A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2014. február 6.(*)
„Verseny – Kartellek – A töltőállomások spanyol piaca – Panaszt elutasító határozat – 1/2003/EK rendelet – Valamely bizottsági határozattal kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalások végrehajtásának elmulasztása – Az eljárás újraindítása – Bírságok – Kényszerítő bírságok”
A T‑342/11. sz. ügyben,
a Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio (CEEES) (székhelye: Madrid [Spanyolország]),
az Asociación de Gestores de Estaciones de Servicio (székhelye: Madrid)
(képviselik őket: A. Hernández Pardo és B. Marín Corral ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: J. Baquero Cruz és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: M. Muñoz Pérez, később: S. Centeno Huerta és végül: A. Rubio González abogados del Estado)
és
a Repsol Comercial de Productos Petrolíferos SA (képviselik: J. Jiménez‑Laiglesia Oñate és S. Rivero Mena ügyvédek)
beavatkozók,
a felperesek által benyújtott, a versenyszabályok Repsol által elkövetett állítólagos megsértésére vonatkozó panaszt elutasító, 2011. április 28‑i C(2011) 2994 végleges bizottsági határozat (COMP/39461 ügy) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: Czúcz O. elnök (előadó), I. Labucka és D. Gratsias bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 29‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A jelen keresetükkel a felperesek, a Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio (CEEES) és az Asociación de Gestores de Estaciones de Servicio az általuk benyújtott, a versenyszabályok Repsol által elkövetett állítólagos megsértésére vonatkozó panaszt elutasító, 2011. április 28‑i C(2011) 2994 végleges bizottsági határozat (COMP/39461 ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik. Az említett panasz arra vonatkozott, hogy a beavatkozó Repsol Comercial de Productos Petrolíferos SA (a továbbiakban: Repsol) nem tartotta be az [EK] 81. cikk szerinti eljárásról szóló, 2006. április 12‑i bizottsági határozattal kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalásokat (COMP/B‑1/38.348 – Repsol CPP ügy) (összefoglaló: HL L 176., 104. o., a továbbiakban: kötelezettségvállalási határozat).
A jogvita alapját képező tényállás
2 A CEEES egy vállalkozói szövetség, amelynek célja a – lényegében a töltőállomások üzemeltetésére jogosult társaságok – tagjai minden területre kiterjedő érdekeinek védelme és képviselete.
3 Az Asociación de Gestores de Estaciones de Servicio olyan vállalkozói szövetség, amely a CEEES részeseként azon vállalkozások érdekeit képviseli, amelyek a tulajdonukban nem álló töltőállomásokat üzemeltetnek.
4 A Repsol egy spanyol olajtársaság.
5 2004. június 16‑án az Európai Közösségek Bizottsága az EK 81. és az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó eljárást indított a Repsollal szemben a spanyol töltőállomások üzemanyaggal való ellátásával kapcsolatban. Az előzetes értékelésében kétségét fejezte ki a Repsol és a töltőállomások között létrejött hosszú távú kizárólagos forgalmazási megállapodások bizonyos elemeinek az EK 81. cikkel való összeegyeztethetősége kapcsán.
6 A Bizottság aggályaira válaszképpen a Repsol kötelezettségvállalásokat ajánlott fel, amelyeket az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 27. cikkének (4) bekezdésében meghatározott nyilvános konzultáció keretében tettek közzé, és amelyet több alkalommal felülvizsgáltak.
7 2006. április 12‑én a Bizottság az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott kötelezettségvállalási határozattal a felülvizsgált kötelezettségvállalásokat 2011. december 31‑éig kötelezővé nyilvánította.
8 A kötelezettségvállalási határozat többek között a következőket írja elő:
„A [Repsol] az azon feltételeket rögzítő megállapodásokra tekintettel, amelyek szerint a [Repsol] a gépjármű‑üzemanyagok spanyol töltőállomásokon keresztül történő forgalmazását végzi, kötelezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tartja a 2790/99 rendelet 4. és 5. cikkének rendelkezéseit. A [Repsol] többek között arra vállal kötelezettséget, hogy:
[…]
b) nem korlátozza a vevő azon lehetőségét, hogy a saját eladási árát maga határozza meg, a [Repsol] azonban megszabhatja a legmagasabb eladási árat, vagy az ajánlott eladási árra javaslatot tehet, feltéve hogy valamelyik fél nyomására vagy ösztönzésére ezek az árak valójában nem válnak rögzített, illetve legalacsonyabb eladási árrá; vagy az ügynöki megállapodások esetén, amikor a [Repsol] határozza meg az eladási árat, hiszen az ügynök nem szerzi meg az áruk felett a tulajdonjogot, a [Repsol] kötelezettséget vállal arra, hogy nem akadályozza meg az ügynököt abban, hogy a jutalékot megossza az ügyféllel, és vele szemben nem alkalmaz erre vonatkozó korlátozást, úgyhogy az ügynök szabadon csökkentheti az ügyfél által ténylegesen fizetendő árat, anélkül hogy a [Repsol] bevételei csökkennének.”
9 A kötelezettségvállalási határozatban a Bizottság úgy találta, hogy a Repsol által felajánlott kötelezettségvállalások elegendőnek bizonyulnak a feltárt problémák orvoslására, és az eljárást megszüntette.
10 2007. május 30‑án több más társasághoz hasonlóan a felperesek panaszt tettek a Bizottság előtt, amelyben az EK 81. cikket sértő, több olajtársaság között létrejött megállapodás fennállására hivatkoztak. Előadták továbbá, hogy a Repsol az EK 81. és az EK 82. cikket sértő módon legalacsonyabb viszonteladási árat határozott meg a töltőállomások számára.
