AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE (első tanács)
2015. szeptember 30.
F‑14/12. RENV. sz. ügy
Peter Schönberger
kontra
az Európai Unió Számvevőszéke
„Közszolgálat – Tisztviselők – Hatályon kívül helyezést követően visszautalás a Közszolgálati Törvényszék elé – Előléptetés – 2011. évi előléptetési időszak – Az előléptetés mellőzése – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Schönberger lényegében az Európai Unió Számvevőszéke azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben az a 2011. évi előléptetési időszak keretében mellőzte a felperes AD 13 besorolási fokozatba való előléptetését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. Az F‑14/12. és F‑14/12. RENV. ügyben P. Schönberger maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Számvevőszékének költségeit. A T‑26/14. P. ügyben az Európai Unió Számvevőszéke maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni P. Schönberger költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – Előléptetést mellőző határozat ellen irányuló kereset – Az előléptetési eljárás szabálytalanságára alapított jogalap – Bizonyítási teher
(Személyzeti szabályzat, 6. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk; I. melléklet, B szakasz)
2. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Korlátok
1. A tisztviselő előléptetésének mellőzéséről szóló, az intézmény által hozott határozat ellen irányuló megsemmisítés iránit kereset keretében a tisztviselőnek kell bizonyítania, hogy a személyes helyzetére tekintettel az általa kért megsemmisítés lehetőséget teremtene az előléptetésére.
Minden egyes előléptetési időszak szükségképpen független az azt megelőző, illetve az azt követő előléptetési időszakoktól, mivel a tisztviselők, akiknek az érdemeit össze kell hasonlítani, és az ezen összehasonlítás céljából meghatározott szempontok az egyes előléptetési időszakokhoz kapcsolódnak.
(lásd a 46., 54. és 55. pontot)
2. Az egyenlő bánásmód elve ugyanis tiltja, hogy összehasonlítható helyzeteket különbözően kezeljenek, vagy hogy különböző helyzeteket azonos módon kezeljenek, hacsak objektíve nem igazolt az ilyen bánásmód. Így az intézmények által a tisztviselőikkel szemben elfogadott intézkedések közötti esetleges különbségekre valamely másik intézmény tisztviselői nem hivatkozhatnak annak érdekében, hogy alátámasszanak egy, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapot.
(lásd a 60. és 62. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: 2007. február 14‑i Simões Dos Santos kontra OHIM ítélet, T‑435/04, EU:T:2007:50, 162. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Közszolgálati Törvényszék: 2009. április 29‑i Balieu‑Steinmetz és Noworyta kontra Parlament ítélet, F‑115/07, EU:F:2009:41, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.