A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2012. március 22.(*)
„Verseny – Közigazgatási eljárás – Információkérést tartalmazó határozat – A kért információk szükséges mivolta – A gondos ügyintézés elve – Indokolási kötelezettség – Arányosság”
A T‑458/09. és T‑171/10. sz. egyesített ügyekben,
a Slovak Telekom a.s. (székhelye: Pozsony [Szlovákia], képviselik kezdetben: M. Maier, L. Kjølbye és D. Geradin, később: L. Kjølbye, D. Geradin és G. Berrisch ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik a T‑458/09. sz. ügyben: F. Castillo de la Torre és K. Mojzesowicz, a T‑171/10. sz. ügyben: F. Castillo de la Torre, K. Mojzesowicz és J. Bourke, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
egyrészt az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2009. szeptember 3‑án hozott C(2009) 6840 bizottsági határozat (COMP/39.523 Slovak Telekom ügy), másrészt az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2010. február 8‑án hozott C(2010) 902 bizottsági határozat (COMP/39.523 Slovak Telekom ügy) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro (előadó) és H. Kanninen bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. szeptember 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 A felperes Slovak Telekom a.s. egy 1999. április 1‑jén a Szlovák Köztársaságban létrejött társaság, amely 51%‑ban a Deutsche Telekom AG és 49%‑ban a szlovák kormány tulajdonában van. A Slovak Telekom többek között országos és nemzetközi telefonszolgáltatásokat, széles sávú internetszolgáltatásokat és számos más hírközlési szolgáltatás széles választékát nyújtja – ideértve az adathálózatokat, a hozzáadott értéket képviselő szolgáltatásokat és a bérelt vonalakat.
2 2009. január 13. és 16. között az Európai Közösségek Bizottsága [az EK 81. cikkben] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendeletnek (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 205. o.) megfelelően a felperes helyiségeiben helyszíni vizsgálatot végzett.
3 A Bizottság 2009. április 14‑i levelével tájékoztatta a felperest, hogy az EK 82. cikk megsértése miatt a COMP/39.523 ügyben vele szemben 2009. április 8‑án eljárás megindításáról határozott. A Bizottság e tekintetben jelezte, hogy ezen eljárás megindítása arra vonatkozik, hogy a felperes és az általa irányított társaságok a Szlovák Köztársaságban esetlegesen a helyi hurok nagykereskedelmi átengedésével és más széles sávú nagykereskedelmi hozzáféréssel kapcsolatosan megtagadták a szerződéskötést, a helyi hurok nagykereskedelmi átengedésével és más széles sávú nagykereskedelmi hozzáféréssel kapcsolatosan esetlegesen árprést alkalmaztak, és egyéb olyan kiszorító és diszkriminatív magatartást tanúsítottak, mint különösen a termékcsomagok részleges alkalmazása és a nagy‑ és kiskereskedelmi széles sávú hozzáférési szolgáltatásokra vonatkozó árukapcsolások (a T‑458/09. sz. ügyben a megtámadott határozat – a továbbiakban: az I. megtámadott határozat – (1) preambulumbekezdése, a T‑171/10. sz. ügyben a megtámadott határozat – a továbbiakban: a II. megtámadott határozat – (1) preambulumbekezdése).
4 2009. április 17‑én a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 18. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében információkérést intézett a felpereshez (az I. megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése, a II. megtámadott határozat (7) preambulumbekezdése).
5 A felperes a 2009. június 4‑i elektronikus levelében jelezte a Bizottságnak, hogy a 2009. április 17‑i információkérés egy, a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontját megelőző időszakot is érint, és hogy a Bizottságnak nincs hatásköre az EK 81. cikk és EK 82. cikk alkalmazására a felperes állítólagos jogsértő magatartására vonatkozóan 2004. május 1‑jét megelőzően. A felperes hangsúlyozta, hogy a Bizottság ezen időszak tekintetében nem állapíthat meg jogsértést, és nem fordulhat hozzá az említett időszakra vonatkozó módszeres információkéréssel. A felperes felajánlotta, hogy a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozóan továbbra is szolgáltat általános információkat. A részletesebb adatokat és számításokat illetően viszont a válaszát ezen időpont utáni időszakra javasolta korlátozni (az I. megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése, a II. megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése).
6 A Bizottság 2009. június 5‑i elektronikus levelében azt válaszolta a felperesnek, hogy a jelen ügyben nem az uniós versenyszabályok megsértésének a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozóan történő megállapításáról, hanem inkább konkrét ténybeli információk szerzéséről van szó, amelyek közül egyes információk az említett időszakra is vonatkoznak. A Bizottság ugyanis úgy vélte, hogy ezen információk a tények és a megfelelő gazdasági hátterük teljes ismeretében relevánsak a felperes 2004. május 1‑je utáni magatartásának az EK 82. cikkel való összeegyeztethetősége értékeléséhez. A Bizottság ennélfogva kitartott amellett, hogy a felperes az összes kért információt adja át számára (az I. megtámadott határozat (4) preambulumbekezdése, a II. megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése).
7 A felperes a 2009. június 11‑i elektronikus leveléhez csatolt levelében megismételte a 2009. június 4‑i elektronikus levelében megfogalmazott kifogásokat, és kifejtette, hogy szerinte nem elegendő, hogy az információk hasznosak lehetnek magatartásának saját gazdasági hátterében történő értékelése végett. Mindazonáltal közölte a Bizottsággal az általa kért információkat, de jelezte, hogy fenntartja a jogot ezen információknak, valamint a Bizottság által a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtti, és a 2009 januárjában végzett helyszíni vizsgálat során összegyűjtött dokumentumoknak a Bizottság által vele szemben történő felhasználásával szemben történő fellépésre (az I. megtámadott határozat (5) preambulumbekezdése, a II. megtámadott határozat (10) preambulumbekezdése).
8 2009. július 13‑án és 14‑én a Bizottság újabb helyszíni vizsgálatot végzett.
9 A Bizottság a 2009. július 17‑i levelében az 1/2003/EK rendelet 18. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében kiegészítő információkérést intézett a felpereshez, kérve 2004. május 1‑je előtti információkat és dokumentumokat is(az I. megtámadott határozat (7) preambulumbekezdése, a II. megtámadott határozat (11) preambulumbekezdése).
10 A felperes a 2009. augusztus 14‑i levelében megismételte a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozó információk és dokumentumok szolgáltatását érintő kifogásait. Kijelentette továbbá, hogy a 2009. április 17‑i információkérést követően önként szolgáltatott a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozó általános információkat a Bizottságnak a közölt információk hátterének világossá tétele végett, és hogy nem fog ezen időszakot érintő részletesebb adatokat és számításokat szolgáltatni. A felperes kifejtette, hogy úgy döntött, hogy nem közöl a Bizottsággal a csatlakozás előtti időszakra vonatkozó információkat egyrészt az „ATM”‑halmozódásra (Asynchronous Transfer Mode, aszinkron átviteli mód) és a felperes alaphálózatára vonatkozó 2009. július 17‑i információkérés 4. a) és 4. b) kérdéseit, másrészt az említett információkérés 16. és 17. kérdését illetően. Mindazonáltal azt állítja, hogy döntése nem érint bizonyos, a 2009. július 17‑i információkérés 12. kérdésében egyes termékei jövedelmezőségének vonatkozásában kért 2004. évi adatokat, mivel az erre vonatkozó adatokat nem tudná érthető módon szétválasztani (az I. megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése, a II. megtámadott határozat (11) preambulumbekezdése).
Az I. megtámadott határozat
11 2009. szeptember 3‑án a Bizottság elfogadta az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott C(2009) 6840 határozatot (COMP/39.523 Slovak Telekom ügy).
12 A Bizottság az I. megtámadott határozatban az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően kijelentette, hogy az említett rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében egyszerű kérelem vagy határozat formájában felkérheti a vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait, hogy nyújtsanak be minden szükséges információt. A Bizottság szerint az ilyen információkérésre vonatkozó hatásköre nem korlátozható arra az időszakra, amely tekintetében az EK 81. cikk és az EK 82. cikk megsértésének megállapítására jogosult (az I. megtámadott határozat (11) preambulumbekezdése).
13 Ezért a Bizottság úgy vélte, hogy mint gondos jogalkalmazónak az ügyre vonatkozó valamennyi ténybeli elemet össze kell gyűjtenie. Megjegyezte, hogy a jelen esetben e feladat – a széles sávú szolgáltatások értékesítésének és fejlesztésének hátterén és a 2004. május 1‑jét követően kis‑ és nagykereskedelmi szinten nyújtott „triple play” szolgáltatáson felül – e szolgáltatások tervezésének, előkészítésének, az ezekkel járó befektetéseknek és végrehajtásuknak, valamint az I. megtámadott határozat elfogadásáig (különösen a 2003. évet és 2004 első négy hónapját illetően) e tevékenységek alakulásának összefüggéseire vonatkozó értékelésből áll, függetlenül attól a ténytől, hogy ezek közül egyes események a Szlovák Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásának időpontját megelőzően történtek. A Bizottság hozzátette, hogy mivel ezek a ténymegállapítások a bírságkiszabó határozat részét képezhetik, az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az említett megállapításokat lehetővé tevő információkat és dokumentumokat kérjen (az I. megtámadott határozat (12) preambulumbekezdése).
14 E tekintetben a Bizottság először is úgy vélte, hogy a 2004 előtti hírközlési piacok fejlődésére és a felperes e piacokon tanúsított magatartására vonatkozó adatok relevánsak a felperes 2004. május 1‑jét követő magatartásának elemzése tekintetében, és különösen az érintett piac, valamint annak meghatározása érdekében, hogy a felperes 2004. május 1‑jét követően e piacokon erőfölényben volt‑e, mivel ez az értékelés nem alapulhat statikus számításokon, és figyelembe kell vennie különösen a felperes helyzetének a 2004. május 1‑jét megelőző időszak során bekövetkezett gazdasági alakulását (az I. megtámadott határozat (13) preambulumbekezdése).
15 Továbbá a Bizottság megjegyezte, hogy a felperes 2004. május 1‑je előtt hozta létre az „ATM”‑halmozódást és alaphálózatát (az I. megtámadott határozat I. mellékletének I. és II. pontja), és hogy az említett határozat meghozatalának időpontjában a felperes még mindig azokat használta széles sávú szolgáltatásainak nagy‑ és kiskereskedelmi szinten történő nyújtásához (az I. megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése).
16 Végül a Bizottság megállapította, hogy az információkérés III. melléklete 16. és 17. kérdésében és az I. megtámadott határozat I. mellékletének III. és IV. pontjában meghatározott dokumentumok olyan nagy‑ és kiskereskedelmi szinten nyújtott széles sávú szolgáltatásokat érintenek, amelyeket a felperes 2003‑ban kezdett nyújtani, és 2004. május 1‑je után továbbra is nyújtott. A Bizottság kifejtette, hogy a kérdéses információk az említett szolgáltatások tervezésére, elindításra, az azokkal kapcsolatos befektetésekre, a fejlesztésükre, piaci pozícionálásukra, szabályozásukra, a velük versenyző termékekre, valamint más releváns körülményekre vonatkoztak. A Bizottság hozzátette, hogy a többi dokumentum a társaságnak a széles sávú piacon megvalósítandó stratégiáját, a szabályozási stratégiát, a piaci helyzetre vonatkozó előrejelzést és megbeszéléseket, valamint a felperes erre való reakcióit, valamint a helyi hurok átengedésével kapcsolatos referenciaajánlat előkészítését és az erre vonatkozó szabályozási kérdéseket érintette. Ennélfogva az említett dokumentumok hasznosak a jelen ügy bizottsági vizsgálata tekintetében, és az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében szükségesek a Szlovák Köztársaság területén a széles sávú hozzáférési szolgáltatások nagy‑ és kiskereskedelmi elindítása és nyújtása átfogó gazdasági és pénzügyi hátterének, valamint a felperes magatartása uniós versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelése végett (az I. megtámadott határozat (15) preambulumbekezdése).
17 Az I. megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen szól:
„1. cikk
A Slovak Telekom a.s. köteles a jelen [h]atározat I. mellékletében említett információkat legkésőbb 2009. szeptember 22‑ig megküldeni. Az I. melléklet a jelen [h]atározat szerves részét képezi.
2. cikk
Amennyiben a Slovak Telekom az 1. cikkben meghatározott időtartam alatt nem küldi meg megfelelő módon és teljes körűen a kért információkat, a Bizottság vele szemben a jelen [h]atározatban rögzített időponttól kezdve a késedelem minden egyes napjára az előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi forgalma 1%‑ának – azaz 28 114 eurónak […] – megfelelő kényszerítő bírságot szab ki.
3. cikk
A jelen [h]atározat címzettje a Slovak Telekom a.s., amelynek a székhelye a következő címen található: Karadžičova 10, 825 13 Pozsony, Szlovák Köztársaság, valamint valamennyi, általa közvetlenül vagy közvetetten, egyedül vagy együttesen irányított vállalkozás.”
18 2009. szeptember 22‑én a felperes közölte a Bizottsággal a kért információk összességét.
A II. megtámadott határozat
19 2010. február 8‑án a Bizottság elfogadta az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott C(2010) 902 határozatot (COMP/39.523 Slovak Telekom ügy).
20 A II. megtámadott határozatban a Bizottság több, az I. megtámadott határozatban már szereplő megfontolásra emlékeztetett lényegében (a II. megtámadott határozat (2), (5) és (6) preambulumbekezdése) (lásd a fenti 12. és 13. pontot).
21 Egyébiránt a Bizottság először is megjegyezte, hogy a II. megtámadott határozat I. mellékletének 1. pontjában kért 2003. évre vonatkozó „UCN típusú jelentés” olyan számviteli adatokat tartalmazott a felperes által nagy‑ és kiskereskedelmi szinten nyújtott széles sávú szolgáltatásokról, mint a bevételek, a költségek és a jövedelmezőség. Ezért úgy vélte, hogy e dokumentumra szüksége volt ahhoz, hogy értékelni tudja a felperes széles sávú szolgáltatásainak az azok 2003. évi elindítása és a II. megtámadott határozat időpontja közötti teljes időszak során elért jövedelmezőségét (a II. megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése).