11 A 2007. július 10‑i kiegészítő beadványukban a felperesek azt állították, hogy a Repsol nem tartotta be a kötelezettségvállalási határozatban kötelezővé nyilvánított azon kötelezettségvállalását, hogy nem korlátozza a spanyol töltőállomások azon lehetőségét, hogy maguk határozzák meg az üzemanyag viszonteladási árát, és arra kérték a Bizottságot, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a Repsollal szemben indítsa újra az eljárást.
12 A 2009. november 13‑i észrevételeikben a felperesek előadták, hogy a Bizottságnak bírsággal kellene sújtania a Repsolt, mivel a kötelezettségvállalásai közül ez utóbbit nem tartotta be.
13 2009. július 30‑án a Comisión Nacional de la Competencia (spanyol versenybizottság, a továbbiakban: CNC) határozatot fogadott el a Repsollal, a Cepsa Estaciones de Servicio SA‑val és a BP Oil España SA‑val szemben (a továbbiakban: a CNC határozata). Ebben a határozatban a CNC megállapította, hogy az említett társaságok megsértették a Defensa de la Competencia 1989. július 17‑i 16/1989. sz. törvény (a verseny védelméről szóló 16/1989. sz. törvény, a BOE 1989. július 18‑i 170. száma, 22747. o.) 1. cikkét, valamint az EK 81. cikk (1) bekezdését, mivel közvetett módon rögzítették az üzemanyagnak a nevük alatt működő, független vállalkozások által alkalmazandó viszonteladási árát, korlátozva ezáltal a hálózatuk töltőállomásai közötti, illetve a többi töltőállomás közötti szabad versenyt. Egyébiránt a CNC 5 millió euró bírságot szabott ki a Repsollal szemben, és arra kötelezte, hogy megtegyen minden, ezen árrögzítő gyakorlat felhagyásához és az attól való jövőbeni tartózkodáshoz szükséges intézkedést.
14 A 2010. március 30‑i iratban a felperesek, illetve a 2010. december 28‑i iratban a Repsol a CNC határozatával szemben keresetet nyújtott be.
15 A 2010. szeptember 21‑i levelében a Bizottság a felperesekkel ismertette a 2007. május 30‑án előterjesztett panaszukkal kapcsolatos előzetes értékelését.
16 Ami a felperesek panaszának az EUMSZ 101. cikket sértő állítólagos megállapodásra vonatkozó első részét illeti, a Bizottság tájékoztatta a felpereseket, hogy a panasznak e megállapodásra vonatkozó minden elemét áttette a CNC‑hez, tőlük pedig annak megerősítését kérte, hogy vissza kívánják‑e vonni az e megállapodásra vonatkozó panaszukat.
17 Ami a panaszuknak az arra vonatkozó második részét illeti, hogy a Repsol és a Cepsa Estaciones de Servicio azáltal, hogy a töltőállomások számára meghatározták a legalacsonyabb eladási árat, megsértették az EUMSZ 101. cikket, a Bizottság azt állította, hogy ezzel a kérdéssel a CNC határozata már foglalkozott, és kijelentette, hogy az 1/2003 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján a panaszuk e részét el kívánja utasítani. Arra kérte fel a felpereseket, hogy attól álljanak el.
18 Végül a panaszuk arra vonatkozó harmadik részét illetően, hogy a Repsol nem tartotta be a kötelezettségvállalási határozattal kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalásait, a Bizottság hangsúlyozta, hogy nincs elegendő ok a vizsgálat lefolytatására, és hogy – továbbra is előzetes jelleggel – a panaszuk e részét elutasítja.
19 A 2010. október 18‑i válaszukban a felperesek kifejezték a panaszuknak a fenti 16. és 17. pontban említett első két részének visszavonására irányuló szándékukat. A panaszuknak a fenti 18. pontban említett harmadik részét viszont fenntartották.
20 2011. április 28‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben elutasította a felperesek panaszát.
21 A Bizottság a megtámadott határozat (22)–(25) preambulumbekezdésében emlékeztetett arra, hogy valamely kötelezettségvállalási határozat végre nem hajtása következtében egyrészt az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében újraindíthatja az eljárást, és az említett rendelet 23. és 24. cikke értelmében bírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki, másrészt pedig hogy e tekintetben mérlegelési jogkörrel bír. Márpedig a jelen ügyben nincs elegendő ok arra, hogy a Repsollal szemben intézkedéseket fogadjon el.
22 A megtámadott határozat (26)–(32) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy nem szükséges a Repsollal szemben újraindítani az eljárást, mivel a CNC már vizsgálatot folytatott, és intézkedéseket is fogadott el e társasággal szemben. A panasz elbírálása a munka megkettőzéséhez vezetne, és a közforrások nem megfelelő felhasználásának minősülne.
23 A megtámadott határozat (33)–(43) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta és elutasította a felperesek két érvét. Először is az említett határozat (34)–(40) preambulumbekezdésében a Bizottság elutasította a felperesek azon érvét, amely szerint a panasz elbírálása a munkának csupán korlátozott megkettőzéséhez vezetne. Másodszor e határozat (41)–(43) preambulumbekezdésében a Bizottság elutasította az arra alapított érvet, hogy eltérő jogsértésekről van szó. Ebben az összefüggésben a Bizottság különösen arra az álláspontra helyezkedett, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Repsol magatartása két különböző jogi rendelkezés, mégpedig egyrészről az EUMSZ 101. cikk, másrészről pedig az 1/2003 rendelet 9. cikke megsértésének minősül, nincs elegendő ok arra, hogy a panasz e vonatkozásában intézkedéseket fogadjon el. A CNC által a Repsol magatartásának szankcionálása érdekében lefolytatott eljárás elegendő ahhoz, hogy ez utóbbit visszatartsa attól, hogy a jövőben ilyen versenyellenes gyakorlatokban részt vegyen.
