2017. november 15-én benyújtott kereset – Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne-ouest (port de Brest) kontra Bizottság

(T-754/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne-ouest (port de Brest) (Brest, Franciaország) (képviselők: J. Vanden Eynde és E. Wauters ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

nyilvánítsa a kérelmet elfogadhatónak, következésképpen pedig semmisítse meg a Bizottság vonatkozó határozatát: az SA.38398 (2016/C.) (korábbi 2015/E.) számú állami támogatásra – Kikötők megadóztatása Franciaországban – vonatkozó C(2017) 5176 final határozat;

a jelen keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak;

következésképpen semmisítse meg az Európai Bizottság azon határozatát, amelyben a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítette azt a körülményt, hogy a Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne-ouest (nyugat-bretagne-i kereskedelmi- és iparkamara) gazdasági tevékenysége nem tartozik a társasági adó hatálya alá;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a felperes által a közigazgatási dokumentumokhoz való hozzáférés joga tárgyában indított, T-39/17. sz., Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne-ouest (port de Brest) kontra Bizottság ügy még mindig folyamatban van. Így, amennyiben a Bizottság a felperessel szemben felhozott kifogások meghatározásához elengedhetetlen dokumentumokra támaszkodik, ezeket azonban – a felperes számos kérelme ellenére – vele nem közli, az ilyen dokumentumok elemzésén alapuló határozat jogellenesnek minősítendő.

A második, a bresti kikötő üzemeltetési műveleteinek minősítésével kapcsolatos értékelési hibára alapított jogalap. E jogalap két részből áll.

Az első, azon megállapításra alapított rész, hogy a bresti kikötő tevékenysége általános érdekű szolgáltatásokat ölel fel. A felperes szerint ebben az összefüggésben a társasági adó alóli mentességet az alperes nem vitathatja anélkül, hogy bizonyítaná, hogy a versenyjog hatálya alá tartozó tevékenységhez nyújtott állami támogatásról van szó.

A második, másodlagosan előadott rész, amely szerint, amennyiben a kikötői tevékenységek nem általános érdekű szolgáltatások, mindenképpen olyan általános érdekű gazdasági szolgáltatásoknak minősülnek, amelyek az uniós szabályok tiszteletben tartása mellett – adóintézkedések formájában is – támogatásban részesülhetnek. A felperes szerint ebben az esetben a versenyjogi szabályok nem alkalmazandók a jelen esetre.

A harmadik, az indokolás hiányára és a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősítésekor a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalap. E jogalap két részből áll.

Az első rész, amelyben a felperes úgy véli, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerinti kivételt az EUMSZ 93. cikkel együttesen kell alkalmazni, amely azt írja elő, hogy a Szerződésekkel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek megfelelnek a közlekedés összehangolására irányuló igényeknek, vagy amelyek a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítését szolgálják.

A második, az EUMSZ 107. cikk alkalmazásával kapcsolatban elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára és az indokolás elégtelenségére alapított rész. Egyfelől a megtámadott határozat indokolása elégtelen, mivel nem hoz fel semmit annak bizonyítására, hogy a szóban forgó támogatási rendszer a francia kikötők és konkrétan a bresti kikötő kapcsán hogyan befolyásolja, vagy befolyásolhatja a tagállamok közti kereskedelmet. Másfelől a határozat nyilvánvaló mérlegelési hibán nyugszik, amennyiben a bresti kikötő javát szolgáló intézkedést állami támogatásnak minősíti, holott a kereskedelem befolyásolásával kapcsolatos feltétel nem teljesül.

____________