22 Ezt követően a Bizottság kijelentette, hogy a II. megtámadott határozat I. mellékletének 2–4. pontjában kért, a Slovak Telekom bizonyos széles sávú szolgáltatásainak nyújtásával kapcsolatos ügyfélszerzési költségeire és bizonyos tőkeköltségeire vonatkozó, 2003. évet érintő információk és dokumentumok szükségesek voltak a 2004. május 1‑jét követő állítólagos visszaélésszerű magatartás értékelése végett. A Bizottság ugyanis úgy ítélte meg, hogy az olyan költségek, mint a tőkeköltségek és az üzleti év folyamán felmerülő működési költségek hosszabb időszak alatt írhatók le, és hogy ez visszahat majd az ezt követő üzleti évek folyamán a költségek kiszámítására és a jövedelmezőségre (a II. megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése).
23 Végül a Bizottság úgy vélte, hogy a legmegfelelőbb mód a kérdéses információkat határozat formájában kérni, tekintettel különösen az információközlésük késedelmének veszélyére, arra, hogy a felperes a múltban már megtagadta az információnyújtást a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozólag, valamint az I. megtámadott határozatnak a Törvényszék előtt folyamatban lévő T‑458/09. sz. ügyben való megsemmisítése iránti keresetre (lásd a lenti 25. pontot) (a II. megtámadott határozat (7) és (13) preambulumbekezdése).
24 A II. megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen szól:
„1. cikk
A Slovak Telekom a.s. köteles a jelen [h]atározat I. mellékletében említett információkat legkésőbb 2010. február 23‑ig megküldeni. Az I. melléklet a jelen [h]atározat szerves részét képezi.
2. cikk
Amennyiben a Slovak Telekom az 1. cikkben meghatározott időtartam alatt nem küldi meg megfelelő módon és teljes körűen a kért információkat, a Bizottság vele szemben a jelen [h]atározatban rögzített időponttól kezdve a késedelem minden egyes napjára az előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi forgalma 1%‑ának – azaz 28 114 eurónak […] – megfelelő kényszerítő bírságot szab ki.
3. cikk
A jelen [h]atározat címzettje a Slovak Telekom a.s., amelynek a székhelye a következő címen található: Karadžičova 10, 825 13 Pozsony, Szlovák Köztársaság, valamint valamennyi, általa közvetlenül vagy közvetetten, egyedül vagy együttesen irányított vállalkozás.”
Az eljárás és a felek kérelmei
25 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2009. november 13‑án, illetve 2010. április 15‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen, a T‑458/09. sz. ügyet illetően az I. megtámadott határozatra, és a T‑171/10. sz. ügyet illetően a II. megtámadott határozatra vonatkozó keresetét.
26 A felperes ezen eljárásokban azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az I. megtámadott határozatot, illetve a II. megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
27 A Bizottság mindkét eljárásban azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
28 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzatának 64. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében felhívta a Bizottságot dokumentumok benyújtására. A Bizottság az erre megadott határidőn belül benyújtotta a dokumentumokat.
29 A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke a 2011. június 30‑i végzésével a felperes erre irányuló kérelmét követően – amelyet a Bizottság nem kifogásolt – a szóbeli szakasz lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesítette a T‑458/09. és T‑171/10. sz. ügyet.
30 A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2011. szeptember 15‑i tárgyaláson meghallgatta.
A jogkérdésről
31 A felperes mindkét keresete alátámasztására három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az 1/2003 rendelet alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul. A második jogalap a „tisztességes eljárás elvének” megsértésén alapul. Végül a harmadik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul.
Az első, az 1/2003 rendelet alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
32 Az első jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot. A felperes szerint a Bizottság, mivel nem volt hatásköre az EK 82. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására a Szlovák Köztársaság területén annak Unióhoz való csatlakozását megelőzően tanúsított magatartásokra vonatkozóan, nem jogosult e rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében az említett csatlakozást megelőző időszakra vonatkozó adatokat kérni.
33 A felperes e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EK 82. cikk és az EUMSZ 102. cikk nem alkalmazható a megtámadott határozatokkal érintett időszakra, mivel a Bizottság hatásköre azokra a visszaélésekre korlátozódik, amelyeket az erőfölényben lévő vállalkozások a közös piacon vagy annak jelentős részén követnek el, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Márpedig a jelen esetben e feltételek nem teljesültek 2004. május 1‑je előtt. Ezen időpont előtt ugyanis a szlovák hírközlési piac nem volt a közös piac része, és a felperes magatartása nem lehetett hatással a tagállamok közötti kereskedelemre. Egyébiránt a Bizottság ezt az I. és II. megtámadott határozatban nem vitatta. Egyébként egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint másrészről a Szlovák Köztársaság között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás (HL 1994. L 359., 2. o.) nem tette sem az EK 81. cikket és az EK 82. cikket, sem az EUMSZ 101. cikket és az EUMSZ 102. cikket a Szlovák Köztársaságban közvetlenül alkalmazhatóvá annak az Unióhoz való csatlakozása előtt.
34 A felperes szerint a Bizottság kötelezettségeit és hatásköreit, amelyek az 1/2003 rendeletből, és különösen e rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből, valamint 24. cikke (1) bekezdésének d) pontjából származnak, a vizsgálat célja – azaz az uniós versenyszabályok végrehajtása, és tehát egyrészt az EK 81. cikk és az EK 82. cikk, másrészt pedig az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazási köre – határozza meg és korlátozza. E tekintetben az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében szereplő „szükséges információ” fogalma megköveteli az információkérés és a feltételezett jogsértés közötti kellő összefüggés fennállását. Mindazonáltal a jelen ügyekben az információkérés és a hivatkozott jogsértés között egyáltalán nem áll fenn kapcsolat, mivel semmilyen jogsértés sem állapítható meg a 2004. május 1‑je előtti időszak tekintetében. Ennélfogva a Bizottság nem jogosult az EK 82. cikk és az EUMSZ 102. cikk értelmében vizsgálatot folytatni, és nem támaszkodhat a felperesnek a Szlovák Köztársaság Unióhoz történő csatlakozását megelőző időszak alatti magatartására vonatkozó információkra annak érdekében, hogy a felperes említett csatlakozást követő magatartásának az Unió versenyjogi szabályaival való összeegyeztethetőségét értékelje.
35 Előzetesen meg kell állapítani, – amint azt a Bizottság a felperesnek címzett 2009. június 5‑i elektronikus levelében (lásd a fenti 6. pontot), az I. megtámadott határozat (4) preambulumbekezdésében, és a II. megtámadott határozat (9) preambulumbekezdésében kifejezetten megjegyezte, és írásbeli beadványaiban, valamint a tárgyaláson megismételte – hogy az I. és II. megtámadott határozat célja az volt, hogy konkrét ténybeli információkat szerezzen – amely információk közül egyesek 2004. május 1‑je előtt keletkeztek – abból a célból, hogy megvizsgálja, hogy a felperes és az általa irányított társaságok a helyi hurok nagykereskedelmi átengedésével és más nagykereskedelmi széles sávú hozzáférési szolgáltatással és kiskereskedelmi széles sávú hozzáférési szolgáltatásokkal kapcsolatosan esetlegesen megtagadták‑e a szerződéskötést, alkalmaztak‑e árprést, illetve tanúsítottak‑e egyéb kiszorító magatartást. A Bizottság ellenben jelezte, hogy nem volt szó e szakaszban a versenyszabályok megsértésének megállapításáról a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozólag.
36 Meg kell állapítani, hogy az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében az Európai Közösség tevékenysége – e szerződés rendelkezései és az abban meghatározott ütemezés szerint – olyan rendszert foglal magában, amely megakadályozza a belső piaci verseny torzulását. Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az EUSZ 3. cikk (3) bekezdése pontosítja, hogy az Unió belső piacot hoz létre. Ez utóbbi az Európai Unióról szóló Szerződéshez és Európai Unió Működéséről szóló Szerződéshez (HL 2010. C 83., 309. o.) csatolt, a belső piacról és a versenyről szóló 27. jegyzőkönyvnek megfelelően olyan rendszert foglal magában, amely biztosítja azt, hogy a verseny ne torzuljon.
37 Az EK 81. cikk és az EK 82. cikk, valamint az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk azon versenyszabályok közé tartozik, amelyek – az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említettekhez hasonlóan – szükségesek az említett belső piac működéséhez.
38 E szabályok szerepe ugyanis éppen az, hogy megakadályozzák a versenynek a közérdek, az egyéni vállalkozások és a fogyasztók kárára történő torzulását, és ily módon hozzájáruljanak az Unión belüli jóléthez (lásd a Bíróság C‑52/09. sz., TeliaSonera Sverige ügyben 2011. február 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑527. o.] 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
39 Arra is emlékeztetni kell, hogy az EK 83. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában elfogadásra került 1/2003 rendeletnek ugyanezen cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint a célja [az EK 81. cikkben és az EK 82. cikkben] megállapított tilalmak betartásának biztosítása.
40 Ennek érdekében az 1/2003 rendelet széles vizsgálati és ellenőrzési hatáskört ruház a Bizottságra, amikor a 18. cikkének (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[a] Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében egyszerű kérelem vagy határozat formájában felkérheti a vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait, hogy nyújtsanak be minden szükséges információt”. Az említett rendelet (23) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy a Bizottságot „fel kell hatalmazni arra, hogy […] [az EK 82. cikkben] tiltott erőfölénnyel való visszaélés felderítéséhez szükséges információk megadását [az Unión belül] megkövetelhesse”.
41 Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében ezért a Bizottság kötelezheti a vállalkozást arra, hogy minden számára ismeretes, a tényekre vonatkozó szükséges információt közöljön, és amennyiben az szükséges, bocsássa a Bizottság rendelkezésére az ezekre vonatkozóan birtokában lévő okiratokat még abban az esetben is, ha ezek felhasználhatók vele vagy egy másik vállalkozással szemben a versenyellenes magatartás bizonyítására (lásd az 1/2003 rendelet (23) preambulumbekezdését; lásd továbbá analógia útján [az EK 81. cikk] és [EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962., 13, 204. o.) alkalmazását illetően a Bíróság 374/87. sz., Orkem kontra Bizottság ügyben 1989. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 3283. o.] 34. és 35. pontját; a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 61. pontját, és a C‑301/04. P. sz., Bizottság kontra SGL Carbon ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5915. o.] 41. pontját; a Törvényszék T‑446/05. sz., Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben 2010. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1255. o.] 327. pontját).
42 Az ítélkezési gyakorlat szerint a „szükséges információk” fogalmát azon cél függvényében kell értelmezni, amelynek érdekében a Bizottságra a kérdéses vizsgálati hatáskört ruházták. Az információkérés és a feltételezett jogsértés közötti összefüggés követelménye teljesül, ha az eljárás e szakaszában a nevezett kérés jogszerűen a feltételezett jogsértéssel kapcsolatban lévőnek tekinthető abban az értelemben, hogy a Bizottság ésszerűen feltételezheti, hogy a dokumentum az állítólagos jogsértés fennállása megállapításához segítheti (a Törvényszék T‑39/90. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑1497. o.] 29. pontja, amely ítéletet fellebbezés során helybenhagyta a Bíróság C‑36/92. P sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1994. május 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑1911. o.] 21. pontja, és Jacobs főtanácsnok a fent hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának [a Bíróság 1994. május 19‑én hozott ítélete; EBHT 1994., I‑1914. o.] 21. pontja).
43 Ezenkívül a Bizottság csak olyan információk közlését követelheti, amelyek lehetővé tehetik számára a jogsértésre vonatkozóan a vizsgálat lefolytatását indokoló és az információkérésben megjelölt feltételezések ellenőrzését (a Törvényszék fent hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítéletének 25. pontja és a T‑34/93. sz., Société générale kontra Bizottság ügyben 1995. március 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑545. o.] 40. pontja). Egyébként tekintettel széles vizsgálati és ellenőrzési hatáskörére, a Bizottság jogosult az olyan információk szükségességének megítélésére, amelyeket az érintett vállalkozásoktól kér (lásd ebben az értelemben a Bíróság 155/79. sz., AM & S Europe kontra Bizottság ügyben 1982. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 1575. o.] 17. pontját; a fenti 41. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 15. pontját; a C‑94/00. sz., Roquette Frères ügyben 2002. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑9011. o.] 78. pontját és a Törvényszék T‑340/04. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. március 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑573. o.] 148. pontját).
44 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 17. rendelet alkalmazásának keretében többször hangsúlyozta, hogy a vizsgálat alatt álló vállalkozás köteles aktívan együttműködni, ami magában foglalja azt, hogy köteles a Bizottság rendelkezésére bocsátani minden, a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információt (a fenti 41. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja; a fenti 41. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 62. pontja és a fenti 41. pontban hivatkozott Bizottság kontra SGL Carbon ügyben hozott ítélet 40. pontja).
45 Tekintettel az 1/2003 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfogalmazására, céljára és a fenti 41–44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, meg kell állapítani, hogy az e rendelkezés által előírt vizsgálati hatáskörökre csak a vizsgálat lefolytatását indokoló jogsértésre utaló feltételezések ellenőrzése, így a jelen ügyben különösen az EK 82. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben tiltott erőfölénnyel visszaélés felderítése érdekében kért információk Bizottság által mérlegelendő szükségességétől függ. Ezért az 1/2003 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének bármely olyan értelmezése, amely főszabályként annak megtiltásához vezetne, hogy a Bizottság a vállalkozástól azon időszakra vonatkozó információkat kérjen, amelynek során az uniós versenyszabályok nem voltak vele szemben alkalmazhatók, miközben a Bizottságnak szüksége van ezen információkra a hivatkozott szabályok azon időponttól kezdve történő esetleges megsértésének felderítése végett, amikortól az adott vállalkozással szemben e rendelkezések alkalmazhatók voltak, hatékony érvényesülésétől foszthatná meg e rendelkezéseket, és ellentétes lenne a Bizottság azon kötelezettségével, miszerint az adott ügy minden releváns elemét gondosan és pártatlanul kell megvizsgálnia (a Bíróság C‑269/90. sz., Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5469. o.] 14. pontja; a Törvényszék T‑44/90. sz., La Cinq kontra Bizottság ügyben 1992. január 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑1. o.] 86. pontja, és a T‑191/98., T‑212/98–T‑214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑3275. o.] 404. pontja).
46 Ez az értelmezés egyébként azon a hibás felvetésen alapul, miszerint az azon időszakra vonatkozó információk, amelynek során az uniós versenyszabályok nem voltak a vállalkozással szemben alkalmazhatók, kizárólag ugyanezen időszak során bekövetkezett eseményeket magyarázhatnák.
47 Márpedig először is a Bíróság a 17. rendelet 14. cikke (3) bekezdésének értelmében elhatározott, röviddel a Spanyol Királyság Közösséghez való csatlakozását követően egy spanyol vállalkozásnál folytatott helyszíni vizsgálatok kapcsán e tekintetben már megerősítette, hogy semmilyen szabály nem korlátozza a Bizottság vizsgálati hatáskörét a csatlakozás után tanúsított magatartásokra (a Bíróság 97/87–99/87. sz., Dow Chemical Ibérica és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. október 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 3165. o.] 63. pontja).
48 Továbbá, amint azt a Törvényszék egy, az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó esetben a T‑198/03. sz., Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben 2006. május 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑1429. o.) 89. pontjában megerősítette, nem lehet a kartellre vonatkozó ténymegállapításoknak a bírságot kiszabó határozatban való feltüntetését attól a feltételtől függővé tenni, hogy a Bizottság rendelkezett‑e hatáskörrel az arra vonatkozó jogsértés megállapítására, vagy hogy ténylegesen megállapította‑e e jogsértést. A Bizottság jogszerűen jár el ugyanis abban az esetben, ha a jogsértést megállapító és szankciót kiszabó határozatban ismerteti azt a ténybeli és történeti hátteret, amelybe a kifogásolt magatartás illeszkedik (lásd az I. megtámadott határozat (11) preambulumbekezdését és a II. megtámadott határozat (5) preambulumbekezdését).
49 A felperes e tekintetben nem hivatkozhat arra, hogy a fenti 48. pontban hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet a jelen esetben irreleváns, mivel ebben az ügyben az uniós bíróság nem határozott a Bizottságnak a tények olyan körülmények közötti felderítésére vonatkozó hatásköréről, amikor az uniós versenyszabályok nem voltak alkalmazhatók, és hogy a bíróság csak a Bizottság azon jogosultságáról határozott, hogy közzétehet bizonyos, az Osztrák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőző időszakra vonatkozó információkat.
50 Egyrészről ebben az ügyben a felperes ugyanis kifejezetten azt állította, hogy a bírságot kiszabó határozat feleinek közzététele, amely az Osztrák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőző időszakra vonatkozik, jogellenes volt különösen azért, mert a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel Ausztriában ezen időszak folyamán a felperes által elkövetett jogsértés elbírálására. Másrészről ezen ítéletből következik, hogy a Törvényszék valójában nemcsak hogy úgy ítélte meg, hogy nem lehet a kartellre vonatkozó ténymegállapításoknak a bírságot kiszabó határozatban való feltüntetését attól a feltételtől függővé tenni, hogy a Bizottság rendelkezett‑e hatáskörrel a vonatkozó jogsértés megállapítására, illetve hogy ténylegesen megállapította‑e e jogsértést, hanem továbbá megállapította, hogy ugyanez vonatkozik az ilyen megállapítások közzétételére is, mivel az alkalmas lehet arra, hogy minden érdekelt személy teljes körűen megismerhesse e határozat indokait (a fenti 48. pontban hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 81. és 89. pontja).
51 Végül hangsúlyozni kell, hogy az uniós bíróság elismerte, hogy a Bizottságnak az EK 81. cikk alkalmazását érintő ügyek keretében szüksége van arra, hogy információt kérjen a jogsértés előtti időszakra vonatkozólag annak pontos meghatározása érdekében, hogy e magatartás milyen háttérbe illeszkedett a hivatkozott időszakban. A Törvényszék ugyanis a T‑259/02–T‑264/02. és T‑271/02. sz., Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑5169. o.) 150. pontjában hangsúlyozta, hogy a Bizottság által a bírságot kiszabó határozatban jogszerű a jogsértő magatartás azon szélesebb hátterének leírása, amelybe az illeszkedik. A felperes által hangsúlyozott azon körülmény, miszerint az érintett vállalkozások a hivatkozott ügyben nem vitatták az érintett határozatban szereplő konkrét megállapítások pontosságát, mivel azok nem a kérdéses időszakban keltezett bizonyítékokon alapultak (a fent hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 151. pontja), e tekintetben irreleváns. Egyébként a Törvényszék a T‑54/03. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 428. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság figyelembe veheti a jogsértés időszaka előtt keletkezett jegyzetet „abból a célból, hogy a versenytársak közötti kapcsolatfelvételről átfogó képet kapjon, és így megerősít[hesse] a többi olyan bizonyíték értelmét, amelyek szerint a kérdéses versenytárs vállalkozások a jelen ügyben felvették egymással a kapcsolatot az áremelésre vonatkozóan”.
52 Tekintettel a fentebb kifejtettekre el kell utasítani azon érveket, miszerint főszabály szerint a Bizottság nem alapozhat a felperesnek a Szlovák Köztársaság Unióhoz történő csatlakozását megelőző időszak során tanúsított magatartására vonatkozó információkra az utóbbi csatlakozást követően tanúsított magatartása uniós versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelése végett.
53 A felperes egyébként kijelenti, hogy egyetlen 2004. május 1‑jét megelőzően tanúsított magatartás sem lehet releváns annak értékelése tekintetében, hogy 2004. május 1‑jét követően megsértette‑e az EK 82. cikket vagy az EUMSZ 102. cikket. Azt állítja ugyanis, hogy nem létezik semmilyen kapcsolat a jogvita tárgyát képező jogsértéssel kapcsolatosan támasztott jogi feltétel és a kért információk között, mivel az EK 82. cikk és az EUMSZ 102. cikk nem alkalmazhatók a Bizottság vizsgálatával érintett 2004. május 1‑je előtt megvalósult tényállásra.
54 Ezt az érvet el kell utasítani. Elsődlegesen ugyanis meg kell állapítani, hogy a piacok alakulására vagy a piacokon aktív vállalkozásokra vonatkozó információk vagy dokumentumok lehetővé tehetik a Bizottság számára – függetlenül attól, hogy azok a feltételezett jogsértés időpontját megelőzően keletkeztek‑e –, hogy meghatározza az érintett piacokat, vagy meghatározza, hogy az érintett vállalkozás erőfölénnyel rendelkezik‑e ezeken a piacokon (az I. megtámadott határozat (13) preambulumbekezdése).
55 Másodlagosan a Bizottság által hivatkozott, a jogsértés megállapítása iránti eljárás megindítását indokoló visszaéléseket illetően (lásd a fenti 3. pontot) azt is hangsúlyozni kell, hogy – amint ezt a tárgyaláson a felperes is elismerte – bizonyos, a 2004. május 1‑je előtti költségekre vonatkozó adatok szükségesek lehettek az esetleges préshatás fennállásának megállapításához. Lehetséges tehát, hogy bizonyos beruházási költségek egy olyan értékcsökkenési időszak tárgyát képezik, amely nem szükségszerűen esik egybe a jogsértés időszakával (lásd a II. megtámadott határozat (3) preambulumbekezdését). Ez egyébként a Bizottságnak az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó határozathozatali gyakorlatából következik, amelyre a felperes hivatkozott (lásd az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2003. július 16‑án hozott bizottsági határozat (76) és (77) preambulumbekezdését [COMP/38.233 Wanadoo Interactive ügy]; továbbá lásd különösen az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2007. július 4‑én hozott bizottsági határozat (328), (474)–(489) preambulumbekezdését [COMP/38.784 Wanadoo España/Telefónica ügy]). E tekintetben el kell utasítani a felperes T‑171/10. sz. ügyben megfogalmazott azon érvét, miszerint a Bizottság által kért különös információknak „szoros értelemben” szükségesnek kell lenniük az árprésre vonatkozó követelmény alkalmazása esetében. Ugyanis, amint azt a Bizottság hangsúlyozta, az 1/2003 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a felperes által javasolt értelmezése oda vezetne, hogy a Bizottságnak – mielőtt még információkérést bocsátana ki – ismernie kellene a kért dokumentumok tartalmát, valamint azok vizsgálattal kapcsolatos jelentőségét.
56 Egyébként bizonyos esetekben a rendelkezésre álló, költségekre vonatkozó információk nem kifejezetten arra az időszakra vonatkoznak, amelyet a jogsértés érint (lásd az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2003. július 16‑án hozott bizottsági határozat 64. lábjegyzetét [COMP/38.233 Wanadoo Interactive ügy]. Egyébként pedig ennek lehetőségét a felperes kifejezetten elismerte, amikor a 2009. augusztus 14‑i elektronikus levelében jelezte a Bizottságnak, hogy úgy döntött, hogy bizonyos 2004. évi, a Szlovák Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozása előtti adatokat közöl, „mivel nem tudná az erre vonatkozó adatokat érthető módon szétválasztani” (lásd a fenti 10. pontot).
57 Végül amint arra Bizottság jogosan hivatkozik, a felperes által 2004. május 1‑je előtt hozott, de a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozása után végrehajtott döntéseket vagy általa kötött megállapodásokat tartalmazó dokumentumokat is szükségesnek tekinthet a Bizottság a csatlakozás előtti tényállás megállapítása és helyes értelmezése végett.
58 Ennélfogva az EK 82. cikk alkalmazásának keretében a versenytársak esetleges kiszorítását felfedő bizonyítékok relevánsnak lehetnek az ügy megfelelő vizsgálata céljából (lásd ebben az értelemben a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot illetően a fenti 43. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 150. pontját; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság C‑62/86. sz., AKZO kontra Bizottság ügyben 1991. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑3359. o.] 71. és 72. pontját, és a fenti 38. pontban hivatkozott TeliaSonera‑ügyben hozott ítélet 40. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
59 Harmadlagosan az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének megfelelően meg kell állapítani, hogy a Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból megsértik az EK 82. cikket. Márpedig megállapításra került, hogy a versenyszabályokat érintő, valamely vállalkozásnak betudható jogsértések súlyának megítéléséhez a Bizottság a bírság arányos összegének megállapítása érdekében figyelembe veheti az olyan szándékos és koherens stratégiából eredő jogsértések különös súlyát, amely a versenytársak ellen irányuló különböző kiszorító magatartásokkal igyekszik mesterségesen fenntartani vagy megerősíteni a vállalkozás erőfölényét azokon a piacokon, ahol a verseny már eleve korlátozott volt (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑83/91. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑755. o.] 241. pontját és a T‑66/01. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 2010. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑2631. o.] 372. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
60 Ebből következik, hogy még a jogsértés időszaka előtt keletkezett információk és dokumentumok is – mint például a felperesnek az I. megtámadott határozat I. mellékletének IV. pontjában meghatározott belső prezentációjának némelyike, amelyek relevanciáját a felperes vitatta, továbbá amelyek a felperes kiszorítást célzó stratégiáját bizonyíthatják – segíthetik a Bizottságot az esetleges jogsértés súlyának meghatározásában, és ennélfogva szükségeseknek tekinthetők ahhoz, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében teljesíthesse az e rendeletben ráruházott feladatokat.
61 Ennélfogva a felperes állításával ellentétben az a körülmény, hogy az erőfölénnyel való visszaélés fogalmának tartalma objektív, és nem foglalja magában a szándékos károkozást, nem vezet arra a következtetésre, hogy az érdemen alapuló versenytől idegen magatartások tanúsítása mindenesetre irreleváns, mivel azt mindig figyelembe lehet venni azon következtetés alátámasztására, hogy az érintett vállalkozás visszaélt erőfölényével, még ha ennek a következtetésnek elsősorban a visszaélésszerű magatartás tényleges tanúsításának objektív megállapításán kell is alapulnia. A Bizottság tehát jogosult vizsgálni az érintett vállalkozások belső dokumentációját, ugyanis az bizonyíthatja, hogy a verseny korlátozását tervezték, vagy ellenkezőleg, alátámasztja a vizsgált magatartás más magyarázatát.
62 Tekintettel a fentebb kifejtettekre, és anélkül, hogy a Bizottságnak a T‑458/09. sz. ügyben a felperes által a 2004. május 1‑je előtt keletkezett mentő információk felhasználására vonatkozóan hivatkozott érveiről határozni kellene, a felperes nem állíthatja, hogy az ezen időpont előtti információk és dokumentumok irrelevánsak a szolgáltatásnyújtás esetleges megtagadásának, az esetleges árprésnek, és más esetleges kiszorító magatartásoknak a Bizottság általi értékelése tekintetében (lásd az I. és a II. megtámadott határozat (1) preambulumbekezdését), arra hivatkozva, hogy az ilyen jogsértés megállapítása csak objektív és a jogsértés után keletkezett adatokon alapulhat.
63 A felperes a tárgyaláson végül azt állította, hogy nem létezik objektív kapcsolat az összes kért információ és a hivatkozott jogsértés között, ami másodlagosan igazolná a megtámadott határozatok részleges megsemmisítését, mivel azok legalább részben bizonyos, a hivatkozott jogsértéssel objektív kapcsolatban nem álló információkat érintenek. Mindazonáltal anélkül, hogy határozni kellene e kérelemnek a Bizottság által vitatott elfogadhatóságáról, elég megállapítani, hogy azt a felperes semmivel nem támasztotta alá, ennélfogva e kérelmet el kell utasítani.
64 A fentiek összességére tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A második, a „tisztességes eljárás elvének” megsértésére alapított jogalapról
65 A második jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság az I. és a II. megtámadott határozat elfogadásával megsértette a „tisztességes eljárás elvét”, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2007. C 303., 1. o., a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (1) bekezdése mond ki. Lényegében a felperes szerint a Bizottság vizsgálatát nem a megkövetelt alapossággal, komolysággal és gondossággal vezeti, ha egy, a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozás után tanúsított magatartás elemzését a csatlakozás előtti információk befolyásolják, míg a csatlakozás előtt tanúsított kérdéses magatartás az uniós versenyszabályok szemszögéből tökéletesen jogszerű. Az előzőekre figyelemmel a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy úgy kell tekinteni, hogy a felperes a második jogalap keretében a „gondos ügyintézés” elvének megsértésére hivatkozik.
66 Emlékeztetni kell, hogy a 1/2003 rendelet (37) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a „rendelet tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapelveket”, és hogy „ezt a rendeletet az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni”. Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Charta az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.
67 A Charta „A megfelelő ügyintézéshez való jog” című 41. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”.
68 A gondos ügyintézés elvére vonatkozó uniós bírósági ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha az Unió intézményei mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának annál nagyobb jelentősége van. E biztosítékok között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelessége, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálja meg az ügy valamennyi releváns körülményét (a fenti 45. pontban hivatkozott Technische Universität München ügyben hozott ítélet 14. pontja, a fenti 45. pontban hivatkozott La Cinq kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 86. pontja és a fenti 45. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 404. pontja).
69 E megállapítások fényében kell meghatározni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatok elfogadásával megsértette‑e a gondos ügyintézés elvét.
70 Elsősorban a felperes azt állítja, hogy nem fogadható el az, hogy az EK 82. cikk 2004. május 1‑je utáni megsértésének bizonyítása végett a Bizottság információkat próbál szerezni e vállalkozásnak abban az időszakban a piacon tanúsított magatartásáról, amikor még nem volt köteles e rendelkezést tiszteletben tartani.
71 Ezt az érvet el kell utasítani. A Bizottságnak ugyanis különösen az ügy valamennyi releváns körülményének alapos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelességéből adódóan megkövetelt gondossággal kell előkészítenie, valamint meghoznia határozatát valamennyi olyan adat alapján, amely arra hatással lehet. A Bizottság ennek érdekében az 1/2003 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően rendelkezik azzal a jogkörrel, hogy a vállalkozásoktól „minden szükséges információ” benyújtását kérje.
72 Márpedig, amint az első jogalap keretében kifejtettekből következik, még a Szlovák Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozása és a jogsértés időszaka előtt keletkezett információk és dokumentumok is szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a Bizottság az 1/2003 rendeletben ráruházott feladatot pártatlan és tisztességes módon teljesíthesse.
73 Másodsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság vele szemben folytatott vizsgálata és értékelése el van ferdítve. Azt állítja ugyanis, hogy azok a dokumentumok, amelyeket az I. megtámadott határozat értelmében be kellett nyújtania, alkalmasak lehetnek a Bizottságnak a felperes Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozása után tanúsított magatartására vonatkozó álláspontjának kialakítására. Mindazonáltal ezt az érvet is el kell utasítani, mivel az egy pusztán hipotetikus jellegű előfeltevésen alapul. Az első és második megtámadott határozatnak ugyanis nem tárgya a felperes 2004. május 1‑je után tanúsított magatartásának elemzése.
74 A fentiekre figyelemmel a második jogalapot el kell utasítani.
A harmadik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról
75 A jelen jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mivel az I. és a II. megtámadott határozatban a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtti időszakra vonatkozó információkat és dokumentumokat kért tőle, amelyek nem szükségesek a versenyjog állítólagos megsértésének értékeléséhez. E tekintetben figyelembe kell venni a magánélet sérthetetlenségének alapelvét, amely megköveteli, hogy a Bizottság a vizsgálati jogkörét ne gyakorolja a szükséges mértéken túl. Ezenkívül a felperes, anélkül hogy kifejezetten megfogalmazott volna egy, az I. megtámadott határozatot illetően az EK 253. cikk megsértésére és a II. megtámadott határozatot illetően az EUMSZ 296. cikk megsértésére alapított jogalapot, arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy a kért információk miért szükségesek a 2004. május 1‑je után tanúsított állítólagos visszaélésszerű magatartás értékeléséhez. A felperes e tekintetben egyébként azt állítja, hogy a Bizottság már megkapta e tagállamnak az Unióhoz történő csatlakozását követő több mint öt évre vonatkozó információkat.
76 Elsősorban, amennyiben úgy kell érteni, hogy a felperes valóban az EK 253. cikk és az EUMSZ 296. cikk megsértésére alapított jogalapot fogalmazott meg, azt el kell utasítani. Ugyanis, amint azt a Bíróság a 136/79. sz., National Panasonic kontra Bizottság ügyben 1980. június 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 2033. o.) 25. pontjában a 17. rendelet 14. cikke (3) bekezdésével kapcsolatban, továbbá a Törvényszék a fenti 43. pontban hivatkozott Société Générale kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 62. pontjában ugyanezen rendelet 11. cikkének (3) bekezdésével kapcsolatban kimondta, az 1/2003. rendelet 18. cikkének (3) bekezdése határozza meg az információkérés tartalmazó határozat indokolásának lényeges elemeit.
77 E rendelkezés ugyanis úgy rendelkezik, hogy a Bizottság „közli a kérelem jogalapját és célját, meghatározza, milyen információra van szükség, és meghatározza azt a határidőt, amelyen belül az információt be kell nyújtani”. E rendelkezés egyébként pontosítja, hogy a Bizottság „utal a 23. cikkben előírt szankciókra”, „utal a 24. cikkben előírt szankciókra vagy kiszabja azokat”, „[u]tal továbbá arra a jogra, hogy határozata a Bírósággal felülvizsgáltatható”. E tekintetben a Bizottság nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni e határozat címzettjével, illetve nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére, ugyanakkor világosan meg kell jelölnie az általa vizsgálni kívánt feltételezéseket (a fenti 43. pontban hivatkozott Société générale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontja).
78 A jelen ügyben azon felül, hogy egyrészt az I. megtámadott határozat (20) és (21) preambulumbekezdése és rendelkező része, másrészt a II. megtámadott határozat (17) és (18) preambulumbekezdése és rendelkező része kifejezetten utal a fenti 77. pontban említett szankciókra és a jogorvoslathoz való jogra, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság az I. megtámadott határozat (12)–(15) preambulumbekezdésében (lásd a fenti 13–16. pontot) és a II. megtámadott határozat (3) preambulumbekezdésében (lásd a fenti 21. és 22. pontot) jogilag megkövetelt módon indokolta azt, hogy az I. és II. megtámadott határozat mellékletében kért információk és dokumentumok miért szükségesek a hivatkozott jogsértés vizsgálatához.
79 Így különösen, a Bizottság kifejezetten feltüntette egyrészt, az I. megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésében, azon indokokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy az I. megtámadott határozat I. mellékletének I. és II. pontjában szereplő információkérések szükségesek, másrészt, az I. megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésében, az említett III. és IV. pontban említett dokumentumok benyújtására vonatkozó kérésének indokait (lásd a fenti 15. és 16. pontot). A Bizottság továbbá a II. megtámadott határozat (3) preambulumbekezdésében igazolta az „UCN típusú jelentés”, és az ügyfélszerzési költségekre és bizonyos, a Slovak Telekom bizonyos széles sávú szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos tőkeköltségeire vonatkozó információk és dokumentumok szükségességét is (lásd a fenti 21. és 22. pontot).
80 Másodsorban ha a felperes arra hivatkozik, hogy az I. és a II. megtámadott határozat sérti az arányosság elvét, e jogalapot el kell utasítani.
81 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által a valamely vállalkozáshoz címzett információkéréseknek tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, és hogy a vállalkozást terhelő információszolgáltatási kötelezettség nem jelenthet számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest (lásd a fenti 42. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítélet 51. és 52. pontját és a fenti 45. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 418. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezen túlmenően az ítélkezési gyakorlat szerint a közhatalom bármely természetes vagy jogi személy magántevékenységi körébe való önkényes vagy aránytalan beavatkozása elleni védelem követelményét az uniós jog általános elveként kell elismerni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 46/87. és 227/88. sz., Hoechst kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 2859. o.] 19. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
82 Elsőször is a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtti időszakra vonatkozó információkat és dokumentumokat kért tőle, míg az ilyen információk és dokumentumok nem szükségesek, és úgy sem tekinthető, hogy azok szükségesek lennének a hivatkozott jogsértés értékelésének érdekében. E tekintetben azt állítja, hogy a Bizottság már megkapta e tagállamnak az Unióhoz történő csatlakozását követő több mint öt évre vonatkozó információkat. A Bizottság tehát kényszerítő bírság terhe mellett jelentős emberi erőbefektetésre és számos, olyan nem nyilvános információ szolgáltatására kényszeríti, amelyek nem függenek össze az EK 82. cikk és a EUMSZ 102. cikk időbeli hatályával. E megállapítást megerősíti a különösen a felperessel szemben megfogalmazott állítások természetének vizsgálata.
83 Meg kell állapítani, hogy a felperes a T‑458/09. sz. ügyben egyáltalán nem pontosította azon indokokat, hogy a számos, nem nyilvános információ szolgáltatására és jelentős emberi erőforrás beruházására vonatkozó, őt terhelő kötelezettség e tekintetben számára miért jelent aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest. A T‑171/10. sz. ügyben a felperes hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy a kért információk nem a vizsgálat időszakára vonatkoznak, nem használhatók fel az azon időszak folyamán elkövetett visszaélés megállapítására, amelyre vonatkoznak, és nem jelentenek sine qua non feltételt a Szlovák Köztársaság Unióhoz történő csatlakozását követően állítólagosan elkövetett jogsértés megállapításához, azt támasztja alá, hogy a II. megtámadott határozat sérti az arányosság elvét.
84 Azonban mivel a fenti 82. és 83. pontban említett kifogások keverednek az első jogalap keretében elutasítottakkal, és a felperes nem fogalmaz meg semmilyen más magyarázatot a rá háruló teher aránytalan jellegét illetően, nem állapítható meg, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét.
85 Mindenesetre, amint a Bizottság a viszonválaszaiban arra hivatkozott, ténylegesen törekedett a felperesre háruló terhet korlátozni. A Bizottság az I. megtámadott határozatban a felperestől kizárólag azoknak a prezentációknak és más dokumentumoknak a benyújtását kérte, amelyeket szükségesnek vélt a felperes igazgatótanácsa jegyzőkönyvének előzetes elemzését követően. A II. megtámadott határozatban különösen a pénzügyi és könyvelési jelentésekre és a felperes birtokában lévő információkra vonatkozóan a felperessel folytatott megbeszélést követően csupán bizonyos dokumentumokra korlátozta a kéréseit. A felperesnek a tárgyalás során megfogalmazott azon érvét illetően, miszerint a Bizottság hozzá, valamint az anyavállalatához 17 információkérést címzett – amelyek közül egyes információkérések a meglévő információk frissítésére vonatkoztak –, a Bizottság kijelentette – anélkül, hogy a felperes ezt cáfolta volna –, hogy ezen információkéréseket a megtámadott határozatok elfogadását követően küldte a felperesnek. Mivel valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi adatok függvényében kell elbírálni, a felperes érvét mint hatástalant kell elutasítani (a Bíróság 15/76. és 16/76. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1979. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1979., 321. o.] 7. pontja, a C‑449/98. P. sz., IECC kontra Bizottság ügyben 2001. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑3875.o.] 87. pontja és a C‑485/08. P. sz., Gualtieri kontra Bizottság ügyben 2010. április 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑3009.o.] 26. pontja).
86 Másodszor a Bizottság megsértette az arányosság elvét, amikor a felperestől a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőző megközelítőleg másfél évre vonatkozó adatok közlését kérte, ami azt bizonyítja, hogy a kért információk nem állnak kellő összefüggésben az állítólagos jogsértéssel.
87 Minazonáltal e kifogás lényegében annak bizonyítására is irányul, hogy a kért információk az 1/2003 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének értelmében nem voltak szükségesek.
88 Márpedig a Törvényszék e kifogást az első jogalap keretében elutasította. Mindenesetre az I. megtámadott határozatot illetően meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a (14) preambulumbekezdésben szereplő állításokat, amelyek szerint egyrészt a felperes az „ATM”‑halmozódást és alaphálózatát (az I. megtámadott határozat I. mellékletének I. és II. pontja) 2004. május 1‑je előtt hozta létre, másrészt pedig az I. határozat meghozatalának időpontjában a felperes még mindig azokat használta széles sávú szolgáltatásainak nagy‑ és kiskereskedelmi szinten történő nyújtásához. Ugyanígy a felperes nem vitatja az I. megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésben szereplő állításokat, amelyek szerint az említett határozat I. mellékletének III. és IV. pontjában említett dokumentumok egyrészt az olyan nagy‑ és kiskereskedelmi szinten nyújtott széles sávú szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyeket a felperes 2003‑ban kezdett el nyújtani, és amelyeket 2004. május 1‑je után továbbra is nyújtott, másrészt különösen e szolgáltatások tervezésére, elindítására, az azokkal kapcsolatos befektetésekre és fejlesztésükre vonatkoznak. Márpedig a Bizottság jogosan tekinthette még a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőző megközelítőleg másfél évre vonatkozók információkat is szükségesnek. A II. megtámadott határozattal kapcsolatosan a fenti 55. pontban már kifejtett indokok miatt ugyanez igaz a felperes bevételeire, költségeire (amely adott esetben értékcsökkenés tárgyát képezheti) és jövedelmezőségére vonatkozó információkérésekre is (lásd a fenti 21. és 22. pontot).
89 Tekintettel a fentiekre, a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság az arányosság elvét megsértette volna azzal, hogy a kért dokumentumok és információk a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőző megközelítőleg másfél évre vonatkoznak.
90 Harmadlagosan a felperes a T‑171/10. sz. ügyben kifogásolja, hogy a Bizottság nem „egyszerű információkérést” intézett hozzá. Mindazonáltal a Bizottság az 1/2003 rendelet 18. cikke értelmében „egyszerű kérelem vagy határozat formájában” a vállalkozástól információt kérhet anélkül, hogy e rendelkezés a határozat elfogadását előzetes „egyszerű kérelemtől” tenné függővé. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét csupán azért, mert a II. megtámadott határozatot anélkül fogadta el, hogy a felpereshez ilyen előzetes kérelmet intézett volna. Végezetül úgy kell tekinteni, hogy nem sérti az arányosság elvét az, hogy a Bizottság a felperestől az információkat a II. megtámadott határozatban kérte anélkül, hogy hozzá előzetes kérelmet intézett volna, tekintettel a II. megtámadott határozat (7)–(13) preambulumbekezdésében említett körülményekre és különösen a közlésük késedelmének veszélyére, arra, hogy a felperes a múltban már megtagadta az információk nyújtását a 2004. május 1‑jét megelőző időszakra vonatkozólag, valamint az I. megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetre (lásd a fenti 23. pontot).
91 Mindebből következik, hogy a harmadik jogalapot, valamint a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
92 Mivel a felperes a T‑458/09. és T‑171/10. sz. ügyben pervesztes lett, a Bizottság ez irányú kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére mindegyik ügyben.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A kereseteket elutasítja.
2) A Slovak Telekom a.s.‑t kötelezi a költségek viselésére.
Truchot | Martins Ribeiro | Kanninen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. március 22‑i nyilvános ülésen.
Aláírások