24 Végül a megtámadott határozat (44)–(48) preambulumbekezdésében a Bizottság választ adott a felperesek azon érvére, amely szerint az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében köteles bírságot, vagy az említett rendelet 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében kényszerítő bírságot kiszabni. Ebben az összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy ezek a rendelkezések nem írják elő számára a bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásának kötelezettségét, és hogy mindenesetre a jelen ügy körülményeire tekintettel nem szükséges eljárást indítani annak érdekében, hogy a Repsollal szemben bírságot szabjon ki.
Az eljárás és a felek kérelmei
25 A Törvényszék Hivatalához 2011. június 30‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
26 A Törvényszék Hivatalához 2011. június 23‑án, illetve október 3‑án benyújtott beadványaikban a Spanyol Királyság és a Repsol a Bizottság kérelmeinek támogatása céljából a jelen eljárásba való beavatkozását kérte. A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2011. november 8‑i, illetve 30‑i végzéseivel megengedte a beavatkozást.
27 Az írásbeli szakasz lezárását követően a felperesek a 2012. július 12‑i és a 2013. április 9‑i beadványukban két bizonyítékot ajánlottak fel, amelyek mellékletként dokumentumokat tartalmaznak. E felajánlott bizonyítékokat az elfogadhatóságukról való határozathozatal fenntartásával csatolták az iratokhoz.
28 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.
29 A Törvényszék a 2013. április 29‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
30 Keresetlevelükben a felperesek azt kérték, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– következésképpen állapítsa meg, hogy a Bizottság köteles a Repsollal szemben bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabni az 1/2003 rendelet 9. cikkének megsértése miatt.
31 A Törvényszéknek a tárgyaláson feltett kérdésére válaszképpen a felperesek elálltak az annak megállapítására irányuló kereseti kérelmüktől, hogy a Bizottság köteles a Repsollal szemben bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabni, amint azt a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítették.
32 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet részben elfogadhatatlannak, részben pedig utasítsa el mint megalapozatlant, de mindenesetre utasítsa el a kereset egészét mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
33 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
34 A Repsol azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant, de mindenesetre utasítsa el a kereset egészét mint megalapozatlant;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére, a beavatkozásával összefüggő költségeket is beleértve.
A jogkérdésről
35 Keresetük alátámasztására a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette egyrészt az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, másrészt pedig az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontját és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontját.
36 A felperesek lényegében két jogalapra hivatkoznak.
37 Elsősorban a felperesek azt állítják, hogy annak következtében, hogy a Repsol nem tartotta be a kötelezettségvállalási határozatot, a Bizottságnak e társasággal szemben újra kellett volna indítania az eljárást, és bírságot vagy kényszerítő bírságot kellett volna kiszabnia vele szemben. Mivel elmulasztotta meghozni ezeket az intézkedéseket, a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, valamint e rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontját és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontját.
38 Másodsorban a felperesek szerint a Bizottság, mivel elmulasztotta újraindítani az eljárást a Repsollal szemben, és visszavonni vagy hatályon kívül helyezni a kötelezettségvállalási határozatot, megsértette az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését.
39 Mivel a felperesek bizonyos észrevételeit úgy lehet érteni, mint amelyek nem csupán a megtámadott határozat indokolásának megalapozottságára vonatkoznak, hanem az EUMSZ 296. cikkben foglalt indokolási kötelezettségre is, a Törvényszék ezt a szempontot a két jogalap vizsgálatát követően elemzi.
40 Végül a Törvényszék a 2012. július 12‑én és 2013. április 9‑én felajánlott bizonyítékokról határoz.
Az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének, valamint e rendelet 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 24. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapról, mivel a Bizottság elmulasztotta a Repsollal szembeni eljárás újraindítását, és vele szemben bírság vagy kényszerítő bírság kiszabását
A jogalap elfogadhatóságáról
41 A Bizottság előadja, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 24. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapra a felperesek kizárólag a Bizottsággal szembeni meghagyásra irányuló második kereseti kérelmük alátámasztására hivatkoztak, amelytől elálltak (lásd a fenti 31. pontot).
42 Márpedig a Bizottság által előadottakkal ellentétben nem derül ki a keresetlevélből az, hogy a felperesek az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontjában és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezések megsértésére kizárólag annak megállapítására irányuló kereseti kérelem alátámasztására hivatkoznak, hogy a Bizottság köteles a Repsollal szemben bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabni, az első kereseti kérelmük alátámasztására azonban nem.
43 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból valóban kitűnik, hogy az EUMSZ 263. cikk által ráruházott, megsemmisítésre vonatkozó hatásköre keretében az európai uniós bíróság nem jogosult arra, hogy meghagyással éljen az intézményekkel szemben, és az, hogy valamely uniós intézmény elleni meghagyás iránti kereseti kérelmet így mint elfogadhatatlant el kell utasítani (a Törvényszék T‑74/08. sz., Now Pharm kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑4661. o.] 19. pontja).
44 Ezzel az ítélkezési gyakorlattal azonban nem ellentétes, ha a felperesek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmüket az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának, vagy 24. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére vonatkozó jogalapra alapítják. Feltéve ugyanis, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette ezeket a rendelkezéseket, a felperesek kérhetik a Törvényszéktől e határozat megsemmisítését, így az EUMSZ 266. cikk értelmében a Bizottság feladata, hogy megtegye a Törvényszék ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
45 Ennélfogva a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
A jogalap megalapozottságáról
46 A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság, mivel elutasította a Repsol elleni eljárásnak a kötelezettségvállalási határozat be nem tartása miatti újraindítását és vele szemben bírság vagy kényszerítő bírság kiszabását, megsértette az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, valamint az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontját és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontját.
– A Bizottság mérlegelési mozgástere
47 Meg kell jegyezni, hogy abban az esetben, ha a felperesek azt állítják, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése, valamint az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja arra kötelezi a Bizottságot, hogy az eljárást újraindítsa és bírságot, illetve kényszerítő bírságot szabjon ki minden olyan vállalkozással szemben, amely az ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdésére alapított határozattal kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalásokat nem tartja be, ezt a kifogást mint megalapozatlant el kellene utasítani.
