AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. november 6.(*)
„Közösségi védjegy – A VOM URSPRUNG HER VOLLKOMMEN közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja ”
A T‑28/06. sz. ügyben,
a RheinfelsQuellen H. Hövelmann GmbH & Co. KG (székhelye: Duisburg [Németország], képviselik: W. Kellenter és A. Lambrecht ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM második fellebbezési tanácsa által a VOM URSPRUNG HER VOLLKOMMEN szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása ügyében 2005. november 17‑én hozott határozat (R 1179/2004-2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),
tagjai: J. D. Cooke elnök, I. Labucka és M. Prek bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. január 24‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. április 13‑án benyújtott válaszbeadványra,
a 2007. május 15‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2002. augusztus 8-án a felperes a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a VOM URSPRUNG HER VOLLKOMMEN szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 32. és 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő, alábbi leírással:
– 32. osztály: „sörök; ásványvizek és szénsavas vizek, és egyéb alkoholmentes italok; gyümölcsitalok és gyümölcslevek; szörpök és más készítmények italokhoz, ezen italok keverékei”;
– 33. osztály: „alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)”.
4 2004. október 20-i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 38. cikke alapján elutasította a védjegybejelentést azzal az indokkal, hogy a szómegjelölés egyáltalán nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
5 2004. december 20-án a felperes a 40/94 rendelet 57-62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz az elbíráló határozata ellen.
6 2005. november 17-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a második fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a szóban forgó megjelölés leíró jellegű, és így a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja hatálya alá tartozik.
A felek kérelmei
7 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
8 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
9 A felperes a hatályon kívül helyezés két, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának, és 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megsértéséből eredő jogalapjára hivatkozik.
A felek érvei
10 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértéséből eredő jogalappal kapcsolatban a felperes kijelenti, hogy a bejelentett védjegyet nem kizárólag olyan jelek alkotják, amelyek e védjegy árujegyzékében szereplő áruk alapvető jellemzőit írják le.
11 E tekintetben a felperes azt állítja mindenekelőtt, hogy a vitatott szómegjelölés szokatlan és egyéni szóalkotás terméke, és nem tekinthető gyakori szóösszetételnek a német nyelvben.
12 A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy az érintett áruk tekintetében e jelmondatra nem áll fenn a rendelkezésre állás jelenlegi vagy jövőbeni követelménye. Ugyanis sem a szóösszetételt egészében, sem egyes elemeit nem szokták italok, különösen ásványvizek megjelölésére használni.
13 Végezetül a felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott jelmondat kettős természetű a német nyelvben. Ez az „ursprung” szó elvont jellegéből és ennek az érintett árukkal összefüggésben tulajdonítható különböző értelmezésekből, valamint a „vollkommen” kifejezés kettős jellegéből és italokra vonatkozó egyértelmű jelentésének hiányából következik. A „vom ursprung her vollkommen” szóösszetétel tehát nem rendelkezik egyértelmű és közvetlenül leíró jelentéssel. Továbbá a jelmondat legfontosabb szavai sem önmagukban, sem szóösszetételben nem írják le közvetlenül és egyértelműen az érintett áruk bizonyos alapvető jellemzőit.
14 Az OHIM kijelenti mindenekelőtt, hogy valamely megjelölés leíró jellegének értékeléséhez az szükséges, hogy e megjelölés használható legyen a piacon vagy a köznapi nyelvben, nem pedig az, hogy ténylegesen használják is.
15 Az OHIM ezt követően hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a lajstromozás megtagadásra kerüljön, a szómegjelölés lehetséges jelentései közül legalább egynek az érintett áruk és szolgáltatások egyik jellemzőjét kell megjelölnie. Márpedig a szóban forgó megjelölés legfontosabb szava a jelmondaton belül egyértelmű jelentéssel bír, amely nem más, mint hogy az általa megjelölt áruk eredetüktől fogva tökéletesek.
