Language of document : ECLI:EU:C:2018:801

C–652/16. sz. ügy

Nigyar Rauf Kaza Ahmedbekova
és
Rauf Emin Ogla Ahmedbekov

kontra

Zamestnikpredsedatel na Darzhavna agentsia za bezhantsite

(az Administrativen sad Sofia‑grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika – A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére vonatkozó szabályok – 2011/95/EU irányelv – 3., 4., 10. és 23. cikk – Ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek – Egyedi értékelés – Az egyik családtagot fenyegető veszélynek egy másik családtag kérelmének egyedi értékelése során való figyelembevétele – A tagállamok által a menedékjognak vagy a kiegészítő védelemnek a nemzetközi védelemben részesülő személy családtagjaira történő kiterjesztése céljából bevezethető vagy fenntartható, kedvezőbb szabályok – Az üldöztetési okok értékelése – Egy azerbajdzsáni állampolgár részvétele az országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában – Közös eljárási szabályok – 2013/32/EU irányelv – 46. cikk – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Teljes körű és ex nunc vizsgálat – Az eljáró hatóság előtt elhallgatott, azonban az e hatóság által hozott határozattal szemben indított kereset keretében felhozott üldöztetési okok vagy tények”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. október 4.

1.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tények és körülmények értékelése – A kérelmező egyik családtagját fenyegető üldöztetés vagy súlyos sérelem veszélyének figyelembevétele

(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk)

2.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – Ugyanazon család tagjai által külön benyújtott kérelmek – Kezelési módok – A kérelmek együttes vizsgálata – Megengedhetetlenség – Az egyik kérelem vizsgálatának egy másik kérelemre vonatkozó eljárás befejezéséig történő felfüggesztése – Megengedhetetlenség

(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (3) bekezdés, és 23. cikk, (1) bekezdés; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 31. cikk, (2) bekezdés)

3.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – Kedvezőbb szabályok – Azt lehetővé tevő nemzeti szabályozás, hogy a menekült jogállást vagy a kiegészítő védelmi jogállást kiterjesszék az ilyen jogállású személy családtagjaira – Megengedhetőség – Feltételek

(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk)

4.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tagállamok által elfogadhatatlannak minősíthető kérelem – Valamely személy által saját nevében és gyermeke nevében benyújtott, és egy olyan másik személlyel fennálló családi kapcsolaton alapuló kérelem, aki külön nyújtott be kérelmet – Kizártság

(2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 33. cikk, (2) bekezdés, e) pont)

5.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A menekült jogállás nyújtásának feltételei – Üldöztetés elszenvedésének veszélye – Üldöztetési okok – Értékelés – A meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás fogalma – A származási országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában részt vevő személy – Kizártság – A politikai vélemény fogalma – Ilyen kereset benyújtásában való részvétel – Bennfoglaltság – Feltételek

(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. cikk, (1) bekezdés, d) és e) pont)

6.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Ténybeli és jogi elemek vizsgálatára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A nemzetközi védelem elismerése azon okainak, illetve azon tényeknek a megvizsgálására vonatkozó kötelezettség, amelyekre első alkalommal e jogorvoslat során hivatkoztak – Feltételek

(2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 40. cikk, (1) bekezdés, és 46. cikk, (3) bekezdés)

1.      A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi értékelése keretében figyelembe kell venni a kérelmező valamely családtagját érintő üldöztetés és súlyos sérelem veszélyét annak meghatározása érdekében, hogy ez utóbbi kérelmező az említett, veszélyben lévő személlyel fennálló családi kapcsolata miatt maga is ki van‑e téve ilyen veszélyeknek.

Az uniós jogalkotó által bevezetett, az egységes menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás elismerésére vonatkozó rendszerből így az következik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem 2011/95 irányelv 4. cikkében megkövetelt értékelésének célja annak meghatározása, hogy a kérelmező – vagy adott esetben az a személy, akinek a nevében a kérelmező benyújtotta a kérelmet – megalapozottan fél‑e a személyes üldöztetéstől vagy személyesen fenyegeti‑e valamely súlyos sérelem tényleges veszélye. Jóllehet az előzőekből az következik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem nem fogadható el azzal az indokkal, hogy a kérelmező valamelyik családtagja fél megalapozottan az üldöztetéstől vagy őt fenyegeti súlyos sérelem tényleges veszélye, a kérelmező valamely családtagját érintő ilyen veszélyeket – amint azt a főtanácsnok indítványának 32. pontjában kifejtette – viszont figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy a kérelmező a veszélyben lévő említett személlyel fennálló családi kapcsolata miatt maga is üldöztetés vagy súlyos sérelem veszélynek van‑e kitéve. E tekintetben, és amint azt a 2011/95 irányelv (36) preambulumbekezdése kiemeli, a veszélyben lévő személy családtagjai általában maguk is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak.

(lásd: 49–51. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.      A 2011/95 irányelvet és a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azok nem zárják ki, hogy az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre az esetleges összefüggések kezelésére irányuló intézkedéseket alkalmazzanak, azonban kizárják e kérelmek együttes értékelését. Azt is kizárják, hogy az említett kérelmek valamelyikének értékelését e kérelmek közül egy másiknak a vizsgálatára irányuló eljárás befejezéséig felfüggesszék.

A 2011/95 és a 2013/32 irányelv nem pontosítja, hogyan kell az ilyen nemzetközi védelem iránti kérelmek – amelyek részben azonos tényekre vagy körülményekre vonatkozhatnak – közötti esetleges összefüggéseket megvizsgálni. Különös rendelkezések hiányában a tagállamok mozgástérrel rendelkeznek e tekintetben. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra először is, hogy a 2011/95 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése minden egyes kérelem egyedi vizsgálatát írja elő, másodszor ezen irányelv 23. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják a család egységének fenntarthatóságát, és harmadszor a 2013/32 irányelv 31. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy minden tagállam biztosítja, hogy az eljáró hatóság a lehető legrövidebb időn belül lefolytatja és lezárja a megfelelő és teljes körű vizsgálatot.

A nemzetközi védelem iránti kérelmek egyedi értékelésének és teljes körű vizsgálatának követelményéből következik, hogy az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott kérelmeket – jóllehet azokra alkalmazhatók olyan intézkedések, amelyek bármely esetleges összefüggés kezelésére irányulnak – minden egyes érintett személy helyzete tekintetében vizsgálat alá kell vetni. Következésképpen e kérelmek nem értékelhetők együttesen.

Másfelől, tekintettel a 2013/32 irányelv 31. cikkének (2) bekezdésében kimondott azon szabályra, amely szerint a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatát a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, valamint ezen irányelvnek a nemzetközi védelem iránti kérelmek lehető leggyorsabb elbírálásának biztosítására irányuló céljára (2018. július 25‑i Alheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 109. pont), valamely családtag kérelmének vizsgálata nem alapozhatja meg e család egy másik tagja kérelme vizsgálatának felfüggesztését, amelynek következtében ez utóbbi vizsgálat csak akkor kezdődhet meg, amikor az előző kérelem vizsgálatára irányuló eljárás a határozatnak az eljáró hatóság általi elfogadásával már befejeződött. Éppen ellenkezőleg, a gyorsaságra irányuló cél megvalósítása és a család egysége fenntartásának előmozdítása érdekében szükséges, hogy az ugyanazon család tagjaitól származó és egymással összefüggő kérelmekre vonatkozó határozatokat egymáshoz közeli időpontokban hozzák meg.

(lásd: 56–58., 60., 65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.      A 2011/95 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy abban az esetben, ha az ezen irányelvvel bevezetett szabályozás alapján valamely családtag számára elismerik a nemzetközi védelmet, előírják e védelem elismerésének e család más tagjaira való kiterjesztését is, amennyiben e személyekre nem vonatkoznak az ugyanezen irányelv 12. cikkében foglalt kizáró okok, és a helyzetük a család egysége fenntartásának szükségessége folytán összefügg a nemzetközi védelem logikájával.

A Bíróság már rámutatott arra, hogy az e 3. cikkben szereplő pontosítás, amely szerint minden kedvezőbb szabálynak összeegyeztethetőnek kell lennie a 2011/95 irányelvvel, azt jelenti, hogy e szabály nem sértheti ezen irányelv általános rendszerét és céljait. Amint azt a főtanácsnok indítványának 58. pontjában megjegyezte, a menekült jogállás nemzeti jog alapján történő automatikus elismerése azon személy családtagjai számára, aki számára e jogállást a 2011/95 irányelvvel bevezetett szabályozás alapján ismerték el, nem eleve összefüggés nélküli a nemzetközi védelem logikájával.

(lásd: 71., 72., 74. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.      A 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok nem terjed ki az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, amelyben egy nagykorú személy saját nevében és kiskorú gyermeke nevében olyan nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be, amely különösen egy másik személlyel fennálló családi kapcsolaton alapul, aki külön nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet.

A 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok arra a különleges helyzetre vonatkozik, amelyben valamely személy, akit egy másik tart el, ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban először hozzájárul ahhoz, hogy a nevében nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be, majd ezt követően maga is nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be.

(lásd: 77., 81. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

5.      Azt, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy részt vett a származási országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, a 2011/95 irányelv 10. cikke szerinti üldöztetési okok értékelése keretében főszabály szerint nem lehet úgy tekinteni, hogy az bizonyítja e kérelmezőnek az e cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti „meghatározott társadalmi csoporthoz” való tartozását, hanem azt az említett cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti „politikai meggyőződés” miatti üldöztetési oknak kell tekinteni, ha megalapozott okok léteznek azon félelemre, hogy az e kereset benyújtásában való részvételt az említett ország olyan politikai ellenszegülésként értékeli, amellyel szemben megtorlást alkalmazhat.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikkének (1) bekezdését ugyanezen cikk (2) bekezdésével együttesen kell értelmezni. E (2) bekezdés szerint annak értékelésekor, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme megalapozott‑e, nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező ténylegesen rendelkezik‑e az üldöztetés alapjául szolgáló faji, vallási, nemzetiségi, társadalmi vagy politikai jellemzőkkel, amennyiben üldözője úgy tekinti, hogy rendelkezik ilyen jellemzővel.

Ezért, azon kérdéstől függetlenül, hogy egy azerbajdzsáni állampolgár „politikai meggyőződésének” minősül‑e ezen állampolgár részvétele azon keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, amely ezen ország ellen és annak megállapítására irányul, hogy az ott hatalmon lévő rezsim megsértette az alapvető szabadságokat; az említett állampolgár által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelemben hivatkozott üldöztetési okok értékelése keretében azt kell megvizsgálni, hogy léteznek‑e megalapozott okok az attól való félelemre, hogy az említett részvételt e rezsim olyan politikai ellenszegülésként értékeli, amellyel szemben megtorlást alkalmazhat. Amennyiben megalapozott okok léteznek azon félelemre, hogy ez az eset áll fenn, meg kell állapítani, hogy a kérelmező az üldöztetés súlyos és igazolt veszélyében forog amiatt, hogy kifejtette a származási országának politikájára és módszereire vonatkozó meggyőződését. Amint az a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése e) pontjának szövegéből is következik, a „politikai meggyőződés” e rendelkezésben szereplő fogalma kiterjed az ilyen helyzetre.

Azon személycsoport viszont, amelynek adott esetben a nemzetközi védelmet kérelmező személy tagja volt, amikor részt vett a keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, főszabály szerint nem minősíthető a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett „társadalmi csoportnak”. Ahhoz ugyanis, hogy az e rendelkezés értelmében vett „társadalmi csoport” léte megállapítható legyen, két együttes feltételnek kell teljesülnie. Egyfelől a csoport tagjainak „veleszületett jellemzőkkel” vagy „meg nem változtatható közös háttérrel” kell rendelkezniük, vagy olyan közös meggyőződéssel, illetve jellemzőkkel, amelyek „olyannyira alapvetők az identitás, illetve lelkiismeret szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehetne azok feladására kényszeríteni”. Másfelől a csoportnak az érintett harmadik országban egyértelműen elkülöníthető identitással kell rendelkeznie, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom „más”‑ként kezeli (2013. november 7‑i X és társai ítélet, C‑199/12–C‑201/12, EU:C:2013:720, 45. pont).

(lásd: 85–90. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

6.      A 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdését – az ezen irányelv 40. cikkének (1) bekezdésében foglalt bírósági felülvizsgálatra való hivatkozással összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet elutasító határozat elleni keresetet elbíráló bíróság főszabály szerint köteles – „további előterjesztések” címén, és azt követően, hogy kérte ezen előterjesztéseknek az eljáró hatóság általi vizsgálatát – értékelni a nemzetközi védelem elismerésének azon okait, illetve azokat a tényeket, amelyekre első alkalommal a bírósági felülvizsgálat során hivatkoztak, jóllehet azok az említett elutasító határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatosak. E bíróság viszont nem köteles ezen értékelés elvégzésére, ha megállapítja, hogy ezen okokra vagy tényekre a felülvizsgálat késői szakaszában hivatkoztak, vagy azokat nem kellően egyértelmű formában terjesztették elő ahhoz, hogy megfelelő vizsgálat tárgyát képezhessék, vagy pedig ha a tényeket illetően megállapítja, hogy azok nem jelentősek, vagy nem kellően különböznek azon elemektől, amelyekről az eljáró hatóságnak már tudomása lehetett.

Jóllehet a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok kötelesek a nemzeti jogszabályaikat úgy alakítani ki, hogy az említett jogorvoslatok elbírálása tartalmazza valamennyi olyan ténybeli és jogi tényező bíróság általi vizsgálatát, amelyek lehetővé teszik számára az adott ügy naprakész értékelését (2018. július 25‑i Alheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 110. pont), ebből viszont nem következik az, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy – az eljáró hatóság további vizsgálatának kockázata nélkül – módosíthatja kérelmének indokát, és így az adott ügy főbb körülményeit azáltal, hogy a bírósági felülvizsgálat során a nemzetközi védelem olyan okára hivatkozik, amelyet – habár e határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatos – elhallgatott az említett hatóság előtt. Arra is emlékeztetni kell, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemnek az eljáró hatóság – amely egy megfelelő eszközökkel és e területen szakképzett személyzettel rendelkező közigazgatási vagy kvázibírósági szerv – általi vizsgálata a 2013/32 irányelvvel bevezetett közös eljárások lényeges szakasza, és hogy az ezen irányelv 46. cikkének (3) bekezdésében elismert, a kérelmezőnek a bíróság által végzett teljes körű és ex nunc vizsgálathoz való joga nem értelmezhető úgy, hogy az gyengíti az e kérelmezőt terhelő azon kötelezettséget, hogy e hatósággal együttműködjön (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑i Alheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 116. pont). Ezen, az eljáró hatóság előtti lényeges szakasz megkerülését jelentené, ha bármiféle eljárási következmény nélkül lehetősége lenne a kérelmezőnek arra, hogy az e hatóság által elfogadott elutasító határozat bíróság általi hatályon kívül helyezése vagy felváltása érdekében a nemzetközi védelem olyan okára hivatkozzon, amelyre – habár korábban már állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatos – nem hivatkozott az említett hatóság előtt, és az tehát nem vizsgálhatta meg ezen okot.

Következésképpen, amennyiben a nemzetközi védelemnek a jelen ítélet 95. pontjában foglalt valamely okára első alkalommal a bírósági felülvizsgálat során hivatkoznak, és ezen ok e határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatos, ezen indokot a 2013/32 irányelv 40. cikkének (1) bekezdésében említett „további előterjesztéseknek” kell minősíteni. Amint e rendelkezésből következik, e minősítés hatása, hogy az eljáró bíróság a felülvizsgálat tárgyát képező határozat vizsgálata keretében köteles megvizsgálni ezen indokot, amennyiben a „hatáskörrel rendelkező hatóságok” mindegyikének – ideértve nem csak e bíróságot, hanem az eljáró hatóságot is – lehetősége van ennek keretében az említett további előterjesztés vizsgálatára.

Annak meghatározása érdekében, hogy e bíróságnak magának lehetősége van‑e a további előterjesztésnek a kereset keretében történő vizsgálatára, az említett bíróság feladata, hogy a nemzeti joga szerinti bírósági eljárási szabályok alapján megvizsgálja, hogy a nemzetközi védelem első alkalommal előtte felhozott okára nem a bírósági felülvizsgálat késői szakaszában hivatkoztak‑e, és kellően egyértelmű formában terjesztették‑e elő ahhoz, hogy megfelelő vizsgálat tárgyát képezhesse. Amennyiben e vizsgálatból az derül ki, hogy a bíróságnak lehetősége van ezen okot a kereset értékelésébe bevonni, a 2013/32 irányelvben kitűzött, gyorsaságra irányuló célnak megfelelő határidőn belül (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑i Alheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 109. pont) kérnie kell az eljáró hatóságtól az említett ok vizsgálatát, amelynek az eredményét és az azt megalapozó indokokat közölni kell a kérelmezővel és a bírósággal azelőtt, hogy e bíróság meghallgatja a kérelmezőt és értékeli az ügyet.

(lásd: 94., 96–101., 103. pont és a rendelkező rész 6. pontja)