48 Az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének szövegéből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy amennyiben az érintett vállalkozás nem tesz eleget az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kötelezettségvállalási határozatnak, a Bizottság nem köteles újraindítani az eljárást az említett vállalkozással szemben, hanem e tekintetben mérlegelési jogkörrel rendelkezik. E rendelkezés értelmében ugyanis, ha valamely vállalkozás nem tartja be az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalásokat, Bizottság az e vállalkozással szembeni eljárást kérelemre vagy saját kezdeményezésére újraindíthatja.
49 A Bizottság mérlegelési jogköre kiterjed az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 24. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazására is, amelyek értelmében bírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki a vállalkozásokra, ha ezek nem tartják be az említett rendelet 9. cikke alapján meghozott határozatban kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalást.
50 Az eljárás során azonban a felperesek kifejtették, hogy nem vonják kétségbe azt, hogy a szóban forgó rendelkezések a Bizottságra mérlegelési jogkört ruháznak.
51 Mindamellett a felperesek úgy vélik, hogy még ha a Bizottság főszabály szerint mérlegelési mozgástérrel is rendelkezik, a jelen ügy körülményeire tekintettel akkor is újra kellett volna indítania a Repsollal szembeni eljárást, és bírságot, illetve kényszerítő bírságot kellett volna kiszabnia vele szemben.
52 Ebben az összefüggésben a felperesek azt állítják, hogy az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az Unió érdekében áll‑e az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésére vonatkozó panasz elbírálása, nem alkalmazandó a jelen ügyben, mivel a felperesek panasza valamely kötelezettségvállalási határozat megszegésére vonatkozik, és e jogsértést a CNC határozata megállapította.
53 E tekintetben előzetesen meg kell jegyezni, hogy az eljárás újraindításának az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságra ruházott jogköre és a bírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabásának az említett rendelet 23. és 24. cikke értelmében ráruházott jogköre az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk betartásának ellenőrzésére vonatkozó, az EUMSZ 105. cikkben ráruházott feladatkörére tekintettel biztosított.
54 A Bizottság ugyanis a versenyproblémák megállapításakor az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésének hivatalos megállapítása helyett kötelezővé nyilváníthatja az érintett vállalkozások által felajánlott és a Bizottság által megfelelőnek ítélt kötelezettségvállalásokat (a Bíróság C‑441/07. P. sz., Bizottság kontra Alrosa ügyben 2010. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑5949. o.] 35. pontja).
55 Egyrészről az 1/2003 rendelet 9. cikkében bevezetett mechanizmus lehetővé teszi az érintett vállalkozás számára, hogy a Bizottság aggályainak eloszlatására a szerinte legmegfelelőbbnek tűnő megoldásokat felkínálva teljes körűen részt vegyenek az eljárásban, illetve hogy elkerülje azt, hogy a Bizottság hivatalosan megállapítsa az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértését. Másrészt ezen cikk hátterében eljárásgazdaságossági megfontolások állnak, mivel a Bizottság nem köteles jogilag megkövetelt módon bizonyítani, hogy az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk feltételei teljesülnek, és így gyorsabb megoldást kínálhat az általa érzékelt problémákra (lásd ebben az értelemben a fenti 54. pontban hivatkozott Bizottság kontra Alrosa ügyben hozott ítélet 35. pontját).
56 Az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése, 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Bizottságra ruházott hatáskörök ezen kötelezettségvállalások betartásának biztosítására irányulnak. Amennyiben ugyanis valamely vállalkozás nem tartja be a saját maga által meghatározott és a Bizottság által kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalásokat, akkor a Bizottság újraindíthatja az eljárást, és kényszerítő bírságot vagy bírságot szabhat ki vele szemben, és elegendő az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértése előzetes megállapításának kötelezettsége nélkül a kötelezettségvállalási határozat megszegését bizonyítania.
57 Ezzel szemben – a felperesek állításával ellentétben – e rendelkezéseknek nem az a célja, hogy lehetővé tegyék valamely vállalkozással szemben az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk különösen súlyos megsértése miatti kettős szankció kiszabását. Ez az értelmezés ugyanis egyáltalán nem felelne meg az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdése utolsó mondatának, amely szerint a kötelezettségvállalásokat kötelezővé nyilvánító határozatnak nincs helye olyan esetben, amelyben a Bizottság bírságot kíván kiróni.
58 A Bizottságot az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében megillető mérlegelési jogkör gyakorlását meghatározó tényezőkkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság csupán korlátozott forrásokkal rendelkezik, amelyet arra kell használnia, hogy fellépjen a potenciálisan magas számú, versenyjogot sértő magatartásokkal szemben.
59 Ennélfogva a Bizottság feladata a tudomására jutott versenyproblémák elsőbbségi sorrendjének, és annak meghatározása, hogy az Unió érdekében áll‑e az üggyel kapcsolatos vizsgálat lefolytatása (lásd a Törvényszék T‑427/08. sz., CEAHR kontra Bizottság ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑5865. o.] 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
60 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk megsértése miatti panaszt elutasító határozatokat illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie valamennyi releváns jogi és ténybeli elemet, különösen azokat, amelyeket a panaszos hozott a tudomására. Így ebben az összefüggésben különösen figyelembe kell vennie az állítólagos jogsértésnek a belső piac működésével kapcsolatos jelentőségét, a jogsértés fennállása bizonyíthatóságának valószínűségét, valamint a szükséges vizsgálati intézkedések terjedelmét arra figyelemmel, hogy a legkedvezőbb feltételek mellett tudja ellátni az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk betartásának ellenőrzésére vonatkozó feladatkörét (lásd a Bíróság C‑450/98. P. sz., IECC kontra Bizottság ügyben 2001. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑3947. o.] 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a Törvényszék T‑24/90. sz., Automec kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2223. o.] 86. pontját, és T‑60/05. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3397. o.] 178. pontját.). Egyébiránt a Bizottságnak figyelembe kell tudnia venni a nemzeti versenyhatóságok intézkedéseit (lásd a Törvényszék T‑458/04. sz., Au lys de France kontra Bizottság ügyben 2007. július 3‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Végül a Törvényszék már megállapította, hogy semmi nem tiltja, hogy a Bizottság egy bizonyos ügyben egyetlen kritériumot helyezzen előtérbe az Unió valamely versenyjogi probléma vizsgálatához fűződő érdekének mérlegelése szempontjából (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott IECC kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontját).
