Language of document : ECLI:EU:F:2015:112

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE (első tanács)

2015. szeptember 30.

F‑14/12. RENV. sz. ügy

Peter Schönberger

kontra

az Európai Unió Számvevőszéke

„Közszolgálat – Tisztviselők – Hatályon kívül helyezést követően visszautalás a Közszolgálati Törvényszék elé – Előléptetés – 2011. évi előléptetési időszak – Az előléptetés mellőzése – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Schönberger lényegében az Európai Unió Számvevőszéke azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben az a 2011. évi előléptetési időszak keretében mellőzte a felperes AD 13 besorolási fokozatba való előléptetését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. Az F‑14/12. és F‑14/12. RENV. ügyben P. Schönberger maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Számvevőszékének költségeit. A T‑26/14. P. ügyben az Európai Unió Számvevőszéke maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni P. Schönberger költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Előléptetést mellőző határozat ellen irányuló kereset – Az előléptetési eljárás szabálytalanságára alapított jogalap – Bizonyítási teher

(Személyzeti szabályzat, 6. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk; I. melléklet, B szakasz)

2.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Korlátok

1.      A tisztviselő előléptetésének mellőzéséről szóló, az intézmény által hozott határozat ellen irányuló megsemmisítés iránit kereset keretében a tisztviselőnek kell bizonyítania, hogy a személyes helyzetére tekintettel az általa kért megsemmisítés lehetőséget teremtene az előléptetésére.

Minden egyes előléptetési időszak szükségképpen független az azt megelőző, illetve az azt követő előléptetési időszakoktól, mivel a tisztviselők, akiknek az érdemeit össze kell hasonlítani, és az ezen összehasonlítás céljából meghatározott szempontok az egyes előléptetési időszakokhoz kapcsolódnak.

(lásd a 46., 54. és 55. pontot)

2.      Az egyenlő bánásmód elve ugyanis tiltja, hogy összehasonlítható helyzeteket különbözően kezeljenek, vagy hogy különböző helyzeteket azonos módon kezeljenek, hacsak objektíve nem igazolt az ilyen bánásmód. Így az intézmények által a tisztviselőikkel szemben elfogadott intézkedések közötti esetleges különbségekre valamely másik intézmény tisztviselői nem hivatkozhatnak annak érdekében, hogy alátámasszanak egy, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapot.

(lásd a 60. és 62. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: 2007. február 14‑i Simões Dos Santos kontra OHIM ítélet, T‑435/04, EU:T:2007:50, 162. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: 2009. április 29‑i Balieu‑Steinmetz és Noworyta kontra Parlament ítélet, F‑115/07, EU:F:2009:41, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.