T‑222/09. sz. ügy

Ineos Healthcare Ltd

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ALPHAREN közösségi szóvédjegy bejelentése – A korábbi ALPHA D3 nemzeti szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A tények hivatalból történő vizsgálata – A 40/94/EK rendelet 74. cikke (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 76. cikke)”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott tények, bizonyítékok és észrevételek – A felszólaló arra vonatkozó joga, hogy a felszólalás alátámasztásaként bizonyítékokat szolgáltasson

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 15. szabály, (2) bekezdés, c) pont és (3) bekezdés b) pont valamint 19. szabály, (1) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata – Felszólalási eljárás – A felhozott jogalapokra korlátozódó vizsgálat – A közismert tények figyelembevétele – Gyógyszerkészítmények

(40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (1) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Az összetéveszthetőség értékelése – Az érintett vásárlóközönség meghatározása

(40/94 tanácsi rendelet 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 15. szabálya (2) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdése b) pontjának, valamint 19. szabálya (1) bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy a felszólalási eljárás keretében a felszólalónak nem kötelezettsége, hanem csupán joga a felszólalás alátámasztásaként bizonyítékokat szolgáltatni, többek között a szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlóságát illetően.

Ugyanígy a 2868/95 rendelet 15. szabálya (3) bekezdésének b) pontjában említett bizonyítékoknak sem kell feltétlenül lefedniük az áruk összehasonlításának minden aspektusát.

(vö. 16., 17., 21. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében „a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van”.

E rendelkezés többek között az OHIM határozatainak ténybeli alapjára, azaz a tényállásra és a bizonyítékokra vonatkozik, amelyekre e határozatok alapíthatók. Így a fellebbezési tanács, amikor a felszólalási eljárást lezáró határozatokkal szemben benyújtott fellebbezésekről dönt, határozatát kizárólag a felek által előadott tényekre és előterjesztett bizonyítékokra alapíthatja. Ugyanakkor a fellebbezési tanács által folytatott vizsgálat ténybeli alapjának korlátozása nem zárja ki, hogy a felszólalási eljárás során a felek által kifejezetten előterjesztett tényeken felül a fellebbezési tanács közismert tényeket, azaz olyan tényeket vegyen figyelembe, melyeket bárki ismerhet, illetve melyek általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhetők.

Ami a gyógyszerkészítményeket és azok javallatait illeti, azok – figyelemmel speciális jellegükre – egyáltalán nem tekinthetők közismert tényeket képező információknak.

(vö. 28., 29., 31. pont)

3.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának értékelésekor, amennyiben a szóban forgó termékek olyan gyógyszerek, amelyek esetében a fogyasztók részére történő gyógyszertári értékesítéshez orvosi rendelvényre van szükség, akkor az érintett közönség egyszerre áll a végső fogyasztókból és az egészségügyben dolgozó szakemberekből, vagyis azokból az orvosokból, akik a gyógyszereket felírják, illetve azokból a gyógyszerészekből, akik a felírt gyógyszereket árusítják. Még ha az ezen áruk közötti választást befolyásolják is, illetve meg is határozzák a közvetítők, az összetéveszthetőség a fogyasztók tekintetében is fennáll, hiszen a fogyasztók is kapcsolatba kerülnek ezekkel az árukkal, még akkor is, ha a vásárlások minden egyes áru vonatkozásában más időpontokban történnek.

Még a kizárólag orvosi rendelvényre kiadott gyógyszerek esetében sem zárható ki, hogy az átlagos fogyasztó is részét képezi az érintett közönségnek.

(vö. 43., 44. pont)