61 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik az is, hogy az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértése miatt panaszt benyújtó személy nem jogosult arra, hogy a Bizottságtól az állítólagos jogsértés fennállását vagy hiányát illetően végleges határozatot követeljen (a Bíróság C‑119/97. P. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben 1999. március 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑1341. o.] 87. pontja; a Törvényszék fenti 60. pontban hivatkozott Automec kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 75. pontja és T‑119/09. sz., Protégé International kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 13‑án hozott ítéletének 32. pontja).
62 Tekintettel arra, hogy a Bizottságot az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében megillető, a kötelezettségvállalások kötelezővé nyilvánítására kiterjedő hatáskörének is az a célja, hogy biztosítsa az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk betartását, illetve arra, hogy az említett rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében, 24. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 23. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott hatáskörök a szóban forgó kötelezettségvállalások betartásának biztosítására irányulnak, a Törvényszék arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fenti 60–61. pontban említett ítélkezési gyakorlatban elfogadott elvek érvényesek arra az esetre is, amikor valamely kötelezettségvállalás esetleges be nem tartása a Bizottság tudomására jut, és amikor el kell döntenie, hogy az eljárást újraindítja‑e.
63 Márpedig, mivel a Bizottságnak azt, hogy az Unió érdekében áll‑e a panasz kivizsgálása, az ügy releváns jogi és ténybeli elemeire tekintettel kell mérlegelnie, figyelembe kell vennie azt a körülményt, hogy a helyzet aszerint változhat, hogy ez a panasz a kötelezettségvállalási határozat esetleges megszegésére, illetve az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk esetleges megsértésére vonatkozik.
64 Mivel ugyanis a kötelezettségvállalások be nem tartását általában egyszerűbb bizonyítani, mint az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértését, a kötelezettségvállalások be nem tartásának megállapításához szükséges vizsgálati intézkedések terjedelme főszabály szerint korlátozottabb. Mindazonáltal, a felperesek állításával ellentétben, ebből nem lehet arra következtetni, hogy ilyen esetben a Bizottságnak szisztematikusan újra kellene indítania az eljárást, és bírságot vagy kényszerítő bírságot kellene kiszabnia. Ez a megközelítés ugyanis azt eredményezné, hogy az őt az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése, 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében megillető hatáskörök kötött hatáskörré alakulnának át, ami nem felelne meg e rendelkezések szövegének.
65 Továbbá a felperesek által előadott azon érvet illetően, amely szerint a Bizottság feladata, hogy a kötelezettségvállalási határozat betartását ellenőrizze, meg kell állapítani, hogy semmi nem tiltja, hogy a Bizottság a szóban forgó rendelkezések keretében figyelembe vegye a nemzeti versenyhatóságok intézkedéseit.
66 Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a nemzeti versenyhatóságoknak az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó, az 1/2003 rendelet 5. cikke értelmében vett párhuzamos hatáskörét nem vonja kétségbe az, ha a Bizottság az említett rendelet 9. cikke alapján kötelezettségvállalási határozatot fogad el. Amint ugyanis az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság által az említett rendelet 9. cikke alapján elfogadott kötelezettségvállalási határozatok nem sértik a nemzeti versenyhatóságok azon jogkörét, hogy az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértését megállapítsák, és döntsenek az adott ügyben. Egyébiránt e rendelet (22) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalási határozatok nem befolyásolják a nemzeti versenyhatóságoknak az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó jogkörét.
67 Végül, a felperesek állításával ellentétben, a Bizottság által valamely határozatnak az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján történő elfogadása nem biztosít számára kizárólagos hatáskört. Az említett rendelet 11. cikkének (6) bekezdése, amelyre a felperesek ebben az összefüggésben hivatkoznak, valóban úgy rendelkezik – többek között –, hogy ha a Bizottság az említett rendelet 7. cikke alapján jogsértést megállapító és annak megszüntetését elrendelő határozat elfogadására irányuló eljárást, vagy az említett rendelet 9. cikke értelmében a kötelezettségvállalásokat kötelezővé nyilvánító határozat elfogadására irányuló eljárást indít, a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az a hatásköre, hogy az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikkét alkalmazzák. E rendelkezésekből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a nemzeti versenyhatóság már nem hozhat határozatot valamely vállalkozással szemben azt követően, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében vett kötelezettségvállalási határozatot hozott. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése a nemzeti versenyhatóságok hatáskörét nem tartósan szünteti meg, hanem kizárólag a Bizottság előtti eljárás idejére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑17/10. sz., Toshiba Corporation és társai ügyben 2012. február 14‑én hozott ítéletének 68–92. pontját).
68 Következésképpen semmi nem tiltja azt, hogy a Bizottság figyelembe vegyen valamely nemzeti versenyhatóság által egy vállalkozással szemben elfogadott intézkedéseket, amikor azt mérlegeli, hogy az Unió érdekében áll‑e az ezen vállalkozással szembeni eljárásnak a kötelezettségvállalásai be nem tartása miatt, bírság vagy kényszerítő bírság kiszabása érdekében történő újraindítása. Sőt, mivel a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése, 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett hatásköreit az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk betartásának ellenőrzésére vonatkozó feladatkörére tekintettel ruházták rá, köteles is azt figyelembe venni.
– A mérlegelési jogkör jelen ügyben való gyakorlásáról
69 A fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni azt a kifogást, amely szerint a Bizottságnak az eljárás újraindítását és a Repsollal szembeni bírság vagy kényszerítő bírság kiszabását megtagadó határozata nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz. A felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság által kifejtett okok nem indokolják ezt a határozatot.
70 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságnak a Bizottságnak a panaszok elbírálása terén elismert mérlegelési jogköre gyakorlására vonatkozólag végzett felülvizsgálata nem indíthatja e bíróságot arra, hogy az uniós érdekre vonatkozó saját értékelésével helyettesítse a Bizottság értékelését, hanem e felülvizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a megtámadott határozat nem alapul‑e helytelen ténymegállapításokon, illetőleg hogy nem tartalmaz‑e bármilyen jogi hibát vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát, vagy pedig nem jelent‑e hatáskörrel való visszaélést (lásd a fenti 59. pontban hivatkozott CEAHR kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 65. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
71 A Törvényszék álláspontja szerint a jelen ügyben a megtámadott határozatnak a fenti 21–24. pontban összefoglalt indokai nem tartalmaznak nyilvánvaló mérlegelési hibát.
72 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bizottság különösen a CNC határozatának létére támaszkodott, amelyben a CNC megállapította, hogy a Repsol az üzemanyag viszonteladási árának közvetett rögzítésével megsértette az EUMSZ 101. cikket, és 5 millió euró bírságot szabott ki vele szemben, és arra kötelezte, hogy minden, ezen árrögzítő gyakorlat felhagyásához és az attól való jövőbeni tartózkodáshoz szükséges intézkedést megtegyen. Ez a megközelítés megfelel az 1/2003 rendeletnek többek között a (6), (8) és (15) preambulumbekezdésében említett, az európai versenyhálózaton belül a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti szoros együttműködés célkitűzésének.
73 Egyébiránt a CNC határozatára tekintettel a Bizottság úgy vélhette, anélkül hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, hogy nem szükséges a Repsollal szemben további intézkedéseket elfogadni.
74 Egyrészt ugyanis a felperesek azon érvét illetően, amely szerint a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vele szemben kényszerítő bírságot kiszabva szankcionálnia kellett volna azt, hogy a Repsol nem tett eleget a kötelezettségvállalási határozatnak, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság ezen hatásköre arra irányul, hogy a vállalkozást valamely kötelezettségvállalás jövőbeni betartására kényszerítse. Márpedig e tekintetben azon célkitűzések, amelyeket a Bizottságnak a Repsollal szembeni kényszerítő bírság kiszabásakor követhetett volna, és azok, amelyeket a CNC a határozatában követett, közelítenek egymáshoz, mivel arra irányulnak, hogy az üzemanyag eladási ára rögzítésének gyakorlatát megszüntessék. A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a CNC által elfogadott intézkedések elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy a jövőben visszatartsák a Repsolt e gyakorlattól. Ennélfogva vélhette úgy, anélkül hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, hogy nincs szükség a beavatkozására, tehát nem áll az Unió érdekében az eljárás kényszerítő bírság kiszabása érdekében történő újraindítása.
75 Másrészt a felperesek azon érvét illetően, amely szerint a Bizottságnak a kötelezettségvállalási határozat megszegése miatt bírságot kellett volna kiszabnia, emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján kiszabott bírság fő célja az, hogy azt a magatartást szankcionálja, amelyet a Bizottság a versenyproblémákkal összefüggőnek ítél, anélkül hogy a jog által megkövetelt módon bizonyítani kellene az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk feltételeinek teljesülését. A határozatában a CNC már megállapította, hogy a Repsol rögzítette az üzemanyag eladási árát, és szankciót szabott ki vele szemben. Az ugyanezen magatartásra vonatkozó kötelezettségvállalási határozatban a Bizottságnak figyelembe kellett vennie a CNC határozatát. Márpedig, mivel a Repsolnak a Bizottság által problémásnak tartott magatartása szankcionálásának fő célja megvalósult, úgy tekinthette – anélkül, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el –, hogy az eljárás újraindítása és a további bírság kiszabása nem szolgálja az Unió érdekét.
76 A felperesek által előadott érvek egyike sem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze ezt az értékelést.
77 A felperesek elsősorban azt adják elő, hogy annak ellenére, hogy a CNC az üzemanyag eladási árának rögzítése miatt már szabott ki bírságot a Repsollal szemben, a Bizottság köteles lett volna az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vele szemben további bírságot kiszabni, annak érdekében, hogy ne sérüljön az említett rendelet 9. cikkével bevezetett mechanizmus lényege, illetve a jogbiztonság okán, és azért, hogy valamely kötelezettségvállalás be nem tartása ne tűnjön „üres, jelentéktelen és lényegtelen” tettnek, különösen azon vállalkozásokhoz viszonyítva, amelyek nem fogadtak el kötelezettségvállalásokat.
78 Ezt az érvet el kell utasítani.
79 Ugyanis, még azon kettős feltevés mellett is, amely szerint egyrészt az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy valamely vállalkozással szemben további bírságot szabjon ki csupán azért, mert nem tartotta be a kötelezettségvállalásait, jóllehet ugyanezt a magatartást a nemzeti versenyhatóság már szankcionálta az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt, másrészt pedig hogy ez az eljárás nem ellentétes a ne bis in idem elvével, a jelen ügyben a Bizottság képviselhette azt az álláspontot – anélkül hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el –, hogy az eljárásnak a Repsollal szemben további bírság kiszabásának céljával történő újraindítása nem áll az Unió érdekében.
80 Először is meg kell jegyezni, hogy a felperesek állításával ellentétben a jelen ügyben a Bizottság a kötelezettségvállalási határozat megszegése miatt nem szabhatott volna ki bírságot a Repsollal szemben, anélkül hogy az az e feladathoz rendelkezésre álló közforrásokat ne érintette volna. Amint a Bizottság arra helyesen hivatkozik, számos adminisztratív lépést kellett volna megtennie, mint például az eljárást megindító határozat és a kifogásközlés megszövegezése, az érdekelt felek meghallgatása, illetve a bírságot kiszabó határozat meghozatala.
81 Továbbá a Bizottság úgy tekinthette, hogy a részéről való beavatkozás többletértéke korlátozott lett volna, mivel az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott fő cél, vagyis a Repsol versenyszabályokra tekintettel problémásnak ítélt magatartásának szankcionálása már megvalósult.
82 Végül a felperesek által hivatkozott célkitűzést, vagyis azt illetően, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikkével bevezetett mechanizmus hatékony érvényesülését meg kell őrizni, úgy kell tekinteni, hogy olyan célkitűzésről van szó, amely közvetlenül a Bizottság versenyjogi politikájának meghatározását érinti.
83 Ennélfogva, a jelen ügyben a Bizottság még a fenti 79. pontban említett kettős feltevés mellett sem lépte túl a mérlegelési mozgásterének határait olyan határozat meghozatalával, amelynek értelmében a jelen ügyben nem indokolt az eljárás újraindítása és a Repsollal szemben további bírság kiszabása.
84 Másodsorban a felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem vette kellően figyelembe a Repsol által elkövetett jogsértés súlyát és a magatartásának a piacra kifejtett hatásait.
85 Ezt az érvet is el kell utasítani.
86 Amikor ugyanis – a fenti 60. és 62. pontban kifejtettek szerint – a Bizottság a tudomására jutott versenyproblémák elsőbbségi sorrendjét meghatározza, semmi nem tiltja, hogy a releváns szempontok valamelyikének elsőbbséget adjon.
87 Márpedig a fenti 72–83. pontban említett okok miatt a jelen ügyben a Bizottság helyesen tekinthette úgy, anélkül hogy más kritériumokat kellene mérlegelnie, vagy az ügy érdeméről, a Repsol magatartásának súlyáról, a spanyol piac szerkezetéről vagy a Repsol magatartásának e piacra kifejtett hatásairól kellene állást foglalnia, hogy a CNC Repsollal szembeni határozatára tekintettel a részéről való további beavatkozás nem áll az Unió érdekében.
88 Harmadsorban a felperesek azt állítják, hogy a kötelezettségvállalási határozat közvetlen hatálya és a Repsolra nézve kötelező jellege, illetve e vállalkozás és a Bizottság között kétoldalú, bizalmi viszonyt létrehozó jellege miatt, valamint annak szükségessége okán, hogy az uniós jogot egységesen és az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartva kell alkalmazni, a Bizottságnak újra kellett volna indítania az eljárást, és a Repsollal szemben bírságot, illetve kényszerítő bírságot kellett volna kiszabnia.
89 Ezt az érvet is el kell utasítani.
90 Meg kell állapítani ugyanis, hogy a felperesek e tényezőkre hivatkozva csupán emlékeztetnek arra, hogy a Repsol az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében vett kötelezettségvállalási határozatnak alávetette magát, és hogy e határozatnak nem tett eleget.
91 Márpedig, amint az a fenti 64. pontból kiderül, az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy széles mérlegelési mozgásteret biztosít a Bizottságnak, amikor az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalások be nem tartásáról kell határoznia. Ennélfogva a felperesek által hivatkozott körülmények, akik csupán azt fejtik ki, hogy a Bizottság ilyen helyzettel találta szemben magát, nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Bizottság túllépte az említett rendelet 9. cikkének (2) bekezdése, valamint 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében őt megillető hatáskörök keretében rendelkezésére álló mérlegelési mozgástér határait. Sőt a felperesek által képviselt megközelítés, amely szerint ezek a körülmények már önmagukban arra kötelezik a Bizottságot, hogy az eljárást újraindítsa, és bírságot vagy kényszerítő bírságot szabjon ki, az említett hatáskörök kötött hatáskörként való alkalmazásához vezetne, ami ellentétben állna az említett rendelkezésekben meghatározottakkal.
92 Negyedsorban el kell utasítani a felpereseknek a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára alapított érvét, amely szerint az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk teljes érvényesülése megköveteli, hogy bármely személy kártérítést igényelhessen az e szabályokba ütköző jogsértés által okozott kárért (a Bíróság C‑453/99. sz., Courage és Crehan ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑6297. o.] 26. pontja, és C‑295/04–C‑298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑6619. o.] 60. pontja). Ebből az ítélkezési gyakorlatból, amely e rendelkezéseknek a kárt szenvedett személy kezdeményezésére történő végrehajtására vonatkozik, nem lehet arra következtetni, hogy e rendelkezéseknek valamely – csupán korlátozott forrásokkal rendelkező – versenyhatóság kezdeményezésére történő végrehajtása keretében minden olyan esetet szankcionálni kell, amelyben valamely vállalkozás nem tart be valamely, az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalást.
93 Ötödsorban, mivel a felperesek az 1/2003 rendelet (29) preambulumbekezdésére hivatkoznak, amely szerint az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk betartását, és a vállalkozásokra e rendelet értelmében kiszabott kötelezettségek teljesítését pénzbírságok és kényszerítő bírságok útján kell biztosítani, elegendő azt megjegyezni, hogy e preambulumbekezdés nem vonja kétségbe sem az EUMSZ 101. cikk nemzeti versenyhatóságok általi decentralizált alkalmazását, sem pedig annak lehetőségét, hogy a Bizottság figyelembe vegye e hatóságok intézkedéseit, amikor arról határoz, hogy az Unió érdekében áll‑e valamely ügy kivizsgálása.
94 Hatodsorban a Bizottságnak a COMP/B‑1/38.348 ügyben a Repsol részéről történő kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban hozott határozata tárgyában kiadott 2006. április 12‑i sajtóközleményét, valamint a felperesek által hivatkozott, ugyanezen a napon kiadott memorandumát illetően elegendő azt megállapítani, hogy a Bizottság csupán azt jegyezte meg, hogy a Repsollal szemben kiszabhatna bírságot olyan esetben, ha nem tesz eleget a kötelezettségvállalási határozatnak, ilyen bírságot azonban nem kell automatikusan kiszabnia.
95 Hetedsorban, mivel a felperesek az arányosság elvére hivatkoznak, ezt a kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy szükség lenne az elfogadhatóságának vizsgálatára. Amint ugyanis a fenti megfontolásokból következik, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát az érdekek közötti, az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése, illetve 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti egyensúly megteremtése keretében. Következésképpen a megtámadott határozat nem sérthette aránytalanul a felperesek érdekeit.
96 A fenti megfontolások összességére tekintettel úgy kell megítélni, hogy a Bizottság helyesen tekinthette úgy, hogy nem áll az Unió érdekében a Repsollal szembeni eljárásnak bírság vagy kényszerítő bírság kiszabása érdekében történő újraindítása. Következésképpen az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének, valamint 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 24. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.
Az arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság, mivel elmulasztotta az eljárás újraindítását, és a kötelezettségvállalási határozat visszavonását vagy hatályon kívül helyezését, megsértette az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését
97 A felperesek azt állítják továbbá, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, mivel nem indította újra a Repsollal szembeni eljárást, és nem vonta vissza vagy helyezte hatályon kívül a kötelezettségvállalási határozatot. A kötelezettségvállalási határozat megszegése következtében a Bizottságnak vissza kellett volna vonnia vagy hatályon kívül kellett volna helyeznie a szóban forgó határozatot.
98 E tekintetben a Bizottság helyesen arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben a kötelezettségvállalási határozat hatályban tartásához fűződött érdeke. Először is a kötelezettségvállalási határozat nem csupán a Repsolnak az üzemanyag eladási árával kapcsolatos kötelezettségeire vonatkozott, hanem egyaránt és főként a hosszú távú kizárólagos forgalmazási szerződésekre is. Sőt, az üzemanyag eladási árára vonatkozó kötelezettségvállalást illetően semmi nem szólt az ellen, hogy a Bizottság a határozatát e kötelezettségvállalás tekintetében hatályban tartsa. A fenti 56. pontban kifejtettek szerint ugyanis e hatályban tartás lehetővé tette a Bizottság számára, hogy az említett határozat megszegése miatt kényszerítő bírságot vagy bírságot szabjon ki, anélkül hogy azt megelőzően meg kellett volna állapítania az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértését.
99 Ennélfogva a felperesek egyetlen olyan tényezőt sem adtak elő, amely azt bizonyítaná, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el. Következésképpen e jogalapot el kell utasítani.
A megtámadott határozat indokolásáról
100 Amennyiben a felperesek, azzal az indokolással, hogy a megtámadott határozat nem kellően indokolt, nem csupán a határozat megalapozottságára alapított jogalapra kívánnak hivatkozni, hanem az EUMSZ 296. cikkben meghatározott indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapra is, először is meg kell jegyezni, hogy olyan jogalapról van szó, amelyet hivatalból kell megvizsgálni, és amelyet így mint késedelmest nem lehet elutasítani.
101 Ami e jogalap megalapozottságát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az indokolást a kérdéses jogi aktus természetéhez kell igazítani, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust meghozó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (a Bíróság C‑521/09. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑8947. o.] 147. pontja).
102 A jelen ügyben a megtámadott határozat indokolása megfelelő volt. A megtámadott határozat indokolásából ugyanis világosan kitűnik, hogy a Bizottság úgy értékelte, hogy a CNC határozata következtében a részéről való további beavatkozás nem áll az Unió érdekében.
103 A felperesek azon érvét illetően, amely szerint minél nagyobb valamely szerv mérlegelési jogköre, annál inkább indokolni kell a határozatot, emlékeztetni kell arra, hogy a megkövetelt indokolás terjedelme az alkalmazandó szabályoktól is függ. Márpedig a fenti 60., 62., 86. és 87. pontban kifejtettek szerint, még ha a Bizottságnak valamennyi releváns tényezőt figyelembe is kellett vennie, semmi nem szólt az ellen, hogy a jelen ügyben a határozatát arra a megfontolásra alapozza, hogy a CNC által hozott intézkedések elegendőek voltak. Következésképpen a megtámadott határozat indokolását megfelelőnek kell tekinteni.
A felperesek által felajánlott bizonyítékokról
104 A felperesek 2012. július 12‑én és 2013. április 9‑én, vagyis az írásbeli szakasz lezárását követően dokumentumokat tartalmazó új bizonyítékokat ajánlottak fel, amelyekhez a jelen ügy elbírálása szempontjából való jelentőségüket kifejtő beadványokat csatoltak.
105 E tekintetben elegendő azt megállapítani, anélkül hogy határozni kellene az elfogadhatóságukról, hogy e felajánlott bizonyítékok nem relevánsak a jelen jogvita keretében, mivel a 2012. július 12‑én és 2013. április 9‑én benyújtott valamennyi dokumentum keltezése későbbi, mint a megtámadott határozat keltezése. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell mérlegelni. Ebből eredően az uniós jogi aktus elfogadásának időpontját követően felmerülő körülmények ezen aktus jogszerűségének értékelésénél nem vehetők figyelembe (lásd a Törvényszék T‑257/07. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑5827. o.] 172. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
106 A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
107 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben a felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
108 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket, és a Törvényszék elrendelheti, hogy a beavatkozó fél maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben a Spanyol Királyság és a Repsol maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio (CEEES) és az Asociación de Gestores de Estaciones de Servicio maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
4) A Repsol Comercial de Productos Petrolíferos SA maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. február 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások