A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2010. március 18.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – A Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási program – A Bíróság általi részleges megsemmisítést követően hozott új bizottsági határozat – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑94/08. sz. ügyben,
a Centre de coordination Carrefour SNC (székhelye: Brüsszel (Belgium), képviselik: X. Clarebout és K. Platteau ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli: J.‑P. Keppenne, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Belgium által a Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási programról és a 2003/757/EK határozat módosításáról szóló, 2007. november 13‑i 2008/283/EK bizottsági határozat (HL 2008. L 90., 7. o.) annyiban történő megsemmisítése iránti keresete tárgyában, amennyiben az nem ír elő ésszerű átmeneti időszakot,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas (előadó) és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető‑helyettes,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. július 2‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A koordinációs központokra vonatkozó belga adózási rendszert, amely eltér az általános szabályozástól, a koordinációs központok létrehozására vonatkozó, többször kiegészített és módosított, 1982. december 30‑i 187. sz. királyi rendelet (Moniteur belge, 1983. január 13., 502. o.) szabályozza.
2 E rendszer igénybevételének feltétele a központnak adott, királyi rendeletben előírt előzetes és egyedi engedély. Ezen engedély megszerzéséhez a központ köteles egy olyan nemzetközi csoportban részt venni, amely legalább egymilliárd vagy azt meghaladó BEF összegű tőkével és tartalékkal rendelkezik, és éves konszolidált árbevétele eléri vagy meghaladja a tízmilliárd BEF‑et. Kizárólag meghatározott előkészítő, kisegítő vagy központosító tevékenység hagyható jóvá, a pénzügyi ágazatban tevékenykedő vállalkozások pedig nem részesülhetnek e rendszer előnyeiből. A központok – tevékenységük első két évének végén – kötelesek Belgiumban legalább tíz, teljes munkaidőben foglalkoztatottnak megfelelő számú személyt alkalmazni.
3 A központnak megadott engedély érvényességi ideje tíz év, amely ugyanilyen időtartamra meghosszabbítható.
4 Bevezetésekor az Európai Közösségek Bizottsága megvizsgálta a koordinációs központok adózási rendszerét. Az 1984. május 16‑i és 1987. március 9‑i levélben közölt határozatokban a Bizottság lényegében úgy vélte, hogy az ilyen rendszer, amelynek alapja a koordinációs központok bevételeinek átalányösszegű meghatározása, nem tartalmaz támogatási elemet.
5 Miután 1998. november 11‑én közleményt fogadott el az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról (HL C 384., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 277. o.), a Bizottság általános vizsgálatot indított a tagállamok adójogi szabályozása tárgyában az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályozás tükrében.
6 Ennek során 1999. február 12‑én a Bizottság különböző információkat kért a belga hatóságoktól elsősorban a koordinációs központok rendszeréről. A belga hatóságok 1999 márciusában válaszoltak.
7 2000 júliusában a Bizottság szervezeti egységei arról tájékoztatták az említett hatóságokat, hogy e rendszer állami támogatásnak minősül. Az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999 tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o., a továbbiakban: rendelet) 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt együttműködési eljárás megkezdésére tekintettel a Bizottság szervezeti egységei arra kérték a belga hatóságokat, hogy egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket.
8 2001. július 11‑én a Bizottság az EK 88. cikk (1) bekezdése alapján – elsősorban a koordinációs központokra vonatkozó rendszerre tekintettel – négy megfelelő intézkedéstervezetet fogadott el. Azt javasolta a belga hatóságoknak, hogy e rendszerre vonatkozóan fogadjanak el bizonyos számú módosítást, kimondva ugyanakkor, hogy átmeneti jelleggel az intézkedések elfogadásának időpontja előtt engedélyezett központok 2005. december 31‑ig továbbra is a korábbi rendszer kedvezményezettjei maradhatnak.
9 Miután a belga hatóságok nem fogadták el a javasolt megfelelő intézkedéseket, a Bizottság – 2002. február 27‑i levelében megküldött határozatával (HL C 147., 2. o.) – a 659/1999 rendelet 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban megindította a hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottság felszólította a Belga Királyságot, hogy tegye meg észrevételeit, és adjon át minden, a szóban forgó intézkedés értékelése szempontjából hasznos információt. A Bizottság arra is felszólította e tagállamot és az érdekelt harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket, és közöljenek vele minden olyan szempontot, amely hasznos lehet annak megállapításához, hogy a szóban forgó rendszer kedvezményezettjeinek lehetett‑e olyan jogos bizalma, amely átmeneti intézkedések meghozatalát tenné szükségessé.
10 A hivatalos vizsgálati eljárás végén a Bizottság 2003. február 17‑én elfogadta a Belgium által a belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatási programról szóló, 2003. február 17‑i 2003/757/EK bizottsági határozatot (HL L 282., 25. o.; a továbbiakban: 2003. évi határozat).
