A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. június 7.
F‑64/10. sz. ügy
Andreas Mantzouratos
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2009. évi előléptetési eljárás – Az előléptetést mellőző határozat – Jogellenességi kifogás elfogadhatósága – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Mantzouratos azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt az Európai Parlament azon határozatát, amelyben a 2009. évi előléptetési eljárásban nem léptette elő a felperest az AD 13 besorolási fokozatba, valamint az Európai Parlament azon határozatait, amelyekben az említett előléptetési eljárásban e besorolási fokozatba a felperes érdempontjainál kevesebb érdemponttal rendelkező tisztviselőket léptetett elő.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Más tisztviselőt előléptető határozat elleni kereset – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
2. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Az előléptetést mellőző határozatnak a pert megelőző szakaszban való indokolására vonatkozó lehetőség – Következmények
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, és 90. cikk, (2) bekezdés)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
6. Eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Az eljárás során felmerült tényezőkre alapított jogalap
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 43. cikk, 1. §)
7. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
8. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
9. Tisztviselők – Előléptetés – Feltételek – Az előléptetési küszöböt elérő tisztviselők – Automatikus előléptetéshez való jog – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
10. Eljárás – Költségek – A jogszabályoknak megfelelő határozathozatal iránti kérelem
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 1. §)
1. A meghatározott besorolási fokozatba előléptethető tisztviselőknek főszabály szerint személyes érdekük fűződik a más tisztviselők e besorolási fokozatba való előléptetéséről szóló határozatok vitatásához.
(lásd a 15. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑53/08. sz., Bouillez és társai kontra Tanács ügyben 2010. május 5‑én hozott ítéletének 80. pontja.
2. Bár az uniós bíróság csak akkor vehet figyelembe hivatalból olyan jogalapot, amelyre a felek nem hivatkoztak, ha az eljárásgátló jellegű, a felperes által felhozott jogalapokat inkább a tartalmuk, kevésbé a jogi minősítésük alapján kell értelmeznie, feltéve hogy e jogalapok egyértelműen kitűnnek a keresetlevélből. Mindazonáltal függetlenül a terminológiai kérdésektől, a jogalapoknak kellőképpen világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék egyrészt az alperes számára azt, hogy előkészítse védekezését, másrészt a Közszolgálati Törvényszéknek azt, hogy határozzon a keresetről, adott esetben anélkül, hogy bármilyen más további információt kellene kérnie.
(lásd a 16. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 19/60., 21/60., 2/61. és 3/61. sz., Fives Lille Cail és társai kontra Haute Autorité egyesített ügyekben 1961. december 15‑én hozott ítélete; C‑78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13‑án hozott ítéletének 45. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének 66. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑577/08. sz., Proges kontra Bizottság ügyben 2010. március 26‑án hozott ítéletének 21. pontja.
3. A jogellenességi kifogásoknak a panasz és a kereset közötti összhangra vonatkozó szabály be nem tartása miatti elfogadhatatlansága – még akkor is, ha azok a panaszban szereplőtől eltérő jogcímre vonatkoznak – felborítaná az egyensúlyt a tisztviselő eljárási jogainak védelme és a pert megelőző eljárás célja között, és a tisztviselő vonatkozásában aránytalan és indokolatlan szankciónak minősülne. Ugyanis a jogellenességi kifogás természetéből adódó jogi jellege, valamint az érintettet a jogellenesség vizsgálatára és felhozására indító érvelés miatt a panaszt benyújtó tisztviselőtől vagy alkalmazottól, aki nem feltétlenül rendelkezik megfelelő jogi ismeretekkel, nem lehet megkövetelni, hogy – a későbbi elfogadhatatlanság terhe mellett – ilyen kifogást terjesszen elő a pert megelőző szakaszban. Ez annál inkább így van, mivel a jogellenességi kifogásnak a pert megelőző szakaszban való előterjesztése kevéssé tűnik alkalmasnak arra, hogy azt eredményezze, hogy e szakaszban helyt adnak a panaszos kérelmének, mivel valószínűtlen, hogy az adminisztráció úgy dönt, hogy valamely hatályos rendelkezést – amely esetleg egy magasabb rangú jogi normát sért – kizárólag abból a célból nem alkalmaz, hogy lehetővé tegye a jogvita peren kívüli rendezését.
Mindazonáltal az általános határozatok jogellenességére csak annyiban lehet hivatkozni, amennyiben közvetlen jogi kapcsolat van a megtámadott aktus és az említett általános határozatok között. A jogellenességi kifogás csak azon rendeleti jellegű aktusok érvényességének – közvetett módon történő – vitatását teszi lehetővé, amelyek a felperes által megsemmisíteni kért határozat jogi alapját képezik.
Annak megállapítása érdekében tehát, hogy a felperes által felhozott jogellenességi kifogás elfogadható‑e, meg kell határozni, hogy a megtámadott aktusnak mi a jogi alapja. E tekintetben az, hogy fennáll‑e követlen jogi kapcsolat a megtámadott egyedi aktus és a kérdéses általános aktus között, levezethető abból a megállapításból, hogy a megtámadott aktus lényegében a vitatott jogszerűségű aktus egyik rendelkezésén alapul még akkor is, ha ez utóbbi formálisan nem képezi annak jogi alapját. Ha a panaszt elutasító határozatban a kinevezésre jogosult hatóság tartalmi okok miatt elutasítja a felperes által a valamely aktus jogellenességére vonatkozó kifogás alátámasztására felhozott összes érvet, az említett aktus rendesen a szóban forgó határozat jogi alapjának minősül.
(lásd a 22., 25. és 26. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítéletének 36. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑6/92 és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26‑án hozott ítéletének 56. és 57. pontja; T‑343/02. sz., Schintgen kontra Bizottság ügyben 2004. április 22‑én hozott ítéletének 25. pontja; T‑308/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének 33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 121. pontja.
4. Az adminisztráció dönthet úgy, hogy csak a pert megelőző eljárás során indokolja az előléptetést mellőző határozatát. Mindazonáltal, ha így tesz, az érintett tisztviselőket megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a megtámadott határozat indokolásának ismeretében terjesszenek elő panaszt és fejtsék ki arra vonatkozó érveiket. Ennélfogva, amennyiben valamely tisztviselő csak a panasz elutasításakor ismeri meg az adott határozat indokolását, ellene nem lehet a panasza és a kereset közötti összhangra vonatkozó elv tiszteletben tartására hivatkozni.
(lásd a 23. pontot)
Hivatkozás:
A Közszolgálati Törvényszék F‑125/07. sz., Hau kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 24. pontja.
5. Az Európai Parlamentben az érdempontok kiosztására – a főtitkárság számára fenntartott érdempontok szűk kategóriáját kivéve – nem az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó összes előléptethető tisztviselő érdemeinek összehasonlító vizsgálatát követően kerül sor. Ebből következően az adminisztráció nem léptethet elő valamely tisztviselőt kizárólag a neki adott említett érdempontok alapján. Ezzel együtt az Európai Parlament Elnökségének az előléptetési és karriertervezési politikáról szóló 2005. július 6‑i módosított határozata I.3.1. pontja alapján, a tisztviselő érdemeinek éves vizsgálata nyomán adott három érdempont fontos körülmény lehet az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselők érdemeinek a személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti, az előléptetésük céljából történő, utólagos összehasonlító értékelése során.
Nem ellentétes a személyzeti szabályzat 45. cikkével a főigazgatóságok ajánlására vonatkozó kritérium, amely lehetővé teszi a többek között azonos számú érdempontot kapó bizonyos tisztviselők közötti választást, mivel a főigazgatóságok által előléptethető tisztviselők osztályozása ezen alkalmazottak szakmai képességein alapul. Ezenfelül szintén nem ellentétes a személyzeti szabályzat 45. cikkével az elsődleges fontosságú feladatok ellátására vonatkozó kritérium, mivel a nehéz és fontos feladatokkal megbízott tisztviselők magas szintű teljesítményét jutalmazza.
Az ellátott feladatok szintjére vonatkozó kritériumot nem lehet teljes egészében a tisztviselő által vezetett beosztottak számára vagy általánosabb értelemben az ellátott vezetési feladatok jelentőségére korlátozni.
Ezzel együtt az egységvezetői beosztás betöltése, bár nem képezheti kizárólagos kritériumát az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatok szintje értékelésének, releváns szempontja a kinevezésre jogosult hatóság által e tekintetben végzendő összehasonlításnak.
(lásd a 45., 52., 54. és 55. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑175/09. P. sz., Tanács kontra Stols ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 48. pontja.
6. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikkének 1. §‑a megtiltja új jogalapoknak az első beadványváltást követően való előterjesztését, kivéve ha azokat az eljárás során felmerülő tényezőkre alapítják. A valamely jogalap alátámasztása érdekében emelt kifogás esetében hasonló megoldást kell alkalmazni. Ezenfelül e rendelkezés nem zárja ki azt az esetet, ha az említett tényezők pervezető intézkedés alkalmával merülnek fel. Végül az e rendelkezésben foglalt jogvesztést megszorítóan kell értelmezni, amennyiben az korlátozza az érintett felet abban, hogy a kérelmei sikerességéhez szükséges valamennyi tényezőt előterjessze.
(lásd a 48. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑43/07. P. sz., Neophytou kontra Bizottság ügyben 2008. október 13‑án hozott ítéletének 75–91. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
7. A kinevezésre jogosult hatóság az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és e területen a bírósági felülvizsgálatnak azon kérdésre kell korlátozódnia, hogy – tekintettel azokra a szempontokra és indokokra, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezettek – az adminisztráció nem kifogásolható határokon belül maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. A bíróság tehát nem helyettesítheti saját értékelésével a kinevezésre jogosult hatóságnak a pályázók képességeire és érdemeire vonatkozó értékelését.
(lásd a 63. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Európai Unió Törvényszéke fent hivatkozott Tanács kontra Stols ügyben hozott ítéletének 48. pontja.
8. Az adminisztráció számára az előléptethető tisztviselők érdemeinek a személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti összehasonlító vizsgálat céljából elismert mérlegelési jogkört korlátozza annak szükségessége, hogy az összehasonlító vizsgálatot gondosan és pártatlanul, a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján, valamint összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
E tekintetben – tekintetbe véve, hogy biztosítani kell a kinevezésre jogosult hatóságot széles mérlegelési jogkörének hatékony érvényesülését – a nem előléptetett tisztviselő érdemeinek vizsgálata akkor hibás nyilvánvalóan, ha a hiba könnyen észlelhető és egyértelműen kimutatható azon szempontok alapján, amelyeknek a jogalkotó az előléptetés terén hozott határozatokat alá kívánta rendelni.
(lásd a 64. és 65. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Casini kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 53. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 29–35. pontja.
9. Bár az Európai Parlament Elnökségének az előléptetési és karriertervezési politikáról szóló 2005. július 6‑i módosított határozata az adott besorolási fokozatban eltöltött, években kifejezett átlagos időtartamtól függő előléptetési küszöbről rendelkezik, a személyzeti szabályzat 45. cikke előírja, hogy az előléptetés kizárólag válogatás alapján történhet, így abból nem vezethető le olyan elv, amely szerint valamely tisztviselőt elő kell léptetni, ha nem válik érdemtelenné, vagy a szisztematikus előmenetel olyan elve, amely az adott besorolási fokozatban bizonyos időt eltöltő tisztviselő automatikus előléptetésére kötelezné az adminisztrációt.
(lásd a 70. pontot)
Hivatkozás:
A Közszolgálati Törvényszék F‑68/09. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének 90. és 91. pontja.
10. A Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzata 87. cikkének 1. §‑a alapján a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az a kereseti kérelem, hogy a Közszolgálati Törvényszék a jogszabályoknak megfelelően határozzon a költségekről, nem tekinthető a pervesztes félnek a költségek viselésére való kötelezése iránti kérelemnek.
(lásd a 76. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑141/07. sz., Maniscalco kontra Bizottság ügyben 2008. július 10‑én hozott végzésének 30–33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.