ 266. cikk és a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdése alapján ugyanis az OHIM köteles megtenni az uniós bíróság esetleges hatályon kívül helyező ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. A Törvényszék nem utasíthatja az OHIM‑ot, az utóbbinak azonban kötelessége a Törvényszék ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (lásd a Törvényszék T‑276/09. sz., Kavaklidere‑Europe kontra OHIM – Yakult Honsha [Yakut] ügyben 2012. június 21‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
66 Amennyiben a felperes kérelme úgy értelmezendő, hogy a Törvényszék utasítsa az OHIM‑ot arra, hogy ne lajstromozza a bejelentett védjegyet a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások vonatkozásában, úgy ezt a kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
67 Amennyiben az említett kérelem úgy értelmezendő, hogy a Törvényszék változtassa meg a megtámadott határozatot úgy, hogy a megtámadott határozatot azt megállapító határozattal váltsa fel, hogy a bejelentett védjegyet nem lehet azon szolgáltatások vonatkozásában lajstromozni, amelyek tekintetében a felszólalási osztály határozata még nem tagadta meg a lajstromozást, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék számára biztosított, megváltoztatásra vonatkozó jogkör nem ruházza őt fel azzal a jogkörrel, hogy a fellebbezési tanács értékelését a saját értékelésével váltsa fel, és főleg nem azzal, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban az említett fellebbezési tanács még nem foglalt állást (a Bíróságnak a C‑263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑5853. o.] 72. pontja).
68 Következésképpen a megváltoztatásra irányuló jogkör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (a fenti 67. pontban hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 72. pontja).
69 Márpedig a jelen esetben ez nem áll fenn. A 29. és azt követő pontokban ismertetett, az áruk és a szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél az egymást kiegészítő jelleg nem megfelelő figyelembevétele miatt elkövetett módszertani hiba ugyanis azt eredményezte, hogy a Törvényszéknek olyan kérdést kellett megítélnie, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács nem foglalt állást. Ezenkívül – ahogyan ez a 43. és az azt követő pontokból is kitűnik – el kell ismerni, hogy még ha csekély mértékben is, de fennáll a hasonlóság a szóban forgó áruk és szolgáltatások némelyike között, ami azt jelenti, hogy a fellebbezési tanácsnak le kellett volna folytatnia a szóban forgó védjegyek közötti hasonlóság vizsgálatát és az összetéveszthetőség átfogó vizsgálatát, amire nem került sor.
70 Ezért abban az esetben is el kell utasítani a felperes arra irányuló kérelmét, hogy a Törvényszék tagadja meg a közösségi védjegy lajstromozását, ha ezt a kérelmet megváltoztatásra irányuló kérelemnek kell érteni.
A költségekről
71 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
72 Mivel az OHIM kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2011. február 11‑én hozott határozatát (R 1073/2010–2. sz. ügy).
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.
Azizi | Frimodt Nielsen | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. május 14‑i nyilvános ülésen.
Aláírások