11 A 2003. évi határozat 1. és 2. cikke értelmében:
„1. cikk
A Belgiumban a 187. sz. királyi rendelet alapján engedélyezett koordinációs központokra vonatkozóan jelenleg hatályos adózási rendszer a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatási program.
„2. cikk
Belgium köteles megszüntetni az 1. cikkben foglalt támogatási programot, vagy azt úgy módosítani, hogy összeegyeztethető legyen a közös piaccal.
A jelen határozatról való értesítést követően az e rendszerből vagy összetevőiből eredő előny új kedvezményezetteknek nem adható, illetve a hatályos engedélyek meghosszabbításával nem hosszabbítható meg.
A 2000. december 31‑ét megelőzően engedélyezett központok esetén a rendszer hatásai a jelen határozatról történő értesítés időpontjában hatályos egyedi engedély hatályáig – de legfeljebb 2010. december 31‑ig – tarthatók fenn. A második bekezdés értelmében az engedély fenti időpontnál korábbi meghosszabbítása esetén a jelen határozat tárgyát képező rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható.”
12 2003. március 6‑tól a Belga Királyság párhuzamosan fordult a Bizottsághoz és a Tanácshoz, amelyektől azt kérte, hogy „tegyék meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a koordinációs központok – amelyek engedélye 2003. február 17‑én lejár[t] – 2005. december 31‑ig meg legyenek újítva”. E kérelmet az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján 2003. március 20‑án és 26‑án is megismételte.
13 2003. április 25‑én és 28‑án a Belga Királyság és a koordinációs központokat egybegyűjtő Forum 187 szövetség kereseteket nyújtott be a 2003. évi határozat egészben vagy részben történő felfüggesztése és megsemmisítése iránt (C‑182/03. sz. ügy és C‑217/03., korábban T‑140/03. számú ügy; C‑182/03. R. és C‑217/03. R., korábban T‑140/03. R. sz. ügy).
14 A C‑182/03. R. és C‑217/03. R. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2003. június 26‑án hozott végzésében (EBHT 2003., I‑6887. o.; a továbbiakban: Forum 187 ügyben hozott végzés) a Bíróság elnöke elrendelte a 2003. évi határozat végrehajtásának felfüggesztését, amennyiben az megtiltotta a Belga Királyságnak, hogy meghosszabbítsa a koordinációs központokra vonatkozó, az említett határozatról szóló értesítés időpontjában hatályos engedélyeket.
15 A belga hatóságok, amint azt a Forum 187 ügyben hozott végzés megengedte számukra, meghosszabbították a koordinációs központokra vonatkozó, 2003. február 17. és 2005. december 31. között lejárt engedélyeket. Négy központ kivételével, amelyek engedélyét határozatlan időre hosszabbították meg, ezen engedélyek mindegyikét, ideértve a felperes, a Centre de coordination Carrefour SNC engedélyét is, a 2005. december 31‑ig tartó időszakra hosszabbították meg.
16 Az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, a belga kormány által egyes belgiumi koordinációs központok részére nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 16‑i 2003/531/EK tanácsi határozat (HL L 184., 17. o.) a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította „azt a támogatást, amelyet Belgium 2005. december 31‑ig tervezett nyújtani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek 2000. december 31‑én az 1982. december 30‑i, 2003. február 18. és 2005. december 31. között hatályát vesztő […] 187. sz. királyi rendelet alapján koordinációs központként való működéshez engedéllyel rendelkeztek”. E határozattal szemben a Bizottság 2003. szeptember 24‑én megsemmisítés iránti keresetet indított (a C‑399/03. sz. ügy).
17 2006. június 22‑én a Bíróság részben megsemmisítette a 2003. évi határozatot, amennyiben az nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központok tekintetében, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme az említett határozatról szóló értesítés időpontjában függőben volt, vagy amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy röviddel azt követően járt le (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítélete (EBHT 2006., I‑5479. o.; a továbbiakban: Forum 187 ügyben hozott ítélet). Ugyanezen a napon a Bíróság a C‑399/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletével (EBHT 2006., I‑5629. o.) a 2003/531 határozatot is megsemmisítette.
18 2006. július 4‑i levelében a Bizottság felkérte a belga hatóságokat, hogy a Forum 187 ügyben hozott ítélet megfelelő végrehajtása érdekében 20 munkanapon belül szolgáltasson számára bizonyos információkat.
19 Belgium 2006. december 27‑én elfogadta a különböző rendelkezésekről szóló törvényt (Moniteur belge, 2006. december 28., 75266. o.; a továbbiakban: 2006. évi törvény), amely lehetővé teszi, hogy 2010. december 31‑ig meghosszabbítsák azon koordinációs központok engedélyét, amelyek ezt kérik, adott esetben visszaható hatállyal. Azokon a központokon kívül, amelyek engedélyét a Forum 187 ügyben hozott végzést követően, 2003. február 17. és 2005. december 31. között hosszabbították meg, e meghosszabbítási lehetőség azon központok számára is fennáll, amelyek engedélye 2006. január 1‑je és 2010. december 31. között jár le, továbbá olyan, nem meghatározott számú központok számára, amelyek engedélye legkésőbb 2005. december 31‑én lejár, de azon a napon nem nyújtottak be meghosszabbítás iránti kérelmet. Erről a törvényről nem értesítették a Bizottságot a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően, de a hatálybalépését annak megerősítésétől tették függővé, hogy a Bizottság azzal kapcsolatban nem emel kifogást.
20 Többszöri felszólítást és a Bizottsággal való levélváltást követően 2007. január 16‑án a belga hatóságok átadták a Bizottság által 2006. július 4‑én kért információkat. A 2007. február 8‑i és 16‑i levelükben további pontosításokat tettek. Ezenkívül a Bizottság és az említett hatóságok három ülést tartottak: 2007. február 5‑én és 15‑én, valamint március 5‑én.
21 2007. március 21‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a belga hatóságokat a koordinációs központok rendszerére vonatkozóan 2002. február 27‑én megindított hivatalos vizsgálati eljárás kiterjesztéséről szóló határozatáról. E határozat, valamint az érdekeltek felhívása, hogy nyújtsák be észrevételeiket arra vonatkozóan, milyen megfelelő átmeneti intézkedéseket kellett volna tennie a Bizottságnak a Forum 187 ügyben hozott ítélet értelmében, közzétételre került az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. május 16‑i számában (HL C 110., 20. o.).
22 A Bizottság e hivatalos vizsgálati eljárás végén, 2007. november 13‑án elfogadta a Belgium által a Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási programról és a 2003/757/EK határozat módosításáról szóló 2008/283/EK bizottsági határozatot (HL 2008. L 90., 7. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).
23 A megtámadott határozat mindenekelőtt a 2003. évi határozat 2. cikkét módosítja úgy, hogy azon koordinációs központok, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a 2003. évi határozatról szóló értesítés időpontjában függőben volt, vagy amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy röviddel azt követően, tehát 2003. február 18. és 2005. december 31. között járt le, 2005. december 31‑ig részt vehessenek a kérdéses rendszerben, és engedélyük ugyanezen időpontig meghosszabbítható legyen. Továbbá, azon négy koordinációs központ tekintetében, amelyek engedélyét a Forum 187 ügyben hozott végzés alapján határozatlan időre meghosszabbították, a megtámadott határozat rámutat, hogy a Bizottság 2003. július 16‑i sajtóközleménye arra vonatkozó jogos elvárást kelthetett e központokban, hogy a Bíróság érdemi ítéletének időpontjáig részesülhetnek a kérdéses rendszer előnyeiből. Mivel ez az ítélet 2006. június 22‑én született, és a megtámadott határozat az intézkedés adójellegére figyelemmel kiterjeszti a jogos elvárás kedvezményét annak lehetővé tétele érdekében, hogy e központok az ítélet időpontjában folyó rendes adózási időszak végéig részesüljenek a kérdéses rendszer előnyeiből. Végül a megtámadott határozat a 2006. évi törvényt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja annyiban, amennyiben annak célja, hogy a koordinációs központok engedélyét 2005. december 31‑én túl meghosszabbítsa.
24 A megtámadott határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A [2003. évi] határozat 2. cikke a következő szöveggel egészül ki:
»Azok a koordinációs központok, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a jelen határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le, 2005. december 31‑ig továbbra is részesülhetnek a koordinációs központok támogatási programja által nyújtott előnyökben. Az említett koordinációs központok engedélyének meghosszabbítása legkésőbb 2005. december 31‑ig engedélyezett.«”
25 A megtámadott határozat 2. cikke értelmében:
„A Belgiumban létrehozott azon négy koordinációs központ, amelyek engedélyét a [Forum 187 ügyben hozott végzés] alapján határozatlan időre meghosszabbították, a 2006. június 22‑én folyamatban lévő rendes adózási időszak végéig részesülhet a koordinációs központok támogatási programja által nyújtott előnyökben.”
26 A megtámadott határozat 3. cikke szerint:
„A 2006. [évi] törvény nem egyeztethető össze a közös piaccal, amennyiben a rendelkezései új engedélymeghosszabbítási határozatokkal a koordinációs központok támogatási programjának 2005. december 31‑én túli meghosszabbítására törekszenek.
A Bizottság ezért felszólítja Belgiumot, hogy álljon el a 2006. [évi] törvény érintett rendelkezéseinek hatálybaléptetésétől.”
27 A megtámadott határozat 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az 1. cikket 2003. február 18‑tól kell alkalmazni.”
Az eljárás és a felek kérelmei
28 A Törvényszék Hivatalához 2008. február 22‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
29 Egy ugyanezen a napon benyújtott másik dokumentummal a felperesek a Törvényszék eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárás iránti kérelmet is benyújtottak. A Bizottság e kérelemre vonatkozó észrevételeit az előírt határidőn túl, 2008. március 13‑án nyújtotta be. A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2008. március 17‑i határozatával elrendelte ezen észrevételeknek az ügy irataihoz való csatolását. 2008. március 19‑i határozatával a Törvényszék (nyolcadik tanács) elutasította a gyorsított eljárás iránti kérelmet.
30 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.
31 A felek előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2009. július 2‑án megtartott tárgyaláson hallgatták meg.
32 A tárgyalás során a Bizottságot felszólították, hogy csatolja az ügy irataihoz az egyes koordinációs központok előzetes befizetésének hiányában vagy annak elégtelensége esetén történő felértékelésre vonatkozó adójogi szabályozás bevezetéséről szóló, 2008. december 19‑i királyi rendelet (Moniteur belge, 2008. december 30., 68976. o.). A felperes közölte, hogy ezt nem kifogásolja. A Törvényszék Hivatalához 2009. július 3‑án érkezett levelével a Bizottság e felhívásnak eleget tett.
33 A Törvényszék ezt követően 2009. július 13‑án lezárta az eljárás szóbeli szakaszát.
34 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az nem ír elő ésszerű átmeneti időszakot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
35 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
36 A Bizottság, anélkül hogy az eljárási szabályzat 114. cikke alapján alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, előadja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a felperesnek nincs eljáráshoz fűződő érdeke, és mivel őt a megtámadott határozat közvetlenül nem érinti. Először az eljáráshoz fűződő érdek hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást kell megvizsgálni.
A felek érvei
37 A Bizottság emlékeztet rá, hogy a Forum 187 ügyben hozott végzés következtében a belga hatóságok csak 2005. december 31‑ig hosszabbították meg a felperes engedélyét. Ezt követően a felperes többször kérte engedélyének 2010. december 31‑ig történő meghosszabbítását, anélkül azonban, hogy a belga hatóságok kérelmeinek helyt adtak volna. A Bizottság azt is állítja, hogy a felperesnek a kereset benyújtásakor a kérdéses rendszer előnyeiből való részesülés tekintetében nem volt olyan joga, amelyet a belga hatóságokkal szemben érvényesíthetett volna. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a belga hatóságok szándékosan korlátozták az engedély hatályát 2005. december 31‑ig, amely időpont megfelel a megtámadott határozatban megállapított átmeneti időszak végének. A Bizottság szerint a belga hatóságok ezáltal végérvényesen meghatározták a felperes helyzetét annak engedélyét 2005. december 31‑ig korlátozó határozatukkal, amelyet belga bíróság előtt soha nem támadtak meg.
38 Ezért a megtámadott határozat mindössze megerősíti a felperes azon jogát, hogy az említett engedély lejártáig a szóban forgó rendszer kedvezményezettje maradjon. A 2005. december 31‑i időpontot ugyanis először a belga hatóságok állapították meg, és ezt követően vette át a megtámadott határozat. A megtámadott határozatban megállapított átmeneti időszak egyébként szintén azon a körülményen alapul, hogy négy kivétellel az összes központ engedélyének egy meghatározott időpontig történő meghosszabbítása (bár a Forum 187 ügyben hozott végzés ilyet nem állapít meg) megerősíti a belga hatóságoknak és a koordinációs központoknak a megfelelő átmeneti időszakkal kapcsolatos álláspontját. Ez az időpont ugyanis a belga hatóságoknak a közösségi hatóságokkal közölt célkitűzését képviseli, amint az a 2003/531 határozat (1) preambulumbekezdéséből kitűnik.
39 Azzal a felperesi érvvel kapcsolatban, miszerint a belga hatóságok azon döntése, hogy a meghosszabbítást csak 2005. december 31‑ig biztosítják, a közösségi jogból eredő kötelezettségeik teljesítésére való törekvésükből fakad, a Bizottság megjegyzi, hogy a belga hatóságok egyoldalúan döntöttek a felperes engedélyének 2005. december 31‑ig történő meghosszabbítása mellett, anélkül hogy erre a közösségi jog kényszerítette volna őket. A Forum 187 ügyben hozott végzés ugyanis annyiban függesztette fel a 2003. évi határozatot, amennyiben az anélkül tiltotta meg a koordinációs központok engedélyének meghosszabbítását, hogy e meghosszabbítások időtartamát korlátozta volna. A belga hatóságok egyébként egyes központok engedélyét hosszabb időre újították meg, míg ugyanezt a felperessel szemben megtagadták, noha az említett végzést követően arra lehetőségük volt.
40 A felperes azon állításával kapcsolatban, mely szerint a belga jog szigorú alkalmazásával joga volt engedélyének tíz évre történő meghosszabbításához, a Bizottság megjegyzi, hogy az Unió hatóságainak nem feladata a belga jog értelmezésével kapcsolatban állást foglalni. Ha azonban volt is a felperesnek ilyen joga, azt a Bizottság szerint bíróság előtt kellett volna érvényesítenie, engedélyének korlátozását vitatva, amit nem tett meg. A Bizottság szerint úgy tűnik, hogy a keresetindítás hiánya véglegessé tette a felperes engedélyének időbeli korlátozását. A Bizottság továbbá arra hivatkozik, hogy a felperes nem magyarázza meg, hogy a keresetindítás hiánya állítása szerint miért irreleváns.
41 Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, amennyiben az nem ír elő megfelelő átmeneti időszakot. Semmilyen fennálló jogi érdekre nem hivatkozott, és egyetlen olyan bizonyítékot sem szolgáltatott, amely azt mutatná, hogy a belga hatóságok 2005. december 31‑nél tovább szándékozták volna engedélyét meghosszabbítani.
42 A felperes azt állítja, hogy személyes, létrejött és fennálló érdeke fűződik a megtámadott határozat megsemmisítéséhez.
43 Mindenekelőtt vitatja, hogy csak azok a központok léphetnek fel a megtámadott határozattal szemben, amelyek keresetük benyújtásakor engedéllyel rendelkeztek. Ez ugyanis teljesen kizárná a megtámadott határozattal szembeni jogorvoslat lehetőségét. Úgy véli tehát, irreleváns a kereset elfogadhatóságának attól való függővé tétele, hogy annak benyújtásakor van‑e szabályos engedély, miközben ez az engedély attól függ, hogyan határozza meg a megtámadott határozat az átmeneti időszakot.
44 A felperes ezt követően előadja, hogy fennáll a koordinációs központok rendszerének igénybevételéhez való jog. E tekintetben vitatja egyrészt, hogy az engedélyek érvényességének 2005. december 31‑ig történő korlátozása abból fakadna, hogy a belga hatóságok elismernék az ekkor lejáró átmeneti időszak megfelelő voltát. Ez a korlátozás ugyanis kizárólag Belgium azon kötelezettségéből fakad, hogy tiszteletben tartsa az Unió intézményei által hozott határozatokat, többek között a 2003. évi határozatot és a Forum 187 ügyben hozott végzést. A felperes szerint az, hogy a belga hatóságok ezeknek tettek eleget, nem használható fel az eljáráshoz fűződő érdekét vitató érvként. A felperes vitatja másrészt, hogy a kérdéses korlátozás a belga hatóságok önkéntes aktusa volna. E tekintetben abból indul ki, hogy a Forum 187 ügyben hozott ítéletet követően a belga hatóságok felszólították az említett ítélet által érintett központokat engedélyeik megerősítésének kérelmezésére, valamint a 2006. évi törvény elfogadásából, és az ahhoz kapcsolódó parlamenti munkából. Még ha e korlátozás önkéntes volna is, a felperes úgy véli, hogy azt a 187. sz. királyi rendelet – amelyre az engedély időtartamával kapcsolatos jogát alapítja – nem teszi lehetővé a belga hatóságok számára.
45 A felperes szerint eljáráshoz fűződő érdeke a kérdéses rendszer 2005. december 31‑én túli fenntartásának megerősíttetéséből fakad, és abból, hogy a belga hatóságoknak alkalmazniuk kelljen a 187. sz. királyi rendeletet. Pontosabban, az ítélkezési gyakorlatra utalva a felperes azt állítja, hogy érvényesíthetné jogait a belga adóhatóságok előtt, és a 187. sz. királyi rendelet alapján jogosult volna 2005. december 31‑én lejárt engedélyének 2010. december 31‑ig történő meghosszabbítására, ami igazolja eljáráshoz fűződő érdekét.
46 A felperes vitatja továbbá azt az állítást, miszerint egyetlen olyan bizonyítékot sem szolgáltatott, amely azt mutatná, hogy a belga hatóságok 2005‑nél tovább szándékozták volna engedélyét meghosszabbítani. Álláspontja szerint az említett hatóságok által 2008. június 11‑én hozzá intézett levél ilyen bizonyítékot jelent.
47 Végezetül a felperes állítása szerint nem vonhatók le következtetések abból a tényből, hogy a belga hatóságok nem kérték a megtámadott határozat megsemmisítését. Az, hogy a 2004. június 10‑i királyi rendelettel szemben nem indított keresetet, álláspontja szerint a jelen kereset elfogadhatósága szempontjából nem releváns. Továbbá úgy véli, hogy ha a megfelelő átmeneti időszak nem nyer elismerést, a belga hatóságokkal szembeni bármilyen jogorvoslat fölöslegessé válik.
A Törvényszék álláspontja
48 Emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben fogadható el, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ezen érdekhez szükséges, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas legyen, és hogy a kereset a benyújtója tekintetében előnyösebb helyzetet eredményezzen (lásd a Törvényszék T‑387/04. sz., EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2007., II‑1195. o.] 96. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 Az eljáráshoz fűződő érdeknek létrejött és fennálló érdeknek kell lennie (a Törvényszék T‑138/89. sz., NBV és NVB kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2181. o.] 33. pontja), és azt a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel kell vizsgálni (a Bíróság 14/63. sz., Forges de Clabecq kontra Főhatóság ügyben 1963. december 16‑án hozott ítélete [EBHT 1963., 719., 748. o.], és a Törvényszék T‑159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑83. o. és II‑395. o.] 28. pontja). Azonban a bírósági határozat kihirdetéséig ki kell tartania, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4333. o.] 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a megtámadott határozat 1. cikke szerint, amely a 2003. évi határozat 2. cikkét módosítja, a felperes 2005. december 31‑ig továbbra is részesülhet a koordinációs központok támogatási programja által nyújtott előnyökben.
51 Ezt követően megjegyzendő, hogy a Forum 187 ügyben hozott végzést követően a belga hatóságok a 2004. június 10‑i királyi rendelettel megújították a felperes engedélyét a 2005. december 31‑ig terjedő időszakra, valamint hogy a belga hatóságokhoz intézett kérelmei ellenére a felperes engedélyét az említett királyi rendelet nem hosszabbította meg és nem újította meg.
52 E tekintetben megállapítandó, hogy a belga hatóságok maguk döntöttek a felperes engedélyének 2005. december 31‑ig történő korlátozásáról, anélkül hogy arra kötelesek lettek volna. A Forum 187 ügyben hozott végzés ugyanis felfüggesztette a 2003. évi határozatot, amennyiben az anélkül tiltotta meg a koordinációs központok engedélyeinek meghosszabbítását, hogy arra előírt volna más időbeli korlátozást, mint a Bíróság érdemi ítéletének meghozatala. Továbbá, amint azt a felperes a Törvényszék egy kérdésére adott válaszában a tárgyaláson elismerte, a belga hatóságok meghosszabbíthatták volna határozatlan időre az engedélyét, mint ahogy ez volt a helyzet négy másik központ esetében is, annak ellenére, hogy e meghosszabbítása a Forum 187 ügyben hozott végzés értelmében a Forum 187 ügyben hozott ítélet meghozatala után nem fejthetett volna ki joghatásokat. El kell tehát utasítani a felperes azon érveit, melyek szerint a korlátozás, amellyel a belga hatóságok 2005. december 31‑ig hosszabbították meg az engedélyét, a Belga Királyságnak azon kötelezettségéből ered, hogy tiszteletben tartsa közösségi jogi kötelezettségeit, valamint el kell utasítani azon érveit is, amelyek alapján vitatja, hogy ez a korlátozás a belga hatóságok önkényes aktusa lett volna.
53 A fentiekből következik, hogy a felperes a belga jog szerint 2005. december 31. óta nem rendelkezik érvényes engedéllyel, és érvényesen már nem részesül a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiben. A felperes keresetlevelében azonban azt állítja, hogy 2005. december 31‑ét követően, többek között 2006‑ban és 2007‑ben továbbra is részesült a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiben. A Törvényszéknek egy erre az állításra vonatkozó kérdésére adott válaszul a felperes a válaszban kifejtette, azt úgy kell érteni, hogy a 2006‑os és 2007‑es év vonatkozásában követelte az említett rendszer alkalmazását. E követelés többek között megnyilvánult a belga hatóságokhoz arra vonatkozóan benyújtott kérelemben, hogy erősítsék meg a koordinációs központ jogállás 2010. december 31‑ig történő fenntartását a kérdéses rendszer alkalmazásával történt 2006. és 2007. évi adóbevallások benyújtásában, és végül a belga hatóságoknak a felperes helyzetéről való állandó tájékoztatásában. Ez az érvelés azonban nem fogadható el. Ugyanis annak a ténynek alapján, hogy a felperes az említett rendszer alkalmazását kérte, nem tekinthető úgy, hogy a belga jog értelmében továbbra is részesül az abból származó előnyökben.
54 Ilyen körülmények között úgy tekintendő, hogy a felperes nem követelheti a Forum 187 ügyben hozott ítélet értelmében vett, a megtámadott határozatban megállapított határidőnél, azaz 2005. december 31‑nél később lejáró átmeneti időszak alkalmazását.
55 Az átmeneti időszak tárgya ugyanis két helyzet közötti átmenet biztosítása, azaz, a jelen esetben, azon helyzet között, amikor a felperes részesül a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiből, illetve amikor már nem. Így a Forum 187 ügyben hozott ítéletből következően (163. pont) az említett ítélet által érintett központok számára, amelyek közé a felperes is tartozik, ésszerű átmeneti időszakot kell biztosítani annak érdekében, hogy alkalmazkodhassanak a 2003. évi határozatból eredő következményekhez.
56 Márpedig, tekintve, hogy 2005. december 31. óta a felperes már nem részesül a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiből, ezen időpontot követően bármilyen olyan időszak, amely alatt a felperes részesülne a kérdéses rendszer előnyeiben, nem tekinthető úgy, mint amelynek célja, hogy lehetővé tegye számára az alkalmazkodást, mivel a felperes már ebben az új helyzetben van. Ezért, amennyiben a jelen kereset elfogadható lesz, a felperes számára 2005. december 31‑ét követően nem lesz biztosítható visszamenőleges hatályú átmeneti időszak, mivel az ilyen időszak okafogyottá válik.
57 Egyébként a Forum 187 ügyben hozott végzésből is következik a hosszabb átmeneti időszak igénybevételének kizártsága, visszamenőleges hatállyal is, amennyiben a központok már nem rendelkeznek érvényes engedéllyel. Az egyes központok engedélyeinek meghosszabbítását megtiltó 2003. évi határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásakor ugyanis a Bíróság elnöke úgy vélte, hogy a kért felfüggesztés hiányában az átmeneti rendszerre vonatkozóan a felperesnek kedvező érdemi határozat nagymértékben elvesztené hatékonyságát, ha az esetleges pénzügyi intézkedések nem bizonyulnának alkalmasnak a koordinációs központokra vonatkozó szabályozási keret stabilitásának visszamenőleges helyreállítására (a Forum 187 ügyben hozott végzés 146. pontja).
58 A fentiekből következik, hogy a kereset tárgyára tekintettel, amely a megtámadott határozat megsemmisítésére irányul annyiban, amennyiben az nem ír elő ésszerű átmeneti időszakot, az említett határozat emiatt történő megsemmisítése semmilyen előnnyel nem járna a kilenc központ számára.
59 A fenti megállapítások megkérdőjelezésére a felperes által hivatkozott egyetlen érv sem alkalmas.
60 A felperes azon érveit illetően, melyek szerint eljáráshoz fűződő érdeke a kérdéses rendszer 2005. december 31‑én túli fenntartásának megerősíttetéséből fakad, és abból, hogy a belga hatóságoknak alkalmazniuk kelljen a 187. sz. királyi rendeletet, az ítélkezési gyakorlatból vitathatatlanul az következik, hogy amennyiben a felperes keresete elfogadható, és nem kizárt, hogy érvényesítheti bizonyos szándékait a nemzeti hatóságoknál, vagy legalább elérheti, hogy azok megvizsgálják a kérelmét, ez igazolja kereshetőségi jogát (lásd e tekintetben a Törvényszék T‑9/98. sz., Mitteldeutsche Erdöl‑Raffinerie kontra Bizottság ügyben 2001. november 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3367. o.] 34. és 38. pontját, és T‑348/03. sz., Koninklijke Friesland Foods kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 72. pontját).
61 Megállapítandó azonban, hogy a jelen ügyben, még a kereset elfogadhatósága esetében is, a felperes a részére kifejezetten engedélyezett, a jelen jogvita tárgyát képező átmeneti időszakot illetően semmilyen szándékot nem kíván érvényesíteni a belga hatóságok előtt. Amint ugyanis a fentiekből következik, a belga hatóságok még visszamenőleges hatállyal sem hosszabbíthatnák meg a felperes számára engedélyezett átmeneti időszakot, mivel az már nem részesül a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiben. Megjegyzendő továbbá, hogy a Bíróság a Forum 187 ügyben hozott ítéletben nem semmisítette meg a 2003. évi határozatnak azon rendelkezéseit, amelyek az említett rendszert a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítették, és a belga hatóságokat annak olyan módosítására kötelezték, hogy összeegyeztethető legyen a közös piaccal. E rendelkezések tehát a 2003. évi határozat meghozatala óta kifejtik joghatásukat, így a belga hatóságok nem hosszabbíthatják meg a kérdéses központok engedélyét kizárólag a 187. sz. királyi rendelet alapján. Egyébként, a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a Bizottság részéről új határozatra volna szükség a központok számára engedélyezhető új átmeneti időszak meghatározásához, amennyiben nem a Törvényszéknek kellene egy megsemmisítés iránti kereset elbírálása keretében új határozatot hoznia a megtámadott határozat helyett, vagy e határozatot megváltoztatnia (a Bíróság C‑428/98. P. sz., Deutsche Post kontra IECC és Bizottság ügyben 2000. május 11‑én hozott végzésének [EBHT 2000., I‑3061. o.] 28. pontja, és a Törvényszék T‑199/99. sz., Sgaravatti Mediterranea kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3731. o.] 141. pontja).
62 Ilyen körülmények között megállapítandó egyrészt, hogy a felperes 2005. december 31‑ét követően eljáráshoz fűződő érdekét nem alapozhatja a 187. sz. királyi rendelet alkalmazására, másrészt pedig, hogy irreleváns az a körülmény, hogy a belga hatóságok ezen időpontot követően nem zárták ki, hogy a felperes rendszer előnyeiben részesüljön, vagy hogy álláspontjuk szerint azokban részesülhet.
63 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a felperes annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (lásd a Törvényszék T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig a fenti megfontolások ellenére megállapítandó, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok közül egy sem alkalmas annak kétség nélküli bizonyítására, hogy a belga hatóságok a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a 187. sz. királyi rendelet alapján visszamenőleges hatállyal meghosszabbítanák a felperes engedélyét. Ez különösen nem következik sem a belga hatóságoknak a keresetlevél mellékleteként benyújtott leveleiből – amelyek mindössze a felperes leveleinek átvételét közlik – , sem pedig a keresetlevél mellékleteként benyújtott 2008. június 11‑i levelükből, amely szerint a jelen keresetről való érdemi határozat meghozataláig a koordinációs központok rendszerének a felperes adóbevallásában kérelmezett alkalmazása megtagadásának következtében a belga adóhatóság nem fog sem adóemelést, sem más szankciót vagy közigazgatási bírságot alkalmazni. A felperes állításával ellentétben ezek az elemek nem tekinthetők úgy, mint amelyek kétséget kizáróan és feltétel nélkül bizonyítják, hogy a belga hatóságoknak szándékukban állt engedélyét 2005. december 31‑én túl meghosszabbítani. Az a körülmény, hogy a belga hatóságok a 2006‑os és 2007‑es adózási évre a hagyományos adózási rendszer alkalmazásával készítették el az adónyilvántartást, valójában az ellenkezőjét bizonyítja.
64 A 2006. évi törvényt illetően megjegyzendő, hogy az semmiképpen sem igazolhatja a felperes eljáráshoz fűződő érdekét. E törvénynek a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszerrel kapcsolatos rendelkezései ugyanis nem léptek hatályba. Hatálybalépésük időpontját annak 298. cikke értelmében a miniszterek tanácsában megtárgyalt királyi rendeletnek kellene meghatároznia, amelynek elfogadására nem került sor. Amint a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdéséből következik, a belga hatóságok e hatálybalépést azon feltételhez kötötték, hogy a Bizottság megerősíti, hogy nem emel kifogást. Márpedig a megtámadott határozat 3. cikke értelmében a 2006. évi törvény nem egyeztethető össze a közös piaccal, amennyiben a rendelkezései új engedélymeghosszabbítási határozatokkal a koordinációs központok támogatási programjának 2005. december 31‑én túli meghosszabbítására törekszenek. E tekintetben megjegyzendő, hogy amint az a 2008. december 19‑i királyi rendelet hatodik preambulumbekezdéséből következik, a belga hatóságok „úgy határoztak [a megtámadott határozat], hogy nem léptetik hatályba a [2006. évi törvényt]” annak a koordinációs központok rendszerére vonatkozó részében, és erről tájékoztatták az érintett adóalanyokat. Ebből következik, hogy a belga hatóságok ezt a törvényt nem akarták hatályba léptetni. Megjegyzendő végül, hogy a felperes nem vitatja kifejezetten a megtámadott határozatnak a 2006. évi törvényre vonatkozó részét, és a tárgyaláson megerősítette, hogy nem volt szükséges az említett törvényre hivatkoznia.
65 Végül el kell vetni a felperesnek arra alapított érvét, hogy a kereset elfogadhatósága nem tehető attól függővé, hogy annak benyújtásakor van‑e szabályos engedély, miközben ez az engedély attól függ, hogyan határozza meg a megtámadott határozat az átmeneti időszakot. Amint az ugyanis a fentiekből következik, elsősorban maguk a belga hatóságok, nem pedig a megtámadott határozat állapította meg azt az időpontot, amikortól a felperes már nem rendelkezett érvényes engedéllyel, tehát meg kellett hoznia az átállásához szükséges intézkedéseket. Továbbá, a jelen a kereset elfogadhatósága attól függ, hogy a felperesnek van‑e az eljáráshoz fűződő érdeke, és nem pedig attól, hogy a kereset benyújtása időpontjában rendelkezett‑e érvényes engedéllyel, még akkor is, ha ez a körülmény befolyásolhatja az eljáráshoz fűződő érdek vizsgálatát.
66 A fentiek alapján úgy tekintendő, hogy a felperesnek nincs eljáráshoz fűződő érdeke.
67 Ebből következően a keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne a Bizottság által emelt, a felperes közvetlen érintettségének hiányára alapított kifogás vizsgálata.
A költségekről
68 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja.
2) A Törvényszék a Centre de coordination Carrefour SNC‑t kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Dittrich |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások