AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. július 9.(*)

„Közös kül- és biztonságpolitika – Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása céljából az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések – A pénzkészletek befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Bírósági felülvizsgálat – Arányosság – Egyenlő bánásmód – Indokolási kötelezettség – Jogellenességi kifogás – Indokolás – A 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja”

A T‑246/08. és T‑332/08. sz. egyesített ügyekben,

a Melli Bank plc (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik kezdetben: R. Gordon QC, J. Stratford és M. Hoskins barristers, R. Gwynne és T. Din solicitors, később: D. Anderson QC, M. Hoskins, S. Gadhia, D. Murray és M. Din solicitors)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, E. Belliard és L. Butel, meghatalmazotti minőségben)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: V. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Lee barrister)

és

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: S. Boelaert és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

a T‑246/08. és T‑332/08. sz. egyesített ügyekben a Melli Bank vonatkozásában az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2008. június 23‑i 2008/475/EK tanácsi határozat (HL L 163., 29. o.) melléklete B. része 4. pontjának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában és a T‑332/08. sz. ügyben az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazhatatlanságáról szóló esetleges nyilatkozat tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK

ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsnok,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes Melli Bank plc a Financial Services Authority (Pénzügyi Szolgáltatások Felügyelete, Egyesült Királyság, a továbbiakban: FSA) által engedélyezett és szabályozott, Egyesült Királyságban bejegyzett és ott székhellyel rendelkező részvénytársaság. 2002. január 1‑jén kezdte meg az Egyesült Királyságban pénzintézeti tevékenységét, a Bank Melli Iran (a továbbiakban: BMI) bankfiókjának az országban történő átalakulását követően. A felperes felett teljes egészében tulajdonjoggal bíró anyavállalatot, a BMI‑t az iráni állam ellenőrzi.

 Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekről

2        A jelen ügyek azon, az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatosak, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységét és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése).

3        A szóban forgó rendszer eredete az Egyesült Nemzetek Szervezete keretébe nyúlik vissza. 2006. december 23‑án az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) elfogadta az 1737. (2006) számú határozatát, amelynek melléklete felsorol számos olyan személyt és jogalanyt, akik, illetve amelyek érintettek az atomfegyverek elterjedésében, és amelyek pénzeszközeit és gazdasági forrásait (a továbbiakban: pénzeszközök) be kell fagyasztani. Az 1737. (2006) számú határozat mellékletében szereplő listát később több határozat naprakésszé tette, különösen a Biztonsági Tanács 1747. (2007) számú határozata, amellyel a Bank Sepah iráni bank és az Egyesült Királyságban található leányvállalatának, a Bank Sepah International plc‑nek a pénzeszközeit befagyasztották. Sem a BMI‑t, sem a felperest nem érintették a Biztonsági Tanács pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedései.

4        Egyébiránt a Biztonsági Tanács 2008. március 3‑i 1803. (2008) számú határozatának 10. pontja értelmében az előbbi arra kérte „valamennyi államot, hogy gyakoroljanak éberséget a területükön működő, Iránban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények – különösen a Melli Bank és a Bank Saderat, valamint azok bankfiókjainak és külföldi kirendeltségeinek – tevékenységével kapcsolatban, [az atomfegyverek elterjedéséhez] hozzájáruló tevékenységek elkerülése érdekében”.

5        Az Európai Uniót illetően az 1737. (2006) számú határozatot az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. február 27‑i 2007/140/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 61., 49. o.) hajtotta végre. E közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja az 1737. (2006) számú ENSZ BT‑határozat mellékletében felsorolt személyek és jogalanyok valamennyi pénzeszközének befagyasztását, valamint az azok tulajdonában lévő vagy közvetve vagy közvetlenül általuk ellenőrzött pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását. A 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy ugyanezek az intézkedések alkalmazandók az atomfegyverek elterjedésében részt vevő, azzal közvetlen kapcsolatban álló vagy azt támogató személyek vagy jogalanyok tulajdonában álló vagy általuk ellenőrzött személyekre vagy jogalanyokra. A 2007/140 közös álláspont 7. cikkének (2) bekezdése szerint az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján a pénzeszközök befagyasztásával érintett személyek vagy jogalanyok jegyzékét a Tanács egyhangúlag alakítja ki és módosítja.

6        Az Európai Közösség hatásköreit illetően az 1737. (2006) számú határozatot az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK rendelet (HL L 103., 1. o.) hajtotta végre, amelynek tartalma lényegében azonos a 2007/140 közös állásponttal. Így a 423/2007 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja a Biztonsági Tanács által kijelölt személyek, jogalanyok vagy szervek (a továbbiakban: jogalanyok) pénzeszközeinek befagyasztását. A rendelet 7. cikkének (2) bekezdése ugyanezen intézkedéseket írja elő az Európai Unió Tanácsa által elismert azon jogalanyok tekintetében, amelyeket a 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy minősít, mint amelyek az atomfegyverek elterjedésével járó tevékenységekben részt vesznek. Különösen a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírja azon jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztását, amelyek a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett, az atomfegyverek elterjedésével járó tevékenységekkel közvetlen kapcsolatban álló vagy azt támogató jogalanyok tulajdonában lévő vagy általuk ellenőrzött jogalanyként minősítenek. A 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján pénzeszközök befagyasztásával érintett jogalanyokat a rendelet V. melléklete sorolja fel.

7        A 423/2007 rendelet 7. cikkétől eltérve a rendelet 9. és 10. cikke alapján a tagállamok illetékes hatóságai lényegében engedélyezhetik a pénzeszközök felszabadítását annak érdekében, hogy az V. mellékletben szereplő jogalanyok számára lehetővé tegyék a pénzeszközök befagyasztását előíró intézkedések elfogadását megelőzően kötött szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítését és a lényeges kiadások fedezését.

8        A 423/2007 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése előírja egyrészt, hogy a Tanács minősített többséggel eljárva létrehozza, felülvizsgálja és módosítja az V. mellékletben szereplő listát, teljes összhangban a Tanács által a 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott határozatokkal, és másrészt, hogy az említett listát rendszeresen, legalább 12 havonta felül kell vizsgálni.

9        A 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése előírja a Tanácsnak, hogy a rendelet 15. cikk (2) bekezdésnek megfelelően hozott döntések egyedi és különös indokait állapítsa meg, és azokat hozza az érintett jogalanyok tudomására.

 A megtámadott határozat

10      A Tanács 2008. június 23‑án elfogadta a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 2008/475/EK határozatot (HL L 163., 29. o., a továbbiakban: megtámadott határozat). A megtámadott határozat melléklete B. részének 4. pontja alapján mind a BMI, mind a leányvállalatai, beleértve a felperest is, szerepelnek az említett rendelet V. mellékletének listáján, pénzeszközeik befagyasztásának következményével.

11      A Tanács a következőkkel indokolta határozatát:

„Pénzügyi támogatást nyújt vagy próbál nyújtani az iráni nukleáris és rakétaprogramokban részt vevő vagy e programok számára termékeket beszerző vállalatok (AIO, SHIG, SBIG, AEOI, Novin Energy Company, Mesbah Energy Company, Kalaye Electric Company és DIO) számára. A Bank Melli Irán érzékeny tevékenységeinek segítője. Számos esetben segítette érzékeny termékek beszerzését Irán nukleáris és rakétaprogramjaihoz. Pénzügyi szolgáltatások széles skáláját nyújtotta – például akkreditívnyitás, számlavezetés – az iráni nukleáris és rakétaprogramokhoz kapcsolódó szervezetek nevében. A [Biztonsági Tanács] 1737 és 1747 számú határozata a fenti cégek közül sokat megjelölt.”

 Az eljárás és a felek kérelmei

12      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. június 25‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a keresetet a T‑246/08. sz. ügyben. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes kérelmet terjesztett elő az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárás alkalmazása iránt, valamint ideiglenes intézkedést kért a megtámadott határozat melléklete B. része 4. pontja végrehajtásának felfüggesztése érdekében.

13      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. augusztus 15‑én benyújtott újabb keresetlevelével a felperes előterjesztette a keresetet a T‑332/08. sz. ügyben. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes kérelmet terjesztett elő az eljárási szabályzat 76a. cikke szerinti gyorsított eljárás alkalmazása iránt, új ideiglenes intézkedést kért a megtámadott határozat melléklete B. része 4. pontja végrehajtásának felfüggesztése érdekében, valamint a T‑246/08. sz. és a T‑332/08. sz. ügyek egyesítését kérte.

14      2008. július 10‑i és 2008. augusztus 6‑i, illetve 8‑i beadványával a Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, illetve az Európai Közösségek Bizottsága kérte, hogy a Tanács támogatása végett beavatkozhassék a T‑246/08. sz. ügybe. Az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2008. szeptember 5‑én, illetve 17‑én hozott végzésével megengedte a beavatkozást.

15      Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) 2008. július 18‑i és szeptember 16‑i határozatával helyt adott az eljárási szabályzat 76a. cikke szerinti gyorsított eljárás iránti kérelmeknek, és engedélyezte a jogvitába beavatkozók számára beavatkozási beadványuk előterjesztését.

16      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. szeptember 15‑én, október 21‑én, illetve november 7‑én benyújtott beadványával Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, a Francia Köztársaság, illetve a Bizottság kérte, hogy a Tanács támogatása végett beavatkozhassék a T‑332/08. sz. ügybe. Az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2008. október 10‑én, november 17‑én, illetve december 1‑jén hozott végzésével megengedte a beavatkozást.

17      Az Elsőfokú Bíróság elnöke 2008. augusztus 27‑én és szeptember 17‑én hozott végzésével elutasította a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmeit, és a költségekről akkor nem határozott.

18      A T‑246/08. sz. ügyben az alperes ellenkérelmét 2008. július 30‑án, a Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozási beadványát pedig 2008. október 2‑án terjesztette elő.

19      A T‑332/08. sz. ügyben az alperes ellenkérelmét 2008. október 6‑án terjesztette elő. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Francia Köztársaság 2008. október 28‑án, illetve december 8‑án terjesztette elő beavatkozási beadványát.

20      Az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2008. december 15‑i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából az eljárási szabályzat 50. cikke értelmében elrendelte a T‑246/06. sz. és a T‑332/08. sz. ügyek egyesítését.

21      2009. január 12‑én a felperes tájékoztatta az Elsőfokú Bíróságot egy, a BMI‑től származó levélről, amely ez utóbbinak a megtámadott határozatban megjelölt jogalanyokkal való kapcsolatára vonatkozott. 2009. január 14‑én az Elsőfokú Bíróság elutasította, hogy a szóban forgó dokumentumot az iratokhoz csatolják.

22      A felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság által szóban feltett kérdéseire adott válaszait a 2009. január 20‑i tárgyaláson meghallgatták.

23      A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a T‑246/08. sz. ügyben:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat melléklete B. része 4. pontjának rá vonatkozó részét;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

–        a T‑332/08. sz. ügyben:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat melléklete B. része 4. pontjának rá vonatkozó részét;

–        amennyiben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja kötelezően alkalmazandó, nyilvánítsa azt alkalmazhatatlannak az EK 241. cikk alapján;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

24      A Tanács azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

25      Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el a keresetet.

26      A Francia Köztársaság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el a keresetet, és kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

 A felperes azon állításának elfogadhatóságáról, amely szerint a BMI nem vett részt az atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában

27      Meg kell jegyezni egyrészt, hogy a felperes keresetlevelekben annak állítására szorítkozik, hogy a BMI nem vett részt az atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában. Márpedig egy ilyen állítás nem elegendő az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelmények teljesítéséhez, amely szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen állítás tehát nem tekinthető elfogadható jogalapnak.

28      Másrészt az Elsőfokú Bíróságnak a tárgyaláson feltett egyik kérdésére adott válaszában a felperes azzal érvelt, hogy ha az Elsőfokú Bírósággal 2009. január 12‑én közölt dokumentumot az iratokhoz csatolták volna, azt a jogalapot hozta volna fel, hogy a BMI nem vett részt az atomfegyverek elterjedésének pénzügyi finanszírozásában. Márpedig, még ha ilyen jogalapot is hoztak volna fel, az mindenképpen elfogadhatatlan lenne.

29      A felperes ugyanis sem az Elsőfokú Bírósággal 2009. január 12‑én közölt dokumentumot kísérő levélben, sem a tárgyaláson nem hivatkozott olyan okra, amely miatt nem tudta a szóban forgó jogalapot az írásbeli eljárás során felhozni, ugyanakkor a fenti 11. pontban megismételt okokból egyértelműen kiderül, hogy a Tanács a megtámadott határozat elfogadásához a BMI‑nek az atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában való állítólagos részvételére támaszkodott. E körülmények között még ha feltételezzük is, hogy a felperes 2009. január 12‑i levelében vagy akár a tárgyaláson felhozta a szóban forgó jogalapot, az mindenesetre elfogadhatatlan lenne az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján, amely tiltja az eljárás további részében olyan új jogalap felhozatalát, amely nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

30      A fentiek fényében meg kell vizsgálni, hogy ha a felperes nem hozott fel elfogadható jogalapot a Tanács azon megállapítása megalapozottságának vitatására, amely szerint a BMI részt vett az atomfegyverek elterjedésének pénzügyi finanszírozásában, e kérdés nem tartozik a jelen ügy tárgyához.

 A felperes által felhozott jogellenességi kifogás elfogadhatóságáról

31      A tárgyaláson a Bizottság megkérdőjelezte a felperes által a T‑332/08. sz. ügyben előterjesztett jogellenességi kifogást, hangsúlyozva, hogy e jogalapot a T‑246/08. sz. ügyben Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által hivatkozott érvekre történő válaszként hozta fel. A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen „eljárási technika” hátrányos következményekkel járhat az igazságszolgáltatás megfelelő működésére, különösen a gyorsított eljárások keretében.

32      Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy sem az eljárási szabályzat, sem az ítélkezési gyakorlat nem zárja ki az azonos felperes által benyújtott második megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát. Ez azonban két feltételtől függ: a keresetindítási határidő betartásától és a perfüggőség hiányától.

33      E tekintetben egyrészt nem vitatott, hogy a T‑332/08. sz. ügyben a keresetlevelet határidőben nyújtották be.

34      Másrészt az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ahhoz, hogy valamely keresetet perfüggőség miatt elfogadhatatlannak nyilvánítsanak, három feltételnek kell eleget tennie: ugyanazon feleket kell szembeállítania mint a korábbi kereset, ugyanazon célra kell irányulnia és ugyanazon a jogalapokon (lásd ebben az értelemben a Bíróság 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 2831. o.] 9. pontját; a Bíróság 159/84., 267/84., 12/85. és 264/85. sz., Ainsworth és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. április 1‑jén hozott végzésének [EBHT 1987., 1579. o.] 3. és 4. pontját és a Bíróság 358/85. és 51/86. sz., Franciaország kontra Parlament ügyben 1988. szeptember 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1988., 4821. o.] 12. pontját).

35      A jelen esetben, bár a T‑246/08. és T‑332/08. sz. ügy alapjául szolgáló keresetek felei azonosak, az első kereset kizárólag a megtámadott határozat megsemmisítésére irányul, míg a második a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése alkalmazhatatlanságának kimondására is. Ugyanígy, bár a T‑332/08. sz. ügyben felhozott első jogalap hasonlít a T‑246/08. sz. ügyben felhozott első jogalapra, mivel az arányosság elvének állítólagos megsértésére vonatkozik, mégsem azonos azzal, tekintettel különösen a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozó új kérdésre. Továbbá a T‑332/08. sz. ügyben előterjesztett, az indokolási kötelezettség állítólagos megsértésére vonatkozó második jogalap különbözik a T‑246/08. sz. ügy jogalapjaitól. E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy az ítélkezési gyakorlat által támasztott feltételek teljesülnek ahhoz, hogy a T‑332/08. sz. ügyben előterjesztett keresetet perfüggőség miatt elfogadhatatlannak lehessen nyilvánítani.

36      Végül meg kell jegyezni, hogy gyorsított eljárás keretében az igazságszolgáltatás megfelelő működésére gyakorolt esetleges hátrányos következmények lényegesen érintik az ezen eljárás igénybevételét kérő fél érdekeit, figyelemmel a két kereset egymást követő előterjesztéséből eredő hosszabb elbírálási határidőkre. Márpedig a jelen esetben mind a kereseteket, mind az azoknak gyorsított eljárásban történő elbírálására vonatkozó kérelmeket a felperes terjesztette elő, aki ebből következően tudatában volt ezen esetleges hátrányos következményeknek, amint az az írásbeli beadványaiból is kiderül.

37      A fentiek fényében meg kell állapítani, hogy a felperes által felhozott jogellenességi kifogás elfogadható.

 Az ügy érdeméről

38      A T‑246/08. sz. ügyben a felperes előzetes észrevételeket terjeszt elő a bírósági felülvizsgálat intenzitását illetően, amelyet a jelen esetben az Elsőfokú Bíróságnak kell végrehajtania, valamint két jogalapot, amelyből az első az arányosság elvének megsértésén, a második a „hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének” megsértésén alapul.

39      A T‑332/08. sz. ügyben a felperes két jogalapra hivatkozik. Az elsővel azt állítja, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazása nem kötelező, mivel a Tanács annak végrehajtásában mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ha az Elsőfokú Bíróság mégis úgy ítélné meg, hogy az említett rendelkezés alkalmazása kötelező, a felperes azzal érvel, hogy az ellentétes az arányosság elvével, és ezért alkalmazhatatlan az EK 241. cikk alapján. A második jogalappal a felperes az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik.

40      A Tanács és a beavatkozók vitatják a felperes által hivatkozott jogalapok megalapozottságát.

41      Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezését megelőzően meg kell vizsgálni a felperes által felhozott előzetes kérdést, amely meghatározó az arányosság elvének megsértésére vonatkozó kifogások vizsgálati módjait illetően.

 A bírósági felülvizsgálat intenzitásáról

–       A felek érvei

42      A felperes azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak alaposan meg kell vizsgálnia a megtámadott határozat jogszerűségét, figyelemmel különösen az ebből eredő, rá nézve súlyos következményekre.

43      A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által támogatott Tanács megjegyzi, hogy széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a gazdasági vagy pénzügyi korlátozó intézkedések elfogadása céljából figyelembe veendő kérdéseket illetően.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

44      A bírósági felülvizsgálat intenzitására vonatkozóan két szempontrendszer között kell különbséget tenni a 423/2007 rendelet alapján. Egyrészt a 423/2007 rendelet cikkei általános szabályokat írnak elő, amelyek meghatározzák az általa bevezetendő korlátozó intézkedések módjait. Másrészt a 423/2007 rendelet V. melléklete, amely felsorolja a rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott, pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések által érintett jogalanyokat, a fent hivatkozott általános szabályok konkrét jogalanyokra történő végrehajtási intézkedéseit fejezi ki.

45      Az első szempontrendszert illetően a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében elfogadott közös álláspontnak megfelelően az EK 60. és EK 301. cikk alapján gazdasági és pénzügyi szankciós intézkedések meghozatala érdekében figyelembe veendő tényezőket illetően. Különösen, mivel a közösségi bíróság nem helyettesítheti az ilyen intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló bizonyítékokra, tényekre és körülményekre vonatkozóan a Tanács által tett értékelést a saját értékelésével, az Elsőfokú Bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia. E korlátozott felülvizsgálat alkalmazandó különösen azon célszerűségi megfontolások mérlegelésére, amelyeken az ilyen határozatok alapulnak (lásd analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] 159. pontját).

46      Ami azon határozat jogszerűségének vizsgálatát illeti, amellyel valamely jogalanyt a 423/2007 rendelet V. mellékletében foglalt listára felvettek a rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján, az Elsőfokú Bíróság feladata ellenőrizni – figyelembe véve az érdekelt jogalany által felhozott vagy hivatalból megállapított, megsemmisítésre vonatkozó jogalapokat – különösen, hogy a jelen eset megfelel a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett négy feltevés valamelyikének. Ez azt vonja maga után, hogy a szóban forgó határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálata kiterjed a határozat indokolásaként felhozott tények és körülmények megítélésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken e megítélés alapszik. Az Elsőfokú Bíróságnak meg kell bizonyosodnia e tekintetben a védelemhez való jog és az indokolási követelmény tiszteletben tartásáról is, valamint adott esetben a Tanács által annak érdekében kivételként felhozott kényszerítő megfontolások megalapozottságáról, hogy e kötelezettségek tiszteletben tartásától eltekintsen (lásd analógia útján a fent hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 154. pontját).

 A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezéséről

–       A felek érvei

47      A felperes azt állítja, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazása nem kötelező, tehát nem lehet automatikusan alkalmazni minden, a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján pénzeszközök befagyasztásával érintett jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogi személyre, mivel véleménye szerint a Tanács e tekintetben mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és figyelembe kell vennie minden egyes szóban forgó jogalany különös helyzetét.

48      E tekintetben elsőként azzal érvel, hogy ellentétes értelmezés összeegyeztethetetlen lenne az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely szerint a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések terén a hatáskörrel rendelkező intézmény köteles alaposan és külső befolyástól mentesen vizsgálni az adott eset valamennyi lényegi elemét, valamint a határozatát megfelelően indokolni (az Elsőfokú Bíróság T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3019. o.] 139. pontja.

49      A pénzeszközök automatikus befagyasztása ugyanis figyelmen kívül hagyná a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalany sajátosságait, mint például a működési függetlenségét, a felette gyakorolt felügyeletet vagy a tevékenységei és az atomfegyverek elterjedése közötti kapcsolat hiányát. Ugyanígy összeegyeztethetetlen lenne a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely szerint az EK 60. és EK 301. cikk alapján elfogadott korlátozó intézkedések kizárólag harmadik országokat érinthetnek, mivel a harmadik országok kifejezés magában foglalhatja az ilyen ország vezetőit, valamint a hozzájuk kötődő, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten irányított személyeket vagy szervezeteket is (a Bíróság C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 166. pontja).

50      Az esetenkénti vizsgálat szükségességét erősíti egyrészt Poiares Maduro főtanácsnoknak a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa és másrészt a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, amely előírja, hogy minden egyes jogalanyra, és ebből következően minden tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyra vonatkozóan különös indokokat kell megállapítani.

51      Másodszor, a 423/2007 rendelet tartalmára figyelemmel, minden tulajdonban álló vagy ellenőrzött leányvállalat pénzeszközének automatikus befagyasztása nem lenne szükséges az anyavállalattal szemben elfogadott intézkedések hatékonyságának biztosításához. A 423/2007 rendelet 5. cikke (1) bekezdése, 7. cikke (3) és (4) bekezdése, 13. cikke (1) bekezdése és 16. cikke rendelkezéseinek ugyanis az lenne a hatása, hogy valamely, az Európai Unióban létesített leányvállalatot akadályoz abban, hogy az anyavállalat utasításai alapján közvetlenül vagy közvetve eljárjon.

52      Harmadszor, a felperes a sajátos helyzetére hivatkozik. E tekintetben egyrészt azzal érvel, hogy betartja valamennyi hatályos szankciós rendszert, korlátozó intézkedést és szabályt. Másrészt tekintettel arra, hogy mind jogilag, mind működésében elkülönül az anyavállalatától, és az FSA felügyelete alá tartozik, a BMI nem tudja szabálytalanul ellenőrizni.

53      Végül negyedszer, a felperes azt állítja, hogy nem gyakorlata a Tanácsnak automatikusan befagyasztani a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként elismert jogalanyok valamennyi leányvállalatának pénzeszközeit. Így a BMI az egyetlen, a megtámadott határozatban említett jogalany, amely leányvállalatainak pénzeszközeit befagyasztották, ellentétben például az Iran Electronic Industries vállalattal, holott ez utóbbi hat leányvállalattal rendelkezik. Ugyanígy, míg a BMI mintegy húsz leányvállalattal rendelkezik különböző ipari ágazatokban, közülük csak kettő – beleértve a felperest is – pénzeszközeit fagyasztották be.

54      A felperes következésképpen azt állítja, hogy ha a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját kötelező lenne alkalmazni, az sértené az arányosság elvét. Márpedig, amikor „a másodlagos jog megfogalmazása többféle értelmezésre ad lehetőséget”, a közösségi jog általános elveivel összhangban lévőt kell előnyben részesíteni. Ennélfogva a felperes szerint meg kell állapítani, hogy az említett rendelkezés mérlegelési jogkört biztosít a Tanácsnak az atomfegyverek elterjedésében részt vevő valamely jogalany leányvállalatai pénzeszközeinek befagyasztását illetően.

55      A beavatkozók által támogatott Tanács azzal érvel, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja „egyértelműen” előírja, hogy valamely jogalany pénzeszközeinek befagyasztása a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött valamennyi jogalany pénzeszközeinek „feltétel nélküli” befagyasztását vonja maga után, anélkül hogy e tekintetben bármilyen mérlegelési jogkört lehetne gyakorolni.

56      A Tanács hozzáteszi, hogy ha azon érvelés helyes lenne, amely szerint a BMI pénzeszközeinek befagyasztása elegendő lenne annak megakadályozásához, hogy a felperes pénzeszközöket utaljon át a részére, a pénzeszközök befagyasztását soha nem lehetne igazolni, ha elegendő volna az atomfegyverek elterjedésében való részvételt megtiltani, anélkül hogy az e tilalom betartását veszélyeztető jogalanyokkal szemben intézkedéseket kellene hozni.

57      A Tanács továbbá megjegyzi, hogy a BMI és leányvállalatai, beleértve a felperest is, gazdasági egységet alkotnak, amely magában foglalja, hogy a pénzeszközök befagyasztásának a leányvállalatokra történő alkalmazása szükséges a BMI‑vel, és végső soron az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott intézkedések hatékonyságának és kényszerítő hatásának biztosításához. A Tanács ebben az összefüggésben azt állítja, hogy mivel a Közösség nem rendelkezik területen kívüli hatáskörrel, a megtámadott határozat hatásai lényegében a BMI‑nek az Európai Unióban létesített leányvállalataira és bankfiókjaira történő alkalmazásától függnek.

58      A Tanács – a felperes azon érvére válaszolva, amely szerint nem fagyasztja be automatikusan a befagyasztással érintett jogalanyok valamennyi leányvállalatának pénzeszközeit –, azzal érvel, hogy ilyen leányvállalatokat bármikor létre lehet hozni, amely magában foglalja, hogy nem lehet azokat mindig azonosítani.

59      Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága osztja a Tanács álláspontját. Az utóbbi által előterjesztett érveken kívül elsősorban a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának megfogalmazására hivatkozik, amely szerint egyes jogalanyok pénzeszközeit „be kell fagyasztani”. Másodszor azt állítja, miszerint nem lenne logikus, hogy a 423/2007 rendelet eltérő bánásmódot írjon elő aszerint, hogy a pénzeszközök az anyavállalathoz vagy az ő tulajdonában lévő vagy általa ellenőrzött jogalanyhoz tartoznak, az előbbi által az utóbbi fölött gyakorolt tényleges ellenőrzés ellenére. Harmadszor, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésére vonatkozó érv csupán felveti azon kérdést, hogy a Tanács megelégedhet‑e azzal, hogy az anyavállalat pénzeszközeinek befagyasztásához megjelöli az egyedi és különös indokokat, és azt követően kijelöli az említett rendelet V. melléklete szerinti, tulajdonban lévő vagy ellenőrzött jogalanyt, további indokolás nélkül.

60      A Francia Köztársaság – osztva a Tanács álláspontját – a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdéséből levont érvet illetően arra hivatkozik, hogy a Tanács nem köteles a pénzeszközök befagyasztásával érintett jogalany leányvállalataira vonatkozó egyedi és különös indokokat megadni.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

61      Bevezetésképp emlékeztetni kell arra, hogy valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (a Bíróság 292/82. sz. Merck‑ügyben 1983. november 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3781. o.] 12. pontja).

62      A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának megfogalmazását illetően ez utóbbi előírja, hogy „[...] jogalanyok [...] tulajdonában lévő valamennyi [pénzeszközt] [...] be kell fagyasztani, amelyeket a 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősítettek, mint amelyek [olyan jogalanyok] tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, [amelyek részt vesznek az atomfegyverek elterjedésében]”. E megfogalmazáshoz két megjegyzést kell hozzáfűzni.

63      Egyrészt a „be kell fagyasztani” megfogalmazás használata miatt a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseknek a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalanyokra történő kiterjesztése kötelező, a Tanács e tekintetben nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel. Ha ugyanis a jogalkotó ilyen mérlegelési jogkört kívánt volna biztosítani a Tanácsnak, szándékát ilyen értelmű határozott megfogalmazással fejezte volna ki, mint például „be lehet fagyasztani”.

64      Másrészt a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti határozat elfogadása során a Tanácsnak értékelnie kell az adott eset körülményeit annak meghatározásához, hogy mely jogalanyok állnak tulajdonban, és melyek ellenőrzés alatt.

65      A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának szövegkörnyezete és különösen e rendelet 7. cikke (2) bekezdésének általános szerkezete megerősíti e rendelkezés szövegszerű elemzését. Ugyanis, mivel az „úgy minősítettek” kifejezés annak bevezető részében szerepel, úgy kell tekinteni, hogy az a)–d) pontban említett mind a négy esethez hasonlóan a Tanács esetenként értékeli valamely jogalany „tulajdonban vagy ellenőrzés alatt” álló minőségét.

66      Végül a szövegszerű elemzés és a szövegösszefüggés elemzése által sugallt értelmezés összeegyeztethető a 423/2007 rendelet által elérni kívánt céllal, vagyis az atomfegyverek terjedésének megakadályozásával és általánosabb értelemben a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával, tekintettel az atomfegyverek elterjedésével okozott veszély súlyosságára.

67      Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja kötelezi a Tanácsot valamely olyan jogalany „tulajdonában vagy ellenőrzése alatt” álló jogalany pénzeszközeinek befagyasztására, amelyet a rendelet 7. cikke (1) [helyesen : (2)] bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében úgy minősítettek, mint amely részt vesz az atomfegyverek elterjedésében, és a Tanács esetenként értékeli az érintett jogalanyok „tulajdonban vagy ellenőrzés alatt” álló minőségét.

68      A felperes érvei nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék e következtetést.

69      Így először is, amennyiben a Tanácsnak értékelnie kell valamely jogalany „tulajdonban vagy ellenőrzés alatt” álló minőségét, figyelembe kell vennie az adott eset valamennyi releváns körülményét, mint például a szóban forgó jogalany működési függetlenségét vagy valamely hatóság által felette gyakorolt felügyelet esetleges hatását. Ellenben az érintett jogalany tevékenységének jellege, valamint az e tevékenység és az atomfegyverek elterjedése közötti kapcsolat hiánya ebben az összefüggésben nem releváns, mivel a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalany pénzeszközeinek befagyasztását elrendelő intézkedést nem azon tény indokolja – amint az az alábbi 103. pontból kitűnik –, hogy maga részt vesz az atomfegyverek elterjedésében. Ugyanígy azon körülmény, amely szerint a 423/2007 rendelet alapján elfogadott korlátozó intézkedések célja megakadályozni, hogy az Iráni Iszlám Köztársaságnak bármilyen pénzügyi és technikai segítséget nyújtsanak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységéhez és rakétafejlesztéséhez, szükségszerűen magában foglalja, hogy az említett rendelkezéseket valamely harmadik állammal szemben fogadták el, oly módon, hogy azokat a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletben az EK 60. és EK 301. cikkre vonatkozóan adott értelmezéssel összhangban lévőnek kell tekinteni.

70      Ami a 423/2007 rendelet 15. cikke által a Tanács számára előírt indokolási kötelezettséget illeti, az alábbi 143–146. pontból kitűnik, hogy a Tanács köteles megjelölni azokat az okokat, amelyek miatt úgy gondolta, hogy valamely jogalany egy, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany „tulajdonában lévő vagy általa ellenőrzött” jogalany, és hogy ebből következően a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján a pénzeszközeit be kell fagyasztani. E kötelezettséget nem érinti azon tény, hogy a Tanács, ha egyszer már úgy ítélte meg, hogy az e rendelkezés által előírt feltételek teljesülnek, köteles az érintett jogalany pénzeszközeinek befagyasztását elrendelni.

71      Másodszor, a 423/2007 rendeletnek a felperes által hivatkozott rendelkezései először előírják az olyan jogalanyokkal történő ügyletkötés tilalmát, amelyeket az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősítettek vagy az ilyen ügyletekben történő részvételt, ezt követően egy átláthatósági és az illetékes hatóságokkal történő együttműködés kötelezettségét és végül a tagállamoknak a rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciók előírását. E rendelkezéseket természetesen a Tanács által kitűzött célok elérése érdekében fogadták el. Mindazonáltal azon szabályok puszta léte, amelyek tiltják az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalanyokkal történő ügyletkötést, és amelyek szankció terhe mellett írnak elő kötelezettségeket, nem biztosítják, hogy adott esetben valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyok nem kötnek ilyen ügyleteket. Ebből következően e körülmény nem teszi lehetővé azt a megállapítást, hogy minden további intézkedés, mint például az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalany pénzeszközeinek befagyasztása felesleges.

72      Harmadszor, a felperes különös helyzetére alapított érvelés nem a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik, hanem lényegében a Tanács által azáltal elkövetett hibára, hogy alkalmazta rá e rendelkezést. Ebből következően ezen érvek irrelevánsak az elemzés e szakaszában. Önálló jogalapként a jelen ítélet későbbi része vizsgálja majd ezen érveket (lásd a 119–129. pontot).

73      Negyedszer azon érvet illetően, amely szerint a Tanácsnak nem gyakorlata a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett, atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany valamennyi leányvállalatának pénzeszközét befagyasztani, először is meg kell jegyezni, hogy az alábbi 123. pontból kitűnően a Tanács jogszerűen mellőzheti a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazását olyan jogalanyokra, amelyek véleménye szerint nem teljesítik e rendelkezés alkalmazásának feltételeit, annak ellenére, hogy az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalanyok leányvállalatai.

74      Továbbá, amint azt a Tanács és a Francia Köztársaság megjegyzi, nem lehet minden esetben azonosítani valamennyi, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyt.

75      Még ha feltételezzük is, hogy a Tanács valóban elmulasztotta egyes, a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalany pénzeszközeinek befagyasztását elrendelni, megjegyzendő egyrészt, hogy mivel a Tanács köteles betartani e rendeletet, esetleges eltérő gyakorlata azt nem tudná érvényesen lerontani, és ezért a fortiori nem ébreszthetne jogos bizalmat az érintett jogalanyokban. Másrészt, ha a szóban forgó érv az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul, emlékeztetni kell arra, hogy azt összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett (az Elsőfokú Bíróság T–327/94. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 1998. május 14–én hozott ítéletének [EBHT 1998., II–1373. o.] 160. pontja; a T–347/94. sz., Mayr-Melnhof kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1751. o.] 334. pontja és a T‑23/99. sz., LR AF kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1705. o.] 367. pontja). Ebből következően a Tanács esetleges jogellenes magatartására más esetekben – feltéve, hogy megállapítást nyer – a felperes nem hivatkozhat hasznosan álláspontja alátámasztására.

76      E körülmények között nem releváns azon ítélkezési gyakorlat, amely szerint ha egy közösségi jogszabály szövegét többféleképpen lehet értelmezni, azon értelmezést kell előnyben részesíteni, amely összhangban van a Szerződés rendelkezéseivel, semmint azt, amely utóbbival való összeegyeztethetetlenségének megállapítására vezet (a Bíróság 218/82. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1983. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1983., 4063. o.] 15. pontja). A jelen esetben ugyanis nem áll fenn kétely a 423/2007 rendelet 7. cikk (2) bekezdése d) pontjának értelmezését illetően.

77      Végeredményben a felperes azon érveit, amelyek a fenti 67. pontban elfogadott értelmezésnek az arányosság elvével való állítólagos összeegyeztethetetlenségére vonatkoznak, a jelen ítélet a későbbiekben értékeli, a felperes által a T‑332/08. sz. ügyben hivatkozott, a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjára vonatkozó jogellenességi kifogás vizsgálata keretében.

 – A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának jogellenességére vonatkozó kifogásról

–       A felek érvei

78      A felperes azt állítja, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja ellentétes az arányosság elvével, és ebből következően a jelen esetre alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani az EK 241. cikk alapján. Következésképpen véleménye szerint a megtámadott határozatot jogalap hiánya miatt hatályon kívül kell helyezni.

79      A felperes álláspontjának alátámasztására elsőként azt állítja, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának az arányosság elvével való összeegyeztethetetlensége a fenti 48–54. pontban kifejtett érvelésből következik.

80      Másodszor, valamely olyan jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalany valamennyi pénzeszközének a befagyasztása, amelyet olyanként minősítenek, mint amely a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésében vesz részt, nincs „ésszerű kapcsolatban” az atomfegyverek elterjedése és annak finanszírozása megakadályozásának céljával.

81      E tekintetben a felperes először is emlékeztet arra, hogy ő az Egyesült Királyság egyik bankja, amely elkülönül az anyavállalatától, és amely betart minden alkalmazandó szabályozást. Kifejti, hogy az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket illetően ugyanazon kötelezettségek vonatkoznak rá, mint a többi közösségi bankra, és azoknak eleget tesz. Ha nem állapították meg vagy nem állították, hogy a felperes részt vett az atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában, ha a megtámadott határozatban foglalt indokok nem utalnak kifejezetten rá, és ha az 1803. (2008) számú biztonsági tanácsi határozat sem őt, sem a BMI‑t nem jelölte meg olyan jogalanyként, mint amely támogatja az atomfegyverek elterjedését, a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjában előírt pénzeszközök befagyasztásának automatikus alkalmazása nem része az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó célkitűzésnek.

82      Továbbá a felperes pénzeszközeinek befagyasztása nincs hatással az atomfegyverek elterjedésére, mivel a felperes nem vesz részt annak pénzügyi finanszírozásában, és az elfogadott intézkedések nem alkalmasak az iráni hatóságok hozzáállásának megváltoztatására. E tekintetben a felperes továbbá azt állítja, hogy mindenképpen megfelel a megtámadott határozatnak, amennyiben az a BMI‑re és a korlátozó intézkedésekkel érintett többi jogalanyra vonatkozik, ami magában foglalja, hogy a pénzeszközök befagyasztásának egyetlen következménye az, hogy megakadályozza őt az atomfegyverek elterjedésében részt nem vevő jogalanyokkal való ügyletkötésben. Ugyanígy az ügyletkötés felperes számára való megtiltása nem gyakorol gazdasági nyomást az atomfegyverek elterjedésének finanszírozására, tekintettel arra, hogy fő tevékenysége abban áll, hogy Iránból származó tőkét fektet be az országon kívül fekvő vagyonokba.

83      Végül a felperes úgy véli, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának azon érve, amely szerint a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyok pénzeszközei befagyasztásának az is célja, hogy gazdasági nyomást gyakoroljanak a BMI‑re és az Iráni Iszlám Köztársaságra, helytelen, mivel ilyen értelmezést nem igazol a 423/2007 rendelet szövege és hatálya.

84      Harmadszor valamely olyan jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalany valamennyi pénzeszközének a befagyasztása, amelyet olyanként minősítenek, mint amely a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésében vesz részt, nem a legkevésbé korlátozó intézkedés, amely az atomfegyverek elterjedése vagy finanszírozása megakadályozásának, vagy a felperessel szemben történő felügyelet gyakorlásának céljához szükséges.

85      Ebben az összefüggésben a felperes először azzal érvel, hogy a pénzeszközök befagyasztása megfosztja őt az ügyletkötések lehetőségétől, és így súlyos pénzügyi károkat okoz, valamint sérti a jó hírnevét. Ebből következően a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazása aránytalanul sérti a felperes jogait a vagyonával való békés rendelkezésben, az Európai Unióban pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabadságában és a tőke és fizetési műveletek szabad mozgásában.

86      Továbbá a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja aránytalan lenne az 1803. (2008) számú határozathoz képest, amelyet a rendelet végre kíván hajtani. E rendelkezés hatásai ugyanis túlmennek a határozat 10. pontjában foglalt követelményen, amely arra szorítkozik, hogy felkérje a tagállamokat, miszerint legyenek éberek a BMI és leányvállalatai tevékenységét illetően.

87      Végül a felperes – hangsúlyozva, hogy a fennálló felügyeleti és ellenőrző intézkedések megfelelők – azzal érvel, hogy az elérni kívánt célokhoz a pénzeszközök befagyasztásánál kevésbé korlátozó egyéb intézkedéseket lehetne alkalmazni akár vagylagosan, akár kumulatívan. E tekintetben az írásbeli beadványaiban a felperes megemlítette a korlátozó intézkedések általa történő betartásának fokozott ellenőrzését, a tevékenységeire – különösen az érintett számlák és ügyletek részleteire – vonatkozóan nagyobb átláthatóság követelményét, olyan intézkedések elfogadását, amelyek célja hogy helyzetét rendszeresen felülvizsgálják, valamint az FSA‑val és az Egyesült Királyságban működő pénzügyi akciócsoporttal történő együttműködés erősítését. A tárgyaláson ismét utalt az ügyletek előzetes engedélyezésére és azoknak egy független közvetítő általi ellenőrzésére, valamint az Iránnal kötött ügyletek teljes tilalmára.

88      A beavatkozók által támogatott Tanács azzal érvel, hogy a felperes pénzeszközeinek befagyasztása az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó célhoz kapcsolódik, mivel az szükséges anyavállalatával, a BMI‑vel szemben foganatosított intézkedések hatékonyságának biztosításához, és ahhoz, hogy ne kerüljék meg azokat. A Tanács ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a felperes a BMI tényleges ellenőrzése alatt áll. Ebből következően a Tanács szerint a felperes pénzeszközeit közvetlenül vagy közvetve fel lehetne használni az atomfegyverek elterjedésének támogatásához, és ennélfogva ezen pénzeszközök befagyasztása szükséges különösen annak megakadályozásához, hogy a BMI‑t érintő intézkedéseket megkerüljék a felperes által végrehajtott, BMI vagy leányvállalatai, illetve bankfiókjai javára szóló átutalások révén, adott esetben harmadik felek közvetítése révén, amelynek a BMI‑hez való kapcsolódása nem ismert.

89      E tekintetben a Tanács azt is megjegyzi, hogy mivel a Közösség nem rendelkezik területen kívüli hatáskörrel, a megtámadott határozat hatásai lényegében a BMI‑nek az Unióban létesített bankfiókjaira és leányvállalataira – beleértve a felperest is – történő alkalmazásától függnek.

90      A Tanács hozzáteszi, hogy a felperes által javasolt alternatív intézkedések nem garantálják az elérni kívánt célkitűzés megvalósulását. Így az érintett számlákra és ügyletekre vonatkozó részletek kötelező közzététele hatástalan lenne, mivel már teljesített ügyletekről van szó. Ugyanígy a nemzeti hatóságokkal történő együttműködés erősítése nem akadályozza olyan harmadik felek közvetítésével létrejövő ügyleteket, akiknek az atomfegyverek elterjedésében történő részvétele nem ismert.

91      A Tanács azt is állítja, hogy még ha a felperes szenved is bizonyos kárt a megtámadott határozat elfogadása miatt, létezése nincs veszélyben a pénzeszközök befagyasztásával érintett időszakban. E tekintetben a 423/2007 rendelet 9. és 10. cikkében előírt kivételekre hivatkozik, valamint a BMI jelentős pénzügyi tartalékaira, és arra a tényre, hogy számos kereskedelmi bank ment keresztül olyan időszakon, amikor nem termeltek nyereséget. A felperes jó hírnevének sérelmét illetően a Tanács úgy véli, hogy az már az 1803. (2008) számú határozatból következik, amelyben mind a BMI‑t, mind annak bankfiókjait és leányvállalatait kifejezetten megemlítették.

92      A Tanács azt a következtetést vonja le, hogy figyelemmel a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének jelentőségére, arra, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság elutasítja az atomfegyverek elterjedésének felfüggesztését és a felperesnek egy, az atomfegyverek elterjedésében részt vevő jogalany általi ellenőrzésére, a felperes pénzeszközeinek befagyasztása nem aránytalan.

93      A Tanács által előterjesztett érveken kívül Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága arra hivatkozik, hogy olyan jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalany valamennyi pénzeszközének a befagyasztása, amelyet olyanként minősítenek, mint amely a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésében vesz részt, a BMI‑re és végső soron az Iráni Iszlám Köztársaságra történő gazdasági nyomásgyakorlás célját is szolgálja. Márpedig a felperes megszakítás nélküli gazdasági tevékenysége továbbra is kedvez a BMI‑nek, mind pénzügyileg, mind a felperesnek a piacon történő jelenléte és hírneve révén.

94      Ugyanígy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága szerint a megtámadott határozatot nem az 1803. (2008) számú határozat, hanem a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtása érdekében fogadták el, amely maga is az 1737. (2006) számú határozat céljait kívánja elérni. Továbbá azon tény, hogy a felperes és a BMI pénzeszközeinek befagyasztását nem kérték az 1803. (2008) számú határozatban, nem jelenti azt, hogy a Tanács nem határozhatott ilyen intézkedésről.

95      Ami a megtámadott határozatnak a felperesre gyakorolt hatását illeti, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága megjegyzi, hogy a felperes már több mint száz engedélyt kapott a 423/2007 rendelet 9. és 10. cikke alapján. Következésképpen a felperes létezése nincs veszélyben.

96      A Francia Köztársaság hozzáteszi, hogy a felperes által javasolt kevésbé korlátozó intézkedések egy vele fennálló bizalmi kapcsolatot feltételeznek. Márpedig egy ilyen kapcsolat nem volna lehetséges a BMI által ellenőrzött társasággal.

97      Egyébiránt a Francia Köztársaság szerint az a tény, hogy a felperesnek be kell tartania a korlátozó intézkedéseket, és az alkalmazandó szabályok megsértése büntetőjogi szankciók alkalmazását vonhatja maga után, irreleváns. A korlátozó intézkedések ugyanis megelőző hatással bírnak, míg a büntetőjogi szankciókra csak utólag kerül sor. Egyébiránt, míg a korlátozó intézkedések a felperesre alkalmazandók, büntetőeljárás valamely munkavállalójával szemben történő esetleges megindítása őt magát nem érintené.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

98      Bevezetésképpen meg kell jegyezni, hogy a jelen jogellenességi kifogás abban áll, hogy vitatja az egyik olyan általános szabálynak az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét, amely meghatározza a 423/2007 rendelet, nevezetesen annak 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja által előírt korlátozó intézkedések módjait, amely – amint az a fenti 61–67. pontból is kitűnik ‑ előírja a Tanács számára az olyan jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztását, amelyek a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalanyok tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak. Ebből következik egyrészt, hogy a fenti 45. pontban kifejtettek alkalmazandók az Elsőfokú Bíróság által gyakorolt felülvizsgálat intenzitását illetően, másrészt pedig a fenti 72. pontban megállapított analógia útján a felperes és a BMI közötti kapcsolatra, valamint a felperes – mint az Egyesült Királyság egyik bankja – sajátos helyzetére vonatkozó érvek irrelevánsak a jelen jogellenességi kifogás vizsgálata keretében. Azokat ellenben figyelembe kell venni azon kifogás vizsgálata során, amely szerint a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának a felperesre történő alkalmazása nem igazolt. Ezen érvek vizsgálatára az alábbi 119–129. pontban kerül sor.

99      Szintén meg kell állapítani, hogy a Biztonsági Tanács 1803. (2008) számú határozatára való hivatkozásnak nincs hatása a kérdésre. A 423/2007 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésétől eltérően a 7. cikk (2) bekezdésének alkalmazása független a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések Biztonsági Tanács általi elfogadásától. Ez utóbbi rendelkezés célja, hogy lehetővé tegye a Tanács számára – ha azt indokoltnak ítéli –, hogy az EK 60. és EK 301. cikkből eredő hatáskörében pénzeszközök befagyasztását rendelje el azon jogalanyokra vonatkozóan, amelyekre nem vonatkoznak a Biztonsági Tanács hasonló intézkedései. Ebből következően a felperes állításával ellentétben a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése nem hajtja végre az 1803. (2008) számú határozatot, amely azt jelenti, hogy ez utóbbi határozat tartalma nem minősül olyan kritériumnak, amelyre tekintettel a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét meg kell ítélni.

100    Az ítélkezési gyakorlat alapján a közösségi jog általános elveinek részét képező arányosság elve alapján valamely gazdasági tevékenység tilalmának jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a tiltó intézkedések a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű célkitűzések elérésére alkalmasak és ahhoz szükségesek legyenek, azaz amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a tekintetbe vett célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (a Bíróság C‑331/88. sz., Fedesa és társai ügyben 1990. november 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑4023. o.] 13. pontja). E szempontok alapján kell tehát a felperes egyéb érveit megvizsgálni.

101    E tekintetben elsőként, amennyiben a felperesnek a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjára vonatkozó – a fenti 48–54. pontban összefoglalt – érvelése releváns a rendelkezésnek az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét illetően, azt a 69–76. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani.

102    Másodszor, a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja és az elérni kívánt cél közötti kapcsolat fennállását illetően, meg kell jegyezni, hogy a 423/2007 rendelet célja az atomfegyverek elterjedésének és finanszírozásának megakadályozása és így az Iráni Iszlám Köztársaságra nyomás gyakorlása az érintett tevékenységek megszüntetése érdekében. E célkitűzés a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához kapcsolódó erőfeszítések általánosabb keretébe illeszkedik, és következésképpen jogszerű, amit egyébiránt a felperes sem vitat.

103    A felperes állításával ellentétben a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása az előző pontban kifejtett célkitűzéshez kapcsolódik. Ugyanis, amikor valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany pénzeszközeit befagyasztják, fennáll egy nem elhanyagolható mértékű veszély, hogy az nyomást gyakorol a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyokra a rá vonatkozó intézkedések hatásának megkerülése érdekében azáltal, hogy arra ösztönzi őket, hogy vagy utalják át neki közvetlenül vagy közvetve a pénzeszközeiket, vagy valósítsanak meg olyan ügyleteket, amelyeket ő maga nem tud megvalósítani a pénzeszközei befagyasztása miatt. Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása szükséges és megfelelő az említett jogalannyal szemben meghozott intézkedések hatékonyságának biztosítása és annak garantálása érdekében, hogy ezen intézkedéseket ne kerüljék meg.

104    A bemutatott veszély fennállása egyébiránt lehetővé teszi egyrészt a tárgyalás során megvitatott azon körülmény magyarázatát, amely szerint a 423/2007 rendelet alkalmazandó a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyokra, míg annak a szóban forgó különböző korlátozó intézkedéseket kimondó (2) és (6) preambulumbekezdése nem említi ezeket kifejezetten. Lehetővé teszi másrészt annak magyarázatát, hogy azon kérdés, miszerint a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalany maga részt vesz‑e az atomfegyverek elterjedésében, vagy sem, irreleváns.

105    A felperes által említett többi körülmény nem módosíthatja ezt a következtetést. Így az a tény, hogy a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalannyal szemben nem alkalmaztak fegyelmi vagy szabályozó intézkedéseket a múltban, és hogy betartotta a szankciós rendszereket és hatályos korlátozó intézkedéseket, ebben a tekintetben irreleváns, tekintettel arra, hogy mivel az anyavállalat pénzeszközeit nem fagyasztották be, – a többi rá vonatkozó szabály betartása mellett – átutaltathatta a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyok pénzeszközeit a maga számára, és végrehajthatott olyan ügyleteket, amelyek ettől kezdve összeegyeztethetetlenek az elfogadott intézkedésekkel. Ebből következően nem volt oka arra, hogy nyomást gyakoroljon ez utóbbi jogalanyokra. Ugyanígy a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalany olyan nyilatkozata, amely szerint betartja az anyavállalat pénzeszközei befagyasztásának következményeit, nem tartalmaz elegendő biztosítékot arra, hogy az utóbbi által esetlegesen gyakorolt nyomás nem hatékony.

106    Ellenben el kell utasítani Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának azon elméletét, amely szerint a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása az Iráni Iszlám Köztársaságra a BMI‑n keresztül történő gazdasági nyomásgyakorlás célját is szolgálja, azáltal, hogy ez utóbbit akadályozza a felperes nyereségéből, jó hírnevéből és piaci pozíciójából való részesülésben. A 423/2007 rendelet által bevezetett korlátozó intézkedéseknek ugyanis nem célja ilyen gazdasági nyomás gyakorlása. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy bár ezen, a (2) és (6) preambulumbekezdésben kimondott intézkedések célja az Iráni Iszlám Köztársaságra történő nyomás gyakorlása, mindazonáltal kizárólag óvintézkedésekről van szó, az atomfegyverek elterjedése és annak finanszírozása megakadályozása érdekében. Azonban a 423/2007 rendeletből nem lehet arra következtetni, hogy ezen intézkedések az érintett jogalanyok gazdasági helyzetét kívánják érinteni az atomfegyverek elterjedésének és annak finanszírozása megakadályozásához szükséges mértéken túl.

107    Harmadszor, azon egyéb, kevésbé korlátozó intézkedéseket illetően, amelyeket akár vagylagosan, akár együttesen lehetne alkalmazni a kitűzött cél eléréséhez, meg kell jegyezni először, hogy a megtámadott határozat elfogadása időpontjában a fennálló felügyeleti és ellenőrző intézkedések megfelelő jellegét – a fenti 103. pontban kifejtett veszélyhez képest – nem támasztották alá.

108    Továbbá a korlátozó intézkedések betartása felügyeletének az illetékes hatóságok általi megerősítése és a velük való fokozott együttműködés, a felperes tevékenységeire vonatkozó különös átláthatóság követelménye és olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja ez utóbbi rendszeres ellenőrzése, mind visszamenőleges intézkedések, amelyek már megvalósított ügyletekre vonatkoznak, és ezért nem alkalmasak az elfogadott korlátozó intézkedésekkel esetlegesen összeegyeztethetetlen ügyletek megelőzésére. Annál is inkább ez a helyzet, mivel az intézkedések hatékonysága feltételezi, hogy az illetékes hatóságok képesek legyenek azonosítani, hogy az ügyletben részes másik fél kapcsolódik‑e a BMI‑hez vagy valamely másik, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek minősített jogalanyhoz, vagy sem.

109    Végül meg kell állapítani, hogy az első ízben a tárgyaláson említett intézkedéseket nem lehet figyelembe venni. Az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ával és 76a. cikke 3. §‑ával ellentétes, hogy ezen intézkedésekre az eljárás folyamán hivatkoztak, bármilyen indokolás nélkül. Mindenesetre a felperes nem bizonyította valamely független közvetítő általi előzetes engedélyezési és felügyeleti rendszer megvalósíthatóságát. Véleménye szerint az Iránnal kötött ügyletek teljes tilalma nem hatékony az azon közvetítőkkel létrehozott ügyletek megelőzésére, akik nem ebben az országban telepedtek le, és akiknek a BMI‑hez kapcsolódása nem ismert.

110    E körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes által javasolt alternatív intézkedések nem alkalmasak a kitűzött cél elérésére.

111    Negyedszer a felperesnek okozott kényelmetlenségeket illetően, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az általa említett alapvető jogok, nevezetesen a tulajdonjog és valamely gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog nem abszolút jog, és annak gyakorlását a Közösség által kitűzött közérdekű célok korlátozhatják. Így minden gazdasági vagy pénzügyi jellegű korlátozó intézkedés fogalmilag olyan következményekkel jár, amelyek érintik a tulajdonjogokat és a szakmai tevékenységek szabad gyakorlását, és amelyek ezáltal kárt okoznak azon feleknek, akiknek a szóban forgó intézkedések meghozatalához vezető helyzet kialakulásért nem állapítható meg a felelősségük. A vitatott rendelet által követett célkitűzések jelentősége igazolhat bizonyos gazdasági szereplők tekintetében hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok jelentősek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑84/95. sz. Bosphorus‑ügyben 1996. július 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3953. o.] 21–23. pontját és a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat Internaitonal Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 354–361. pontját).

112    E tekintetben meg kell állapítani, hogy valamely gazdasági tevékenység szabad gyakorlását, valamint a Közösség területén letelepedett bank tulajdonhoz való jogát a pénzeszközök befagyasztása jelentősen korlátozza. A szóban forgó jogalany ugyanis nem köthet új ügyleteket az ügyfeleivel, és – kivéve, ha konkrét engedéllyel rendelkezik – pénzeszközeit nem utalhatja át. Mindazonáltal, tekintettel a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának kiemelkedő jelentőségére, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy az okozott kellemetlenségek nem aránytalanok a kitűzött célokhoz képest.

113    Végül a felperes által hivatkozott, a tőke és fizetési műveletek szabad mozgásának veszélyeztetését illetően meg kell jegyezni, hogy az e területet szabályozó rendelkezések részét képező EK 60. cikk kifejezetten felhatalmazza a Tanácsot, hogy a 301. cikkben meghatározott eljárás szerint megtegye a szükséges sürgős intézkedéseket az érintett harmadik országokkal szemben a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre vonatkozóan. Márpedig a 423/2007 rendeletet pontosan az EK‑Szerződés e két rendelkezése alapján fogadták el, ami maga után vonja, hogy az abban foglalt korlátozások a Szerződés által biztosított tőke- és fizetési műveletek szabad mozgását korlátozó szabályok közé tartoznak, tehát nem lehetnek azzal ellentétesek.

114    A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy nem bizonyított, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja összeegyeztethetetlen az arányosság elvével. Ennélfogva el kell utasítani a felperes által e rendelkezéssel szemben felhozott jogellenességi kifogást.

 A felperesnek a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett „tulajdonban álló vagy ellenőrzött” jogalany jellege

–       A felek érvei

115    A felperes azt állítja, hogy sajátos helyzete jelentősen korlátozza azon ellenőrzést, amelyet a BMI felette gyakorolhat, tehát nem lehet rá alkalmazni a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját.

116    E tekintetben először is azzal érvel, hogy a BMI‑től elkülönült és önálló jogalanynak minősül, amely nem avatkozik be a mindennapi irányításába. Másodszor, mind a felperes, mind a vezetői és munkavállalói a 423/2007 rendelet és az egyéb korlátozó intézkedések, szankciós rendszerek és alkalmazandó szabályok hatálya alá tartoznak, és azokat betartják. Harmadszor, a brit jog szerint egy társaság vezetőinek a társaság felé vannak különböző kötelezettségei, nem pedig a részvényeseivel szemben, és a vezető indok nélküli elbocsátása jogellenes. Negyedszer, a felperest mint az Egyesült Királyság egyik bankját az FSA felügyeli, különösen ami a BMI‑vel való kapcsolatát, valamint az irányító személyzetének kinevezését és összetételét illeti. Márpedig sem a felperessel, sem vezető munkavállalóival szemben nem alkalmazott szabályozó vagy fegyelmi intézkedéseket az FSA, amelynek egyik célja a pénzügyi bűnözés elleni küzdelem, beleértve a terrorizmus és az atomfegyverek elterjedésének finanszírozását. Ötödször, a felperes úgy nyilatkozik, hogy adott esetben kész olyan megállapodást kötni, amely alapján egyik vezetőjét sem lehet az illetékes hatóságok beleegyezése nélkül helyettesíteni.

117    A beavatkozók által támogatott Tanács a versenyjog területén kidolgozott ítélkezési gyakorlatra hivatkozik annak alátámasztására, hogy a felperes, mivel teljes egészében a BMI tulajdonában van, ennek tényleges ellenőrzése alatt áll, és ebből következően nem rendelkezik valódi önállósággal a cselekvési irányát illetően. E tekintetben arra utal, hogy minden valószínűség szerint a felperes vezetőit a BMI nevezte ki, azok felelősek a BMI felé, amely elbocsáthatja őket.

118    Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága hozzáteszi, hogy a felperes által javasolt kötelezettségvállalás nem elegendő annak megakadályozásához, hogy a BMI jelentős ellenőrzést gyakoroljon felette, mivel nem valószínű, hogy végrehajtható lenne, bármikor vissza lehetne vonni, és a brit társasági jog alkalmazandó szabályaival szemben nem lenne elsőbbsége.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

119    Bevezetésképpen meg kell jegyezni, hogy a jelen jogalap valamely olyan határozat jogszerűségére vonatkozik, amellyel a 423/2007 rendelettel bevezetett korlátozó intézkedéseket egy adott jogalanyra alkalmazták. E körülmény magában foglalja, hogy az Elsőfokú Bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálat módjai megegyeznek a fenti 46. pontban említettekkel.

120    A jelen esetben mind a megtámadott határozat indokolásából, mind a Tanács által a tárgyaláson előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy ez utóbbi úgy határozott, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját alkalmazza a felperesre, mert az a BMI „tulajdonában álló” jogalany. E fogalom tartalma első ránézésre egyértelműnek tűnik, mivel a BMI‑nek a felperes tőkéjében való részvételére utal. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a 61. pontban említett ítélkezési gyakorlat alapján a szóban forgó fogalom elemzése nem alapulhat kizárólag a jelentéstani tartalmán, hanem ezen kívül figyelembe kell venni a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja és a 423/2007 rendelet célja között fennálló kapcsolatot, amint az a fenti 102–103. pontban kifejtésre került.

121    Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a felperes – mivel a BMI tulajdonában áll – nem elhanyagolható valószínűséggel arra indítható‑e, hogy megkerülje az anyavállalatával szemben meghozott intézkedéseket. Ebben az összefüggésben az Elsőfokú Bíróság számára hasznos, ha a versenyjog területén kialakult ítélkezési gyakorlatra támaszkodik, amely arra vonatkozik, hogy a leányvállalat jogellenes magatartása miatt az anyavállalatot vonják felelősségre. A két esetben ugyanis annak értékeléséről van szó, hogy a leányvállalat – az anyavállalat döntő befolyásának fennállása miatt – arra indítható‑e, hogy ez utóbbi utasításait kövesse saját magatartásának önálló meghatározása helyett (lásd ebben az értelemben a Bíróság 48/69. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 1972. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1972., 619. o.] 133. pontját és a C‑73/95. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1996. október 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑5457. o.] 16. pontját), még akkor is, ha az anyavállalat által előírt magatartás nem ugyanolyan jellegű az első és a második esetben.

122    E különbség egyébiránt magában foglalja, hogy a 423/2007 rendelet értelmezése során előnyben kell részesíteni a személyzet kinevezésére vonatkozó szempontokat a versenyjog keretében figyelembe vett egyéb szempontokhoz képest. A tulajdonban álló jogalany magatartásának jelentős befolyásolása érdekében ugyanis a fenti 103. pontban hivatkozott, az anyavállalat által gyakorolt nyomásnak lényegében ez utóbbi vezetőire és/vagy munkavállalóira kell irányulnia.

123    E tekintetben azon körülmény, hogy valamely jogalany teljes egészében egy másik tulajdonában áll, általában magában foglalja, hogy a második jogosult az első vezetőinek kinevezésére, tehát hatékonyan tudja ellenőrizni ez utóbbi személyzetének összetételét és végső soron az egész személyzetet. Mindazonáltal nem lehet kizárni, hogy kivételes körülmények között a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának az anyavállalat akár kizárólagos tulajdonában álló jogalanyra történő alkalmazása nem igazolt az előbbi által az utóbbi feletti befolyást ellensúlyozó egyéb tényezők fényében.

124    Jelen esetben nem vitatott, hogy a BMI tulajdonában van a felperes tőkéjének összessége, és ebből következően kinevezheti és helyettesítheti ez utóbbi vezetőit. Így befolyást tud gyakorolni a felperes személyzetére. E körülmények között meg kell állapítani, hogy fennáll egy nem elhanyagolható veszély, hogy a BMI‑nek lehetősége van arra, hogy a felperest a 423/2007 rendelet által tiltott ügyletek teljesítésére indítsa vagy a vezetőire, vagy rajtuk keresztül a személyzet egyéb tagjaira történő nyomásgyakorlás révén. Ebből következően meg kell vizsgálni, hogy a felperes által hivatkozott körülmények ellensúlyozhatják‑e ezen befolyást.

125    E tekintetben először is az a tény, hogy a felperes jogi személy, és hogy a BMI nem avatkozik be a mindennapi irányításba, irreleváns. E körülmények ugyanis nem érintik a BMI által a felperes személyzetére közvetlenül vagy közvetve gyakorolt befolyást.

126    Másodszor az a tény, hogy a felperes és a személyzete betartotta a korlátozó intézkedéseket, a szankciós rendszereket és az egyéb hatályos szabályokat, valamint hogy a múltban nem alkalmaztak velük szemben fegyelmi vagy szabályozó intézkedést, a fenti 105. pontban kifejtett indokok miatt szintén irreleváns. Ugyanígy, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy nem elegendő azon szankciók elrettentő jellege, amelyeket a felperes személyzetével szemben lehet alkalmazni, különösen, mivel az intézkedéseket az érintett ügyletek jogellenességének leplezése céljából lehet alkalmazni, többek között olyan közvetítők igénybevétele révén, akiknek a BMI‑hez kapcsolódása nem ismert.

127    Harmadszor, a fenti 71. pontban kifejtettek analógiájára, a brit társasági jog alapján a vezetőkkel szemben fennálló bizonyos kötelezettségek puszta léte nem biztosítja, hogy e kötelezettségeket be fogják tartani. Márpedig mivel egy esetleges jogsértést csak utólag lehet felfedni, a szóban forgó kötelezettség léte még csak nem is biztosít a korlátozó intézkedésekkel egyenértékű megelőző hatást. Ha a felperes ebben az összefüggésben azt javasolja, hogy a jövőbeli vezetőit az illetékes hatóságok beleegyezésétől teszi függővé, meg kell jegyezni egyrészt, hogy nem bizonyított, hogy az ilyen eljárás megvalósítható, és megfelel a brit jognak, és másrészt nem oldaná meg a felperes jelenlegi vezetőinek helyzetét, akiket a BMI nevezett ki.

128    Végül negyedszer meg kell jegyezni, hogy a bankok FSA által gyakorolt felügyeletének célja nem a bizonyos jogalanyokat érintő korlátozó intézkedések betartása, hanem egy szilárd, hatékony és igazságos pénzügyi rendszer fenntartása. Ha e cél magában foglal bizonyos, a pénzügyi bűnözéshez kapcsolódó szempontokat, azok a pénzmosásra, a csalásra és a bennfentes kereskedelemre összpontosítanak. Ellenben a korlátozó intézkedések végrehajtása és betartásuk felügyelete, beleértve a 423/2007 rendelet által előírt intézkedéseket is, közvetlenül a HM Treasury (az Egyesült Királyság Pénzügyminisztériuma) hatáskörébe tartozik, amely e célból létrehozott egy különleges egységet, és amely engedélyezésre is jogosult a 423/2007 rendelet 9. és 10. cikke alapján. E körülmények között az FSA által a felperes felett gyakorolt felügyelet a BMI‑vel való kapcsolatát, valamint a vezetői és a személyzet egyes más tagjai kinevezését illetően nem tudja ellensúlyozni az anyavállalat által a felperesre gyakorolt befolyást.

129    A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a Tanács jogosan vélte úgy, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja alkalmazandó a felperesre. A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

 A „hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének” megsértésén alapuló jogalapról

–       A felek érvei

130    A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a „hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét”, mivel egyrészt eltérően kezeli a gyakorlatilag azonos helyzetben lévő bankokat, másrészt egyformán kezeli az eltérő helyzetben lévőket.

131    Így a felperes összehasonlítható helyzetben van az Egyesült Királyság más bankjaival, nevezetesen a Persia International Bank plc‑vel és a Bank Saderat plc‑vel (a továbbiakban: Saderat bank), amelyek szintén az iráni államhoz tartozó iráni bankok Egyesült Királyságban található leányvállalatai. Az államoknak éberséget kell gyakorolniuk e három bank felett az 1803. (2008) számú határozat alapján, amely egyébiránt kifejezetten megemlíti a Bank Saderatot, csakúgy mint a felperest. Ugyanígy mind szerepelnek a United States Department of the Treasury (az Amerikai Egyesült Államok Kincstára) azon bankokat felsoroló listáján, amelyek gyanúsíthatók azzal, hogy a hatályos korlátozó intézkedések és szankciós rendszerek megsértésével valósítanak meg ügyleteket. Márpedig egyedül a felperes pénzeszközeit fagyasztották be.

132    A felperes a pénzeszközeinek befagyasztása miatt ugyanolyan bánásmódban részesült, mint a Bank Sepah International, amely pedig gyakorlatilag eltérő helyzetben van. Míg ugyanis a Biztonsági Tanács ez utóbbit kifejezetten megnevezte az 1747. (2007) számú határozatban mint az atomfegyverek elterjedésében részt vevő jogalanyt, csak a felperesre vonatkozóan hívta fel az államokat éberség gyakorlására az 1803. (2008) számú határozat alapján.

133    A beavatkozók által támogatott Tanács azzal érvel, hogy nem azért nevezte meg a felperest, mert egy iráni állami bank leányvállalata, vagy mert az 1803. (2008) számú határozat említette, vagy mert szerepelt az United States Department of the Treasury által létrehozott listán. Azt állítja, hogy független értékelése keretében arra a tényre támaszkodott, hogy a BMI pénzügyi támogatást nyújtott az atomfegyverek elterjedésében részt vevő társaságoknak. Ebből következően a Persia International Bankkal és a Bank Saderattal történő összehasonlítás irreleváns.

134    A Tanács a továbbiakban azt állítja, hogy a felperes a Bank Sepah International bankkal összehasonlítható helyzetben van, mivel mind annak anyavállalata, a Bank Sepah, mind a BMI részt vesz az atomfegyverek elterjedésében. Ebből következően ezek, valamint két leányvállalatuk és bankfiókjaik pénzeszközeinek befagyasztása igazolt. E tekintetben a Tanács hangsúlyozza, hogy szabadon elfogadhat olyan önálló intézkedéseket a pénzeszközök befagyasztására vonatkozóan, amelyek túlmennek a Biztonsági Tanács határozatai által előírt intézkedéseken, és így végrehajthatja saját atomsorompó politikáját.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

135    Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve, amely alapvető jogelv, tiltja, hogy összehasonlítható helyzeteket különbözően kezeljenek, vagy hogy különböző helyzeteket egyenlően kezeljenek, hacsak objektíve nem igazolt az ilyen bánásmód (az Elsőfokú Bíróság T–222/99., T–327/99. és T–329/99. sz., Martinez és társai kontra Parlament egyesített ügyekben 2001. október 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II–2823. o.] 150. pontja).

136    Az előző jogalapok vizsgálatából következik, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának végrehajtásához a meghatározó szempont és az alkalmazandó összehasonlítási szempont annak meghatározásához, hogy esetlegesen fennáll‑e az egyenlő bánásmód elvének sérelme, az a kérdés, hogy a szóban forgó jogalany olyan jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll‑e, amelyet a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett, atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősítettek.

137    A jelen esetben a BMI‑t a megtámadott határozatban olyan jogalanynak minősítették, mint amely részt vesz az atomfegyverek elterjedésében és a fenti 30. pontban megállapítást nyert, hogy e megállapítás megalapozottsága nem része a jelen jogviták tárgyának. Ugyanígy, amint az a fenti 119–129. pontban kifejtettekből kitűnik, a felperes a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett „tulajdonban álló vagy ellenőrzött” jogalany. E körülmények között, még ha a Tanács valóban el is mulasztotta volna elfogadni a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseket egyes, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalanyok – mint például a Persia Bank International vagy a Saderat bank – tulajdonában álló vagy általuk ellenőrzött jogalanyokkal szemben, e körülményre nem hivatkozhat érvényesen a felperes a fenti 75. pontban kifejtett okok miatt. A felperes első kifogását tehát el kell utasítani.

138    A második kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy a felperestől eltérően, amelynek a pénzeszközeit a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján fagyasztották be, a Bank Sepah Internationalt érintő intézkedést e rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján fogadták el. E körülmény azt jelenti, hogy a kifogás hatástalan az egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértését illetően a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazása keretében, mivel a szóban forgó rendelkezés csak a felperes által kiemelt két eset egyikében került végrehajtásra. Továbbá a felperes még csak nem is állítja, hogy a Bank Sepah International anyavállalata nem vesz részt az atomfegyverek elterjedésében. Ennélfogva nem bizonyítja, hogy e tekintetben a Bank Sepah International helyzetétől ténylegesen eltérő helyzetben van.

139    A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló jogalapról

–       A felek érvei

140    A felperes emlékeztet arra, hogy a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése indokolási kötelezettséget, valamint azon feltételeket írja elő, amelyeknek a pénzeszközök befagyasztását elrendelő határozat indokolása eleget kell, hogy tegyen az ítélkezési gyakorlat szerint. A továbbiakban azt állítja, hogy a jelen esetben a Tanács csak a T‑246/08. sz. ügyben előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételekben utalt azon okokra, amelyek miatt a felperes pénzeszközeit befagyasztották, vagyis azon tényre, hogy őt az atomfegyverek elterjedésében részt vevő BMI ellenőrizte, és hogy következésképpen a pénzeszközök befagyasztása szükséges volt a BMI‑vel szemben elfogadott intézkedések hatékonyságának biztosításához. Így a megtámadott határozat a felperesre vonatkozóan nem tartalmaz indokolást.

141    Ebben az összefüggésben a Francia Köztársaság azon érvére válaszolva, amely szerint a 423/2007 rendelet V. mellékletében nem szükséges beazonosítani a pénzeszközök befagyasztásával érintett, tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyokat, a felperes azzal érvel, hogy az ilyen megközelítés megakadályozza a harmadik feleket annak ellenőrzésében, hogy nem kezelik őket együtt az ilyen jogalanyokkal, és a rendelet által tiltott ügyleteket nem hajtanak végre.

142    A beavatkozók által támogatott Tanács arra hivatkozik, hogy mivel valamely jogalany pénzeszközeinek befagyasztása érinti a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött leányvállalatokat is, nem szükséges konkrét okokra hivatkozni minden egyes leányvállalat esetén. Következésképpen úgy véli, hogy elegendő a megtámadott határozatban konkrét és egyedi okokat adni a BMI‑re vonatkozóan. A Francia Köztársaság e tekintetben hozzáteszi, hogy még az sem szükséges, hogy a 423/2007 rendelet alapján elrendelt, pénzeszközök befagyasztásáról szóló határozatban megjelenjen valamennyi leányvállalat neve, mivel az érintett határozat automatikusan alkalmazandó rájuk.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

143    A sérelmet okozó jogi aktus indokolási kötelezettségének – amint azt az EK 253. cikk és konkrétabban a jelen esetben a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése előírja – célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy szenved‑e esetleg az érvényességének vitatását a közösségi bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibában, másrészt annak lehetővé tétele, hogy a közösségi bíróság felülvizsgálhassa ezen aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség a közösségi jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust. Az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt a közösségi bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait. Az indokolási kötelezettség betartása egyébként még inkább fontos azon első határozat esetében, amellyel valamely jogalany pénzeszközeit befagyasztották, amely az egyetlen biztosíték, amely lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében, tekintettel arra, hogy a határozat meghozatala előtt nem rendelkezik előzetes meghallgatáshoz való joggal (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 138–140. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

144    Ebből következően, hacsak nem ellentétes a Közösség és a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése alapján köteles az érintett jogalany tudomására hozni a különös és konkrét okokat valamely, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat meghozatala során, mint amilyen a megtámadott határozat. Így meg kell említeni azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől a határozata jogszerű indokolása függ, valamint azon megállapításokat, amelyek a Tanácsot a határozat meghozatalára indították. Amennyire lehetséges, ezen indokolást a szóban forgó intézkedés elfogadásával vagy egyidejűleg, vagy azt követően a lehető legkorábban kell az érintettel közölni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 143. és 148. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

145    Azonban az indokolásnak a szóban forgó jogi aktus és elfogadási körülményeinek jellegéhez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került rá sor, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 141. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

146    Amint az a fenti 61–67. pontból kiderül, a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának jelen esetben szóban forgó alkalmazása megkívánja, hogy az érintett jogalany olyan jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álljon, amelyet ugyanezen rendelet 7. cikke (2) bekezdésnek a) vagy b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősítettek, a Tanács esetenként értékeli az érintett jogalany „tulajdonban álló vagy ellenőrzött” minőségét. Következésképpen az elfogadott intézkedés jogalapjának feltüntetésén kívül a Tanácsra háruló indokolási kötelezettség pontosan e körülményre vonatkozik. Ebben az összefüggésben el kell utasítani a Francia Köztársaság azon elméletét, amely szerint a rendelet 7. cikkének (2) bekezdését alkalmazó határozatban nem kellett említeni a pénzeszközök befagyasztásával érintett, tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyok nevét. Ha ugyanis ezen értelmezést elfogadnánk, az érintett jogalanyoknak sem megállapítani nem állna módjukban – hivatalos eszközök útján –, hogy pénzeszközeiket befagyasztották, sem megismerni nem tudnák azon okokat, amelyek miatt a Tanács úgy vélte, hogy „tulajdonban álló vagy ellenőrzött” jogalany minőséggel bírnak. Ugyanígy, harmadik felek nem tudnák ellenőrizni az elfogadott intézkedések személyi hatályát. Márpedig az ilyen helyzet összeegyeztethetetlen lenne mind a Tanácsra háruló indokolási kötelezettséggel, mind a jogbiztonság és átláthatóság elvével.

147    A jelen ügyben a Tanács mind a megtámadott határozat címében, mind annak (2) preambulumbekezdésben utalt arra, hogy az elfogadott intézkedések a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésén alapulnak. A megtámadott határozat melléklete B. részének 4. pontjában a fenti 11. pontban kifejtett indokokra alapítva megállapította, hogy a BMI részt vett az atomfegyverek elterjedésében. Végül a megtámadott határozat melléklete B. részének 4. pontjában a felperest a BMI „bankfiókjai és leányvállalatai” között említette.

148    E körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a megtámadott határozat indokolása a felperesre vonatkozóan, bár különösen tömör, elegendő a 143–145. pontban említett ítélkezési gyakorlat alapján. Először is, a felperes a megtámadott határozatban a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját a rá vonatkozó, pénzeszközök befagyasztását előíró intézkedés jogalapjaként tudta azonosítani, egyrészt mivel a rendelet 7. cikkének (2) bekezdését mint a végrehajtott rendelkezést említették, és másrészt a felperest ott a BMI „bankfiókjai és leányvállalatai” között említették, ami magában foglalja, hogy a rendelet 7. cikkének (2) bekezdését – amelyet konkrétan a tulajdonban álló vagy ellenőrzött jogalanyokra, tehát a leányvállalatokra alkalmaztak –, a felperesre vonatkozóan hajtották végre.

149    Másodszor, a megtámadott határozatban a Tanács kifejti azon okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy a BMI részt vett a 423/2007 rendelet értelmében vett atomfegyverek elterjedésében.

150    Harmadszor, az a tény, hogy a felperest a megtámadott határozatban a BMI „bankfiókjai és leányvállalatai” között tartották számon, magában foglalja, miszerint a Tanács úgy vélte, hogy tekintettel arra, hogy a felperes tőkéje teljes egészében a BMI tulajdonában állt, ez utóbbi tulajdonában volt a felperes is a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében.

151    Azon megállapítást, amely szerint a megtámadott határozat indokolása megfelelő, egyébiránt a T‑246/08. sz. ügyben benyújtott keresetlevél tartalma is megerősíti. Ebben a keresetlevélben ugyanis a felperes azzal érvel, hogy jogilag és működését tekintve elkülönül a BMI‑től, és nem tehető felelőssé ez utóbbinak az atomfegyverek elterjedésében való állítólagos részvételéért. Azt is állította, hogy a pénzeszközeinek befagyasztása nem volt hatással az atomfegyverek elterjedésére, tekintettel különösen arra, hogy ő maga eleget tett a megtámadott határozatnak azáltal, hogy a BMI valamennyi pénzeszközét befagyasztották, ami az ő tulajdonában volt, és a BMI‑vel minden ügyletet megszüntetett. Ezen érvelésből következik, hogy az első kereset benyújtása idején a felperes tudatában volt a pénzeszközeinek befagyasztása és az anyavállalatával, a BMI‑vel szemben felrótt, az atomfegyverek elterjedésében való részvétel között fennálló kapcsolatnak.

152    A fentiek alapján a jelen jogalapot el kell utasítani, és ebből következően a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

153    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére, amelyek a Tanács kérelmének megfelelően magukban foglalják az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

154    Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a első bekezdésének alkalmazásában az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, a Francia Köztársaság és a Bizottság viseli a saját költségét, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljáráshoz kapcsolódó költségeket is.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A kereseteket elutasítja.

2)      A Melli Bank plc viseli a saját költségein kívül az Európai Unió Tanácsának költségeit, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljáráshoz kapcsolódó költségeket is.

3)      Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, a Francia Köztársaság és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljáráshoz kapcsolódó költségeket is.

Pelikánová Jürimäe Soldevila Fragoso

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. július 9‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekről

A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

Az elfogadhatóságról

A felperes azon állításának elfogadhatóságáról, amely szerint a BMI nem vett részt az atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában

A felperes által felhozott jogellenességi kifogás elfogadhatóságáról

Az ügy érdeméről

A bírósági felülvizsgálat intenzitásáról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezéséről

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának jogellenességére vonatkozó kifogásról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A felperesnek a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett „tulajdonban álló vagy ellenőrzött” jogalany jellege

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A „hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének” megsértésén alapuló jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.