16 Végezetül pedig az OHIM úgy véli, hogy az a kérdés, hogy gazdasági téren az áruk leírható jellemzői lényegesek vagy másodlagosak-e, fogalmi szinten nem játszik szerepet. Az alapanyagok minősége jelen esetben „tökéletesként” kerül leírásra. Nem szükséges tehát annak meghatározása, hogy ezen minőség a fogyasztó számára alapvető szempontként szolgál-e az áruk kiválasztása során, vagy a minőségre történő utalás nem írja le az áru egyes lényeges jellemzőit. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásához az szükséges, hogy a jelmondat egészében azonnal, általánosan hozzáférhető legyen az érintett fogyasztó számára, akinek a tudatában e jelmondat minőség, mégpedig az eredettől fogva tökéletes minőség jelölésének jelentésével bír.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
17 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak.
18 E cikk azáltal, hogy megtiltja az ott szereplő jelek vagy adatok közösségi védjegyként történő lajstromozását, azt az általános célt szolgálja, hogy a védjegybejelentésben foglalt áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró jeleket vagy adatokat mindenki szabadon használhassa. E rendelkezés alapján nem lehet az ott meghatározott jeleket vagy adatokat egyetlen vállalkozás számára fenntartani csak azért, mert azokat védjegyként lajstromozták (lásd a Bíróság C‑191/01. P. sz., OHIM kontra Wrigley ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑12447. o.] 31. pontját).
19 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja által érintett védjegyek továbbá olyan megjelölések, melyek nem képesek betölteni a védjegy alapvető rendeltetését, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás kereskedelmi eredetének azonosítását, lehetővé téve ily módon az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, míg mást válasszon, amennyiben a védjegyről negatív tapasztalatot szerzett (az Elsőfokú Bíróság T‑219/00. sz., Ellos kontra OHIM [ELLOS] ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑753. o.] 28. pontja és a T‑348/02. sz. Quick kontra OHIM [Quick] ügyben 2003. november 27-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑5071. o.] 28. pontja).
20 Azok a jelek vagy adatok esnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá, amelyek az érintett fogyasztói kör szempontjából általános használatban közvetlenül vagy lényeges jellemzőjére utalással leírják azt az árut vagy szolgáltatást, amelynek tekintetében a lajstromozást kérték (a Bíróság C‑383/99. P. sz., Procter & Gamble kontra OHIM ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑6251.o.] 39. pontja). Valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában, másrészről az érintett vásárlóközönség által a megjelölésnek tulajdonított értelem szempontjából lehet csak megítélni (az Elsőfokú Bíróság T‑322/03. sz., Telefon & Buch kontra OHIM - Herold Business Data [WEISSE SEITEN] ügyben 2006. március 16-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑835. o.] 90. pontja).
21 Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatban a több szóelemből álló összetett szóvédjegyek leíró jellegének meghatározásához kidolgozott szempontok megegyeznek az egyetlen szóelemet tartalmazó szómegjelölés tekintetében alkalmazott szempontokkal.
22 A jelen ügyben a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk a 32. és 33. osztályba tartozó alkoholtartalmú és alkoholmentes italok. Gyakori fogyasztási cikkekről van szó, amelyeket széles vásárlóközönségnek szánnak, és amelyeket nem kizárólag kiskereskedelmi közvetítés által (szupermarketekben, bevásárlóközpontokban vagy nagyobb üzletekben), vagy szakirányú kereskedelem és szakirányú csomagküldő kereskedelem útján, de éttermekben és kávézókban is forgalmaznak. Vagyis a fellebbezési tanács helyesen döntött úgy, hogy a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó nézőpontját kell tekintetbe venni (lásd e tekintetben a Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 26. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑359/99. sz., DKV kontra OHIM [EuroHealth] ügyben 2001. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1645. o.] 27. pontját).
23 Egyébiránt, mivel az érintett szómegjelölést német nyelvű szavak alkotják, az érintett célközönség a német vásárlóközönség. Vagyis a 40/94 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az érintett közönség, amelynek vonatkozásában a feltétlen kizáró okot meg kell vizsgálni, a németül beszélő átlagfogyasztókból áll (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott ELLOS-ügyben hozott ítéletének 31. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑334/03. sz., Deutsche Post EUR O EXPRESS kontra OHIM [EUROPREMIUM] ügyben 2005. január 12-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑65. o.] 28. pontját).
24 Ami a „vom ursprung her vollkommen” kifejezés jelentését illeti, a megtámadott határozat 34-40. pontjából, valamint az OHIM válaszbeadványában és a tárgyalás során adott magyarázatából kiderül, hogy e megjelölés közvetlenül érzékelhető módon kifejezi, hogy az általa megjelölt áruk „eredetüktől”, tehát a kezdetektől fogva tökéletesek, vagyis egyedülállóak, kifogástalanok, és nincs szükségük semmiféle kezelésre vagy jobbításra. Tehát a jelmondat egyértelműen kimondja, hogy az áru magas minősége az alapanyag minőségéből következik. Az OHIM ugyanis úgy véli, hogy e jelmondaton belül az „ursprung” főnév a forrásra, az eredetre utal, míg a „vollkommen” jelző a tökéletességet, vagyis a maximális minőséget idézi.
25 Ami a jelmondat és az érintett áruk közötti kapcsolat természetét illeti, a fellebbezési tanács úgy véli, hogy az alkoholtartalmú és alkoholmentes italok, amelyeket a jelmondat jelöl, valamint az áruk előállításához szükséges alapanyagok és készítmények eredetüknél fogva, vagyis a forrástól vagy származási helyüktől fogva tökéletes minőségűek.
26 Tekintettel magára a megjelölésre, a lajstromoztatni kívánt védjegy árujegyzékében szereplő árukra, valamint a megjelölésnek az érintett vásárlóközönség részéről tulajdonított értelemre, a fellebbezési tanácsnak a bejelentett védjegy leíró jellegére vonatkozó értékelése pontosnak bizonyul.
27 Először is, a felperesnek a vitatott szóösszetétel szokatlan jellegére vonatkozó állítása, amelyet bizonyít többek között az is, hogy az internetes keresés egyetlen előfordulást sem talált a „vom ursprung her vollkommen” kifejezésre, ezen értékelést nem befolyásolja.
28 Ugyanis egyrészt e jelmondat nyelvtanilag helyes, és nem alkot a német nyelvben szokatlan vagy meglepő szóösszetételt. Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti bejelentés OHIM általi elutasításának nem feltétele, hogy az e rendelkezésben említett védjegyet alkotó jeleket vagy megjelöléseket a bejelentés időpontjában valóban a bejelentésben felsorolt áruk vagy szolgáltatások, illetve jellemzőik leírására használják. Elegendő – mint ez a rendelkezés szövegéből is kitűnik –, ha ezek a jelek vagy megjelölések alkalmasak az ilyen használatra (a Bíróság C‑363/99. sz., Koninklijke KPN Nederland ügyben 2004. február 12-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑1619. o.] 97. pontja, a fent hivatkozott OHIM kontra Wrigley ügyben hozott ítéletének 32. pontja és a Bíróság C‑326/01. P. sz., Telefon & Buch kontra OHIM ügyben 2004. február 5-én hozott végzésének [EBHT 2004., I‑1371. o.] 28. pontja).
29 Másodsorban a felperes helytelenül állítja, hogy a „vom ursprung her vollkommen” kifejezés tekintetében nem áll fenn a rendelkezésre állás követelménye, mivel e szóösszetételt nem szokták italok megjelölésére használni.
30 Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a bejelentett védjegyet alkotó szavakat már használták italokra vonatkozó jelmondatokban. Az OHIM e tekintetben az alábbi példákat mutatja be: „vollkommener genuß” az Efes Pilsene vonatkozásában, „gerolsteiner. einfach vollkommen” a Gerolsteiner vonatkozásában, „in jeder weise vollkommen” a Jacobs Kaffee vonatkozásában, „ursprung des biers” a Weihenstephan vonatkozásában, vagy a „so gesund wie sein ursprung” a Volvic vonatkozásában. Az a tény, hogy egyetlen olyan jelmondatot sem lehet példaként felhozni, amely a vitatott megjelölés két fontos szavát tartalmazná, az OHIM-nak a rendelkezésre állás követelménye fennállására vonatkozó álláspontját nem befolyásolja. A fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy elegendő, ha ezek a jelek vagy megjelölések alkalmasak az ilyen leíró használatra.
31 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 3. cikke (1) bekezdése c) pontja – amelynek szövege megegyezik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontja szövegével – alkalmazásának nem feltétele, hogy a rendelkezésre állás követelményének konkrét, aktuális vagy komoly indoka legyen (az Elsőfokú Bíróság C‑108/97. és C‑109/97. sz., Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben 1999. május 4-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑2779. o.] 35. pontja; a T‑356/00. sz. DaimlerChrysler kontra OHIM [CARCARD] ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1963. o.] 27. pontja). A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásakor a kérdéses szómegjelölés releváns jelentése alapján csupán azt szükséges vizsgálni, hogy a célzott fogyasztói kör szempontjából van e kellően közvetlen és konkrét összefüggés a megjelölés és a bejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások között (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑311/02. sz., Lissotschenko és Hentze kontra OHIM [LIMO] ügyben 2004. július 20-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2957. o.] 30. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 Harmadsorban nincs relevanciája a felperes azon állításának, amely szerint úgy a kifejezés egészében, mint ennek alkotóelemei, többértelműek, értelmezésre szorulnak, sokféle módon érthetők, ezáltal nincs egyértelmű és meghatározott jelentésük. Hiszen, tekintettel azon árukra és szolgáltatásokra, amelyek tekintetében a védjegy bejelentésre került, a fellebbezési tanács által megállapított jelentés helyesnek bizonyul. Ugyanis emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy ahhoz, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően a lajstromozás megtagadásra kerüljön, a szómegjelölés lehetséges jelentései közül legalább egynek az érintett áruk és szolgáltatások egyik jellemzőjét kell megjelölnie (lásd értelemszerűen a fent hivatkozott Koninklijke KPN Nederland ügyben hozott ítélet 32. pontját). Másrészt összetett szóvédjegy esetében annak releváns jelentését valamennyi, nem pedig egyetlen alkotóeleme alapján kell tekintetbe venni.
33 E tekintetben, noha az „ursprung” szónak több jelentése is lehet, a jelmondat összefüggésében e jelentés egyértelmű: „forrás” és „eredet”. Ugyanígy, noha a „vollkommen” szó értelmezhető jelzőként és határozóként is, úgy tűnik, a jelmondaton belül csakis jelzőnek tekinthető. Tehát a felperes azon érve, mely szerint a kifejezés összességében többértelmű, kizárólag az ezt alkotó egyes elemek lehetséges jelentéseinek leírásán alapul.
34 E vonatkozásban a bejelentett védjegy OHIM által adott szemantikai értelmezését megerősíti a felperes által folytatott internetes keresés eredménye, amelyre ezen utóbbi második jogalapjának keretében hivatkozott. A „wasser muss vom ursprung her vollkommen sein” („a víznek eredeténél fogva tökéletesnek kell lennie”) mondatról van szó, amely a felperes által forgalmazott termékekre vonatkozó internetes oldalról származik. A kifejezés tehát egyáltalában nem tűnik többértelműnek.
35 Ezen túl a felperes helytelenül állítja, hogy a jelmondat nem bírhat jelentéssel az érintett fogyasztó tudatában, mivel nem létezik olyan víz, sör, limonádé vagy akár gyümölcslé, amely eredeténél fogva tökéletes lenne, mivel e különféle termékeknek szükségszerűen számos szűrési, tisztítási eljáráson, mikrobiológiai kezelésen és szénsavval történő dúsításon vagy akár erjesztésen kell keresztül menniük a palackozást megelőzően. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok értékelése során ugyanis az a kérdés, hogy a bejelentett védjegy rendelkezik-e a technikára utaló jelentéssel, nem releváns.
36 Végezetül az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a bejelentett védjegy fogalmi tartalma kellően közvetlen és konkrét utalást tartalmaz a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk, vagyis a 32. és 33. osztályba tartozó alkoholtartalmú és alkoholmentes italok jellemzői vonatkozásában.
37 Ugyanis a jelmondat egyértelműen az italok alapanyagai, köztük is főként a felhasznált víz tisztaságára és tökéletességére vonatkozik. Márpedig az alapanyagok tisztasága és tökéletessége különleges jelentőséggel bír a 32. és 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Az ásványvizekkel kapcsolatban a felhasznált forrásvíz eredendő tökéletessége döntő tényező az ital minőségének értékelése során, úgy az íz, mint az egészség szintjén. A gyümölcslevek, sörök és egyéb alkoholmentes italok tekintetében alapanyagaik eredete ugyancsak nagy jelentőséggel bír ezen áruk minőségének értékelése során.
38 Tehát az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy e szavak, akár önmagukban, akár szóösszetételben, közvetlenül és egyértelműen jelölik az érintett áruk jellemzőit, ennélfogva a felperes helytelenül állítja, hogy a megjelölés legfeljebb észlelésre, vagy igen általános pozitív érzésre utal.
39 Hozzá kell tenni: ésszerűen belátható, hogy az italok alapanyagainak eredendő tisztasága és tökéletessége olyan jellemzők, amelyeket az érintett vásárló tekintetbe vesz választása során.
40 Ennélfogva az érintett vásárlóközönség nézőpontjából kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn az érintett szóösszetétel, valamint a 32. és 33. osztályba tartozó áruk között.
41 A fentiekből úgy tűnik, a felperes egyetlen olyan érvet sem terjesztett elő, amely igazolhatná a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, amelyben a fellebbezési tanács megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását annak leíró jellege folytán.
42 Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére vonatkozó első jogalapot el kell utasítani.
43 A fentiek alapján a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó jogalap vizsgálatának nincsen helye. Az ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis valamely megjelölés már abban az esetben sem lajstromozható közösségi védjegyként, ha a felsorolt feltétlen kizáró okoknak csak egyike fennáll (a Bíróság C‑104/00. P. sz., DKV kontra OHIM ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑7561. o.] 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑360/99. sz., Community Concepts kontra OHIM [Investorworld] ügyben 2000. október 26-án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3545. o.] 26. pontja és a T‑331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM ügyben [Giroform] 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑433. o.] 30. pontja, valamint a T‑79/01. és T‑86/01. sz., Bosch kontra OHIM [Kit Pro és Kit Super Pro] egyesített ügyekben 2002. november 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4881. o.] 36. pontja és a fent hivatkozott LIMO-ügyben hozott ítélet 49. pontja).
44 Továbbá az ítélkezési gyakorlat értelmében az a szómegjelölés, amelyik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében áruk vagy szolgáltatások jellemzőit írja le, ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában ebből adódóan szükségszerűen nem alkalmas a megkülönböztetésre, ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében (az Elsőfokú Bíróság T‑367/02-T‑369/02. sz., Wieland‑Werke kontra OHIM [SnTEM, SnPUR, SnMIX] egyesített ügyekben 2005. január 12-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑47. o.] 46. pontja és a T‑302/03. sz., PTV kontra OHIM [map&guide] ügyben 2006. október 10-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑0000. o.] 33. és 34. pontja; lásd értelemszerűen a Bíróság C‑265/00. sz., Campina Melkunie ügyben 2004. február 12-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑1699. o.] 19. pontját).
45 Következésképpen a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
46 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.
2) Az Elsőfokú Bíróság a RheinfelsQuellen H. Hövelmann GmbH & Co. KG-t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. november 6‑i nyilvános ülésen.